Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

JYeni tagadjuk, — miért is tagadnánk — örülünk annak, snem szerénytelenség, ha azt mondjuk, büszkék is vagyunk arra, hogy a szegedi áruk megtalálhatók a világpiacon. A szabaddá lett szegedi munkások, a műszaki értei niség együtt olyan gyártmányokat készít, amelyek nem csak hazánkban, hanem külföldön is elismerést, megbecsülést szereznek. Az ember erre gondolva azon kapja magát, hogy eszébe jut; évekkel ezelőtt milyen mélyről indultunk el, mennyi volt a pusztulás itt Szegeden is a háború után. S íme, a szabad haza népének ereje óriási és a párt útmutatásával nagyszerűt, alkotott. Ezt jelzi az is, hogy több szegedi üzemből külföldre is kerülnek gyártmányok, Mi gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat is akarunk a külföldi országokkal. A magunk területén teszünk is szélesítéséért. Nemcsak a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal van kereskedelmi kapcsolatunk, hanem a nyugati, kapitalista országokkal is. A nyugattal való kereskedelmi kapcsolataink is meggyőző erővel mutatják, hogy a békés, alkotó munka, a kereskedelmi együttműködés hivei vagyunk, természetesen, ha mindkét fél kész eleget tenni vállalt kötelezettségének, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elvének szem előtt tartásával. A külfölddel való kereskedelmi kapcsolat érdeke hazánknak és népének. A külföldre küldött árukért cserébe fontos nyersanyagot, és egyebet is kapunk. A mi egész külkereskedelmünk a nép jóléte emelésének szolgálatában áll. De induljunk el néhány szegedi üzembe, ahol külföldre is dolgoznak... , A PAPUCSOK... Régi mesterség Szegeden a papucskészítés. Jó is a híre a "szögedi papucs«-nak. A Papucskészítő Kisipari Szövetkezetben Sebők István, az őszfejü elnök, akinek az egész családja papucsos volt, kétkezük munkáját mutatja. Piros és fekete bársonyfejű papucsok, rajta tarka színű virágok. Városunk cipőboltjaiban sorakoznak a szegedi papucsok. De Külföldre is kerül belőle. Amsterdamba is küldtek papucsokat, — mesélik. A hazai szükségletek kielégíSzegedi öntvények Argentínában és Kínában Nem könnyű munka a vasöntés. Hozzáértés és szív is kell hozzá — gondosság, figyelem is. Ezt is megállapíthatja az ember, ha végig járja a Szegedi Vasöntöde nagy öntőcsarnokát 8 szót vált az emberekkel. A Vasöntödében mezőgazdasági és ipari, aztán közszükségleti öntvényeket készítenek. A szegedi öntvényekből a megmunkálás után külföldre is szállítunk. Argentínába, Koreába. Kínába és a nyugati országokba villanymotor házak és vasaló talpak is elkerülnek. Olyanok, amelyeknek öntvénye Szegeden készült, A villanymotor házak öntvényét is például budapesti nagyüzembe küldik — a Dinamó- és Forgógépgyárba ls. — ahol megmunkálják, majd külföldre indítják. Az öntődében nagyon fontos a minőség növelése és a selejt csökkentése. Kiváló öntő Szeles Mihály. Selejtje jóval a megengedett százalék alatt áll. Nagyon gondosan ügyel arra. hogy mind a hazai szükséglet kielégítésére kerülő öntvény, mind pedig a külföldre szállítandó a lehető legjobb legyen. Minőségi munkájáért ő is külön prémiumot kap. Ugy tartja ő is: gondosság, figyelem, szakértelem a jó munka titka. Nagy Sándor is érti mesterségét, de sorolhatnánk tovább azoknak a neveit, akik derék, jó munkájukkal szeretett hazánkban és külföldön is elismerést szereznek a szegedi öntvényeknek. Akadnak ilyen, vagy olyan nehézségek a vasöntődében. De a vezetők és a munkások közös akarattal azért tevékenykednek, hogy legyőzzék az akadályokat, teljesítsék export-tervüket ís. Mert az export-terv jó teljesítése, túlteljesítése hozzájárulás életünk künynyebbé, gondtalanabbá tételéhez. A DÉMA cipő külföldön is márka Szeged, DÉMA Cipőgyár. Villognak a szabászok kései, pörögnek a csiszoló gépek korongjai, a tűzőben és másutt asszonyok, férfiak munkálkodnak. Készülnek a női cipők, örül az ember, ha látja a jó munka, a szakértelem eredményét. A DÉMA cipő márka, mind belföldön, mind külföldön. Nem könnyű a cipő elkészítése. Benne van az őszhalántékú Fetter István szabász, Pácsa Jánosné gépi bukkoló, Hegedűs Istvánné és Véber Gyuláné dísz-tűzőnő, Engi Sándor fárahúzó, Martonosi Antalné talpcsiszoló és a DÉMA többi dolgozójának munkája, szorgalma. S a DÉMÁ-ban gyártott női cipők külföldön is elismerést, megbecsülést szereznek a magyar iparnak, közelebbről a szegedi DÉMA gyártmányainak. Csak női cipőket készítenek. A cipők egy része külföldre kerül. Természetesen a belföldi, hazai szükségletek kielégítését is szolgálják. Ausztriába fehér nubukból készült szandált is küldtek. Finnországban és fővárosában, Helsinkiben is, nem egy nő jár a szegedi DÉMÁ-ban készített cipőben. Lengyelországba barna, csukott női félcipőket küldtek, s meglelhető Svédországban és a Német Demokratikus Köztársaságban is a DÉMA cipő. A Szovjetunióból, Moszkvából is érkezett megrendelés. Moszkvába magassarkú, fekete borjú velúrból és lakkból készített cipőket szállítanak. Elmesélték az üzemben azt is, hogy a svéd megrendelők 9 centiméter magas sarkú cipőket kértek. Az elkészült és a külföldre is szállítandó cipőket takaros dobozokba teszik. Az exportra kerülő cipők csomagolására különösen nagy gondot kell fordítani, hiszen messzire viszi a vonat. A külföldre szállítandó cipők dobozán ez is olvasható: „Hungárián export". Aztán a dobozokba tett cipőket ládákba helyezik, — a ládákat gondosan bélelik. A ládákra is felírás kerül, nevezetesen az, melyik országba kell szállítani a cipőket. A cipővel telt ládákat vagonokba rakják, s elindul a DÉMA cipő, hogy megbecsülést szerezzen a magyar iparnak, a magyar munkásoknak. A gyár munkásainak, vezetőinek becsületére válik, hogy exporttervük eddigi előirányzatát — megbirkózva a nehézségekkel — 102.7 százalékra teljesítették. De becsülettel dolgoznak a „hazai tervük" végrehajtásáért is. Most új modelű cipők gyártását kezdték meg. Ez mindig komoly üggyelbajjal jár, amíg nincs meg a kellő gyak rlat az új formájú cipők előállításához. Az „átá'.lás" miatt el is maradtak jónéhány pár cipővel. Az e'maradást napról napra szívós munkával igyekeznek megszüntetni. Sok zűr-zavar, bosszúság volt és van még ma is amiatt, hogy a finom bőrök gyára olyan bőröket küldött, amelyekre rányomta, hogy 50 négyzet deciméter nagyságúak, de valójában 48 négyzet deciméteresek voltak. Ideie volnn már, ha etéren rendet teremtene a Könnyűipari Minisztérium Bőr- és Cipőipari Igazgatósága. ... Folyik a munka a gyárban. Új és új pár cipők készülnek el. Őszintén mondhatjuk, hogy tetszetősek, jók «Produci of Hungary» A nagy konyhában — így hívják a Szegedi Konzervgyár tiszta munkatermét, ahol a főzelékfélék, barackbefőttek is készülnek — Miklós Teréz, Veszprémi Gizella, Szalma Jánosné és a többiek ízes, jó konzerveket készítenek. Szeged és vidéke földjének termése, a dolgozó parasztok szorgos munkája gyümölcsének nem is kis része a Konzervgyárba keiül, feldolgozásra. Paradicsomot, uborkát, Szatymazról barackot, a széles vidékről karfiolt is hozlak, küldtek a gazdák. S az ö munkájuk, hozzáértésük is kell ahhoz, hegy jó főzelékek, jó befőttek készüljenek. Aztán persze itt, a gyárban is jól meg kell adni a módját a konzervkészítésnek. A Szeged-rókusi gyárból mind a hazai szükségletek kielégítésére, mind pedig külföldre készülnek a konzervek. Miklós Etelka is fürge újakkal ragasztja a címkét a befőttes üvegek oldalára, s az elszállításoknál aztán Maróti Ferenc, meg mások szorgoskodnak, hadd kerüljön mielőbb rendeltetési helyére a "portéka". Az elmúlt hónapban Stockholmba barackbefőttet, a Német Demokratikus Köztársaságba főzeléket és uborkát, Csehszlovákiába pedig paradicsomot szállítottak. Az üvegekre kerülő cimkék sok színűek, s a felirat rajtuk annak az országnak a nyelvén van, ahová kerül. A címkén a színes rajz is kifejezi, mi az üveg tartalma. S valamennyin ott a felírás: "Product- of Hungary" — "Készült Magyarországon." Külföldön ís kedvelik, szeretik a szegedi barackbefőttct, a főzelékfélét. Nem tettek még kifogást a szegedi készítményekkel szemben. S jóleső érzés, meg jogos büszkeség is az nekünk, szegedieknek, hogy konzervünk is becsületet szerzett magának külföldön. Az exportterv teljesítése is fontos. Azon igyekeznek a Konzervgyárban. vezetők és munkások, hogy a negyedik negyedéves exporttervet december i 22-re teljesítsék. | tésére naponta átlagosan 200 pár papucs készül, külföldre naponként mintegy húsz pár. Az elnök újságolja, hogy a következő évre ezidáig négyezer pár papucsot irányoztak elő, külföldi szállításra. Sebők István is arról panaszkodik, hogy jó papucskészítők nem a mesterséget űzik. Pedig a papucsos szakmunkásra szükség volna, hogy a régi szegedi mesterség: a papucskészítés egyre jobban virágozzék. Seprők — lúl a tengeren Takarosak ezek a kicsi, kézi scp. rők, amelyeknek a nyelei több. felére kifestett malmot, harangot, vagy éppenséggel csengőt ábrázolnak, Hollandiába — innen a Szegcdi Seprőgyárból — jónéhány olyan kézi seprőt küldtek, amelynek a nyele színes malmot ábráj zol. Ez te'szett a hollandoknak, hát i megcsinálták a derék seprőkészi. ; 'ők. A svájciak, az angolok családi | otthonaiban is lelhető olyan kézi \ seprő, amely a tiszaparti városbni került hozzájuk. A messzi ország. ; ba, a tengerentúli Amrikába is i eljutott a jó magyar cirokból jól \ előállított szegedi seprő, hogy jci lezze a mi munkánkat. j Nemcsak kézi seprők, hanem a j nagy seprők is eljutnak a nyugati j országokba: Svájcba és Angliába. ) Most is rendeltek e két országból j»» pang s-orőt s küldik is hozzá\julc. Jó dolog az, hogy a városunkban gyártott seprő New-Yorkban is megtalálható. Persze az árut szál. litás előtt gondosan csomagolják s hasonló képpen rakják be a va. gonokba is, A seprőkészítők nem alaptalanul dicsekedhetnek azzal: az ő készítményük olyan jó. hogy külföldön is kell. Magas termetű, deresedő hajú spprőkötő Ökrész József. Huszonkét éve űzi már a mesterségét, tudja minden csinját-binját. ..Nagyon is tudjuk, — mondja —, hogy a mi seprőink külföldre i» kerülnek. De dolgozunk is becsű, lettel." Okrész József sztahánovista é.s- Dabarci Rózsival, Larzkó Istvánnéval, Demeter Rozáliával és a többi munkással együtt készíti ei jó seprőket a hazájukbelieknek, a külföldieknek. Raj az azonban, hogy nincs seprönyél elegendő, s éppen ezért oly. kor nem tudnak „teljes gőzzel" doL gozni, sem exportra, sem a hazai szükségletekre. 'A Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Igazgatási Főosztályának jobban és eredményesebben kellene segíteni a Szegedi Seprögyárat azért, hogy az esetenként megmutatkozó nyélhiány megszűnjék. • // A papiilca „kaiúiifc a n%es>$>zi aiszágak^an Amikor az üres vagont — amelynek oldalára fehér betűkkel Itália van írva — betolták a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat rakodó vágányára, citromszag terjengett benne. Semmi kétség, a távoli Olaszországból citromot hozott hazánkba. A vagonnál ott a köpcös Pakai István is, és gyorsan intézkedik. Sorra rakják az édes-nemes paprika őrleménnyel teli zsákokat a vagon belsejébe. A telthasú zsákokon piros, fehér zöld színű csík. Minden zsákon ólomzár, s mellette kemény kartonpapír, rajta ilyen felírás is: készült Szegeden. Teli a vagon, ajtajára ólomzár kerül ,hogy aztán kilómétereken át olasz földre vigye a jó szegedi föld fűszernövényének őrleményét — a paprikát. Ne higyje senki, hogy a szegedi paprikát csak Olaszországba szállítjuk. Ugy mondjuk, hogy híres neves a mi paprikánk. Valóban! Szinte a világ minden tájára küldjük. Nyugaton az édes-nemes és csemege paprikát kedvelik. Keleten az erős paprika a kedvelt. Különlegesen csomagolják az 5050 kilós zsákokba a paprikát. A jutazsákon belül még háromrétű úgynevezett nátronzsák is van, nehogy az idő viszontagsága, vagy a tengeri út kárt tegyen a minőségében. London bizony, a szigetország fővárosa messze a mi városunktól. A szegedi paprika azonban, az ••édes nemes" ott is meglelhető. Vonat viszi európai országokon át, majd hajóra kerül, s aztán a fogyasztóhoz. S azok az angol rakodó munkások, akik ismerik a mi nemzeti színeinket — amely ott a zsákok oldalán — mindjárt megtudhatják, hogy a küldemény Magyarországról érkezett. Az élelmiszeripari vásárokon, kiállításokon ott a szegedi paprika is. Pollák Zoltán elvtárs, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat igazgatója városneveket sorol, amelynek nemzetközi vásárain "mi, szegedi paprikások" is képviseltettük magunkat. London, Stockholm, Helsinki, Prága nemzetközi vásárai, — mind egy-egy állomása a szegedi paprika hódító útjának. Fuvarleveleket is nézünk, amelyekkel a külföldre menő paprikával megrakott vagonokat továbbítják. Bécsben is ott a szegedi paprika. Nem az erős, a csípős, mert azt nem kedvelik a ••muzsikus városban". Az édes-nemes és csemege paprika, azt szeretik, hiszen az ételek utolérhetetlen ízesítője ez a fajta is. Montevideóba, Passauba, Triestbe és Bolzanába is küldtünk, szállítottunk paprikát. Moszkvában, ebben a ragyogó városban is megtalálható a szegedi őrlemény. Az ogyesszai kombinát munkásainak is küldtünk paprikát. Moszkvában, a Szovjetunióban a csípős, erős paprikát kedvelik. A "Terimpex", hazánk Budapesten székelő külkereskedelmi vállalata egyik levelét is nézzük, amelyet a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalathoz írtak. Arról szól, hogy Svájcban is ismerkedtek a szegedi fűszernövény őrleményével és a vevőknek tetszett a paprika íze, zamata és illata. Az ember pedig örül, hogy a külföldi országokban is jó a híre Szeged fűszernövényének: a paprikának. Mentek és mennek a vagonok a külföldi országokba, megpakolva paprikával telt zsákokkal. Paprikánkért mi fontos nyersanyagot és más egyebet kapunk. Számokat is nézünk, hogy vajon az idén eddig mennyi paprikát küldtünk a, külföldi országokba. Közel 500 vagon nyers, csöves paprikának az őrleménye került elszállításra. De írjunk most már arról is, miért híres-neves a szegedi paprika. Beszélgettünk a szegedi paprika termelőkkel, a mihálytelki Varga Vincével és a többiekkel. A kérdés ez is volt: "Mi teszi, hogy olyan jó a szegedi paprika?" Különböző módon, de lényegében azonos tartalommal így feleltek: — A jó föld teszi, meg a mi odaadásunk. Igaz! Nem könnyű "mesterség" a paprikatermelés, sok munkával, hozzáértéssel jár. De a szegedi és vidéki paprika termelők szeretik az apáról fiúra szálló "mesterséget". Szívből, lélekből munkálkodnak a földön és igen — ez is teszi, hogy olyan jó a szegedi paprika. És azért is, mert a paprika molnárok, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat munkásai is értik szakKépünkön: Pakai István számbave ni a külföldre kerülő paprikával teli zsákokat. májukat, s ügyelnek, hogy jó őrleménye legyen a paprikának. Mert nem elég az a jó őrleményhez, ha megtermett a paprika, azt jól meg is kell őrölni. Az őszfejű, Pakai István bácsi keverő mester. Ez is fontos állomása annak, hogy igazi, valódi jó legyen az őrlemény. Pakai István és brigádja megteszi a magáét. Pakai István nem mai, nem tegnapi "paprikás". — Harminchárom esztendeje már, — mondja mosolyogva — hogy a paprikával bánok. Nem vagyok éppen "mai gyerek", de nagy kedvvel végzem a munkám és szeretem is. Megfigyeltük, hogy a keverő teremben a garatok, a gépek farészei is pirosra vannak festve. Pakai István erről megállapítja: a paprika is piros színű, hát legyen a garat is és más is piros színű. Megtudjuk azt is, hogy nemcsak az őrlemény kerül külföldre, hanem a csípős paprika erezetéből készült capsaicin is, amelyet gyógyászati és kozmetikai célokra használnak. A capsaicint a Budapesten lévő Compozíció Illóolaj és Vegyészeti Gyár állítja elő a csípőspaprika erezetéből. A capsaicintartalmú kivonatból ajakrúzs alapanyaga is készül. Ugy tudják, hogy az ilyen rúzs igen szép, s kedvelt. Szép sikert futott és fut be a mi szegedi paprikánk. Fontos teendő azonban, hogy mennyiségileg 'öbfoet, minőségileg jobbat tsrmeles így öregbítsük hímevét. S a szegedi édes-nemes, vagy csípős paprika legyen még becsültebb, keresettebb a világpiacon. Morvay Sándor