Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-23 / 277. szám

99LÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK f AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM KEDD, 1954 NOVEMBER 23. Erősítsd a nép tilalmát! Szavazz a Képíróm ielöitjeire! ARA: 50 FILLÉR • i Ünnepi műszak a fanácsválasztások tiszteletére Egy nap Győri Piroska gépje mellett Reggel óra előtt messzo szár­nyalt a zeneszó, s a munkába ér­kező dolgozókat köszöntötte. Még nem pörögtek nz orsóit, nem zúg­tak a gépek a Szegedi Tcxtilmű­yekben. De a zoneszó is jelezte: kezdődik az ünnepi műszak a tn­náesválasztások tiszteletére. Hat óra. Megperdülnek az orsók, mozgásba lendülnek a kártológépek — indul a munka. — Jár a hír, hogy a „B"-müszak november 28-ig békeörsiget áll a gépek melleit. Később jön a híradás: az „A"- és a „Cu-müszak is követi a „B"-mű­szak példáját. Vezetők és egysze­rű munkásemberek azt szeretnék, ha december 15-re befejezhetnék éve8 tervüket. A maguk ügyéért, s vele együtt az ország ügyéért. S az ünnepi műszakokon lépést akar­nak tenni előre. A lánccsévélőben Berta Anna és Tóth Gézáné, azután Szabó Mária és Ábrahám Piroska már az el­múlt héten teljesítette évi tervét. Ez természetesen a fizetéskor több pénzt is jelentett számukra. De menjünk a gépekhez ame­lyek mellett ott állnak az emberek. — akiken az új eredmény múlik. Láncesévélő. A gyűrűs copsokró! orsóra fut a fonál. Győri Piroska például ez a mosolygós, tréfás ked­vű húsz éves lány is fürge, ügyes újjakkal végzi a munkáját a gép mellett. Fején piros pettyes ken­dő, fekete munkaköpenyén apró fonal szálak. Szőregről jár a Textilművekbe s édesanyjával ket­ten cinek otthon. Édesanyja büszke lehet a lányára. Tudjuk, Győri riroskáról, amikor vele be­szélünk. — mert az irodában már elmondták —, hogy napi tervét rendszeresen túlteljesíti. Jelentős kilókkal több fonalat orsóz. — Sztahánovista is vagyok — mondja a kérdésre csopett sem büszkélkedve, inkább szerényen, — Amikor először édesanyámnak mondtam, hogy sztahánovista jel­vényt is kaptam, el sem akarta hinni. De, amikor megmutattam, már nem kételkedett. Csak örült, örült. A beszélgetés közben sem hagy­ja abba n munkáját, végzi tovább. Do kovesot beszélni munka közben is lehet. — Ml az oka, hogy mindig túl­teljesíti a tervet! — kérdezzük. — Kihasználom az időt és ügyes­kedem. — röviden így ad feleletet. Aztán gyors mozdulattal össze­köti az elszakadt fonalat, vigyáz­za a pergő orsókat, a megteltek helyébe újat tesz. S amikor eljö a két óra, a mű­szakváltás ideje, Győri Piroska is teljesíti évi tervét. Díosérotes. szép dolog ez. Tisztelet, megbecsülés jár érte. Az év végéig Győri Piroska terven felül annyi fonalat, orsóz felm hogy belőle 750 női ruhának való anyag lesz. Dolgoznak a gépek s az emberek akaratára új eredmények születnek az ünnepi műszakokon. A. J. Vlsinszkaj elvtárs hétfőn New-Yorkban meghalt New York (MTI) Andrej Januarjcvics Visinszkij elvtárs, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetünk. FNSZküídöttségének vezetője november 22-én New-Yorkban szív bé­nulás következtében hirtelen meghalt. A Konzervgyár nagy konyhájában Csanádi elvtársnő csoportja a délelőttös. Szo­katlenul nagy a gőz a nagy konyhában, még az ittenieknek is az. Ezért nehéz a tájékozódás is. Csa­nádinéra most különösen szükség van mindenütt. Hétfő is van, meg ünnepi-műszak. De kezdődik az üvegzárás s éppen itt rendelkezik Csanádiné. — Két géppel zárunk, — magyarázza Csanádiné. — A töltés jói megy. Ezért Kónya és Ördögh Marikát átvittem a zárókhoz. Szólítják a csoportvezetőt. Lipták Gáborné, a fürgekezű karfiolos kér bíztatást. — Ugye Csanádi elvtársnő megnyerjük az ün. nepi béke-műszakban is a versenyt? — Eddig mi vezetünk, — így hangzik a válasz. — Nem egészen, — szól bele a beszélgetésbe Kuluncsics Ágnes. — A két csoport együtt halad. A munkában nincs hiba, a gőz körül azonban baj van. Ha az ajtó nyílik egy pillanatra, ritkul a konyhán lévő gőzfelhő, azután újra sűrű lesz. Műszakkezdés óta így dolgoznak a Konzervgyár nagy konyháján. A villanyszerelő műhelyben Matuz Lajos azon fáradozik, hogy helyre hozza a szombat éjjel keletkezett hibát, ami miatt nagy gőzben kell dolgoznia egy ideig a délelőttösöknek. — Még egy félóra és kész, — jelenti Matuz Lajos. Tíz 6ra elmúlt, elkészülnek a hiba kijavításá­val a villanyszerelők. A gőzelszívó működésbe lé­pett, örülnek ennek a dolgozók. A műszak végé­vel teljesítették vállalásukat, több mint hatezer üveget zártak le. A Juhász-szalag terven felül 16 vatta kabátot készített Hétfő. Valahogy „kifogta" ezt a napot a Ju­hász szalag. Semmi sem akart nekik úgy sikerülni, ahogy azt szerették volna. Azzal kezdődött, hogy Szabó András, a szalag egyik erőssége késett. Hat óra után ült csak gépe mellé. Ekkor még egy fél­órát kellett várnia, hogy munkához kezdhessen. Gépét a műszerészek javították, mert rossz volt. Azután „ráhúztak". Szabó András varrógépe is szünet nélkül búgott. Nyolc óráig 280 százaléka lett. Ez sikerült! Kicsit dühös volt magára a ké­sésért, hiszen a szakma legjobb dolgozója is akar lenni. Szigorúak a feltélelek. A késést munkával próbálta helyrehozni.., Vatta kabátokat készít a Juhász-szalag. Né­gyest Ilonka látja el a szalag elejét munkával. Ide­jében és ügyesen gondoskodik mindenkiről. Az egész szalagban a steppelők a legelfoglaltabbak. Hárman dolgoznak öt helyett. Ugyanis kettő hiány­zik. De Tézsláné, Nagy Erzsi és Lehóczkiné béke­őrségen mutatja meg. hogy megvédi a szalag be­csületét, s a hiányzók miatt nem maradnak le. Tézsláné kétszeresen jól dolgozik a műszakon. Ta­nácstagjelölt. De a Juhász-szalag minden dolgozó­ját lehetne dicsérni. Bitó „mama" a szalag lelke. Nem éppen fiatal, de szorgalma még a fiataloké­nál is nagyobb. Segít társának, ha erre szükség van, akárcsak Virágh Imréné, aki az ujjazást érti. A hétfői nap rosszul kezdődött a Juhász sza­lagnak, de azért jól végződött. 16 vattakabáttal többet készítettek, mint amit a tervük előír. Vasöniők között... A Szegedi Vasön­töde hatalmas öntő­csarnokában fontos munka folyik. A me­zőgazdaság, az ipar, s a lakosság részére is készítenek öntvénye­ket. Például vasaló­talp nehezéket, a petróleumfőzőhöz al­katrészt, a traktorok­hoz is fontos tárgya­kat. A legfontosabb az öntődében a selejt csökkentése. Etéren is vannak szép ered­mények: Juhász Fe­renc, Szeles Mihály, Richweisz János jó példát mutat. Egyenes tartású em­ber Szeles Mihály. Most hegesztő gene­rátorpajzsokat önt: Selejtje egy százalék alatt áll, s az 5.8 szá­zalékkal alacsonyabb a megengedettnél. Mi­nőségi munkája a fi­zetéskor is meglátszik — jelentős összegű minőségi prémiumot kap. Egy hónap alatt a selejt leszorításá­val, a minőségi mun­kaival, 11 villanyhe­gesztő generátor pajzzsal készít többet. — Mi a titka a jó eredménynek? — A figyelem, gon­dosság — válaszol csendesen. — Meg az­tán Németh Bandi is, az én segítőm jól végzi a dolgát, — és ahogy a jóbarátok szokták, jó munka­társak, úgy pillant a fiatal Németh And­rásra, a segédmun­kásra. Szeles Mihály napi tervét több mint kétszeresére is szokta teljesíteni. Hozzáér­tése, szorgalma nyo­mán, havi keresete mindig felül áll a kétezer forinton. Meg­érdemli ezt a pénzt. Különben jó édes­apa is, feleségével négy gyermeket ne­vel. Tán az egész or­szágban a legöregebb vasöntő az aranyos, kedves humoi*i jó Richweisz János bá­csi. Negyvenhat esz­tendeje öntő. Sztahá­novista, persze hogy az. Sok embert taní­tott már meg az ön­tés fortélyair*:. Más mondja, nem ő, hogy Csókási Sándor, a fő­művezető is valaha az ő tanítványa volt. Most is két ipari ta­nulóval foglalkozik. Halász Karcsit is ő tanítja, — Hogy milyen idős vagyok? — ismétli a kérdést. — Fiatal em­ber vagyok én még, mindössze hatvanegy éves, — s huncutkod­va nevet hozzá. Kü­lönben Richweisz Já­nos bácsi most az úgynevezett kroog préslemezt önti, úgy ahogy szokta, selejt nélkül, jó minőség­ben. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gyakorló szakmunká­soknál magas a se­lejt, több a megenge­dettnél. Ezért a fő célkitűzés az ünnepi műszakokon is a mi­nőség javítása. Erre mutatja a példát töb­bek között Budai Fe­renc, a Hazafias Nép­front szegedi bizott­ságának tagja, Gyöm­bér Géza, a Ságvári­telep tanácstag-jelölt­je is, — vasöntők. Az ünnepi műszak hírei — A LÁDAIPARI VÁLLALAT III. sz. telepének dolgozói hétfőn reggel a műszakkezdés előtt is be­széltek röpgyűlésen az ünnepi mű­szak feladatairól. Az anyagellátás nem mondható a legkielégítőbbnek, de mégis már a hétfői napon szép eredmények születtek. A Rózsa­szabász-brigád 188, a Bata hasító szalag-brigád 137, a Szemerédi kis­szalag 131 százalékot ért el. Elis­merésre méltóan dolgoztak a szé­lező brigádok is. — SZEGED 23 KISIPARI SZÖ­VETKEZETÉBEN az ünnepi mű­szakkor javítják a minőséget, s fo­kozottabban dolgoznak a lakosság szükségleteinek kielégítéséért. — A VILLAMOSVASÚT műhe­lyének dolgozói a 205-ös és 206-os ikerkocsik "kijavítását végzik el a tanácsválasztási műszak alatt. A forgalmi dolgozók a menetidőt megtartják, a pályafenntartás dol­gozói pedig a soron lévő feladato­kat végzik el. — A DOROZSMAI GÉPÁLLO­MÁS gépjavító brigádja vállalta a tanácsválasztások tiszteletére, hogy az erőgépeket a határidő előtt 10 nappal, a cséplőgépek kijavítását pedig a határidő előtt 5 nappal be­fejezik és 25 ezer forintos anyag­megtakarítást érnek el. Andrej Januarjevics Visinszkij szovjet államférfi, kiváló jogtudós, akadémikus. 1883-ban Ogyesszában született. 1902-től tevékenyen részt­vesz a forradalmi mozgalomban. 1920-tól tagja a Szovjetunió Kom­munista Pártjának. A kievi egye­tem jogi karának elvégzése után 1913-ban professzori képesítés el­nyerése céljából az egyetemen ma­rad, de a cári hatóságok politikai okokból eltávolítják. Visirtszkij et­től az időtől kezdve irodalmi és pedagógiai munkássággal foglalko­zik. Az 1921—1922. években Visin­szkij a Moszkvai Állami Egyetem tanára és a »Plehanov« népgazda­sági intézet közgazdasági karának dékánja. Az 1923—1925 években a Szovjetunió Legfelső Bírósága I büntetőbírói kollégiumának ügyé­sze. 1925—1928: a Moszkvai Állami Egyetem rektora. 1928—1931 az OSZSZSZK közoktatási népbiztos­sága kollégiumának tagja. Visin­szkij az 1931—1933 években cz OSZSZSZK főügyészének és igaz­ságügyi népbiztoshelyettesénc-k tisztségét töltötte be. 1933-ban ki­nevezték a Szovjetunió főügyészé­nek helyettesévé. 1935—1939-ig a Szovjetunió főügyésze. Az 1939— 1944 években a Szovjetunió Nép­biztosai Tanácsa elnökének helyet­tese. 1940—1946-ban a Szovjetunió külügyi népbiztosának első helyet­tese, 1946 márciusától a Szovjet­unió külügyminiszterének helyette­se. 1949-től Visinszkij a Szovjet­unió külügyminisztere. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának XVIII. kongresszusán (1939) megválasztják a párt Központi Bizottsága tagjá­nak. 1947-ben Visinszkijt választ­ják meg a Szovjetunió alkotmányá­nak kiegészítésével és módosításá­val megbízott szerkesztőbizottság elnökévé. Visinszkij 1937-től 194l'-ig a Szovjetunió Tudományos Akadé­miája jogi intézetének igazgatója. 1939-től a Szovjetunió Tudomá­nyos Akadémiájának rendes tagja. Visinszkij a Szovjetunió állam­ügyésze minőségében az 1933—1938 években résztvett a legnagyobb pe­rekben: a ,,Metrovickers"-ügyben, az áramfejlesztőtelep kártevőinek ügyében (1933), az egyesült Troc­ktsta—Zinovjevista terrorista köz­pont ügyében (1936), a párhuzamos trockista központ ügyében (1937), az egyesült szovjetellenes jobbol­dali trockista tömb ügyében (1938). Visinszkij e perek alkalmával éles politikai felszólalásokban leleplezte a szovjet nép és a szovjet szocia­lista állam ellen irányuló terroris­ta, kártevő és egyéb államellenes bűntetteket. Visinszkij az állam és a jog marxista-leninista elmélete terén végzett munkáját alkotó szellem­ben kapcsolja össze a szocialista építés gyakorlatával. Visinszkij a Nagy Honvédő Há­ború idején és a háborút követő időszakban résztvett a legfontosabb nemzetközi konferenciákon és ér­tekezleteken. Az ENSZ közgyűlésé­ben Visinszkij a nagy szocialista hatalmat képviseli, amely követke­zetesen harcol a nagy és kis népek egyenjogúságán, szuverénitásuk tiszteletbentartásán, a béke megőr­zésén alapuló nemzetközi politika lenini-sztálini elveinek győzelmé­ért. Kíméletlenül leleplezi az Egye­sült Államok és Anglia reakciós uralkodó köreinek hódító politiká­ját. A Szovjetunió és az egész ha­ladó emberiség nevében erélyesen követeli annak a bűnös háborús propagandának betiltását, amelyet ezekben az országokban az impe­rialista agresszorok büntetlenül folytatnak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Vi­sinszkij felszólalásaiban bebizonyí­totta, hogy azok a támadások, ame­lyeket az amerikai-angol imperia­listák az államok szuverénításának elve ellen, a Biztonsági Tanácsban a nagyhatalmak egyhangúságának elve ellen és számos nemzetközi egyezmény ellen intéznek, az Egyesült Államok világuralmának megteremtését célozzák. Visinszkij több, mint kétszáz munka szerzője: könyveket, brosú­rákat, cikkeket stb. írt. Legfonto­sabb tudományos munkái: „A bíró­sági bizonyítékok elmélete a szov­jet jogban" (1941., a Sztálin-díj el­ső fokozatával tüntették ki 1947­ben), „Igazságszolgáltatás a Szov­jetunióban" (1939), ,,A büntető el­járás tankönyve" (1927), „Az ál­lam- és jogelmélet kérdései" (1949), „A nemzetközi jog és a nemzet­közi jogelmélet kérdései" (1949), „A nemzetközi jog és a nemzetközi politika kérdései" (1949). Visinszkijt négyízben tüntették ki Lenin-renddel, megkapta ezen­kívül a Munka Vörös Zászlója­rendet, és több más kitüntetést. Ünnepség a „Délmagyarország" felszabadulás utáni megjelenésének 10. évfordulója alkalmából Ünnepi beszédet mond Komócsin Zoltán elvtárs Szerdán, 24-én este fél 6 órai kezdettel ünnepséget rendez a „Délmagyarország'' szerkesztősége cs kiadóhivatala a lap felszabadu­lás utáni megjelenésének 10. év­fordulója alkalmából a Közalkal­mazottak Szakszervezetének Vö­rösmarty utcai kultúrotthonában. A műsorban Szánthó Zoltán elv­társ betegsége miatt változás tör­tént. Ünnepi beszédet Komócsin Zoltán elvtárs, a Központi Veze­tőség agit.-prop. osztályának ve­zetője mond. Felszólalnak: Bcnkő Sándor, az orvostudományok kandidátusa, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem I. sz. Bellil'n'kájá­nak adjunktusa, és Gera Júlia, a Szegedi Eesetgyár dolgozója. A műsorban a szegedi Nemzeti Színház művészei is fellépnek: Moldován Stefánia Arutjunjan Bölcsődalát és Kodály: Székelyfonó című művéből a Kitrákoity meset énekli. Harmatit Éva Káimán: Csárdáskirálynő című operettjéből Sylvia belépőjét és Lehár: Messze a nagy erdő című dalát, Szabady István pedig Erkel: Bánk bán cí­mű operájából a Bordalt, Kodály: Háry János című daljátékából To. borzót. Kormos Lajos Juhász Gyu­la: Ének a toll katonáiról című versét szavalja. Kaló Flórián Pe­tőfi „XIX. század költői" eintű versét mondja el. A Pedagógiai Főiskola énekkara Kodály: len­gyel l.ászló, Szeghy: Károm orosz népdal és Bárdos: Szeged felől cí­mű művét énekli. A főiskola ének­karát Erdős János vezényli. Zon­gorán kísér Par.lusz Elemér. A ..Délmagvarország" szerkesz­tősége és kiadóhivatala szere­tettel várja az ünnepségre a lap olvasóit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom