Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-26 / 253. szám

KEDD, 1954 OKTÓBER Befejezte tanácskozásait a Hazafias Népfront országos kongresszusa (Folytatás a második oldalról.} A népfronl-bizoltaágok vegyék külön figyelembe az Ifjúság orvoslásra váró kérdéseit Felszólalt a kongresszuson Gosz­tonyi János, a DISZ Központi Ve­zetőségének titkára is. Beszélt ar­ról, hogy az ifjúság a gyárakban, a falvakban, a bányákban milyen njgyszerü eredményeket ért el a termelésben, majd utalt azokra az aggasztó jelenségekre, amelyekről mér a beszámoló is szólott. — Népünk legnagyobb kincse az ifjúság — folytatta — 6 éppen ezért kérjük, hogy a Hazafias Népfront tekintse egyik legfontosabb ügyé­nek a magyar ifjúság nevelése iránti megkülönböztetett felelőssé­get és gondoskodást, írja zászlajá­ra az ifjúság nevelésének ügyét, — A népfront bizottságok helyi programmjuk kidolgozása során ve­gyék külön figyelembe a falu vagy város ifjúsága életének leginkább orvoslásra váró kérdéseit — mon­dotta beszéde további részében. — Mérjék fel a fiatalok szakmai ta­nulásának, kulturális és 6port élete gazdagításának tennivalóit is. Is­mertessék meg a fiatalokkal — a DISZ-el együtt — falujuk, váro­suk hagyományait, történetét és se­gítsék magasra szárnyalni az ifjak öntevékenységét és kezdeményező készségét. A Dolgozó Ifjúság Szö­vetsége minden erejével arra fog törkedni, hogy a magyar ifjúság tevékenyen résztvegyen a népfront munkájában, politikai, gazdasági társadalmi tevékenységében egy­aránt. Csatasorba akarjuk állítani a fiatalok erőit, lelkesedését, a nép­front bizottságok terveinek valóra­váltásához — fejezte be hozzászólá­sát. Ezután Tóth Ferenc abonyi egyé­ni gazda, majd Vincze Lajosné Fe­jér megyei tanárnő szélalt fel. Kiss Károly járási DISZ titkár, Vas me­gye küldötte után pedig Pintlur Antal Nógrád megyei traktorista szólalt fel. Megígérte a kongresz­szusnak, hogy hazatérése után még jobban dolgozik és azon lesz, hogy minden traktorostársa a hényeli állami gazdaságban kiváló termelé­si eredményt érjen el. Ceglédi József Szolnok megyei termelőszövetkezeti tag után Sab­lyán György Zala megyei dolgozó paraszt szólalt fel. A következő fel­szólaló Vörös József Somogy me­gyei egyéni gazdálkodó volt. Ezután Darvas József röviden vá­laszolt a hozzászólásokra. A beszámoló feletti vita lezárása után a küldöttek egyhangúan el­fogadták a beszámolót és a Haza­fias Népfront nyilatkozattervezetét. Ezután Jánosi Ferenc ismertette a Hazafias Népfront működési sza­bályzatának tervezetét. Az einök szavazásra tette fel a működési sza­bályzat tervezetét, amelyet a kon­gresszus egyhangúlag elfogadott. Ezután Pongrácz Kálmán a jelölő­bizottság nevében felolvasta a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsá­ba jelöltek neveit. A jelölteket a kongresszus egyhangúan megvá­lasztotta. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai Andics Erzsébet, az oktatásügyi miniszter clsö helyettese, a Béke­világtanács tagja, Ilcves megye. Azarl Béláné tanítónő, Borsod megye. Barcs Sándor, a Magyar Táv­irati Iroda vezérigazgatója, Buda­pest. Bálint Márton tanító, Pest me­gye. Bcnke Valéria a Magyar Rádió­hivatal elnöke, Budapest. Bcrcczky Albert, református püs­pök, Hajdú megye. Bercsztóczy Miklós, érseki hely­nök, Krmárom megye. Bognár József, belkereskedelmi miniszter, Budapest. Bognár Rezső Kossuth-díjas aka­démikus, a Társadalom- és Ter­mészettudományi Ismeretterjesztő Társulat elnöke. Debrecen. Bodorkos István, gencsapáti kö­zépperaszl, Vas megye, Boldizsár Iván, újságíró, Buda­pest. Borbás Sándor, főmechanikus, a szocialista munka hőse, Budapest. Bozsik József, élsportoló, Buda­pest. Bugár Jánosné, az Országos Bé­ketanács titkára, Budapest. Czapik Gyula egri érsek, Heves megye. Csorba István. Kossuth-díjas fű­tő. Komárom megye. Csala István, a Ceglédi tsz tagja, Pert megye. Darvas József, népművelési mi­niszter. Szabolcs megye. Dczséry László, evangélikus püs­pök. Budapest. Dinnyés Lajos, országgyűlési képviselő. Pest megye. Dögei Imre, a Szövetkezetek Or­szágos Szövetségének elnöke, Pest megye. Dobi István, az elnöki tanács el­nöke, Fejér megye. Dudás Miklós, görögkatolikus püspök, Szabolcs megye. Erdei Ferenc. Igazságügymlnisz­tcr. Bács megye. Fáhri Zoltán. Kossuth-díjas film­rendező, Budapest. Fischer Annle, Kossuth-díjas zongoraművésznő, Budapest. Fogarasi Béla. Kossuth-díjas aka­démikus, egyetemi tanár, Budapest. Gotss Ádám, egyénileg dolgozó paraszt. Tolna megye. Guba Mihály, országgyűlési kép­viselő, Bács megye. Hamvas Fndre, csanádi püspök, Budapest. Harustyák József vegyipari és energiaügyi minisztérium főoszt. vez., Budapest. Harrer Ferenc nyugalmazott al­polgármester, Budapest. Hegedűs András, a miniszterta­nács első elnökhelyettese, földmű­velésügyi miniszter. Budapest. Hctényi Géza, akadémikus, Kos­suth-díjas, Szeged. Honti Dezső, tanító, Csongrád megye. Horváth Márton, a "Szabad Nép* szerkesztőbizottságának vezetője, Budapest. Horváth Richárd, a papi békebi­zottság titkára, Budapest. Illés Béla, Kossuth-díjas író, Bu­dapest. Illyés Gyula, Kossuth-díjas író. Budapest. Jánosi Ferenc, a népművelési mi­niszter első helyettese, Budapest. Jánossy I,ajos, Kossuth-díjas akadémikus. Budapest. Kaszapovics András. Kossuth-dí­jas termelőszövetkezeti elnök, Ba­ranya megye. Kállai Gyula, a kiadói főigazga­tóság elnöke, Budapest. Katona Jenő, újságíró. Budapest. Katona Sándor, termelőszövetke­zeti tag, Csongrád. Kádár János, az MDP XIII. ker. PB. titkára. Budapest. Kiss Imre. középparaszt. Vesz­prém megye, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Kos­suth-díjas szobrászművész, Buda­pest. Kodály Zoltán, Kossuth-díjas ze­neszerző, Budapest. Kelen Béla, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára, Budapest. Kelemen János, a Zomba közsé­gi termelési bizottság elnöke, Tol­na megye. Kende Zsigmond, orvos, Buda­pest. Kóta József, Kossuth-dijas bá­nyamérnök, Komárom. Kiajcsik Mihály, a Magyaror­szági Szlovákok Szövetségének tit­kára. Békés megye. Loy Árpád, Kossuth-dijas front­mester, a szocialista munka hőse, Borsod megye. Losonozi Pál, a barcsi - Vörös Csillag termelőszövetkezet elnöke, a szocialista munka hőse, Somogy megye. Lukács György Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, Buda­pest. Maczkó Lajos kombájnvezető, a szocialista munka hőse, Baranya megye. Mekis József, a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöke, Buda­pest. Mátékovics Endre vezérőrnagy, Budapest. Manninger Rezső Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, Bu­dapest. Mihályfi Ernő népművelési mi­niszterhelyettes, Budapest. Mihaiiieh Győző Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, Bu­dapest. Mislóczky Mátyás Kossuth-díjas főolvasztár, a szocialista munka hőse, Borsod megye. Molnár János gimnáziumi tanár, Komárom megye. Mészáros Ágnes Kossuth-díjas színművésznő. Budapest. Nagy Dániel, az elnöki tanács el­nökhelyettese, Budapest. Nagy Imre, a minisztertanács el­nöke, Somogy megye. Nagyistók József, az országgyű­lés alelnöke. Budapest. Nádasdi Kálmán. Kossuth-dijas, az Operaház főrendezője, Buda­pest. Nánási László országgyűlési kép­viselő, az elnöki tanács tagja, Szol­nok megye. Ortutay Gyula akadémiai levele­zőtag. egyetemi tanár, Budapest. Parragi György Kossuth-díjas új­ságíró, Baranya megye. Péter János református püspök, Hajdú megye. Piokcr Ignác Kossuth-díjas gya­lus, a szocialista munka hőse, Bu­dapest. Pongrácz Kálmán, a budapesti városi tanács elnöke, Budapest. Fruzsina Mihály frontmester, a szocialista munka hőse, Komárom. Pesta László, a budapesti városi tanács elnökhelyettese, Budapest. Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Budapest. Révai Jóssef, az etíiöki tatícs al­elnöke, Budapest. Rónai Sándor, az országgyűlés el­nöke, Borsod megye. Sedlmayr Kurt Kossuth-dijas akadémikus, egyetemi tanár, Győr megye. Schwartz Benjámin főrabbi, Bu­dapest. Szabó Pál Kossuth-díjas író, Bé­Kés megye. ' Szakali József, a DISZ központi vezetőségének első titkára, Sza­bolcs megye. Szalvay Mihály altábornagy, Bács megye. Szádeczky Kardoss Elemér, Kos­suth-díjas akadémikus, Budapest. Szemző Magdolna tanár, Vas me­gye. Sziveri Kálmán termelőszövetke­zeti elnök, a szocialista munka hő­se, Baranya megye. Tamási Áron Kossuth-díjas iró, Budapest. Túrán Pál Kossuth-dijas akadé­mikus, Budapest. Z. Tóth Eszter tanítónő, Pest megye. Tóth Józsefné tanítónő, Vas mos Crbán Ernő Kossnth-dijas író, Vas megye. Varga Antal tanító, Győr megye. Varga Béla tanító, Zala megye. Varga József Kossuth-díjas egyo* temi tanár, Budapest. Valkó Endre, a Műszaki- és Ter­mészettudományi Egyesületek Szö­vetségének főtitkára, Borsod me­gye. Vass Istvánné, a Magyar Nők De­mokratikus Szövetségének elnöke, Tolna megye. Veres Péter Kossuth-díjas író, Hajdú megye. Vető Lajos evangélikus püspök, Borsod megye. Veszc'y László gimnáziumi ta­nár, Veszprém. W'lhclmb Tibor Kossuth-dijas, az RM kohászati tröszt főmérnöke, Budapest. Wlld Frigyes egyetemi tanár, Veszprém. Zsiray Miklós Kossuth-díjas aka­démikus, Budapest. A kongresszuson Szabó Pál Kos* sulh-díjas író mondott zárszót. Többek között kijelentett®: -r- A népfrontnak az is feladata, hogy innen hazamenve eit a forra­dalmi lendületet indítsa meg újra, mert meg lehet indítani, Ha meg tudjuk magyarázni népünknek, dolgozó parasztjainknak* munkása­inknak, hogy nekünk nincs más vagyonunk, a mi országunknak nincsenek nagy részvényei a világ kapitalista piacain, hogy nekünk csak a földünk, a két kezünk van, tehát a munkánk, akkor egészen bizonyos, hogy ezt a nagy forradal­mi lendületet fel tudjuk támasz­tani. Befejezésül a küldöttek elénekel­ték a Szózatot. n szovjet kormány jegyzéke Bnglia, Franciaország és az Egyesült Államok kormányához Moszkva (TASZSZ). V. M. Molo­iov, a Szovjetunió külügyminiszte­re október 23-án fogadta L. Joxo urat, Franciaország moszkvai nagykövetét. Ch. Bohlen urat, az Egyesült Államok moszkvai nagy­követót és W. Hayter urat, Nagy­Britannia moszkvai nagykövetét és átnyújtotta nekik a szovjet kor­mány válaszjegyzékét Franciaor­szág, Nagy-Britannia és az Egye­sült Államok kormányának 1954. szeptembor 10-i jegyzékére. A szovjet jegyzék a következő rendkívüli fontos javaslatokat tar­talmazza: A szovjet kormány arra töreked­ve, hogy megkönnyítse a feltétele­ket Németország két részének kö­zeledéséhez és hogy megkönnyítse a Németország nemzeti egységének helyreállításával kapcsolatos fel­ada, megoldását, most javasolja Franciaország, Anglia és az Ame­rikai Egyesült Államok kormányá­nak, vizsgálják meg a megszálló csapatok Kelet- és Nyugat-Nc­metország területéről való ki­vonásának kérdését és már most mindennemű haladék nélkül hajtsák végre a megszálló csa­patok kivonását. Ez a döntés reggeli ve­És amikor vonult el (54) Nyilván a szegények is jobban, összetarthat­nának. Ö, ha Kelen Gyuszi itt lett volna ma reggel! Bizonyosan Csep­kó is másképp viselkedik. Gondolataim újra és újra a rekedéshez kanyarodtak vissza. — már nem tudom hanyadszor képzeletemben minden apró részlet, egyre élesebben vált ki két mozzanat, ami csaló­kán ugyan, de mégis adott némi kis elég­tételt: azért alaposan beleragadtam a bitang gúnyájába és ha el nem rángatnak, isten­uccse, ledöntöttem volna lábáról is. No meg, mikor a holmimat szedtem össze indulásom előtt, rábeszélhette asszonyát, hogy próbálja utamat állni és visszatartani. Valószínűleg apámtól, meg Pali bácsitól fél a gazember, akármelyikük szempillantás alatt összetörné hitvány csontjait. így hányt-vetett a hab, de közben nagy utat tettem meg, mindenütt a város szélén, hogy ne botoljak senki emberfiába. Mint a vesztes csatából bujdosó katona, vagy mint a börtönéből kitört rab, akit elnyelnek a cser­jék. nádasok üldözői elől, úgy kerültem én is az utcákat, házakat. Egyszer-kétszer hátra is fordultam, meglesni, nem lopakodik-e utá­nam valaki: Csepkó valamelyik embere, hogy megpróbáljon visszaerőltetni... A körgát végén egy pillanatra megáll­tam, akár valami földbástyán. Az őszi sík­ságon, egymástól mérhetetlen nagy távol­ságra két paraszt szántott. Nyugodtan, tem­pósan, mint a testetöltött állandóság. Az egyik oly közel ért hozzám fordulóban, hogy bozontos ősz szemöldökét és Inas, eres kezefejét is jól láttam, Éppen olyan volt* AZ ELSŐ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE akár az öreg Kincses. Pillanatig szinte ked­vem lett volna odakiabálni: — Károly bá­csi! Károly bácsi! — S ekkor nyilallott be­lém. hegy mily mérhetetlenül vágyom a drá­ga, drága otthoni hangok után! Haza kell menni, csak ez segíthet. Per­sze Lajival előbb mindenképp találkozni kellene, de hátha nincs otthon? S akkor Né­metné karjáha zuhanok. Most talán el se tudnám viselni szapora beszédét, modoros kedvességét. 2. Csabáról hazautazni vonattal két úton is lehetett. Igaz, mindkét irányban hatalmas kerülővel. De ha a sinek vonalzóval húzott egyenes mentén kötötték volna is össze fa­lumat és nagyanyámék városát, akkor se szálltam volna vonatra. Neon volt egy árva garasom se, s a pénzkéréshez nem volt tü­relmem és lelkierőm. Négy hónapja tündöklő verőfényben, bi­zakodással szivemben s erős társakkal olda­lamon érkeztem ide — most magányosan, megverve, Ő6zí borúban vágok neki az ott­honi útnak. Hetvenöt kilométer ugyan, de megteszem, ha kell egyvégtében, hogy fel­lázítsam otthon az enyéim szívét, megmond­jam nékik: többet énvelem 6em csinálhatja azt senki, amit Csepkó. Feszülő inakkal s szinte láztól űzve in­dultam meg. Vagy öt kilométeren át kemé­nyen vezényeltem magamban lépéseimet; egy, kettő, bal — jobb! ^ Békés felé ptenet, féluton az óriási Bandika fa tövében botot törtem magam­nak, Mikor gallyal­tói tisztítottam meg, napraforgótányérnyi, nedvesen szivárgó, szennyes-barna taplógombát vettem észre a fa törzsén. Belepöktem markomba, meg­ragadtam a husángot és hatalmasan meg­forgatva egyetlen csapással ripittyomra zúz­tam a pöfeteget. Ez jól esett: Csepkó feje volt... A korai halványlila alkonnyal érkeztem meg Békésre. Ekkor kezdtem először kelle­metlen éhséget érezni. Mégis pillanatnyi megállás nélkül gyalogoltam végig a végte­len hosszúnak tetsző főutcán, kis házaknak valóságos erdejében, míg végre, már korom­sötétben a Körös hídjához értem. Eszembe ötlött, hogy utam egynegyedét, ha megtettem, öreg este terül a mezökre és én éhes vagyok. De az eltökéltség és a haza­sóvárgás láza, mint folyékony tűz dolgozott bennem, feszítette izmaimat, sebessé fokozta szívverésem es határtalan nekiszúnást heví­tett mellemben. Órákig bandukoltam még az ismert or­szágúton. Néha-néha szembejövő szekerek zörgése és lámpafényének libegése emlékez­tetett rá, hogy emberlakta helyek közelében haladok. De aztán elhaltak ezek a hangok is és tökéletes sötétség borult utamra. Ügy tűnt, mintha lassan a puszták-pusztájába ve­tettem volna be magam, én, utolsó kis törpe emberi lény, aki még pislákoló lángocskát hordoz magában, varázsos tüzecskét, mely még eloszlathatja a zord sötétséget, de lehet, hogy semmivé hamvad és akkor az éjszaka végtelen feketesége lesz úrrá mindenen ... tfoMütóSft toMZoati ' elősegítené a nemzetközi feszült­ség további enyhülését és az európai béke megszilárdulását. E kérdés megoldásával ®gyiilt felmerül annak szükségessége is, hogy a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kö­zött a Német Demokratikus Köz­társaság ée a Német Szövetségi Köztársaság részvételével meg­egyezés jöjjön létre a német rend­őrség különböző alakulatainak léi* számára, elhelyezésére és fegyver­zetére vonatkozólag mind Kelőt-, mind Nyugat-Németországban, Ha Nyugat-Németország nem mutatna hajlandóságot arra, hogy elfogadja ezt a javasla­tét, akkor ez azt jelentené, hogy meg akarja gyorsítani a Nyugat-Németország felfegy­verzését célzó tervek végrehaj­tását. A fentlekből kiindulva, a szov­jet kormány Franciaország, Ang­lia és az Egyesült Államok kormá­nyának javasolja: hívják össze ez év novemberében Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminiszterei­nek értekezletét a következő kér­dések megvitatása végett: 1. Németország egységének bé­kés és demokratikus alapokon való helyreállítása és az ttssz­német szabad választások meg­tartása. 2. A" négy hatalom megszálló csapatainak kivonása Kelet- és Nyugat-NémalorszAg területéről. 3. összeurópai értekezlet össze­hívása nz európai kollektív bizton­sági rendszer megteremtésének megvitatása végett. Ami az osztrák államszerződés megkötésének kérdését illeti. a szovjet kormány már oz óv augusz­tus 12-ón. az osztrák kormányhoz intézett jegyzékében javasolja, hogy Franciaország, Anglia, nz Egyesült Államok ós a Szovjetunió nagyköveteinek értekezlete Bécs­ben az osztrák kormány képviselői­vel cgyiitt vizsgálja meg az él­lamszorződéstervezeticl kapcsolat­ban megoldatlanul maradt kérdé­seket és n további kérdést is, amely összefügg a szerződés Auszt­riával való megkötésével, Az osztrák kormány okióber 12-i válaszjegyzékébon közölto, hogy hajlandó résztvenni nz említett ér­tekezleten. Csakhogy a szovjet kor­mány ebben a kérdésben nem Is­meri Franciaország, Anglia és az Egyesült Allumok kormányának álláspontját, A szovjet kormány szeretné tudni, hozzájárul-e » három hatalom kormánya, hogy nagy­követei résztvegyenek a bécsi tanácskozáson, amelynek célja nz osztrák állam* szerződés megkötésével kapcsolatos fcárdéfihk. ffle&vitgtás^ / ?>w

Next

/
Oldalképek
Tartalom