Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-19 / 247. szám

DÉLMHGYBRORSZBG KEDD, 1954 OKTÓBER 19. Kommunisták az élre az új szakasz politikájának megvalósításáért (Folytatás az első oldalrólj tás, komolyan veszélyezteti a június óta elért eredményeket is, megrendítheti népünknek pártunk politikájába vetett bizalmát, aminek mégegyszer nem szábad bekövetkeznie. Mik ezek az akadályok? Megengedhetetlen és nem Indokolt, hogy a termelés lényegében egyhelyben topog, az önköltség nem csökken, hanem tovább emelkedik. az ipar átcsoportosítása vontatottan halad előre. A mezőgazdaság fejlesztése lassúbb, mint ahogy terveztük. Az ipar nem elégíti ki a mezőgazdaság szükségleteit gépekben és a lakosság szükségleteit fogyasztási cikkekben. Ennek hatását megyénkben is érezzük, mertl fontos mezőgazdasági munkaeszközökben és alkatrészekben — mint nehézborona, fogas, traktoroseke,1 hengerfej stb. — nem kaptuk meg azt. amire feltétlenül szükségünk] lenne a jobb talajműveléshez, a mezőgazdaság termelésének fokozásához. Ezek elsősorban átmeneti nehézségeink okozói. Éppen ezért fordult szembe a Központi Vezetőség a leghatározottabban azokkal a helytelen nézetekkel, melyek szerint átmeneti nehézségeink okát abban kell keresni, hogy a júniusi határozatokkal és az azt követő intézkedésekkel a Párt és a kormány messze előreszaladt az életszínvonal emelése terén, különösen a parasztságot illetően. Nem, kedves elvtársak! A párt nem szaladt előre. Igaz, az életszínvonal bekövetkezett emelése nagy lépés volt előre a június előtti állapothoz képest, de politikai vakság lenne nem látni, hogy ez az életszínvonal emelkedés nagyjában az 1949-es színvonalon mozog. Lehetett-e mást tenni a pártnak június után? Lehetett-e sürgősebb feladata, minthogy helyreállítsa a párt és a munkásosztály között a megromlott viszonyt, hogy megszilárdítsa a meglazult munkás-paraszt szövetséget, népi államunk alappillérét? Nem! A párt nem választhatott más utat és ahogy az élet bebizonyította: a párt helyesen járt el, amikor nem szűk gazdasági szempontból ítélte meg a helyzetet, hanem annak fölébe helyezte a párt politikai szempontjait. Ki tagadhatja, hogy ez volt a helyes? Aki ezt nem látja be, az megfeledkezik arról, hogy a párt Intézkedéseit mindig az az elv kell hogy vezesse, hogy a párt politikája nyomán erősödjék népi államunk, a munkásosztály hatalma, a munkás-paraszt szövetség, erősödjek a pártnak a tömegekhez fűződő kapcsolata, növekedjék népünk bizalma a párt és a kormány politikája iránt. Márpedig, aki ismeri az életet, az tudja, hogy a párt júniusban elhatározott politikája a fenti eredményekhez vezetett. Átmeneti nehézségeinket tehát nem az életszínvonal június után bekövetkezett jelentős emelkedésében kell keresni, népgazdaságunkban jelentkező nehézségeknek egészen más okai vannak. Fő ok az. hegy nem folyt következetes harc az új szakasz politikájának megvalósításáért, nem történt meg az iparon belül az az átcsoportosítás, melyet a párt helyesen tervezett. Nem azért, mintha nem rendejkeztür k volna mindazzal az előfelétellcl, ami ehhez szükséges volt, hanem elsősorban azért, mert gazdasági vezetőink jórésze a minisztériumokban és üzemekben félszívvel álltak a hibák kijavításához, a feladatok megoldásához. Az ilyen magatartást itt a megyében mi is eltűrtük, hallgatólagosan segédkeze* nyujtottunk a párt politikájának megsértéséhez. Nem vontuk felelősségre azokat a kommunista vezetőket, akik szavakban sok szépet ígértek, a gyakorlatban azonban nem hajtották végre minden téren a párt politikáját. A felelőtlen ígérgetéseknek, elvtársak, egyszersmind véget kell vetni. Megyénkben a könnyűipar termelése az elmúlt egy év alatt 5.2 százalékkal csökkent. Ez nagyon fontos közszükségleti cikkek kiesését jelentette. Emiatt kap kevesebb harisnyát, kötöttárut, textiliát, cipőt az ország népe. A fogyasztási cikkek termelésének terén az elmaradást semmi más nem indokolhatja, mint az, hogy a megye párt, állami cs gazdasági vezetői nem értettük meg az új szakasz politikájának lényegét, azt, hogy minden erőnkkel és figyelmünkkel javítsuk meg a munkát, elsősorban azokon a területeken, ahol eldől az. hogy több és jobb minőségű áruval, fogyasztási cikkel lássuk el dolgozó népünket, tehát megyénkben a könnyű- és élelmiszer iparban. Az ellenállás az új szakasz politikájával szemben, amely abban jelentkezik, hogy nem folytatunk kövei kezetes harcot annak megvalósításáért, egyik fő okozója átmeneti gazdasági nehézségeinknek. Ezt tovább tűrni, elvtársak, bűnös könnyelműség volna. Ezért is határozott úgy a Központi Vezetőség, hogy felhatalmazta a Politikai Bizottságot, hogy ahol arra szükség van, szervezeti intézkedéseket foganatosítson azokkal szemben, akik nem szereznek érvényt az új szakasz politikájának és nem valósítják azt meg maradéktalanul. A dolgozók, akik megszokták, hogy a párt a nép érdekében hozott elgondolásait mindig gyorsan, határozott Intézkedésekkel megvalósította. most jogosan kérdezi tőlünk: meddig tűrjük a huzavonát, a tehetetlenséget? A párt igazat ad dolgozó népünknek és a Központi Vezetőség nagyjelentőségű ülése után nyugodtan állíthatjuk, hogy e téren gyökeres változás fog bekövetkezni. Nagy hiba lenne azonban, ha azt gondolnánk, hogy ezek az intézkedések maguktól valósulnak meg. Véget kell vetni a mi megyénkben is, különösen a gazdasági vezetők körében szélesen elterjedt helytelen nézetnek, hogy mindent felülről várunk, hogy saját erőnkből, helyi forrásokra támaszkodva, nem tudunk előre Jutni. Meg kell mondani nyiltan és őszintén, hogy nehézségeinknek van számos olyan összetevője, aminek kijavítása elsősorban rajtunk múlik, a megye párt-, állam], gazdasági, tömegszervezeti vezetőin. Elvtársak! Csak a központi intézkedéseken múlt-e, hogy sokmillió forinttal túlléptük a béralapot, hogy megengedhetetlenül magas az anyagfelhasználás, hogy többmillió forinttal túlléptük a különféle költségeket, hogy az önköltség nem csökken, hanem nő? Neon! Ez elsősorban a mi munkánkon múlott. tőink nem álltak ki következetesen a bérfegyelem megszilárdítása mellett. Engedték, hogy olyan bérek kerüljenek kifizetésre, amelyek mögött termelés nem volt. Kevés az olyan és felétlen követésre méltó gazdasági vezető, mint Krizsán elvtárs, a Szegedi Jutaárugyár igazgatója, aki nem nézte el azt, hogy a technológiai utasításokat megsértésével romoljon a minőség, és jogtalan bérhez jussanak a munkások. Közéjük ment, megmagyarázta ennek helytelenségét, a munkások és az egész ország szempontjából. A munkások meg is értették ezt és Krizsán elvtárs tekintélye az üzem munkásai előtt nem romlott, hanem egyenesen megnőtt. De vannak olyan esetek is, mint a Gázgyárban, ahol Ördögh elvtárs, a párttitkár, akit azóta leváltottak, bérdemagógiát folytatott és a maga követelését a munkások követelésének tüntette fel. El kell érnünk elvtársak, hogy csak olyan bérek kerüljenek kifizetésre, amelyek mögött tényleges teljesítés van. Ha azt az utat járnánk, mint az év első felében, amikor 11,600.000 Ft-al több munkabért fizettünk ki, mint amennyi be volt tervezve az nem előre vinne, de hátrahúzna bennünket. Arról se feledkezzünk meg, hogy a jogtalanul kifizetett munkabér vásárlőerőként jelentkezik, amihez az árualapot nem termeltük meg. Az önköltség emelkedéséhez hozzájárult az is, hogy túlzottan magas az adminisztratív létszám üzemeinkben. Az adminisztratív alkalmazottak száma 1954 első felében 3.4 százalékkal vol* magasabb, mint az előző év hasonló időszakában. Az önköltség emelkedésének a népgazdaság szempontjából legfájdalmasabb tényezője a nyersanyaggal való nagyfokú pazarlás. Az első félévben több mint 4 millió forinttal lépték tál üzemeink az anyagköltséget. Köztük a Makói Gépgyár a második negyedévben 10 százalékkal, a Csongrádi Bútorgyár 11 százalékkal, a Szegedi Tloxtilművek 4 százalékkal. Az állam pénzének nagymérvű elherdálása a „különféle költségek" címén, amit az első félévben 8.5 millió forinttal léptek túl, az indokolatlan kiszállások sokasága, telefonálások kocsiálláspénz és kötbérek fizetése, az irodai szerek pazarlása — mind. mind az önköltséget emelik és az életszínvonal emelkedésének akadályozóivá válnak. A megye minisztériumi üzemeiben nincsenek kihasználva az adott lehetőségek a több, a jobb és olcsóbb termelés érdekében, a gépkapacitások feltárása, kihasználása a munkahelyek szervezése stb. révén. Ez is oka, hogy az 1953 decemberében termelt értéknek 1954 első 9 hónapjában átlagban esak 75feszázalékát értük el, de ezt a kiseito termelést 2 százalékkal több munkabérrel állítottuk elő. Szóvá kell tenni azt is, hogy a megyénk könnyűipari üzemeiben termelt áruk minősége nem megfelelő. Természetesen ebben közrejátszik, hogy a dolgozók anyagi érdekeltségének elvét nem megfelelően valósítottuk meg. Ebben a Központi Vezetőség határozata alapján döntő fordulatnak kell bekövetkezni. Megyénk gazdasági vezetőitől, az üzemekben dolgozó kommunistáktól azt várja most a párt, hogy ne csak szavakban, de gyakorlati tettekben válaszoljanak a párt felhívására. Ennek eredménye legyen, hogy valóban csökkenjen az önköltség, növekedjék a termelékenység, szűnT jön meg minden téren a pazarlás, hogy ténylegcsen hozzájáruljunk pártunk politikája fő célkitűzésének megvalósításához, népünk jólétének további emeléséhez. Az igazgatók, a mérnökök, az élenjáró és becsületes munkásokkal együtt, tegyenek hathatós és sürgős intézkedéseket, hogy megyénk ipari üzemei a negyedik negyedévi tervet maradéktalanul teljesítsék, hogy behozzuk a 35 millió forintra rugó adósságunkat. A' szakszervezet álljon a munkaverseny szervezésének élére, ne bürokratikusán, ne a munkások nélkül, hanem velük együtt, azokat a feladatokat állítsák a verseny központjába, melyeket pártunk Központi Vezetősége megjelölt számukra. Nocsak a munkások jogainak védelmére, de kötelezettségeik teljesítésére is mozgósítsanak. Értessék meg, hogy nincsenek jogok kötelezettségek nélkül. A vezetők bátran álljanak ki a párt politikája mellett, határozottan vezessenek, mert csak a határozott vezetést követik teljes lelkesedéssel a dolgozók. Csak ezen az úton lehet elérni, hogy ne álljon elő mégegyszer az első félévihez hasonló helyzet megyénkben, antikoris a 19 millió forintos nyereség helyett, amelyet az állam költségvetésére kellett volna befizetni 19 ós félmillió tényleges veszteséggel zárult az első félév. Lépjünk fel erélyesen minden téves nézettel szemben Az életszínvonal emelésének legdöntőbb előfeltétele a termelés állandó emelése és az önköltség csökkentése A Központi Vezetőség megállapította, hogy tűrhetetlenül alakul a termelékenység és az önköltség. Márpedig az életszínvonal emelésének legdöntőbb előfeltétele a termelés állandó emelése, az önköltség csökkentése, mert csak ezen az alapon kerülhet sor az árak leszállítására, amely az életszínvonal emelésének legfontosabb eszköze. A^riegyei pártaktívának, a kommunVa vezetőknek és az ő segítségükkel egész párttagságunknak azt kell megérteniük, hogy a munkatermelékenység, az önköltség, az anyagtakarékosság terén munkánkban fordulatot elérni annyi, mint megteremteni a becsületes munkások többségére támaszkodva az életszínvonal tartós és állandó emelésének legfőbb biztosítékát. Megyénkben a termelékenység és önköltség alakulása azt mutatja, hogy ezt még nem sikerült elérni. Megyénk üzemeinek kétharmad részében a tervezett önköltségcsökkentést nem hajtották végre, ellenben az első félévben 3.7 százalékkal, 10.5 millió forinttal drágábban termeltünk. Az önköltség növekedésének okát mindenekelőtt abban kell keresni, hogy megyénk üzemeiben a termelékenység alakulása csökkenő irányzatot mutat. A munkatermelékenység 1954 első 8 hónapjában a mult év azonos idejéhez v.szonyítva 13.7 százalékkal csökkent. A termelékenység ilyen alakulásának okát abban is kell keresni, hogy meglévő lehetőségeinket .nem használjuk fel megfelelően, nem kielégítő a gépek karbantartása, ami sok időkiesést okoz, laza a munkafegyelem, nem támaszkodunk megfelelően a becsületesen dolgozó munkások és műszakiak sokéves tapasztalataira, ezért egyre kevesebb az újítások, a teimelés észszerűsíté3ére irányuló, a dolgozók részéről jövő javaslat. Mindennek kihatása a termelésben súlyosan jelentkezik. Például az 1953 augusztusában az egy órára eső termelési értéknek 1954 augusztusában a Szegedi Ruhagyár csak 46.2 százalékát. a Délrost 43.3 százalékát, a Szegedi Cipőgyár 63.1 százalékát érte el. Az önköltség növekedésének jelentős összetevője, hogy a mt-gye üzemeiben meglazult a bérfegyelem és sem a párt, sem a gazdasági és műszaki vezeA termelés alakulásának megyénk ipari üzemeibe^ való vizsgálata után azt hiszem, világos, hogy mennyire téves az a nézet, mely szerint átmeneti gazdasági nehézségeink oka az életszínvonal július után bekövetkezett emelése. A "nehézségeket kétségtelenül az idézi elő, hogy miközben az életszínvonal jelentős mértékben nőtt a termelés egyhelyben áll, sőt helyenként visszaesett. Az életszínvonal további emelését természetesen csak a termelég olyanmérvű növelésével lehet biztosítani, amellyel együttjár az önköltség lényeges csökkentése. Felmerül a kérdés, hogy ilyen viszonyok között amikor a termelés stagnál, miből biztosítottuk az életszínvonal június után bekövetkezett emeléséti A kereskedelmi áruforgalom emelését jelentős részben a következő forrásokból fedezi o kormányunk: a beruházások csökkentéséből származó anyagi árukészletek átcsoportosításából; a belkereskedelmi készletek és a népgazdaság anyagtartalékainak csökkentéséből; külkereskedelmi adóságaink növelése útján. Határozottan meg kell mondani, hogy ezt mégegyszer megismételni nem lehet. A párt továbbra is a júniusban elhatározott politikáját folytatja, elveti az életszínvonal csökkentésére irányuló törekvéseket, azonban világosan meg kell mondani, hogy a jövőben az életszinvonalat omelni csakis a termelés fokozása az önköltségcsökkentése útján lehet. Azt kell megértetni a dolgozó néppol, hogy jólétének további emelkedése a földeken, az üzemekben, a termelésben dől cl, hogy felemelkedésének saját maga a kovácsa. A Központi Vezetőség tehát elutasította az olyan nézeteket, melyek a nehézségek okát az életszínvonal túlzott emelésében látva azt joivasolták, hogy csökkenisük a vásárlóerőt vagyis csökkentsük az életszínvonalat és így teremtsük meg a vásárló erö és az árualap közötti egyensúlyt. Elutasította, mert ez az út a párt szániára nem járható. Mit jelentene a vásárlóerő csökkentése? Azt, hogy különböző rendszabályokkal vissza kelleno vennünk a munkásosztálytól és elsősorban a parasztságtól annak egyrészét, amit nekik a júniusi határozatok nyomán az új kormányprogramm adott. Mihez vezetne, ha elfogadva ezt az álláspontot, különböző intézkedésekkel mondjuk az adó felemelésével, csökkentenénk n parasztság jövedelmét, vásárlóerejét? A legkézenfekvőbb eredménye ennek kétségkívül az lenne, hogy meginogna a parasztságnak az a bizalma, amellyel ma viseltetik a párt ós a kormány iránt. Meginogna az a bizalom, amit éppen a júniusban elhatározott politika megvalósítása állított helyre. Ha a parasztság jövedelmének csökkentésére szánnánk el magunkat, ez a június előtti hibák megismétlése volna, ez pedig a gyakorlatban azt jelentené, hogy hatványozott mértékben ismét szárnyát szegnénk a parasztság termelési kedvének. Ez pedig az állatállomány leromlásának, a parlagföldek növekedésének, a mezőgazdaság minden ágában a hozamok csökkentésének útja lenne és szükségszerűen a lakosság, a munkások élelmiszerekkel való ellátásának romlásához, a reálbótrek csökkenéséhez, a munkás-paraszt szövetség gyengüléséhez vezetne. A Központi Vezetőség ülése határozottan kijelentette: nekünk nem kell félnünk a parasztság jövedelmének növekedésétől. Tudvalevő, hogy nehézségeinket nem az okozza, hogy talán a kelleténél többet termelnénk gabonából, burgonyából, kukoricából, vagy mert nem tudnánk piacot biztosítani a húsnak, zsírnak és így tovább. Nehézségcink forrása éppen abban van, hogy nem termelünk még oleget éppen ezekből a fontos élelmezési cikkekből. Egyértelműen ki kell tehát jelenteni, hogy a párt nem lép arra az útra, amelyről az ellenség megyénkben is ezéltébenhosszában beszél, hogy kezdjük visszaszedni azt, ami* az elmúlt évben adtunk. Ha erre az útra lépnénk, eljátszahánk a parasztság bizalmát, márpedig a parasztság bizalma nem játékszer. Es ahogy Rákosi elvtárs mondotta hozzászólásában a Központi Vezetőség ülésén: azt a fényűzést nem engedhetjük meg. hogy a parasztság kétévenként csalódjon bennünk és kétévenként újra vissza kelljen csalogatni a népi demokrácia oldalára. Nincs igazuk azoknak seim, akik úgy tüntetik fel a párt politikáját megyénkben is, mintha az valamiféle paraszivédő politika volna, ami ellentétben áll a munkásosztály érdekeivel. Ellenkezőleg, a párt akkor jár a helyes úton, akkor képviseli igazán a munkásosztály érdekeit, ha Lenin elvtárs tanítását követi. Ha emelni akarjuk a mezőgazdasági termelést, nimely az egész dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály életFelelősségérzettel az munkálatok A' munkás-paraszt szövetség megszilárdítása megköveteli a város és falu közötti piaci kapcsolatok kiszélesítését a parasztság anyagi érdekeltségének fokozását. Csak ennek alapján tudjuk megoldani a mezőgazdaság olyan súlyú problémáját, mint amilyen a kenyérgabona kérdése. Ebben az évben, elvtársak,. 6 millió mázsával termett kevesebb gabonánk, mint amit eredetileg terveztünk. Nem lehet a rossz termést kizárólag azzal magyarázni, hogy kedvetzőtlen volt az időjárás. ami színvonal emelésének döntő feltétele, akkor a parasztsá|*n kell kezdeni. Ha a párt nem ezt a politikát folytatná, az lenne a munkásosztály ellen irányuló politika éa ahogy Nagy Imre elvtárs mondotta: nyomorpolitika, A mezőgazdaság fejlesztése tehát nem paraszti ügy csupán. Szét kell zúzni az olyan nézeteket megyénkben is, amikor a dolgozó parasztságnak nyújtott valóban tekintélyes segítség láttán, olyan megállapításokat tesznek sokszor jóhiszemű munkások is, különösen Szegeden és Hódmezővásárhelyen, hogy a „munkásoké a hatalom, parasztoké a jólét". Fáradhatatlanul kell dolgozni azon, hogy megértessük megyénk munkásaival és értelmiségével nagy szerepüket a mezőgazdaság fejlesztésében. Értessük meg, hogy mindenekelőtt a munkások azok, akik több húst, zsírt, tejet és más mezőgazdasági terményt akarnak és éppen, mert a párt és a kormány is ezt akarja, mert a dolgozó parasztság is egyetért ezzel, it* esik egybe a két szövetséges osztály érdeke. Fel kell lépnünk az olyan téves nézetekkel szemben is, amelyek arról szólnak, hogy a szabadpiac a munkásosztály kárára van és nem orösíti a munkás-paraszt szövetséget. Elég nagy a mi megyénkben is azoknak a száma, akik a szabadpiac megszorítása felé hajlanak. A szabadpiao természetesen előnyös a dolgozó parasztság számára. Másrészt a spekuláció is igyekszik azt felhasználni. De a szabadpiao legteljesebb összhangban van a munkásosztály érdekeivel, A termelési kedvet ugyanis nagymórlékben a szabadpiao váltja ki. A dolgozó parasztság látja, hogy érdemes többet termelni, mert az nagyobb jövedelemmel jár. Ugyanakkor, ha nagyobb a mezőgazdaság termelése és több áru kerül a piacra, csökkennek az árak, nő a reálbér. Igaz: Egyes cikkfélesógekbon a szabadpiacon az utóbbi időben van némi áremelkedés, do vannak olyan mezőgazdasági termények is, melyeknek ára éppen azért, mert többet termeltünk belőlük, kedvezően alakul. őszi mezőgazdasági elvégzéséért egyébként kétségkívül nagymértékben befolyásolta a gabonatermés idei eredményeit. A Központi Vezetőség ülése megállapította, hogy a fő hiba abban van, hogy a dolgozó parasztságunk, valamint a termelőszövetkezetek a kenyérgabonát nem szívesen termelik, mert nincsenok megfelelően érdekeltté tévő a kenyérgabona termelésben. A gabonatermelés iránti termelési kedv felkeltését célozzák azok a rendszabályok is, melyeket a kor(Folytatás a harmadik oldalon.)