Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-19 / 222. szám

VASÁRNAP 1954 SZEPTEMBER 19. DÉLM&GYÜRORSZIIG t) (u ár napi leoél E Egy vállalatvezetőhöz KEDVES BARÁTOM! H udom, tájékozott ember vagy. Érdekelnek a fontosabb események, történjenek azok a világ bármely táján, vagy a mi városunkban. Emlékszem, milyen élénk helyeslést és érdeklődést váltott ki belőled a kormányprogramul megjelenése, Arra is emlékszem, amikor a genfi tanácskozás után azf mondtad, hogy mégis csak mi győztünk. De nemcsak az ilyen nagyjelentőségű események foglalkoztattak eddig téged, melyek a világpolitika alakulására, vagy az ország fejlődésére nézve annyira fontosak, hanem a mi városunk kisebb, vagy nagyobb jelentőségű ügyei is. Éppen ezért biztos vagyok abban, hogy ismered a Városi Párt-végrehajtóbizottság egyik legutóbbi helyi jellegű, de nagyjelentőségű határozatát is, melynek értelmében még ebben az évben száz lakást kell biztosítani nagycsaládos, becsületes dolgozóknak, olyan helyiségekből, melyek lakás cél kit szolgálták mindig, de az elmúlt évek során irodahelyiségeknek vetLík igénybe őket. Ez a jelentős dolog nem kerülhette el a figyelmedet, hiszen valószínűleg ott voltál azon a pártaktíva ülésen, ahol szó volt erről. De, ha nem voltál ott, biztosan eljutott hozzád a héten msfftarott tanácsülés híre, mert ott is felvetették. Végül, ha ebben az időben nem tartózkodtál volna Szegeden, biztosan hallottál a munkatársaidtól valamit, mert igen sokan beszélnek róla, komoly társadalmi megmozdulást váltott ki a lakostág körében e határozat végrehajtásának elősegítése. Mégis: valami nincs rendben Nálad. Vagy nem mozdultál ki az utóbbi hetekben egészséges, kényelmesen berendezett lakásodból vagy egyszerűen nem akarod megérteni ezt a határozatot. Pedig hidd el, ugyanúgy vonatkozik ez Terád is, mint a többiekre. Nem akarom feleleveníteni a múltat — elég volt azt egyszer átélni — mégis kénytelen vagyok (gy néhány dologra emlékeztetni mert úgy gondolom, ez használ az ügynek. 1mlékszel mégf Igaz, régen volt. Te is, én is földes szobakonyhás lakásban, azt is lehet mondani, hogy odúban laktunk, nagyszámú családunkkal együtt. Nagyon sokat beszélgettünk abban az időben. Akkor még nem tudtuk — amit ma már értünk —, hogy miért kell nekünk egészségtelen helyen összezsúfolva, jófemán egymás hegyén-hátán élnünk. Ha ritkán volf annyi pénzünk, hogy elmenjünk a moziba a belvárosi lakások lefüggönyözött ablakai előtt elhaladva, sokszor gondoltuk Te is, én is ugyanazt: milyen jó is volna egyszer egészséges lakásban lakni. Szinte nem is volt kedvünk a friss levegőt adó utcáról hazamenni a levegőtlen lakásba. Persze ügy voltunk ezzel, hogy számunkra csak akkor volna igazán megnyugtató a jó lakás, ha velünk együtt sokan, mindenki jó lakásba költözhetne. Ugy gondoltuk, jó volna már helyet cserélni. Nem ártana meg nekünk, ha mi néznénk a belvárosi lefüggönyözött ablakok mögül az utca forgatagát és próbálnák meg ők a „nagyfejűek", hogy milyen érzés munka után, korgó gyomorral, fáradtan vizes lakásban kipihenni a napi munka fáradalmait. Ez persze régen volt. Néhány nap múlva tíz éve lesz annak, hogy az előbb említett időnek mindörökre vége. Megváltozott az életünk. Te jól és sokat tanultál: vezető lettél. Igazgató vagy cs tudomásom szerint meg is állód a helyed. Én megmaradtam a szakmánál. Én is elvégzem a rámbízott munkát. Mindegy, hogy hol dolgozunk, egy cél felé igyekszünk. Te is, én is azt akarjuk, hogy a régi világ soha vissza ne jöjjön és jólétben éljünk valamennyien. De nemcsak a munkánk változott meg. Megváltoztak a lakásviszonyaink is. Te és veled együtt nagyon sokan — onnan kintről — egészséges, napfényes lakásba költöztetek. Én nagyon örültem neki. Tudtam és velem együtt nagyon sokan tudták, hogy máról-holnapra évszázados elmaradást nem lehet pótolni, de bíztunk. Bíztunk és nem csalódtunk. Nem csalódtunk, mert lát juk, hogy gondolnak ránk. Büszkén nézzük a Jósika-utcai, a Marx-téri munkásbérházak építését és örömmel gondolunk a költözéssel járó gondokra. Kormányzatunk a múlt sebeit gyógyítgatja a bérházak építésével, de megértjük, hogy mindent egyszerre nem lehet. Ezért örültem én és sokan mások a Városi Párt-végrehajtóbizottság határozatának, melynek értelmében a volt lakásokból ki kell költöztetni az irodákat és vissza kell adni eredeti rendeltetésüknek. Ez a határozat helyileg a legújabb kor fejlődésével járó egyik fekélyt távolítja el a mi városunk testéről. Ennek a fekélynek része a Te vállalatod is. Azt hiszem, itt van a kutya elásva. Ezért írtam az előbbi sorokban, hogy valami nincs rendben Nálad. Amíg én türelmesen várom, hogy jó lakásba költözhessek, addig Te már benne laksz, Amikor én örültem a párthatározatnak, akkor Te homokba dugtad a fejed, hogy ne hallj róla, mert neked így kényelmesebb. ] agyon jól esett a legutóbbi tanácsülésről szóló tudósításból olvasni, hogy a párthatározatot megértve a DÉMA Cipőgyár, az Üvegért, a Ruházati Bolt, Vái-osi, Járási Földművesszövetkezet és a MEZÖKER felajánlotta a helyiségeit. De hiába kerestem a Te vállalatod nevét, nem találtam, pedig Ti is volt lakásokban helyezkedtetek el. Nemcsak az a baj, hogy nem ajánlottad fel a helyiségeket, Te ennél tovább mentél. Téged igyekeztek a Városi Tanács illetékes dolgozói ebben az ügyben felkeresni, de letagadtad magad. Nagynehezen megtaláltak, de akkor napokon keresztül „fontos" munkádra való hivatkozással nem értél rá ebben az ügyben tárgyalni. Amikor már nem tudtál a tárgyalások elől kitérni, kijelentetted, hogy a költözés pénzügyi fedezete nincs biztosítva. Mindezt betetőzted azzal, hogy a meglévő helyiségekben sem tud a vállalatod összébbhúzódni, pedig tudom, hogy megvolt már nálatok is a racionalizálás. Megmondom őszintén: nem ezt vártuk Tőled: elfeledkeztél magadról. Nem jut eszedbe, hogy honnan jöttél, nem hajtod végre a párthatározatot, melynek célja a dolgozók lakásviszonyainak megjavítása. Nemcsak arról feledkeztél meg, hogy honnan jöttél, hanem a célt sem látod magad előtt, ahová menned kell. Ez a határozat a cél felé vezető út egyik állomása. r i jóbarátok voltunk. Az elmúlt évek során Te több ízben adtál nekem a legkülönbözőbb dolgokban tanácsol. Engedd meg, hogy ebben az esetben én is viszonozzam a Te szívességedet. Azt javasolom neked, hogy add át lakás céljára a jelenlegi irodahelyiségeidet. Ezzel segítsd elő e fontos párthatározat végrehajtását. A régi barátsággal üdvözöl: SZILAGYI ANDRÁS M A „TASZSZ" cáfofata a svéd sajló híresztelésével szemben Moszkva (TASZSZ). A napákban a svéd sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a Slockholm körzetében svéd felségvizeken ismeretlen tengeralattjárót vettek észre. Szeptember 12-én az „Aftonblandet" című svéd lap cikkel közölt, amelyben olyan következtetéseket vont le, hogy a svéd felségvizeket megsértő tengeralattjáró szovjet hajó volt. A „TASZSZ "-t felhatalmazták, hogy cáfolja meg az „Aftonbiadet" cámű lap állítását. Csehszlovákia belépése az UNESCO-ba Prága (TASZSZ). A „Csehszlovák Távirati Iroda" jelentése szerint Guslav Soucek, Csehszlovákia párizsi nagykövete jegyzéket nyújtó^ át az UNESCO (az Egyesült Nemzetek közoktatási, tudományos és kulturális szervezete) főigazgatójának. A jegyzék kijelenti: Csehszlovákia elhatározta, hogy belép az UNESCO-ba. ]OBB LESZ-E AZ IDEH A BOR? A cácn^bódme^ei lób 6Mcdő[e köbül Egy álló fehér villogás a határ. Szél se moccan, s a fákat, füveket fehér por fedi, a csongrádi termőföldek nagyrészének himpora, pillekönnyű, finom hemokpor. Csörgőlevelű kukoricatáblák, lecsüggesztett fejű napraforgósok, fák, újra kukorica s aztán az első tábla, a lehajló, gyümölcsterhes faágak alatt megbúvó szőlőtőkék. Egy tábla, még egy s aztán ahogy mélyül a határ a sárga-fehér vakító ragyogásban, úgy sorakoznak a szőlőtáblák egyre sűrűbben az út mentén. Méhek, darazsak döngenek s a határt naponta járó ember talán még azt is hallja, ahogy a permetlétől kéklő levelek alatt megbúvó szőlőszemekben sűrűsödik a cukor. Ezen a mi hatalmas Alföldünkön titokzatos és bűvöletes munka folyik, amihez a nap adja a hőenergiát, a föld a nedvességet, a levegő az ózont s számtalan kellék, még ki tudja, mi mindent és egy-egy szőlőszemben — mint parányi vegykonyhában cukorrá, illattá, zamattá varázsolódik mindez. Forró a késői nyár — érik a szőlő. A {&nt<pf kébdéá Bár nem vagyok vérbeli borivó ember, a forróságot és édességet lehelő kép akaratlanul egy mászőlőterülete. Főleg kadar és kövidinka s kevés rizling, veltelini. A 306 holdról úgy 1100 hektó bort várnak, három és fél hektoliter holdankint. Kevés még ez a hozam s menteni is csak az menti, hogy az idei az első év a mezőgazdasági határozat után. Mihelyt azonban számolni kezd az ember, többet ugyan nem, ö•» jobb képet mutat a termés. A tsz még májusban úgynevezett „szállítási szerződést" kötött a borforgalmi vállalattal. Kötelezettséget vállalt mintegy 406 hektoliter bor leszállítására. Ennek a szállítási szerződésnek sok előnye van. Látszott már akkor is, amikor kötötték s éppen semmi pénze nem volt a tsz-nék, amiből előleget osztitfiítak volna a tagoknak. Nos, létrejött a szerződés s az elnöknek azonnyomban markába számoltak előlegül 200 forintot szerződött hektoiiterenkint, 81 ezer forintot összesen. Már ez sem megvetendő dolog, hogy az ember már akkor pénzt lát a borból, mikor a bornak még színét sem, de ez csak a kezdet. A szerződött bor hektója után tíz százalékkal többet fizetnek, mint az ősszel érvényben lévő szabad ár. Ha pedig a bor jobb minőségű az átlagosnál — a vörösbor szesztartalma eléri a 11.5, a fehéré aztán fogadások köttetnek — leginkább persze borban — hiszen van, aki még túllicitál a 60 mázsás becslésen s minden áron inni akar a -szőlő bőrére*. A szüret még nem kezdődött meg. Bár a gazdaság állományának nagyrésze rizling, s ezt esetleg már lehetne szedni, egyelőre még várnak a szürettel. Nagy Sándcr elvtárs, a gazdaság vezetője azt akarja elérni, hogy a cukor 24 fokig sűrűsödjön a szőlőszemekben, s a szép nyárvég kedvez is az elgondolásnak. Akkor aztán lesz minőség! A CdiuM ftincék uábják a 4-iüi'ót i Ahol a szőlőből must, aztán meg bor lesz, az átvevő és ffcldolgozó helyek s a hűvös pincék is előkészítve a szüretre: Szegeden, Szatymazon, Kisteleken, Csongrádon, Pusztamérgesen, Ullésen és Ásotthalmán. A környék ide hozza szőlőjét vagy borát. Kistelekre például Balástya, Forráskút, Pusztaszer, Sövényháza gazdái és tsz-ei összesen 800 holdról. Ezen a vidéken 6—7 mázsás átlagot becsülnek s ehhez van szabva a feldolgozó telep kapacitása is. Naponta 400 mázsa szőlő mehet át a gépeken. Mert a feldolgozót csaknem telje* áy*» iigráí A csongrádi szőlőfeldolgozó telepen az utolsó ellenőrző munkákat végzik a telep dolgozói a mintaszerűen előkészített présgépeken A telep pincéjében tisztáramosott hordók várják a csongrádkörnyéki szőlők édes mustját sikkal társul, ahol csengő jókedv emel poharat, s a pohárban gyöngyöző bor, vérpiros vagy aranysárga, kinek-kinek tetszése szerint. A borban pedig ... hej, a borban pedig jókedvet feloldó, bánatot gyógyító, szivet bolondító titok a szesszé nemesült napfény, ózon, cukor és sok egyéb. Abba a borba azonban, amit ma az Italboltban az ivó elé tesznek, valahogy kevés jutott a bút felejtető nedűből. Színe — azt mondják — mint a hipermangán. íze szokatlan a magyar nyelvnek. Szokatlan s hazájában, Olaszországban is alighanem ezért az ízért kapta nevét a *Lacrima Christi"-t. (Krisztus könnye.) A két képhez akarva-nemakarva járul a harmadik is, ez a most idézett. Mellőzve tehát minden elragadtatást, átérezve a vérbeli borivók érdeklődését, először is azt kérdezem Király Ferenc elvtárstól, a Csongrád-Békési Borforgalmi Vállalat osztályvezetőjétől: — Jobb lesz-e a bor a következő ital-évadban, mint a jelenlegiben? — Mert úgy vélem, csak ez a legfontosabb! Mégis a válasz hadd maradjon a végére. A szavakat úgysem lehet jóízűen meginni, lássuk tehát a tényeket, az egyelőre még nem borízű, de néhány hét múlva borrá forró szőlőállományt s a bor születéséhez szükséges sokféle feltételt. Hogy biztatók-e a kilátások, arról még így látatlanba is alkothat az ember némi fogalmat. A kormány már tavaly észrevette, hogy az évszázadok óta híres nemzeti bortermelés veszélyben forog. Alacsonyak voltak az államilag szabályozott borárak s a termelőnek sok vesződséggel járó bortermelés egyre kevésbbé fizetődött ki. Ezért tavaly ősszel a párt- és a kormány mezőgazdasági határozata véget vetett ennek az állapotnak. Felemelték a bor átvételi árát, leszállították a beadásmennyiséget, a szőlőtermelők sok kedvezményt kaptak. Meg is jött ettő) a szőlőtermelési kedv, de erről szóljanak a 'énvek és a számok! OléAámj. adat Pusztamérges. Szabadságharcos termelőszövetkezet. Háromszázhat hold s még külön hatvan hold elosztva a háztáji gazdaságokban — ennyi a szövetkezet pedig a 12.5 malligand-fokot, s a színe ellen sincs kifogás — ezért külön tíz százalék ártöbblet ;iár. Ez már húsz százalék. S még tíz százalékot kitesz az úgynevezett "mennyiségi jutalom*, amit öt hektolitert elérő vagy meghaladó bormennyiség szállítása után kap a szerződő: hektónkint 80 forintot. A Szabadságharcos 406 hektójánál csak ez több lesz, mint 32 ezer forint. Az idén már ötször permeteztek a tsz tábláin, a háztáji földeken nyolcszor. S volt egyéni gazda, aki 11-szer is. Ott aztán természetesen nem három és fél hektós az átlag! Mert a permetezés a lelke a jó termésnek. Ilyen esős esztendőben, mint az idei, amikor a párás levegőben napok alatt elburjánzik a peronoszpóra a szőlő levelén s az aprószemű fürtökön. A&ál 50 Háld annyit iyéb, mint módúit 500 De a határ, a csongrádmegyei homokbuckák, amelyekből ésszel és sok munkával aranynál többet érő kincset lehet elővarázsolni, mással is szolgál. A borforgalmi vállalat pusztaszeri célgazdaságába térünk be, ahol — úgy hírlik — az 50 hold annyi termést ígér, mint másutt 500. S hamarosan kiderül, nem túlzás a szám. Ezt többen megerősítik a gazdaság vezetői s a vállalat szakértői közül. Harminc—harmincöt mázsás holdankénti átlagtermésre számítanak. Az egyenesvonalú utakkal széttáblázott szőlőállomány nem mindennapi látványt nyújt. Gyom sehol. A szőlőbokrok felkötözve, mintha egyformára nyírták volna őket. De ez csak a forma. A lényeg akkor tűnik elő, ha a bőséges permetlétől kéklő leveleket félrehajtja az ember: a tőkék a vesszők tetejéig megrakva fürtökkel. Egyen — csak úgy találomra választjuk ki — megszámoljuk a fürtöket: 43 van rajta. Nem túlságosan nagyok, olyan 20—25 dekás fürtök, tehát körülbelül 8—9 kilogramm szőlő egy tőkén. Nem nehéz számvetést csinálni! Van azonban olyan tábla is, amelyikről 60 mázsát várnak holdankint. Ilyen vonatkozásban 1 sen gépesítették. A régen legnagyobb erőt kívánó munkát, a préselést félkézzel nyugodtan el lehet végezni. A három hidraulikus prés bármelyikén nyugodtan nyom egy ember félkézzel 2—300 légkörnyit. A csongrádi telepen is nefejezték az előkészületeket. A szokásos "Mi űjság?*-ra ennyi a válasz: "Várjuk a szőlőt* A présház ragyogó fehérre meszelve és fehér a pince fala s a hordók alatt a betonászok is. Minden ragyog a tisztaságtól — Bari János pincevezetőt dicsérve. Itt is elevátor, hidraulikus prések, motorszivattyúk s a láncok, kanalak, súlyok, karok, kosárpántok, szóval minden vasrész olajfestékkel újrafestve pirosra, fehérre, zöldre. Kell ez a rozsda ellen, de a telep "festőművészei* Paksi János, Donka András, Bánfi Illés és Forgó Farkas a szépre is adtak. Itt az idén körülbelül nyolcezer mázsa szőlő kerül feldolgozásra. Tizenöt-húsz ember dolgozik itt, de már teljesen gépekkel. Ezek a gépek s sok egyéb még ezeken a telepeken jórészt 'dei és tavalyi beruházás. Fontos részei a mezőgazdaságfejlesztési programmnak. Néhány évig még alaposan megdrágítja ez a szőlőfeldolgozást s az állami termelést. Mert nagy összegekről van itt szó. A csongrádi telepen például tavaly 140 ezer forintot költöttek el gépekre és építkezésre. A kistelekin az idén százezret, a pusztaszeri gazdaságban most építenek 200 ezer forintért fürdőt, ebédlőt, öltözőt. A u-áladt S végül a megválaszolatlanul maradt kérdés: jobb lesz-e a bor az idén? Nyugodtan lehet rá felelni, hogy jobb lesz. A szakemberek is azt mondták: jobb lesz a termés minősége, s több is lesz, mint tavaiy. Emellett természetesen sokmmden függ a borexport és a nemzetközi cserekereskedelem méreteitől. Dehát a mezőgazdasági határozatban így olvasható: Bőségesen ellátni a lakosságot kenyérrel, hússal, zsírral. gyümölccsel és borral. Az intézkedésekből joggal lehet arra következtetni, hogy jó borra gondoltak a határozat szerzői. A kilátások sem biztatnak mással. ... Fejér Dénes