Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-11 / 267. szám

flílmügysirsrszug CSÜTÖRTÖK 1954 NOVEMBER 11. Déíke£e(-Azsia problémáit nem a fegyverkezés oldja meg, hanem az éhség leküzdése és az életszínvonal emelése A délkeletázs ai szerződés vitája az alsóházban London (MTI) A délkeletázsiai védelmi szerződés vitája során K. G. Younger volt munkáspárti külügyi államminiszter hangoztatta, hogy a munkáspárt kezdettől fogva aggodalommal figyelte a szerződés előkészületeit, jól tudva, hogy ázsiai szerződés az összes ázsiai nemzetek általános támogatása nélkül értéktelen, sőt veszedelmes lehet. — Attól ls tartottunk: — mondotta —, az amerikaiak, hogy kiköszörüljék a genfi értekezleten szenvedett súlyos diplomáciai vereségük csorbáját, olyasmit fognak összetákolni, ami inkább árt, mint használ Délkelet-Ázsia érdekeinek. A szerződés aligha nevezhető délkeletázsiainak, mert India, Ceylon, Burma és Indonézia nem írták alá. Mint katonai csoport nem nagyon imponál. A legsúlyosabban aggasztó a szerződés azon vonása, amely más nemzetek belügyeibe való beavatkozásra jogosít fel olyan cselekmények alapján, amelyek nem tekintendők támadásnak az: ENSZ alapokmánya értelmében. — Ez rendkívül veszedelmes tantétel. Nehru joggal mondta, hogy a szerződés nem segíti elő a béke biztosítását Délkelet-Ázsiában. Nézetem szerint — folytatta a szónok — a békepolitika kellékei többek között: kölcsönös biztosítékok, amelyeknek ki kell terjedniök Kínára, továbbá a kapcsolatok normalizálása Kína és szomszédai között a Távol-Keleten, a formozai ügy elintézése, a Kínai Népköztársaság elismerése, felvétele az ENSZ-be és Délkelet-Ázsia gazdasági segélyezésének nagyméretű növelése. Harold Davies (munkáspárti): halálosan megundorodtam attól a gyakorlattól, amely a kommunizmus szót használja ürügyül mindenféle üzelmekhez. Sohasem voltam a kommunista párt tagja, de jogom van azt mondani, hogy igazuk van, ha tényleg azt hiszem, hogy igazuk van... Azt mondják, a délkeletázsiai szerződés csodaszer a világ összes bajaira. De a valóságban nem védi, hanem felháborítja Délkelet-Ázsiát. Üszkös sebeket nem lehet illatszerekkel gyógyítani. A dclkelctázsiai szerződés, bármilyen illatos legyen is, nem orvosolja az éhínséget, nyomort és szenvedéseket, ami pedig alapvető oka az ázsiai népek felszabadítás! küzdelmeinek. Gazdasági segítség nvujtásával többet használnánk a béke ügyének a Csendes óceán környékén, mint azzal, ha szerződést kötünk, hogy kedvében járjunk az Egyesült Államoknak, amelyet felbőszített diplomáciai veresége. — Tartottam felolvasásokat az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban mondotta a szónok —, Tudom, hogy a köznép békét akar, az amerikai anyák éppúgy, mint a szovjet anyák és Dclkclet-Ázsia népei is. Nem örülnek ennek a szerződésnek, amely aláaknázza az ENSZ-ct. Minden tíz évben erőn alapuló békét támogatunk. Négy évig tartó háború és 30 millió sírkő Európában és Ázsiában tanúsítják éleslátásunkat. Ki tudja meghatározni, mit értsünk kommunizmus alatt? Harminc évvel az indokínai küzdelmek előtt forradalmi mozgalmak voltak francia Indokínában, de akkor nem nevezték kommunizmusnak, Manapság a kommunizmus szóval jelöljük meg bármely éhető, leigázott nép jogos erőfeszítését, amellyel szólás-szabadr ságát és önkormányzati jogát igyekszik elnyerni. Csak egyetlen biztonsági rendszer lehetséges a Távol-Keleten. A külügyminiszter igyekezzék konferenciát összehozni Kína, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia között Genfben, hogy megvitassák a délkeletázsiai biztonság összes kérdéseit. Délkelet-Ázsia problémáit nem a fegyverkezés oldja meg. hanem az éhség leküzdése és az életszínvonal emelése. William Warbey (munkáspárt): szemfényvesztés az az állítás, hogy a délkeletázsiai szerződés célja a szabad világot és a demokrata elveket védeni. Mi mindnyájan, akik Nehru példájára békés területet -szeretnénk teremteni Délkelet-Ázsiában, örömmel vehetjük tudomásul, a szerződésnek csak az a célja, hogy lehetővé tegye Dulles számára, hogy ne szenvedjen túl súlyos vereséget az amerikai választások során. És most, miután teljesítette ezt a kötelességét — habár nem valami fényes sikerrel — szép csendben temessék el az irattárakban és lássunk hozzá igazi békés terület felépítéséhez Délkelet-Ázsiában Indiával, Burmával és Indonéziával karöltve. Rövid külpolitikai hírek London (MTI) A kormánypárthoz közelálló -Yorkshire Post* írja -McCarthy hurokra került* címú vezércikkében: t — McCarthy sorsának fordulása vadnyugati igazságszolgáltatásra emlékeztet. Sokáig volt a falu roszsza és réme, de végre bíró elé került és a szenátus dönti el, hogy megrója-e üzelmeiért. McCarthy nyolc éven át portyázott az amerikai politikai élet porondján. Lesipuskázása töj>b ártatlan, mint bűnös embert sebesített meg. A szenátus, ha megrója, még nem vet véget politikai pályájának, még szenátor maradhat 1958-ig. Világos azonban, hogy a közvélemény "ellene fordult és a nép támogatása nélkül fegyvertelen lesz. • Peking (Üj Kína) November ?-én és 8-án amerikai katonai repülőgépek hat hullámban behatottak Csöcsian tartomány partvidéke fölé és ott fegyveres provokációt hajtottak végre. A Kínai Népköztársaság légiterének ezek a súlyos megsértései nagy felháborodást váltottak ki a csöcsiani arcvonalon szolgálatot teljesítő tisztek és legénység körében A felszabadító néphadseregnek ezek a katonái komoly figyelemmel kísérik a helyzet fejleményeit és készenállnak arra, hogy súlyos csapást mérjenek az amerikai behatolókra. Teherán (Reuter) Az iráni hadsereg egyik kivégző osztaga november 10-én, szerdán végrehajtotta a halálos ítéletet Husszein Fatemi volt iráni külügyminiszteren. • Róma (TASZSZ) Bogomolov, a Szovjetunió római nagykövete november 5-én levelet küldött Martino olasz külügyminiszternek, amelyben a szovjet kormány nevében mélységes együttérzését fejezte ki a Salerno és környéke lakosságát sújtó természeti csapás alkalmából. A Szovjetunió nagykövete egyúttal közölte, hogy a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságai Szövetségének végrehajtó bizottsága az elemi csapás sújtotta salernoi lakosság megsegítése javára 25 ezer rubelt adományoz az Olasz Vöröskeresztnek. * Párizs (MTI) A *Le Monde» kedd esti számában közli Gaston Palewski, a francia nemzetgyűlés ARS-párti gaulleista alelnökének nyilatkozatát a tárgyalások politikájának helyességéről és szükségességéről. Palewski a következőket jelentette ki a lap tudósítója előtt: — A magunk részéről nem zárkózhatunk el annsk felismerése elől, hogy nem azonosíthatjuk magunkat azzal a széles körben elterjedt véleménnyel, miszerint a londoni és párizsi szerződések és egyezmények francia ratifikálását megelőzően nem lenne helye újabb eszmecseréket folytatni a Szovjetunióval. Meggyőződésem szerint, mielőtt még túlkéső lenne, minden rendelkezésre álló eszközzel biztosítani kell az erők egyensúlyán alapuló békés tárgyalások lehetőségét. Dulles sajtóértekezlete (MTI). Dulles amerikai külügyminiszter kedden este sajtóértekezletet tartott. Sajtóértekezletén megismételte azt a jólismert amerikai álláspontot, hogy egy négyhatalmi értekezlet „konstruktív eredményeire csak a párizsi egyezmények ratifikálása után lehet számítani". Egy feltett kérdésre válaszolva azonban a külügyminiszter hozzáfűzte: Ezzel nem azt akarta mondani, hogy „a Moszkvával való tárgyalás előtt várni kell, amíg a párizsi egyezményeket teljesen végrehajtják. Annak bevárása a fontos — mondotta —, hogy a párizsi egyezményekkel előirányzott alapvető politikai döntéseket meghozzák". Á külügyminiszterhez ezután azt a kérdést intézték, vájjon az Egyesült Államok törekedni fog-e arra, hogy lebeszélje szövetségeseit a Szovjetunióval való „párhuzamos" tanácskozásokról, amíg a párizsi Bonyodalmak Bonnban egyezményeket nem ratifikálják. Dulles válaszában elmondotta, hogy „ebben az ügyben igen bizalmas tanácskozások folynak az Egyesült Államok, Nagy-Bri- 1 tannia és Franciaország között". Azzal az elgondolással kapcsolatban, amelyet Adenauer kancellár a nyugatenrópai unióhoz tartozó országok és a keleteurópai államok között kötendő megnemtámadási szerződésről mondott, Dulles hangoztatta, hogy Adenauer csak saját álláspontját nyilvánította, „az Egyesült Államokkal való előzetes tanácskozás nélkül". Dulles a továbbiakban többi között kijelentette, hogy az Eisenhower-kormány „a preventív háború elvének teljes és végérvényes kizárását vallja", majd egy további kérdésre válaszolva azt mondta, nem hiszi, hogy a Szovjetuniónak szándékában áll megtámadni a Nyugatot, William-Clayton Turner amerikai katona politikai menedékjogot kért és kapott a Szovjetunióban Bécs (TASZSZ) Az „österreichische Zeintung" című osztrák lap november 9-i számában megjelent Willlnm-Clayton Turnernek, az amerikai hadsereg szakaszvezetőjének levele. Turner az ausztriai szovjet hatóságokhoz intézett levelében kérte, adjanak neki politikai menedékjogot a Szovjetunióban. Turner levelében többek között ezeket írja: „Nem akarom többé az Egyesült Államok mostani kormányát* szolgálni, mert ez a kormány a fegyvergyárosok érdekében álló politikát folytat ég mindenütt a fasisztákat támogatja. Világos, hogy az Egyesült Államok kormánya a nyugatnémetországi fasiszta klikkel cgyiitt új agressziót készít elő. Harcoltam a fasiszták ellen, de nem akarok a' fasisztákkal együtt agresszióban résztvenni. Elhatároztam, hogy elmegyek oda, nhol az egyszerű embernek valóban osztályrészül jut a szabadság. Kérem, engedjék meg, liogy a Szovjetunióban élhessek ós dolgozhassak"! • William-Clayton Turner politikai menedékjogo, kapott a Szovjetunióban. (MTI). fl nyugatnémet közvéleménykulató intézet szerint gyorsan fokozódik a lakosság ellenállása Adenauer politikájával szemben Berlin (MTI). A bielefeldi közvéleménykutató intézet, amely a bonni kormány fennhatósága alatt áll, a következő körkérdéssel fordult Nyugat-Németország lakosságúhoz: „Kele!- és Nyugat-Ni'motorazúg újraegyesítését vagy Nyugat-Európa egyesülését tartja-e fontosabbnak 03 sürgősebbnek?" A megkérdezettek 73 százaléka a német újraegyesítés fontossága melleit foglalt állást, 8 százalék nem kívánt nyilatkozni és csak 1!) százalék helyeselto Adenauer politikáját, A Raina partján fekvő Bonnban, Nyugat-Németország — vagy ahogyan hivatalosan nevezik: a Szövetségi Köztársaság — fővárosában a Bundestag, a nyugatnémet képviselőház a mai napra tűzte ki az október 23-dn Párizsban aláírt egyezmények, nevezetesen a nyugateurópai unió megalakításával és a Saar-vidék hovatartozásának kérdésével kapcsolatos egyezmények feletti külpolitikai vitát. A Bundestag vitája elé világszerte nagy várakozással tekintettek, hiszen az utolsó hónapok eseményei arra mutattak, hogy Bonnban politikai válság van. amelynek — sokak szerint — a mára kitűzött külpolitikai vitában kellett volna nyiltan is kirobbannia. A bonni politikai válság utolsó szakasza akkor kezdődött, amikor Adenauer nyugatnémet kancellár október 23-án aláírta Párizsban azokat az egyezményéket, amelyek