Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

OELMflGYARORSZAG 2 VASÁRNAP, 1951. OKTÓBER 10. Éljen a Hazafias Népfront, a magyar népi erők egységes9 országépítő mozgalma! A felszabadult város (Folytatás az 1-sö oldalról.) noznalc bennünket a Wimmer Fü­löpök, a Palavichinik és társaik. Ma már mi formáljuk életünket és minden igyekezetünkkel, törek­vésünkkel a bőség, a kedv hajlé­kává akarjuk tenni városunkat, őr­s/águnkat, otthpnunkat. Építsük, csinosítsuk még szebbé házainkat, Ablakaink most is, mint 1944-ben keletre fordítják szemüket,, kelet­re tekintünk a felszabadítókra, a támaszunkra, példaképünkre. A szovjet népre gondolunk mai ün­nepünkön és minden nap, ha a Textilműveket látjuk, ha a szovjet gépekkel dolgozunk, a szovjet tu­domány vívmányait, a Szovjet dol­gozók tapasztalatait alkalmazzuk nagy terveink megvalósításában, a Hazafias Népfront programmja va­lóra váltásában. VAROSUNK FELSZABADU­1 LASÁNAK 10. évfordulóján büszkén tekintünk vissza az el­múlt évtizedre s reménnyel telve lépünk át a második évtized kü­szöbén. Minden hazáját szerető szegedi dolgozó munkálkodjon tel­jes szívvel és létekkél • népünk to­vábbi felemelkedését szolgáló cél­kitűzések megvalósításáért. Vala­mennyien látjuk, hogy munkások, parasztok, értelmiségiek minden­napi tettei, cselekedetei, üzemek­ben, szántóföldeken és a hivatalok­ban szorosan összefüggenek az egész ország életével. A III. kon­gresszus határozatain alapuló Haza­fias Népfront-progrsmm nagy ter­vei magvalósításában találhatják meg Szeged dolgozói is boldogsá­gukat ós életük értelmét. Városunk élétét tekintye egész országunk megváltozott arcát látjuk. A tíz év eredménye: a háborús rom he­lyén virágzó, szabad élet, urak or­szágából dolgozók hazája! Most, mikor összegezzük tíz év eredmé­nyeit, s megválasztjuk a Hazafias Népfront szegedi bizottságának tagjait, a Hazafias Népfrontba tö­mörült dolgozókkal, Szeged min­den polgárával kiáltjuk együtt: Éljen felszabadítónk, a szovjet nép, éljen a nemzeti egység élharcosa, a népjólét, a szocialista építés szervezője: a Magyar • Dolgozók Pártja! Az Elnöki Tanács határozatai A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a Minisztertanács javaslatára elrendelte a nehézipari miniszté­rium helyébe szénbányászati mi­nisztérium és vegyipari- és ener­giaügyi minisztérium szervezését. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa egyidejűleg Hidas Istvánt a ne­hézipari miniszteri, Zsofiriyec Mi­hályt a kohó- és gépipari, minisz­teri tiszte alól felmentette és egy­ben Hidas Istvánt vegyipari- és energiaügyi miniszterré, Czoltner Sándort szénbányászati miniszter­ré, és Csergő Jánost kohó- és gép­ipari miniszterré választotta meg. • A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Fock Jenőt a kohó- és gép­ipari miniszlerhelyettesi, Karúd 1 Gyulát a kohó- és gépipari minisz­terhelyettesi, Karczag Imrét az Országos Tervhivatal elnökhelyet­tesi és Szita Jánost az Országos Tervhivatal elnökhelyettesi tiszte alól íelmentelle. Megtartották a nyereménybetétkönyvek esedékes negyedévi sorsolását Szolnokon Az Országos Takarékpénztár ok­tóber 9-én Szolnokon, a Közalkal­mazottak Kultúrotthonában tar­totta meg a nyereménybetétköny­vek esedékes harmadik negyedévi sorsolását. A sorsoláson minden szeptember 30-ig váltott nyereménybetétkönyv részt vett. Minden ezer betét­könyvből 14 nyert. A 14 nyertes betétkönyv közül egyet az úllág­betétnek megfelelőr 200 százalékos nyereménnyel, keltet száz százalé­kos és 11-et ötven Százalékos nye­reménnyel húztak ti. A sorsoláson az alábbi számok nyertek: t. 015 szám végződés az átlagbetét száz százalékos nyereményével, , 133 számvégződés az átlagbetét ötven százalékos nyereményével. 149 számvégződés az átlagbetét száz százalékos nyereményével, 167 számvégződés az" átlagbetét ötven százalékos nyereményévels 240 számvégződés az ••átlagbetét ötven százalékos nyereményével 325 számvégződés az átlagbetét ötven százalékos nyereményével,. 470 számvégződés az átlagbetét kettőszáz százalékos nyereményé­vel, 551 számvégződés az átlagbetét ötven százalékos nyereményével 592 számvégződés az átlagbetét ötven százalékos nyereményévelt 608 számvégződés az átlagbetét ötven százalékos nyereményével, 649 számvégződés az átlagbetét ötven szazaiékos nyereményévek 669 számvégződés az átlagbetét ötven százalékos nyereményével^ 689 számvégződés az átlagbetét ötven százalékos nyereményével^ 718 számvégződés az átlagbetét ötven százalékos nyereményével. Minden olyan nyereménybetétkönyv nyert tehát, amelynek három utolsó száma megegyezik a fent közölt számok valamelyikével. A fenti gyorslista közvetlenül a húzás után készült, a hivatalos lista ok­tóber 11-én jelenik meg, amelynek alapján a nyeremények jóváírását, valamint kifizetését az Országos Takarékpénztár fiókjai és a posta­hivatalok október 13-án kezdik meg. „Franciaország és szövetségesei folytassanak tárgyalásokat a Szovjetunióval" A mondotta Sous elle francia képviselő a nemzetgyűlés vitája során nyozza a kommunista párt — meg- ce felszólalásával folytatták, Men­ismételve, hogy ellenzi a militariz- des-France a késő éjszakai órákba mus mindenfajta újjászületését, nyúló ülésen bejelentette, hogy fel­szembeszáll a londoni egyezmények- veti a bizalmi kérdést. francia nemzetgyűlés pénte­ken tovább folytatta Mendés­Franoo-net n londoni kilenchatalmi tárgyalásokról történt beszámoló­jával kapcsolatos vitáját. öilbert de Chambruh képviselő, a/z első szónok felszólalásában rá­mutatott, hogy o francia közvélemény ösztönö­sen bizalmatlan a német újra­fclfegyverzés minden formájá­val szemben. Jacqucs Soustelle volt gaullcisía képviselő helyeselte ugyan a lon­doni egyezményt és kijelentette, hogy az Jobb, mint az európai védelmi közösség tervo", követelte azonban, liogy Franciaország és szövetségesei folytassanak tárgyalásokat a Szovjetunióval, „mielőtt még megengednék a Wehrmáchtnak, hogy felvonuljon az utcákon." Az ország a nemzetközi feszültség enyhülését várja — mondotta to­vábbiakban Soustelle. Robcrt Schuman, volt külügy­miniszter, a délutáni ülés első szó­noka aggodalmának adott kifeje­zést azzal kapcsolatban, hogy vájjon mi lesz a londoni egyez­ményekkel annak feltételezése mellett. hogy Németország újraegyesítése esetén a német kormány automatikusan felbon­taná a megkötött egyezménye­ket. „Ez esetben elveszítenék az egyez­ményben foglalt garanciákat, újból mindén kérdésessé válnék, kivéve u német szuverénitást. El kell kerülni minden olyan értelmezést, amely lehetővé ten­né, hogy a leendő német kor­tná-m megtagadja a londoni egyezményeket. Enélkül homok­ra építenénk. Nem kell túlságosan túlméretez­ni a. brit gesztus jelentőségét". Schuman beszéde további részében ki fogásol ki. hogy Nagybritannia nem veti magát) alá ugyanannak a kettög ellenőrzésnek, aminek Franciaország, vagy Németország, majd a francia-német viszonyról szólva kijelentette, hogy a Lon­donban létrejött egyezmények nem tőrödnek eléggé a bizalom helyreál­lításával. Több felszólalás után került sor az MRP — a Francia Katolikus Nép­párt-. — és a Francia Kommunista Párt határozati javaslatainak felol­vasására. Az MRP indítványa meg­bízást ad a kormánynak, hogy folytassa a Londonban megkez­dett tárgyalásokat a „lehető leg­szélesebb alapú egyezmény" cél­jából. Ez egyezmény értelmében mint az indítvány kimondja — ..óvóintézkedéseket kell majd tenni, hogy elkerüljék a német vezérkar és hadsereg újbóli fel­állítását." A Francia Kommunista Párt in­dítványát Jacques Duclos, Kriegel­Valrimont és Casanova nyújtotta be. „A nemzetgyűlés — indítvá­kel, amelyek maguk után vonnák a fegyverkezési verseny fokozását, komolyan veszélyeztetnék a francia biztonságot, akadályoznák a Kelet és Nyugat közötti tárgyalást és sú­lyosbítanák a háborús veszélyt, fel­szólítja a kormányt: 1. az érdekelt nagyhatalmak kö­zötti tárgyalásokkal törekedjél; a német kérdés békés megoldá­sára, kivétel nélkül valamennyi európai állam közötti kollektív biztonsági szervezet keretében. 2. maradjon hű az általános pro­gresszív, egyidejű és ellenőrzött francia-angol leszerelési terv elvei­hez, foglalkozva a Németország bé­kés újraegyesítésére tett legutóbbi szovjet javaslatokkal és mindenfaj­ta kiegészítést elutasítva, térjen napirendre". Ezután felfüggesztették az ülést, majd az esti órákban Mendes-Fran­Az alkotmányos előírások értel­mében csak két ülésnap eltelte után, tehát a nemzetgyűlésnek kedden 15 órára kitűzött ülésén kerülhet sor a bizalmi szava­zásra. A szavazás a Mendes-France párt­jához tartozó Aubry képviselő által fogalmazott határozati javaslat • alapján történik, amely a követke­zőképpen hangzik: „A nemzetgyűlés újból leszögezi Franciaország hűségét az észak­atlanti egyezményhez és akaratát, hogy közreműködjék a nyugateuró­pai egység felépítésében. A nem­zetgyűlés, tudomásulvéve a londoni tárgyalások lefolyásáról és eredmé­nyeiről szóló beszámolót, bizalmát nyilvánítja a kormány iránt a lon­doni tárgyalások során elfoglalt álláspontjáért és azon politikájával kapcsolatban, amelyet a miniszter­elnök a ház előtt kifejtett". A francia miniszterelnök a bizalmi szavazás előtt Párizsi politikai körök szerint Mendes-France miniszterelnök rnég a nemzetgyűlési vita másnapján is abban reménykedett, hogy a ház egyszerű szótöbbséggel tudomásul veszi majd beszámolóját. Rövide­sen azonban meg kellett győződ­nie arról, hogy az Aubry-félc hatarozati javas­latnak, első fogalmazásában, nincs sok kilátása arra, hogy elfogadásra találjon olyan szó­többséggel, amelyet a minisz­terelnök még "elfogadhatónak és kielégítőnek" találhatna "lon­doni politikájának" folytatására, így történt azután, hogy Men­des-France közölte a házzal, a maga részéről nem tartja elfogad­hatónak a más pártok és pártcso­portok által előterjesztett határo­zati javaslatok egyikét sem és úgy döntött, hogy felveti a bizalmi kér­dést. A szocialisták ugyanis elhatá­rozták, hogy az Aubry-féle ja­vaslat feletti döntésnél tartóz­kodnak majd a szavazástól. Az MRP viszont arra az álláspont-1 ra helyezkedett, hogy a kormány határozati javaslata ellen fog sza­vazni, ami gyakorlatilag ugyanezt jelenti, mint a szocialisták Állás­pontja. Az ellenzéki álláspont ki" alakulása azután lavinaszerűen át" terjedt a "függetlenekre* ii. A helyzet -tehát úgy alakult, hogy egyedül a radikálisok és az RPF támogatása körülbelül 200 szavazatot biztosított volna Men­des-France-nak. Mindezek a nyilt és kulisszáit mögötti eredménytelenül maradt alkudozások önmagukban is mu­.tatják, milyen a tömegnyomás ál* tal váltig kiélezett helyzetben kí­sérli meg a miniszterelnök meg­szerezni a nemzetgyűlés jóváha­gyását a bonni revansiszták fel­fegyverzésére. Krisna Menőn nyilatkozata egy sajtóértekezleten New York (TASZSZ) Krisna Menőn, India ENSZ képviselője, október 7-én egy sajtóértekezleten kérdésekre válaszolva részleteseb­ben foglalkozott azzal a tőle szár­mazó felhívással, hogy Kelet és Nyugat-Németország kormányai folytassanak közvetlen tárgyaláso­kat egymással. Krisna Menőn kijelentette, e felhívás nem szorul bővebb ma­gyarázatra, s célja csupán az, hogy megtalálják a kivezető utat a jelenlegi zsákutcából. Arra a kérdésre válaszolva, hogy van-e kapcsolat az ő és V. M. Mo­lotov javaslata között, Menőn ki­jelentette, hogy amikor ő október 6-án beszédet mondott, nem tudta, hogy Ber­linben elhangzik majd valami­lyen nyilatkozat. Egy másik kérdésre válaszolva Menőn kifejezte azt a meggyőződé­sét, hogy a német kérdés rendezé­se meggyorsítaná az osztrák kérdés megoldását is. Több tudósítónak arra a sürgető kérdésére válaszolva, vájjon elis­meri-e, hogy fennáll a „kommunis­ta veszély" Délkelet-Ázsia térségé­ben, Menőn kijelentette, „Délkelet­Ázsiában a tényleges agresszió nem a kommunistáktól, hanem a kou­mintangistáktól indul ki", NEMZETKÖZI SZEMLE Donlö fontosságú javaslat hang­zott el ai. elmúlt héten az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlé­sén — a Szovjetunió kormányának javaslata a fegyverzet csökkenté­sére, valamint az atom-, hidrogén­és más tömegpusztító fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szer­ződés megkötésérc. A Szovjetunió kormányának legújabb javaslata — amely, mint ismeretes — a-, 1954 június 11-1 közös angol-francia le­szerelési javaslatot jelöli meg tár­gyalási alapul, óriási visszhangra talált inind a nemzetközi élet po­rondján, mind a széles néptöme­gek körében. A háború utáni amerikai poli­tika nem más, mint a fegyverke­zési hajsza, a háborús tömbök ko­vácsolásának politikája. Államok egész sorának leigázása, gúzsbakö­tése, gazdasági kirablása, a koreai háború, a guatemalai agresszió xtb. "fémjelzi* ezt a politikát. A há­borús uszítók kicsiny, de annál hangosabb tábora már évek óta bujtogat a béke, a demokrácia or­szágai, elsősorban a Szovjetunió ellen. Lázas igyekezettel új világ­háborút készít elő, atomágyúkat, atombombákat, hldrogénbombákat gyárt és halmoz fel. Az "erő poli­tikáját" hirdeti, katonai erejét fi­togtatva szeretné megfélemlíteni a becsületes emberek tíz- és száz­millióit. üc a Szovjetuniót, a béke, a haladás táborát nem lehet meg­félemlíteni. Az amerikaiak atom­monopóliuma már a múlté. A Szovjetuniónak is van atom-, hid­rogén-fegyvere. És a felszabadult népek tábora több mint kilencszáz milliót számlál. Emellett erejét gyarapítják a kapitalista országok elnyomott, kizsákmányolt milliói. A Szovjetunió mégsem az "erő", — hanem a béke politikáját foly­tatja. A béke megőrzésére, a né­pek közötti barátság elmélyítésere, a vitás nemzetközi kérdések, köz­tük a bennünket, magyarokat leg­közelebbről érintő német kérdés békés megoldására, a fegyverkezési hajsza, a háborús propaganda meg­szüntetésére tett javaslatok egész sora jellemzi ezt a politikát. Ez a politika nem utolsó sorban járult hozza ahhoz, hogy véget ért u ko­reai és az indekínai háború, ah­hoz, hogy csökkent a nemzetközi feszültség s eltávolodott az új vi­lágháború veszélye. Ennek a politi­kának újabb jelentős állomása a Szovjetunió kormányának szeptem­ber 30-1 javaslata. Az új szovjet javaslat értéket különösen kiemeli az a tény, hogy abban az időpontban hangzott el, amikor Londonban kilenc nyugati ország külügyminisztere határoza- j ! lot hozott Nyugat-Németország fél- | íegyverzésére. a brüsszeli egyez­ménybe és az északatlanti szerve­zetbe való bevonására. Londonban tizenkét nyugatnémet hadosztály, taktikai légierő, haditengerészet felállítását határozták el. A lon­doni értekezlet határozatainak megvalósulása egységes, békeszerető Németország helyett széttagolt, megosztott, revansvágyó militarista Németországot, új háborús tűzfész­ket jelentene. A londoni értekezlet újra fegyvert adna a náci gyilko­soknak. az emberiség legelvetemül­tebb ellenségeinek kezébe. A Szovjetunió kormányának le­szerelési javaslata a háborús ve­szély megszüntetését, a tartós bé­két, a gyümölcsöző nemzetközi kapcsolatok kialakulásának távla­tát jelenti. A szovjet kormány ja­vaslatának elfogadása kiütné a gyilkot az emberiség esküdt ellen­ségcinek kezéből. Ezért fogadták olyan lelkesedéssel az egyszerű em­berek Visinszkij elvtárs beszédét és az általa benyújtott javaslatot. Nem nehéz megérteni a londoni értekez­let határozatai és a szovjet javas­latok közötti különbséget. És a né­pek. a becsületes cmbermilliók vi­lágszerte egyre világosabban lát­ják ezt a különbséget. A közvélemény, a széles népréte­gek állásfoglalása és saját, valódi céljaik leplezésének szándéka még a háborús politika olyan megrög­zött szócsöveit, mint Lcdge ameri­kai és Selwyn Lloyd brit küldöt­tet is arra kényszerítettck. hogy az ENSZ közgyűlésén, ha fanyalodva és alaposan elkoptatott, sokszoro­san megcáfolt kommunistaellenes rágalmak közepette is, de kényte­len elismerjék a javaslatok pozi­tív értékét. Cabot Lodge amerikai küldött kijelentette: "megelégedés­sel fogadta Visinszkijnek az ENSZ közgyűlés elé terjesztett javaslatát* és hozzátette: "Az Egyesült Államok kész meg­tárgyalni a Szovjetunióval egy bé­kés célokat szolgáló atomközösség kérdését". Selwyn Lloyd angol kül­dött hasonló értelemben nyilatko­zott, amikor azt mondta, hogy "a Szovjetunió ezzel egy lépést tett az angol-francia terv felé" és hogy "Anglia kész érdemben megvizs­gálni e javaslatokat". A francia küldött szintén megelégedését fe­jezte ki a szovjet leszerelési javas­lattal kapcsolatban és hangsúlyoz­ta, hogy azok teljes figyelmet ér­demelnek". Minek lehet tekinteni, ha nem a közvélemény nyomásának a nyugati polgári sajtó kommen­tárjait, amelyek szinte kivétel nél­kül a szovjet javaslatok megfonto­lását követelik. A nem éppen szov­jet-barátságáról híres "The New York Times" szerkesztőségi cikké­ben azt írja, hogy a szovjet javas­lat "újabb reményt nyújt a lesze­relés kérdésében keletkezett zsák­utca kiküszöböléséhez«. A "Daily Herald", az angol munkáspárt lap­ja pedig felhívja a nyugati hatal­makat "bocsátkozzanak tárgyalá­sokba Oroszországgal annak tisz­tázása érdekében, hogy lcliet-e el­érni haladást". A "Daily Telegraph and Morning Post« vezércikke én­nél még tovább megy: "Nyilván­való — írja —, hogyha a nemzet­közi leszerelésnek a Szovjetunió részvételével végrehajtandó terve valamikor megvalósul, akkor sok minden abból, amit Londonban tettek (a kilenchatalmi értekezlet­ről van szó — Szerk.) szükségte­lenné válik". A Szovjetunió javaslata már megnyerte első nagy csatáját: az ENSZ közgyűlés a főbizottság in­dítványára napirendre tűzte vitá­ját. A javaslat további sorsát meg nem lehet megjósolni. Annyi azon­ban bizonyos, hogy ennek a javas­latnak éppen úgy, mint a többi építő szovjet javaslatnak az eluta­sítása a jelenlegi ncmzctköii hely­zetben mind nehezebbe v • ik. A népek egyre gondosabban, egyre éberebben figyelik az imperialista tábor vezető politikusainak tevé­kenységét. Az angol, az amerikai, a francia és a többi kapitalista or­szág ENSZ-küldötteinek számol­nlok kell ezzel, amikor a leszere­lési javaslatról szavaznak. A viiág népei s így a nyugati országok né­pei is. elutasítják az új háború gondolatát. S a békeszerető népek hatalmas erőt jelentenek. Képesek arra, hogy megakadályozzák az "új világháborút, lefogják a háborús gyújtogatok kezét. 4 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom