Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-22 / 250. szám

v PÉNTEK, 1954 OKTofeER 22 7 mmmm s 1ÉLMÜGY9R0RSZBQ Ma újabb szegedi választókörzetekben tartanak jelölőgyűlést Szeged több választókörzetétjen készülnek a körzet lakosai, hogy tanácstagjelölő gyűléseket tartsa­nak. Pénteken újabb tanácstag je­lölő gyűlések lesznek a város több részében, RÓKUSON, a 91-es választókörzet lakosai a Gázgyár Puskás-utcai kultúrtermé­ben, a 170-cs körzet választói pedig a Béketelepi iskolában, a 82-es vá­iasztókörzetbeliek a köztisztasági telepen, a 87-es választókörzet lako­sai pedig a Rókus I. pártszervezet helyiségében tartják meg jelölő­gyűlésüket, mind a négy helyen este 6 órakor. ALSÓVAROSON pénteken a 113-as választókörzet jelölőgyűlését, a Bécsi körúton a Süketnémák Intézetében, a 124-es körzet jelölőgyűlését a Földmíves­utcai MSZT helyiségben, a 129-es választókörzet lakosai pedig a Földmives-utcai iskolában tartják tanácstagjelölő gyűlésüket este 6 órakor. PETŐFI-TELEPEN a 154-es választókörzet jelölőgyűlé­sét a III. utcában lévő kultúrte­remben tartják ugyancsak este 6 órakor. A 143-as körzet jelölőgyű­lését pedig a textiltechnikumban, a Vásárhelyi-sugárűton tartják. A 147-es kőzet jelölőgyűlését szin­tén 6 órakor az Üj-Petőfitelepi is­kolában tartják meg. A BELVAROSBAN a Horváth Mihály-utcai MSZT székházban a 4-es számú választó­körzet tagjai gyűlnek össze ugyan­csak este 6 órakor jelölőgyűlésrc, a 40-es számú körzet a Madách­utcai iskolában tartja jelölőgyűié­sét ugyancsak este 6 órakor. A 15-ös körzet választógyúlése az Ifjú Gárda szakérettségis kollégi­umban, az Április 4. útján, a 11-cs választókörzeté a Tömörkény le­ánygimnáziumban, a 16-os válasz­tókörzeté a Pedagógiai Főiskolán, a 13-as körzeté pedig a Zenekonzer­vatóriumban lesz ugyancsak este 6 órakor. MÓRAVÁROSBAN a 110-es és a 103-as körzetben lesz pénteken este 6 órakor jelölőgyű­lés. A 110-es választókörzeté a mó­ravárosi MSZT szervezet helyisegé­ben; a Petőfi Sándor sugárúton, a 103-as körzeté pedig a Gépipari Technikumban. ÚJSZEGEDEN a 136-os választókörzet lakósai az Alsó-tiszaparti iskolában tartják meg jelölőgyűlésüket. FELSÓVÁROSON 22-én, a 69-es körzet tagjai a Csongrádi-sugárúti iskolában, a 61-es körzet tagjai a Szilléri-sugár­úti iskolában, a 36-os körzet tagjai a Gál-utca és a Római körút sar­kán az MNDSZ helyiségében gyűl­nek össze, hogy résztvegyenek a tanácstag jelölő gyűlésen. A gyűlé­sek este 6 órakor kezdődnek. Mihály teleken a 180-as választó­körzetben a tanácstagjelölő gyűlést 24-én, vasárnap délelőtt 11 órakor a mozi helyiségében tartják. Mit jelent a racionalizálás? 7őorüúlh £77nréné a szegedi dolgozók küldötte ... Békés Uszi dél a Béke-telepen. Nap­fény aranyozza a fák lepergő leveleit. Gyermekek játszanak a réten. A kis utcá­ban csönd, nyugalom, béke. Az utca végén, eb­ben a gondosan rend­bentartott házban la­kik Horváth 1 mréné, a Jutaárugyár két­szeres sztahanovista dolgozója, Szeged vá­ros egyik küldötte a Hazafias Népfront országos kongresszu­sára. Benyitunk a kis kapun. Az asszony férje, Horváth Imre mozdonyvezető fogad bennünket, s bekala­uzol a tiszta, kis szo­bába. Itt van Hor­váthné is — Természetesen örömmel készülök a kongresszusra — mondja. Nagy meg­tiszteltetés számomra, hogy dolgozótársaim bizalmából ilyen or­szágos fontosságú ér­tekezleten képvisel­hetem őket. Az ő kí­vánságaikat akarom mindenütt tolmácsol­ni. Mi mindent meg­teszünk azért, hogy munkánkkal a dolgo­zók szükségletét egy­re fokozottabban ki­elégíthessük a köny­nyűipar termékeivel. Ehhez csak azt kér­jük, hogy részünkre mindig biztosítsa az állam c lehetőségek szerinti legjobb mun­kafeltételeket. Hi­szen így a mi mun­kánk sokkal eredmé­nyesebb lesz! — 1951. februárjá­tól dolgozom a Juta­árugyárban. 53-ban sztahanovista lettem. Még nincs egy éve, hogy felvettek, a párt tagjelöltjeinek sorá­ba. A szakszervezet­ben mint bizalmi vé­geztem munkát. Azonkívül a békebi­zottságnak is tagja vagyok. Mintegy más­fél hónapja pedig kormánykitüntetés­ben részesültem: meg­kaptam a könnyűipar kiváló dolgozója cí­met, oklevélle, ér­deméremmel együtt. Majd beszélek mun­katársaimnak arról is, mit láttam, hallottam, mit tapasztaltam a kongresszuson — mondja. Ma, pénteken az es­ti gyorssal utazok Pestre. A tanácshá­zán gyülekeznek a küldöttek, onnan együttesen mennek az allomásra. — Szegedet körül­belül tízen képvisel­jük. Megtisztelő az a bizalom, hogy engem is a tíz küldölt közt jelöltek.., Távozóban még ar­ra kérjük Horváth­nét, hogy ha vissza­tér, mondja el ne­künk is, mit tapasz­talt a kongresszuson, milyen benyomások­kal jött haza onnét. S ő örömmel tesz ne­künk ígéretet. Jó munkát kívá­nunk néki mind a kongresszuson, mind az üzemben. Ezzel is mindnyájunk közös ügyéhez, a népfront céljainak sikeres megvalósításához, jó­létünk emeléséhez já­rul hozzá. Ez pedig mindannyiunk közös, fontos célja. (n. f.) Lapunk több olvasója és a népnevelők válaszéri fordultak iiozzánk, hogy mit jelent a racionalizálás. Do'máiiül Irén­nek, a Textilművek, Tnitz AA.alnak, a Gőzfűrész dolgozójának, Mik Ernőnek és másoknak válaszként közöljük Ripp Gézának, a „Propagandista" cíinü foiyó­irat szeptemberi számában megjelent ..Mit jelent a racionalizálás?" cimü cik­kének második folytatását. A RACIONALIZÁLÁS szüksé­gessége végül — az előbbiek mel­iett — összefügg a népgazdaság erőinek átcsoportosításával, a nép­gazdaságunkban az elmúlt évek során letrejött aránytalanságok ki­küszöbölésével. Azok az arányta­lanságok, amelyek az elmúlt évek­ben népgazdaságunkban létrejöt­tek, nemcsak a népgazdaság egyes ágai közti fejlődés aránytalanságát foglalják magukban, de ezzel együtt a munkaerő aránytalan el­osztását is. Az ipar és a mezőgaz­daság fejlődése közti aránytalanság kifejeződik abban is, hogy míg az iparban foglalkoztatottak száma igen jelentősen megnőtt, addig a mezőgazdaságban dolgozóké nagy­mértékben — a szükségesnél jóval nagyobb mértékben — csökkent. 1949—1952 között, tehát négy ev alatt több mint 200 ezer dolgozó paraszt ment el a mezőgazdaság­ból, túlnyomórészt ipari munkás­nak. A mezőgazdaságnak nyújtott gépi segítség ezt a kieső munka­erőt csak kis részben pótolta. De ugyanígy az iparon belül létrejött aránytalanságok a munkaerőnek az egyes iparágak közötti aránytalan elosztásával jártak. A racionalizá­lásnak az is szerepe, hogy elősegít­se a népgazdaságunkban létrejött aránytalanságok kiküszöbölését, a népgazadság erőinek átcsoportosí­tását, a munkaerőnek az új sza­kasz célkitűzéseinek megfelelő el­osztását a népgazdaság különböző területei között. Mindezekből látható, hogy a racionalizálás egyike azok­nak a nagyfontosságú intézke­déseknek, amelyeket a párt és a kermány a népünk jólétének emelkedését gátló akadályok felszámolására tesz. A racionalizálás egyike a legfonto­sabb láncszemeknek a pártunk III. kongresszusa által meghatáro­zott politikai irányvonal megvaló­sításában. Ezt azért is szükséges kihangsúlyozni, mert vannak egye­sek, akik a racionalizálást ellenté­tesnek látják az új szakasz politi­kájának célkitűzéseivel, pártunk III. kongresszusa határozataival. Valójában a racionalizálás szüksé­gessége egyenesen következik pár­tunknak az új szakaszban folyta­tott politikájából és egyúttal nél­különzhetetlen feltételét alkotja e politika további sikeres folytatásá­nak. A III. kongresszus igen nagy -úllyal vetette fel az állami és gazdasági szerveink munkája meg­javításának, a bürokráciát szülő felesleges apparátus felszámolásá­nak szükségességét és ugyanakkor nagy nyomatékkal hangsúlyozta a legszigorúbb takarékosság beveze­tésének fontosságát társadalmunk minden területén. A racionalizálás nem más, mint egyike azon rend­szabályoknak, amelyeket a párt és a kormány ezeknek a célkitűzé­seknek érvényesítése érdekében ho­zott. KÉTSÉGTELEN, hogy a racio­nalizálás bizonyos rétegek számára átmeneti nehézségeket jelent. Át­menetileg lehetséges, hogy nem minden dolgozó tud azonnal a neki megfelelő munkaterületen elhelyez­kedni. De ugyanakkor az is kétség­telen, hogy a racionalizálás a maga egé­szében az egész társadalom, az egész dolgpzó nép érdekeit szolgálja. Pártunk és kormányunk minden tevékenységében az egész társada­lom, az egész dolgozó nép érdekei­ből kell, hogy kiinduljon, még ak­kor is, ha egyes intézkedései a dolgozók egyes rétegeitől bizonyos átmeneti áldozatokat követeinak. Ugyanakkor a párt és a kormány egész sor intézkedést hoz ezeknek az átmeneti nehézségeknek a csök­kentésére és annak érdekében, hegy a létszámcsökkentés által érintett dolgozók minél gyorsabban el tudjanak helyezkedni a népgaz­daság különböző területein. A racionalizálás pártunknak és kormányunknak egyik olyan in­tézkedése, amely, ha a dolgozók­nak helyesen megmagyarázzuk, a legszélesebb tömegek támogatását és rokonszenvét élvezi. A dolgozók köréből az elmúlt évek során igen sok jogos észrevétel és kifogás me­rült fel az állami és gazdasági ap­parátus túlzott felduzzasztása és az ezzel járó bürokratikus ügyintézés, a munkát gátló felesleges szervek és munkakörök ellen. A racionali­zálás ezek megszüntetésével a dol­gozók régi követelését váltja va­lóra. Abban az esetben azonban, ha a racionalizálást nem kötjük össze a tömegek közötti politikai munká­val. ha nem magyarázzuk meg szükségességét, helyét pártunk po­litikájának végrehajtásában, akkor a dolgozók egyes csoportjaiban bi­zonytalanság keletkezhet, amit az ellenség rögtön a maga hasznára igyekszik felhasználni. Az ellenség a dolgozók megtévesztése érdeké­ben a saját szájaíze szerint igyek­szik a racionalizálást megmagya­rázni és gazdaságunk gyengeségé­ről, bekövetkező munkanélküliség­ről fecseg. Valójában népgazdaságunk egészséges, a tavaly júniusa óta hozott rendszabályok je­lentősen megszilárdították, de vannak egyes vadhajtásai, amelyeket a további erőteljes fejlődés érdekében le kell nye­segetni. Szó sincs arról, hogy hazánkban munkanélküliség lenne. Hazánk szocializmus* építő ország, amely gyökerében felszámolta a munka­nélküliség alapjait, a burzsoázia uralmát a gazdasági élet döntő te­rületein és a termelést a dolgozók szükségletei mind fokozottabb ki­elégítésének rendelte alá. Valójá­ban a népgazdaság számos terü­letén a nagyfokú munkaerőhiány a termelés növelésének egyik legfőbb akadálya. Ez a helyzet elsősorban a mezőgazdaságban, a bányászat­ban, az építőiparban, a könnyű- és élelmiszeripar számos ágában. Azoknak a dolgozóknak, akiket a racionalizálással kapcsolatos lét­számcsökkentés érint, minden le­hetőségük megvan, hogy ezeken a területeken elhelyezkedhessenek. Az ellenségnek ezek a próbálkozá­sai azonban arra is figyelmeztet­nek, hogy sürgősen fel kell számolni azt a hangulatot, amely azt várja, hogy a párt politikája önmagá­tól, minden különösebb nehéz­ség nélkül megvalósul. A népjólét emelése minden terü­leten az osztályharc kérdése, meg­követeli a legszélesebb néptömegek aktív részvételét és munkáját. A racionalizálást nem szabad egyszerű gazdasági-adminisztratív intézkedésnek tekinteni, hanem mint pártunk előtt álló egyik legfontosabb politikai felada­tot keli felfogni. Hiszen itt nem kevesebbről van szó, mint egész állami és gazda­sági apparátusunk megjavításáról, a népjólét további emelése egyik legfontosabb előfeltételének meg­teremtéséről. Ennek magfelelően a racionalizálással kapcsolatos fel­adatok végrehajtásában pártszer­vezeteinknek aktívan közre kell működniök, biztositaniok kell, hogy mindezeket a munkákat a legna­gyobb körültekintéssel is lelkiis­meretességgel végezzék el. A RACIONALIZÁLÁS igen ko­moly feladatokat ró állami és gaz­dasági szerveinkre. Azt a feladatot állítja eléjük, hogy a iracionakzá­lással kapcsolatos álmcaeti nehéz­ségeket minél gyorsabban leküzd­jék, hogy új módon szervezzék meg munkájukat. A kormány szá­mos rendszabályt hoz a racionalizá­lás eredményes végrehajtása érde­kében. amelyek lényegesen csök­kenteni fogják a vállalatok admi­nisztrációs feladatait • tervező, anyag- és pénzgazdálkodás stb. te­rületein. Ugyanakkor az egyes vál­lalatoknak, üzemeknek (ls mindent meg kell tenniök a marfűk terüle­tén a munka jobb megszervezése érdekében. Jelenleg eléggé általá­nos, hogy a racionalizálással kap­csolatos létszámcsökkentést nem kötik össze a munka Jobb meg­szervezését biztosító rendszabá­lyokkal. A racionalizálás csak ak­kor hozza meg a kívánt credménvt, ha egész állami és gazdisági mun­kánk jelentős javulásával egysze­rűsödésével, a meglévő bürokra­tikus jelenségek kiküszöbölésével jár, ha állami és gazdasági irányí­tó szerveink minden munkája kö­zelebb kerül az élethez, az eleven gyakorlathoz — vagyis ha az eddi­ginél jobban, eredményesebben -já­rul hozzá pártunk politikája célki­tűzéseinek megvalósításához. R'PP Géza (52) A lány sikított egyet, s mándlimat cibálta, hogy felkeljek. Nem so­káig. Mihelyst agyamról letisztult a szédülés, s az első döbbenet, keserves szisszenéssel tá­pászkodtam fel. S máris meghallottam az éles, kellemetlen női hangot bentről: — Bözsi kérem, mit csinálnak maguk, hogy ilyen korán felverik az egész házat?! Azzal a polgármesternő ki is lépett az ajtón, s széttárta karját. Szigorú, vékony ar­cán fellobbant a harag. Csakugyan, furcsa látvány tárult szeme elé. Hatslmas tejtócsák, a kannák fedele szétgurulva, s az egyik kandli, amelyikre rázuhantam, szánalmasan behorpadt... Egy pillanat még, — és kitört: — Mi ez itt?! Mit gondol maga, fiatal­ember? ... Hogy meri földúlni kora reggel a házat?! Biztosan bepálinkázott már ébredés­kor! Mi lesz a reggelinkkel, és ki takarítja el ezt a pocsékságot a lépcsőmről?! Hordja el magát, de sürgősen és többet italosan ne kerüljön a szemem elé! Hang se jött ki a torkomon, annyira megdöbbentett szerencsétlenségem s a mély­ségesen hazug vád. De mire kinyithattam volna a számat, hogy megmondjam, hogy is történt a dolog és tiltakozzam a részegség gyanúja ellen, már be is csapta orrom előtt az ajtót. A szobalány segített aztán összeszedni a kennafedeleket. Együttes erővel emeltük fel megmarjult vállamra a kandlikat s én sajgó tagokkal, keserűségtől fulladozva hazafelé in­üultíüik Tudtam, hátra van még a fekete le* AZ ELSŐ PJiÓ írta: DÉR ENDRE ves. Misa bácsi nagyon mérges lesz, ha látja a kárt, amit akaratlanul is okoztam. Egy kis bizakodás azért beleköltözött a szívembe: majd csak megérti, hogy balsze­rencse volt az egész, hiszen soha semmiféle kárt még nem okoztam- neki. No meg hát egy kisebb szidást meg is érdemlek. Máskor jobban a lábam alá kell néznem. Hiába biztattam ilyenformán magam, mégis csak nehéz volt a lelkem, mikor a kö­nyökömmel lenyomtam a száraz kapu kilin­csét. Ahogy beléptem az ajtón, Misa bácsit láttam az udvar közepén állni feltűrt ing­ujjban. Szívós teste jól birta a hideget. No meg mióta hűvösebb idő járta, reggelente felhajtott némi törkölyt, mert a szilvát, meg barackot vendégeknek tartogatták. — Nocsak, Andris fiam, már vissza is jöttél? De fürge a lábad, hallod-e. Na látod fiam, csak akarat kell s a többi már megyen is magától. Ekkorra a közelébe értem, csapzottan, leverten, elborult tekintettel, ő rámnézett, összerándult a szeme s már látta is, hogy baj van. Nem szóltam semmit, csak álltam me­reven. lehajtott fejjel. Rámdörrent: — Mi az, mi történt?! Kocsinak szalad­tál? —c Nem, Mis,g bácsi, —• szóltam halkan, de már nyugodt vol­tam, furcsamód nyu­godt. — Elestem s a tej kiömlött. A használhatatlanná görbült kanta nagy haragot lobbantott benne. — Hát kótyagosan jársz te az utcán? Bolond vagy te? Már ordított. — Tudod milyen kárt csináltál nekem?! A kanna meg a tej — tíz pengő! Az életed nem ér annyit, te taknyos! Egy lélegzetvételnyi időre abbahagyta, s kivörösödött képén a harag újabb görcse rándult: — Akkor a polgármester úréknak nem is tudtad elvinni a tejet, mi?... Hol történt a baj? — Éppen ott — mondtam csendesen, de már remegett minden részem a szégyentől és az indulattól. — Hí, a kutyaúristenit, ennek a bitang akasztófáravalónakti Épp a polgármesterék­nél! Ekkora szégyent a fejemre! Nesze, te senkiházi, te bitang! Az első ütés az arcomon ért. Megugrott szemem, tompa fájás a fejemben és — ütött, rúgott és én nem tudtam, hogy mi ez . . Összegörnyedtem, s azt hittem, most meg­halok a szégyentől, a szégyentői... S valami sötét indulat, feneketlen gyűlö­let ömlött az agyamra, s aztán két kézzel kapaszkodt'm bele nyitott ingébe, és téptem, ráztam s foggal is belemartam volna ebbe az átkozott hóhérba, ha ömlő könnyeim teljesen el nem vakítanak. v {Folytatása következik) ' Röszkei hírek — A HAZAFIAS NÉPFRONT roszkei bizottsága a többi között programmul tűzte ki a csatornák kitisztítását és egyes átjárók meg­javítását. Ezt társadalmi munkában végzik el. — A LENIN TSZ-BEN munka­egységenként 6 kiló kukorica is jut minden munkaegységre. Magd i Imre például 30 mázsa kukoricát vihet haza.. A tsz tagsága kitűnő eredményt ért el a cukorrépa ter­melésben is. Magda Imréék 130 kiló cukrot kaptak. — MINTEGY 50 DÖLGOZŰ már hónapokkal ezelőtt elvégeztette la­kásában a villanyhálózat belső sze­relését. De nagy hiba. hogv a vil­lany bekötése a DÁV részéről mind­eddig csak igéret maradt. Kérjük megállapítani, hogy a DÁV-nál ki a felelős mindezért! Tapod! Gvula levelező Olvasd minden számát. tlmcjcti fejlődésedet segíti ci6í > «

Next

/
Oldalképek
Tartalom