Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-30 / 283. szám

0elmü6yür0rszbg KEDD. 1954 NOVEMBER 30. A választás napján a Gépipari Technikumban Vasárnap még ahg múlt el fél hét, a Gépipari Technikum folyosói azonbaá már igen forgalmasak voltak. A választókerületek szavazatszedő bizottságának tagjai izgatottan készültek a szavazás megkez. desére. Rendezgettek az asztalokon, kirakták a szavazólapokat, a lakók névjegyzékét. Az utolsó simításokat végezték a sza-'azóhelyiségek csinosításán. Nem sok idejük maradt azonban erre, mert az első szavazók máris beléptik a szavazóhelyiségbe. Tápai elvtárs az ajtóban várva irányította őket a 100-as vagy 138-as körzet asztalához. Cserháti elvtárs és felesége, Biczók János és felesége kapta meg elsőnek a szavazólapot, amelyek nem sokkal később hangos koppanással értek az urna aljára. Az óramutató még nem érte el a nyolcat, amikor Rózsa Szilveszter Kismarton utcai lakos bedobta az limába a századik szavazatot. Utána Farkas László következett, aki meghatva vette át a nemzetiszínű szalaggal szegélyezett kis lapokat. Most szavazott először. Farkas László, Virágh Sándor és a többi fiatal mellett ott voltak az idősek is. özvegy Erdélyi Lajosné, aki 69 éves, özvegy Balogh Sándorné, aki az utóbbi időben állandóan beteges, mégis eljött szavazni a Teréz utcából. Szolnoki Mihály bácsi, akinek hófehér haja a nagy szőimekucsma alól is kilátszott. A szavazók többsége szeretettel köszöntötte a tanácstagjelölteket, akik ezt az alkalmat is felhasználták arra, hogy személyesen is megismerkedjenek választóikkal. Tizenkét órára a 100-as és 138-as választókerület lakóinak több mint fele szavazott. Volt munkájuk a szavazatszedő bizottságok tagjainak. A népnevelők is dolgoztak, felkeresték azokat a választókat, akik még nem jöttek szavazni. A betegek címét is feljegyezték, ahová vándorúmét kellett kivinni. Vándorúrnát vittek a 2-es számú közkórházba is, hogy a fekvő betegek is élhessenek szavazati jogukkal. Hat órára leadták az utolsó szavazatokat is a két körzetben. Az utolsó szavazó Farkas István volt, a MÁV dolgozója, aki a szolgálatból egyenesen a szavazóhelyiségbe jött, hogy ő is eleget tegyen hazafias kötelességének. Elérkezett a nagy pillanat: az úrna felbontásának ideje. A szava, zatszedő bizottság tagjai körülállták az úrnát. Kattant a zár, a ragasztószalag, mely a tanács hivatalos pecsétjével volt ellátva, elsza. kadt, felnyílt az úrna. A sok-sok szavazólap zizegve hullott az asztalra, ahol válogatták, számlálták a bizottság tagjai. 532 választópolgár szavazott Kántor Istvánra, a 100-as körzet jelöltjére. Három szavazó húzta ki nevét és írt helyette más nevet. Gál Jánosra 18-an nem szavaztak. A körzet lakóinak nagy többsége azonban bizalommal volt iránta és rá adta szavazatát. Az összesítés után a két jelöltnek átnyújtotta a szavazatszedő bizottság elnöke a megbízólevelet, mintegy jelképét választói bizalmának. A két új tanácstag kissé megilletődve vette át az okmányokat, megismételve ígéretüket, amelyet a jelölőgyűlésen tettek. Ugy dolgoznak, hogy méltók legyenek arra a nagynagy bizalomra, melynek szemtanúi voltak a választáson. KÉTSZER 84 DESZKI VASÁRNAP A Oerliczy-bárók hajdani földjén vasárnap hajnalig dohogott *• traktor. Szántott. Sürgős a szántás, hiszen igen hamar beköszöntött az idén a tél. Jóval Katalin előtt beállt a fagy, s a traktor ekéje élesen hasítja az ujjnyira fagyott földet. Párázik a fölforgatott fekete fold, a fölszálló páracsikók úgy imbolyognak a traktor fényszórójában, mint hajdani mesék lidércei. Hej, ha néhány napos jó napsütés melengetné ezt a földet, de jó ágya lenne még a most vetett búzának is. A traktoros azonban nemcsak a korai tél miatt siet. Felajánlása is van a választás napjára, azt is akarja teljesíteni. Mert nagy dolog ez a választás! Látszik ez az egész falu kora reggeli képién is. A gépiállomás munkásai vidám hajnali zenével ébresztették a falut, s a muzsikusok után sorra csapódtak a kiskapuk, siettek a szavazóik a szavazóhelyiségekbe. Ifj. Pipin Jánost már a früstökidőben a tanácsházán találni. Neki ott a dolga, választási bizottsági tag. Sűrű fekete szemöldöke alól vidáman csillog ki szeme, ahogy meséi. A vetést meséli. Nem a magáét, ő már régen elvetett, búzaföldjén már növekszik az üde, zöld pázsit. Kószó Miska bácsi vetését meséli, s szavai nyomán föl-fölcsattan a harsogó nevetés. Nem is kérdezem, miért szavazott a Népfrontra. Bőven benne van a válasza abban, amit most mesél. Bő, foghatatlan humorából az élet, a munka, a föld, az ember szeretete árad. Hát nyilván ezért. Magyarok, délszlávok ülnek a szavazóbizottságokban, lépnek az urnák elé, dobják be szavazataikat: apró kis építőköveket a Népfront programjának megvalósításához. De hol van az országoshírű délszláv együttes, a kiváló pengetős zenokurl Hol! Otthon, szanaszét, szétszóródva, közönyben. Miért? Néhány erejével nem biró kötekedő legény miatt. S míg a kapa-kaszaforgatásnál, a beadásban, az eke mellett, a vetőgépnél, az adófizetésben magyarok és délszlávok együtt, vállvetve építenek egy űj, a réginél jobban nekikvaló országot, néhány legény okvetetlenkedése megakasztotta a kultúrmunkát. Pedig micsoda gazdagság van itt a mélyben! A szavazók szavazataikkal ezt is követelik: gazdag, virágzó kúltúréletet, magyar és délszláv kultúrmunkások nemes versengését! • Aes Margit, a földművesszövetkezet elárusítója először szavazott életében. Kabátja hajtókáján égő piros szekfű. szemében villódzó tűz, ujjaiban remegő izgalom. Hogyne! Az ember most érzi igpzán, hogy felnőtt. Már ezer síifával ezelőtt is kötötte a társadalom, de mostmár alakítja is a társadalmat. Igaz, hogy eddig is alakította. Üzletben, otthon, DISZ-ben, kenyérkereső, házi, társadalmi munkával. De a szavazás az más! Beejti a szavazócédulákat az urnába, zavartan áll meg néhány nillanatig. azután enyhe pírral arcán, mosolyogva bólint. A bizottság elnöke kezét nyújtja. — Szabadság! — Szabadság! Ügy szól itt ez a köszöntés, mint a nép megmásíthatatlan akaratának szava! * Késő este van már. A tanácsházán égnek a lámpák, dolgozik a szavazatszámláló bizottság. Szemközt a kultúrházban zene, nóta szól. Táncolnak a fiatalok. Ahogy ropják a csárdást, s egymás szemébe néznek, szemükben apró lángocskák csillannak. Készül szivükI ben, hogy életüket igába hajtsa az 'édes, boldog szerelem. (Sz. G) Vasárnap. Elő-előkandikál a nap a szakadozott szélű felhők mögül, s az utcán szél jár. Sokan igyekeznek a Szeged, Hunyadi téri óvoda — most szavazóhelyiség — felé, hogy szavazzanak a 81-es választási körzet lakosai. Kilenc óra 15 perc. Fekete fejkendős, sötétruhás asszony megyen fel a lépcsőn, s az előtérben szívélyesen fogadják. Mondja gyorsan: — Szavazni akarok... Ulba igazítják, melyik terembe menjen. A szavazóhelyiségbe belépve köszön, majd odalép az asztalhoz és a nevét mondja: — Özv. Szőke Józsefné. innen, a Hunyadi-tér 19. szám alól. Megkapja a szavazó-cédulákat. Bal kezében fogja, jobb kezével zsebeiben motoz, aztán megint csak megszólal: — Ejnye. otlhon felejtettem a szemüvegem, nem látom elolvasni, hogy mi van itt a lapra írva. Meg. kérem már — fordul oda a választási bizottság egyik tagjához — olvassa fel nekem hangosan, kiknek a nevei állnak a szavazócédulán. Kérésének szívesen tesznek eleget. Szőke néni figyelmesen hallgatja, hogy a 84.es választási körzet kerületi tanácstagjelölljc Móri-z Gézáné, a Szegedi Cipőgyár munkásnője, aztán a városi tanácsba meg Nagy Ferencnét, az Építőipari Vállalat takarítónőiét jelölték. Bólogat Szőke néni, karjával is int, hogy igen, érti, köszöni. Aztán szavaz. Picit elnézelődik, majd indulni készül haza, de még elmondja: — Ismerem én nagyon jól Móricz. j nét. Beszédes viszonyban vagyok én már évek óta az egész család. Vukoszájev Vászó jobb jövőjére szavazóit Alig várta a reggelt. Mór nnpok óta készülődött gondolatban erro a nagy napra. Fél hétkor indult cl otthonról és hét órakor az első csoporttal szavazott a népfront jelöltjeire, Vukoszájev Vászó délszláv nemzetiségű — Deszken lakik; itt is született. Jelenleg az I. típusú Béke. termelőcsoport elnökhelyettese. Megtanulta rég, mit jelent a múlt, milyen az élet az úri Magyarországon. Valamikor egymás ellen uszítottak szerbet magyarról az urak llt. Deszken is — mert el kellett valahogy terelni a figyelmet a nyomorról, a kizsákmányolásról... Azóta nagyot fordult a világ errefelé. Nem harcol már délszláv a magyarral, hisz nem uszítja egymásra senki. S ennek a nagy napnak reggelén a község délszláv jai — köztük is elsősorban a Béke termelőcsoport tagjai — szavazlak elsőként a Hazafias Népfront jelöltjeire. Vukoszájev Vászó életének minden napja más világot mutat, mint a múlt volt. Üt gyermeke van. Egy apja foglalkozásán maradt: szereti a földet. Együtt dolgoznak. A többi közül egy tanárnő, másik most érettségizett, harmadik első gimnáziumba, a negyedik pedig még általános iskolába jár. Apjuk az ő életükön keresztül is lemérheti a változást. öt a 22. körzet jelölte tanácstagnak: megbíznak benne az emberek faluszerto. Tudják, olyan embert választanak, ki mindig kész dolgaik intézésére. Vukoszájev Vászó reggel hét órakor szavazott, együtt a többiekkel, az első között, hogy ezzel is bizonyítsa akaratát, lelkesedését, — az igaz ügy melletti hitvallását. Kislelek népe sem maradi el hazafias kötelessége teijesilésében Talán négyen vannak a szavazóhelyiségben — kivéve persze a bizottság tagjait, — mikor belépünk. Egy fiatal ember, egy pénzügyőr, egy középkorú asszony, s mellette idős, őszhajú bácsi, Hudoba Mihály. Hatvanhat éves. Arca sovány, barnára égett, nyaka inas, ráncosbőrű. Szívesen ül velünk le néhány percre a fal melletti padra, hogy kicsit elbeszélgessünk. Gond nyomja lelkét. Beteg ma is a felesége s nehezen tudja fizetni a kórházi költséget. De bízik a jövőben; abban, hogy a jövő évi termés meghozza mindennek az árát s fizettségét. Ezért szavazott ő is a Hazafias Népfront jelöltjeire. A múltban nehéz dolga volt, — megjárta mind a szenvedés iskoláit: volt fuvaros, pásztor, földműves. Most négy hold juttatott földön gazdálkodik, s úgy érzi, sokat javult élete és tudja, erősen bízik abban, hogy még jobb, szebb életet hoz a jövő. Idős ember, szeretne életének utolsó éveiben megelégedetten, nyugodt munkával töltve napjait élni. Ennek az életnek megtestesítőjét, hordozóját, jelképét és megvalósítóját látja a Hazafias Népfrontban. Ezért adta bizalommal szavazatát jelöltjeire. dal. Hát rá szavaztam én is. Rendes asszony. megilleti. Sokan ismerik itt öt Rókuson, hisz' idevaló, akárcsak én. — Milyen idős Szőke néni? — En? — nevet huncutkodva, — Na találja ki, de inkább megmondom. Nyolcvannégy éves vagyok. S aztán 63 éves házasok lennénk a férjemmel, ha élne. Nem él, isten nyugosztalja. Kicsit hallgat, majd beszél arról. hogy a gyerekei már meglett emberek. A Lajos mozdonyvezető, Elus lánya meg Pesten van, persze férjnél, „Nemcsak nagymama vagyok én fiam, hanem dédnagymama is". Igen, az idő eljárt már fölölte, j de jól birja magát, kedve is van ' oz élethez. Már korán délelőtt jött szavazni. 6 a 84 éves S„őke néni, a 84.es választókörzetbe. Kétszer nyolcvannégy ... Érdekes lalálko. zás ez... Kinn az udvaron népviseletbe öltözött legények és lányok, — a Konzervgyár kultúrcsoporljának lagjai — táncot jártak. Közbe-közbe kurjant egy legény, vagy egy lány. Szőke néni nézi őket és biztat is. — Táncoljatok csak fiaim. Ugy, ni, járjátok. Igy kell. Amikor vége a táncnak, néhány ismerőséi üdvözli és elidőzik még otl az udvaron. — Aztán mire szavazott Szőke néni? — Mire? Hát a jobbra. A magaméra, a gyerekeimére, a dédunokákra. öreg vagyok már, de a job. bat én is akarom... Jól bxrom azért magam. Szól még néhciny szót, biztatja a pihenő táncosokat, aztán indul ha. za. Ebédet főz majd. (m. a.) Látogatás a női klinikán — „Gyermekágyas osztály* — A látogató szinte akaratán kívül is halkan nyitja meg a l'ehér ajtót. Az oldalt egymás mellett sorakozó boxok kicsiny ágyaiban újszülöttek. Szőke, barna, fekete hajú fejecskék süppednek bele a pólyába. Alszanak. Némelyik még csak néhány órás, vagy már 2—3 napos. A választás napján — amikor az Orvostudományi Egyetem szavazalszedő bizottsága vándorurnákkal kereste fel a klinikákon fekvő betegeket, hogy azok is szavazhassanak — a Szülészeti-ós Nőgyógyászati klinika újszülötteinek száma héttel szaporodott. A hót boldog édesanya közül négyen szavaztak a klinikán: Tólh G. Lászlóné, Farkas Vincéné Hajós Tiborné és Sárközi Dezsőné. Tóth G. Lászlóné az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat pelötitelcpi 46-os boltjának dolgozója, egészséges kisfiúnak adott életet vasárnap délelőtt. A mellette lévő ágyban fekszik-Hajós Tiborné, aki alsóvároson, a Földmíves utcában lakik. Kisfia születésének napján szavazott először a 18 éves fiatalasszony. Farkas Vincéné dolgozóparaszt asszony Ujszentivánon lakik. Kislánya november 28-án a reggeli órákban született. Az első gyermekük. A 11-es kórterem betegeivel együtt ő is a klinika fehér falai között szavazott a jelöltekre. Sárközi Dezsőné, Szántó Lajosné és Palócz Károlynó szegedi lakos sok. Magyar Józsefné Ószentivánról jött be a klinikára. Valamenynyiüknek vasárnap született meg a gyermeke. A fiúk nagyobb létszámban vannak. A hét közül is csak három kislány. Hajós Tibornénak valamennyiszer felcsillan a szeme, amikor kimondja „a fiam!" A hét boldog édesanya a békéért, csaladjukért, gyermekeikért szavazott vasárnap. ?étf és fctcség> sxauaz Dani Imre Szeged, Vadász utca 5, szám alatli lakos vasárnap reggel 6 óráig dolgozott az Erőműben. Szénhordó ott, rajta is múlik, hogy az áramellátásban ne legyen hiba. A műszak befejezése után aztán hazaindult, hogy mcgtiszlálkodjon, s feleségével együtt majd szavazni menjen. Később férj és feleség már ott volt a Madách utcai iskolában cs tudakolták, hol kell nekik szavazni. A szíves útbaigazítás után kezükben volt a szavazólap s megnézték a neveket. Elvonultak a fülkébe és rövid idő múltán az urnába tették szavazataikat. — A Hazafias Népfront jelöltjére szavaztunk, — mondta Dani Imre, — mert tudjuk, hogy a mi érdekeinkel képviselik. A munkásnépét. Aztán Dani Imre feleségével indult hazafelé. Utánuk újabb és újabb szavazók jöttek. Fél 12-kor lépett a szavazóhelyiségbe dr. Lajos Sándor orvos és a felesége. Szavaztak ők is. Szavaztak a fiatalok A Tolbuchin sugárút járókelői szeretettel figyelik a traktorosgépész iskola hallgatóinak életét. Mosolyognak, ha látják ebédszünetben vidám játékukat, vagy hallják víg nótázásukat. A kihallatszó fúró, reszelő zajára sűrűn megjegyzik: dolgoznak a fiatalok. Vasárnap, a választás napján is szeretettel vették körül e fiatalokat, amikor a Gépipari Technikum elé értek. Fegyelmezett sorokban jöttek, csinos, fekete egyenruhájukban. Hatvannyolc fiatal szavazott. A Tömörkény-utcat leánygimnáziumban a Majakovszkij leánykollégium tanutói életükben először janiinak ga urna elé Dr. Könyves Itolcnics László, ?", Idegklinika adjunktusa és felesége, dr. Fodor Ilona szemorvos a Tömörkény-utcai Leánygimnáziumban együtt szajmmkj Lakó Ferenc, a Szegedi Lemezgyár gőzfürész üzemének kétszeres sztahánovista, kitüntetett telepvezetője szavazni indul * • s Iliim B&a felvfMel