Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-04 / 287. szám

tJt'WIGYIRORSZHG 2 SZOMBAT, 1954 DECEMBER 4. A moszkvai ertekezleteit részvevő országok kormányainak deklarációja Az új nyugati katonai tömb létrehozása ellenkezik az európai népek biztonságának érdekeivel (Folytatás az első oldalról). Ennek az új katonai csoportosulásnak a megalakítását azzal indokolják, hogy erre az említett tömbben részvevő államok biztonsága érdekében van szükség, jóllehet valójában senki sem fenyegeti ezeket az államokat. Nyugat-Németország felfegyverzését és egyes nyugati országok katonai csoportosulásaiba való bevonását azzal próbálják indokolni, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való viszonyt az "erő helyzetéből- kiindulva kell kialakítani. Úgy állítják be a dolgot, mintha ez a politika kedvezőbb feltételeket teremtene a tárgyalásokhoz és a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezéséhez. E politika máris eléggé lejáratta magát, de hívei nem titkolják, hogy olyan határozatokat szeretnének rákényszeríteni más államokra, amelyek egyes nyugati hatalmak imperialista körei számára előnyösek. Valójában ebben kifejezésre jutnak az említett körök világuralmi törekvései. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, mivel végződtek a világuralomra törők efféle kísérletei. Ismeretes, hogy egyes európai államok katonai csoportosulásai, amelyek Európa más államai ellen irányultak, a múltban is létrejöttek. A második világháború előtt a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország agresszív katonai csoportot létesített, amelyhez a militarista Japán is csatlakozott. Az -Antikomintern Egyezmény" néven ismert csoportosulást szervezői -ideológiai" motívumokkal próbálták igazolni. Ez azonban lényegeben olyan lepelnek bizonyult, amellyel e katonai tömb igazi agresszív jellegét próbálták titkolni, amely tömb a világuralom kivívását tűzte céljául. Ismeretes, hogy e katonai csoportosulás szervezői viselik a fő felelősséget a második világháború kirobbantsááért. Valami hasonló ismétlődik meg most, amikor az újabb katonai csoportosulások alakulását e csoportosulások szervezői az államok társadalmi rendszerében mutatkozó különbségekre való hivatkozással próbálják igazolni. Nyilatkozataikoan azonban annyi az igazság, amennyi az -Antikomintern Egyezmény" szervezőinek nyilatkozataiban volt, akik ezt az egyezményt a legutóbbi világháború előkészítésére és kirobbantására használták fel. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyes nyugati hatalmak katonai csoportosulásai a remilitarizált Nyugat-Németország részvételével — bármilyen indokokkal is próbálják igazolni létrehozásukat —nemcsak hogy nem szolgálhatják az európai béke és biztonság ügyét, hanem ellenkezőleg, komoly mértékben bonyolítják az európai helyzetet és elkerülhetetlenül előidézik a fegyverkezési verseny fokozását annak az összes európai és nemcsak az európai államok szempontjából veszélyes következményeivel. Ha az említett európai katonai csoportosulások hadserege, légiereje és más fegyveres eszközei növekedni fognak és odáig megy a dolog, hogy helyreállítják az agresz3zív német militarizmust, akkor a többi európai állam elkerülhetetlenül kénytelen lesz hatásos eszközökhöz folyamodni önvédelme, a támadás elhárítása érdekében. Ebből következik, hogy az európai béke és biztonság szavatolásában érdekelt összes államoknak arra kell törekedniök, hogy ne engedjék meg a német militarizmus talpraállítását, hogy megakadályozzák a fegyverkezési verseny fokozásának lehetőségét és előmozdítsák az összes európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai biztonság szavatolása érdekében. Fő feladat: A német kérdés rendezése A Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormánya fő feladatának nyilvánítva a német kérdés rendezését, az európai béke megszilárdítása érdekében úgy véli, hogy a német kérdés megoldása szempontjából mindenekelőtt elengedhetetlen: azoknak a terveknek elutasítása, amelyeket Nyugat-Németország remilitarizálására és katonai csoportosulásokba való bevonására szőttek, ami fő akadálya Németország békeszerető és demokratikus ajapokon való újraegyesítésének; megállapodás létrehozása az 1955-ben megtartandó össznémet szabad választásokra vonatkozóan és e választások alapján az egységes, demokratikus, békeszerető Németország össznémet kormányának megalakítása. Ekkor végre lehetővé válik a német békeszerződés megkötése, ami az európai béke megszilárdítása szempcntjából elengedhetetlen. El kell ismerni, hogy a megszálló csapatok kivonása Kelet- és Nyugat-Németország területéről, amint azt a Szovjetunió javasolta, nagy mértékben előmozdítaná Németország két részének egymáshoz való közeledését és a Németország egységének helyreállításával kapcsolatos feladatok megoldását. Az európai biztonság szavatolása megköveteli, hogy az érdekelt hatalmak között jöjjön létre megállapodás Németország egyesítésének kérdésében, mert ez az összes európai békeszerető népek és a német nép érdekeinek egyaránt megfelel. Az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia irányt vett NyugatNémetország remilitarizálására és katonai csoportosulásokba való bevonására, kizárja az ilyen megegyezés lehetőségét. Ez nemcsak hogy nem mozdítja elő az európai biztonság szavatolását, hanem az összes békeszerető népek szemében olyan politika megnyilvánulását jelenti, amely veszélyezteti az európai béke fenntartását. Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtéséért Az igazi európai biztonság csak abban az esetben szavatolható, ha egyes európai államoknak más európai államok ellen irányuló zárt katonai csoportosulásai helyett létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer. Ez a biztonsági rendszer, amely — társadalmi és állami rendszerre való tekintet nélkül — valamennyi európai állam részvételén alapszik, lehetővé tenné az európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai béke szavatolása érdekében. Természetesen emellett biztosítani kell a német nép egyenjogú részvételét ennek az összeurópai feladatnak a megoldásában. Ebben a kollektív biztonsági rendszerben résztvehetne az Amerikai Egyesült Államok is olyan más államokkal együtt, amelyek felelősséget viselnek az európai béke szempontjából döntő jelentőségű német kérdés rendezéséért. Az összeurópai kollektív biztonsági rendszernek elő kell írnia a részvevő államok kötelezettségvállalását minden köztiik felmerülnető viszálynak az ENSZ-alopokmány követelményei értelmében olymódon való megoldására, hogy ne veszélyeztessék az európai békét és biztonságot. E rendszernek elő kell írnia a konzultációt miniden olyan alkalomra, valahányszor a rendszerben részvevő áliamok bármelyikenek véleménye szerint fegyveres támadás veszélye merül fel Európában, hogy meghozzák az ilyen veszély kiküszöbölésére irányuló hatásos intézkedéseket. E rendszernek, hogy hatásos legyen, elő kell írnia azt, hogy az egy vagy több európai állam ellen irányuló támadást a megfelelő összeurópai szerződés valamennyi részvevője ellen irányuló támadásnak tekintik és a szerződés minden részvevője az európai béke és biztonság helyreállítása és fenntartása céljából támogatást fog nyújtani a megtámadott államnak minden rendelkezésére álló eszközzel, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is. Ilyen összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése tökéletesen megfelelne a nemzetközi együttműködés megszilárdítása követelményeinek a nagv és kis államok függetlensége és szuverénitása tiszteletbentartásával kapcsolatos elvek. valamint a belső ügyeikbe való benemavatkoz*ssal kapcsolatos elvek értelmében. Ilyen kollektív biztonsági rendszer megteremtése nagy mértékben megkönnyítené a német probléma megoldásának lehetőségét, minthogy ez lehetetlenné teszi Nyugat-Németország átalakítását militarista állammá és megteremti a kedvező feltételeket Németország egysége helyreállításához. Az európai kollektív biztonsági rendszer és Németországnak békés és demokratikus alapokon történő egyesítése az az út, amely biztosítja Németországnak mint a nagyhatalmak egyikének fejlődését. Eltérően a militarista úttól, amelyen Németország fejlődése a múltban haladt, és amely szakadatlanul a legsúlyosabb következményekkel járt a német nemzetre nézve, Németországnak az európai kollektív biztonság megteremtésének feltételei mellett való egyesítése széleskörű lehetőségeket tár fel a német békés gazdaságnak, iparának és mezőgazdaságának fejlődése előtt. Németországnak más országokkal, különösen a hatalmas lakosságú és kimeríthetetlen tartalékú keleteurópai és ázsiai országokkal való széleskörű gazdasági kapcsolatainak fejlődése előtt. Németország fejlődése békés viszonyok és más államokkal való fejlett gazdasági kapcsolatok mellett széles piacokat teremtene ipara számára, biztosítaná lakosságának foglalkoztatottságát, előmozdítaná a lakosság életszínvonalának emelését. Németországnak, mint nagyhatalomnak a sorsa ilymódon szorosan összefügg azzal, hogy a békés fejlődés és a minden európai állammal való együttműködés, vagy az új háború előkészítéséneik útjára lép-e. A békés fejlődés és a nemzetközi együttműködés útja, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság halad, Németország feltámadásához és felvirágzásához vezet. A másik út, amelyre a német militaristák Nyugat-Németországot igyekeznek terelni, új háborúhoz és esetleg Németországnak a tűz és pusztulás földjévé változtatásához vezet. A német nép igazi nemzeti érdekei Mindez azt bizonyítja, hogy a német nép igazi nemzeti érdekei elválaszthatatlanok a béke és a hatásos európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének érdekeitől. A jelenlegi értekezleten részvevő országok teljes egészükben csatlakoznak azokhoz az elvekhez, amelyek a szovjet kormány által előterjesztett összeurópai kollektív biztonsági szerződésben vannak lefektetve és felhívnak minden európai államot, együttesen vizsgálják meg az említett javaslatokat, amelyek megfelelnek a tartós európai béke biztosítása követelményeinek. A jelenlegi értekezleten részvevő országok kijelentik, hogy készek megvizsgálni bármilyen más, e kérdéssel kapcsolatos javaslatot annak érdekében, hogy az európai kollektív biztonságról olyan szerződéstervezetet dolgozzanak ki, amely minden érdekelt állam számára elfogadható lenne. A jelenlegi értekezleten részvevő államok mélységesen meg vannak győződve arról, hogy a fentemlített elveken alapuló és az európai államok közötti baráti viszonyok által megerősített biztonság lehetővé tenné annak a helyzetnek a felszámolását, amelyben Európa, időszakonként az európai népektől számtalan áldozatot követelő pusztító háborúkat kénytelen elszenvedni. Néhány nyugati állam parlamentjében a legközelebbi jövőben a párizsi egyezmények ratifikálása kérdésének megvizsgálása várható. Néhány állam hivatalos körei részéről egyre fokozódik a parlamentekre és a társadalmi körökre gyakorolt nyomás, ezen egyezmények ratifikálásának kierőszakolása érdekében. A pórizsi egyezmények ratifikálása a béke megőrzése ellen és az új európai háború előkészítésére irányul Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Kéztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormánya kötelességének tartja, hogy felhívja az európai államok, különösképpen pedig a párizsi egyezményben részvevő államok figyelmét, hogy ezen egyezmények ratifikálása olyan aktus lesz, amely a béke megőrzése ellen és az európai háború előkészítésére irányul. Az ilyen ratifikáció nagy mértékben súlyosbítja az egész európai helyzetet és aláássa a meg nem oldott európai problémák, mindenekelőtt a német kérdés rendezésének lehetőségét. Ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása és végrehajtása fokozza a háború veszélyét és ezzel fenyegeti a békeszerető európai államoknak és különösen a Németországgál szomszédos államoknak nemzetbiztonságát. , Ez a veszély annak következtében keletkezik, hogy a párizsi egyezményben részvevő államok egyre nagyobb mértékben alkalmaznak katonai és gazdasági Intézkedéseket a békeszerető európai államok ellen. Ma már odáig mentek, hogy katonai szövetségre léptek a német militarizmussal, hozzákezdenek Nyugat-Németország felfegyverzéséhez, fenyegetik a katonai csoportosulásokban részt nem vevő államok további békés életét. A párizsi egyezményekben részvevp államok fegyveres erői magukban foglalnák a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló nyugatnémet hadsereget is. Ilyen körülmények között az „erő politikájának" folytatása közvetlenül a feltámadó német militarizmusra támaszkodna, ami sokban közelebb hozná az új európai 1 léború veszélyét. A kialakult helyzet Időszerűvé teszi azt a feladatot, hogy a jelen értekezleten részvevő államoknak egyesíteniök kell erőfeszítéseiket biztonságuk biztosítása céljából. A békeszerető államok kénytelenek haladéktalan intézkedéseket tanrn, |hogy a nyugati hatalmak említett katonai tömbjének agresszív erőivel a békeszerető államok együttes erejét állítsák szembe saját biztonságuk biztosítása érdekében. A moszkvai értekezleten részvevő államok a párizo' szerződések ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erőik megszetvezése terén A jelenlegi értekezleten részvevő államok bejelentik azt nz elhatározásukat hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erőiknek és ezek parancsnokságának megszervezése terén, továbbá más olyan intézkedéseket is tesznek, amelyek saját védelmi képessegük fokozásához szükségesek annak érdekében, hogy megvédjék népeik békés munkáját, biztosítsák határaik és területük sérthetetlenségét és védelmét az esetleges agresszióval szemben. Mindezek az intézkedések összhangban állnak az államok elidegeníthetetlen önvédelmi jogával, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, a régebben megkötött szerződésekkel és egyezményekkel, amelyek a német militarizmus feltámadása ellen és újabb európai agresszió megakadályozására irányulnak. A jelen értekezleten részvevő államok megegyeztek abban, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén újból megvizsgálják a helyzetet. hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek 6aját biztonságuk biztosítása és az európai béke fenntartása érdekében. A jelen értekezleten részvevő államokat az az elhatározás tölti el, hogy továbbra is kitartanak egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése mellett, mert az a meggyőződésük, hogy csak az európai államok együttes erőfeszítései teremthetik meg az alapot Európa tartós ós szilárd békéjéhez. Ennek érdekében továbbra is készek együttműködni más európai államokkal amelyek azt az óhajukat nyilvánítják, hogy ezen az úton kívánnak járni. Az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezletén résztvevő államok kormányai meggyőződtek arról, hogy a béko és az általános biztonság megszilárdítására irányuló politikájuk, valamint a jelen értekezlet által megjelölt intézkedések megfelelnek népeink érdekeinek épp úgy, mint az összes többi békeszerető nép érdekeinek. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság népei békés alkotómunkát fejtenek ki. Erőfeszítéseik a további gazdasági és kulturális fellendülésre, a dolgozók életszínvonalának állandó emelésére és ezzel nagy szocialista vívmányaik szilárd védelmének biztosítására irányulnak. Nincs a világon olyan erő, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét és meg tudná akadályozni a szocializmus építését országainkban. Államaink népei tudják, hogy a párizsi egyezmények lényegesen fokozták az új háború veszélyét, ök azonban nem engedik meg, hogy az események kialakulása váratlanul érje őket. Népeink békében akarnak élni Népeink biztosak erejükben, biztosak kimeríthetetlen erőforrásaikban. Soha még a béke és a szocializmus erői nem voltak olyan hatalmasak és nem voltak olyan szilárdak, mint ma. Minden támadásra, háború kirobbantására és népeink békés életének megzavarására irányuló kísérlet megsemmisítő visszautasításra találna. Népeink más népek rokonszenvére és támogatására támaszkodva mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy szétzúzzák az agresszió erőit, hogy diadalmaskodjék. igaz, igazságos ügyünk. Népeink békében akarnak élni és baráti kapcsolatokat akarnak minden más néppel. Éppen ezért minden lehető módon továbbra is síkraszállva a béke és az általános biztonság érdekei mellett, mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák fejlődésük további békés útját és államuk kellő biztonságát Elutazott Moszkvából a Magyar Népköztársaság küldöttsége Moszkva (TASZSZ) December 3-án hazaindult Moszkvából a Magyar' Népköztársaság küldöttsége, amely résztvett az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó értekezleten. A központi repülőtéren a küldöttséget M. Z. Szaburov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügymlniszterhelyettese, N. 1. Dobrovnnikov, a moszkvai városi szovjet végrehajtóbizottságának elnökhelyettese, I. Sz. Kolesznyikov vezérőrnagy, Moszkva városparancsnoka, M. V. Zimjanyin, a Szovjetunió külügyminisztériuma kollégiumának tagja, J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió külügyminisztériuma protokollosztályának vezetője, M. G. Gribamov, a Szovjetunió külügyminisztériuma III. európai osztálya vezetőjének helyettese és a Szovjetunió külügyminisztériumának felelős munkatársai búcsúztatták. Hegedűs András, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsán;:!; első elnökhelyettese Moszkvábol való elutazásakor a magyar kormányküldöttség nevében köszöne t mondott a Szovjetunió kormány • riak. a szovjet népnek és Moszk i lakóinak, a szíves vendégszeretetért, amelyben a küldöttséget részesítették. Tiltakozó táviratok az ENSZ jogvédő bizottságához A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége táviratban tiltakozott a guatemalai kormány rendkívüli politikai törvényszékének Ítéletei ellen, amelyek a különböző koncentrációs táborokban és börtönökben sínylődő guatemalai hazafiak életet fenyegetik. Ugyancsak tiltakozó táviratot küldött a Magyar Jogászszövetség is a karlsruhei szövetségi álkotmánybíróság elnökéhez. E táviratában a szövetség kéri a Németország Kommunista Pártja ellen indított perben eljáró tanács össz férhetetlenségének megállapít ás ét és a per megszüntetését, mivel ez a per a legnagyobb aggodalommal tölt el világszerte minden jogászt, aki tisztában van a demokra'i'.: s szabadságjogok fontosságával a népek szabadsága és a világ békéje szempontjából,