Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

VASÁRNAP, 1954. OKTÓBER 10. 3 DELMüGYARORSZtG A Hazafias Hépfront szegedi előkészítő bizottsága ma délelőtt fél 10 órakor nagygyűlést rendez a Klauzál téren A nagygyűlés szónoka: Farkas Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára Béketelep minden házától résztvesznek a mai nagygyűlésen Nagy bz érdeklődés Béke-telepen is Farkas Mihály elvtárs mai szegedi beszéde iránt. Városunk felszabadulása 10. évfordulójának alkalmából rendezendő ünnepi nagygyűlésen sokan vesznek részt a telep lakói közül. Rókus II. pártszervezetének népnevelői számos háznál voltak az elmúlt napokban és kisgyűléseket is tartottak a tanácsválasztással kapcsolatosan és egyúttal meghívták a mai nagygyűlésre is a telep lakóit. Idősebb Németh Ferenc elvtárs, a Szegedi Kenderfonógyár dolgozója — aki Béke-telepen végez népnevelő munkát — elmondotta, hogy Béke-telep lakói bizakodó várakozással tekintenek a Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága programmtervezetének megvalósítása elé. A Népfront nagygyűlésén ezért minden háztól résztvesznek, hogy meghallgassák Farkas Mihály elvtárs beszédét és megválasszák a Hazafias Népfront szegedi bizottságának tagjait. Emléktáblái helyeztek el a Szegedi Kenderfonógyárban Néhány nap múlva lesz 10 éve, hogy megalakult a Szegedi Kenderfonógyárban az első munkásbizottság. Erről való megemlékezésül annak az épületnek a falán, ahol a munkásbizottság tartotta alakuló gyűlését, most egy emléktáblát helyeztek el a város felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. Tegnap délután rövid kis ünnepséggel egybekötve leplezték le az emléktáblát. Beszédet Agócsi János elvtárs mondott, aki az üzem első párttitkára volt a felszabadulás után, s a kommunista párt üzemi szervezetének élén harcolt a tőkések ellen, a gyár több mint ezer dolgozójának érdekében. Szeged fiatalságának fáklyás felvonulása nagy ünnep előestéjén Esteledett. Úttörők gyülekeztek 'Alsóvároson, a Szabadság-téren, Rákoson, a Klapka-téren, a híd mellett, a Roosewelt-téren: tábortüzet készítettek elő a gyerekek és nemsokára a lángok magasra csaptak. Énekeltek, táncoltak a fiatalok. Sok nézője is akadt a tábortűznek. Ünnepre készültek Szeged dolgozói, s e nagy évforduló előestéjén a jövő reménységei, az édesanyák és az édesapák boldog gyerekei, a mi büszkeségeink, az úttörők köszöntötték városunk felszabadulásának évfordulóját. Azután, amikor besötétedett, elhamvadtak a kis tüzek, s hatalmas fiatal sereg gyülekezett a Beloiannisz-téren: díszesek, üzemek ifjúmunkásai, ipari tanulók egyenruhákban, diákok, lányok, fiúk, Es meggyújtották a fáklyákat, a lampionok színes gömbjeinek sora világított és megindult a hömpölygő sereg a Sztálin-körút felé. Elől a MÁV zenekar haladt s utána a fáklyás, lampionos csoportok: sokezer szegedi fiatal ütemes lépteikkel, nótaszóval vonultak, meneteltek. „Éljen a párt" — hangzott fel a Sztálin-sétányon és a sorokban kart-karba öltve együtt énekeltek Szeged fiataljaival a városunkban tanuló görög és koreai diákok, lobogtak a fáklyák: „Éljen a béke!" — harsogott a Széchenyi-téren. Szeged ifjúságának e vidám, harcos fáklyás felvonulása köszöntése volt 10 éves szabad életünknek, kiállás, tettrekészség a jövő nagy feladatai mellett. Jól sikerült az irodalmi est A Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja szombaton este a Zenemű, veszeti Szakiskola dísztermébe „Tíz éves a szabad magyar irodalom" Címmel jólsikorült irodalmi estet rendezett. Megnyitót Madácsy László, a Magyar írók Szövetsége szegedi csoportjának elnöke mondott. Veres Péter kétszeres Kossuth díjas író nagysikerű előadást tartott. Az irodalmi esten résztvett Rideg Sándor Kossuth-díjas író. Az irodalmi esten közreműködtek a Szegedi Állami Nemzeti Színház művészei és a Pedagógiai Főiskola énekkara. Megkezdődtek Szegeden a felszabadulási ünnepségek ünnepi párfnap a szegedi üzemekben SZEGEDI JUTAÁRUGYÁR Műszakváltás. Az idős és fiatal szövőnők abbahagyják a munkát a Jutaárugyárban. Valamennyien sietnek az ünnepi pártnapra a kultúrterembe. Itt Krizsán Ferenc emléke, zik a dolgozók előtt a felszabadulás óta megtett 10 évre. 1944—45-ben hetenként 3—4 napot dolgozott az üzem. A munkások létszáma alig haladta meg a 300-at. A gépi berendezés som volt olyan tökéletes, mint ma. A szovjet tapasztalatok élenjáró módszerek fel. használásával sikerült az üzem tonna termelését 10 év multán 241 százalékkal emelni. Porelszívó berendezést. légnedvesítőt, mosdó és öltöző helyiséget kaptak az üzem dolgozói a felszabadulás óta. Jutaárugyár dolgozói felsza. noda 112.4 százalékra teljesítette a térvét; ez C százalékkal jobb mint az elmúlt hónap átlaga. A szövődé 115.2 százalékod ért el az ünnepi műszakban és az eredmény is jobb 3.1 százalékkal, mint a múlt havi átlag. Az ünnepi pártnap végével a Szegedi Pártbizottság nevében Vidáes Istvánné az üzem pártszervezetének vezetőségi tagja plakettet nyújtott át a legjobb munka végző dolgozóknak: Polyák La. josné szövőnő jelvényes sztahanovista. Pintér Jánosné is kapott enilékplakeittet. Jól irányítja a szakszervezeti bizottságot. Nyolcan kaptak plakettet termelő és pártniunkájuk elismeréséül a Szeged Város Párt-Végrehajtó Bizottságától. Az ünnepi pártnap az Internacionálé elénckiésével ért véget. SZEGEDI GYUFAGYÁR A Gyufagyár ünepiőbe öltözött ebédlőjében ünnepi pártnapra gyűltek össze tegnap délben a második és délután fél 3-kor az első műszak dolgozói, hogy tíz év távlatából tekintsenek vissza felszabadult városunk eddigi fejlődésére. A pártnapon Orosz Terézia elvtársnő, az üzem párttitkára moondott ünnepi beszédet, A gyár dolgozói komoly sikereket értek el a felszabadulási müsz»k alntt, amivel bebizonyították, hogy megértik a tíz szabad év jelentőségét, Az üzem tervteljesítési százaléka a műszak alatt 110.2-re emelkedett. Az ünnepi felcsendült a Internacionálé. pártnap végeztével dolgozók ajkán «c badulási műszakot tartottak. A foA Szegedi Egyetemek és a Pedagógiai Főiskola felszabadulási ünnepsége Talán soha nem volt még cnynyire zsúfolt a Szegedi Tudományegyetem ünnepi díszbe ötözött Auditórium Maximuma, mint október 9-én délelőtt. Tizenegy órakor már a padok közötti sorokat is teljesen megtöltötték az ünnepelni vágyó hallgatók, tanárok, egyetemi és főiskolai dolgozók. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a közönség nagy tetszéssel, fogadta a Szegedi Egyetemek Énekkarának előadásában, Kertész Lajos vezetésével bemutatott, Szatmári Géza: „Szegedi tájkép" című népdalszvitjét, amelyet a szerző Szeged felszabadulásának 10. évfordulójára komponált meg. I^elkes taps köszöntötte a másik — Szegeden először — bemutatott művet, Liszt Ferencnek a forradalmi erőt sugárzó, lelkesítő „A munka himnusza" című kompozícióját. Az énekszámok után Szilárd János, az Orvosegyetemi Pártbizottság titkára beszélt a felszabadulás jelentőségéről. Ezután egy Rachmaninov és egy Kabaljevszkii zongoraszám hangzott el Mészáros Emma nagyszerű tolmácsolásában, majd Kiss Árpád dr.. a Szegedi Egyetemek rektora lépett a mikrofonhoz és ünnepi beszédet mondott. — Kötelességünk teljes tudatában megállapíthatjuk — mondotta —, hogy professzoraink és oktató személyzetünk a ráváró feladatok fonForgó néni együH vonul a Szegedi Kenderfonógyár dolgozóival a mai nagygyűlésre — ... Ügy mondta, még most. is I ahogy ott ült a konyhában a kisemlékszem: «A fene egye meg azt széken. a szocialista fajtátokat- — és megpofozott. A Wimmer. Ott volt éppen Bucsezán Miklós, aki a kötélverőknél dolgozott. Nagy. erős, fekete ember volt. Az szólt rá, hogy: -Hagyja békén azt az asszonyt, mert megjárja!- Rácsot csináltatott azután maga köré a Szegedi Kenderfonógyár császára, mert félt a munkásoktól. Ez még tizenhétben történt. Bizalminak lenni akkor a sztrájkokban nagy dolog volt... A Nagy Forradalom szele a szegedi Bakai gyárba is eljutott. S ez a szél ott lopakodott Forgó Gáborné körül évtizedekig. - Emlékszel Erzsi? — szólította meg lányát Forgó néni, s arcán halvány mosoly villant. — A Jutában sztrájkra? Mikor is volt? Szegedi Istvánné, a fitalasszony letette a kiságyba öthónapos kisfiát, s szó nélkül bement a szobába. Kék borítású kis füzetkével tért vissza: a munkakönyvével. A bejegyzést nézte: — Harminckilencben. Azért bocsájtottak el engem is. — Igen, de értünk el eredményt. — Nekem akkor 18 fillér volt az órabérem, mint szedőlánynak — jegyezte meg a lánya. Forgó néni ismét komoly lett. Harcos esztendő — de keserves. Beesett arcával maga elé nézett. Most aagy'ap öregnek iátszott, — Huszonnyolcban — emlékezett Forgó Gáborné keserveire — hétfőn reggel elmentünk a gyárba Murányinéval. Most is itt dolgozik a Szegedi Kenderben. Ott találkoztunk a móravárosi templom sarkán és vasárnapig csak ebédelni jöttünk haza. Éilal-nappa! doboziunk * Fillérekért! Harminchétben pedig egyheti kereset legfeljebb tíz pengő volt. És minden délután hasítani a paprikát 4—5 pengőért egy héten... Az unokák viharzottak be az ajtón: Katika és Erzsike. Négyévesek. Ott laknak azok is a házban a Remény-utca 8. szám alatt. Fejüket nagyanyjuk ölébe hajtották — elszállt, elröppent a szomorú emlék. Hogy meg tud változni egy ember! A barátságos mosoly ismét elült Forgó néni arcán, amint simogatta a szöszke fejeket, felállt kiegyenesedett. — Most már majd csak ezeket fogom dajkálni — mondta. — Nyugdíjba megyek. 48 évi mun kám után. De ha nem jön ez az új nyugdíjtörvény, akkor még dolgoztam volna. Kiállók én még versenyre a szárazfonóban lévő fiatalokkal. Megmondtam a gyárban, úgy megyek el mint egy munkás ember: két heti felmondással. Azt még ledolgozom. Mert azért most de másképp van. Tíz esztendő.... Ezt lehet is üimepelnll Nem, kfilll annyit dolgozni, mint a múltban és jobban is keresünk. Mindenki jobban keres, akiben megvan az akarat. És hogy van most? Az asszonyok fogják a gyereket, beviszik a bölcsődébe, egy forintért ellátják őket, finom ennivalót kapnak és kész. Azelőtt ki törődött velünk? Most is nemrégen Törnénk Jánosnénak ott a szárazfonóban fájt a lába. Többször kiírta az orvos, kevesebbet keresett. ördogné, a párttitkár elintézte, nogy kapjon segélyt. Vett belőle a gyerekeknek cipőt, meg kabátot. Én is tosságának ismeretében mindent megtettek oktató-nevelő munkájuknak mennél eredményesebbé tétele érdekében. Ezen munkájukat Hathatósan támogatta pártunk és kormányunk állandó utasításaival és a megmutatkozó hibáknak kellő feltárásával. Ennek kapcsán néhány szóban ecsetelte azt, hogy mennyire jelentős volt egyetemeink életében pártunk III. kongresszusának az eddigi intézkedések felülvizsgálásával kapcsolatos határozata. Beszédének további részében Kiss elvtárs rámutatott az egyetemi átszervezések, a takarékosság jelentőségére, amelyek biztosítani fogják egyetemeink számára a szocializmus építése, az oktató-nevelő és kutató munka terén elérendő eredményeket. Majd befejezésképpen az egyetemi hallgatókhoz szólt. Az ünnepi beszéd után a fegyelmezett sorokban emelvényre vonuló és kellemes, dekoratív látványt nyújtó Pedagógiai Főiskolai énekkar Erdős János vezetésvei négy kórusmüvet adott elő. Ezek közül különösen elismerő tapsot váltott ki Szeghy: „Három orosz népdal", és Bárdos: „Szeged felől..." című feldolgozása, amelyet a hallgatóság ütemes tapsa nyomán ismételniük is kellett. Az ünnepély az Internacionálé hangjaival ért véget. Wallinger Endre Hltynyilt a felszabadulási UiállUás kao'am már többször pénzjutalmat. Szép tágas lakásunk van, szép bútorokkal. S hogy volt a múltban? Egy agy, egy pad, meg egy szekrény. Semmi más egy lyukban. Harminc évig semmi más! Most tíz év alatt minden! És nekem lehet 500 forint nyugdíjam! Csak azért hagyta abba a szót, mert a kamrába ment be — dél felé járt már, főzni kellett, kettőkor munkába kell állnia. — Milyen jó lesz ezeket dajkálni — mutatott rá unokáira. — Leányaim és a férjük elmennek dolgozni és én itt leszek velük. De most még pár napig dolgozom. Résztveszek az ünnepségeken, vasárnap a nagygyűlésen is. Vasárnap utoljára vonulok fel a gyár dolgozóival együtt. És magához szorította Katikát és Erzsikét. Markoyits Tibor Szombaton délután a Móra Forenc-Múzeum kupolacsarnokában ünnepélyes keretek között nyílt meg a Felszabadulási kiállitás. Oltvai Ferenc városi levéltáros üdvözölte a megjelenteket, majd Dénes Leó elvtárs, a Szegedi Párt. bizottság tagja, a Városi Tanács elnöke mondott megnyitó beszédet. Hangoztatta, hogy a kiállítás anyaga Szeged életének történelmi jelentőségű napjairól, éveiről, a felszabadulás előtt elnyomotj m'p ke. serű életéről 8 a szabaddá lett nép teremtő erejéről ad számol. A kiállítás megmutatja, hogy a felszabadulás első perceitől, kezdve milyen óriási segítséget adott a város életének megindulásához a szabadságot meghozó Szovjetunió szegedi katonai parancsnoksága. — Nem lehet «®t a kiállítást megilletődöttség nélkül végignézni, — mondotta, — mert történelmi időkről besz:'11. Olyan időkről is, amikor a felszabadulás után nehéz körülmények között folytatta a háború ütötte sebek begyógyításá, a nép. * A kiállitás — amely a Somogyi Könyvtár nagyértékű plalcátgyüjtoményére és a Szegedi Állami Levéltár válogatott iratanyagára támaszkodik — Szeged felszabadulásának történelmi jelentőségét tükrözi. A szovjet katonák szabadságot hoztak. De segítettek abban is. hogy eredményesen végezni tudja az élete építését a. nép. A szovjet városparanosnokság 1944. november 3-án megindította a villamosforgalmat. 1945. február 14-én arról is beszél egy felhívás: a szovjet repülők bombázzák a Tisza jegét, hogy elhárítsák áz árvizet. De ki tudná felsorolni a sok segítséget?! ... A kommunisiák erejüket nem kímélve küzdöttek s előljártak a szabad élet építésében. A „Szegedi Népakarat" eímü lap jóformán néhány nappal a felszabadulás után hasznos segítsége, ad. A lapot a Kommunisták Magyarországi Pártja szegedi csoportja szerkesztette. S nagyszerű hősi időkről beszél a kiállítás valamennyi plakátja, iratanyaga. öröm büszkeség tölti el az embert, ha látja a Falemezgyár napközi otthonát és bölcsődéjét, amelyet 1948-ban építettek. Vagy a tülbbi fejlődő üzemet, a Tiszán emel, liidat. Élni tudtunk a szabadsággal, melyet a szovjet katonák hoztak. S Szeged felszabadítása 10. évfordulóján bálás szívvel emlékezünk rájuk. A város felszabadu'ása 10. évfordulóiénak ünnepségén emlékez ek meg a szegedi kórház 145 évvel ezelőtti megalapításáról Tegnap délután kettős évfordulót ünnepeltek a Szegedi Kórház dolgozói: a város felszabadulásának egy évtizedéről és a kórház alapításának 145. évfordulójáról emlékeztek meg. A Városi Tanács <11. síz. Kórházának kultúrtermét zsúfolásig megtöltötték az orvosok, hozzátartozóik, ápolók, a Kórház' dolgozói. Dr. Molnár Pál elvtárs, igazgató főorvos régi feljegyzések^ bői elevenítette fel beszédében a Szegedi Kórház megalapításának kezdeti lépéseit, amely Pozsonyi Ignác alapító nevéhez fűződik: 1809-ben épült fel a mai kórház helyén az első épület, majd 1875ben bővítették tovább. Az épület az árvíz pusztításait is kibirta és a következő évtizedekben tovább fejlődött. 1938-ban négy osztály működött a kórházban, majd a felszabadulás után 1949-ben modernizálták jelentős mértékben a Szegedi Kórházat. Az elmúlt 10 esztendő a Kórház arculatát is megváltoztatta: új részleggel bővült és jelenleg 11 osztály működik. A felszabadulás, s az eltelt 10 esztendő munkájának eredményeiről szólett Takó Józáef elvtárs, egészségügyi miniszterhelyettes és Miklós Istvánné ápolónőnek, Sebők Pál gépésznek, Takács Ibolya ápolónőnek, Szikora Arpádné röntgenasszisztensnek és Székelyhídi Györgyné ápolónőnek átadta "Az egészségügy kiváló dolgozójakitüntető jelvényt és oklevelet szorgalmas, eredményes munkájukért. Az ünnepség után a vendégek megtekintették a szegedi kórház fejlődése kiállítást és a kórház betegszobáit, berendezéseit,