Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-19 / 274. szám

PÉNTEK. 1954 NOVEMBER 19. 5 DELMFLGYFLRORSZDG . Agitációs nap lesz megyénkben vasárnap., november 21-én Kommunisták! Aktivisták! Népnevelők! Biztosítsátok, hogy minél több választópolgárral tudjatok beszélni ezen a napon! Elkésett riport az első szám születéséről 1 1944. NOVEMBER 18. Emberek szorgoskodnak a karbidlámpa gyér fényénél. Apró ólombetűket kézzel rakosgatnak egymás; mellé. Fentről, a szerkesztőségből, gyorsan érkeznek a kéziratok. Újság születik itt: a felszabadult déli országrész első lapja, a „Délmagyarország". A nyomdászok egymás kezéből kapkodják a kéziratokat. Szívüket, lelküket adják a munkába. Nincs most szedő, tördelő, gépmester. A szív egyet dobban: reggelre utcára kell kerülnie a lapnak, hirdetve: él Szeged, a felszabadult országrész legnagyobb városa. Hedig. milyen ne&ét. a munka! Könnybe lábad a szem a gyér fénynél, az ujjak elzsibbadnak. — Kész ez a hasáb is.' Hová tegyem? — kiált fel hangosan Gyapjas János. — Ide hozd! — és lassan kialakul egy oldal Pálinkás János kezei alatt. — Hál te meg min töröd a fejed? — Reggelre utcán kell lenni a lapnak. Ti szedtek villany és gáz nélkül, de ez a nagy gép .. • ez a nagy gép... — tépelődik Timpauer István gépmester. — Beleszakad az ember ha kézzel hajtja... — Öt órakor vihetik a lapot. Ha nem birja egyedül hajtani a segédmunkás a gépet, akkor itt vagyok én is... — Kész ez is! Hová tegyem? — most meg Eperjesi Ferenc akar szabadulni a szorosan egymás mellé rakott ólom betűktől. Fogynak a kéziratok, szaporodnak az ólomba szedett sorok és lassan formát öltenek. Néhány perc múlva éjfél, november 19. Szűcs János, Szűcs Imre már nem jut kézirathoz, a javítást is befejezték. — Siessen Vas elvtárs az olvasással! Elúszunk, nem lesz lap. — sürgetik Vas Zoltán elvtársat, aki most az MDP Központi Vezetőségének tagja, a minisztertanács titkárságának vezetője. — Lesz lap elvtársak. Időben elkészül a lap, reggel megjelenik a ^Délmagyarország". Timpauer Istpán gépmester már a kész oldalakat helyezi a nyomdagépbe. — Mindjárt kész lesz a lap... — Már kész van! — Hátra van még a nyomás ... — Az már semmi! Papír az van. Villany meg majd lesz. Addig itt van a mi karunk, majd ba.'JFjtik cat a gépet. Ti csak győzzétek berakni a papírt és hajtogatni a kész újságot. Ma tíz esztendeje már. Az első lap bábái közül néhányan még itt vannak a nyomdában. Pálinkás bácsi, Timpi bácsi, Fqfkas István. Ma mar nem kézzel válogatják egymás mellé az apró ólombetűket, nem kézzel hajtják a nyomdagépet. Neonfényben úszik a szedőterem. A gépek zúgnak, csattognak, zakatolnak. Mellettük ott ülnek a nyomdászok s a billentyűk nyomására sorokba öntődnélz a betűk. Mintha csak zongoráznának. Nem zsibbad el az ujj, nem lábaid könnybe a szem. Timpi bácsi sem törné most a fejét, mint akkor. Gombnyomásra indul a hatalmas rotációs és ezrével ontja az újságot. A régi veteránok azért nem feledkeznek meg soha az első példány készítéséről. Néha összejönnek, elmesélik a fiataloknak, emlékeznek. Pálinkás János is dolgozik még. Farkas István most a lap korrektora. Itt ! doígtktnaU mind, a nyómdá&an. Hogy el ne felejtsük, itt van még Timpauer István is, — Timpi bácsi. Ő már nem gépmester. csak vasárnaponkint vigyáz az üzemre. Eperjesi Ferem nyugdíjba ment, Szűcs Imre kidőlt a sorból és Szűcs János elment Szegedről. Koncz László