Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-12 / 216. szám

QÉLM1GYIR8RSZAG 4 VASARNAP, 1954 SZEPTEMBER 12 Attila azcfyedi Imi M^amá&an • E cím alatt a Magyar Irodalomtörténeti Társaság szegedi József Attila-munkaközössége állal gyűjtőit anyagból a költőnek Sz. Szigethy Vilmossal, a szegedi újságírás ma is élő nesztorával való l'afr.solataira vonatkozó dokumentumokat is közöljük. Sz. Szigethy Vilmosnak a munkaközösség archívumában meglévő nagyobb visszaemlékezéséből közlünk mindenekelőtt részleteket. A közölt részeken —- tiszteletben tartva írójának kezevonását — semmiben sem változtattunk, így itt utalunk néhány olyan összefüggésre, módosításra, amelyek a visszaemlékezésekkel kapcsolatosak. Mindenekelőtt a kis színházi lapokkal kapcsolatosan érdemes megjegyeznünk, hogy az a lap, amelyben József Attila első versei megjelentek, a „Színház és Társaság", örvendetesen különbözött a Szigethy Vilmos által egyébként jól jellemzett kérészéletű zuglapocskáktól. Ezt abban az időben a Szigethy cikkében is említett elismert szegedi nyomdász, József Attila kiadója, Koroknay József adta ki s helyet adott benne a modern, újra törő fiatal szegedi költőknek, esztétikusoknak. A bennük közölt Juhász Gyula-versanyag földolgozását a költő összes verseinek kritikai kiadását készítő Juhász Gyula-munkaközösség már meg is kezdte. Juhász Gyula és Balázs Béla versei valóban együtt jelentek meg Bob (Sz. Szigethy Vilmos) „Kél diák-poéta" című cikkében. Juhász Gyula azonban már előbb, 1898-ban jelentetett meg két ifjúkori zsengét. Túlságosan azonban még 1909-ban sem ismerhették nevét szülővárosában, mert amikor Balázs Bélával együtt szerepelt, a nyomda elírta a nevét: Juhász Antalnak! A Szegedi Híradóban közölt két vers, amely a korabeli kötetekből hiányzott, ma már az újabb, öszszes verseket tartalmazó kiadásokban megtalálható. Igen jellemzőnek tartjuk azt, amit Sz. Szigethy Vilmos a költőnek a Földhitelintézettel és a Külkereskedelmi Hivatallal való kapcsolatáról elmond. Jóval korábban, 1923. december 13-án írja egy hasonló üggyel kapcsolatban kedves volf makói tanárának, a szegedi egyetem mostani professzorának, Tettamanti Bélának: „Kedves Gyámom bankba akar tenni ismét, pedig már egyszer voltam és láthatta, hogy milyen kedvetlenül csináltam, annak dacára, hogy mindenki dicsért... En már kezdek kétségbe esni, jajgatva törvén az eszem, hogy miféleképpen lehetne a bankokból örökre megszabadulni. Engemet világnézeti meggyőződésem minden ilyen nagyobbkaliberű kapitalista vállalattól visszairlóztat..." Ez a vallomás mindent megmagyaráz. A Külkereskedelmi Intézettől való megválásáról pedig önéletrajzában, Curriculum vitaejében így vall: „Majd a Külkereskedelmi Intézet magyar-francia levelezőnek alkalmazott megalakulásakor — referenciával, azt hiszem, szívesen szolgát Kóródi Sándor úr, volt vezérigazgatóm. Ekkor azonban olyan váratlan csapások értek, hogy bármennyit edzett az élet, nem bírtam ki — az OTI előbb szanatóriumba, majd táppénzállományba utalt, neuraszténia gravisszal. Hivatalomtól megváltam .." Még valamit a Szigethynek ajánlott versről. A költő első versei, fiatalkori zsengéi közül való: Ady hatása, s az „ősmagyar" mítosz és szimbolika érződik rajta. Emlékeim József Attiláról Qrtci: Sz. Szigetiig. <VilmG$ cA pálgakezdéi általam a Szegedi Híradóban közölt kát verset, „Az én ajándékom"-at és a „Lélekszirteken" címűt, Rendezgetve egy hosszú életen át felgyülemlett irataimat, olyan levélre bukkantam, ami szegény Attilánkról szól. Nem tolakodás, hogy többes számban említem, de volt ő valamikor egy kicsit az enyém is. Most sem akarom magam feltolni — útálom azokat a verebeket, akik csak úgy repülnek, hogy a sas szárnyába kapaszkodnak — pusztán adatként közlöm mégis, hogy József Attila első verseinek én adtam napilapban nyilvánosságot 1922-ben, amikor a Szegedi Híradót szerkesztettem. Itt szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy József Attila verseinek „napilapban" való megjelenéséről van szó. Azóta ugyanis Péter László felfedezte egy 1922 őszén Szegeden megjelent töredékes színházi lapban József két töredékes versét. Ezek tehát megelőztek engem. Feljegyzésre érdemes, hogy abban az időben gomba módján születtek és múltak ki az ilyen színházi lapok. Buzgó amatőrök alapították, semmi közük nem volt az irodalomhoz fragy a művészeihez. Többnyire a színház szolgálatában álltak, közölték a heti műsorok színlapjait, meg inkarnátus bárgyú módon a darabok tartalmát. Azonfelül öszszekoldultak a szegedi újságíróktól apróságokat, verseket, hogy valami mást is adjanak. így juthattak el József Attilához is, megkábítva a jó fiút az ólom-méreggel. Juhász Gyula is kapható volt mindig, ha kéziratot kértek tőle. Ha található még ezekből a színházi újságokból egy-egy példány — mert alig hiszem, hogy valaki egész évfolyamokat megőrzött volna — nagy Juhász-anyag kerülne napvilágra. Sok ifjú tehetséget segítettem mindenkor szárnyra; a még diák Juhász Gyula és Balázs Bela (akkor még Bauer Herbert) első verseit is én közöltein a Szegedi Napló 1900. december 25-i szamában valósággal becsempészve az önálló rovatomba, becsületbeli kötelességemnek tartva, hogy két költői sorért az apagyilkosnak is meg kell bocsatani, viszont tűzzel-vassal elriasztani valók a hivatásnelküliek. COenti a Szegedi Tő'wadóbait A Szegedi Híradóban József Attila kilenc versét közöltem. 1922. november 5-én jelent meg a „Szeged alatt" és a „Bánat". November 12-én „Ó, zordon szépség" és a „Koldus"; november 19-én a „Várlak" és „Az én ajándékom", november 26-án a „Csók-kérés" (Márta...); december 10-én a „Lélekszirteken"; december 24-én az „Üdvözlés", Ezek közül „Az én ajándékom" és a „Lélekszirteken" kivételével valamennyi megjelent Józsefnek „Szépség koldusa" című első verses füzetében, amit egy rendkívül derék fiatal szegedi nyomdász, maga is irodalommal foglalkozó széplélek, Koroknay József adott ki ingyen, a költőt megbecsülve. Ha fontossága van minden adatnak, említsük fel azt is, hogy a „Szépség koldusa" könyv 1922. végén jelent meg Juhász Gyula előszavával. Ugyancsak Koroknay adta ki 1924 végén József Attila második könyvét, a „Nem én kiáltok" címűt 1925 évi jelzéssel. De ebben sem találom az &gg kéiabhi találko-zds Amikor minden adatot összegyűjtünk a költő életéből, el kell mondanom a vele történt utolsó találkozásomat is, pedig akkor szegényre megharagudtam, Már Budapesten lakott, ismert neve volt, mikor az Abbázia-kávéház előtt találkoztam vele. Maga volt a „zordon szépség"; Vajda János járhatott ilyen mérget fújva, dühösen, kivert bika módra, Megállítottam. ,t — Hát neked, mi bajod? , M Pillanatra elmosolyodott, aztán kitört. . — Képzeld ezt a megbántást. Felajánlottak egy állást a Magyar Földhitelintézetnél, azzal, hogy nem kell érte dolgoznom, a fizetésért se, járjak be, ha nem akarok, elküldik, postán. t . , — Ezért vagy dühös? bámultam. < Szinte tajtékot túrt. 1 W*- ^ <— Hogyne lennék! Ingyen fizetést fogadjak el? — Te szerencsétlen gyerek, hát nincs az a ha-i talmas pénzintézet abban a helyzetben, hogy becsületes módon így támogasson egy beérkezett költőt? Tudod-e, hogy Ambrus Zoltán létalapját is ez a bank biztosítja hasonló módon? Azt se tudja Ambrus, hogy van a pénzintézet. Aztán: Kozma Andor az Első Magyar Biztosító Társaság titkára. Van ugyan külön szobája, de csak azért jár fel, mert megszokta az íróasztalát, azon pedig csak magának dolgozik, nem a Biztosítónak, amelytől rendes fizetést kap. Az ilyen sokat kereső intézetek nem Maecenáskodhatnak? _ , — De ingyért! — lázongott Attila. Akkor nagyon megdorgáltam, beszéltem a lelkére, de hiába. Hogy miképp jutott eszébe a Földhitelintézetnek, azt nem tudtam megállapítani. A bank a nagybirtokosok pénzintézete volt, esetleg valamelyik csanádi földesúr hívta fel rá a figyelmet, hallott róla Makón, cd kiaataliak aiuzaemlékezéiei Van nekem egy öreg barátom, a legrégebbi, mert legalább 65—66 éves a kapcsolatunk. A neve Fülöp Jenő György. Állandó levelezésiben vagyok vele s az elmúlt télen, mikor az egyik unokája felfedezte, hogy Attila nekem is dedikált egy verset az első könyvében, szó esett köztünk, mi közöm hozzá. Mert ő jól ismerte, összeköttetésben állt vele, Szerinte 1929—30-ban a Külkereskedelmi Hivatal alkalmazta havi 300 pengővel. Ezért napi egykét órára kellett bejárnia, hogy átnézze a francia levelezést. Határozottan jóindulatú volt az alkalkalmazása, mert erre a célra volt az intézetnek már két embere. Attila aztán csak 2—3 hónapig járt be, akkor sem rendszeresen, további 6—7 hónapon át csak minden elsején a fizetéséért, végül azért sem, mert szó nélkül elmaradt. "Ugy bántunk vele, mint a hímes tojással, írja a barátom, de ő fölényes volt velünk szemben, közeledésre nem hajlandó, mintha lenézne mindnyájunkat.« 8.. Hát ezekkel az adatokkal szolgálhatok. A öltő levele T°kintetes Sz. Szigethy Vilmos szerkesztő úrnak Szeged • * Makó, 1923. III. 7: KEDVES SZIGETHY BÁCSI! Ne haragudj, hogy ilyen későn jelentkezem, de csak most tudtam összeszedni néhány verset: egy régi kézirat-füzetem akadt kezembe és azokból válogattam, mert az újabb versek többnyire le vannak foglalva cs fizetnek értük. — Különben pedig szombaton Szegeden leszek, amikor is fölkeresem Szigethy Bátyám és nem találván fél 3-ra beülök a Corsóba. Akkor, ha a Csönddel rendbe jövök, adhatok majd új verseket is. Addig is, kedves Szigethy Bátyám, szeretettel ölellek JÓZSEF ATTILA E levél eredetije a Szegedi Egyetemi Könyvtár kézirattárában van. Hasonmását közölte Péter László: Adatok József Attila éleiéhez, költészetéhez. Szeged, 1954, 2. lapján. A Szegedi Egyetemi Könyvtar Kiadványai 12. szám. A levél borítékján a föladó: József Attila, Makó, Kazinczy-u. 8. A levélben említett Corsó: kávéház, az írók, újságírók akkori találkozóhelye. A Csönd: egy rövidéletű, mindössze három számot ért szegedi szépirodalmi folyóirat, amelyben Móra és Juhász Gyula írásai mellett József Attila versei is megMeatok, B Felszabadulási Ünnepséget Előkészítő Bizottság Szombaton délelőtt a Szegedi T1TT üléstermében megalakult a Felszabadulási ünnepséget Előkészítő Bizottság, amely megtárgyalta, programmba foglalta Szeged felszabadulásának 10. évfordulója méltó megünneplését. A bizottság a Szeged Városi Pártbizottság felhívása nyomán jött létre, hogy összefogja Szeged hazafias erőit s a Hazafias Népfront szellemében képviselje városunk valamennyi rétegét. AZ ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG TAGJAI: Andó János őrnagy, Csillag Miklós, a szegedi Nemzeti Színház igazgatója, Csúcs Mihály, a Táncsics tsz elnöke, Csurgó Mihály, egyénileg dolgozó paraszt, Dér Endre, a szegedi Írócsoport titkára, Erdélyi Albert többszörös sztahanovista, kitüntetett munkás, Farkas Istvánná, az MNDSZ városi titkára, Halmai Béláné, a Városi Tanács Népművelési Osztályának vezetője, Hevesi János, a Városi Párt-végrehajtóbizottság munkatársa, Hódi Sándor, MÁV felügyelő, Dr. Ivanovics György akadémikus, kétszeres Kossuth-díjas, a Mikrobiológiai Intézet professzora, Krekuska Istvánná, a Vöröskereszt városi titkára, Lacsán Mihályné, a Városi ftékebízcttság titkára, Ladányi Benedek, a Városi Pártbizottság első titkára, Markovits Tibor, a «Délmagyarország» munkatársa, Mison Gusztáv, a Városi Tanács VB-titkára, Mogyorósi István rendőrszázados,. Nagyiván Mihály, a Városi DISZ Bizottság titkára, Nagygyörgy Mária, a Szegedi Kenderfonógyár igazgatója, Nagy Sándor, á Textilművek főmérnöke, Osváth Béla, a TITT megyei titkára, Petvai Ferenc, a Szabadságharcos Szövetség titkára, Szemmári Gyuláné, sztahanovista szövőnő, Simon Béla. a Városi Párt-végrehajtóbizottság agit.-prop. osztályának vezetője, Szécsi Antal, püspöki helyilök, Szécsi József pedagógus. A bizottság tagjai több javaslatot tettek, amelyek alapján jött létre az Előkészítő Bizottság programmja. E programm felhívja Szeged párt- és tömegszervezeteit, üzemek, tsz-ek, vállalatok dolgozóit, egyénileg dolgozó parasztokat. városunk érteimiségát, kisiparosokat, méltóan készüljön október 11-re, városunk felszabadulásának 19. évfordulója megíinneplíséxe. Fejezzék ki elsősorban a munka hőstetteivel hálájukat a felszabadító hős szovjet nép iránt. Az eltelt 10 esztendő eredményekben gazdag életének jelentős állomási legyen felszabadulásunk ünnepe. Üzemekben, intézményekben, készítsenek önállóan kis kiállítást a meglévő dokumentumokból, anyagokból, amelyek szemléltetően tükrözik az üzem, az intézmény, a tsz, a lakóterület egy évtizedes munkáját. Készítsenek dolgozóink egyszerű, ízléses dekorációt. A kultúresoportok készüljenek színes műsorral az évfordulóra, hogy minden munkahelyen és kerületben ünnepségen emlékezzenek meg a felszabadulás nagy napjáról, Szeged 16 évéről. Az MNDSZ és a DISZ fordítson gondot a szovjet hősök sírjainak ápolására és álljanak a fiatalok, úttörők, díszesek a méltó megemlékezés első sorába: alkalom ez az évforduló a hazafiság elmélyítésére, 48-as hagyományaink dicső szellemének felelevenítése. Alakítsanak minden területen kis bizottságokat. amelyek ötletekkel, a dolgozók javaslatainak figyelembevételével a maguk munkaterületén gondosan előkészítik a felszabadulás 19. évfordulójának megünneplését. 1 ; A megalakuló illésen megválasztották az előkészítő bizottság elnökségét, amelynek tagjai: elnök Nagygyörgy Mária, társelnökök: dr, Ivanovics György, Csúcs Mihály és Csurgó Mihály. Á megválasztott elnökségnek lesz a feladata. hogy irányítsa és szervezze a felszabadulási ünnepségek élőké-, születeit és segítséget adjon a munka sikeres elvégzéséhez. t (uáritapi It&iL IS' iTBTfP" KEDVES ALMALI KAROL Y! em ismerem magát, augusztus hónapban mégis nagyon sokat foglalkoztatott engem. Szerettem volna, ha találkozunk. Meg is próbáltam mindent, hogy ez sikerüljön. Végigtelefonáltam jó néhány vállalatot, személyesen is beszéltem emberekkel. akikről úgy véltem, útbaigazíthatnak, végül még a rendörségen is érdeklődlem a munkahelye, lakása felől — eredménytelenül. így hát ezúton próbálom megkeresni, hogy válaszoljak arra a levélre, ame* lyct augusztus közepe felé kapott meg magától a 'szerkesztőség. Bizonyosan jól emlékszik rá: egy szegedi élelmiszer és vegyesáru-cikk üzletvezetőjéről írt nagyon meleg, — szinte elragadtatott hangú levelet. Idézem a sorait: „Villámgyors mozdulatával mindenütt ott van. — „lelkének egy darabját csomagolja minden egyes áruhoz, hogy az ismét visszahúzza árudájába a kedves vevőit." Ugy látszik, alaposan körülnézhetett az árudában, kedves Almali Károly, hogy ennyire megfigyelte az árudavezető munkáját. írását azzal fejezi be, hogy példát vehetnének róla a Lenin-utcai elárusítók is — a sok dicséretet azonban csak nevének kezdőbetűivel támasztja alá. Egy kisebb cédulára ugyan még külön írt; kéri a szerkesztő élv* társat, hogy cikke az augusztus 1-i számban jelenjék meg. Es kérése nyomatékául 100 forintot mellékelt. J/alószinüleg csodálkozott, hogy ennek ellenére sem teljesült a kérése. Azt szeretném most elmondani magának. hogy miért nem. Július 31-én helyben feladott levelét a posta — vasárnap volt közben — csak augusztus 2-án kézbesítette volna, ha tudja hová. A postást megtévesztette a cím szokatlan elhelyezése, s mert utca és házszám nem szerepelt a borítékon, kézbesíthetetlennek minősítette. Felküldték a levelet Budapestre s ott a Posta Csomag Üzem 76. VIII. Verseny-utca 3-ban felbontották. Megállapították, hová keli küldeni, precízen és becsületesen a 100 forinttal együtt, amelyről különben a levelében, kedves Almali Károly, egyetlen szó sem esik, tehát, ha kimarad, senki sem kereste volna, — új borítékba tették. A borítékon a következő jelzés található; Bontó Sza. II. 201. Elismerés illeti a „bontó" elvtársat, tökéletes munkavégzéséért. Levele augusztus lí-én végre meg is érkezett rendeltetési helyére. Hát ez az egyik oka, hogy nem teljesült a kívánsága. De megmondom, hogy akkor sem teljesült volna, ha idejében érkezik a levél. Ugyanis a pártsajtóban pénzért csak apróhirdetés jelenik meg. A lapot megtöltő többi írásért a szerkesztőségnek nem jár külön fizetség és nem is tart igényt erre, nem is hajlandó elfogadni. Ami a lapban megjeleník, nem egyéni érdekű írás, hanem olyan, amely tömegek érdeklődését, érdekét igyekszik szolgálni. Még akkor is, ha egyetlen emberről szól esetleg. Nem teljesülhetett a kérése azért sem mert június 31. es augusztus 1 közölt nem lett v0lna mód és idő' ellenőrizni; megfelelnek-e a valóságnak a púntos aláírás és cím nélküli állítások. Az ellenőrzést, kedves Almali Károly, nyílván a 100 forinttal gondolta áthidalhatóvá tenni. Nem sikerült. ftj helyett igyekeztünk magát megkeresni, hogy megkérdezzük indító okait és magyarázatot kapjunk arra, miért mellékelte a pénzt, hogyan lehetséges, hogy ennyire félreismeri a párlsajtót, annak szerepét, módszereit. Ez sem sikerült. Mindössze egy márciusban bejegyzett, szintén cím nélküli aláírását találtuk meg maga helyett az említett áruda panaszkönyvében. Az is dicséret; miért nem jelölte meg pontosan hol található, kicsoda az, akitől származikf Egy írről "9aban nem mindi9 elég. Remélem, most megbizonyosodik Végezetül egy kérésem van: jöjjön be a szerkesztőségbe a 100 forintjáért, amelyet a páncélszekrény őriz azóta is és vegye vissza. Üdvözli: | | BELTKKJ. LILÉM .uJLJ for