Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-19 / 222. szám

VASÁRNAP 1954 SZEPTEMBER 19. DÉLM&GYÜRORSZIIG t) (u ár napi leoél E Egy vállalatvezetőhöz KEDVES BARÁTOM! H udom, tájékozott ember vagy. Érdekelnek a fontosabb esemé­nyek, történjenek azok a világ bármely táján, vagy a mi városunkban. Emlékszem, milyen élénk helyeslést és érdeklődést vál­tott ki belőled a kormányprogramul megjelenése, Arra is emlékszem, amikor a genfi tanácskozás után azf mondtad, hogy mégis csak mi győztünk. De nemcsak az ilyen nagyjelentőségű események foglalkoz­tattak eddig téged, melyek a világpolitika alakulására, vagy az or­szág fejlődésére nézve annyira fontosak, hanem a mi városunk ki­sebb, vagy nagyobb jelentőségű ügyei is. Éppen ezért biztos vagyok abban, hogy ismered a Városi Párt-végrehajtóbizottság egyik legutóbbi helyi jellegű, de nagyjelen­tőségű határozatát is, melynek értelmében még ebben az évben száz lakást kell biztosítani nagycsaládos, becsületes dolgozóknak, olyan he­lyiségekből, melyek lakás cél kit szolgálták mindig, de az elmúlt évek során irodahelyiségeknek vetLík igénybe őket. Ez a jelentős dolog nem kerülhette el a figyelmedet, hiszen valószínűleg ott voltál azon a pártaktíva ülésen, ahol szó volt erről. De, ha nem voltál ott, bizto­san eljutott hozzád a héten msfftarott tanácsülés híre, mert ott is fel­vetették. Végül, ha ebben az időben nem tartózkodtál volna Szege­den, biztosan hallottál a munkatársaidtól valamit, mert igen sokan beszélnek róla, komoly társadalmi megmozdulást váltott ki a lakos­tág körében e határozat végrehajtásának elősegítése. Mégis: valami nincs rendben Nálad. Vagy nem mozdultál ki az utóbbi hetekben egészséges, kényelmesen berendezett lakásodból vagy egyszerűen nem akarod megérteni ezt a határozatot. Pedig hidd el, ugyanúgy vonatkozik ez Terád is, mint a többiekre. Nem akarom feleleveníteni a múltat — elég volt azt egyszer át­élni — mégis kénytelen vagyok (gy néhány dologra emlékeztetni mert úgy gondolom, ez használ az ügynek. 1mlékszel mégf Igaz, régen volt. Te is, én is földes szoba­konyhás lakásban, azt is lehet mondani, hogy odúban lak­tunk, nagyszámú családunkkal együtt. Nagyon sokat beszélgettünk ab­ban az időben. Akkor még nem tudtuk — amit ma már értünk —, hogy miért kell nekünk egészségtelen helyen összezsúfolva, jófemán egymás hegyén-hátán élnünk. Ha ritkán volf annyi pénzünk, hogy elmenjünk a moziba a belvárosi lakások lefüggönyözött ablakai előtt elhaladva, sokszor gondoltuk Te is, én is ugyanazt: milyen jó is vol­na egyszer egészséges lakásban lakni. Szinte nem is volt kedvünk a friss levegőt adó utcáról hazamenni a levegőtlen lakásba. Persze ügy voltunk ezzel, hogy számunkra csak akkor volna igazán meg­nyugtató a jó lakás, ha velünk együtt sokan, mindenki jó lakásba költözhetne. Ugy gondoltuk, jó volna már helyet cserélni. Nem ártana meg nekünk, ha mi néznénk a belvárosi lefüggönyözött ablakok mögül az utca forgatagát és próbálnák meg ők a „nagyfejűek", hogy milyen érzés munka után, korgó gyomorral, fáradtan vizes lakásban kipihenni a napi munka fáradalmait. Ez persze régen volt. Néhány nap múlva tíz éve lesz annak, hogy az előbb említett időnek mindörökre vége. Megváltozott az éle­tünk. Te jól és sokat tanultál: vezető lettél. Igazgató vagy cs tudo­másom szerint meg is állód a helyed. Én megmaradtam a szakmá­nál. Én is elvégzem a rámbízott munkát. Mindegy, hogy hol dolgo­zunk, egy cél felé igyekszünk. Te is, én is azt akarjuk, hogy a régi világ soha vissza ne jöjjön és jólétben éljünk valamennyien. De nemcsak a munkánk változott meg. Megváltoztak a lakásviszonyaink is. Te és veled együtt nagyon sokan — onnan kintről — egészséges, napfényes lakásba költöztetek. Én nagyon örültem neki. Tudtam és velem együtt nagyon sokan tudták, hogy máról-holnapra évszázados elmaradást nem lehet pótolni, de bíztunk. Bíztunk és nem csalód­tunk. Nem csalódtunk, mert lát juk, hogy gondolnak ránk. Büszkén néz­zük a Jósika-utcai, a Marx-téri munkásbérházak építését és öröm­mel gondolunk a költözéssel járó gondokra. Kormányzatunk a múlt sebeit gyógyítgatja a bérházak építésével, de megértjük, hogy min­dent egyszerre nem lehet. Ezért örültem én és sokan mások a Vá­rosi Párt-végrehajtóbizottság határozatának, melynek értelmében a volt lakásokból ki kell költöztetni az irodákat és vissza kell adni eredeti rendeltetésüknek. Ez a határozat helyileg a legújabb kor fej­lődésével járó egyik fekélyt távolítja el a mi városunk testéről. En­nek a fekélynek része a Te vállalatod is. Azt hiszem, itt van a kutya elásva. Ezért írtam az előbbi so­rokban, hogy valami nincs rendben Nálad. Amíg én türelmesen várom, hogy jó lakásba költözhessek, ad­dig Te már benne laksz, Amikor én örültem a párthatározatnak, akkor Te homokba dugtad a fejed, hogy ne hallj róla, mert neked így kényelmesebb. ] agyon jól esett a legutóbbi tanácsülésről szóló tudósításból olvasni, hogy a párthatározatot megértve a DÉMA Cipőgyár, az Üvegért, a Ruházati Bolt, Vái-osi, Járási Földművesszövetkezet és a MEZÖKER felajánlotta a helyiségeit. De hiába kerestem a Te vál­lalatod nevét, nem találtam, pedig Ti is volt lakásokban helyezkedte­tek el. Nemcsak az a baj, hogy nem ajánlottad fel a helyiségeket, Te ennél tovább mentél. Téged igyekeztek a Városi Tanács illetékes dol­gozói ebben az ügyben felkeresni, de letagadtad magad. Nagynehe­zen megtaláltak, de akkor napokon keresztül „fontos" munkádra való hivatkozással nem értél rá ebben az ügyben tárgyalni. Amikor már nem tudtál a tárgyalások elől kitérni, kijelentetted, hogy a költözés pénzügyi fedezete nincs biztosítva. Mindezt betetőzted azzal, hogy a meglévő helyiségekben sem tud a vállalatod összébbhúzódni, pedig tudom, hogy megvolt már nálatok is a racionalizálás. Megmondom őszintén: nem ezt vártuk Tőled: elfeledkeztél ma­gadról. Nem jut eszedbe, hogy honnan jöttél, nem hajtod végre a párthatározatot, melynek célja a dolgozók lakásviszonyainak meg­javítása. Nemcsak arról feledkeztél meg, hogy honnan jöttél, hanem a célt sem látod magad előtt, ahová menned kell. Ez a határozat a cél felé vezető út egyik állomása. r i jóbarátok voltunk. Az elmúlt évek során Te több ízben ad­tál nekem a legkülönbözőbb dolgokban tanácsol. Engedd meg, hogy ebben az esetben én is viszonozzam a Te szívességedet. Azt javasolom neked, hogy add át lakás céljára a jelenlegi irodahe­lyiségeidet. Ezzel segítsd elő e fontos párthatározat végrehajtását. A régi barátsággal üdvözöl: SZILAGYI ANDRÁS M A „TASZSZ" cáfofata a svéd sajló híresztelésével szemben Moszkva (TASZSZ). A napákban a svéd sajtóban olyan hírek jelen­tek meg, hogy a Slockholm körzeté­ben svéd felségvizeken ismeretlen tengeralattjárót vettek észre. Szep­tember 12-én az „Aftonblandet" cí­mű svéd lap cikkel közölt, amely­ben olyan következtetéseket vont le, hogy a svéd felségvizeket meg­sértő tengeralattjáró szovjet hajó volt. A „TASZSZ "-t felhatalmazták, hogy cáfolja meg az „Aftonbiadet" cámű lap állítását. Csehszlovákia belépése az UNESCO-ba Prága (TASZSZ). A „Csehszlovák Távirati Iroda" jelentése szerint Guslav Soucek, Csehszlovákia pá­rizsi nagykövete jegyzéket nyúj­tó^ át az UNESCO (az Egyesült Nemzetek közoktatási, tudományos és kulturális szervezete) főigaz­gatójának. A jegyzék kijelenti: Csehszlovákia elhatározta, hogy belép az UNESCO-ba. ]OBB LESZ-E AZ IDEH A BOR? A cácn^bódme^ei lób 6Mcdő[e köbül Egy álló fehér villogás a határ. Szél se moccan, s a fákat, füveket fehér por fedi, a csongrádi ter­mőföldek nagyrészének himpora, pillekönnyű, finom hemokpor. Csörgőlevelű kukoricatáblák, le­csüggesztett fejű napraforgósok, fák, újra kukorica s aztán az első tábla, a lehajló, gyümölcsterhes faágak alatt megbúvó szőlőtőkék. Egy tábla, még egy s aztán ahogy mélyül a határ a sárga-fehér va­kító ragyogásban, úgy sorakoznak a szőlőtáblák egyre sűrűbben az út mentén. Méhek, darazsak dönge­nek s a határt naponta járó em­ber talán még azt is hallja, ahogy a permetlétől kéklő levelek alatt megbúvó szőlőszemekben sűrűsö­dik a cukor. Ezen a mi hatalmas Alföldünkön titokzatos és bűvöle­tes munka folyik, amihez a nap adja a hőenergiát, a föld a ned­vességet, a levegő az ózont s szám­talan kellék, még ki tudja, mi mindent és egy-egy szőlőszemben — mint parányi vegykonyhában cukorrá, illattá, zamattá varázsoló­dik mindez. Forró a késői nyár — érik a szőlő. A {&nt<pf kébdéá Bár nem vagyok vérbeli borivó ember, a forróságot és édességet lehelő kép akaratlanul egy má­szőlőterülete. Főleg kadar és kövi­dinka s kevés rizling, veltelini. A 306 holdról úgy 1100 hektó bort várnak, három és fél hektoliter holdankint. Kevés még ez a hozam s menteni is csak az menti, hogy az idei az első év a mezőgazdasági határozat után. Mihelyt azonban számolni kezd az ember, többet ugyan nem, ö•» jobb képet mutat a termés. A tsz még májusban úgynevezett „szállí­tási szerződést" kötött a borfor­galmi vállalattal. Kötelezettséget vállalt mintegy 406 hektoliter bor leszállítására. Ennek a szállítási szerződésnek sok előnye van. Lát­szott már akkor is, amikor kötöt­ték s éppen semmi pénze nem volt a tsz-nék, amiből előleget osztitfií­tak volna a tagoknak. Nos, létre­jött a szerződés s az elnöknek azonnyomban markába számoltak előlegül 200 forintot szerződött hektoiiterenkint, 81 ezer forintot összesen. Már ez sem megvetendő dolog, hogy az ember már akkor pénzt lát a borból, mikor a bornak még színét sem, de ez csak a kez­det. A szerződött bor hektója után tíz százalékkal többet fizetnek, mint az ősszel érvényben lévő sza­bad ár. Ha pedig a bor jobb minő­ségű az átlagosnál — a vörösbor szesztartalma eléri a 11.5, a fehéré aztán fogadások köttetnek — leg­inkább persze borban — hiszen van, aki még túllicitál a 60 má­zsás becslésen s minden áron inni akar a -szőlő bőrére*. A szüret még nem kezdődött meg. Bár a gazdaság állományá­nak nagyrésze rizling, s ezt esetleg már lehetne szedni, egyelőre még várnak a szürettel. Nagy Sándcr elvtárs, a gazdaság vezetője azt akarja elérni, hogy a cukor 24 fo­kig sűrűsödjön a szőlőszemekben, s a szép nyárvég kedvez is az el­gondolásnak. Akkor aztán lesz mi­nőség! A CdiuM ftincék uábják a 4-iüi'ót i Ahol a szőlőből must, aztán meg bor lesz, az átvevő és ffcldolgozó helyek s a hűvös pincék is előké­szítve a szüretre: Szegeden, Szaty­mazon, Kisteleken, Csongrádon, Pusztamérgesen, Ullésen és Ásott­halmán. A környék ide hozza sző­lőjét vagy borát. Kistelekre példá­ul Balástya, Forráskút, Pusztaszer, Sövényháza gazdái és tsz-ei össze­sen 800 holdról. Ezen a vidéken 6—7 mázsás átlagot becsülnek s ehhez van szabva a feldolgozó te­lep kapacitása is. Naponta 400 mázsa szőlő mehet át a gépeken. Mert a feldolgozót csaknem telje* áy*» iigráí A csongrádi szőlőfeldolgozó telepen az utolsó ellenőrző munkákat végzik a telep dolgozói a min­taszerűen előkészített présgépeken A telep pincéjében tisztáramosott hordók várják a csongrádkörnyéki szőlők édes mustját sikkal társul, ahol csengő jókedv emel poharat, s a pohárban gyön­gyöző bor, vérpiros vagy arany­sárga, kinek-kinek tetszése szerint. A borban pedig ... hej, a borban pedig jókedvet feloldó, bánatot gyógyító, szivet bolondító titok a szesszé nemesült napfény, ózon, cu­kor és sok egyéb. Abba a borba azonban, amit ma az Italboltban az ivó elé tesz­nek, valahogy kevés jutott a bút felejtető nedűből. Színe — azt mondják — mint a hipermangán. íze szokatlan a magyar nyelvnek. Szokatlan s hazájában, Olaszor­szágban is alighanem ezért az ízért kapta nevét a *Lacrima Christi"-t. (Krisztus könnye.) A két képhez akarva-nemakarva járul a harmadik is, ez a most idé­zett. Mellőzve tehát minden elra­gadtatást, átérezve a vérbeli bor­ivók érdeklődését, először is azt kérdezem Király Ferenc elvtárs­tól, a Csongrád-Békési Borforgalmi Vállalat osztályvezetőjétől: — Jobb lesz-e a bor a következő ital-évadban, mint a jelenlegiben? — Mert úgy vélem, csak ez a leg­fontosabb! Mégis a válasz hadd maradjon a végére. A szavakat úgysem lehet jóízűen meginni, lás­suk tehát a tényeket, az egyelőre még nem borízű, de néhány hét múlva borrá forró szőlőállományt s a bor születéséhez szükséges sok­féle feltételt. Hogy biztatók-e a kilátások, ar­ról még így látatlanba is alkothat az ember némi fogalmat. A kor­mány már tavaly észrevette, hogy az évszázadok óta híres nemzeti bortermelés veszélyben forog. Ala­csonyak voltak az államilag sza­bályozott borárak s a termelőnek sok vesződséggel járó bortermelés egyre kevésbbé fizetődött ki. Ezért tavaly ősszel a párt- és a kormány mezőgazdasági határozata véget ve­tett ennek az állapotnak. Felemel­ték a bor átvételi árát, leszállítot­ták a beadásmennyiséget, a szőlő­termelők sok kedvezményt kaptak. Meg is jött ettő) a szőlőtermelési kedv, de erről szóljanak a 'énvek és a számok! OléAámj. adat Pusztamérges. Szabadságharcos termelőszövetkezet. Háromszázhat hold s még külön hatvan hold elosztva a háztáji gaz­daságokban — ennyi a szövetkezet pedig a 12.5 malligand-fokot, s a színe ellen sincs kifogás — ezért külön tíz százalék ártöbblet ;iár. Ez már húsz százalék. S még tíz szá­zalékot kitesz az úgynevezett "mennyiségi jutalom*, amit öt hek­tolitert elérő vagy meghaladó bor­mennyiség szállítása után kap a szerződő: hektónkint 80 forintot. A Szabadságharcos 406 hektójánál csak ez több lesz, mint 32 ezer fo­rint. Az idén már ötször permeteztek a tsz tábláin, a háztáji földeken nyolcszor. S volt egyéni gazda, aki 11-szer is. Ott aztán természetesen nem három és fél hektós az átlag! Mert a permetezés a lelke a jó termésnek. Ilyen esős esztendőben, mint az idei, amikor a párás leve­gőben napok alatt elburjánzik a peronoszpóra a szőlő levelén s az aprószemű fürtökön. A&ál 50 Háld annyit iyéb, mint módúit 500 De a határ, a csongrádmegyei homokbuckák, amelyekből ésszel és sok munkával aranynál többet érő kincset lehet elővarázsolni, mással is szolgál. A borforgalmi vállalat pusztaszeri célgazdaságába térünk be, ahol — úgy hírlik — az 50 hold annyi termést ígér, mint másutt 500. S hamarosan kiderül, nem túl­zás a szám. Ezt többen megerősí­tik a gazdaság vezetői s a vállalat szakértői közül. Harminc—harminc­öt mázsás holdankénti átlagter­mésre számítanak. Az egyenesvonalú utakkal szét­táblázott szőlőállomány nem min­dennapi látványt nyújt. Gyom se­hol. A szőlőbokrok felkötözve, mintha egyformára nyírták volna őket. De ez csak a forma. A lényeg akkor tűnik elő, ha a bőséges per­metlétől kéklő leveleket félrehajtja az ember: a tőkék a vesszők tete­jéig megrakva fürtökkel. Egyen — csak úgy találomra választjuk ki — megszámoljuk a fürtöket: 43 van rajta. Nem túlságosan nagyok, olyan 20—25 dekás fürtök, tehát körülbelül 8—9 kilogramm szőlő egy tőkén. Nem nehéz számvetést csinálni! Van azonban olyan tábla is, amelyikről 60 mázsát várnak holdankint. Ilyen vonatkozásban 1 sen gépesítették. A régen legna­gyobb erőt kívánó munkát, a pré­selést félkézzel nyugodtan el lehet végezni. A három hidraulikus prés bármelyikén nyugodtan nyom egy ember félkézzel 2—300 légkörnyit. A csongrádi telepen is nefejez­ték az előkészületeket. A szokásos "Mi űjság?*-ra ennyi a válasz: "Várjuk a szőlőt* A présház ra­gyogó fehérre meszelve és fehér a pince fala s a hordók alatt a be­tonászok is. Minden ragyog a tisz­taságtól — Bari János pinceveze­tőt dicsérve. Itt is elevátor, hid­raulikus prések, motorszivattyúk s a láncok, kanalak, súlyok, karok, kosárpántok, szóval minden vas­rész olajfestékkel újrafestve pi­rosra, fehérre, zöldre. Kell ez a rozsda ellen, de a telep "festőmű­vészei* Paksi János, Donka And­rás, Bánfi Illés és Forgó Farkas a szépre is adtak. Itt az idén körül­belül nyolcezer mázsa szőlő kerül feldolgozásra. Tizenöt-húsz ember dolgozik itt, de már teljesen gé­pekkel. Ezek a gépek s sok egyéb még ezeken a telepeken jórészt 'dei és tavalyi beruházás. Fontos részei a mezőgazdaságfejlesztési programm­nak. Néhány évig még alaposan megdrágítja ez a szőlőfeldolgozást s az állami termelést. Mert nagy összegekről van itt szó. A csongrá­di telepen például tavaly 140 ezer fo­rintot költöttek el gépekre és épít­kezésre. A kistelekin az idén száz­ezret, a pusztaszeri gazdaságban most építenek 200 ezer forintért fürdőt, ebédlőt, öltözőt. A u-áladt S végül a megválaszolatlanul maradt kérdés: jobb lesz-e a bor az idén? Nyugodtan lehet rá felelni, hogy jobb lesz. A szakemberek is azt mondták: jobb lesz a termés minő­sége, s több is lesz, mint tavaiy. Emellett természetesen sokmmden függ a borexport és a nemzetközi cserekereskedelem méreteitől. De­hát a mezőgazdasági határozatban így olvasható: Bőségesen ellátni a lakosságot kenyérrel, hússal, zsír­ral. gyümölccsel és borral. Az in­tézkedésekből joggal lehet arra következtetni, hogy jó borra gon­doltak a határozat szerzői. A kilá­tások sem biztatnak mással. ... Fejér Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom