Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-14 / 243. szám

CSÜTÖRTÖK. 1954 OKTÖBER 14. A francia nemzelgytífés a bizalom megadásáiai még nem vállalt Konkrét kötelezettségeket — állapítják meg a nyugati lapok s Oil^SYSRPRSZlO Mint már jelentettük, a francia nemzetgyűlés kedd délutáni ülésén •T50 szavazattal 113 ellenében bizal­mat szavazott Mendes-France mix­uiszterclnöknek. A Bidauit-íéJe MRP-párt tartóekodott a szavazás­tól. A szavazásra, azt követően ketriilt sor, hogy az egyes pártok szónokai megindokolták a szavazással "kap­neolatos állásfoglalásaikat. Az ülés megkezdése után nyom­ban megkeedődütt az indoklások előterjesztése. Pierre BiUobie tá­bornok, disszidens degaulleista kép­viselő volt az első szónok és beje­lentette, hogy Helyesli Méndes­France-nak a londoni konferencián elfoglalt álláspontját, Pierre Cot' haladó képviselő bejelentette, hogy a bizalom megadása ellen szavaz. Figyelmeztette képviselőtársait: „Feltétlenül szükséges, hogy ne kerüljünk szembe a Szovjet­unióval, amely tiz évvel ezelőtt c legerélyesebb csapásokat z»í­dilotta Németországra Paul Aubri radikálszocialist* kép­viselő után — aki a kormánynak adaudó bizalom megszavazása mel­lett foglalt állást — Gaston Palne­ski, a volt 71 tagból álló ganlleista csoport, szóvivője kijelentette, hogy csoportja majdnem egyhangú bi­zalmat, szavas a kormánynak. Ha­sonló bejelentést tett Raymond Marcellin független parasztpárti képviselő. Benő Pleven volt had­ügyminiszter, az európai védelmi közösség meggyőződéses híve cso­portja kisebbsége nevében kije­lentette, hogy tartózkodni fognak a szavazástól, Daladier volt mmivz­terolnök felszólalásában arról be­szélt, hogy bizalmat szavaz a kor­mánynak. A franefa Kommunista Párt ál­láspontját. Kri ege l-Val rimont is­mertette ós felszólalásában meg­indokolta, hogy pártja „miért ta­uodja meg a bizalmat Mendes­lőranee-tóL — „Mi a magnnk részé­ről — mondotta Kriegel-Valrimont — a német probléma békés rende­zése mellett foglalunk állást ék Európa kollektív biztonságának i megszervezését, valamint az átta­. iáJNK leszerelést követeljük. A francia nemzetgyűlésnek kö­telessége lenne már ma a biza­lom megtagadásával kifejezés­re juttatnia, hogy a francia nép törvényhozói nem hajlan­dók hozzájárulni Nyugat-Né­metország újbóli felfegyverzé­séhez. De bármi legyen is a mai bizalmi szavazás kimenetele, a francia nép széles tömegei az egész országban továbbra is kifejezésre fogják juttatni akaratukat. Szerte az egész országban addig nem fog szünetelni a tömegek tiltakozó moz­galma, amig a francia nemzetgyű­lés nem utasította vissza véglege­sen a Wehrmacht feltámasztását. A francia nép széles tömegei tud­ni fogják, miképpen küzdjék le a „végzetet" és meg fogják akadá­lyozni a német militarizmus újjá­élesztéséből származó halálos ve­szélyeket. A francia nép H fogja cs ki tudja kényszeríteni a békés tárgyalások politikáját az európai biztonság megszervezésére és az általános leszerelés elérésére. Ezt követőem került sor a bieal­mi szavazásra, amely a mér közölt eredménnyel végződött. A nyugati sajtó ezerdán reggel kommentálja a francia nemzetgyű­lés bizalmi szavazásának, eredmé­nyét. Noha a lapok állásfoglalása az egyes országokban a politikai csoportoknak megfelelően különbö­ző árnyalatú, abban csaknem mind egyetértenek, hogy a Mendes­France-nak adott bizalmi szavaza­tok még korántsem jelentik a fran­cia nemzetgyűlés végleges elkötele­zettségét a londoni megállapodások mellett. Az amerikai lapok közül a szer­dai „Washington Post" „bátorító­nak" tartja, hogy Mendes-France­nak sikerült töbhséget szereznie, de ugyanakkor hozzáteszi, hogy ez a szavazás „a sok akadály közül még csak az első" volt. Az angol sajtó hangja óvatos és tartózkodó. „Igaz ugyan, — írja a „The Times" — hogy Mendes­Fi-ance győzelmet aratott, a szava­zás eredménye azonban mégsem biztosítja, hogy ratifikálni is fog­ják a londoni egyezményt." Ülést tartott a Hazafias Népfront szegedi bizottsága Szerdán délután 5 órakor a Ta­nácsháza termében ülést tartott a Hazafias Népfront vasárnap meg­választott szegedi bizottsága. A bi­zottság tagjai sorából elnökséget választott. A bizottság elnökéül dr. Búza László akadémikust, egyetemi tanárt, elnökhelyetteseknek Fejes Nagy Józsefet, az asztalosipari ksz tagját, Nagy Sándort, az Alkotmány tsz elnökét, Tombácz Imrét, a Vá­rosi Tanács elnökhelyettesét és Ve­reska Andrást, a Szegedi Pártbi­zottság titkárát választották meg. Az elnökség tagjai: Dénes Leó, a Városi Tanács elnöke, Farkas Ist­vánná, az MNDSZ városi titkára, dr. Hetényi Géza Kossuth-díjas egyetemi tanár, dr. Kertész Béla ügyvéd, Korom Erzsébet kender­gyári mnnkás, Ladányi Benedek, a Városi Pártbizottság első titkára. Molnár Antal róm. kat. főesperes, Nagyiván Mihály, a városi DISZ­bizottság titkára és Zombori Zol­tán, a Textilművek fonódalvezetője. Az elnökség megválasztása után a Népfront szegcdi bizottsága kel­lő alapossággal foglalkozott a no­vemberben sorrakerülő tanácsvá­lasztások kérdéseivel, főként az elő­készítő munka tennivalóival. Meg­választották a választási bizottsá­gok elnökségeit. Választottak egy városi választási bizottsági elnök­séget és ezzel együtt — miután Szeged megyei tanácsi jogú város­sá lett és három közigazgatási ke­rületre fog oszlani — három ke­rületi választási bizottsági elnök­séget. A városi választási bizottság elnökéül dr. Bolya Lajost, a Megyei Ügyészség helyettes vezetőjét vá­lasztották meg. Az első kerület választási bizottsága elnökéül Tur­za Mihályt, a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat igazgató­ját, a második kerület választási bizottsága elnökéül Strack Ádámot, ládagyári munkást, a harmadik ke­rület választási bizottsága elnökéül Juhász János dolgozó parasztot vá­lasztották meg. A választási bizott­ságoknak lesz a feladata az is, hogy őrködjék a választások törvényes­sége felett. Ezután a Népfrontbizottság tag­jai megvitatták a Népfront szegcdi előkészítő bizottsága négy évro szóló programmtervezetét, amelyet lapunk szeptember 26-i, vasárnapi számában közöltünk, s amelyhez a szegedi dolgozók számos kiegészítő javaslatot adtak. Az ülésen sok, hozzászólás hangzott el a pro* grammtervezethez és több javas* latot is előterjesztettek. A bizottság úgy határozott, hogy a programmtervezethez további ja* vaslatokat lehet tenni október 20-ig. Ezeket a javaslatokat figye* lembe veszik és a lehetőségekhez képest gondoskodnak a megvalósí­tásról. A bizottság az elnökséget bízta meg azzal, hogy a programié ­tervezetet a beérkezett javaslatok figyelembevételével végleges for­mában készítse eL Természetesen — amint ezt a bizottság is megállapította — a progipmm végleges elkészítése után Ls lehet javaslatokat előter­jeszteni. Ezeket a javaslatokat is lelkiismeretesen átvizsgálja ós ta­nulmányozza a bizottság. Ameny­nyiben megvalósításuk lehetséges, négyéves programmjába IS Szeged és a szegedi járás földjein Veinek a szőregi Vörös Rózsa tsz-ben Tudományos előadásokkal fejeződlek be a felszabadulási ünnepségek a Szegedi Orvostudományi Egyetemen A Szegedi Orvostudományi Egye­tem felszabadulási ünnepsége hét­Jón zárult az Auditórium Maxi­mumban tartott tudományos elő­adásokkal. Az előadásokon részt­vett Zsoldos Sándor dr. egészség­ügyi miniszter, dr. Hetényi Géza cs dr, Jancsó Miklós akadémiku­ok, a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanárai előadásukban az utolsó években végzett tudományos kutatómunkájuk eredményeit fog­lalták össze. Hetényi professzor gyomorfekély­kutatásairól számolt be, rámutat­\án, hogy e betegség oka sokféle lehet, de keletkezésének módja egységes. Kifejtette, hogy munka­társaival végzett kutatásai milyen •ávlatokat nyitnak meg a gyornor­ekóly betegség hatásosabb gyógy í­1 j sában. Jancsó professzor az elzáródott és a shock-os vese működésének vitás kérdéseiben foglalt állást sa­ját, új módszereivel védett vizs­gálatai alapján. Bizonyította, hogy a vese működéséről elfogadott né­zetek több szempontból helyesbí­tésre szorulnak. A két nagysikerű előadás csupán részlet az előadóknak és a Szegedi Orvostudományi Egyetem kutatói­nak utolsó tíz évi munkájából és­mutatja, hogy a felszabadult és le­hetőségeiben lényegesen meggyara­podott szegedi egyetem milyen fontos és általános érdekű felisme­résekkel gazdagította a magyar és az egyetemes tudományt. Az ünnepély után Zsoldos Sán­dor egészségügyi miniszter meg­szemlélte az Orvostudományi Egye­tem új diákotthonát. Sokat segítettek a traktorok a kisteleki egyéni gazdáknak A kisteleki egyénileg gazdálkodó parasztok a fontos őszi munkálatok elvégzéséhez bizalommal kérték a helyi gépállomás segítségét. Az egyéni gazdák saját tapasztalataikból győződtek meg ar­ról, hogy a jó gépi munka is fontos része a bő termésnek. A gépek nemcsak jó munkát végeznek, hanem jelentősen könnyítik az ember munkáját. Ezért a kisteleki dolgozó parasztok csaknem ezer katasztrális holdra kötöttek őszi szántási szerződóst a gépállomással. Bálint András kisteleki dolgozó paraszt kiszá­mította, hogy ha három hold földjét lófogattal szántja, akkor ez neki három teljes napi munkát jelent, s naponként 20 kilométert gyalogolhat az eke nyomában. A traktor egy jó félnap alatt meg­szántotta földjét, nagy könnyebbségére és örömére. Bálint András levélben köszönte meg a gépállo­másnak a segítséget, a becsületesein elvégzett mun­kát. Török János kisparaszt pedig elmondotta, hogy földjét olyan szépen és mélyen felszántotta a trak­tor, ahogyan még sohasem volt. A legjobb kisteleki traktorosok: Farkas Imre, Kása Imre és társai a gépek jó kihasználása és az őszi szántás-vetési munka meggyorsításáért éj­szaka is dolgoznak. A kisteleki gépállomás trakto­ristái eddig több mint 400 egyénileg dolgozó pa­rasztnak 860 hold földjét művelték meg. Ezzel leg­alább 17 ezer kilométer eke után való fáradtságos gyaloglástól is megkímélték a kisteleki gazdákat. A szőregi Vörös Rózsa termelőszövetkezet te 2­jai sorra-rendre végzik az őszi munkákat. Az őszi árpa elvetése hamarosan megtörténik. A szövetke­zetben javában vetik a búzát. A gépállomás Zetre traktora 32 soros vetőgépet húz. A gépállomás traktoristái, a szövetkezet tagjai azon vannak, hogy a lehető legrövidebb időn belül befejezzék a búaa­vetést is, Az őszi munkában, a tsz. tagsága kivétel nélkül résztvesz. Végzik a cukorrépa szedését — hét hold­ról már betakarították a cukorrépatermést. Az őszi nagy feladatok jó végrehajtásában ott vannak a tsz-be most belépettek is — az új tagok. A tsz­ben tevékenykedik például Németh Istvánn* is, akinek a férje üzemi munkás. Az elmúlt év óta fejlődött, erősödött a Vörös Rózsa tsz is, — a helyesebb gazdálkodás, szorgos munka nyomán. Ha a tagság természetbeni járan­dóságát is péna-e számítanánk át, akkor egy mun­kaegység több mint 40 forintot érne. Hódi Józse1 jószággondozó és tenyésztő szorgalmas ember, s ezért munkaegységeinek száma is sokra mg. Ha a természetbeni járandóságát is pénzre számíta­nánk, akkor havi jövedelme csaknem 3000 forin­tot tenne ki. _ • A tsz. tagok megkezdik gyümölcsfa csemete­kertjükből a fák szállítását. Facsemetékből mint egy 300 ezer forint bevételre számítanak. Nagy gonddal is végzik a csemetekertben a teendőket. rNem marad el a jó munka jutalma" A szegedi Dózsa termelőszövet­kezet az idén nyáron is szép ter­mést takarított be búzábóL is. Jö­vőre is bő búzatermést akarnak s eppen ezért nagy gondot fordíta­nak a szántásra és vetésre. A nö­vénytermelő brjgád vezetője: Bor­csök János is ott jár a szövetke­zeti földön. Segít abban, hogy semmi zökkenő ne legyen. Azt mondja: — Az idén is tapasztaltuk, hogy nem marad el a jó mun­ka jutalma és éppen ezért egy akarattal igyekszünk ám mi, hogy ne maradjunk el az őszi teendőkkel. Már van búsa vetésük — vetnek serényen. A dűlőutakon szekerek zörögnek és a kukoricaszárat hordják a központi tanyához. Má­sok a betonsilókat töltik meg, hogy így is biztosítsák a jószágállomány téli takarmánnyal való ellátását, Szeged felszabadúlása tizedik év­fordulóját — október 11-ét — fel­szabadulási héttel, jó munkával is köszöntötték a Dózsa tagjai is. Hár­mam közülük: Börcsök János, La­jos Sándor és Retkes Józsefné em­léklapokat is kaptak, mert hosszú évek során derekasan megállták a helyüket. Most a szövetkezet tagjai a fel­szabadulási hét lendületét to­vább fokozzák és az őszi fel­adatok jó elvégzésével köszön­m -V A vállam te megszür­kült, amíg a zúgó. ke­:«kefcet, csattogó szíja­kat, csillogó rézhuzalo­kait bámultam. Szorgal­mas inas voltam, nem igen kellett noszo­gatni engem a műhelyben, de ha a mester el­küldözgetett ide-oda. egy kicsit fellélekzettem. Nem maradtam el én nagyon soha. Sötét ár­nyékként húzódott mögém ilyenkor is a fő­nök parancsának, és az otthoni munkának gondja, de néhány percre megállni a piac forgatagában, a fényes kirakatok előtt, vagy a labdát rúgó gyei-ekek közelében a sziktéren, — igen-jói esett.;, Volt aztán olyan utam is, amikor geszte­nyefák, nyírecskék közül kisárgálló légi isko­lám ablakai alatt kellett elkocognom. Ilyen­kor meggyorsítottam lépteimet, majdnem sza­.dtam, hogy minél előbb elnyeljen „a köd, és az útipor." Még így is mindannyiszor belé­sjjdult a mellembe... Már ősz volt, enyhe meleggel, szelíd su­gárzással, és a gyerekek vidám hancurozása, rz iskola-csengő felém szűrődő hangja, min­ek g új kősziklát zúdított szivemre... Szeren­• őre se tanárba, se régi társaimba nem bot­lottam még, pedig már vagy két hete folyt a tanítás. Ügy éreztem, nagyon messze van­nak már ahhoz, hogy akárcsak két szót is válthassunk a régi módon. A nagy, zúgó, remegő liodály sarka felé indultam, ahol a malomiroda lisztporlepte deszkaketrece bújt meg. Az ablakocska mö­gött fáradt arcú, idős írnok görnyedt. Amíg soromra vártam, megfigyeltem, mi-mindent csinál: blokkcédulákat körmölt, elismervénye­ket állított ki, könyvelt, ki-kíszaladt a meg­rakott vagonokat ellenőrizni, hogy utána AZ ELSŐ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE megtört, álmatlanságtól fakó tekintetét ismét a számoszlopokra és az űrlaptömbökre vesse. Szemmelláthatólag két ember munkáját vé­gezte. Összetorlódtunk néhányan lolókás abla­ka előtt. Én nem voltam türelmetlen, s a velem ácsorgó parasztok is hallgatagon vár­tak sorukra. Egyszer aztán valaki erősen tolakszik mögöttem, s még mielőtt hátra for­dultam volna, jókorát húzott a vállamra, csak úgy szállt a lisztpor a gúnyámból. S a követ­kező pillanatban az én jó cimborámnak, régi padtársamnak és kenyeresemnek, Balázs Laj­csinak képe nevelett rám házilag készült, s ezért kissé csámpásra sikerült simiéderes diáksapkája alól. Megölettük, s ügy össze­ráztuk egymást, hogy ropogtak a csontjaink! — Hogy vagy. legény? Merre kószálsz, hogy színedet se látni? Mondta valaki az iskolá­ban, hogy inasnak álltál el, do hogy hová, azt ugyan senki se tudta! — így igaz, Lajikám. Tudod, hogy min­den ősszel fenyegetett bennünket, néhányón­kat, hogy becsapódik előttünk az iskolaajtó, most aztán velem meg is esett... Bajok van­nak otthon. — Nálunk is szorult a kapca, anyám be­teg volt egész nyáron, az öregem meg, tudod, hogy nem nagyon lelkesedik ezért az úri tem­póért ... „Mért flancol a szegény ember'4 — szokta mondani. Most meg aztán túl sűrűn is hajtogatta... — Hát aztán, hogyan intéztétek, hogy mégis elkezdhetted tez ötödiket? — Nagy szerencsém volt komám! Anyá­méknak régi jó em­bere, a Németh boltos, sok éven át kijárt hoz­zánk is Dombiratosra, babot, borsót, meg mákot vett, azt hordoz­gatta befelé. Augusztusban is kint járt, szóba jött a dolgom és addig tárgyaltak ágyban­fekvő anyámmal, hogy a végén megegyeztek. — Hogy szállást ad, mi? — Még annál is jobb: kosztot is! Egyet­len fiacskájuk, Ernőké, nem nagyon vitéz­kedik a tanulásban. Most adták első gimná­ziumba. Az apja mindenáron végig akarja vele csináltatni még az egyetemet is: „Nem lesz az én fiam koszos kis szatócs! Jobb sora lesz, mint nekem, nem fog háti­zsákkal csavarogni porban, sárban, meg alá­zatoskodni a Vágó úr irodájában, hitelbe — áruért!" — Aztán sok bajod van a kis fickóval? — Ha rám hagyják, elboldogulunk vala­hogy! Az apja mondta is, hogy csak ragad­jak az üstökébe, ő nem szeretné hiába ki­dobálni a sok pénzt! Az anyja már inkább ront a dolgon, ahogy ebben a két hétben kitapasztattam. De nem is ez a hiba. hanem tudod, belesegítek én a boltba is. hogy — amint Németh mondja — , a mérleg cgven­súlyban legyen!" Most is azért jöttem o targoncával korpáért. Ebben a pillanatban már a kis ablak clö< álltunk s végeztünk is félperc alatt mind ketten. De a megkezdett eszmecserét csak folytatnunk kellett. Kihúzódtunk hát a Kis­körös partjára, félrehagyva a targoncákat leültünk egy fűz korhadt törzsére és izga­lommal tárgyaltunk tovább. (Folytatása következik) tik november 7-ét és a tanács­választást. A szövetkezetbe nem régen lé­pett be Körmöczi Márton. A 65/8-3s számú szegedi Segédipari Válla­latnál dolgozott, mint lakatos. Most Körmöczi Márton a tsz kovácsa e­javítja a kocsikat, meg majd a lo­vakat is patkolja. A tsz-bem is megbecsült szalonunkat végez, s dolgozik is vígan. Most már a tsz saját műhelyében javíthatják a kocsikat, a különböző mezőgazda­sági felszereléseket. A következő évben 45 holddal növelik rizstelepüket a tsz tagjai. 1955-ben így 50 holdon termeszte­nek rizst. Jelentő? jövedelmet je­lent majd ez a tagoknak. Az idén 5 holdon termettek rizst, mégis minden munkaegységre 16 és fél deka jutott. Gémes Ferenc a fiá­val együtt a sok egyéb mellett128 kiló rizst is kapott. Jó a megye ricmustermése Csongrád megyében ebben az évben mintegy háromszáz holdon termettek ricinust. A fontos ipari növényt a napokban kezdték szed­ni. A kübekházi -Sarló és kala­pács* termelőszövetkezet tízholdas ricinüsföldjéről hét-nyolcmázsás átlagtermést várnak. A csengele: gazdák, akik az idén húsz holdon termelték ezt a kevés munkát igénylő, dc jól jövedelmező nö­vényt, ugyancsak jó termést taka­rítanak be. A csengő mennyiségű iern : ö.-böl jo'ertő lehet készíteni PA RI8: Pilis •AyíMUiBERSHaistra^^ Útmutatást nyujl a mtoj. ni pártmunkában 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom