Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-09 / 291. szám

QELMfflGYSlRQRSZflG VASÁRNAP, 1954 DECEMBER 292. m (Folytatás az első oldalról). Ez a rendszer a nagy és kis államok függetlenségét és szuverénitásiik tiszteletbentartását biztosítja. A javaslat megtétele óta közel egy év telt el. Ez elegendő Idő lett volna ahhoz, hogy a nyugati nagyhatalmak megvizsgálják a javaslatot és közöljék saját véleményüket, vagy más javaslatot tegyenek az európai biztonsági rendszer megteremtésére. Nem ez történt. Ehelyett a nyugati hatalmak sebtiben alig pár hét alatt létrehozták a londoni és párizsi megállapodásokat, amelyek útját állják az európai kollektív biztonság megteremtésének. Az európai népek két útja Európa népei előtt tehát tulajdonképpen két út áll. Az egyik, amelyen a nyugati nagyhatalmak vezetőkörei járnak és akarnak továbbra is járni, cz a párizsi egyezmény ratifikálásának és megvalósításának útja. Nyugat-Németország felfegyverzése és nyugateurópai hatalmi csoportba való bevonása, Németország, sőt egész Európa kettéosztása. Ez az út a fegyverkezési verseny meggyorsítását, a háborús veszély fokozódását jelenti. A másik út: az európai kollektfv biztonsági rendszer megteremtése minden európai állam részvételével és ezen belül az egységes demokratikus Németország létrehozása. Ez a béke útja, amelyen járva lehetővé válik a fegyverkezés és a fegyverkezéssel járó terhek csökkentése. A moszkvai értekezleten részvevő országok konmányai következetesen képviselik népeik érdekét, és ezért állnak ki határozottan az európai béke fenntartása, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése mellett. Magyarország kormánya is teljes erejével támogatta és támogatja a Szovjetunió javaslatait, inert ezekben a kibontakozásnak, a tartós békének biztosítékát látja. A ml népünk Európa azon népei között foglal helyet, amelyek történelmük során a legtöbbet szenvedtek a német hatalmi törekvésektől. Bár nem vagyunk szomszédosak Nyugat-Németországgal, de tudjuk azt, hogy a revansista és felfegyverzett Nyugat-Németország egyik fő törekvése Ausztria bekebelezése; újabb Anschluss. Ha ez megtörténik, akkor a nyugatnémet hadsereg ismét újra közvetlenül Magyarország határain van. így volt ez a második világháborút megelőző időszakban is, amikor a német hatalmi törekvéseknek elsőnek esett áldozatul Ausztria és az 1938. évtől kezdve a német imperialista hadsereg már Magyarország határainál volt. A nyugatnémet felfegyverzés veszélyességét hazánkra egyéb, ebböl az országból közvetlenül hazánk ellen irányuló ellenséges cselekedetek is mutatják. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy hazánk ellen elsősorban éppen NyugatNémetországból indulnak ki a különböző zavartkeltő kísérletek; innen sugározza hazugságait a „Szabad Európa" rádiója, innen irányítják az úgynevezett ballonakciókat. Nyugat-Németország fegyverkező, levansra éhes uralkodókörei együttműködve különböző nyugati, elsősorban amerikai imperialista csoportokkal. nagy ölömmel gyűjtik össze a magyar nép árulóit, a régi nagybirtokos, tőkés Magyarországot visszakívánó, a népi Magyarországot, a népi hatalmat gyűlölő „urakat". Ezek az urak nemcsak az amerikai imperializmus ügynökei, hanem a feléledő német militarizmus szolgái is, méltó utódai a labancoknak, és a Gestapo-ügynököknek. Közben azonban megváltozott a világ. A labancokkal szemben elszigetelten küzdöttek Rákóczi kurucai. A Gestapo ügynökei pedig az egész Horthy-rendszer támogatását élvezték. Az újkor labancai azonban az öntudatra ébredt magyar néppel találják magukat szemben, amely a munkásosztály vezetésével megragadta a hatalmat, és saha többé nem engedi ki a kezéből. András elvtárs Korunk labancaira telje* vereség vár A magyar nép ma nem elszigetel- i intézkedéseket kell tennünk az orten folytatja harcát, hanem a béke- szág megvédése, népünk biztonsága szerető népek legyőzhetetlen tábo- , érdekében. rában. Ezért korunk labancaira Országunk számára nagy biztonnemcsak a nép mély megvetése, ha- ' ságot és erőt ad a moszkvai értenem teljes vereség is vár. A magyar kormánynak és a magyar népnek — látva azt a veszélyt, amit Nyugat-Németország felfegyverzése jelent — tanulva történelmi tapasztalataiból — legelemibb kötelessége mindent megtenni a nyugat-német imperializmus felélesztése, a párizsi egyezmények ratifikálása ellen, és ha ez mégis megtörténik, akkor további kezleten részvevő 900 millió szabad embert képviselő kormánydelegációk egységes kijelentése, amely szerint soha nem egyeznek bele a nyugatnémet militarizmus feltámasztásába és ha a nyugati hatalmak mégis erre az útra térnek, akkor közös intézkedéseket tesznek népeik és országhatáraik biztonsága érdekében. Külpolitikánk célja: békés jóv iszony minden országgal A Magyar Népköztársaság kormányának a külpolitikájában az a célja, hogy minden országgal békés jóviszonyt alakítson ki. örvendetes számunkra, hogy az utóbbi időben javult a viszonyunk déli szomszédunkkal, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal is. Több fontos egyezményt kötöttünk mindkét ország érdekében, megerősödtek gazdasági, kulturális és sportkapcsolataink is. Mindez azt mutatja, hogy eredményesen halad a két ország közötti viszony megjavítása. Őszintén kívánjuk, hogy a magyar és jugoszláv nép közötti barátság és együttműködés továbbfejlődjék mindkét nép javára és a tartós béke megőrzésének érdekében. Erre azért is szükség van, mert a jugoszláv népet most ugyanaz a veszedelem fenyegeti, mint a magyar népet, s Európa más népeit: a német Wehrmacht feltámadásának a szedelme. veSzilárd nemzeti egység Mit kell tennünk ahhoz, hogy a német Imperializmus no tohesso még egyszer hadszintérré Európái, és benne hazánkat, és hogy ne veszélyeztesse békés építőmunkánkati Mindenekelőtt szorosabbra kell fűzni népünk egységet, mert ez megnöveli erőinket biztonságunk megvédése érdekében. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja vezotése alatt olyan nemzeti egység van születőbon, amilyenre példa eddig történelmünkben még nem volt. Népi egységünk alapja pártnnk politikája, a dolgozó nép életszínvonalának emelése a szocializmus felépítése. Ez mindenekelőtt a munkásosztály politikája, de minden tekintetben megfelel az egész dolgozó nép érdekének ls. A magyar nép pártunk helyes politikája mellett tett hitet, amikor az elmúlt héten 97.9 százalékban a Hazafias Népfront jelöltjeire adta szavazatát. Népi, nemzeli egységünk megerősítése érdekében az eddiginél keményebben kell szembeszállni azokkal, akik rést akarnak ütni rajta, akik zavart akarnak okozni. Nem 8zabad elhallgatni, hogy országunkban még nem kevés ezeknek a száma és hangjuk városban és faluban is gyakran hallható. Itt az ideje, hogy megfelelő választ kapjanak, elsősorban maguktól a munkásoktól, a dolgozó parasztoktól, becsületes, néphez hű értelmiségiektől, de ha kell, halalmi Rzervcinklől ls, mert ahogy Pelőfi irta: „Könnyű bánni külső elleninkkel. Ha kivesznek e belső bitangok .,Aki népünk egysége ellen támad, aki a háborús torveket, a német militarizmust szolgálja, s ezzel gyengíti népünk egységes helytállását, építőmunkánk biztonságút, magára vessen, ha lesújt rá népi demokráciánk büntető keze. Népi. nemzeti egységünk megszilárdítása pártunk és a munkásosztály vezetésével, ez ma az egyik legfontosabb tényező. amellyel a magunk részéről hozzájárulhatunk Ny u ga t-Ném etország f e 1 f egy v e rzésének megakadályozásához és békés építőmunkánk biztonságának megerősítéséhez. Gazdaságilag erős Magyarország Népi demokratikus államunkat erőssé, gazdaggá szabad népünk munkája teszi. Minél jobban minél többet és észszerűbben dolgozunk, minél kevesebb lesz a pazarlás a munkaidővel és az anyaggal, annál crősebb és gazdagabb lesz oazánk. A gazdaságilag erős Magyarország viszont könnyebben tud szembeszállni az imperialista törekvésekkel. és ha szükség lesz rá, keményebb választ tud adni a hazánk ellen irányuló támadó kísérletekre. A jól végzett munka hazánkban ma nemcsak egyéni érdek, hanem közérdek is. Nemcsak sajátmagának és családjának használ. hanem a közjón is munkálkodik az, aki a tehetségéhez mérten a legjobb munkát végzi, bárho] is dolgozzék: gyárban vagy szántéföldön, hivatalban vagy iskolában. Ezért ma sokkalta inkább, mint bármikor eddig. szükség van arra, hogy népünk helytállása megmutatkozzék a jobbminőségű, kulturáltabb termelésben, a begyűjtés pon. los teljesítésében. takarékosabb munkában, az állampolgári fegyelem megszilárdításában. Bármilyen szilárd legyen is azonban népünk egysége és bármilyen erős legyen is gazdaságilag országunk, egyedül nem tudjuk megállni helyünket az imperialista törekvésekkel szemben. Szoros eíT«éjtben a felszabadult népek százmillióival Népünknek sok igaz ügyért vívott harea bukott el azért, mert egyedül volt; gondoljunk csak Rákóczi küzdelmére, a 48-as szabadságharcra és a 19-es dicső proletárforradalomra. Történelmünkben most először fordul elö az. hogy népünk igaz törekvése egybeesik és szoros egységbe olvad a felszabadult. haladó népek százmillióinak harcával. Ennek felismerése és tudata vezette és vezeti népköztársaságunk kormányát külpolitikai célkitűzésében. Ezért törekedett arra, hogy a legszorosabb együttműködést és a legjobb baráti viszonyt alakítsa ki országunk felszabadítójával, a népünknek baráti, segítő kezet nyújtó Szovjetunióval, anrely országunkat minden törekvésében leljes erejéve] támogatja. Ugyanilyen meleg, testvéri viszony áll fenn hazánk és a többi népi demokratikus ország között is. Különösen nagy öröm számunkra az, hogy meleg, baráti viszony és együttműködés alakult ki a szovjet nép mellett az ugyancsak szomszédos csehszlovák és román néppel is, mert ezzel teljes mértékben megszűntek azok az ellentétek, amelyeknek felélesztésén német és osztrák imperialista körök a múltban annyit fáradoztak. Megszűntek azok az ellentétek, amelyeknek léte olyan sokszor gördített akadályt népeink haladó törekvéseinek győzelme elé, Baráti viszonyunkat a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal úgy őrizzük, mint a szemünk fényét, mert jól tudjuk, hogy ez népünk eddigi vívmányai megőrzésének legfőbb biztosítéka. Ez a barátság, amely a békeszerető országokat összefűzi és amely a moszkvai értekezleten * hatalmas Szovjetunió, a nagy Kínai Népköztársaság é9 a népi demokráciák között megmutatkozott, ma történelemformáló erővé vált. Ez az erő reménysége a kapitalista országok békére ós szabadságra vágyó dolgozóinak és ugyanakkor a legfélelmetesebb erő a háborúra törő. Nyugat-Németországot felfegyverezni kívánó imperialisták• kai szemben. Erősíteni a barátságunkat a szovjet néppel és a többi békeszerető, baráti nAPP®l annyit jelent, mint növelni biztonságunkat, növelni a béke kilátásait. Közös erővel olyan választ adhatunk minden támadónak, amely lehetetlenné teszi az agresszió megismétlődését Ha a párizsi egyezményeket ratifikálják, új helyzet teremtődik Európában. amely szükségessé teszi, hogy a békeszerető országok — és köztük Magyarország is — megfelelő katonai-védelmi intézkedéseket is tegyenek országaik védelmére. Nem tűrhetjük tétlenül azt, hogy Európa szívében revansista imperialista hadsereget állítsanak fel és lássanak el atom- és más tömegpusztító fegyverekkel. A moszkvai értekezleten résztvevő országok teljes mértékben egyetértettek azzal, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén nagyobb gondot kell fordílaniok honvédelmük fejlesztésére, hogy országaik védelmét a párizsi egyezmények következményeivel szemben biztosítani tudják. A moszkvai értekezlet teljes egységet és határozottságot mutatott ebben a kérdésben is. A Szovjetunió és a békeszerető európai országok, amelyeket a Szovjetunióval kötött kölcsönös segélynyújtási egyezmény alapján támogat a hatszázmilliós Kína is, ha közösen szervezik meg védelmüket, olyan erővel rendelkeznek, amely nemcsak minden támadás kivédésére képes, hanem arra is, hogy a támadónak olyan választ adjon, amely lehetetlenné teszi az agresszió újbóli megismétlődését. Szilárd alapokon nyugszik a moszkvai értekezletnek az a kijelentése, amely szerint -nincs a világon olyan erő, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét, és meg tudná akadályozni • szocializmus építését országainkban-. A Szovjetuniót és a békeszerető országokat nemcsak katonáik száma, nem is csak a korszerű fegyverzet teszi legyózhetetlenné, hanem az a tény, hogy hadseregeik igazi népi hadseregek, amelyek nem kislétszámú elnyomó uralkodó osztály, hanem a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekét védik. Ez a tény segített kivívni a győzelmet a fiatal szovjethatalomnak a polgárháború éveiben és legyőzni két évtizeddel később Hitler támadó hadseregét. Ez az erő, a haladó emberiség igazságának ereje, teszi legyózhetetlenné a békeszerető országok táborát, Továbbra is mindent megleszünk a vitás kérdések békés rendezése érdekében A moszkvai értekezlet azonban nemcsak azt mutatta meg — ezt szeretném újból aláhúzni —, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák a nyugatnémet imperializmus felélesztése esetén határozott intézkedéseket tesznek határaik védelmére, hanem elsősorban azt, hogy az értekezleten résztvett országok továbbra is bíznak olyan kibontakozásban, amely tárgyalások útján tartós békét biztosit mind Európa, mind az egész világ népei számára. Továbbra is igaz az a megállapítás, hogy nincs olyan vitás kérdés, amelyet békés úton, tárgyalások útján ne lehetne rendezni. A Szovjetunió és a népi demokráciák mindent megtesznek a vitás kérdések békés rendezése érdekében. Jellemző erre a szándékra, hogy a moszkvai értekezlet idején volt Moszkvában az építők kongresszusa, amelyen megtárgyalták a Szovjetunióban folyó nagyarányú építkezések összes fontos kérdéseit. Egyidőben a szovjet építők értekezlete a békés épitőmunkákról és a moszkvai értekezlet az építőmunka biztosításáról nagyszerű jelképe a Szovjetunió kormánya békepolitikájának. A tartós béke biztosításához azonban — mint ahogy ezt Molotov elvtárs határozottan kijelentette—1 két feltétel teljesítése szükséges: a) semmiképpen sem szabad feU éleszteni a német militarizmust, ellenkezőleg, létre kell hozni az egységes, demokratikus, békeszerető Németországot; b) meg kell teremteni az európai kollektív biztonsági rendszert, amely tartós békét biztosít Európa népei számára. Pártunk és kormányunk előtt nem kétséges, hogy a mi népünk — történelmünk tanulságai, saját keserű tapasztalatai alapján — megérti és magáévá teszi a moszkvai értekezlet határozatait. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és néphez hű értelmiségünk egy emberként áll ki e határozatok mellett. (15) — Nem értem — csóválta a fejét a direktor. — Pedig a Menyus a saját szemével látta, amikor a minap valami kórözvényt vitt hozzátok. Te keresztben ültél a széken, a nyakadban volt a talesz, a fejeden valami kapele, a nejed őnagysága előolvasott valami héber imát, te pedig utána morogtad, s még a fejed is billegtetted hozzá. Azt mondja Menyus, nagyon megijedtetek, mikor ő benyitott, s te olyan mérgesen néztél rá, hogy attól félt, hogy megharapod. Hát, amit a filológiában homéri kacajnak neveznek, az félénk mosolygás volt ahhoz képest, amit én véghezvittem. Egyre recsegett a kanapé, míg előadtam a tényállást. — Szórói-szóra úgy volt, ahogy a Menyus jelentette. Keresztben ültem a széken, mert én azt mindig úgy szoktam, mikor a tükör előtt borotválkozom. Igaz, hogy akkor már túl voltam rajta, de a törülköző még mindig a nyakamban lógott: az volt nyilván a talesz. A fejemet is mostam, látod milyen tüskés sertém van, ezt szelídítettem le a feleségem rossz fekete selyem kendőjével, ez volt a kapele. A feleségem is csakugyan előimádkozott: az ábrázológeometriából olvasta fel a kúpszeletek törvényét, ami nekem valóban zsidóul van, mert már a félosztályt beszekundáztattam belőle, mégse értem. Az asszonynak az a nagyszerű gondolata támadt, hogy tán énekelve könnyebben beszedném őket, azért ő beállt elődúdolónak, én pedig utána morogtam és a fejemmel vertem hozzá a taktust. De itt már velem együtt prusztihaházott a direktor is. Azt hiszem, méltóságos úr korában nem is nevetett még ekkorát. Mikor aztán letörölgette a könnyeit, megint visszaméltóságosodott, de most is majd sírva fakadt, Hahnibuí föttátnasztása /?hÁia J-eienc nzgew+e — Látod, fiam, ilyen világot élünk. Ez a Menyus telekürtölte vele az egész iskolát, hogy a te feleséged a jeruzsálemi főrabbinak a lánya és a tanárok egyre macerálnak, hogy helyeztesselek el innen. Nahát, most már majd megmondom nekik a magukét. Bennem emberiikre találnak! Hanem azért az ajtóból visszaintett és a lelkemre kötötte, hogy a Menyustól óvakodjam. — Tudod, fiam, ez a legnagyobb tolvaj az egész kerületben. Még a sógorának a keresztkomája is az iskola szenével fűt, de nem tehetek ellene serúmit, mert valami befolyásos fő-turul. No, én nagyon tiszteltem is Menyust, előre köszöntem neki mindig és minden alkalommal megkuckuztam azt a lépcső alján mászkáló kis varasbékát, akihez atyai jogokat formált, s akit az egész iskola főigazgatónak hívott. (Tudniillik, ha a földszinten ordított is, fölhallatszott a második emeletre.) Még azt is megtettem, hogy a szivarvégeket Menyusnak adtam, holott pipában magamat is detektálhattam volna velük. Még ez se ért semmit, már nem tudom, azért-e, mert Menyus Catói jellem volt, vagy azért, mert a szivarvégek csak rövidszivartól vették eredetüket. Menyus csókaszeme egyre élesebben fúródott veséimbe s a kollégák egyre kínosabb csöndbe dermedtek, ha hirtelen betoppantam közéjük. Azprt kezdődő asztmámra támaszkodva rendesen mar a folyosón fullasztó köhögési rohamokat produkáltam, mert nem szeretem zavarba hozni embertársaimat, s talán örömet is szereztem nekik, amikor konstatálhatták rólam, hogy -no, ebből is ugat már a halál kutyája-. Az élet mindig ád rá alkalmat az embernek, hogy jót tegyen a környezetével. fFoly tatjuk)