Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-07 / 289. szám

KEDD, 1951 DECEMBER 7. 3 DELMAGYARORSZAG Pártélet Az e heti népnevelőértekezleteb elé TÖBB HÓNAPOS eredményes szakasza záródott le a népnevelőmunkának a most lezajlott tanácsválasztással. Népnevelőink büszkeséggel könyvelhetik el maguknak, hogy munkájuk nem volt hiábavaló. A munka természetesen azért nem áll meg. Ezen a héten minden pártszervezetben népnevelőértekezletek lesznek és a népnevelők megbeszélik az agiláció tapasztalatait. Az értekezleteken főleg az egyéni agitáció során szerzett tapasztalatokat beszéljék meg, hiszen ez a fö formája az agitáeiónak s ennek a továbbfejlesztése a következő idők egyik feladata. Á I>ártszervezetek titkárai adják alapos értékelését a politikai munkának. példákat is említsenek a tapasztalatokról 8 kérjék a népnevelőket, ők ls mondják el észrevételeiket, javaslataikat. Tárgyalják meg a népnevelőértekezleteken, milyen természetű kérdések voltak azok, melyekről a lakosság különböző rétegei általában érdeklődéssel beszéltek és azt, hogyan akarják a lakosság által felvetett problémákra a további agitációs munka során a kielégítő választ megadni. Aiaról js beszéljenek, hogy a lakosság álta] felvetett egyes kérdések megoldásában — melyeknél Itáietőség van rá — hogyan gondolják bevonni magát u lakosságot, hiszen önkéntes munkahozzájárn1 ássál vagy egy-egy körzet lakóinak mozgósításával sok segítséget lehet adni egy-egy javaslat, vagy kérée megvalósításához. A PÁRTSZERVEZETEK vezetőségei és titkárai, akik jól jsmerik az agitációs munkában résztvett népnevelőket, egyénenként is értékeljék a népnevelők munkáját, tevékenységüknek jó vagy rossz oldalit. Ne sajrtúlják a dicsérő elismerést és a különböző köszönetet azoktól, akik ezt megérdemlik. Jól esik a dicséret azoknak, akik érzik hogy rászolgáltak arra. Munkájuk, személyük megbecsülését k jeleott «® 6e egyben erőt, biztatást és kedvet is ad a további folyamatos népnevelőmunkához. Az arra legméltóbbakat jutalmazzák meg elismerő emléklappal melyet a Városi Pártbizottság és a Hazafias Népfront szegedi bizottsága eljuttat minden alapszervezethez. Amikor a lelkes népnevelő gárda tagjait és az általuk végzett munkát dicsérettel kell. hogy illessük, hiba volna nem beszélni az előforduló hiányosságokról s agitációnk egyes gyengeségeiről. A legjelentősebbek ezek közül: háttérbe szorult a termeléssel való foglalkozás, a termelés különböző mutatóinak alakulásával, a tervek teljesítésének kérdéseivel való foglalkozás. Ezeknek a megbeszélése legyen a másik főrésze a mostani népnevelőértekezleteknek, hogy ennek nyomán a termelési agitáció is megjavuljon és az évi terv teljesítésében minél jobb eredményt érjenek el üzemeink a hátralévő idő jó kihasználásával. Hibája az agitációs munkának az is, hogy nem beszél a nemzetközi kérdésekről. a békeharcról. E téren is javítani kell agitációs munkánkat. A' VÁLASZTÁS politikai előkészítésében sok segítséget adtak a tömegszervezetek is. Az eheti népnevelőértekezlétekre hívják meg a tömegszervezetek vezetőit is és röviden értékeljék a vezetésük alatt működő szervezetek munkáját. A népnevelőértekezlet megállapításai és a politikai agitáció általános értékelése alapján a jövő héten a tömegszervezetek is hívják majd össze a maguk aktíváit és politikai munkásait és beszéljék meg azokkai a tanácsválasztás tapasztalatait, a népnevelőmnnka helyzetét és a további feladatokat. A jó felkészülés alapján tartott tanácskozások segitsék elő újabb eredmények elérését a népnevelőmunkában-. a párt politikájának népszerűsítésében és a lakosság aktív támogatásának fokozásában. ifi til * G. J. Erről írnak levelezőink Javult a bor Pár KŐnappaT eBelőtt a „Délmagyarország" egyik levelezője nem ok nélkül erősen kifogásolta az italholtok által árusított bor minőségét. Nekem tetszett ez a cikk, őrültem, hogy akadt, aki szóvátette ezt, B annak is örülök, hogy most már italboltjainkban lényegesen jobb borokat szolgáltatnak ki a fogyasztóknak. Az új borok sokkal zamatosabbak s érezhető rajtuk, hogy a kezelésük ls jobb, mint annak az italnak volt, melyet a nyáron mértek boltjainkban. A borok minőségót azonban még fovább lehet javítani akkor, ha a Borforgalmi Vállalat még többet foglalkozna a termelőkkel, megismertetné relük a bor szakszerű kezelésének módszereit. X Bor forgalmi Vállalat saját telepein nagyszerűen alkalmazza a legjobb borkezelési módszereket, de fontos lenne, hogyha a ezőlő- és bortermelésről a télen különböző helyeken szakelőadásokat. ismeretterjesztő beszélgetéseket tartanának az érdekelt szőlősgazdáknak. Ezzel a következő érvben nemcsak a saját fogyasztásunkra kerülő bor minőségét tudjuk tovább javítani, hanem öregbíteni tudnánk a magyar borok hírnevét a külföldi vásárlók előtt is. Bendtsky Ferenc, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat dolgozója Hej halászok, halászok, mit fogott a hálótok ? Ismerjük a szomorúhangú szegedvidéki népdalt: Hej halászok, Halászok, Mit fogott a hálótok? Nem fogott az egyebet, Vörös szárnyú keszeget. — Nem fogott az még azt sem — mondták a szegediek még néhány hónappal ezelőtt is, ha halkeresés közben eszükbe jutott ez a régi halásznóta, mert Szegeden — ebben a halászatáról és a halpaprikásról híres városban — sajnos lámpással keresve sem lehetett halat kapni. Pedig volt hal a Tiszában csak ki kellett volna fogni. De elhagyta a szerencse a Kossuth Halászati Termelőszövetkezet hálóját. A régi 900 mázsás évi fogás helyett ezr évben meg kellett elégedniök 400 mázsával. Szegény már a Tisza, vize, messze járnak a halak. És miért szegény? Itt Szegeden, amióta leverték az első cölöpöt, mindig bővelkedett halban a folyó. — Akkoriban még végighömpölygött a Tisza az árterületen, volt ívóhelye a halaknak — így mondja az öreg halász Juhász József és a többiek bólogatnak, majd felcsapnak hirtelen: — Árad a Duna, árad a Dráva, a Maros, csak ez a szilaj folyó, a mi folyónk szelídült meg két év óta. Ring rajta a csónak, nem kell küzdeni az árral. Elhagyott bennünket a szerencse. Gyevitől Szegedig 25 kiló... Mi ez?! Bix' e* nem nagy szerencse, pedig nagy a halászterület. A vásárhelyi rakodótól egészen a jugoszláv liatárig csak a szegedi halászszövetkezet csónakjai hasítják a vizet. — Nono — int le az öreg halász. — Az élő víz soh' sem volt olyan jó, mint a holt-ág. Okos beszéd ez — tükrözi a többi halász szeme. — De hát Jóska bátyám, van maguknak holt-águk is Röszke alatt — szólal meg az egyik — már 80 dekásak ott a harcsaivadékok.., .. — Bizony, bizony... — néz ró az öreg halász. — De ... — és nagyot sóhajt. Ez olyan önvallomás féle. — Ebben az évben telepítettünk csak először. A minap kifogtunk belőle egyet. Tényleg volt vagy nyolcvan dekás. Aztán visszatettük. Majd jövőre meghúzzuk. Eléri némelyik akkorra már a két kilót is ... Beszélgetés közben lassan derengeni kezd az is, miért pártolt el a szerencse. Mondom is az öreg halásznak: — Biz' ez amolyan, hogy is mondjam csak, olyan rablógazdálkodás. — Rablógazdálkodás?! — csap haragra az öreg, s szúrós tekintetével végigpásztázza az embert. — Betelepítettük mi a nagyfai ágat, de elvették tőlünk még tavaly, hogy majd kacsát tenyésztenek. A kacsából nem lett semmi. A mi halunkat most más fogja ki! Parázs vita keletkezik hirtelenében. A közbeszólók persze öreg halászok. — Nem magunkról van szó, hanem a gyeviekről! — A kártérítés, — vetem közbe. — Volt vagy tizenhétezer forint. A -szövetkezet kapta. A huszonkét gyevi családnak mégis fillér volt csak a bánatpénz. De legalább átvette volna őket a Nagyfai Gazdaság. Azok ismerik a vizet, a hal moccanását. Akik most ott halásznak, csak amolyan újdonsült halászok. Az egész holtágból 120 mázsát halásztak. Ez nagyon kevés. Még a duplája is kevés. A régieket kiszorították az élő vízre: saját házukból kitették őket az udvarra! A Kossuth Halász Szövetkezet vágyakozik a nagyfai ág után. De a röszkei ággal nem törődnek.. Tavaly elpusztult benne jónéhány mázsa hal. Nem lékelték a jeget? A halászok tagadják: — megmérgezték a vizet. Mind a kettőben van valami. Sem a halászok, sem a Falemezgyár nem vethet egymásra követ. Nem, mert öt év alatt volt idő gondolni a holtág betelepítéséről, volt idő gondolni a szűrő berendezés megépítéséről... Adóa marad a tix, kevés a hal. 1300 sporthorgász és a halászszövetkezet tagjai változó szerencsével méricskélik a vizet. — Apad. állandóan apad. Ahol eddig nyole méter volt a mélysége, most csak egyméter húsz. Lassúbb a folyás, megszelídült a Tisza. Az iszap gyorsabban rakódik le. Mégsem kotorják a medrét 39 óta. Pedig egy-két hajó már elakadt a zátonyon. — Minél feljobb megyünk, annál mélyebb u víz — magyarázza Juhász József, az öreg halász. — Ez pedig nagy baj. Arra megy a hal, ahol mély a víz. Elúszott a mi szerencsénk Csongrád-felé. — Meg a Dunába — mondja egy másik. Nincs vége, se hossza a panasznak, Bánkódnak a szerencse után. siratót tartanak bor nélkül. Pedig nincs ok a kesergésre, a korai tor-ülésre! Sxrged halellútáaának nagy mennyisége a nemes hal java az a tavakról, Fehértóról jön. És amióta innen jön, november óta, van hal Szegeden. Nem kell tartani attól hogy világhírességünk, a szegedi halpaprikás csorbát szenved. A számadatok élővé válnak, beszélnek. Augusztusban és szeptemterben nem volt hal. Októberben már 40 mázsát adtak el. Novemberben naponta 4—5 mázsa halat mértek ki Szegeden. Egy hónap alatt 109 mázsát a Halértékesítő Vállalatnál, húsz mázsát a Halász Szövetkezetnél. (Ennyi halat talán soha nem fogyasztottak még el, másfél kilót lelkenként!) A december is biztató. Végre valahára a Halértékesítő Vállalat központja rájött arra, hogy nem lehet Szegedet hal nélkül hagyni. Decemberben a terv ezerint 90—120 mázsa halat mérnek ki a Halértékesítőnél és 6—7 mázsát a Halászszövetkezetnél. Van hal Saegeden, lesz hal Szegeden. Mindig több, egyre több. Bővül Fehértó. Csanytelekcn kétezer holdon új halastó épül 1 Hej halászok, halászok, tiszai halászok elpártolt tőletek a szerencse, keveset fog a hálótok? Korai tort ültök, eltemetitek a tiszai halászatot, mert nem lehet kecézni. varsázni, hálózni? A zöld árra, magasabb vizállásra vártok. Pedig, ha ti is telepítenétek az egész holtágban, akkor nehezebb lenne a hálótok. Az ezévi telepítés — az a 12 mázsa ponty-ivadék — már hatvan dokás. Jövőre ott már jó halászat lesz. De mi lesz a holt-ág többi részével, ha nem telepitetek! Rajtatok is múlik tehát a tiszai halászat sorsa! |_65|1 Építőipari Vállalat dolgozói teljesítették vállalásukat (förgeteg) előtt elkészültek a mezőgazdasági építkezések Pártunk júniusi programja főfeladatként jelölte meg a mezőgazdaság fejlesztését, a mezőgazdasági szakemberek fokozott megbecsülését. A program megvalósításából nagy rész várt az építőipari vállalatokra. Lakásokat, javítóműhelyeket, gépszíneket kellett rövid idő alatt tömegével építeni. A cél az volt, hogy még a tél beállta előtt a gépállomás dolgozói beköltözhessenek új, egészséges otthonaikba, s napi munkájukat, a téli gépjavítást is meleg, jól felszerelt javítóHannibál föttámasztá&a j OhÁta, Jjvienc ttyénye uo) ív. Pár hónap alatt gyönyörűen elbokrosodott a pletykafű az ablakunkban és éppen annak a szárazát csipkedtem ki, mikor Dia egyszerre csak elneveti magát krumpli-' tisztítás közijén. — Hát, te? « fordulok oda hozzá — tán az angyalodat látod? — Nem is képzeled, mit álmodtam az éjtszaka. Lermontov térdelt előttem a bakcsiszeráji forrásnál. A költők akkor is veszélyes vetélytársak, ha száz évvel ezelőtt meghaltak. Ajánlatosnak éreztem odaülni az asszony mellé a kisszékre. — Az ám, de., ej nem kötök én neked mindent az orrodra! — Egész bátran! Nem vagyok én féltékeny. — Nem is ajánlom — ölelt át Dia a félkarjával. — Én még álmomban is hű vagyok hozzád. Az ilyen asszony megérdemli, hogy az ember az ölébe vegye. Még akkor is, ha a krumpli mind kigurul a kötényéből. — Hát aztán hogy volt az, azzal a Lermontovval? — Képzeld, meg akarta csókolni a térdemet. Ejnye, tarrka szarrka farrka! (Ezt Dia valami klasszikus káromkodásnak gondolta.) De csak nem engedted meg neki? Te csacsi, hát hogy engedtem volna, mikor nem volt még harisnya se a lábamon!? Az ilyen szemérmes asszony megérdemli, hogy a valóság kárpótolja az álomért. De eltaszította a fejemet. — Sicc, te! De tudod, mit mondott arra Lermontov? — Azt mondta, hogy te egy kőszívű kis majom vagy. Olyan, amilyent a kínaiak faragnak nefritből. — Ó, dehogy! Gavallér ember volt az a dámákhoz. Azt mondta, hogy ha legközelebb megint vele álmodok, akkor hoz egy pár selyem harisnyát a Fő-utcából. rai költőket. Herodotost De most már nagyon komoly káromkodást eresztettem meg. — Hű az allelujáját, az alelőlülőnek! Majd lesz gondom rá máskor, hogy ne olvass elalvás előtt líhozom én neked haza a tanári könyvtárból, abból megláthatod, hogy milyen egyszerű toalettekben járnak: a puritán szarmata hitvesek. Felugrott az ölemből és csípőjére rakta a két kezét, összeráncolta a szemöldökét. De azért csak Aphrodité volt ő Pallas Athénének is. — No, csak az kellene még, hogy azt a vén pópát idehozd! Nem elég az az egy, akit éjtszaka a fejed alatt tartasz? Csupa nagyszakállú pópának képzelte a drága a klasszikusokat és nagyon irtózott tőlük, mert csak a mithológiát tartotta szépnek az egész antik világból. Mindig keresztet vetett, ha a reggeli ágyazáskor a Livius kiesett a vánkosom alól. (Mert azt tartogattam a fejem alatt, noha nem sok eredménnyel. A pun háborúk háttérbe szorultak a mithológiai studiumok mellett.) Elébem térdelt és komoly aggodalommal nézett a szemembe: — Tudod, hogy megijesztettél az éjtszaka? Nagyon kínosan nyöszörögtél, mi volt az? — Rosszat álmodtam. Megjelent előttem Hannibál és szivén akart szúrni a lándzsájával. A szivemre borult és betakart széthulló haja aranyzuhatagával. — Csúnya álom, rosszat jelent, féltelek emberkém. — Sose félts engem, asszonykám, hajtottam bele fejemet az aranyfolyóba. Ha mégegyszer eljön Hannibál, megmondom neki, hogy menjen a felsőbb hatóságokhoz a jegyzeteimért. Én velem nem állnak szóba, ő katona, tán jobban imponál nekik, különösen ha a táborszernagyi ruháját veszi magára. (Folytatjuk) műhelyekben végezhessék, a kijavított gépek pedig védve legyenek az idő viszontagságaitól. A feladatok végrehajtása nem volt könnyű. Építőipari vállalataink — a szegedi 65/1. Építőipari Vállalat is — az elmúlt években az egy munkahelyen való nagy építkezésekre rendezkedett be. A szétszórt munkahelyek jó megszervezése sok gondot jelentett a vezetőségnek. Nem volt könnyű feladat megnyerni az embereket a vidéki munkára. A szakmunkáshiány nem egyszer bénította az építkezést. Az anyagmozgatás is nehézségekkel járt. A távoleső munkahelyekre az építőanyag kiszállítása költséges és hosszadalmas volt. Ezekkel a nehézségekkel azonban bátran szembenéztek a 65/1. Építőipari Vállalat dolgozói és vezetői. Igyekeztek úgy megszervezni a munkát, hogy a fontos mezőgazdasági munkákkal is időben elkészüljenek. A feladatok megoldásában hű segítőtársaikra találtak a 65/6. Szakipari Vállalat és a 65/8. Segédipari Vállalat dolgozóiban, akik szintén megértve a feladat fontosságát, igyekeztek pontos munkát végezni. A közös munkát, az erőfeszítéseket siker koronázta. A 65/1. Építőipari Vállalat dolgozói teljesítették a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos tervüket. Teljesítették éspedig úgy, hogy határidő előtt 10— 20 nappal, sőt nem egy helyen egy hónappal, vagy még ennél többel is hamarább elkészültek az új lakások, szerelőcsarnokok, az öthalmi állami gazdaság ló- és tehénistállója és a háromemeletes betonból készült paprikaszárító. Gyönyörűek az új lakások. A két tágas, világos szoba, a jól felszerelt konyha, fürdőszoba, kényelmes, meleg otthont biztosít a dolgozóknak. A veranda, a virágtartókban elhelyezett virágokkal, a tavaszi, nyári napok kedvelt pihenőhelye lesz. Most a legtöbb helyen hófehér baba-holmik száradnak kinn a friss téli levegőn. Kicsi gyerek csaknem minden lakásban van. Így van ez a dorozsmai gépállomáson is, ahol a négy új lakó közül három helyen kis baba vam, a negyedik helyen pedig most lesz az esküvő. Kellett tehát a lakás. Németh Kálmánné és Szilágyi Lajosné boldogan mutatják új otthonukat, szeretettel fogadják az építőket, akik apróbb munkákat végeznek még, mert ezeket a lakásokat is határidő előtt, még a hideg beállta előt.t átadták nekik. Elégedettek a traktoros gépész iskola tanulói is, akiknek részére szintén itt épült a tanműhely és a jól felszerelt fürdő. Beköltöztek az új lakóépületekbe Deszken, Sándorfalván és az öthalmi állami gazdaságban is. A szegedi építők azonban nem elégedtek meg csupán azzal, hogy határidő előtt fejezzék be munkájukat, segítették a vásárhelyi Építőipari Vállalatot is, mintegy ötven munkást adtak át az elmúlt hónapban a makói gépállomás építkezéseihez. Dicséret illeti őket ezért a segítségért, dicséret illeti azokat a dolgozókat, akik vállalták áthelyezésüket. De dicséret illet minden építőipari dolgozót és vezetőt, akik az elmúlt hónapokban, az utolsó hetekben az időjárás viszontagságaival dacolva harcoltak azért. hogy megvalósítsák kormányunk határozatait, segítették mezőgazdaságunk fejlődését. Ha este rádióelőadást tart Hegedűs András a moszkvai értekezlet je'enfőségéről Hegedűs András elvtárs, a minisztertanács első elnökhelyettese, a Moszkvában járt kormányküldöttség vezetője ma este 20 órakor radióeloadast tart a moszkvai értekezlet jelentőségéről Az előadást a Kossuth adó közvetíti, 8 el°