elvtárs meghalt. Nem érhette meg a tíz éves évfordulót. A lap készítői, a nyomdászok szivüket, lelküket adják a munkájukba most is. hogy minden reggel •az olvasóhoz kerüljön a „Délmagyarország". A „Délmagyarország" tíz szabad esztendeje Két f9Dél magyar ország 8 LEVÉL) Tiz éves a „Délmagyarország" — beszélik a városban örömmel s én is csatlakozom az örvendezőkhöz, mert hiszen a „Délmagyarország"nak nemcsak olvasója, hanem levelezője is vagyok, s visszaemlékezésre is alkalmat ad a lap jubileuma. Az első ,,Délmagyarország" 1912-ben, 42 évvel ezelőtt jelent meg. Én már akkor a „Délmagyarország" munkatársa voltam, az 1917. októberi forradalom új irányt szabott az akkori „Délmagyarország"-nak. Túlzás lenne azt állítani, hogy a munkásság lapja volt, de a haladó szellemű polgárság mellé szegődött és a szegcdi napilapok között ez volt az egyellcn, amely a munkásmozgalomról tárgyilagos tudósításokat közölt és közzé tette a Szociáldemokrata Párt közleményeit, amelynek más lap nem adott helyet. boldogan állapítom meg, Most hogy a Magyar Dolgozók Pártja Csongrádmegyei Bizottságának lapja, a munkásságé, a felszabadult népé. A magam nevében szeretettel üdvözlöm a „Dilmagyarország"-ot a felszabadulás utáni megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából. LIGETI JENŐ Borongós őszi vasárnap volt Bújócskát játszott a nap, csak néha-néha dugta ki halványan izzó fejét a felhők közül. A Tisza felől szél fújdogált, a Széchenyi-tér fái erősen kopaszodtak már. De még jó idő volt. Szabaddá lett emberek élvezték a békés vasárnapi délélőttöt. A járókelők új, de mégis ismerős hangra lettek figyelmesek: — Délmagyarország! Megjelent a Délmagyarország! Az öreg újságárust körülvették az emberek, valósággal versenyeznek a friss, még festékszagú lappéldányokért. A villamosról leugrálnak az utasok és újságot vásárolnak. Hármasával, ötösével kapkodják ki az újságárus kezéből. Mindenki visz haza egyet-egyet ajándékba a szomszédnak. A villamos pedig türelmesen vár, míg az utasok »Délmagyarország«-gal felszerelve ismét elfoglalják helyüket a kocsiban. Nyolc hónapi szünet után újra megjelent a •Délmagyar* Nagy dolog ez! Érezték ezt azok az emberek is, akik mohón szétkapkodták a lap első példányait. A •Délmagyarország* az emberek szivéhez nőtt még a fasiszta elnyomás idején. Az egyetlen újság volt Szegeden, amely — ha félénken is felemásan is, — de hangot adott a Horthy-terror idején a magyarság érdekeinek, ha virágnyelven is, de kifejezésre juttatta, hogy a magyar nép nagy többsége nem a fasiszta zsarnoksággal, hanem a szabadságszerető népek ügyével rokonszenvez. Március 19-e után a féktelenné váló fasiszta terror betiltotta a •Délm agy arország*-ot, szerkesztő: t, munkatársait üldözték, internálták, a Gestapo kezére adták. A szovjet hadseregnek kellett Szegedre jönnie, hogy a demokratikus magyar sajtó újjáéledjen, hogy a fasiszta rabságtól beteg, megzsibbadt gondolat felkeljen rabágya kőpárnáiról s derűt, vigaszt és áldást hozzon a sokat szenvedett hazára. Milyen nagy élmény visszalapozni a •Délmagyarország« tíz szabad esztendőjének lapjait! Harcokban és sikerekben gazdag, nagy akarásoktól vemhes évek, történelmünk legszebb napjai elevenednek meg ezeken a lapokon. Jó egy kicsit visszatekinteni a megtett útra, megállni egy pillanatra e szép évforduló határkövénél és mérleget készíteni. Számot vetni arról, hogy mit jelentett számunkra, milyen szerepet töltött be Szeged elmúlt 10 esztendejében a »Délmagyarország*? Tíz esztendő, s mégis micsoda mult, hány fényes név ragyog a Délmagyarország* hasábjairól. Mi, Ma kezdődik a csongrádmeive! KISZÖV második vezetőségválasztó küldöttgyűlése Délmagyarország" a t akik szeretjük a •Délmagyarország«-ot, büszkék vagyunk arra, hogy ebben az újságban hirdették meg az új, demokratikus Magyarország vezetői azt a széles nemzeti, demokratikus egységpolitikát, amely lehetővé tette, hogy abból a mélységből, amelybe országvesztő uraink sodorták hazánkat, felemelkedjünk, s hárommillió koldus országából a szabad magyarok hazáiává legyünk. Lehetetlen meghatódottság nélkül olvasni az új •Délmagyarország* első számát, csak most látjuk igazán, milyen nagy utat tettünk meg tíz év alatt. Három és félévvel ezelőtt, 1951 áprilisában alakult a Kisipari Szövetkezetek Csongrád megyei Szövetsége. A megye területén ekkor még mindössze 29 kisipari . szövetkezet működött. Pártunk II. kongresszusának határozata értelmében a megyében is nagy lendületet vett a szövetkezetek fejlődése. A zászlóbontás után egy évre — az első küldöttgyűléskor — már 78 ksz működött, mintegy 3284 taggal. Az első vezetőségválasztás óta eltelt mintegy két éves kemény munka nagyszerű eredményeket hozott Jelenleg a kisipari szövetkezetek taglétszáma megközelíti az ötezret; tehát az emelkedés 150 százalékos. Különösen a textil- és bőrruházati hálózat növekedett erőteljesen. A kormányprogramm szellemében a KISZÖV hat szövetkezeti áruházat nyitott, a központi javítóműhelyek pedig az egész megye lakosságának igényeit kielégítik, ^ A megye szövetkezeti dolgozóinak megbecsülését jelképezi az is, hogy egy szövetkezeti elnököt népköztársasági érdeméremmel, 10 szövetkezeti dolgozót meg a helyi ipar, illetve a „könnyűipar kiváló dolgozója" jelvénnyel tüntettek ki. A szentesi asztalos szövetkezet pedig a mult évben az „Ország legjobb kisipari szövetkezete" címet és zászlót nyerte el. A most megválasztandó vezetőség előtt nagy feladatok állnak. Nem szabad egy pillanatra sem elfeledniük a küldöttgyűlés részvevőinek, hogy a szövetkezeti mozgalom további, jó munkájáért ők is felelősek. A Csongrád megyei kisipari termelőszövetkezeti dolgozók második vezetőségválasztó küldöttgyűlése minden bizonnyal előre viszi majd a Hazafias Népfront célkitűzéseit és az űj szakasz politikájának .valóraváltását, _. Ezt írja a •Délmagyarország* beköszöntő cikke: •Mohács óta nem volt olyan súlyos helyzetben az ország, mint ma. Államiságunk alapjai rendültek meg. Nincs kormányunk. A dunántúli részeken a németek és a nyilas bitorlók garázdálkodnak, a Dunán inneni részeken is súlyos nehézségekkel kell megküzdenünk az élelmezés, a forgalom, a mezőgazdaság, az ipari termelés területén*. A •Délmagyarország* megmutatta a kiutat, a felemelkedés útját is: »A magyar újjászületés útja: bátor, harcos, gerinces néppé nevelni a magyart. A nemzeti katasztrófa tanulsága: el kell tűnnie annak a reakciós rendszernek, mely egy emberöltő alatt kétízbeu vitte összeomlásba a nemzetet. A •történelmi osztályok« ebben a háborúban végleg le vitézlettek. Most a rn,agyar népé a szó;. Aki magyar újjászületést akar, aki erős és független Magyarországot akar, annak demokratikus, szabad, népi Magyarországot kell akarnia. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front ezt akarja, a •Délmagyarország* ezért fog harcolni«. S a •Délmagyarország* megtartotta ígéretét. Az elmúlt tíz év az erős, független, demokratikus Magyarországért folytatott harc jegyében telt el, a »Délmagyarország« minden sorával népi demokráciánkat kívánta szolgálni. S éppen a lap első számait lapozgatva erősödik meg bennünk az a meggyőződés, hogy az az út, amelyet most járunk: a Hazafias Népfront egész népünket mozgósító útja a helyes út, — csak az egész nemzet mozgósításával, széles nemzeti egységfront alapján lehet pártunk nagy célkitűzéseit, az erős, boldog, szocialistá Magyarország felépítését, a jólétet megvalósítani. A •Délmagyarország* hasábjain olyan nevek szólaltak meg, mint Révai József és Erdei Ferenc, ők voltak a lap első szerkesztői. A lap november 25-i számában veti fel Révai elvtárs először a kialakítandó demokrácia elvi kérdéseit. Milyen új hang a magyar újságírás történetében! Az elvi tisztánlátás, szenvedély, a haza és a nép ügyének lángoló szeretete vezette Rév ai elvtárs tollát, a magyar publicisztika legszebb hagyományait folytató erő, világosság, népi zamat, fordulatosság, kérlelhetetlen logika jellemzi •Harcos demokráciát* című cikkének a stílusát. Ugyanezeket a tulajdonságokat eseti ^hatjuk másnap megjelent cikkében is, amelyben Horthy Miklós felelősségének a kérdését veti fel. Erdei Ferenc ugyancsak a •Délmagyarország* hasábjain fejti ki demokratikus fejlődésünk létalapját: a földreform végrehajtásának térténelmi szükségességét. De mindennél büszkébbek vagyunk a •Délmagyarország*-ra azért, mert az első újság az országban, amely meghirdeti a Kommunista Párt programmját, hitet, erőt öntve a magyar milliókba, hogy •lesz magyar újjászületés!« Sok tényező dönti el azt, hogy egy újság betölti-e a feladatát, hogy az újság jó-e, vagy rossz, hogy szeretik-e, vagy nem? Bonyolult összetevők eredménye az újság, sok mindentől függ. hogy olvassák-e vagy sem. A három legfontosabb jellemvonása az igazi újságnak: az őszinteség, a szenvedély, s az, hogy nemcsak regisztrálja az eseményeket, hanem bátran elébemegy, irányítja, csiholja azokat. S mi, akik szeretjük a •Délmagyarország«-ot, azért szeretjük, mert tízéves pályafutását a nép ügyéért, pártunk céljaiért való szenvedélyes szolgálatvállalás, a hibák őszinte feltárása jellemezte s bátran elébement a holnapnak. Mert kérdéseket föltenni, megoldásra váró feladatokra hívta fel a figyelmet, tudott közvéleményt kialakítani. Szeretek újságot olvasni, több vidéki lapot szoktam rendszeresen átnézni. Magamban mindig dédelgettem újságainkat, a •Délmagyarország*-ot és a •Viharsarkot* is, ahogy küzdött a sematizmus ellen, vigyázott arra, hogy kis terjedelme s a sok •szempont-cikk« ellenére sem süllyedjen a faliújság színvonalára. Igyekezett színes írásokkal olvasmányosabbá lenni, sőt az utóbbi időben mind több szépirodalmi írásnak is helyet szorít. (Gondolom, a szerkesztők nap mint nap szemben találják magukat ezzel a feladattal: helyet szorítani.) Megelégedve tapasztalhattuk, hogy híven a szegedi újságírás nagy hagyományaihoz. Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula tollához, rajta tartotta kezét Szeged kulturális életének ütőerén s jó orvos módjára mindig figyelte a lap, hogy a város kulturális életének pulzusa mikor nem veiegészségesen. Kezdetben a Magyar Wemzeti Függetlenségi Front három pártjának három vezetőférfia, Révai József elvtárs, Erdei Ferenc és Balogh István jegyezték a lapot. A kommunisták írásai adtak új színt, új minőséget az új •Délmagyarország*-nak, Révai elvtárs írásai mellett elsősorban Vas Zoltán, Komócsin Zoltán, Szobek András, Szirmai István cikkei. Az országos jellegű írások, a nemzet jövendő sorsával foglalkozó cikkek jellemzik ezt az időt, az l egész magyar nép sorsdöntő kérdéseire keresett feleletet a •Délmagyarország* ekkor. A •Délmagyarország* 1944—45-ös évfolyama tehát az új, demokratikus, szabad Magyarország forrásértékű dokumentuma. A szabad levegőből nagyokat szippantó magyar népnek a szabadság felé vezető első lépéseit örökíti meg. A •Délmagyarország* 1945 júliusában a Magyar Kommunista Párt délmagyarországi kerületének lett a napilapja. Ekkor kerültem én is a •Vásárhely Népé*-től a •Délmagyarország* szerkesztőségébe, s itt dolgoztam néhány hónapig, míg az újságíró tollat más kulturális munkával nem cseréltem fel. Felejthetetlen élményekben volt gazdag ez a néhány hónap. Büszkeséggel lapozgatom a 45-ös •Délmagyarország* megsárgult lapjait, újraélem azokat az élményeket, amelyeket mint riporter, akkor átéltem. A hazatért hadifoglyokkal való találkozásomat, az algyői híd hős építőiről írott riportomnak emlékeit, a népbírósági tárgyalásokon feltárult fasiszta borzalmak undorító áradatát, — a Rákosi Mátyás gőzös keresztelő ünnepségét a Ti* szán. A •Délmagyarország* történetének egyik legizgalmasabb, legdrámaibb korszaka volt ez az idő. Harc volt akkor minden nap, népi demokráciánk létéért kellett nap mint nap harcolni az újságíró fegyverével, — a nyomtatott szóval. A kisgazdapárti és a jobboldali szociáldemokrata összeesküvők akarták kiszorítani a hatalomból a munkásosztályt, a magyar népet. Éles volt ez a harc itt Szegeden is, — s csak most, az 1946—47-es számokat visszalapozva látjuk igazán, hogy a •Délmagyarország* becsületesen kivette részét ebből a harcból, s azután is igyekezett a szerkesztőség, hogy írásaival pártunk programját, népünk felemelkedésének szent ügyét szolgálja. Tíz szabad esztendő. Milyen gyorsan elröpült! Ha az embernek sok a dolga, szalad az idő. S nekünk tíz év alatt sok mindent el kellett végeznünk, egy évszázad mulasztását kellett bepótolnunk. S ebben a nagy munkában ott járt legelői a •Délmagyarország*. Egyformán szólt munkáshoz, paraszthoz, értelmiségihez, dolgozó kisemberekhez. A magyar jövendő ügyét szolgálta, a széles nemzeti egység útját követte. Az elkfívelkesű tíz esztendőben új harcck. új nagy feladatok várnak a •Déimagyarország*-ra. Mi hittel, bizalommal tekintünk lapunk jövője elé, hisszük, hogy a •Délmagyarország* következő tíz szabad esztendeje további sikerekben bővelkedik majd. s kérjük, továbbra is sziiádan mutassa Szeged népének a szocializmus felé vezető utat. Osváth Béla, a TTIT megyei titkára Megkezdődött az egészség-tudományi kongresszus A Magyar Tudományos Akadémia biológiai és orvosi osztályának rendezésében csütörtökön délelőtt háromnapos egészségtudományi kongresszus kezdődött az Országos Munkaegészségügyi Intézetben. Törő Imre Kossuth-díjas akadémikus megnyitó szavai után Fjcdor Krotkov professzor, a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának alelnöke és Li Dzi-cun, a Pekingi Biológiai Ellenőrző Intézet igazgatója üdvözölte a kongresszust. Ezután Háhn Géza, az orvostudományok kandidátusa tartott előadást. A délelőtti ülésen felszólalt Fjodor Krotkov professzor is, i