Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-03 / 234. szám

^TLÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL JETRKI AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM VASÁRNAP, 1954. OKTÓBER 3. ÁRA: 50 FILLÉR Farhas Mihály elvtárs az október 10-i szegedi nagygyűlés előadója A Hazafias Népfront szegcdi előkészítő bizottsága október 10-én délelőttre hívta egybe a választói nagygyűlést Szegeden. A nagygyűlés előadója Farkas Mihály elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára lesz. Munkások, parasztok, értelmiségiek, városunk minden dolgozója nagy érdeklődéssel várja a nagygyűlést, ahol megválasztják a helyi Hazafias Népfront-bizottság tagjait és a küldötteket az országos Népfront kongresszusra. Szeged dolgozói készüljenek az ckiober 10-i Klauzál léren tartandó nagygyűlésre, vegyenek részt minél nagyobb számban a Hazafias Népfront szegedi bizottsága tagjainak és az országos Népfront-kongresszus szegedi küldötteinek megválasztásán. r A KÖNYV ÜNNEPE (P. Z.) A magyar könyv ünnepi hetének dátuma ebben az évben október 3-a és 10-e közé esik. Egy hétig tart népünk ünnepi tiszteletadása, mellyel adózik az írás művészetének. Viszonylag régi már ez a szokás nálunk is. A Horthy-rendszer nehéz éveiben is találtunk rá példát. Akkor is tartottak lcönyvnapot Budapesten csakúgy, mint vidéken. Az író társult egy-egy színésznővel vagy közéleti előkelőség feleségével és beállt a sátor ponyvája alá, hogy árulja könyveit és jobbik esetben aláírásokat osztogasson sznob kispolgároknak vagy hamvábaholt széplelkeknek. Az író így árulta önmagát és művét ebben az embertelen társadalomban, mely finnyás volt és nagyvilági, úri és válogatós. Nehéz volt írónak lenni Magyarországon mindig, de különösen akkor, ha az alkotó becsületes akart maradni és nem volt hajlandó eladni tehetségét fillérekért a kapitalista vállalkozónak, vagy nem akarta kihasználni a közönség alantas ösztöneinek szolgálatával az érvényesülés könnyű, de becstelen útját. Csak az elvtelenek és behódolok, a talpnyalók előtt állt nyitva az érvényesülés útja. Az író, ha becsületes maradt, elítéltetett: ebben a társadalomban nem maradt számára életlehetőség. Választhatott: vagy behódol vagy elpusztul. És hány írónak, virágzó tehetségnek vált végzetévé ez az állásfoglalás. S vájjon hány tehetséget fojtott meg e rendszerek életének ez a vastörvénye?! Csokonai, Tolnai Lajos, Juhász Gyula cs József Attila, hogy csak néhányat említsünk a hosszú listáról, kiknek nem engedett érvényesülést az uralkodó rend, mert nem szolgálták „igazságát", hanem a népszabadság zászlóvivőinek vallották magukat. Szakadatlan küzdelem volt sorsuk a közöny, a megnemértés ellen. Ez vitte Csokonait idő előtt a sírba; ez kergette majdnem őrületbe a kor egyik legnagyobb kritikai realistáját, Tolnai Lajost, mert kimondta nyíltan igazát; Juhász Gyula néha egy-egy szivarért adta oda az újságnak közlendő versét, (nem egy ezek közül ma már irodalmunk legnagyobb alkotásai közé emelkedett); de arról sem kell külön beszélnünk, milyen körülményeket adott e kor József Attila alkotómunkája számára, mely végül a balatonszárszói vonat kerekei alá vezette a költőt. Az elembertelenedő, a fasizmusba torkoló társadalmi rendnek nem kellett már a kultúra, csak az olyan alkotások, melyek művészetnek hazudva kiszolgálták az oszlály alantas érzékeit, céljait, eszményeit és példaképeit. így született meg az az írótípus, az az irodalom, mely elszakadt nemcsak a nép tömegeitől, de természetszerűen a valóságtól is, mert életelemévé vált a hazugság, az igazság elkendőzése és elhallgatása. Ez volt az egyik oldal — a toll megfizetett mesterembereinek tábora. Az érem másik oldala sokkal keserűbb, szenvedélyesebb: aki nem hódolt be és nem adta el tollát az uralkodó osztálynak, a tönk szélére jutott előbb-utóbb. Müveit nem tudta kiadni, — nyomorgás, éhezés lehetett sorsa csupán. Természetesen a tömegek elé sem tudta tárni művészetének igazságát. Mert a tömegnek, a népnek, csak a szennyirodalom, a sárgaszín ponyva jutott ebben az időben és semmi más. Haladó íróink harcos írásai vagy egyszerűen nem találtak kiadóra, vagy nevetséges példányszámban megjelenve sosem számíthattak arra, hogy eljussanak a tömegekhez. A felszabadulás a kultúrlrointon is átütő erejű változást hozott. Ez a változás persze nem jött egyik napról a másikra, hanem hosszú harc, bizonyos időt igénybevevő öntisztulás eredménye. De felszámoltuk végre minden területen a volt uralkodóosztályok kulturális monopóliumát; államunk vette kezébe a könyvkiadás ügyét is. Már megjelenhettek azok a könyvek, melyek évtizedeken át nem találtak kiadóra vagy jelentéktelen példányszámban jelentek meg a múltban — és a kultúra végre eljutott az arra legérdemesebbhez: a néphez. Az író, ki a népnek akar szolgálni művészetével, alkotásával, most végre valóban megérheti azt, hogy művének igazsága formálja a népet s új harcokra edzi a bátrakat. A művészet így vált minálunk nemcsak a valóság adott varázsának és napfényes terveinek nagyszerű tükrözőjévé, de — távolabbi értelemben — a társadalmi fejlődés aktív erejévé, lendítökerekévé is. Felszámoltuk azokat a baloldali elhajlásokat is, melyek a felszabadulást követő időkben jelentkeztek irodalompolitikánk gyakorlatában, s melyre konkrét például szolgált a sematizmus, a leszűkített ábrázolásmód, a valóság irányítóerőinek helytelen, torz módon való tükröztetése. A kormányprogramm után megindult végre irodalmunknak az eddiginél egy célravezetőbb, helyesebb és igazabb úton való előrehaladása és fejlődése — ez a változás ma már konkrét művekkel is lemérhető. Egészséges alkotófolyamat, nyílt elvi viták, a bírálat szabadsága, az élet valóságának mély, átélt tükröztetése: ezek ennek a megváltozott irodalomnak főbb ismertetőjegyei. A magyar könyv ünnepi hete ebből az új irodalomból ad némi ízelítőt az olvasóközönségnek, a dolgozó népnek. Itt találkozik az író az olvasóval, nemcsak konkrét, de átvitt értelemben is, — nemcsak úgy, hogy kezetfognak egymással, hanem úgy is, hogy problémáikban megértik és segítik egymás életet. Ebben az évben kiadóvállalataink fokozott mértékben igyekeznek gondoskodni dolgozó népünk növekvő kulturális igényeinek kielégítéséről. Ennek megfelelően emelkedett jelentős százalékban a szépirodalmi kiadványok száma, — köztük jónéhány klasszikusunk, Jókai, Mikszáth, Móricz műveinek új kiadásával. Csongrád megye dolgozóit bizonyára érdekli és érinti majd az új József Attila kiadás és Móra Ferenc Aranykoporsójának megjelenése.., A könyv ünnepi hete nagy, bensőséges ünnepe dolgozó népünknek. Életszínvonalunk emelkedésének szükségszerű kísérője a társadalom tagjai kulturális igényeinek hasonló ütemű növekedése: ezt kell bizonyítani az Ünnepi Könyvhét hangulatának, műsorának és eseményeinek is. Az új rend új élete új kultúrát kíván, melynek alapja az emberbe vetett hit, a fejlődés, a haladás eszméjének győzelemrevitele s az új társadalom felépítésének hősi tettei. A betűk világa nem elzárt birodalom többé a dolgozók előtt, hova sosem nyerhetnek bebocsáttatást. Az irodalom a népé és a nép irodalma a haladás ügyének szolgálója immár hazánkban s a világ színe előtt. Szeged megyei tanácsi jogú város A Népköztársaság Elnöki Tanáesa Szeged városát közvetlenül az Elnöki Tanács alá rendelte A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1954. évi 12. számú határozata Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged városnak megyei tanársi jogú városkent közvetlenül a Népköztársaság Elnöki Tanáesa alá rendeléséről: A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Miskolc, Debrecen, Pécs, Szeged jelenleg járási tanácsi jogú megyei tanács alá tartozó városokat, megyei tanácsi jogú városként közvetlenül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa alá rendeli. Debrecen, Pécs és Szeged városok területén 3—3 igazgatási területet kell szervezni. A Pécs város átszervezésével kapcsolatban Málcm, Mecsckfalu és Vasas községeket (Baranya m. Pécsi járás) Pécshez kell csatolni. Az átszervezést a felsorolt városok tanácsi Vb. apparátusának jelenlegi létszámkeretein bcliil kell megoldani. A szervezeti változás 1954. november 28-i végrehajtásáról a Minisztertanács Titkársága gondoskodik. DOBI ISTVÁN. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnöke DARABOS IVAN. a Népköztársaság' Elnöki Tanácsának titkára Két hónappal ezelőtt Szeged Város Tanácsa rendes ülésén határozati javaslatot fogadott el, melyben kérte Szegednek a megyei tanács alól való kiemelését A tanácsülés határozati javaslata részletesen megokolta Szeged dolgozói összességének egyöntetű kívánságát. Pártunk III. kongresszusa a tanácsok munkájának értékelésében megállapította, hogy nagyobb önállóságra van szükségük ahhoz, hogy azokat a jelentős gazdasági és kulturális feladatokat, amelyek a szocializmust építő népi demokráciákban a tanácsokra várnak, végre tudják hajtani. A kongresszus határozatainak szellemében a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1954. évi 9. számú törvényerejű rendelete módot adott arra, hogy Szeged város kérje a megyei tanács alól való kiemelését, — önállóvá válását. A javaslatnak a Népköztársaság Elnöki Tanácsa helyet adott és Szegedet megyei tanácsi jogú városként közvetlen a Népköztársaság Elnöki Tanácsa alá rendelte. Minden szegedi dolgozó örömmel fogadja ezt a nagyjelentőségű rendelkezést: a városi tanács nagyobb önállóságot kap, kiszélesedik a dolgozókkal való kapcsolata, olcsóbb, gyorsabb lesz az ügyintézés, a Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottságának nagyszerű programmtervezetét is sikeresebben tudja megvalósítani. Az, hogy városunk területén három igazgatási kerületet kell szervezni, azt jelenti majd, hogy a tanács elevenebb, I élőbb kapcsolatot tud teremteni az egyes kerületek dolgozóival, sz ügyeket gyorsabban, pontosabban tudja intézni. Olcsóbbá is válik a közigazgatás, mert a Városi Tanács Vb. apparátusának jelenlegi létszámkeretén belül oldja meg majd új, szélesebbkörü feladatait: kevesebb lesz a költség, amelyet a Megyei Tanácshoz való tartozás okozott, helyben tudja a Városi Tanács a feladatait megoldani, önállóan tud intézkedni. Szeged ipari, kulturális és mezőgazdasági szervei helyben el tudják problémáikat intézni. Ez nagyobb lehetőséget nyújt a fejlődéshez, a munka gyorsabbá, pontosabbá tételéhez. A Városi Tanács önállósága elősegíti Szeged politikai, gazdasági, kulturális fejlődését, a dolgozók kezdeményező és alkotóképességének fokozottabb kibontakozását. Jelentős mértékben elő tudja mozdítani a város dolgozói életszínvonalának állandó, fokozottabb emelését. Jelentések a felszabadulási műszakról Szegedi Kenderjonógyár A Szegedi Kenderfonógyár szárazfonó üzemrészében pénteken lelkes hangulatban kezdődött meg a felszabadulási műszak. A dolgozók fokozottabb lendülettel végezték a munkájukat. Kiváló eredményeik, kel akarják köszönteni felszabadulásunk 10. évfordulóját, mert tudják különösen azok a dolgozók, akik 30—40 éve vannak az üzemben, hogy mit köszönhetnek annak a napnak, mely elhozta számukra a megváltozott életet. Az idősebb dolgozók elmondják ezt a fiataloknak is. De azért is jobban figyeltek a munkára a gyár dolgozói, mert szeretnék megnyerni a versenyt, mely ezen a napon indult. A Textilművek fiatal gyűrűsfonóinak akarják megmutatni, hogy üreg gépeken, nehezebb körülmények között is lehet jól dolgozni, az előirányzatnál több árut adni népgazdaságunknak. A azárazronó üzemben ezen a itapon nem késett senki s nem késett szombaton sem; mert erre is vigyáznak, hiszen egy elkésés egy rossz pontnak számit a versenyben. A szárazfonó dolgozói már az első napon megmutatták kemény harcot kell vívni a Textilművek dolgozóinuk, ha őket meg akarják előzni. A versenyszerződés első pontja így szól: második negyedévi kilométer tervünket, amelyet 1Ü5.1 százalékra teljesítettünk az első félév második negyedévében, túlteljesítjük. Első napi eredményük 110 százalék volt. A második pont, az egy orsóórára eső méteregység túlteljesítésével azonban lemaradtak, mert a 102.3 százalékkal szemben, amely a versenyben 100 száza, léknak számít, 96 százalékos teljesítményt értek el. De a hangulat azonban bizakodó, ürdögli Andrásné, a pártszervezet titkára és Márfi elvtárs tudják, üzemrészük dolgozói megállják a helyüket ebben a versenyben is. Ezt mutatja Bálint Jánosné eredménye is, aki az első nap 129 százalékos teljesítményt ért el kiváló minőségű munkával. Az üzem többi üzemrésze is felzárkózott a szárazfonó mellé s közös erővel harcolnak az évi terv túlteljesítéséért. Az üzem a negyedik negyedév első napján 108.1 százalékra +eljesitettc előirányzott tervét. XI. sz. Autójavító Vállalat A szegedi XI. számú Autójavító Vállalatnál a felszabadulási műszak első napján a munka megkezdés© előtt röpgyűlést tartottak, ahol ismertették a dolgozókkal a harmadik negyedévben elért ered. menyeket és az üzem vállalását az évi terv teljesítéséért. A dolgozók ogyemberként elfogadták, hogy évi tervüket úz nappal a határidő előtt teljesítik. Ezenkívül vállalták, hogy rezsi anyagokból való megtakarítással havonta 10 ezer, azaz az év végéig 30 ezer forintos megtakarítást érnek el. Az autójavítás nagyon gondos, figyelmes munkát kíván. Sok múlik a motorok összeszerelésén, az esztergályosok pontos munkáján, mert a legkisebb eltérések is üzemzavart okozhatnak s az üzemzavar súlyos balesetek és anyagi károk forrása lehet. Nagy gonddal kell végezni a javítási munkákat azért is, mert az autók többsége külföldi gyártmányú és a tönkrement alkatrészeket külföldről kell behozni. Éppen ezért minden használható alkatrész megjavításával házilag való felújításával többezer forintot takarítanak meg a vállalat dolgozói népgazdaságunknak. A motorszerelő-brigád tagjai a műszak első napján olajszivattyúházak felújításához kezdtek. E fontos munkában 142 százalékos teljesítményt értek el az első órákban. A villanyszerelő-brigád tagjai Csókási János csoportvezetővel az élen nyersolajszivattyú és önindító szivattyúkat készítettek. Az ő teljesítményük sem sokkal maradt a motorszerelő brigádé mögött. A versengés megindult az csztergályo. sok között is. Sánta Árpád 145, Koethinczky Richárd 154 százalékos teljesítményt ért el ezen a napon. 1,123.634.300 forinttal zárult az Ötödik Békekölcsön fegyzése A pénzügyminiszter közli, hogy az ötödik Békekölcsön jegyzését október hó 2-án este lezárta. Az 1.109 millió forint összegben kiliocsátott kölcsönt dolgozó népiink túljegyezte. A jegyzés lezárásakor a jegyzés összege 1 milliárd és 123,634 300 forint. Az ország egész dolgozó népe lelkesedéssel vett részt a jegyzésben. Kimagasló volt a jegyzés Budapesten. Élenjárt a jegyzésben az ipari munkásság. Kiválóan jegyeztek szocialista üzemeink közül az R. M. Művek, a Lenin Kohászati Művek, Ózdi Kohászati Művek, a Sztálin Vasmű, a DIMAVAG Gépgyár, a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár, a Klement Gottwald Villamossági Gyár, Óbudai Hajógyár, Magyar Pamutipar, Kelenföldi Textiikombinát, Magyar Posztógyár, Győri Gyapjófonó és Szövőgyár. Jelentősen emelkedett a dolgozó parasztság jegyzése. A megyék között a legjobb eredményt Borsod és Zala megye érte el. Oszi munka Tápén Tápé község területén az Ady Endre tsz földjén traktorok végzik a talajmunkát. Az egyénileg gazdálkodó parasztoknak is segítenek a traktorosok. Egyre több dolgozó paraszt köt szerződést a dorozsmai gépállomással, mert tapasztalják, hogy jó és olcsó a traktormunka. Jó ütemben haladnak az őszi betakarítási munkálatok. Már van őszi búzavetés is a határban. A ve. tógépek készenlétben állnak a vetésre. A vetőgéppel rendelkező dolgozó parasztok segítenek azoknak a paraszt társaiknak, akiknek nincs vetőgépjük. A mezőgazdasági termelési bizottság és az állandó bizottság segíti a vetési munkálatok sikerét. Csendes Pálné