révén Nyugat-Németország tagja lett a kibővített brfisszeli szerződésben résztvevő államok csoportjának, valamint az Eszakaílanti Szövetségnek. Ezekben az egyezményekben Nyugat-Németország kötelezettséget vállalt, hogy önálló hadsereget állít fel. E hadsereg 12 hadosztályból fog állni. Egy-egy hadosztály békelétszáma 13 .ezer fő. A hadosztályok mögött 180 ezer ember teljesít majd szolgálatot a hadsereg egyéb alakulataiban. Az önálló nyugatnémet hadsereg légiereje 80 ezer emberből, 20 légiezredből és mintegy 1500 gépből áll majd. — partvédelmi haditengerészete pedig 20 ezer főt ég .1000 tonnánál kisebb Űrtartalmú hajóegységeket foglal majd magában. Az úgynevezett Saar-egyezményben pedig Adenauer hozzájárult ahhoz, hogy a Saar-vidék a nyugatenrópai unió fennhatósága alá kerüljön, gazdasági vonatkozásban pedig elismerte, hogy Franciaország érdekeinek kell e területen érvényesülniük. Egyszóval: Adenauer lemondott a Saarvidékről, amely pedig — mint köztudomású — szerves része Németországnak. A nyugatnémet hözvélemóny és a politikai párlolc vezetői nagy felháborodással fogadták a párizsi egyezmények aláírását bejclentp közleményt. Ezek a „megállapodások ugyanis semmit sem hoztak a nyugatnémetek „konyhájára", ezzel szemben — mint Erich Ollenliauer. a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt elnöke is megállapította — az aláírt szerződésekből eredő kötelezettségek a legsúlyosabban terhelik a Szövetségi Köztársaságot. Ahelyett, hogy a három nyugati hatalommal Németország újraegyesítésének négyhatalmi tárgyalás útján történő kivívásáról tárgyaltak volna — hangsúlyozta Ollenliauer nyilatkozatában — ismét a régi bonni keretszerződés politikájához tértek vissza, amely politika nem alkalmas, sőt ártalmas az újraegyesülés szempontjából. Pedig a párizsi egyezményeket megelőzően alkalom kínálkozott arra. hogy újabb négyhatalmi megbeszélések induljanak meg Németország egységének megteremtése érdekében. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere október fl-án. a Némot Demokratikus Közúrsasúg megalakulásának évfordulóján rendezett berlini ünnepségek során kijelentette: „A Szovjetunió újra megismétli a nyugati hatalmaknak többizben tett javaslatát: egyezzenek meg haladéktalanul a megszálló hatalmak a Németországban lévő csapatok kivonására vonatkozólag. A Szovjetunió — mondotta a továbbiakban Molotov — kész mégegyszer megvizsgálni a szabad össznémet választások végrehajtására vonatkozó eddigi és új javaslatokat". Röviddel ezután, október 23-án a Szovjetunió jegyzéket intézett a nyugati hatalmakhoz. E jegyzékében a szovjet kormány javasoija, hogy még czév novemberében üljön össze értekezletre a Szovjetunió, Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország külügyminisztere és vitassa meg Németország egységének békés és demokratikus alai pokon való helyreállítását, az ossz* német szabadválasztások megtar* tásál. a négy hatalom megszálló csapatainak Kelet- és Nyugat-Németország területéről való kivo* násál és végül összeurópai érte. kezlct összehívását az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. A szovjet íavaslatok alternatívát, azaz ellentétes megoldási lehetőségei jelentenek a nyugati halalmak ismert törekvéseivel szemben. E törekvések lényege, hogy véglegesíteni akarják Németország kettéosztottságát és a felállítandó nyugatnémet hadsereget Németországon kivül és Németország céljaival ellentétes érdekek szolgálatában használnák fel. A nyugati hatalmak eddig sorozatosan elutasították a Szovjetunió tárgyalásokra való javaslatait. Most azonban a nemzetközi feszültség jelentős enyhülése következtében nagyszerű alkalom kínálkozik arra, hogy a négy külügyminiszter haladéktalanul összeüljön és megeggyezzen az említett kérdésekben. A nyugati államok eddig ugyanig abban az Illúzióban éltek, hogy meg tudják változtatni éspedig saját javukra a Kelet és a Nyugat közötti erőviszonyokat még a tárgyalások előtt. Ma már azonban látniok kell hogy „ez az ,erő* politika' régen összeomlott, utolja ra akkor, amikor az oroszok felfedezték a hidrogénbombát. ök lettek az erősebbek és nem a Nyugat. Az amerikai szakértők ©lég nyíltan kijelentették, hogy ez a fejlődés továbbtart és ezen a 12 német hadosztály gem változtat" — írja erről a Frankfurter Allgemei* ne Zeitung. „A Nyugatnak — írja befejezésül ugyanez a lap — előbb programot kell kidolgoznia, amivel az oroszokat arra indíthatja, hogy aláírják az újraegyesítést. A Nyugat egységes abban, hogy mit akar az oroszoktól kapni, do még csak a koresés elején tartanak ahban, hogy mit keU a Nyugatnak adnia. A tárgyalások csak akkor lehetnek gyümölcsözőek, ha a lehetőségeket józanul megfontolják", Adenauer aki a nyugatlakhoz hasonló téves elgondolásokra ópítl fel politikáját, azon az állásponton van, hogy először ratifikálni kell a párizsi szerződéseket és csak azután lehet tárgyalni a Szovjetunióval Németország egységéről. Ez az öncélú, fából-vaskarika elmélet magyarul annyit jelent, hogy „először véglegesítsük Németország kettéosztottságát. azután meg tárgyaljunk egyesítésről". De ugyanilyen ellentétes Adenauer belpolitikája is: német demokráciáról beszél — és teljhatalmúlag kormányoz; hadat üzen a nacionalizmusnak és n militarizmusnak — és hadosztályokat követel; meg akarja teremteni az európai egységet — ég mindent az amerikai nyomásra bíz. Nem csoda fehát, ba Adenauer kormányának politikájával szemben egyre inkább túlsúlyba jutnak azok az erők, amelyek reálpolitika folytatását követelik. Itt nemcsak a nyugatnémet Szociáldemokrata Pártról van ezó, de azoknak a politikai pártoknak a híveiről is, amelyek hclyetfoglalnak n kormánykoalícióban is. E pártok vozetői az utóbbi napokban csaknem kenyértörésre vitték a dolgot: kijelentették, hogy nem szavazzák meg a párizsi egyezményekéi. Ezt követően Adenauer —, hogy megmentse kormányát a bukástól — hirtelen elhalasztón a a mára kitűzött külpolitikai vitát, amelyre csak december közepén kerül sor. Azzal, hogy p nyugatnémet képviselőház külpolitikai vitája egy hónappal kitolódott. Adenauer kormányának problémái nem oldódnak meg. A német közvélemény most is és egy hónap múlva is az újra felfegyverzés helyett újraegyesítést akar és mint a Die Tat című svájci lap megállapítja — cz a közvélemény Németország egyesítéséig minden szerződést csak ideiglenes megállapodásnak tekint. PETROVICS ISTVÁN" Az olnsz kormánykoalíció fenyegető válságát kis időre elodázta a szociáldemokraták teljes kapitulációja Róma (MTI). Az olasz kormánykoalícióban résztvevő pártok között a kormánykoalíciót egy ideje kínzó ellentétek kérdésében hétfőn megegyezés jött létre. A megegyezést programnyilatkozat formájában hozták nyilvánosságra. A nyilatkozat megerősíti a kormány megalakulásakor februárban hirdetett program főbb pontjait: a hivatalos politika kommunista-ellenességét, a korábbi keresztény-demokrata kormányok külpolitikájának folytatását, az eddig követett iskolapolitika fenntartását. A mezőgazdasági szerződések reformja kérdésében a pártok kompromisszumra léptek. A nyilatkozat teljesen formális jellegű, nem jelent semmiféle változást, sőt bizonyos visszafejlődés a kormány szociális-gazdasági politikájában, mert nem tesz említést az állami ipar átszervezéséről és a monopóliumok elleni harcról. A megegyezés a szociáldemokraták teljes meghátrálását jelenti,