Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-12 / 216. szám

VASARNAP, 1954 .SZEPTEMBER 12 Anyakönyvi hírek •zrptembcr 10-ig. 1954 szeptember 3-tól C HAZASSAGOT KÖTÖTTEK Ladányi Antal és Vida Rózsa. Lőrincz István es Maróti Julianna. R,kk Ferenc és Varga Margit, Salamon József és Sáli djr El zsebet. Szekeres István és Forgó Mária, Kónya Imre és Hideg Mária, Sziráki Lajos és Szabó Ilona, Csiszár Imre és Junker Beatrice, Bite István és Gazdag Mária, Kókai József és Fülöp Margit, Tanai János és Király Ágnes, Lovászi Sándor és Sándor Rozália. Bob.ily János és Schlemmer Alexandra, Szél Jenő és Farkas Eszter. Dobó Kálmán és Katona Julianna, Rózsi István és Horváth Anna. Nógrádi Sándor és Vezér Mária, Dénes.k Ottó és Laczkó Rozália, Juhász Mihály és Szanka Erzsébet, Kutasi Tibor és Rónai Viktória. Kuripla Sándor és Biczók Erzsébet, Konsanszki Antal és Boiváry Sarolta, Bárányi Lajos és Bakai Eizsébet, Dudás László és Gerle Teodóra, Szabó Ferenc és Traurn Erzsébet. SZÜLETÉSEK Kemény Gyula és Verebély Gizella András, Kiss József és Juhász Irén József, Kocsis Sándor és Gombos Etelka Piroska, Körmendi Ferenc és Bárányi Rozália Rozália, Paplogó Sándor és Sebők Ilona Ernő, Weigert Ede és Béltcki Julianna Endre, Suhajda János és Prágai Ilona Ilona, Révész Mihály és Márki Julianna Péter. Nagy József és Tombácz Julianna József, Csermely István és Miczki Piroska István, Vas3 József és Vörös Etelka Ágnes, Vékony Sándor és Varga Anna Anna, Schik Dezső és Szandi Rozália Róbert, Apró Mátyás és Kormányos Mária Rózsa, Gózon Mihály és Lengyel Matild Zsuzsanna, Felföldi Sándor és Kovács Veronika Ida, Kopasz Ferenc és Vastag Margit Éva, Szőke János é- Dudás Erzsétiet Mária, Szabados István és Icán Erzsébet Ágnes, Tápai János és Horváth Erzsébet János, Négvökrii Sándor és Koszó Mária Sándor, Berta István és Kispéter Etelka Mária. Borbás István és Borbás Erzsébet Zoltán, Farkas Oszkár és Farkas Irén Edit, Gém Imre és Tóth Irén Imre, Kovács József és Nemes Berta Katalin, Molnár Miliály és fiajos Piroska Hermina, Németh István és Vavra Julianna Julianna, Szilágyi József és Pipicz Piroska József, Terhes Józs f és Bajtai Rozália Zoltán, Vincze Géza és Kószó Matild Valéria, Dudás Ferenc 'és Dudás Erzsébet János, Gérr.es István és Sebők Franciska János. Gárgván József és Kalmár Jolán Mária, Lukács János és Kiss Erzsébet János. Mánrioki Zoltán és Braun Erzsébet Julianna, Szélpál László és Török Emiiia Márta. Vass Sándor és Varga Ilona László. Farkas István és Deli Mária Péter, Huszka Mihály és Vincze Mária István. Hnszka Mihály és Vir.ce Mária Antal. Kasza Gábor és Pópity Anna Ágnes. Spa'a Árpád és Kéri Piroska Piroska, Kiszi István es Hegyesi Margit István. Ikládi András és Tölti Mária András. Tóth Péter cs Baranyai Etelka Péter, Zsiga Kálmán és Mertlik Rozáliának Ágnes nevű gyermeke született. „Tiszta vizet öntenek a pohárba az alsóvárosi Új Élet tsz tagjai" Kizárták a kutákot, huszonegyen visszavonták a kilépési nyilatkozatot, ketten felvételüket kérték a tsz-be "" '.i !"*"!*• ELHALTAK Hisz Julianna 1. Bigörs István 2 napos. Mernyák Imre 57, Engi Istvánnc Me*zl Mária 70. Boros Imre 34. SzüC3 István 60. ördög Géza 80, Greski Jánosné Kardos Márta 24. Fazekas Ottó 25, Flekes Béla 3 hó. Tilt Mátyásné Bartholomediesz Borbála 54, Puskás Julianna 70. Szabó Ferenc 55. Tó'h József 56, Kocsis Józsefné Szlamina Julianna 63, Szebenyei Kálmánná Magyar Ilona 71 éves korában. f TANACSTAGOK FOGADÖÖRAI Szeptember I2-én. vasárnap délelőtt 9töl II-ig az üjszegedi Temesvári-körúti iskolában Szabó Ferencné, 14-én, kedden délután 4-től 6-ig a Kossuth Lajos-sugárút 63. szám alattt KIK. helyiségoen Nagy Géza, a Vásárhelyi-sugárút 67. sz. Matti KIK. helyiségben Farkas Istvánná. a Petőfi Sándor-sugárút 89. sz. alatti KIK. helyiségben Komócsin Antal, I5-én. szerdán délelőtt lO-től 12-ig a Tanácsházán Szegi István tanácstag tart fogidóórát. Savanya Miklós, a tsz elnöke beszél. A teremben ülők csendben figyelik. Érdekes dolgokat mond, arról beszél, hogy az alsóvárosi Uj Élet tsz tagjai előtt milyen feladatok állanak most. Sorolja a nehézségeket is, amin segíteni kellene, hangsúlyozza, hogy ezért hívták össze az értekezletet. — Nálunk a kukoricatörés nagyobb munka, mint az aratás. Jó munkaszervezést kíván ez a tennivaló, ha idejében be akarjuk takarítani a termést az őszi esős idők előtt. Több ok sürgeti ezt a munkát: tető alatt legyen a kukorica, a szár, mert nem mindegy, hogy levélnélküli kórót, vagy jó takarmányt raknak-e kúpokba. É3 ott a másik sürgős tennivaló, a veíes, az sem tűr halasztást. Ezért mondom, egv szívvel, lélekkel bele a kukoricába! Parasztosan röviden, tömören beszél, de mindenki ért a szóból. Ezt bizonyítja, hogy egymás után kérnek szót a tagok. Ábrahám Balázs az első hozzászóló. Öt az elosz-. tás foglalkoztatja. „Első kocsikkal a tanyába s amikor a közöst behordtuk, aztán osszuk a többit s ami jár, azt vigyük haza". E körül azán vita támad, mikor hogyan mázsáljanak s végül megegyeznek, minden második nap mérnek a munkacsapatoknak. Addig kint a földön szárad a kukorica, mert ha góréba hányják minden nap, több kár lenne, mint haszon. Ök pedig nem akarnak penészes kukoricát etetni az állatokkal, mert a nyers kukorica rövid idő alatt befülled a geréban. — Jó, jó, de mi lesz a beadással? — veti fel Nagyi János, aki eddig az ajtón kívül állt. Nem hallotta az elnök beszámolójából, hogy az eddigi sertésbeadással és a most még beállított 17 süldő megihizlalásával élőállatban teljesiti a tsz kukoricabeadási kötelezettségét. Tavalyi kukoricával hizlalták a sertéseket, határidőre adták be jórészét, ezért 58 mázsa 80 kilogramm májusi morzsol kukoricabeadásukat engedték el korábban, de a most beállított hízók beadása után további 37 mázsa morzsolt kukoricával csökken a beadásuk, vagyis nem kell beadniok semmit ebből a termcnyféleségből. így aztán egy munkaegységre az állam nyújtotta kedvezmény nyomán 55 deka kukoricával többet oszthatnak. Van aki mindjárt számol is, az elnök segít, ö már kiszámította, hogy munkaegységeire Hajas Ferenc 180, Dobó Antal 137, Nagyi János 130 kilóval kap többet. A megelégedés moraja fut végig a termen. Érdemes volt — mondják többen is és most újra látják, mit jelent a tsz részére az állami segítség. Az elnök alig győz válaszolni a kérdésekre. Már sorolja is, hogy az előzetes számítás szerint a szeptember l-ig teljesített munkaegységekre körülbelül hét kilogramm kukorica jut. — Ezzü alacsony számot mondtam nem akarok a fellegekben járni. Az előzetes számításból inkább többet kapjunk a végén, mint kevesebbet. — Hát ennél több lesz — mondják többen is. Most egy kis perpatvar keveredik a tsz gyűlésen, amikor arra k-H-ül snr, hoeyan vonják be a kertészeti brigád tagjait a kukoricatörés nagy munkájába. Tudott dolog, hogy a kertészeiben sok idősebb munkás van, akiket egész évben sokan lebecsültek a termelőszövetkezetben, nem jó szemmel néztek, helyesebben a közhangulatot ellenük igyekeztek fordítani. A pártszervezet, a tsz vezetősége azonban, megakadályozta ezt. Amit az öregekkel műveltek, az nem volt véletlen és ezt most a termelőszövetkezet ülése is megállapította. Dobó Lajos emelkedik fel vörösodö arccal. — Én nem vágom a szárat az öregek helyett. Én megcsinálom a magaméi, de más helyett nem dolgozom. volt véletlen, hogy egyik napról a másikra a tavasszal többen adták be a kilépést. Ezért hát jól körülnéztek az Uj Élet tsz tagjai, Csakhamar kiderült, fekély van a termelőcsoportban. Nemcsak a külső ellenség, hanem arról is beszélhetnek, hogy belső ellenség is ártott. És mos'; a tsz ülésén elhangzott a szó: „Öntsünk tiszta vizet a pohárba!" Ki bántja az öregeket, kinek a munkacsapatában válogatták a krumplit, ki ócsárolta jogtalanul a villanj darálóért, a villanyfelszerelésért a vezetőséget, ki hagyta ott a műút mentén szégyenszemre kapálatlaoul munkacsapatának kukoricáját? Minden szál egy helyre vezetett. Előbb-utóbb minden „problémánál" „Tityé"-hez lyukadtak ki. Ki oz a Titye ? Hódi Péter, aki mikor belépett, kinthagyott négy hold földjét azt állítva, hogy az a lányáé. „Kint felejtett" egy lovat, s ha határozatot hozott a vezetőség, gúnyos megjegyzésekkel kísérte, de mindezt tehette, mert eltűrte néki a vezetőség és eltűrte a tagság is. Apjáról is kiderült, városatya volt a múltban. az pedig dolgozó paraszt nem lehetett. Eltűrték, hogy munkacsapata területének egy részén gazzal veisenyezzen a kukorica és e verseryből a gyom kerüljön ki győztesen. Eltűrték, hogy belülről bomlassza a termelőszövetkezetet, űzze, — Ki mondja, hogy más helyett I csalja kifelé a tsz-tagokat. De most dolgozz? — fut végig a moraj termen. — Mit gondolsz, te nem öregszel meg? — pattan fel Csiszár Antal. — Nálam, az én munkacsapatomban az öregek kedvezményben vannak, Ilyenről szó sem lehet. Tudom, egyesek szívesen kinthagyják az öregeket a tallón, még a kocsira sem veszik fel. Dobó Lajos bejjeb húzza a nyakát. — Már megint kezdődik — szól közbe valaki. Aki ismeri az Uj Élet termelőszövetkezet ügyeit, az tudja, mit jelent ez a három szó: „Már megint kezdődik". Nem újkelotű dolog, hogy egyesek a szövetkezeten belül így akarják elkedvetleníteni az öregeket. Hozzá lehet tenni: így akarják kiűzni a tsz-ből. Pedig ők is megtették a magukét, a kertészeti munkával nem kevesebb, mint 76.878 forintot hoztak a tsz kasszájába. Az sem véletlen, hogy a burgonyaszedésnél egyesek válogatva vitték hazat részüket, a „cseppjét" otthagyták, bár előtte határozatot hoztak arra, úgy részesednek a burgonyából, ahogy megtermett. Az sem elérkezett az idő: „söpörjünk tisztára mindent a magunk portáján". Kulák ez, az a'ma nem esik jnessze , ej' így a fájától. mondanivalóját: — Nem közénk való, azonnal ki vele! — szólt Hallai Mihály. Hangja mint a parancsszó csattant, magabiztosan mondja: — Ki vele! A felismerés meggyőzte a helyes útról, pedig még ő is néhány nappal ezelőtt azok közé számított, akik beadták a kilépési nyilatkozatot. De most visszakérte. A szép terméseredmény, a várható jó jövedelem az ellenséges cselekedet felismerése meggyőzte őket, van jövője az Uj Élet termelőszövetkezetben nemcsak a fiataloknak, hanem az öregeknek is. Van itt jövője minden becsületes, dolgos parasztembernek. Ma már ott fekszik az íróasztal fiókjában sok újabb kis cédula, füzetből kitépett kockás vagy vonalas papíron, olyan amilyet tavisszal írtak. Igaz akkor bizonytalanul még tapogatva, gondolkodva, de mégis leírták: „Ezennel bejelentem kilépésem". Most a másik papíron ott áll a szöveg: „Visszavonom kilépési nyilatkozatom, továbbra is az Uj Élet termelőszövetkezet tagja akarok maradni". Határozott szavak. A papírokra írott (20) .1 — Azt már nem! —• nj'omtam meg a szót határozottan. Semmikép nem engedtem, hogy tovább kínozza magát, bár igen-jói esett, hogy hajlandó lett volna szenvedni is kettőnk táncáért .., „Nagyszerű kislány!" — gondoltam boldog szívdobogással, örömömben legjobb lett volna felkapni a karomba, s körbefutni vele az udvaron. De még tizenötödik évében sem bolondozhat az ember kedve szerint... így aztán megelégedtünk azzal, hogy leülhettünk a kút közelében egy rokkant másféllábú targoncára. Innen a tánc is látszott, s mink is belelátszottunk az Erzsi néném homályba vizslató szemébe. Szorosan egymás mellé ültünk, szembe Erzsi nénémmel s a színnel, hogy a kezünket egymásbazárhassuk a hátunk mögött... Felejthetetlen nyáreste volt! A fejünk felett csendeskén tintaszínűvé vált az ég, s néhány csillag sziporkázva bukott elő a sötétből, s oly eszeveszetten szórta a fényt, mint soha tán. Akár egy-egy üstökös!... Idelent is fények gyúltak: a szomszádház tövében, a kövérfű mögül, kikandikált fehér fejecskéjével egypár mécsvirág, s a szentjánosbogár szemkápráztatva csillant meg a szürkülésben... Messziről, a Szillér partjáról békaszó szűrődött halkan mifelénk, s a kertajtó mellől tücsök iparkodott, telitorokból, cérnahangján lepipálni Balogh Imrét. A kertből estikeillat terjengett kábítón ... Olyan boldog voltam, amint Tuca dologtól-érdes, mégis fészek-puha kezét fogtam — a risszrossz targoncán kuporogva! Ezer színes mondat rajzott a fejemben egyre, s versek sorai jutottak minduntalan az eszembe ... Elmondani már nem lehetett belőlük, mert nagyot nyikordult a kapu, Szűtor Anti lépett bs rajta, s kifényesített szandálban, takarosan fésült fejjel húzott zsinóregyenesen íelénk! ., , , Máris Etuca kezét fogta, majd lekezelt velem is tempósan: — Előkerültél, komám? — kérdezte, azAZ ELSŐ PRÓBA írta: DÉR ENDRE ••-a nA^^-'HMmm^ FELEJTHETETLEN NYÁRI ESTE VOLT... zal leült mellénk a targoncára. Az nagyot billent velünk a másfél lábával! Bennem is felborulófélben volt valami. Hogy a ménkűbs ne! Épp a legszebb verseknek fohászkodom neki s ránkront az ellenlábas!... Hiszen egyébként semmi bajom nem volt nékem Szútor Antival, szegényember rendes gyereke volt ő, jóeszű s dolgos kamasz, — csak ne sündörgött volna annyit Tuca körül! Nem bánta, ha megpukkadok is a féltéstől: kajtatott szigorúan Tuca nyomában, ahol csak tehette. Ebben az egyben nem ismert barátságot! ... Most is, de szerettem volna lelökni mellőlünk, arról a targoncáról, — mégse tehettem, mert végre is oda ül, ahová jól c.-ik, egy ujjal se nyúlt Tucához. — az pedig íszonyű-soká lesz, amikor majd jegyben járunk, s én törvényesen is beleszólhatok abba: ki ülhet Tuca mellé s ki nem... Csak ne ült volna olyan szorosan Tucához! A betyármindenit, legjobb lenne mégis lebillenteni a targonca tetejéről! Eersze, nem biztos, hogy nett adná vissza duplán a lökést: nagyranőtt marka van, hozzá idősebb is nálam egy esz endővel — füstölögtem magamban ... Mégsem a gyávaság, hanem a tisztesség tartott vissza. Semmi olyat nem csinált azontúl sem Anti, amibe belé lehetett volna kötni, — a szemit meg nem üthettem ki, csak azért, mert meresztgeti, mintha kocsányon jártatná! Csak menne már a pokolba, táncolni, de van eszében! — S furcsamódon egyszerre tapasztalni kezdtem, hogy az éjtszaka nem csak csillagos, hanem poros is, fülledt is. — Imre citerája inkább vinnyog, mint zenéi, — a másféllábű targoncán egyensúlyozgatva ülni rettentően fárasztó, — mindennek Szűtor Anti az oka! Bizony, ott üldögélt elszántan mellettünk egész este, a nyavalyás! Bánta is a táncot! S ami a legbosszantóbb: Tuca se nagyon bárta. hogy ott nyomakodik a másik oldalán! „ördög a dolgát ezeknek a lyányoknak — gondoltam magamban — olyanok ezek, mint a bodza virág: csak az a fontos nékik, minél több dongó zümmögi körül őket..." No, de legyünk igazságosak, s valljuk meg azt is, hogy Tuca keze mégiscsak az én kezem után lopakodott a sötétben, amikor Szútor Anti elfordult nagy-néha, — az se kutya, hogy azt a kandifejű mécsvirágot, a szomszédház tövéből, az én gomblyukamba tűzte a tánc végén Bujdosó Etellel ... Bár, a manó tudja, hogy nem kapott-e Anti is virágot, his2 ugyanbban a csapatban indult neki az éjtszakának Tuca is, Anti is! Ellenkező irányba menet, a komákkal huppogva a kövesgát szalmával szemetelt leeközepén, mégiscsak megcsókoltam úgy „suba alatt" azt a szívem fölé biggyesztett, poros kis virágot... (Folytatása következik) szöveg alatt nevek: Vajas Ferenc, Kiss Rozál, Bullás Károly, Savanya Pál, Csonka Józsefné és így a többiek 21-en, akkik már eddig visszavonták kilépési nyilatkozatukat. Mást is tarialmaz ez a fiók, új belépők nyilatkozatait. Hallai Mihály nem áll meg Hódi nevénél és Csiszár Antal is kimondja a következőt. „A zsörtölődök, a zavaríkeltők, az úgynevezett nagyszájűak meddig tevékenykednek büntetlenül?" A tsz iránti szeretet, az az elszánt akarat, hogy megvédik a termelőszövetkezetet csendül a szavakból; „Nem engedtük megbolygatni sorainkat!" Egymás után állnak fel a névről szólítottak: Csamangó István, Kormányos Illés, Jójárt Sándor, meg a kis Csányi: „Nem akartam én rosszat — mondja Csá•nyi. — Dolgoztam én". — „De ártottál is" — mondták a többiek. A bírálat jogos volt, tanulhattak belőle. Ha hiba van tárja fel mindenki bátran, mert ezzel nem gyengül a termelőszövetkezet, hanem erősödik. De hogy rágalmakat szórjon a termelőszövetkezetre, hogy izgasson valaki a termelőszövetkezet ellen, azt nemcsak hogy Hódinak, de más kívül álló vagy bentlévő dolgozó parasztnak sem engedik meg. így tárultak fel a nehézségek, mindaz, ami akadályozta, hogy még erőse'ob, még gazdagabb legyen az Uj Élet tsz. A tsz-t gyöngítette az is, amit Török Józsi bácsi mondott fogalmazta meg — Ugy tapasztaltam én itt, hogy az öregek nem kellenek a csoportba. Üldöztek bennünket és mikor a télön beteg voltam felém se nézött senki. Ez a birálat jogosan illeti a vezetőséget. Gondolni kell az öregekre, a betegekre. ugyanakkor anyagiakkal is támogatni kell. Van is erre szociális alap, amely évről-évre bővül, amely egyetlen biztosítéka a tsz-en belül dolgozó parasztok boldog öregségének. Hiszen az alapszabály kimondja: „A munkaképtelenné vált öreg termelőszövetkezeti tagokat — ha legalább két évig rendszeresen dolgozlak a termelőszövetkezetben — évente terménybeni és pénzbeli juttatásban kell részesíteni." így rögzíti ezt az alapszabály é» sajnos az Uj Élet Isz öregei ebből még keveset éreztek, keveset tudtak. Ebben hibás a tsz vezeíőségp, mert nom szereztek érvényt eléggé eunek a pontnak és nem is ismertették kellően. Még a tsz-elnök édesapja is azzal fejezte bo hozzászólását: „Adják ide azt az alapszabályzatot, hadd nézzem, hová van ez írva". Meggyőződhetlek az Uj Élet tsz öregei ezen a tsz gyűlésen arról. amit Nagyi József mondott: „Többre beesülök én olyan öregembert, mint Savanya Imre bácsi azoknál, akik egész évben csak immel-ámmal dolgoznak. Ezért volt jó, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. Beszéljünk úgy a jövőben egymással, mint ahogy családtagoknak illik beszélni. Egy család vagyunk mink, fiatalok, öregek egyaránt". Igen, egy család az Uj Élet tsz. S most ezen a közgyűlésen még crösebbon fűzte őket össze a családi kapesolal. elmélyültek a munkatársi, a testvéri kapcsolatok. Még inkább gyökeret vert a termelőszövetkezeti mozgalom Alsóvároson, erősödött az a hajlás, amely egy-két éven belül A^sóváros bőven gyümölcsöző, erős fájává lesz. P.lilikai gazdaságtan tankönyv jelent meg a Szovjetunóban Moszkva (TASZSZ) A Politikai Irodalom Állami Kiadójánál megjelent a „Politikai gazdaságtan" című tankönyv. A tankönyvet közgazdász kollektíva írta. A tankönyv három részből áll: az első „A kapitalizmus előtti termelési módok", a második — „A kapitalista termeié--! mód", a harmadik — a „Szocia'ista termelési mód". A tankönyv nagy réMányszámban jelent meg,