Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-02 / 259. szám

KEDD, 1934 NOVEMBER 2.' 3 delmogyurorsztg A november 7-i ünnepségek Szegeden / Szombaton este kezdődnek Sze­tteden a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkal­mából rendelendő ünnepségek. No­vember 6-án, szombaton délután Szeged üzemeiben, vállalatainál, a tsz-ekben s különböző Intézmé­nyeknél műsorral egybekötött ün­nepségeket tartanali, amelyeken megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Este 7 órai kezdettel a Szegedi Állami Wemzeti Színházban ünnepi hangversenyt rendez a Hazafias Népfront városi bizottsága, s a Magyar-Szovjet Tár­saság városi titkársága. A műsor­ban közreműködik Sebők György VIT-díjas zongoraművész és a Sze­gedi Állami Nemzeti Színház mű­vészei. Az ünnepi beszédet a hang­verseny előtt Csillag Miklós, a Szegedi Állami Nemzeti Színház igazgatója mondja. Vasárnap különböző sportrendez­vények lesznek Szeged sportpá­lyáin, Délelőtt 10 órakor a tanács­házán ünnepi tanácsülés lesz, amelynek előadója Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnöke. Nép­hadseregünk alakulatainak dísz­szemléjét követi délelőtt 11 óra­kor a szovjet hősi emlékművei koszorúzása a Széchenyi-téren és m, ják Szeged dolgozói a Dugó,, metőben Szeged felszabadulásáért folyó harcban elesett szovjet ' hő­sök sírjait. Este 7 órakor ünnepi műsort mutatnak be az MSZT székház márványtermében, amelyen közre­működik a Közalkalmazottak Szak­szervezetének ének- és zenekara, a Szegedi Állami Nemzeti Színház művészei, a MÁV szakszervezet és a Szegedi Konzervgyár tánccso­portja. Szegedi dolgozó parasztok készülődése november 7-re ' 'A' szegedi határ termelőszövet­kezetei és számos egyéni gazda tett felajánlást november 7 és a közelgő tanácsválasztások tisztele­lére. A város határának dolgozó parasztjai becsülettel tesznek eie­tttt adott szavuknak. A Dózsa termelőszövetkezet pél­Öául november 7 méltó köszöntése­ként vállalta a búza elvetésének, a cukorrépa felszedésének október Eő-ig való elvégzését. A vállalást a Dózsa tsz tagjai teljesítették. Búza vetésük már ki is kelt és szépen hő. A szövetkezetiek cukorrépája igen kiváló termést adott. Nem­csak tzegedvidéki, hanem orszá­gos vonatkozásban is. Holdanként MB mázsa cukorrépát szedtek fel, — a cukorrépa termést már el is szállították. Most a mélyszántás végzése fo­lyik a Dózsa tsz földjén is és a tagok a takarmányrépát szedik. November 7-ig. sőt még előbb ké­szen lesznek a takarmányrépa fel­szedésével. Szómos egyéni gazda is teljesí­tette november 7-ig vállalását, a határidő előtt. Nacsa József, Fürj utca 58. szám alatt lakó egyéni gazda például vállalása határideje előtt elvetette a búzát, az árpát s évi beadási kötelezettségét telje­sítette. Kovács János, Rózsa Ferenc sugárút 63., Kovács Vince Maros­tői dűlőben lakó dolgozó paraszt és mások teljesítették november 7 tiszteletére tett vállalásukat. I röszkeiek szép eredménye a november 7-e tiszteleiére folyó begyűjtési versenyben ' A november 7 tiszteletére folyó t>egyűjtési versenyben a szegedi járás községei közül is több ért el szép eredményt. Röszke község dolgozó parasztsága az első között tett vállalást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évforduló­jára. Rózsi Imre mintagazda. Nyári Lajos és a termelési bizottság más tagjai az elsők között, jó­val a részükre tervezeit de­cemberi határidő előtt adták be sertésüket. Példamutatá­sukra mintegy 30 gazda tett hasonló felajánlást. Eredményeikre máris büszkék le­hetnek a röszkeiek. Negyedik ne­gyedévi tervüket negyven száza­lékra teljesítették és ezzel a járás községei között az első helyre ke­rültek a sertésbegyüjtésben. Most 15 dolgozó paraszt jelentette be, hogy a keddi átvételi napon határ­idő előtt beadja sertését. A még mintegy 13 hátralékos is fogadalmat tett: november : 7-re ők is teljesítik kötelezett­ségüket. Mórabalmán a begyűjtési szer­vek és a tanács dolgozói mindent megtesznek azért, hogy a község teljesítse beadását. Az elmúlt na­pokban valamennyi hátralékost felkerestek. Az ' élenjáró dolgozó parasztok, a termelési és állandó bizottsági tagok pedig minden kis­gyűlést, tanácstagjelölőgyűlést és más alkalmat felhasználtak arra, hogy figyelmeztessék az elmara­dókat kötelességük teljesítésére. Munkájuk nem marad eredmény nélkül: míg korábban egy-egy át­vételi napon 2—3, most 13 hízót adtak be a dolgozó parasztok. A szegedi járás területén nem­régen csak ötven, hetven sertést gyűjtöttek be hetenként. Az el­múlt héten már 203-ra emelkedett ez a szám. De nagy feladat vár még a járás begyüjtőszerveire, a tanácsok­ra, a dolgozó parasztságra: mintegy 35 százalékos tervel­maradásukat kell sürgősen meg­szüntetniük. Sok még az olyan község, ame­lyik nem követi Röszke példáját és hátráltatja a terv teljesítését. Ószentivánon például 67 hátralékos van, de a begyűjtés, a tanács dol­gozói még sem követelik meg a határidőre való teljesítést. Pártélet * Nyilvános taggyűlés a Ruhagyárban A Ruhagyárban a pártalap­szervezetek tagjainak együttes részvételével tárgyalták meg a központi Vezetőség legutóbbi ülé­sének határozatát. A taggyűlésen az üzemi párt-végrehajtóbizottság beszámolóját Péter János elvtárs, az üzemi párt-végrehajtóbizottság titkára mondotta el a kultúrter­met megtöltő párttagok é9 a meg­hívott pártonkívüliek előtt. Mi­után a beszámoló a Központi Ve­zetőség és a szegedi pártaktíva legutóbbi ülésének alapján ismer­tette a júniusi politika végrehajtá­sában elért eddigi eredményekét és foglalkozott a még meglévő hibák megszüntetésének kérdéseivel, töb­bek között elmondotta; milyen okok játszottak közre abban, hogy a Ruhagyár 8 millió forint értékű áruval tartozik a népgazdaságnak. Bírálta a felsőbb szakmai vezetést, mivel az irányítás gyakran kap­kodó, nem átgondolt és a helyi adottságokat csaknem figyelmen kí­vül hagyva szabja meg a tervet, vagy adja meg a gyártási utasí­tást. Emellett közel 2 millió fo­rint értékű legyártott áru fekszik el raktáron ami), nem szállítanak el. Ez is benne van a nyolc millió forintos tartozásban. Nem hall­gatta el a beszámoló természetesen a helyi vezetés, a helyi politikai és gazdasági irányítás hibáit sem, amelynek szintén része van a le­maradásban. Végül azokkal a fel­adatokkal foglalkozott, melyek az üzem dolgozóira hárulnak az íij szakasz politikájának megvalósítá­sában. A beszámoló ulán elhangzott hozzászólások több helyi jelentősé­gű kérdést vitattak meg és javasla­tokat tettek a termelés megjavítá­sára. Mint fontos kérdéssel, a szak­munkás hiánnyal több felszólaló foglalkozott. Elmondották. hogy ennek következménye nemcsak a tervteljesítés hiányosságaiban mu­tatkozik meg, hanem a ter­melt cikkek minőségében is. Ezzel foglalkozott Erdélyi Al­bert Munkaérdemrenddel kitün­tetett sztahánovista is, aki mint meghívott vett részt a kommunis­ták tanácskozásán. Hosszan beszélt erről egy idős munkás, Györgyi elvtárs is. Kevés a szakmunkás az üzemben és még most sem olyan a szakmunkás képzés, hogy kielé­gítően javítaná a helyzetet. Hosz­szú idő után a műszerészeknél már vannak fiatal tanulók. Min­den munkaterületen legyenek ta­nulók és adjanak nekik időt a szakma elsajátításához. Más fel­szólalók, mint Komócsin Balázsné és Szabados Istvánné a jobb mun­kaszervezés megvalósítását kérték felszólalásukban. Olyan munka­feltételeke). kell biztosítani — han­goztatták —. hogy a mennyiségi követelmények teljesítése mellett a minőségre is tudjanak ügyelni a dolgozók. Ez sokban függ attól a körülménytől is, hogy milyen vi­szonyok mellett kell a munkát vé­gezni és milyen szalagbeosztásban dolgoznak. Sok SZÓ esett a taggyűlésen a vezetők é8 a dolgozók közötti kapcsolatról is. Annál is inkább fotitos kérdés ez, mert még mindig vannak olyan vezetők a Ruhagyár­ban, akik nem igen mennek a dol­gozók közé, vagy gorombán, dur­ván beszélnek velük. Módlicsné elvtársnő alapszervi titkár példá­ul keményen bírálta ezér). Kiss Jenő elvtársat, a 19-ee terem mü­veeetőjét, aki durván beszél a dolgozókkal. Nagy Bóláné ugyan­csak a vezetők é8 a dolgozók kö­zötti kapcsolat jobbátételéről szólva elmondotta, hogy az osztályvezetők és egyes műszakiak tartózkodjanak többef a dolgozók között, adjanak felvilágosítást a dolgozók problé­máira. Merjen lemenni a norma­osztály vezetője is a munkatermek­be s érthetően magyarázza meg a bérezés ós az elszámolás kérdéseit, A dolgozók szükségesnek tartják azt is, hogy a vezetők, miután meg­hallgatták a javaslatokat s ha azok elfogadhatóak, valósítsák is meg — s ne úgy, mint eddig — akkor több javaslat, több kezdemé­nyezés születik majd. Hangzottak el olyan felszólalások is, hogy vizs­gálják meg egyes munkafolyama­tok bérezését mennyiben teszik ér­dekeltté a dolgozókat a mennyi­ségileg több és minőségileg jobb munka végzésére. A dolgozók tájékoztatásának megjavításáról és az agitációs munka fokozásáról beszélt többek között Németh Ferenc elvtárs is. Hogy mindenki megértse a párt politikáját, ennek megfelelően dol­gozzon, széleskörű felvilágosító munkát kell végezni. Az igazság­hoz híven kell a kérdéseket meg­beszélni a dolgozókkal, mint ahogy ez most a taggyűlésen i8 történt, akkor a dolgozók bíznak a veze­tőkben, A taggyűlésen felszólalt Veres­ka András elvtárs, a Városi Párt-i bizottság titkára is. Arról beszélt, hogy az új szakasz politikája, a mezőgazdaság fokozottabb segíté­se elsőrendű érdeke a munkásosz­tálynak. A közszükségleti cikkek és a mezőgazdasági termények mennyiségének növelése nélkül nem lehet javítani a dolgozók el­látását, pedig mindenkinek az a vágya, hogy jobban éljen. Ezt vi­szonf az elkövetett hibák kijavítá­sa, a dolgozók megértő támogatása nélkül nem érhetjük el. A dolgo­zók jogos elégedetlensége csak ak­kor szűnik meg, ha ebben maguk a dolgozók is segítenek munkájuk maradéktalan végzésével jószán­dékú bírálataikkal. A taa gyűlésen teret ka' pott a bátor bíráló hauig az üzem életéhez tartozó egyes kérdésekben. Hiányzott azonban ez a felsőbb ve­zetés munkájáról. Erről csak álta­lános megjegyzések hangzottak el. A beszámolóhoz nehezen kezdőd­tek meg a hozzászólások. Ugyanis nem tudatosították kallóén a tag­gyűlés anyagát ós emiatt sekan. akik máskor igencsak résztyettek a vitában, nem tudták elmondani észrevételeiket, javaslataikat. Vol­tak, akik a taggyűlés délelőttjén kapták kézhez meghívójukat s abból semmi közelebbit nem tudtak meg, hogy tulajdonképpen miről lesz szó a taggyűlésen. Ha a napi­rend anyagának előzetes ismerteté­sére több gondot fordítottak volna az alapszervezetek, bizonyára: ered­ményesebb vita a lakni ki. Lett volna idejük a résztvevőknek gon­dolataik összeszedésére é8 akkor po­litikai vonat kozáeban is több hozzászólás hangzott volna el, túl­menve az üzem szűk kereteihez tar­tozó kérdések megvitatásén, érint­ve a felsőbb pártszervek irányító munkáját is. De az elhangzott hoz­zászólásokkal és javaslatokkal így is érdemes lesz foglalkozni a vál­lalat vezetőinek. GERA JÓZSEF HÍREK — Ma este 8 órai kezdettel a TTIT klubjában (Horváth Mihály­utca 3. szám, II. emelet) a szegedi Nemzeti Színház "Kispolgárok­előadásáról vitát rendeznek. Beve­zetőül Ádám Ottó rendező tart előadást "Hogyan készültünk a Kispolgárok-ra?« címmel. Az ér­deklődőket szívesen látja a rende­zőség. — Magyarországi tanulmányútja közben holnap délben Szegedre ér­kezik Alexander Hatuska dr., szlo­vák író és kritikus. A városunkba érkező szlovák írót a Városi Ta­nács Népművelési Osztálya részé­ről Waldmann József, a Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja részéről pedig Dér Endre fogadja. Két mikrobarázdás Verdi-est a Közalkalmazottak Szakszervezetének Kultúrotthonában Októberben volt Verdi születésé­nek 141. évfordulója. Az évforduló alkalmával a Közalkalmazottak Szakszervezetének Kultúrotthona a „Világhírű Operák" sorozatban Verdi-estéket rendez. Az Aida nagysikerű előadása után ma este 7 órakor a Requiem kerül előadás­ra, Ezt a hatalmas együttest, szó­listákat. énekkart, zenekart, orgo­nát mozgósító művet Verdi 1874­ben írta, Manzonj olasz regényíró halálának évfordulójára. A miktö­lemezre rögzitett felvétel szólamait Louis Hunt, Janice Moudry, Paul Knowles és Kenneth Smith éneklik. vezlnyel J. H. Sssewaarde. 'A! müvet ismerteti: Kertész Lajos egyetemi éneklektor. November 4-én, csütörtökön eete 7 órakor a népszerű Trubadnr ke­rül előadásra, a Metropolitan-opera együttesének felvételében. A sze­repeket Z. Milanov, J. Bjoerling, F. Barbieri és L. Warren éneklik* vezényel: Rcnato Celíini. Bevezető előadást tart Király József egye­temi adjunktus. A Trubadur be­mutatása bérleten kívüli előadás, mivel a Kultúrotthon ismeretter­jesztő előadássorozatában kerül műsorra, belépődíj nem lesz. ! De szép lehel... Igazán nagyon szép lehet ilyenkor „Vadvízország" iája,.. Ezen tűnődtem a minap egészen addig, amíg elhatároztam, hogy el­megyek és körülnézek a Fehértó szikes vidékén és ha érdemes, ak­kor írok is róla valamit, FEHÉRTÓI HALÁSZOK m f c— Szabadsági — köszönök a Szegedi Halgazdaság irodájában. — Jónapot — fogadja egy kö­zépmagas, de az állagnál vasta­gabb ember, akinek első dolga, hogy alaposan végigmérjen hajam­tól a cipőm orráig. — Tessék — mondja — mi járatban vant Kezet nyújtok. bemutatkozom, ahogyan illik, elmondom honnan jöttem és hogy a Fehértó halász­embereinek a mai napját szerel­ném megfigyelni. Közben megtu­dom, hogy Németh Sándor orszá­gos hírű halspecialista agronómus­hoz van szerencsém — helyesebben szerencsétlenségem. — Kérem, az igazgató nincs idehaza. — Bocsánat — vágok közbe — én nem az igazgató munkáját sze­retném végignézni, hanem a ha­lászokét, — Értem, de az igazgató nélkül nem lehet — hadarja és irgalmat­lan szónoklatba kezd. ami hamar­jában elveszi a kedvem mindenféle megfigyeléstől. 'Amikon pián úgy gondolja, hogy végkép „lemond­tam", hellyel kínál. Elfogadom a széket. Leülök s hallgatok. Most már ügyet sem vet rám. Mérges vagyok, iumiyíi mérges, szinte forog velem a vi­lág. Gondolataim a Szentesi Ser­téstenyésztő Vállalat egyik telepé­nek kapusáig vezettek, aki egy al­kalommal azzal nyújtotta vissza igazolványomat. hogy a telepre nem engedhet be senkit, aki ide­gen, Merthát a telepvezető sze­rint „lehet, hogy az illető esetleg újságíró.. Persze, hogy bementem és tu­dom, hogy ide is bejutok.., 0 Tűz a nap veszettül, de sütni nem tud már. Ugy nézem sugarai­nak száma nincs is egészen ezer. Hiába. az őszi halászat ideje van mostan. Feszül a kötél a halászok vál­lán és mögöttük nagy ívben húzó­dik a „medveháló" — lehet vagy nyolcvan méteres —, a gáton meg felhangzik a jólismert halászének: i „Hej halászok, halá-ászok. mit fogott a háló-tok ,.." — Még nem fogott semmit.' — kiált a halászmester nevetve és óvatos, hosszú léptekkel tovább igazgatja, a nagy. haló. zsákjait, Csak épp' az imént indultak út­nak. Elcsendesül a halásznép, szót­lanul húzzák a kötelet tovább. De ez a csend nem tart soká. A kö­tél végeinél hamar a gát közelé­be érnek az emberek s a hálóban lubickoló ezer és ezer hal egyre nagyobb ricsajjal csobog a vízben. — Riasszad koma! — hangzik a vezényszó hátul. mert a kötélhúzók előtt valóságos csordában „szök­nek" a halak ki a hálóból. A hálóhúzók mindkét oldalon, mint mikor az afrikai benszülöt­tek harci táncba kezdenek, sza­bad kezükkel úgy csattogtatják a csípőig érő gumicsizma szárát. És a munka nehezebbik része most következik, mert 25—30 mázsa ha­lat nem könnyű kihúzni a partig. Nem is húzzák odáig. Bekerítik ka­rikába és csónakba rakják az utolsó darabig. Még nem tudják pontosan, mi az eredmény, de sej­tik ... — Rosszkor jött kedves barátom — fordul hozzám az egyik halász. Arcáról lesír. hogy ehhez a fogás­hoz nincs nagy kedve. — Ebben u tóban még sok a javítani való. He­pehupás az alja és emiatt nehéz kifogni a halakat. — Mikor kellett volna jönnöm? — Két héttel korábban — hang­zik több felül is. Es elmondják, hogy. éppen , hét héttel, ezelőtt olyan nap derült a Fehértó halá­szaira, amilyen legalább húsz év óta nem. A napi eredmény két­száznégy mázsa és negyvennyonlc kiló volt. Partba vágja orrát mindkét csó­nak a gátnál — mert azokon szál­lították odáig a halakat. Merül a szák, a halászok nélkülözhetetlen szerszáma és hipp-hopp, a sok em­ber pillanatok alatt körülfogja a válogató asztalt. Egyenként átvá­logatják az egészet, osztályozzák és a kisvasúton lórival, nagy ká­dakban szállítják a halakat a te­lelőtavakba. Gyorskezüek a legények, mégis, amikorra végeznek lebukóban van a nap. — A mai eredmény: ötvenkét mázsa! — hirdeti Rartha IAszló elvtárs, az agronómus. Fejcsóvál­va fogadják a halászok — kevesli!; nagyon. Hálót, kosarakat, asztalt, szákokat, vödrökét, szatyrokat és minden apróságot gondosan felrak­nak egy üres csillére, aztán ma­guk js felkapaszkodnak, hátul. meg ahol még van hely és indulna'; dudorászva be a telelőkhöz. A napnak vége. Lassacskán ki­simul a ríz tükre és . összehúzza fáraá.l szirmait a sárga gyermek­láncfű. A tó fölött vadludak úsz­nál: hangos gágogással, de nemso­kálá. eUjaikul és. mVadvuor. » szirf átadja nádasát a hosszú, csendes, őszi éjszakának. Hazafelé indulóban eszembe jut a szakember, a főagronómus. Váj­jon miért nem akart beengedni a Fehértó területére? Szóbaelegye­dünk és nem titkolja most már: • — Voltak itt újságírók már több­ször — mondja — és be is enged­tük őket szó nélkül. De amióta az egyik újságban megjelent rólunk egy cikk, megmondom őszintén, az­óta nem szívesen fogadunk sem­miféle riportert. Elmondja azt is, miért. Azért, mert az állítólagos cikk olyan be­tontelclőkről beszélt, ami a Fehér­tón nincs és nem egy mondata még szakkifejezésekben i, hibás. Lehet, hogy ezért nem akart beengedni, de a tapasztalatom más: általában azok az emberek nem szeretik az újságírót, akik félnek a bírálat­tól. Mert szent igaz: ha valami hi­bát látok valahol, akkor magam is bírálok. És ka mégis az újságíró volt hibás, akkor meg lehet érteni azo­kat is, akik — ha ajtójukon be­kopog egy riporter — felsóhajta­nak, mint Mamin-Szibirják egyik regényében a zapoljci kupecok, hogy „sújtott tűzvész, aszály, ko­lera. de újságíróktól eddig még megkíméli az isten .. " - (zelel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom