Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-28 / 255. szám

CSÜTÖRTÖK, 1954 OKTÓBER 25. 3 DELMIGYfSRORSZÖG A szegedi pártaktíva értekezlete lfolytatás a második oldalról!) kosságra is fel kell hívni a figyelmet. Van néhány elrettentő példa. Október 15-től lehet fűteni — ha a hőmérséklet 10 fok alatt van. A törvény ezt biztosítja. Mindenki tudja azonban, hogy az idén október 15-én és az utána következő napokban olyan jó volt az időjárás, hogy a fűtés egyenesen terhes volt. A Szegedi Tudományegyetem jogi karán azonban, mivel október 15-én megérkezett a fűtő s hogy ne legyen munkanélkül, október 15-én elkezdték a fűtést. Természetesen nem bírták el a meleget és kinyitották az ablakokat. Ez elrettentő példája annak is, milyen bürokratikus a vezetés néhány heiyen. Ahelyett, hogy — a nehéz helyzetet megértve — szén- és villamos., energia takarékosságot kezdeményeznénk — nem volna szégyen, ha az üzemek mellett egyetemeink is is résztvennének benne — ilyen dolgokkal kell találkoznunk. A politikai tömegmunka megjavítása A Központi Vezetőség határozatával kapcsolatban alapvető feladat az, hogy a politikai tömegmunkát megjavítsuk. Nem mindenki tekinti a legfontosabb párlmunkának a tömegek között végzett politikai munkát. Hogy ennek hátrányát mennyire érezzük, azt minden nap tapasztaljuk, Mindenki panaszkodik, hogy a politikai munka gyenge, nem elég hatékony, nem eléggé mozgósít, a dolgozók sok kérdésben nem értenek egyet velünk s nem úgy dolgoznak, ahogy kérjük tőlük. De még mindig nem tudtuk elérni azt, hogv a politikai munka élén a vezetők álljanak. Még mindig vannak olyan vezető elvtársaink, akik nem télantik nálunk sem fontos feladatuknak a politikai munka végzését. Nem mennek nap mint nap oda, ahol a tömegek megfordulnak és nem agitálnak a tömegek között. Ezt az állapotot nem tűrhetjük tovább. A politikai munka nem javul meg addig, amíg a vezetők nem állanak annak élére. Pártbizottságaink is lazán kezelik az erre vonatkozó párthatározatokat. Nem vontunk még ezért felelősségre vezető pártfunkcionáriusokat és más vezető funkcionáriusokat, pedig a Központi Vezetőségnek határozata van erre. A jövőben — éppen ezért, mert van rá határozat — nem lesz módunkban eltekinteni ettől a követelménytől és megköveteljük mindenkitől azt, hogy rendszeresen részt vegyen a politikai tömegmunkában. Ha ezen a helyzeten változtatunk. ha a politikai munka felemelkedik arra a színvonalra, megalakult a helyi népfront bizottság és lezajlott az országos kongresszus is. A Hazafias Népfront Országos Kongresszusa teljes mértékben azonosította magát a párt Központi Vezetőségének júniusi politikájával, a június óta elkövetett hibák felszámolására irányuló határozatával, tehát a Központi Vezetőség mostani határozatával. Nekünk arra van szükségünk, hogy a népfront Szegeden is képviselje a dolgozó nép érdekeit, magával tudja vinni, meg tudja nyerni azokat a rétegeket is a párt politikájának támogatására, amelyek eddig passzívak voltak. Ezek a rétegek, amint az az utóbbi időben tapasztalható —, aktivizálhatók, különösen Szeged értelmisége, de nem kismértékben a szegedi középrétegek, kispolgári rétegek is. Arra van szükség, hogy a népfronttal kapcsolatos szektáns nézeteket végképp felszámoljuk és támogassuk a népfront-bizottságot széleskörű felvilágosító munkájában. Tovább a júniusi úton A mi feladatunk a Központi Ve-1 mindenekelőtt megismertessük a zetőség határozata után, hogy I Központi Vezetőség haiározatát az egész párttagsággal, minden párttaggal. A Központi Vezetőség határozatának különösen abból a szempontból van jelentősége, hogy a Központi Vezetőség rendületlenül kitart a júniusi politika folytatása mellett. Ez az állásfoglalás kifejezi a legszélesebb dolgbzó rétegek érdekeit. Ha megnyerjük ennek a politikának Szeged dolgozóit, annak végrehajtása megjavul, Szeged biztosan megteszi a magáét nemcsak szavakban, nemcsak ígéretekben, hanem abban is, hogy a júniusi politika végrehaj lásával a termelég emelésével eredményre viszi a Központi Vezetőség célkitűzését. Ezzel erősítjük a párt és a tömegek kapcsolatát és megteremtjük annak a feltételét, hogy a párt biztosan vezesse dolgozó népünket az életszínvonal emelésének útján. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Szívvel-lélekkel dolgozunk a feladatok végrehajtásán A szegedi párt-vógrehajtóbizottság beszámolójához számosan szóltak hozzá. Csáti József elvtárs, az újszegedi kendergyár pártbizottságának titkára volt az első felszólaló. Hangoztatta, hogy a Központi Vezetőség megállapításaival és határozataival, a szegedi párt-végrehajtóbizottság beszámolójával teljes mértékben egyet ért. „Azon leszünk — mondotta — hogy egész szívvel, kommunistákhoz méltóan végrehajtsuk a Központi Vezetőség határozatát, az abból adódó feladatokat." Szólt arról, hogy a júniusi határozat óta az Ujszegedi Kendergyárban milyen eredmények vannak és milyen hibák adódnak. Baj. hogy az újszegedi kenderben nem kielégítő a termelékenység és az önkölt'ség alakulása. Most már hozzálátamelyet a párt Központi Vezetőségének októberi határozata megkíván, akkor a jelenlegi helyzetben alapvető változásnak kell bekövetkeznie. Meg kell javítani a tömegszervezeteket irányító munkát is. A megyei pártaktíva . legutóbb úgy értékelte a szakszervezetek munkáját, hogy az bizonyos mértékig még mindig bürokratikus, a verseny szervezése elszakadt a dolgozók érdeklődésétől. Egyet kell értenünk ezzel a megállapítással. Egyes szakszervezeti bizottságok nem harcolna); a dolgozók jogaiért és ezért a j kötelesség megkövetelése nem jár kellő eredménnyel. Nálunk alapvető nehézséget okoz az a körülmény, hogy nincs egy szakszervezeti összefogó szerv á kezünkben. Lehetetlen az a helyzet, hogy a szegedi Párt-Végrehajtóbizottság csak közvetlenül, az üzemi bizottságokkal tud dolgozni, mert nincs közbeeső szakszervezeti szerv. Ezen a helyzeten sürgősen változtatnunk kell. Azt mondják, valamit javult a DISZ munkája. Sajnos, ez a javulás nem olyan mértékű, mint amilyenre szükség volna. Különösen gyenge azonban a nők között végzett politikai tömegmunka. A pártszervezetektől kezdve a tömegszervezetekig, az állami szervek, a tanács, a szakszervezet úgy tekinti a pártnak a nők között végzett politikai munkájára vonatkozó határozatát, hogy ae az MNDSZ feladata. Sem a DISZ, sem a tanács, sem más tömegszervezetek nem tudnak beszámolni arról, mit tettek a nők közötti politikai tömegmunka javítása érdekében. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a nők között végzett politikai tömegmunka elsősorban pártfeladat, ebben segít az MNDSZ és ebben kell segíteniük a többi tömegszervezeteknek és állami szerveknek is. A tanácsválasztásról A tanács munkája megjavulásának eddig nem tapasztalt lehetősége van Szegeden. A Városi Tanács megyei jogú tanáccsá alakult át és ezzel 3 kerületi tanácsunk lesz. Arra van szükség, hogy most a tanácsválasztás idején tovább építsük a tanács és a tömegek közötti kapcsolatot — elsősorban azzal, hogy olyan tanácstagokat választunk, akiknek jó a kapcsolatuk a tömegekkel, másrészt azzal, hogy a választást felhasználjuk a tanács feladatainak ismertetésére, a tanács és a tömegek kapcsolatának megerősítésére. Eddig nem tapasztalt lehetőségek nyílnak a politikai munka kiszélesítésére a népfront mozgalomban. Szegeden is nak e hiba megszüntetéséhez. Hibaként említette, hogy nem kielégítő üzemükben a szabókellékek gyártása, pedig az új szakaszban nagyfontosságú a közszükségleti cikkek termelése. A racionalizálás helyességéről s üzemükben való végrehajtásának egyes kérdéseiről is szólott, majd rámutatott, hogy üzeme pártbizottsága tagjainak is többet kell tartózkodni az üzemben, a dolgozók között. Kérte, hogy a városi párl-végrehajtóbizottság megfelelőbben segítse az üzemi pártbizottság munkáját. Ez a segítség legyen rendszeres és átfogóan alapos. Lakó Ferenc, a Gőzfűrész telepvezetője hibaként említette, hogy a faipari üzemel; egy jelentős része nem szerepel az országos statisztikában. Elmondotta, hogy a funkcionáriusok egyre jobban végeznek népnevelő munkát, de szükséges, hogy minden párttag jobban kivegye részét a felvilágosító munkából. Hangoztatta, hogy egyes cikkeknél a burkolt áremelést meg kell szüntetni. Harcolnunk kell tovább a bürokrácia ellen Karácsonyi Béla elvtárs, országgyűlési képviselő, egyetemi docens hozzászólása elején- megállapította: „Párttagságunk, egész dolgozó népünk nagy örömmel fogadta a Központi Vezetőség határozatait és lelkesen készül azok megvalósítására". Ezután a párt és pártvezetés elvi, politikai egységéről s az álhírek elleni tömegmozgósítás fontosságáról beszélt részletesen. A továbbiakban a Hazafias Népfront kérdéseiről és a baladó hagyományokról szólt. — A haladó hagyományokra való fokozoit támaszkodás — mondotta — magában rejtheti, — ha nem vigyázunk, — bizonyos nacionalista, narodnyik stb. maradványok burkolt felelevenítésének veszélyét is. Vannak jószándékú emberek, akik hajlamosak többékevésbbé mindent haladó hagyományoknak tekinteni. Itt, Szegeden például többször felvetődött a Horthy-korszakban éppen nem haladó szerepet, betöltőt,. Dugonicstársaság feltámasztásának gondolata. Ébernek kell lennünk az ilyen próbálkozásokkal kapcsolatban. Szakítanunk kel] a fecsegés, rémhírterjesztés iránt tanúsított liberalizmussal is. Az új szakasz gazdaságpolitikájával kapcsolatosan megállapította: — A helyes gazdaságpolitikának legbiztosabb fokmérője az egész lakosság életszínvonalának arányos emelkedése és a munkás-paraszt szövetség mindkét oldalú további megszilárdítása. E helyes gazdaságpolitika érdekében helyeseljük, ha a vezetés valóban keményen lesújt mindazokra, akik az átállást szabotálják és ezzel az életszínvonal emelkedését gátolni merészkednek. — Vannak bérrendszerünknek olyan területei, — folytatta — amelyek egyenesen gátolják a termelőerők fejlesztését. Például Kiss Árpád akadémikusunk nagyjelentőségű korróziós-kutatásaink eredményeit állítólag azért nem lehet a gyakorlatban gyümölcsöztetni, mert ehhez előbb át kellene alakítani * vastestű munkások normarendszerét s ezen megfeneklett a dolog. Ugy látszik, nálunk könnyebb dolog a vas rozsdásodásának ellenszoröt felfedezni mint bizonyos bérnormákat átalakítani. Remélhető, hogy a bürokrácia lebontásával ezek az akadályok is elhárulnak. Pesti Lajos elvtárs, a textiles szakszervezet területi bizottságának titkára hiányolta, hogy a pártvégrehajtóbizottság beszámolója nem foglalkozott a munkafegyelem! kérdéseivel. Hangoztatta a továfcn biakban, csak az tud tömegeket nevelni, aki a munkában is példamutató. A Ruhagyárban végrehajtott racionalizálásról is szólt. Hiányolta,' hogy nincs megfelelő kapcsolat a szakszervezet és a pártbizottság között. Tóth László elvtárs, a Szalámigyár párltitkáia után Tari János elvtárs, a Tudományegyetem pártvógrehajtóbizoítságának titkára be* szélt; a többi között a felsőoktatás kérdéseiről. Hangoztatta, hogy az egyetemeken az oktatás minőt égi megjavításáért elsősorban a párttagokat kell csatasorba állítani. Szőke József elvtárs, a Táncsics termelőszövetkezet tagja hozzaszó- • lásában a mezőgazdasági kislakásépítés kérdéseiről, az esetenként rendszertelen iizletátaiakításokról, áthelyezésekről s azok károsságáról is beszélt. Azt hangoztatta, hogy azoknak az embereknek, akiket különböző iskolákra, tanfolyamokra küldtek, képességük szerinti beosztást kell adni. A pártonkívüli dolgozókat is be keli vonni a munkába Nagy Ernő elvtárs, a Ruhagyár igazgatója hangoztatta, mindent megtesznek azért, hogy elmaradásukat megszüntessék s törlesszenek nagy adósságukból, amellyel a népgazdaságnak tartoznak. A tervezés jobbátételéről, a szakmunkásképzés fontosságáról is szólt. Zombori Zoltán elvtárs, a Textilművek fonódavezetője a reális tervezésről, a technológiai fegyelem megtartásának fontosságáról beszélt. Kiemelte, hogy a Textilmüvek dolgozói becsülettel kívánják teljesíteni, túlteljesíteni az éves tervet, s dolgoznak a Központi Vezetőség határozatainak megvalósításáért. Balogh István elvtárs, a Szegedi Kenderfonó párt-végrehajtóbizottságának titkára elmondta, hogy üzeme dolgozói lelkesen munkálkodnál; az előttük álló feladatok végrehajtásáért. „A Központi Vezetőség határozatának megvalósítása cz embereken múlik. Az emberekre lehet számítani — mondotta." A továbbiakron arról beszélt, hogy a pártonkívüliekre lehet és keli is feladatokat bízni, A békekölcsön-jegyzés jelentőségének megmagyarázásában pártonkivüliek is jól tevékenykedtek, mánt népnevelők. Nagy Pál elvtárs, a Délmagyarország szerkesztőbizottsága vezetőjének hozzászólása után Pásztori Béláné elvtársnő, az M9ZT várost titkára, majd Balogh Jófsefné elvtársnő, a Tömegcikk Kéfeítő Kisipari Szövetkezet pártazervezetenek titkára beszélt. Balogh elvtársnő a többi között elmondotta, hogy szükséges az ellenéég mesterkedéseinek leleplezése. A hozzászólásokra Ladányi Benedek elvlárs. a párt-végrehajtóbizottság első titkára válaszolt. Jegyzőkönyv Magyarország és az NDK könnyűiparának együttműködéséről A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság képviselői Berlinben 1954 október 18-tól 23-ig tárgyalásokat folytattak a két ország gazdasági együttműködéséről a könnyűipar terüle. tén. A kormánybizottságok elnökei magyar részről Kiss Árpád könnyűipari miniszter, német részről Willi Petcr Konzok könnyűipari miniszterhelyettes október 24-én a'áírták a tárgyalások jegyzőkönyvét. A megegyezés hozzá fog járulni ahhoz, hogy mindkét ország könynyűipara kiszélesítse a közszükségleti cikkek gyártását. (56) Ezen megnyugodva valahogyan felkuporodtam a vázra, s a derék Balogh Imre fújtatva, lihegve, akár a kovácsbőrzsák „a legnagyobb sebességgel" robogott velem haza. Egyetlen egyszer próbált bőszedbe elegyedni velem, de mikor azt tapasztalta, hogy szikrát se vagyok erre alkalmas, ő is nagyot hallgatott. Amint befutottunk falunk főutcájára, a járókelők kerekre meredt szemmel, csodálkozva néztek ránk. Tucáék házikójának eresze alatt kukoricacső girlandok mutatták, hogy régen túlvannak a törésen. Persze, ez csak mellékesen fordult meg fáradt elmémben. Mikor a főútról lekanyarodtunk beljebbfekvő portánk felé, a tarlott kert kúsza, elsárgult giz-gaza közül édesanyám emelkedett fel. Szinte beleestem karjába. 3. Anyám búzavirág-kék szeme ijedten rebbent, apám éktelen haragra lobbant, mikor töredezetten elmondtam hazaérkezésem okát. Ha Csepkó nem egy megyével odébb lakik, lehet, hogy apám _ első indulatában öklével szerzett volna elégtételt. Persze, jobb, hogy nem így történt, mert nyilván könnyen börtönbe került volna. Pár napig aztán nem is esett szó közöttünk arról, hogy mi is legyen velem. Szótlanul járkáltunk apámmal a Korhány partján, elhullott gallyat szedegettünk téli tüzelőnek. Kertünkben is megfűrészeltük az ősfákat, kicsit tán jobban is a kelleténél: nem annyira kertészeti munka volt ez> hanem ugyancsak tüzelőgyüjtés, lUifcMÉMHM AZ ELSŐ PRÓBA írta: DÉR ENDRE Janiban volt a főbizodalmunk. Hol napszámba járt a falusi gazdákhoz, hol meg kontármódra piktorkodott. Erősen nyomott bennünket a késő ősz télre áldozó komorsága, apám munkanélkülisége, meg az én bajom, mégse mondhatnám, hogy mindig szomorúak lettünk volna. Lassan, csendesen én is felengedtem. Régi cimboráim meghallgatták inaséletem élményeit, és ahányszor csak elbeszéltem a verekedés történetét, mindig könnyebbedett a szívem. Kertaljai Pista úgy fellázadt, mikor oktalan megcsúfoltatásomról először hallott, hogy izmos karjával hatalmasat húzott a levegőbe: — Igy kellett volna neked is, komám! — Jó, jó,-most már én is tudom, amit tudok. S elmondtam, flogy az igazi mégis csak az volt, mikor az egész műhely egyszerre állott Csepkó elébe; akkor hirtelen megszelídült. Nem inernek ezek ütni, ha látják, hogy akit ütni akarnak, az nincs egyedül. Az ér valamit, ha összetartunk, inasok, segédek, napszámosok. Hisz annyi a szegény, meg aki másnak dólgozik, hogy ha csak egy kicsit is törődünk egymással, nem pocskondiázhat le bennünket a főjegyző se. Ilyen dolgokról elbeszélgettünk még néhányszor s nőtt bennünk a barátság és felfellobbant szívünkben a bizalom s a remény. Az én drága kis Tucám úgy megsajnált, mikor a padtkájukon üldögélve elmondtam keserveimet, hogy potyogtak a könnyei. Aztán egy hatalmas karéj lekváros kenyeret hozott, talán, hogy megvigasztaljon. Meg azért is, mivel 5 volt most otthon a gazdaszszony; az öregek szárvágni mentek ki az ugrai határrészlje. — Ugye nem mész el többet tőlünk? Látod, itthon senki se mer bántani, mert még. én is nekimennék! Kicsit sértette e hang legény önérzetemet és ez bizonyára meg is látszott az arcomon. Hogy. hogynem, csakhamar nyári nagy diadalomról folyt a szó, amikor a jegyzői) Kamarást alaposan helybenhagytam. — Ugy leráztad magadról, mint valami rossz macskakölyköt, — nevetett az én kiTucám s arcocskáján megint megjelent a két ennivaló kicsi gödör. Aztán komolyra fordult a szó. Bennem a szereleim, nyári győzelmem és a közelmúlt nagy fájdalma hatalmas érzéssé olvadt öszsze. Felálltam a padkáról és egész lelkem rezgett szavamban: — Tuca, én megfogadom, hogy soha senki nem üthet meg többet büntetlenül, és ha felnövök, téged veszlek el feleségül! Ezen az éjszakán éjféltájt felrázott Jani a vackomról. Ekkor jöhetett Bazsáéktót. Félhangosan mondta: — öccse, van-e kedved belesegíteni a piktorkodásba? Gyorsan le szeretném keverni Tar Bertiéknél a festést, hogy felvállal* hassam a tiszteletesék lakását is. Majd megtudod, mire kell a pénz. Hirtelen felültem ágyamban e szavakra, magamhoz térve álmos bódultságomból: — Hogyne volna, nagyon szívesen! A bátyám még végig simított a hajamon s már csukta is óvatosan a nyikorgó ajtót. Ö jobbára hátul aludt a konyhában, kivált, ha munkába járt. * (Folytatása következik) _*.