Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-22 / 224. szám

SZERDA, 1954 SZEPTEMBER 22. 3 A páxi leitekbe szólítja fel a kommunistákat és az egész dolgozó n^pet Felszólalások az MDP Csongrádmegyei Pártbizottságának ülésén Tegnap délben nyílt meg a IÜ2ÉP űitló Kiállítás Lapunk tegnapi számában kivo­natosan közöltük a Csongrádme­gyei Pártbizottság legutóbbi ülésén elhangzott beszámolót. A beszá­molót vita követte. Elsőnele Nagy Károlyné elvtársnő,, az MNDSZ megyei titkára szólalt fel. Bírálatot gyakorolt a megyei párt-végrehajtó bizottsága felé azért, hogy nem vonják be kellően a tömegszerveze­teket s a dolgozókat a párt előtt álló feladatok megoldásába. Hang­súlyozta, hogy a dolgozó nők problémáival sokkal többet kell törődni. A múltban többször előfordult, amikor javaslatot tett a nők kö­zött végzendő munkával kapcsolat­ban, hogy a nők hangulatáról tájé­koztatta a megyei párt-végrehajtó bizottságát „asszonyproblémának" minősítették ezeket a fontos kérdé­seket. Ladányi Benedek elvtárs, a Sze­ged város pártbizottságának első titkára arról számolt be, hogy 100 aktívát küldtek a pártalapszervc­zetek segítségére. A pártbizottság tagjai is segítenek az alapszerveze­teknek a párt előtt álló feladatok megoldásában. Körülbelül 380 kis­gyűl ést és 42 előadást tartottak a tanácstörvény tervezettel kapcso­latban. Bírálatot gyakorolt az élelmi­szeripari minisztériumi szervek felé a zsírelosztással kapcsolat­ban, továbbá beszélt arról, hogy a sze­gedi nemes paprikatermelés visz­szaeeett és ennek a fontos kérdés­nek a megoldásához hatékonyabb segítséget, kárt a megyei párt-vóg­rehajté bizottságtól, de a földmü­velésügyi minisztériumiéi és szemé­lyesen Matolosi elvtárstél. Gulyás Ferenc elvtárs, a Szak­szervezetek Megyei Tanácsának el­nöke az új nyugdíj rendeletről és a munkaverseny kiszélesítésének je­lentőségéről beszélt. Malolcsi János elvtárs felszólalása X vita során felszólalt Matolesl János elvtárs, a Központi Vezető­ség titkára is. A párt Központi Ve­zetősége nevében üdvözölte Cson­grád megye pártbizottságát és kom­munistáit. Felszólalásában elemez­te a III. kongresszus határozatának alapján az ólért eredményeket s apókat a gátló körülményeket, amelyeket a további fejlődésünk útjából el kell távolítani. Beszélt arról. hogy dolgozó népünk he­lyeali a III. pártkongresszus cél­kitűzéseit a azokat a módszereket is, amelyekkel e szép, felemelő tor­veket el akarjuk érni. Nagy célkitűzésünknek — » népjólét további emelésének —• legfontosabb eszköze a mező­gazdasági termelés gyors fel* lendítése, hogy több legyen a kenyér, a hús és a zsír. Népünk látja, hogy nem üres Ígérgetéseikről van szó. A párt tői­tekre szólítja fel a kommunistákat, az egész dolgozó népet. E célkitűzések megvalósulásán minden kommunistának, minden becsületes embernek dolgoznia kell, ha azt akarjuk, hogy meg is való­suljon. Szólt arról Maíolcsi elvtárs, hogy Csongrád megyében ls az áru­forgalom 40.3 százalékkal növeke­dett ezévben a múlt év azonos idő­szakához viszonyítva. A jólét nö­vekedésének biztató Jele ez. Nőtt a dolgozók igénye, másként élnek mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Az árleszállítás következtében 2.1 milliárd forinttal többet ta­karítanak meg a dolgozók. De a szerződéses termelés és i adócsökkentés is <nagy kedvezmény al dolgozó parasztoknak. A kor­mányprogramm végrehajtásának következtében nőtt az életszínvo­nal. Ezek az eredmények nem ha­tástalanoik, nem véletlen, hogy a dolgozó parasztság termelési kedve így megnövekedett. Igaz. hogy vannak még a közszükségleti cikkek gyártása terén komoly hiányosságok, de e hiányossá­gokat csak jobb, olcsóbb, selejt­mentes többtermeléssel lehet kiküszöbölni. Matoícsl elvtárs aláhúzta, hogy népgazdaságunk egészségesen fej­lődik. Az ellenség kifejezetten bi­zonytalanságot akar a dolgozó nép körében. Mit kifogásolt Hiba talán, hogy iparunkat átállítjuk a közfogyasztási cikkek gyártásárat Hogy a parasztságnak több gépet, mezőgazdasági szerszámokat gyárt ezentúl az iparunk? Hiba, hogy 50 ezer mázsával több műtrágyát vá­sároltak az idén a dolgozó parasz­tok, mint tavaly? Ezek éppen nem az ellenség érvelését bizonyítják, hanem fordítva. Mi azt választot­tuk, hogy csökkentjük a beruházá­sokat. kevesebbet építkezünk, a nép életszínvonalát tovább növelve megyünk előrel ' A létszámcsökkentésről szólva elmondta Matolcsi elvtárs, hogy az önköltség csökkentésének cs a termelés növelésének fontos feltétele az elburjánzott büro­krácia megszüntetése, mert ez gúzsbaköti a dolgozók kezde­ményezését. Minden dolgozó helyesli ezt, mert ez károsan hat népgazdaságunk to­vábbi fejlődésére. Helyeslik a lct­feámcsökkentóst, helyeslik azt, Jogy a párt szembeszáll a pazarlás­sal, nem engedi sárbataposni a nép pénzét. Helyes, hogy a párt ÍIT. kongresz­szusa elhatározta a felduzzadt ál­lamapparátus csökkentéséi. Hoz­zásegít ez ahhoz, hogy a termelés­be irányítsuk a munkaerőt, ahol a munkaerőhiány gátolja a terme­lést. Sok helyen ninog elég em­ber, aki kapát, vagy csákányt fog­jon. Az elbocsátottak kőzűl a jóindu­latú emberekkel megértően kell bánni, segíteni kell az elhelyezke­désükben. As ellenség hiába snt­«og a munkanélküliségről, nlnos igaza.; mert az Iparban, a bányában, épít­kezéseken, a mezőgazdaságban és egyebütt sok munkáskézre van szükség. Az Ipar problémáiról ls beszélt Matolcsi elvtárs. Nagy hiba <— mondotta többek között —, hogy drágán termelünk. A béralap nő, a termelés meg nem. Az Íróasztalok mellett sok az ember. E gátló aka­dályok leküzdésén kell dolgozni az ipar területén nagyobb önállóságot adva a vállalatvezetőknek, hogy a helyi adottságokat jobban figye­lembevéve tervezzenek és dolgozza­nak az üzemekben, A pártszervezetek pedig te­kintsék az iparban a munka' fegyelem megjavítását egyik legfontosabb feladatuknak. Drágán termel a mezőgazdaság is Van olyan állami gazdaság, ame­lyik 4 forintért állít elő egy liter tejet, 2.50—3 forintért egy tojást. De általában drágán termel az egész mezőgazdaságunk, nemcsak az állami gazdaságok. Ha van is egyes termelvén yeknél árolcsóbbo­dás, ha vannak is eredmények a mezőgazdasági termelésben lát­nunk kell, hogy elmaradás van a kenyérgabona termelésénél. Ha nem tudunk ezen változtatni, nem tud­juk az egész népgazdaságot fellen­díteni. A gabonatermelésben való le­maradás egyik oka az állatte­nyésztés alacsony színvonala. Nem tudjuk a földet kellően megtrágyázni, a talaj termőerejéből többet hasz­nálnak el a növények, mint amit trágyázással visszakap . a termőta­laj. Ezen feltétlenül változtatnunk kell. Most az őszi vetések idején mindent meg kell tennünk azért, h'gy jól megalapozzuk a jövő évi U'imést, megfelelően előkészítsük a taiajt, jó vetőmagot használjunk. Az állattenyésztéssel kap­csolatban kiemelte, hogy a szarvasmarha tenyésztést ls meg kell javítani. Most nagy lehe­tőség van erre, mert a szarvasmar­ha tenyésztési árát a kormány fel­emelte. Érdemes a dolgozó parasztok­nak szarvasmarhára is hizlalás! szerződést kötniök. A párt és az állam legfontosabb feladata most a mezőgazdaság fej­lesztési határozat végrehajtása. Keményen harcoljunk a pazarlás elten Matolcsi elvtárs példákkal bizo­nyította, hogy milyen 6úlyos gátja a nép életszínvonala emelésének a pazarlás. Többek között utalt arra, hogy számos területen milyen nagy az anyagpazarlás. Az ipari üzemek­ben sok anyag megy veszendőbe, mert már a munka Irányításánál hanyagság, nemtörődömség van. Mindemellett sok a 6elejt — mon­dotta, — Vaskézzel véget kell vetni a pazarlásnak. Azt sem birhatja az állam, hogy a munkaruhákat nem kimélik. Szá­mos indokolatlan helyen és esetek­ben is használják a dolgozók. Sok visszaélés van a munkaruhákkal. Túl sok a táppénzcsalás is. Számos dolgozó az államtól kapott beteg­segélyen kapálja meg a kukoricá­ját Hogyan akarjuk a nép jólétét emelni, ha indokolatlanul, jogtala­nul súlyos milliárdokat fizetünk ki. Olyan sokrétű feladatok állnak a párt előtt, airii nem könnyű, de nem lehet semmi okuk Csongrád megye kommunistáinak a passzivi­tásra, 6Őt most növekednie kell a kom* munisták felelősségérzetének.. Csongrád megyében sok harcos ka­tonája van a pártnak. Munkájukról ezelőtt a párt Központi Vezetősége elismeréssel szólt, úgy kell dolgoz­nlok Csongrád megye kommunis­táinak, hogy ez megint így legyen fejezete be felszólalását Matolcsi elvtárs. Még számos hozzászólás hangzott el, s végül a megyei pártbizottság végrehajtó bizottság beszámoló­ját, kiegészítve a felszólalásokkal elfogadta, és a feladatok végrehaj­tását Illetően határozattá emelte. Országos TÜZÉP szakma újítási kiállítás nyílt tegnap délben a sze­gedi TÜZÉP kultúrtermében (Var­utca 2. szám). A kiállítást dr. Be­rényi János, a belkereskedelmi mi­nisztérium TÜZÉP igazgatóságának főkönyvelője nyitotta meg. Beszplt az újítási mozgalom jelentőséjé­ről, arról, hogy az elmúlt másról év alatt többszáz újítást nyújtat­tak be a TÜZÉP-telepek dolgozói, amelyek bevezetése könnyebbé te­szi a dolgozók munkáját s növeli munka közbeni biztonságukat. Ezt mutatja egyébként a kiállí­tás anyaga is, amely sok szegedi dolgozó által készített újítást is mutat be. Kiállították Simon Béla elvtársnak, a szegedi TÜZÉP igaz­gatójának újítását az uszályok ki­rakásának gépesítésére. De látha­tók a kiállításon az egész ország TÜZÉP telepei dolgozóinak elké­szített újításai is. Többek között van egy kerekeken gurítható mi' zsa modellje, amely megkönnyíti az egyik helyről a másikra való mozgatást. Ez az újítás legtöbb he­lyen felhasználható, ahol, mint pél­dául a terményraktárakban, vál­toztatni kell a mázsák helyét. Igen jelentős Forbáth Béla újítása .is, aki fűrészporszárító berendezést készített. A szárítóberendezés az egyébként levegőbe menő füst ka­lóriájával szárítja a fűrészpor!, amelyből az alágyujtót készítik. Ez az újítás egymagában 800 ezer fo­rint megtakarítást eredményez majd. Sok munkavédelmi újítás is látható a kiállításon. A kiállítás két hétig lesz nyitva, délelőtt 10 órától este 7 óráig. Az érdeklődők, akik újat szeretnek al­kotni, bizonyára sok új ötletet me­rítenek a kiállítás anyagából mun­kájuk területén való újítások elké­szítéséhez. „Ezüstkalászos mezőgazdasági tanfo!yam"-ok indulnak A mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről szóló párt- és kormányha­tározat előírja, hogy a téli mező­gazdasági tanfolyamokat be kell il­leszteni az állami szakoktatás szer­vezetébe. A földművelésügyi mi­niszter ennek alapján utasítást adott kl az „Ezüskalászos mező­gazdasági tanfolyam"-ok megszer­vezésére. Eszerint a megyei tanács vb. mezőgazdasági igazgatóságai az állami, kísérleti és tangazdaságok, termelőszövetkezetek, továbbá az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok számára, a helyi igények­nek megfelelően, növénytermelési, állattenyésztési, vagy kertészeti tanfolyamokat szervezhetnek. A hallgatók az alapvető mezőgazda­sági szakismereteken kívül megta­nulják az új agro- és zootechnikai eljárások gyakorlati alkalmazását is. A tanfolyamra férfiak és nők egyaránt felvehetők, ha 18. élet­évüket betöltötték. A tanulmányi idő két éven át, évente a téli időszakban négy-négy hórap. Az oktatás november 15-től március 15-ig hetekint kétszer há­rom órás elméleti és gyakorlati foglalkozásból, ezt követően pedig nyári termelési feladatokból áll. A foglalkozási időt úgy kell megha­tározni, hogy az a termelőmunkát ne akadályozza. A második év vé­gén eredményesen vizsgázott hall­gatók bizonyítványt kapnak, amely feljogosítja őket az „Ezüstkalászos földműves" cím és az ezüstkalászos jelvény viselésére. A tanfolyamon az oktatás Ingye­nes. Vándorútra keltek a fehértói rezerváció lakói A Szeged melletti 700 holdas fe­hértói védett terület vándormada­rai megkezdték a költözést. A re­zerváció felett egyre több átvonu­lást figyelnek meg Beretzk Péter kiváló ornitológus, a biológiai tu­dományok kandidátusa és mun­katársai. A madarak tízezrei kel­tek vándorútra. Búcsút mondott nyári tartózkodási helyének a Fe­hértó kéj legjellegzetesebb költő madara a gulipán és a gólyatöcs. Az augusztus végén úlrakelt sirá­lyok — a külföldi madármegfi­gyelő állomások jelentései szerint — már a Földközi-tenger partjain tanyáznak. Miközben a Fehértó lakói délebb­re vonulnak, északról állandóan érkeznek átvonuló madarak. A sarki parifutó nevű madár, amely nyáron az északi sarkvidék hide­gebb tájain költi tojásait, a napokban érkezeit a védett területre. A hidbg idő be­álltával még délebbre vándorol. Mintegy két hét múlva várják az orosz tundrákról a vadlibák érke­zését, amelyek kedvező Időjárás esetéin nálunk töltik a telet. Ugyan­csak ittmaradnak a nádak között meghúzódva a kékcinegék, az ökör­ftemek, nl nádi sármányok és a Fehértó más állandó lakói. A ruházati ipar új anyagai Zilahy Márton előadása Ruházkodásunkban az ősidők óla használatos anyagok (gyapjú, ken­der, gyapot stb.) mellett napjaink­ban egyre nagyobb tért hódítanak műanyagok. A műanyagokkal szemben kezdetben idegenkedés mu­tatkozott a fogyasztók részéről — hozzátehetjük, hogy nem is ok nél­kül — és sokan úgy gondolták, hogy a háborús évek elmúltával ezeknek nem is lesz jövője. Ujab­ban azonban olyan eredményeket ért a vegyiipar a műanyagok gyár­tása, a technika pedig a felhasz­nálása területén, hogy ma már például a nylon és perion néven kor­közismert műanyagok széles ben népszerűek és keresettek. Éppon ezért nemcsak a szakem­berek. hanem minden dolgozó ér­deklődésére számot tarthat Zilaliy Márton budapesti műegyetemi ta­nár, a textil-technológiai lanszék vezetőjének előadása, amelyet „A ruházati ipar új anyagai" címmel tart Szegeden, szeptember hó 24­ón, pénteken délután 6 órakor. Az előadást a TTIT és az MSZT közö­sön rendezik ós hasonló tárgyúi filmek vetítésével kötik össze. Az előadás helye az MSZT nagyterme, Horváth Mihály-u, 3. ez, fdsz. (28) Leveli törzsőrmester cugoscipője egyre köze­lebbről ropogtatta a sa­lakot a hátam mögött, • éreztem, hogy a papír­darabok verítékemtől nedvesen tapadnak bőrömhöz a szívem táján. Csuromvíz lettem félperc alatt Éreztem: nem gyerekjáték, ami­be belecsöppentem, s ki kell tartanom, ha be­lepusztulok is! Mégis, alig tudtam a lábamon állni, a horgasinam minduntalan össze akart csuklani, mintha zsenge fűzvesszőből lenne. Mi volt a kísérteties világú, éjféli temetőcsa­tangolás ehhez a pokolkínja helyzethez ké­pest! Scha nem éreztem olyan félelmet, soha olyan tehetetlennek, s erőtlennek nem tapasz­taltam magam, mint azokban a percekben... A fejemet hirtelen megszorította egy sú­lyos tenyér hátulról, Majd Leveli hüvelyk­ujjának barátságtalan bütykét ls élvezhettem: könyörtelenül nyomott barackot a fejemre: — Hogy ityeg a fityeg nagylegény? Igaz-e, hogy lányok után tekeregsz? Nem felelhettem. m»»t elperdültem a fe­cnire nyomott baracktól, s reszkető lábern megcsúszott egy nagyobb salakdarabon. Has­ravágódtam, fejjel a kertajtó felé, s az ira­tok kicsapódtak ingem hasítékán. A szívve­résem is elállt. Szerencsémre csak a nyakam­tájáig esett a papírcsomó. Előrehúzódzkodtarn s mellemmel eltakarva hátrasandítottam. A csendőr nem nézett felém. Ettől minden erőm visszanyertem. Jobbkezemmel visszacsúsztat­tam az írást az ing alá, a korc közelébe s könnyedén ugrottam talpra. A talpam égett a rohanhatnéktól, mégis komótosan poroltam le nadrágomat, kinyomkodtam térdemből a AZ ELSŐ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE meghasadt bőr alól a piszokkal kevert vér­cseppeket, s látszatra nyugodtan indultam a kapu felé. Arról meg" voltaim győződve, hogy vala­mit sürgősen csinálnom kell az iratokkal, nem maradhatnak a bugyrom begyében. Könnyen lehetséges, hogy nem véletlenül toppant be hozzánk Leveli: sohse szokott át­vizitálni hozzánk, csak a cselédjük ugrott át néha anyámhoz, répáért, petrezselyemért. Anyám minden szomszédnak ingyen mérte a zöldséget abból a kevésből is, s jó vastag murkot rángatott ki a földből, ha Lupsánék jelentkeztek érte, — hanem Leveliéknek pén­zért számította, s gondosan kiválasztotta a leghitványabbakat... No, most biztosan nem répára éhes Leveli, hanem... hanem talán épp az ismeretlen fiatalemberre. Azért pe­dig nagy kár lenne! Micsoda tűz lobogott an­nak a szemében, micsoda hangja van, ha fel­olvas! S milyen büszkeség, határtalan bol­dogság, hogy tettem valamit én is érte, s az enyéimért, a szegény emberekért, akiknek a lelke úgy szomjazza az igaz szót, mint a puszta kiszikkadt füve, összerepedt földje a zivatart... A zivatar meglepetésszerű gyorsasággal közeledett,' s a fejem felett készült kitörni. Zúgó forgószél habart a szememba-számba port-pernyét, pévát-szalmaszálat. A nap hir­telen a hömpölygő felhők mögé menekült a szél előL Az égen hordóként görögtek a fel­legek. Két tintafekete borral telt hordó ösz­szegördült felettem: dör­gött. összecsattant ab­roncsuk nagyot szik­rázott: villámlott . i . Hohó, azt már nem várhatom meg, amíg a hordók megrepedt oldalából száz sugárban zuhog a nyakam közé az a bizonyos tinta-bor! Valamit tenni kell sebesen! De mit? Odaad­jam Tucának, hogy rejtse el az öreg körtefa odvába? (Mert ennek a versnek olyan hely kell, hogy tovább lehessen olvasni a szegény­ségnek!) Rábízhatom-e Tucára ezt a roppant titkot? Milyen jó lenne, ha Ilyen nagy közös titkunk lenne Tucával, milyen jó lenne ki­próbálni, hogy mekkora lélek van egy ilyen lányban!... Dehát... való-e épp ezekkel az iratokkal kísérletezni? Nem lehet! Nagyobb dolog ez annál, hogy hűséget próbálgassunk vele! „Hova hát? A föld alá nem rejthetem! Hopp, dehogyis nem! Előre, a csordakúthoz!" Egy kiszáradt, gémtelen ágasú pusztai kút oldalában, egy vájatban rejtegettük pár éve a „bandánk" perselyét. No, az most se rossz hely! Nyakam közé kaptam a lábam s megered­tem, mint a táltos! N2gyot villámlott megint. A vakító fénynél Tucát pillantottam meg a nádtetős kicsi ház roggyadt tornácán, amint nevetve inieget, s miközben kékbejátszó fe­kete hajfonatát a szél tépdesi, kiált is vala­mit nekem, Ugy tettem, mintha vak és süket lennék. „Ha megharagszik, ha nem — gon­doltam — iszkolni kell a kúthoz, mégpedig egyedül", (Folytatása levetkezik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom