Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-13 / 242. szám

0 elmügyororszag SZERDA, 1954 OKTÓBER lí. A Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kormányának nagyjelentőségű megállapodása Moszkva (TASZSZ). Szeptember 29-461 október 12-ig Kínában tar­tózkodott a Szovjetunió kormány­küldöttsége. A kormányküldöttség tagjai többek között a kővetkezők voltak: N. Sz, Hruscsov, az SZKP központi bizottságának első titkára, u Szovjetunió J-iegfelsö Tanácsa El­nökségének tagja, N. A. Hulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának első olnökholyettcsc, N. M. Svernyik, a Szovjetunió Szakszervezeti Köz­ponti Tanácsának elnöke. A szov­jet küldöttség kínai tartózkodása folyamán tárgyalásokat folytatott Csou En-lajjai, az áUumtanaes el­nökéről és a Kínai Népköztársaság több más miniszterével. A tárgya­lásokon rósztvetj Mao Ce-tung. a Kínai Népköztársaság elnöke, Csu-Te, a Kínai Népköztársaság alelnöke és lAu Sao-csi, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizott­ságának titkára. A tárgyalások az őszinte barát­ság és a kölcsönös megértés lég­körében zajlottak le. A Szovjetunió ég a Kínai Nép­köztársaság kormánya közös nyi­latkozatot adott ki a szovjet-kínai kapcsolatokról. A két kormány e közös nyilatkozatában többek kö­zött kijelenti, hogy azok a baráti kapcsolatok, ame­• lyek Kina és a Szovjcunió kö­zött kiépültek, alapul szolgál­nak a két állam közötti szoros együttműködés további fejlesz­téséhez, összhangban az egyen­lőség, a kölcsönös előnyök, a nemzeti szuverénitds és területi épség kölcsönös tiszieletbeniar­tása elveivel, A Japánnal való kapcsolatokról szóló nyilntkozntban a Szovjetunió ús a Kínai Népköztársaság kor­mánya megállapítja hogy Japán­nak a második világháború befe­jezése után — a potsdami egyez­mény értelmében — teljos nemzeti függetlenséget kellett volna kapnia, azonban az Egyesült Államok, mint fö megszálló hatalom, durván meg­szegte ezeket a határozatokat és Japánra kényszeritette a san-fran­cisoói „békeszerződést". Mindez sérti a japán nép nemzeti érzel­meit, a bizonytalanság légkörét te­remti meg a japánok körében. 'A Szovjetunió és a Kínai Nép­köztársaság kormánya azt a készségét fejezi ki, hogy lépé­seket tesz a Japán iránti kap­csolatok normalizálása céljá­ból és kijelenti: .Tupán teljes lámogu­tásra fog. találni abban a törekvés­ben, hogy politikni és gazdasági kapcsolatokat teremtsen n Szovjet­unióval ós a Kínai Népköztársnság­I szovjet-bolgár vegyestársaságok szovjet részét átadják a Bolgár Népköztár­saságnak Moszkva (TASZSZ) A Szovjet­unió kormánya és a Bolgár Nép­köztársaság kormánya a közelmúlt­ban megtárgyalta a hajóépítő, az építkezési és építőanyaggyártó és a polgári légiforgalom szovjet-bolgár vegyestársaságok tevékenységének kérdését. Ezeket a szovjet-bolgár vegyestársaságokat paritásos ala­pon hozták létre néhány évvel ez­előtt a megfelelő bolgár iparágak, illetve a bolgár közlekedés fejlesz­tésének elősegítése céljából. Tekintettel arra, hogy az emlí­tett társaságok teljesítették az elé­jük tűzött feladatokat, a két kor­mány megállapodott abban, hogy a szóbanforgó társaságok szov­jet részét átadják a Bolgár Nép­köztársaságnak. Ennek megfe­lelően 1954 október 9-én Szó­fiában egyezményt írtak alá ar­ról, hogy az említett szovjet­bolgár vegyestársaságok szov­jet részét eladják, illetve átad­ják a Bolgár Népköztársaság­nak. t A szovjet-bolgár társaságok szov­jet részének Bulgária számára tör­ténő átadása a Szovjetunió és a Bolgár Népköztársaság közötti ba­ráti kapcsolatokat fejezi ki és a két ország közötti barátság és együttműködés további elmélyíté­sét szolgálja. Az egyezményt szovjet részről A. J. Jerohin, a Szovjetunió bulgáriai kereskedelmi képviselője, bolgár részről pedig Zs. Zsivkov külkeres­kedelmi miniszter írta alá, gal éppúgy, amint teljes támoga­tásra fog találni minden olyan lépéeo. amely békés független fejlődése feltételeinek biztosítására irányul. A Szovjetunió és a Kínai Nép­köztársaság kormánya megállapodott abban, hogy a szovjet kormány a szovjet csapategységeket kivonja Port­Arthur közösen használt hadi­tengerészeti támaszpontról és e térségben a berendezéseket kárpótlás nélkül átadja a Kinai Népköztársaság kormányának. A Szovjetunió és a Kínai Nép­köztársaság kormánya ezenkívül nyilatkozatot adott ki a szovjet-kí­nai fennálló vegyos részvénytársasá­gok kérdéséről, a tudományos-techni­kai együttműködésre vonatkozó egyezményről és a Laücsou-Urum­csi—Alma-Ata vasútvonal építéséről. Ezenkívül egyezményt irtak alá arról, hogy a Szovjetunió kormá­nya 510 millió rubel összegű hosz­szúlejára'tú hitelt nyújt a Kínai Népköztársaság kormáúyának, to­vábbá jegyzőkönyvet írtak alá arról, hogy a Szovjetunió kormánya segít­séget nyújt a Kínai Népköztár­saság kormányának újabb 15 ipari vállalat építésében és ér­tékben kifejezve összesen több mint 100 millió rubelre növeli azokat a berendezésszállitásokal, amelyeket korábban aláírt egyezmények 111 kínai vállalat számára kilátásba helyeztek. Rövid külpolitikai hírek Berlin (MTI). Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársa­ság elnöke fogadta a Berlinben tartózkodó kínai kormányküldött­séget, amelynek vezetője Csen Ji, a Kínai Népköztársaság államtaná­csának elnökhelyettese. A küldött­ség átadta a Német Demokratikus Köztársaság elnökének Mao Ce­tung és Csou En-laj üdvözletét, va­lamint a Kínai Népköztársaság kormányának ajándékát, egy mű­vészi elefántcsont-faragványt. Wilhelm Pieck meleg szavakkal köszönte meg az üdvözleteket és ajándékot. ' • Belgrád (TASZSZ). Titó, Jugoszlá­via elnöke október 11-én fogadta V. A. Valkovot, a Szovjetunió bel­grádi nagykövetét. A beszélgetés 30 percig tartott. • Kairó (TASZSZ). Az egyiptomi sajtó figyelmének középpontjában a Szuezi-csatornaövezetről szóló egyezmény október 11-re várt alá­írásának előestéjén kitört angol­egyiptomi nézeteltérések állnak. A lapok rámulatnak, hogy a nézetel­térések következtében az egyez­mény aláírása meghatározatlan ideig elhalasztódik. A kormányhoz közelálló „Al­Gumhurija" című lap szerint a né­zeteltérések azoknak az angol „szakértőknek" kérdésével kapcso­latban keletkeztek, akik a katonai támaszpont karbantartása érdeké­ben a Szuezi-csatorna övezetében maradnának. A lapok szerint a nézeteltérések kiküszöbölése és az egyezmény alá­írása az angol kormány válaszától függ. * Berlin (MTI). A bonni kancellári hivatal -közlése szerint Adermuer október 20-án négynapos tartózko­dásra Párizsba utazik. Adenauer október 20-án Mendes-France mi­niszterelnökkel a Saar-kérdésről és október 21-én a három nyugati ha­talom, képviselőivel a nyugatné­metországi megszállási statutum hatálytalanításáról tanácskozik majd. A bonni kancellár október 22-én részt vesz az újabb kilencha­talmi értekezleten. • Peking (Űj Kína). Október 4—7. között csangkajsekista repülőgépek 12 hullámban, 20 támadást intéztek Fucsien, Csocsiang és Kuangtung tartományok tengerparti részei el­len — jelenti az „Üj Kína", * Párizs (TASZSZ). Edouard Dala­dier a radikális párt Hautes-Pyré­nées-megyei szervezetének értekez­letén mondott beszédében óva in­tette Németország felfegyverzésé­nek híveit attól a veszélytől, amellyel a fegyverkezési verseny járhat. Síkraszállt olyan nemzetközi tárgyalások mellett, amelyek bizto­síthatnák a Kelet és a Nyugat bé­kés egymásmelleit élését. Állást foglalt a Szovjetunióval való tár­gyalások mellett is, rámutatva, hogy a Szovjetuniónak tartós bé­kére van szüksége, mert óriási építőmunkálatok végrehajtásába kezdett. Peking (Új Kína). A vietnami néphadsereg október 9-én éjfélkor kivonult Észak-Kvang-ngai tarto­mányból, a középvietnami 5. öve­zetből, az övezet együttes katonai fegyverszüneti bizottsága által kö­tött egyezménynek megfelelően * Berlin (MTI). Ottó Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettese, a Ke­resztény Demokrata Unió elnöke levelet intézett Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Ausztria és Nyugat­Németország keresztény-szocialista programm alapján álló pártjaihoz. Nuschke felszólította e pártok ve­zetőit, hogy vizsgálják meg és a népek érdekében támogassák az eu­rópai kollektív biztonság megte­remtését célzó terveket. A budapesti pártbizottság aktívaértekezlete A Magyar Dolgozók Pártja Bu­dapesti Pártbizottsága kedden dél­után pártaktívaértekezletet tartott a Nemzeti Sportcsarnokban. Az aktívaértekezlet elnökségé­ben helyet foglalt Gerő Ernő, Far­kas Mihály, Apró Antal, Ács La­jos, Szalai Béla, a Magyar Dolgo­zók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Bata István, a Politikai Bi­zottság póttagja. Az elnökség so­raiban voltak: az MDP Központi Vezetőségének több tagja, a Buda­pesti Pártbizottság tagjai, a kerületi pártbizottsági titkárok, a tudó* mány, a művészet, az irodalom, a termelőmunka kiváló képviselői. Farkfis László, a Budapesti Párt* bizottság másodtitkára nyitotta meg az aktívaértekezletet. Ezután Kovács István, a Budapesti Párt* bizottság első titkára tartott beszá* mólót a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének októbert üléséről. A beszámolót vita követte. Megszavazták a bizalmat a francia kormánynak Párizs (MTI) A bizalmi kérdés­ről 16.50-kor megkezdődött a sza­vazás. A "Reuter*- jelentése szerint a francia nemzetgyűlés az első számlálás eredménye szerint 352:115 arányban szavazott bi­zalmat Mendes-France minisz­terelnöknek. A szocialisták tel­jes számban bizalmat szavaz­tak Mendcs-France-nak — közli az "AFP*. Á kínai-szovjet megállapodások első nyugati visszhangja A BEGYŰJTÉSI MINISZTÉRIUM JELENTÉSE A begyűjtési minisztérium leg­utóbbi értékelése szerint az őszi be­gyűjtési versenyben, beleértve a termény, állat- és állati termék be­gyűjtést is — a megyék sorrendje a következő: 1. Békés, 2. Szolnok. 3. Csongrád, 4. Heves, 5. Nógrád, 6. Hajdú, 7. Győr, 8. Sopron, 9. Baranya, 10. Borsod, 11. Pest, 12. Komárom. 13. Vas, 14. Zala, 15. Fejér, 16. Tolna,. (MTI) A legújabb szovjet-kínai megállapodások élénken foglalkoz­tatják a kapitalista országok sajtó­ját. Simon Michau, az »AFP* wa­shingtoni tudósítója írja: "A kínai-szovjet tárgyalások befejeztével Pekingben kiadott közös nyilatkozat és közlemény a kommunista Kína és a Szov­jetunió közötti szövetség szi­lárdságát és tartósságát bizo­nyítja*, A "Reuter* hírügynökség kom­mentárjában rámutat: "A Port­Arthurról szóló közlemény jelentő­ségét még fokozza, ha megemléke* zünk arról, hogy a Szovjetunió és a kommunista Kína 1952 szeptember 16-án ab­ban állapodott meg, hogy Port­Arthur bérlete akkor szűnik meg, ha békeszerződést írnak alá Japánnal*. A kedd reggeli angol lapok kö* zül többen foglalkoznak a közös szovjet-kínai közleménnyel. A »Ti* mes* arra figyelmeztet, hogy "nyugati hatalmak ne ringas­sák magukat semmiféle illúzi­óba a szövetség tartósságával kapcsolatban". Baráti találkozó a felszabadulás ünnepén a Szegeden tanuló koreai és görög fiatalokkal Szeged ifjúsága is lelkes öröm­mel ünnepelte a város felszabadu­lásának évfordulóját. S ebben az örömben boldogan osztoztak ittélő barátaink, a Szegeden tanuló ko­reai és görög fiatalok is. A 17. kohó- és gépipari techni­kum hívta meg őket baráti talál­kozóra az intézet kollégiumába. Szívesen tett eleget mindannyiuk a meghívásnak és vasárnap dél­után együtt ünnepeltek. Petró Ká­roly, az iskolai DISZ-bizottság tit­kára mondott ünnepi beszédet. A szabadságról, a közös szabadság­szeretetről, a béke megvédéséről beszélt, amely egyaránt fűti a ma­gyar, a koreai és görög diákok szí­vét. Ha Hi Uk, a Szegeden tanuló koreaiak tanulmányi vezetője ma­gyar barátjához hasonlóan hálával emlékezett meg a felszabadító Szovjetunióról, amely egyaránt ba­rátja a két népnek. Jovancsisz Ma­nolisz a görög fiatalok nevében szólt. Szavaik végén dörgőn csat­tant a taps: a Szovjetuniót, a pár­tot, szabadságunkat, békénket, a népek testvéri összefogását éltet­ték. Ennek a testvéri barátságnak a jelképe volt a kedves műsor is. A Londoni-körúti állami, Nevelőott­hon pajtásai köszöntötték elsőnek a megjelenteket. Nagy Laci IV.-es úttörőpajtás verses köszöntővel üd­vözölte őket. Énekszámok, szavala­tok, zeneszámok követték egymást. Tarnai Mária, a szegedi Nemzeti Színház művésznője a népek nagy tanítójáról, Leninről szavalta Ma* jakovszkij megragadó versét, a technikum diákjai közül Péter Jó* zsef ének-, Kovács Sándor harmo* nikaszámaival színesítette a mű* sort, Magyar József nevelő a Bánk bánból és a János vitézből éne* kelt, Kevei Zsóka ugyancsak a Já* nos vitéz dalaival elevenítette a Szabó Zsigmond által konferált, jólsikerült műsort. A koreai kislányok vidám kóru* sát alig akarták leengedni a szín* padról, de éppúgy szívükbe zárták a fiúk katonadalát és a közösen, előadott koreai népdalokat is. Három nyelven, de közös szív* vei csendült fel végül az Interna* cionálé lelkesítő dallama. Mégin* kább egybeforrott a koreai, görög és magyar diákok szíve, akarata. Meleg barátsággal vettek részt a műsor után megrendezett bőséges uzsonnán, amelyen a kollégium látta vendégül őket. A kollégiumi konyha dolgozói, Sági István gond* nok vezetésével így fejezték ki sze­reletüket irántuk s így járullak hozzá a felszabadulási ünnep szép­ségéhez, gazdagságához. Magyarok, koreaiak, görögök ün­nepeltek. Ünnepelték a város fel* szabadulását, de ünnepelték min* den nép szabadságvágyát, béke* akaratát is. S hogy az ünnepet kö­vető munkanapokon együtt küzde* nek majd a szegedi iskolapadok­ban. hogy valóban minden népnek békéje, szabadsága legyen. (45) Misa bácsi úgy nézett rám, mintha legalább is szájonvertem volna. — Gyereknek hallgass a neve! Ez nem a te dol­god — mondta olyan ridegen, ahogy még so­se szólt hozzám. Végigmért mindenkit, s tompa hangon szólította fel a munkásokat: — Aki nem akar a kibővített műhelyben dolgozni, az mondja meg! Gyuszi lobogó szemmel, elkeményedett arccal lépett elő és körülnézett. Pár pillanatnyi dermedt csend után Lő­rincz is lépett egyet s falsápadtan, de öblös hangon szólt: — Ilyen koszos ólban én se vagyok mar­ha dolgozni! Hajtottunk mink magának mái­annyi hasznot, hogy rendes épületet csinál­tasson, ha bővíteni akar! Misa bácsi hirtelen mozdulattal gyúj­tott rá — először láttam, hogy a műhelyben bárki is rá merjen gyújtani! — megindult az ajtó iránt és látszatra közömbösen lökte a háta mögé a szavakat: — Maguk ketten jöjjenek utánam. • Lőrincz megsimogatta a fejem, Gyuszi magához szorított, s csendesen kiléptek a nagyajtón. Megindultak lassan, a porcsil­lámban fürdő utcán. Lőrincz pár madzaggal összefűzött gyalut lóbált balkezében, csontos jobbjában egy maslira kötött szalvétafélét szorított: egy darabka veknit tekert abba. Gyuszi félvállán kis kopott hátizsák lötyö­gött. Néztem-néztem ezt az ide-oda lengő, fol­tozott zsákot, amint egyre zsugorodik, s mi­kor végképpen elveszett a távoli utca­kanyarban, úgy éreztem, hogy valamilyen AZ ELSŐ PUOBÁ Irta: DÉR ENDRE durva kéz a mellembe markol, körmeit be­vájva szorítja s kibírhatatlanul tépi a szíve­met .., Konokul, s gyűlölettel néztem magam elé. Szívem szerint ököllel vertein volna Mi­sa bácsi farizeus pofájába. Mégis visszatar­tottam magam valahogy, s lehajtott fejjel ballagtam a műhelybe, ahol már a padlás­tartó oszlopokkal sürögtek Bálinték. Harmadnapon el is készültek, úgyhogy Misa bácsi a Gyusziék helyébe kínálkozó nyolc munkanélküli aszlalossegéd közül ki­választhatott kettőt, s már a padláson állí­totta be munkába őket. Hiúba nyitogattuk az ablakot, sűrű prüsz­kölés, krákogás, köpködés tört ki perceken belül az alsó részben. Ám még a köhécse­lésnél is sűrűbb volt a káromkodás. Ele.nte még én birtam ezt a torokcsípő levegőt a legtűrhetőbben, a magam tiszta, friss gyerektüdejével. Az igaz, hogy én is nagy iélegzetet vettem, ha kijutottam az udvarra. S másnapra olyan nehezen léleg­zettem magam is, hogy szinte üdülésszámba kezdett menni a jószágetetés. Mégsem e-: volt a főhiba, Előbb-utóbb megszoktam volna ezt a keserves helyzetet, akár a tehetetlen segédek, — akik nem mer­tek panaszkodni Misa bácsi előtt, a kenye­rüket féltve. Csak azt nem tudtam sehogy megszokni, hogy többé nem Kelen Gyuszi vidám, szürke szeme ügyel rám, s' nem Lő­rincz kedves dörmögése irányítja a kezem mozdulatát, Kimondhatatlan árván érez* tem magam és ha rájuk gondoltam, legszí­vesebben búcsút mond­tam volna Misa bá­csiék kapufélfájának, s követtem volna őket a bujdosásban. Akár a testvéreimtől, édes bátyáimtól szakadtam volna el örökre! Nem szerettem érzelgősködni, nem erre tanított engem a sorsom, mégis többször el­futotta a könny a szemem ezekben a napok* ban mint bál-mikor azelőtt! Bármennyire elvágytam is onnan, mégse lehetett utánuk menni, mert a segédlevelet meg kellett szerezni, mindenáron! Mit szól­na nagyapám, Pali bácsi — na meg a szü­lém is, ha látnák, hogy egyszerűen meghát­rálok, s felrúgok mindent, amivel ők az utam egyengették?,,, Egy napon Misa bácsi szakította félbe visszatérő vívódásomat. — Fogd csak a targoncát, fiam! Hozd el a korpámat a malomiból. A szomorúfüzes, ruca-csapatoktól fehérlő Kis-Körös partján, a város fürdőjével szem­közt emelkedett a Fried malom, kopott hom­lokát mutogatva a szőke, fűzövezett csator­na-vízben. Olyan volt, akár az egykori fu­tóbetyár, a nyolcvanhét esztendős Kun Fe­renc, a hajszába belefáradt, nagycsontú, gör­be hátú koldus, aki állandóan a folyóparton ténfergett, a vízbe bámulva, s minden perc­ben az volt az érzésem, beleöli magát árva­ságóban a vízbe.:, Hiába hasonlított kívülről rokkant öreg­emberhez a malom, belül serényen forogtak a kerekek, alkatrészek ragyogtak a félho­mályban, lisztpor permetélt szanaszéjjel s hódaraként fehérlett a vastargoncákkal futó molnárok vállán. (Folytatása következik). A,-: _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom