Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-12 / 216. szám

VASARNAP, 1954 .SZEPTEMBER 12 Anyakönyvi hírek •zrptembcr 10-ig. 1954 szeptember 3-tól C HAZASSAGOT KÖTÖTTEK Ladányi Antal és Vida Rózsa. Lőrincz István es Maróti Julianna. R,kk Ferenc és Varga Margit, Salamon József és Sáli djr El zsebet. Szekeres István és Forgó Mária, Kónya Imre és Hideg Mária, Szi­ráki Lajos és Szabó Ilona, Csiszár Imre és Junker Beatrice, Bite István és Gaz­dag Mária, Kókai József és Fülöp Mar­git, Tanai János és Király Ágnes, Lová­szi Sándor és Sándor Rozália. Bob.ily Já­nos és Schlemmer Alexandra, Szél Jenő és Farkas Eszter. Dobó Kálmán és Kato­na Julianna, Rózsi István és Horváth An­na. Nógrádi Sándor és Vezér Mária, Dén­es.k Ottó és Laczkó Rozália, Juhász Mi­hály és Szanka Erzsébet, Kutasi Tibor és Rónai Viktória. Kuripla Sándor és Biczók Erzsébet, Konsanszki Antal és Boiváry Sarolta, Bárányi Lajos és Bakai Eizsébet, Dudás László és Gerle Teodóra, Szabó Ferenc és Traurn Erzsébet. SZÜLETÉSEK Kemény Gyula és Verebély Gizella András, Kiss József és Juhász Irén Jó­zsef, Kocsis Sándor és Gombos Etelka Piroska, Körmendi Ferenc és Bárányi Rozália Rozália, Paplogó Sándor és Se­bők Ilona Ernő, Weigert Ede és Béltcki Julianna Endre, Suhajda János és Prá­gai Ilona Ilona, Révész Mihály és Márki Julianna Péter. Nagy József és Tombácz Julianna József, Csermely István és Miczki Piroska István, Vas3 József és Vörös Etelka Ágnes, Vékony Sándor és Varga Anna Anna, Schik Dezső és Szan­di Rozália Róbert, Apró Mátyás és Kor­mányos Mária Rózsa, Gózon Mihály és Lengyel Matild Zsuzsanna, Felföldi Sán­dor és Kovács Veronika Ida, Kopasz Fe­renc és Vastag Margit Éva, Szőke János é- Dudás Erzsétiet Mária, Szabados Ist­ván és Icán Erzsébet Ágnes, Tápai János és Horváth Erzsébet János, Négvökrii Sándor és Koszó Mária Sándor, Berta István és Kispéter Etelka Mária. Borbás István és Borbás Erzsébet Zoltán, Farkas Oszkár és Farkas Irén Edit, Gém Imre és Tóth Irén Imre, Kovács József és Ne­mes Berta Katalin, Molnár Miliály és fiajos Piroska Hermina, Németh István és Vavra Julianna Julianna, Szilágyi Jó­zsef és Pipicz Piroska József, Terhes Jó­zs f és Bajtai Rozália Zoltán, Vincze Géza és Kószó Matild Valéria, Dudás Ferenc 'és Dudás Erzsébet János, Gérr.es István és Sebők Franciska János. Gár­gván József és Kalmár Jolán Mária, Lu­kács János és Kiss Erzsébet János. Mán­rioki Zoltán és Braun Erzsébet Julianna, Szélpál László és Török Emiiia Márta. Vass Sándor és Varga Ilona László. Far­kas István és Deli Mária Péter, Huszka Mihály és Vincze Mária István. Hnszka Mihály és Vir.ce Mária Antal. Kasza Gá­bor és Pópity Anna Ágnes. Spa'a Árpád és Kéri Piroska Piroska, Kiszi István es Hegyesi Margit István. Ikládi András és Tölti Mária András. Tóth Péter cs Bara­nyai Etelka Péter, Zsiga Kálmán és Mert­lik Rozáliának Ágnes nevű gyermeke szü­letett. „Tiszta vizet öntenek a pohárba az alsóvárosi Új Élet tsz tagjai" Kizárták a kutákot, huszonegyen visszavonták a kilépési nyilatkozatot, ketten felvételüket kérték a tsz-be "" '.i !"*"!*• ELHALTAK Hisz Julianna 1. Bigörs István 2 napos. Mernyák Imre 57, Engi Istvánnc Me*zl Mária 70. Boros Imre 34. SzüC3 István 60. ördög Géza 80, Greski Jánosné Kar­dos Márta 24. Fazekas Ottó 25, Flekes Béla 3 hó. Tilt Mátyásné Bartholomediesz Borbála 54, Puskás Julianna 70. Szabó Ferenc 55. Tó'h József 56, Kocsis József­né Szlamina Julianna 63, Szebenyei Kál­mánná Magyar Ilona 71 éves korában. f TANACSTAGOK FOGADÖÖRAI Szeptember I2-én. vasárnap délelőtt 9­töl II-ig az üjszegedi Temesvári-körúti iskolában Szabó Ferencné, 14-én, kedden délután 4-től 6-ig a Kossuth Lajos-su­gárút 63. szám alattt KIK. helyiségoen Nagy Géza, a Vásárhelyi-sugárút 67. sz. Matti KIK. helyiségben Farkas István­ná. a Petőfi Sándor-sugárút 89. sz. alatti KIK. helyiségben Komócsin Antal, I5-én. szerdán délelőtt lO-től 12-ig a Tanácshá­zán Szegi István tanácstag tart fogidó­órát. Savanya Miklós, a tsz elnöke be­szél. A teremben ülők csendben fi­gyelik. Érdekes dolgokat mond, ar­ról beszél, hogy az alsóvárosi Uj Élet tsz tagjai előtt milyen felada­tok állanak most. Sorolja a nehéz­ségeket is, amin segíteni kellene, hangsúlyozza, hogy ezért hívták össze az értekezletet. — Nálunk a kukoricatörés na­gyobb munka, mint az aratás. Jó munkaszervezést kíván ez a tenni­való, ha idejében be akarjuk taka­rítani a termést az őszi esős idők előtt. Több ok sürgeti ezt a mun­kát: tető alatt legyen a kukorica, a szár, mert nem mindegy, hogy levélnélküli kórót, vagy jó takar­mányt raknak-e kúpokba. É3 ott a másik sürgős tennivaló, a veíes, az sem tűr halasztást. Ezért mondom, egv szívvel, lélekkel bele a kukori­cába! Parasztosan röviden, tömören be­szél, de mindenki ért a szóból. Ezt bizonyítja, hogy egymás után kérnek szót a tagok. Ábrahám Ba­lázs az első hozzászóló. Öt az elosz-. tás foglalkoztatja. „Első kocsikkal a tanyába s amikor a közöst be­hordtuk, aztán osszuk a többit s ami jár, azt vigyük haza". E körül azán vita támad, mikor hogyan má­zsáljanak s végül megegyeznek, minden második nap mérnek a munkacsapatoknak. Addig kint a földön szárad a kukorica, mert ha góréba hányják minden nap, több kár lenne, mint haszon. Ök pedig nem akarnak penészes kukoricát etetni az állatokkal, mert a nyers kukorica rövid idő alatt befülled a geréban. — Jó, jó, de mi lesz a beadással? — veti fel Nagyi János, aki eddig az ajtón kívül állt. Nem hallotta az elnök beszámolójából, hogy az ed­digi sertésbeadással és a most még beállított 17 süldő megihizlalásával élőállatban teljesiti a tsz kukorica­beadási kötelezettségét. Tavalyi ku­koricával hizlalták a sertéseket, ha­táridőre adták be jórészét, ezért 58 mázsa 80 kilogramm májusi mor­zsol kukoricabeadásukat engedték el korábban, de a most beállított hízók beadása után további 37 má­zsa morzsolt kukoricával csökken a beadásuk, vagyis nem kell bead­niok semmit ebből a termcnyféleség­ből. így aztán egy munkaegységre az állam nyújtotta kedvezmény nyomán 55 deka kukoricával töb­bet oszthatnak. Van aki mindjárt számol is, az elnök segít, ö már kiszámította, hogy munkaegységei­re Hajas Ferenc 180, Dobó Antal 137, Nagyi János 130 kilóval kap többet. A megelégedés moraja fut végig a termen. Érdemes volt — mondják többen is és most újra látják, mit jelent a tsz részére az állami segítség. Az elnök alig győz válaszolni a kérdésekre. Már sorolja is, hogy az előzetes számítás szerint a szep­tember l-ig teljesített munkaegységekre körülbelül hét kilogramm kukorica jut. — Ezzü alacsony számot mondtam nem akarok a fellegekben járni. Az előzetes számításból inkább töb­bet kapjunk a végén, mint keve­sebbet. — Hát ennél több lesz — mond­ják többen is. Most egy kis perpatvar kevere­dik a tsz gyűlésen, amikor arra k-H-ül snr, hoeyan vonják be a ker­tészeti brigád tagjait a kukorica­törés nagy munkájába. Tudott do­log, hogy a kertészeiben sok idő­sebb munkás van, akiket egész év­ben sokan lebecsültek a termelő­szövetkezetben, nem jó szemmel néz­tek, helyesebben a közhangulatot ellenük igyekeztek fordítani. A pártszervezet, a tsz vezetősége azonban, megakadályozta ezt. Amit az öregekkel műveltek, az nem volt véletlen és ezt most a termelőszövet­kezet ülése is megállapította. Dobó Lajos emelkedik fel vörösodö arc­cal. — Én nem vágom a szárat az öregek helyett. Én megcsinálom a magaméi, de más helyett nem dol­gozom. volt véletlen, hogy egyik napról a másikra a tavasszal többen adták be a kilépést. Ezért hát jól körül­néztek az Uj Élet tsz tagjai, Csak­hamar kiderült, fekély van a ter­melőcsoportban. Nemcsak a külső ellenség, hanem arról is beszélhet­nek, hogy belső ellenség is ártott. És mos'; a tsz ülésén elhangzott a szó: „Öntsünk tiszta vizet a po­hárba!" Ki bántja az öregeket, ki­nek a munkacsapatában válogatták a krumplit, ki ócsárolta jogtalanul a villanj darálóért, a villanyfelsze­relésért a vezetőséget, ki hagyta ott a műút mentén szégyenszemre ka­pálatlaoul munkacsapatának ku­koricáját? Minden szál egy helyre vezetett. Előbb-utóbb minden „pro­blémánál" „Tityé"-hez lyukadtak ki. Ki oz a Titye ? Hódi Péter, aki mikor belépett, kinthagyott négy hold földjét azt állítva, hogy az a lányáé. „Kint fe­lejtett" egy lovat, s ha határozatot hozott a vezetőség, gúnyos meg­jegyzésekkel kísérte, de mindezt tehette, mert eltűrte néki a vezető­ség és eltűrte a tagság is. Apjáról is kiderült, városatya volt a múlt­ban. az pedig dolgozó paraszt nem lehetett. Eltűrték, hogy munkacsa­pata területének egy részén gazzal veisenyezzen a kukorica és e ver­seryből a gyom kerüljön ki győz­tesen. Eltűrték, hogy belülről bom­lassza a termelőszövetkezetet, űzze, — Ki mondja, hogy más helyett I csalja kifelé a tsz-tagokat. De most dolgozz? — fut végig a moraj termen. — Mit gondolsz, te nem öregszel meg? — pattan fel Csiszár Antal. — Nálam, az én munkacsapatomban az öregek kedvezményben vannak, Ilyenről szó sem lehet. Tudom, egyesek szívesen kinthagyják az öregeket a tallón, még a kocsira sem veszik fel. Dobó Lajos bejjeb húzza a nya­kát. — Már megint kezdődik — szól közbe valaki. Aki ismeri az Uj Élet termelő­szövetkezet ügyeit, az tudja, mit je­lent ez a három szó: „Már megint kezdődik". Nem újkelotű dolog, hogy egyesek a szövetkezeten belül így akarják elkedvetleníteni az öregeket. Hozzá lehet tenni: így akarják ki­űzni a tsz-ből. Pedig ők is megtet­ték a magukét, a kertészeti mun­kával nem kevesebb, mint 76.878 forintot hoztak a tsz kasszájába. Az sem véletlen, hogy a burgonya­szedésnél egyesek válogatva vitték hazat részüket, a „cseppjét" ott­hagyták, bár előtte határozatot hoz­tak arra, úgy részesednek a burgo­nyából, ahogy megtermett. Az sem elérkezett az idő: „söpörjünk tisz­tára mindent a magunk portáján". Kulák ez, az a'ma nem esik jnessze , ej' így a fájától. mondanivalóját: — Nem közénk való, azonnal ki vele! — szólt Hallai Mihály. Hang­ja mint a parancsszó csattant, ma­gabiztosan mondja: — Ki vele! A felismerés meggyőzte a helyes út­ról, pedig még ő is néhány nappal ezelőtt azok közé számított, akik beadták a kilépési nyilatkozatot. De most visszakérte. A szép termés­eredmény, a várható jó jövedelem az ellenséges cselekedet felismerése meggyőzte őket, van jövője az Uj Élet termelőszövetkezetben nem­csak a fiataloknak, hanem az öre­geknek is. Van itt jövője minden becsületes, dolgos parasztember­nek. Ma már ott fekszik az íróasz­tal fiókjában sok újabb kis cédula, füzetből kitépett kockás vagy vo­nalas papíron, olyan amilyet ta­visszal írtak. Igaz akkor bizonyta­lanul még tapogatva, gondolkodva, de mégis leírták: „Ezennel bejelen­tem kilépésem". Most a másik pa­píron ott áll a szöveg: „Visszavo­nom kilépési nyilatkozatom, to­vábbra is az Uj Élet termelőszövet­kezet tagja akarok maradni". Ha­tározott szavak. A papírokra írott (20) .1 — Azt már nem! —• nj'omtam meg a szót ha­tározottan. Semmikép nem en­gedtem, hogy tovább kí­nozza magát, bár igen-jói esett, hogy haj­landó lett volna szenvedni is kettőnk tán­cáért .., „Nagyszerű kislány!" — gondoltam boldog szívdobogással, örömömben legjobb lett volna felkapni a karomba, s körbefutni vele az udvaron. De még tizenötödik évében sem bolondozhat az ember kedve szerint... így aztán megelégedtünk azzal, hogy leülhet­tünk a kút közelében egy rokkant másfél­lábú targoncára. Innen a tánc is látszott, s mink is belelátszottunk az Erzsi néném ho­mályba vizslató szemébe. Szorosan egymás mellé ültünk, szembe Erzsi nénémmel s a színnel, hogy a kezünket egymásbazárhassuk a hátunk mögött... Felejthetetlen nyáreste volt! A fejünk felett csendeskén tintaszínűvé vált az ég, s néhány csillag sziporkázva bukott elő a sö­tétből, s oly eszeveszetten szórta a fényt, mint soha tán. Akár egy-egy üstökös!... Idelent is fények gyúltak: a szomszádház tö­vében, a kövérfű mögül, kikandikált fehér fejecskéjével egypár mécsvirág, s a szent­jánosbogár szemkápráztatva csillant meg a szürkülésben... Messziről, a Szillér partjá­ról békaszó szűrődött halkan mifelénk, s a kertajtó mellől tücsök iparkodott, telitorok­ból, cérnahangján lepipálni Balogh Imrét. A kertből estikeillat terjengett kábítón ... Olyan boldog voltam, amint Tuca dologtól-érdes, mégis fészek-puha kezét fogtam — a rissz­rossz targoncán kuporogva! Ezer színes mon­dat rajzott a fejemben egyre, s versek sorai jutottak minduntalan az eszembe ... Elmondani már nem lehetett belőlük, mert nagyot nyikordult a kapu, Szűtor Anti lépett bs rajta, s kifényesített szandálban, ta­karosan fésült fejjel húzott zsinóregyenesen íelénk! ., , , Máris Etuca kezét fogta, majd lekezelt velem is tempósan: — Előkerültél, komám? — kérdezte, az­AZ ELSŐ PRÓBA írta: DÉR ENDRE ••-a nA^^-'HMmm^ FELEJTHETETLEN NYÁRI ESTE VOLT... zal leült mellénk a targoncára. Az nagyot billent velünk a másfél lábával! Bennem is felborulófélben volt valami. Hogy a ménkűbs ne! Épp a legszebb verseknek fohászkodom neki s ránkront az ellenlábas!... Hiszen egyébként semmi bajom nem volt nékem Szútor Antival, szegényember rendes gyere­ke volt ő, jóeszű s dolgos kamasz, — csak ne sündörgött volna annyit Tuca körül! Nem bánta, ha megpukkadok is a féltéstől: kajta­tott szigorúan Tuca nyomában, ahol csak tehette. Ebben az egyben nem ismert barát­ságot! ... Most is, de szerettem volna lelökni mel­lőlünk, arról a targoncáról, — mégse tehet­tem, mert végre is oda ül, ahová jól c.-ik, egy ujjal se nyúlt Tucához. — az pedig íszo­nyű-soká lesz, amikor majd jegyben járunk, s én törvényesen is beleszólhatok abba: ki ül­het Tuca mellé s ki nem... Csak ne ült volna olyan szorosan Tucához! A betyármin­denit, legjobb lenne mé­gis lebillenteni a tar­gonca tetejéről! Eersze, nem biztos, hogy nett adná vissza duplán a lökést: nagyranőtt mar­ka van, hozzá idősebb is nálam egy esz en­dővel — füstölögtem magamban ... Mégsem a gyávaság, hanem a tisztesség tartott vissza. Semmi olyat nem csinált azon­túl sem Anti, amibe belé lehetett volna köt­ni, — a szemit meg nem üthettem ki, csak azért, mert meresztgeti, mintha kocsányon jártatná! Csak menne már a pokolba, tán­colni, de van eszében! — S furcsamódon egy­szerre tapasztalni kezdtem, hogy az éjtszaka nem csak csillagos, hanem poros is, fülledt is. — Imre citerája inkább vinnyog, mint ze­néi, — a másféllábű targoncán egyensúlyoz­gatva ülni rettentően fárasztó, — mindennek Szűtor Anti az oka! Bizony, ott üldögélt elszántan mellettünk egész este, a nyavalyás! Bánta is a táncot! S ami a legbosszantóbb: Tuca se nagyon bár­ta. hogy ott nyomakodik a másik oldalán! „ördög a dolgát ezeknek a lyányoknak — gondoltam magamban — olyanok ezek, mint a bodza virág: csak az a fontos nékik, minél több dongó zümmögi körül őket..." No, de legyünk igazságosak, s valljuk meg azt is, hogy Tuca keze mégiscsak az én kezem után lopakodott a sötétben, amikor Szútor Anti elfordult nagy-néha, — az se kutya, hogy azt a kandifejű mécsvirágot, a szomszédház tö­véből, az én gomblyukamba tűzte a tánc végén Bujdosó Etellel ... Bár, a manó tudja, hogy nem kapott-e Anti is virágot, his2 ugyanbban a csapatban indult neki az éjt­szakának Tuca is, Anti is! Ellenkező irányba menet, a komákkal huppogva a kövesgát szalmával szemetelt leeközepén, mégiscsak megcsókoltam úgy „suba alatt" azt a szívem fölé biggyesztett, poros kis virágot... (Folytatása következik) szöveg alatt nevek: Vajas Ferenc, Kiss Rozál, Bullás Károly, Sava­nya Pál, Csonka Józsefné és így a többiek 21-en, akkik már eddig visszavonták kilépési nyilatkozatu­kat. Mást is tarialmaz ez a fiók, új belépők nyilatkozatait. Hallai Mihály nem áll meg Hódi nevénél és Csiszár Antal is ki­mondja a következőt. „A zsörtölő­dök, a zavaríkeltők, az úgynevezett nagyszájűak meddig tevékenyked­nek büntetlenül?" A tsz iránti sze­retet, az az elszánt akarat, hogy megvédik a termelőszövetkezetet csendül a szavakból; „Nem engedtük megbolygatni sorainkat!" Egymás után állnak fel a névről szólítottak: Csamangó István, Kor­mányos Illés, Jójárt Sándor, meg a kis Csányi: „Nem akar­tam én rosszat — mondja Csá­•nyi. — Dolgoztam én". — „De ár­tottál is" — mondták a többiek. A bírálat jogos volt, tanulhattak be­lőle. Ha hiba van tárja fel min­denki bátran, mert ezzel nem gyen­gül a termelőszövetkezet, hanem erősödik. De hogy rágalmakat szór­jon a termelőszövetkezetre, hogy izgasson valaki a termelőszövetke­zet ellen, azt nemcsak hogy Hódi­nak, de más kívül álló vagy bent­lévő dolgozó parasztnak sem enge­dik meg. így tárultak fel a nehézségek, mindaz, ami akadályozta, hogy még erőse'ob, még gazdagabb legyen az Uj Élet tsz. A tsz-t gyöngítette az is, amit Török Józsi bácsi mondott fogalmazta meg — Ugy tapasztaltam én itt, hogy az öregek nem kellenek a csoport­ba. Üldöztek bennünket és mikor a télön beteg voltam felém se né­zött senki. Ez a birálat jogosan illeti a ve­zetőséget. Gondolni kell az öregekre, a betegekre. ugyanakkor anyagiakkal is támo­gatni kell. Van is erre szociális alap, amely évről-évre bővül, amely egyetlen biztosítéka a tsz-en belül dolgozó parasztok boldog öregségének. Hiszen az alapsza­bály kimondja: „A munkaképtelen­né vált öreg termelőszövetkezeti tagokat — ha legalább két évig rendszeresen dolgozlak a termelő­szövetkezetben — évente termény­beni és pénzbeli juttatásban kell részesíteni." így rögzíti ezt az alapszabály é» sajnos az Uj Élet Isz öregei ebből még keveset érez­tek, keveset tudtak. Ebben hibás a tsz vezeíőségp, mert nom szerez­tek érvényt eléggé eunek a pont­nak és nem is ismertették kellő­en. Még a tsz-elnök édesapja is azzal fejezte bo hozzászólását: „Adják ide azt az alapszabályza­tot, hadd nézzem, hová van ez ír­va". Meggyőződhetlek az Uj Élet tsz öregei ezen a tsz gyűlésen ar­ról. amit Nagyi József mondott: „Többre beesülök én olyan öreg­embert, mint Savanya Imre bácsi azoknál, akik egész évben csak immel-ámmal dolgoznak. Ezért volt jó, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. Beszéljünk úgy a jö­vőben egymással, mint ahogy csa­ládtagoknak illik beszélni. Egy család vagyunk mink, fiatalok, öregek egyaránt". Igen, egy család az Uj Élet tsz. S most ezen a közgyűlésen még crösebbon fűzte őket össze a csa­ládi kapesolal. elmélyültek a mun­katársi, a testvéri kapcsolatok. Még inkább gyökeret vert a ter­melőszövetkezeti mozgalom Alsó­városon, erősödött az a hajlás, amely egy-két éven belül A^sóvá­ros bőven gyümölcsöző, erős fá­jává lesz. P.lilikai gazdaságtan tankönyv jelent meg a Szovjetunóban Moszkva (TASZSZ) A Politikai Irodalom Állami Kiadójánál meg­jelent a „Politikai gazdaságtan" című tankönyv. A tankönyvet köz­gazdász kollektíva írta. A tankönyv három részből áll: az első „A kapitalizmus előtti ter­melési módok", a második — „A kapitalista termeié--! mód", a har­madik — a „Szocia'ista termelési mód". A tankönyv nagy réMányszám­ban jelent meg,

Next

/
Oldalképek
Tartalom