Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-09 / 213. szám

CSÜTÖRTÖK 1954 SZEPTEMBER 9. DÉLM1GT8R0RSZIG Az olcsóbb építkezésekért A 65/1 Építőipari Vállalat önköltségcsökkenlési mozgalma A Csongrádmegyei Párt-Végre­haj tóbizottság a III. pártkongnesz­6zus határozatai alapján megvizs­gálta megyénk építőiparának mun­káját és a tapasztalt hibák, hiá­nyosságok kijavítására felhívta a vállalatok vezetőinek figyelmét. A 65/1. Építőipari Vállalat vezetősége a Párt-Végrehajtóbizottság felhí­vása után azonnal hozzáfogott a munkához. Az első eredmények már megmutatkoztak a legutóbbi párttaggyűlésen, termelési értekez­leten is. A dolgozók elmondták, sok esetben látták a hibákat, de nem törődtek vele, mert senki sem hallgatta meg őket. Ez a párttagokat ls közömbössé, fásulttá tette. Nem érezték, hogy ők is felelősek azért, ami "az épít­kezéseken történik. Elnézték azo­kat a hibákat, amelyeket a válla­lat vezetősége az elmúlt hetekben megkezdett ellenőrzései során föl­tárt. A vállalat vezetősége ellen­őrizte az évekkel ezelőtt befejezett munkahelyeket és igen sok építő­anyagot találtak. Többek közt több helyen 16.000 darab téglát. A maj­6ai állomáson kétezer hatszáz da­rab ikersejt-téglát, más munkahe­lyeken betonkavicsot, új vasajtó­lapokat, szivattyút, szigetelő anya­got, több vagon építő és zúzott követ stb. találtak. E hanyagság­nak ós nemtörődömségnek a fel­számolásához azonban komoly in­tézkedésekkel hozzá kezdtek. Ezt mutaitta a napokban megtartott aktíva ülés is, ahol összeültek a műszaki vezetők, csoportvezetők, sztahánovisták, élenjáró dolgozók és bátran bírálták a hibákat. El­mondták véleményükét, javaslatai­kat a munka megjavítására és a vállalat kidolgozott önköltségcsök­kentési tervezetére. Orosz Lajos elvtárs szavaiból kitűnt, a vállalat ráfizetéssel zárta az első félévet. A' veszteséges munkahelyek kö­zött említette a Marx-téri lakás­építkezést is. Mindez abból ered, hogy a vállalat nem végzett terv­szerű munkát. A műszakiak mun­káját is tervszerűtlenség jellemezte. Az öthalmi. építkezéseknél a rossz műszaki vezetés miatt, a falazásnál nem hagyták ki az etetőcsészék helyét. Az önköltséget növelte az is. hogy nem voltak a gépek ki­használva. A munkaversenyt és a satahánov-mozgalmat elhanya­golták. Hozzájárul ehhez a mun­kafegyelem lazasága is. A mulasztott napokkal, a ki nem használt munkaidőkkel párosultak a jogtalan bérköve­telések és normacsalások. Gulyás Margit gépkezelő munká­jának problémáiról beszélt. El­mondta a többi között, hogy 3 hó­napig állt gépjük, azonban a kar­bantartók mégsem jötltiek ki meg­csinálni, annak ellenére, hogy Kál­mán főgépész elvtárs megígérte azt. Rácz Károly újításfelelős is súlyos hibákra mutatott rá. Be­szélt a hanyagul kezelt anyagok­ból eredő hatalmas károkról. Hiá­nyossága volt hozzászólásának, hogy nem számolt be arról, hogy az építkezésen született újítások, ötletek, észszerűsitések hogyan válnak élővé, felhasználják-e azo­kat mindennapi munkájukban. Az aktivaülés résztvevői meg­vitatták és elfogadták a vállas­lat önköltségi tervezetét. Számos hozzászólás. javaslat azt bizonyította, nemcsak teljesí­teni, hanem a meglévő tartalékok feltárásával, a dolgozók javaslatai­nak felhasználásával jelentősen túl is tudják azt szárnyalni, A vállalat vezetősége a kidolgo­zott önköltségi tervben pontosan megszabta a feladatokat. A műsza­ki dolgozók fontos feladatának je­lölte meg a munkahelyek gondos műszaki előkészítését, illetve meg­szervezését. Kimondja, kötelező­vé kell tenni az újítások haszná­latát, a gépek maximális kihasz­nálását. Az anyaggazdálkodás terü­letén az anyagnormák betartása a legfőbb feladat. Erre ösztönöz az, hogy az építésvezetőknek ezentúl havonta el kell számolniok az el­használt anyagokkal. Jelentős meg­takarítást jelent majd a munka­hely és központi igazgatás gazda­sági költségeinek csökkentése (pos­ta. telefon stb.). Az önköltségcsök­kentés! tervezet adatai szerint az eddigi anyagköltség 1.4 százalé­kát. a bérköltség 0.7 százalékát, a gépköltség 0.8 százalékát, a rezsi­költség 3.6 százalékát takaríthatják meg. Ezek a számok azt jelentik, hogy a 65/1. Építőipari Vállalat épít­kezésein a jövőben többszáz­ezer forintos megtakarításokat érhetnek cl. A feladat, most már a terv való­ravállása. Ez elsősorban a kom­munistákon múlik. Rajtuk múlik, hogy no nézzék el a hiányosságo­kat, lazaságokat, ne menjenek el szó nélkül, ha hanyagságot ta­pasztalnak. Természetesen a meg­lévő hibák felszámolásával is nekik kell elsősorban példát mutálni. Élen kell járniok a harcban, me­lyet most indítottak el az önkölt­ség csökkentéséért. Az építésveze­tőkön is sok múlik. A vállalat fa­tál építésvezetői. Puskás Réla. Novodonszki György, Madurka György már megtették a helyes kezdeti lépéseket. A cél az, hogy tovább haladjanak ezen az úton, amelyen elindultak, magukkal ra­gadva a többi építésvezetőt is, A vállalat pártszervezetének veze­tőségére és a szakszervezeti veze­tőkre var a feladat, hogy ezt a lendületet, amely az utol­só időben tapasztalható a vál­lalatnál, tovább fokozzák, meg­győző agitációs munkájukkal serkentsék a dolgozókat, veze­tőket egyaránt a tervek valóraváltására, az épít­kezések önköltségének csökkentésé­re. A 65/1. Építőipari Vállalat ön­költségcsökkentést mozgalma igen jelentős. Igen hasznos lenne, ha a megye és az ország többi építőipari vállalata is hasonló kezdeménye­zést indítana el azért, hogy meg­valósíthassák pártunk III. kon­gresszusának határozatait, olcsób­bá tegyék építkezéseinket. A jukka „karrierje" Hogyan lett a iuVItábó! fontos ipari növény? VWMjtjfr Jukka. Keveset hallottunk még erről a növényről. Kertek zugai­ban láttuk néha, a kertészek virág­díszítésre használják fel hosszú lájndzsaalakú, zöld levelét. Jelen­téktelen, igénytelen növény, bár amikor virágzik, hófehér, harang­alakú virágai igen tetszetősek. Az első világháború utáni évek­ben fedezték fel, hogy a jukka hosszú, húsos levelei értékes rostanyagot tartalmaz­nak. A kísérletek során kitűnt, hogy a nyert rostanyag kifogástalan minő­ségű és szakítószilárdsága megkö­zelíti a kenderét. A kisérlelek az­után többször is abbamaradtak. A kutatókat nem hagyta nyugodni a kezdeti eredmény. A mult rendszer azonban nem nyújtott kellő segít­séget a munka folytatásához. A felszabadulás utáni évek új lehetőségeket biztosítottak a kuta­tómunka továbbviteléhez. Szege­den Urbán János, az újszeged! Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet tudo­mányos munkatársa foglalkozott ezzel a problémával. Pár évvel ez­előtt 90 deka jukkából nyert rost­tal kereste fel First Antalt, a Sze­gedi Kenderfonógyár öreg műveze­tőjét. Kérte, hogy állapítsa meg a feldolgozás lehetőségét és mondjon véleményt a jukkából nyert rost­ról. Ekkor készült el a Szegedi Kenderfonógyárban az első jukka­fonál. A megállapítás: nagyszerűen fonható, kitűnően festhető. Az első fonál elkészítése óta több év telt e! Elkészült azóta már az első jukkafonálból szőtt vászon, ponyva is. Természetesen még csak kisérleti célokra. Kitűnt, hogy a jukkából készült ponyva vízálló képessége 38 százalékkal maga­sabb, mint a kenderből készült ponyváé. A kisérletek mind azt bi­zonyították, érdemes a jukkával foglalkozni, nagy jövő vár erre a növényre, mert az értékes rostszá­lakon kívül nagymennyiségű cellu­lóz, gyanta és viasz anyagot is tar­A törőgép összezúzza a húsos leveleket, gép készítői elégedetten figyelik az eredményt talmaz, amelyek szintén fontos ipari nyersanyagok. Hogyan válasszák ki a rostot, ez­zel is sokat kísérleteztek. Próbál­ták főzéssel, szárítással. A kisérle­tek azt mutatták, hogy a levelek­ből friss, zöld állapotban lehet leg­könnyebben a rostot elválasztani. Először kézi erővel távolították el a levelek húsos részét, azonban ez nagyon haladat'.an, fáradtságos munka volt. Frist Antal az üzem­ben található használt gépalkatré­szekből, hulladékanyagokból elké­szítette az első gépeket. Kapacitása azonban nagyon kicsi volt, bár megkönnyítette a kísérletezést, és alapjául szolgált egy új, nagyobb hozamú gép elkészítéséhez. Az Al­kotmány ünnepére készültek el az First Antal, a 77 éves feltaláló, a magaszerkesztette tisztítógép mel­lett büszkén mutatja a hosszúszálú, letisztított rostszálakat (Liebmann Béla [elvételei. Fényk. Szöv.) újabb gépek a Szegedi Vas- és Fémipari Szö­vetkezetben. Az elkészült gépek elég nagy kapacitásúak; a törőgép hengersorai összezúzzák a levelek húsos részét és az ösz­szezúzott levelek már könnyűszerrel letisztít­hatok és a megmaradt rost, amely egy napig vízben való ázás után hófehérré válik és meg­szárítva már fonható ls. A kis gépek Székku­tason ma már tisztítják a jukka leveleket. A székkutasi határban ugyanis már hatalmas jukka táblák zöldelnek. Növelik hosszú; lándzsa­alakú leveleiket, me­lyek már ebben az év­ben négy vagon rostot adnak, közel 100 ezer fo­rint az értékűt. Ez már komoly erdemény, mert ez a mennyiség körül­belül 60 ezer négyzet­méter ponyva előállítá­sához elegendő. Ekkora ponyvával pedig köny­nyen betakarhatnánk 10 kataszteri hold földet. Az eddigi eredmények azt mutat ják, hamarosan új ipari növénnyel gazdagodik mezőgazdaságunk. Olyan növénnyel, amely azokon a területeken is megterem, ahol más növény már nem él meg. Nem kell trágyázni a földet, sőt kapálni, gyomtalanítani is csak az első év­ben kell, mert aztán a jukka még a gyomot is elnyomja , Elültetés után pedig már a következő évben lehet szedni a leveleit. Utána pedig 20—24 évig csak az "aratással" ad munkát, mert leveleit egész éven át lehet vágni. A jukka tehát elő­reláthatólag fontos nyersanyagjává válik leniparunknak és méltó ver­senytársa lesz a már eddig is hasz­nált rostnövényeknek. Ossznémet gazdasági megbeszélés a lipcsei vásáron Szeptember 7-én este több mint 1200 nagyiparos, kereskedő, és ke­reskedelmi képviselő gyűlt egybe egíez Németországból az összné­met kereskedelmet előmozdító bi­zottság meghívására az 1954. évi lipcsei vásár alkalmából. Megbe­szélték a Németország két része közötti kereskedelem, valamint a Nyugat-keleti kereskedelem égető kérdéseit. «Bob hercegtől — Lili bárónőig» Hangverseny a színházban A "November 7" kultúrotthon ve­zetősége hangversenyt rendez szep­tember 12-én, vasárnap délután 6 és este fél 9 órai kezdettel a sze­gedi Nemzeti Színházban, "Bob hercegtől — Lili bárónőig" cím­mel, Huszka Jenő legszebb meló­diáiból. A hangversenyen közreműködnek Vcményi Lili. Szabó Miklós, Zentai Inna, Lóránt György, Éber Pálma. Szentessy Zoltán. A kíséretet két zengorán Huszka Mária, a zene­szerző leánya és Fábry Éva zongo­raművészek látják cl. Márki Gáza, a Szegedi Színház művésze konfe­rál. Jegyek még kaphatók a Nemzeti Színház pénztáránál. (17) 1 I ' " Nevetett egy rövidet, majd összevonta kicsit a szemöldökét: — Én azért sejtem már, hogy mi az oka! Az, hogy a szegénység — birkanyáj... No, varjatok egy cseppet, mindjárt itt leszek, csak lehajítom ezt a kamóst! Beszaladt az Ujülés nevű mellékutcába, s csakhamar előfutott, friss ingben, cigányos arcán játszi vidámsággal... Nagyon jól ér­tettük egymást ezzel a Karcsival, mindig pompásan telt a közös idő, mert jókedvű, pa­rázseszű, tréfás cimbora volt. Kincses bácsi eleinte a fancsikai pusztára szerezte be nap­számosnak. Hanem az első hajcsár-pofonra megszökött Karcsi, — önérzetes, érzékeny lé­lek volt. így került az orosi juhok mellé boj­tárnak, s ott meg is melegedett. Ügyeskezű s iparkodó segítsége lett az öreg számadónak, Felegyi Pista bácsinak, — az öreg meg is becsülte, s látva mohó tudásvágyát, ellátta olvasnivalóval. Persze, válogatatlanul min­denfélével, amihez épp hozzájutott az öreg. Karcsi nagy betűfalóvá nőtt, éjfélekig rontot­ta a szemét a pislákoló kanócnál Rózsa Sán­dorra! meg Angyal Bandival, még legfárasz­tóbb napjaiban is. Mikor megszereztem néki a Huckleberry Finn kalandjait, valósággal megrészegedett, s egyre a fülem rágta újabb könyvekért. Édesapámnak sok Jókai-könyve türemkedett a polcon egymás hegyin-hátán — még legénykorában szerezte — ezeket ki­csempésztem Karcsinak. Amilyen könnyen végzett velük, olyan nehezen adta vissza őket. Ugyanis néhány nappal az első olvasás után — másodszor-harmadszor is nekivágott a legtöbbjének. Jelenleg a Fekete gyémánto­kon részkelt... — Szétszaggatta-e már a puli a Fekete gyémántokat? — kérdeztem csipkelődve, bár jól tudtam, hogy igen vigyáz a könyvek egészségérd, AZ ELSŐ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE Erzsi néném már a posztján fiit... — „Ami gyémánt volt, megmaradt gyé­mántnak" — nyugtatott meg, szokása szerint — idézette! v „Vájjon az én Tucám is megmaradt-e az én gyémámtomnak?" — égetett a kérdőjel belülről. — Csak már Iráziéknál lennénk! Én nyugodtan nézhetek a szemébe, mert Juliká­nak mindent elmeséltem reggel nyíltan, K<e* serves dolog volt, Ju­lika úgy megtört bele, mint a szélnyeste bog­lárka . . . „Stenáldjon" — ennyit mondott csak halkan, s úgy szíven­vert ezzel a lágy kicsi szóval is, hogy csepp hí­ján meginogtam. Mégis összeharaptam a fo­gam keményen, hisz első a becsület! Keményen belecsapkodott Balogh Imre is a citerába, mert öt házzal idébb is tisztán hallottuk. Pedig még nem is „rezgőst" ját­szott, hanem csak olyan takarosai, bemelegi­töset, amit csendesen, de büszke tartással kell aprózni: Nem jó csillag lett volna énbelőlem. nem ragyognék én sokáig az égen, nem kellene énnekem a fényes menny­ország, barna babám, lejárnék én tehozzád .., Egyéb se kellett nekünk! Mint a viháncos csikók, csörtettünk végig a hátralévő ötven­hatvan méteren! Erzsi néném már a posztján ült: hátul, a kisepert, meglocsolt szekésszínben vajat kö­pült egy kisszéken, s szeretettel simogatta szemmel az egymással billegdélő kislányokat. Olyan tánciskola-pótló volt egy-egy ilyen szombatesti összegyülekezés, jobbadán a tán­cosok figuráit tanítgatta itt Irázi Erzsi né­künk; ő nagymester volt ezen a területen, mert Komádiban végezte a negyedik polgá­rit azon a nyáron — s egy tánctanfolyamot is, — egyidőben és sokkal eredményesebben, mint az osztályt... Pedig jóeszű és fürge­nvelvű kislány volt, világoskék szemében huncutság és csipkelődés bujkált állandóan. Szakasztott hasonmása Erzsi néninek, csak hajlékony persze, s takaros, mintha a hordó­kövérségben sohasem akarná követni az any­ját. S vajszívű, akárcsak Erzsi néném. (Folytatása, következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom