Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-09 / 213. szám

CSÜTÖRTÖK 1954 SZEPTEMBER 9. 3 _ DELMHGY1R0RSZAC A tanácstörvény tervezetéről Javaslatok az állandó bizottságoklói ' Áz államszerkezet működésének sebbkörű albizottságokat tudták olyan egyszerűnek kell lennie, hogy munkájuk hatókörébe vonni Az minrtonlri mortAyto^ íí„; * 11 > , ,, , • állandó bizottságok ezzel állami mindenki megértse és ellenőrizhesse. így tudnak a dolgozók tömegei tevékenyen bekapcsolódni az államigazgatásba. Az a tény, hogy a tanácsok törvénytervezetét megvitatjuk, az említett cél megvalósításának útját jelzi. A vita célja, hogy népünk a tanácsot felépítésének alapjától kezdve magáénak érezze, s nagyon alkalmas erre e törvénytervezet megvitatása. Jobban megismerjük a vitában, mi a tanács feladata, a tanácstagok joga, kötelessége. Hatásosabban tudjuk tehát ellenőrizni, hogyan hajtják végre a dolgozók akaratát a dolgozó nép által a tanácsba küldöttek. Éppen ezért i törekednünk kell arra, hogy vá] rosunk kerületeiben, valamint i üzemeiben többet foglalkoz1, zunk a törvénytervezet megvij • tatásával. Nem mindent tettünk meg e feladat megoldásáért. Mutatja ezt az, hogy olyan javaslat is hangzik el, amelyet a törvénytervezet már biztosít. Például a „Délmagyarország" szeptember 5. számában Juszt Károly arról ír, hogy a „Tanácsülésen vegyenek részt a meghívott élenjáró ipari és mezőgazdasági dolgozók is tanácskozási joggal" Ezt lehetővé teszi a tervezet 15. §, 3. pontja, Az említett pont előírja, hogy a tanácsülésen tanácskozási joggal nem tanácstagok is résztvehetnek. Ez a pont már a szokásjogból nőtt át írott törvénnyé. Tanácsaink már eddig is megvalósították — a meghívottak tanácsüléseken való részvételével — a dolgozói: szélesebbkörű ellenőrzését a tanács munkájával kapcsolatban. Ez a kezdeményezés abból a közös, szerteágozó és mély gyökérzetből sarjadt ki, amely a tanácsokat a dolgozó néphez köti, A törvénytervezet az állandó bizottságok jogkörének és feladatainak világosabb körülhatárolásával nagyban ; előmozdítja a dolgozó nép ] rendszeres, tevékeny bevonását > az államigazgatásba. rAz eddigi gyakorlat bebizonyította, hogy az állandó bizottságok azok a karok, amelyek az államigazgatás területén magukhoz ölelik a dolgozó népet. Ezt a rendszeres mozgósítást azok az állandó bizottságok tudták legjobban megoldani, amelyek a legtöbb aktívát, a legszélefeladatok elvégzésére, sőt irányítására is meg tudták tanítani az állampolgár ok legkülönbözőbb rétegét, tanácstagokat és nem tanácstagokat. E munka közben ellenőrzésükkei, javaslataikkal és bírálataikkal még országos jelentőségű rendeletek kiadását is elő tudták mozdítani. Például Kisteleken szerzett taps sztalatok hozzájárultak az 1025/951. M. T. határozat meghozatalához, amely a gazdalajstromok körüli visszaságokat rendezi. A törvénytervezet 19. §-ának 2. pontja helyesen írja elő, hogy az áll; ndó bizottságok elnöke és tagjai csak tanácstagok lehetnek. Ennek értelmében rendelkezik a tervezet 20., 21. ée 22. paragrafusa is. A 23. 2. pontja az ideiglenes bizottságokra is ugyanezt mondja ki Ez megnehezíti a nem tanácstagok rendszeres, szervezett megbízatásait. Pedig a nem tanácstag lakosság tevékeny bekapcsolása az államigazgatásba eddig is eredményes volt. Ennek továbbfejlesztése előmozdítaná az államigazgatás egyszerűsítését a rendszeres bírálat segítségével. Továbbá ugyanez a bírálat bátrabbá, tehát eredményesebbé tenné az alulról jövő ellenőrzést. Éppen ezért javaslom a 23. §. kibővítését a következő mondattal: ••Ideiglenes bizottságokba bevonhatók a nem tanácstag állampolgárok is, de az ideiglenes bizottságok elnöke csak tanácstag lehet, akit az illetékes állandóbizottság tagjai sorából küld ki«. Büszkék lehetünk a meglévő hiányosságok . ellenére is tanácsaink eddigi működésére. Hiszen a most vitatott közérthető és előremutató tanácstörvény tervezet tanácsainak gyakorlati munkájának értékeléséből nőtt ki. Már a tervezetben is megmutatkozik, hogy a megválasztandó tanács még alaposabban megvalósítja a klasszikus sztálini ta-i nítást: „A küldöttnek tudnia kell, hogy ő a nép szolgája ... s hogy azt az irányvonalat kell követnie, amely szerint neki utasítást adott a nép. Ha letért az útról, a választóknak joguk van új választások kitűzését követelni és az útról letért küldöttnek a szűrét kitenni". | | Berde Mihály, j megyei tanácstag, az ipari állandó bizottság elnöke Kapunyitás előtt a Mezőgazdasági Kiállítás Van miről írni! Beszélgetés egy levelezővel fi A VAROS ZA'JATÓL távol, ott ahol a Bajai-út párhuzamosan halad a Repülőtérrel, a vasúti sínpár baloldalán kis őrház húzódik meg szerényen, A felnyitott sorompó szabad utat jelez. Személygépkocsik, teherautók száguldanak át a vágányokon. De nem • sokáig: az őrházban háromszor két harangütés jelzi a 722-es pesti személyvonat közeledését. Horváth György pályaőr megszokott kézmozdulattal zárja le a sorompót és piros kis zászlóval kezében fogadja a prüszkölő fekete masinát. Barátságos arcú mozdonyvezető tiszteleg vissza, s pár perc múlva már a tovarobogó személyvonat utolsó kocsija is eltűnik a kanyarulatnál. Közben a lezárt sorompó mögött autók, kocsik és motorkerékpárosok várnak a szabad útra. A magas, barna pályaőr felnyitja a sorompót, figyelmesen szemléli végig a környéket, s a zászlót visszatéve helyére, belép az őrházba. Horváth György pályaőr régi isherőse a „Délmagyarország" olvasóinak. Közel egy éve írta meg első levelét és azóta csaknem hetenként megérkezik a szerkesztőségbe levele. MOSOLYOGVA EMLÉKEZIK az első levél megírására. Elmondja, hogy neki ™ár úgy tűnik, mintha, nagyon régen történt volna. — Emlékszem, leezdetben csak a termelésről írtam, — mondja. — Később azután rájöttem, hogy nemcsak ezzel kell foglalkozni, hanem a mindennapi ; életben felmerülő j problémákkal, az élet különböző jó, vagy néha boszszantó eseményeivel is. Nagyon megszerettem a levelező munkát. Rendszeresen írok. Érzem, törődnek leveleimmel, segítek levelező munkámmal a hibák megszüntetésében és ez soltat jelent számomra. Beszéd közben szolgálati táskájából jegyzetfüzetet húz elő. — Ez mindig velem van, — mutatja, — váiaszboritékkal együtt, s ahogy időm engedi, már írom is a levelet. Van miről írni! Horváth elvtárs egyike legjobb levelezőinknek, de nemcsak ebben, hanem a munkában is kiválóan megállja a helyét. Nem véletlen, hogy a 313-as őrhely hónapok óta a „Békeőrs" címet viseli, melyet az őrház dolgozói pontos, lelkiismeretes munkával érdemeltek ki. A „BÉKEÖRSÖN" újra vonat közeledését jelzi a harang, s Horváth elvtárs felelősségteljes munkáját végzi tovább szorgalommal, párttaghoz illő helytállással. (kiss) -Jtlár eialt néltántj. nap. hiányzik az Országos Mezőgazdasági Kiállítás megnyitásáig s az avatatlan szemlélő szinte elképzelni sem tudja, hogy addigra eltűnik a mai látogatót fogadó nagy zűrzavar és minden a helyére kerül. A lázas sürgés-forgás, a sok féligkész épület ellenére úgy érezzük, amikor a környező gyárak kéményerdeje után a jövendő kerítés helyét átlépjük, hogy a mából a kommunizmus közelébe kerültünk. A gondos tervek szerint épülő ízléses házak, óráról-órára növekedő zöld gyepszőnyegek, szőlő, kukorica és egyéb növényekkel beültetett parcellák, a higiénikus, modern istállók — mind-mind a kommunizmus — ma még szinte mesébeiliő — falujának kedves, szívderítő képét idézik elénk. Az ötvenkét holdas területen — ez éppen kétszerese a régi tenyészállatvásárnak — hetek óta nyüzsgő, lüktető élet zajlik. Sokszázan munkálkodnak itt, közöttük sok fiatal, aki a szabadidejét szívesen tölti el itt kedvére való munkával. A nézők már most is gyönyörködhetnek a magyar népi hagyományokon alapuló, szocialista-realista stílusban épült csarnokok szép formájában, kecses oszlopaiban és a külső falakat díszítő domborművekben. De az útak még porosak, alig rajzolódtak ki: a kíváncsi járókelők kisebb-nagyabb homokbuckák, épületállványok, készülő pavilonok között bukdácsolnak. A munka zaja tölti be a környéket: mindenfelé kalapálnak, vezényszavak hangzanak az ajtók és ablakrámák beemelésénél, overállos szakemberek jártukban is számolnak, mérnek, tanácskoznak. Mindez önkéntelenül felidézi gondolatainkban Ázsájev sokszínű írását a hatalmas távolkeleti építkezésről és más hasonló olvasmányunk élményét. Az előkészületek mértéke jóval nagyobb az eddig szokásosnál. Ezt nemcsak a kiállítás terjedelme és nagy arányai magyarázzák, hanem az is, hogy állandó jellegű kiállítási — és vásárterület létesül itt. A Városligetben ezentúl nem rendeznek kiállítást, — már le is bontották az ilyen célokat szolgáló épületeket —, a Városliget egész terjedelmében a dolgozók pihenőés sétaparkja lesz. cd kiállítás ra kő dó fára szünet nélkül érkeznek a vagonok, nem mindennapi szállítmánnyal. Kicsit fáradtan, a hosszú utazástól megtörten, de azután csakhamar jóllakottan, kipihenten elfoglalják a nekik kijelölt helyeket az ország legszebb lovai, szarvasmarhái, sertései, baromfiai. Meglepő és egyben örömteli látvány is, hogy nemcsak gazdáik, az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek állatgondozói és a kistermelők büszkék rájuk, hanem szomszédaik is odasereglanek s elismerően, büszkén megveregetik egy-egy mén, vagy szarvasmarha hátát. Éppen most gördül be a mezőhegyesi szerelvény. Az Állami Gazdaság negyvenhat vagonja érkezik. Az egyikből méltóságteljesen vonul ki egy gyönyörű bika, — sokan, amint jól szemügyre veszik, úgy vélik, hegy az első díj legesélyesebb jelöltje lesz — a híres „Pianettnemzetség" egyik képviselője. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság birtokában van az apaállat is, a nagyhírű tenyészbika s most csak lábtörése miatt nem tudták elhozni 'litert tejelő tehenek, a nagyhúsú bikák. A nehéz munkában beporosodott, napégette arcú kísérők nevetve fedeznek fel a vagonban egy potyautast, kis fekete pulit, amely úgy látszik megirigyelte a „nagyol:" dicsőségét — s most hangos csaholással örvend, hogy sikerült a turpissága. A mezőhegyesiek büszkélkednek az ötösfogatukkal. Már most sok csodálója akad a pompás csikóknak. cd leLLtállélibán már alig van üres férőhely. Szebbnél-szebb, telivérek és félvérek sorakoznak egymás mellett. Harsányi Mihály nagyhalászi gazda, három kancájával jött a kiállításra, ő maga sem tudja eldönteni, melyiket tartja a legszebbnek. Székkutasról több dolgozó paraszt hozott lovakat. Ezek közül való Csárdás, a kilencéves angol telivér, háromhónapos csikójával, Mese, a francia félvér a hasonlókorú Csintalannal. A hafos istálló létszáma „természetes úton" is szaporodott: a nagykunsági állami gazdaság egyik legszebb kancája már itt a kiállítás épületében hozta világra utódját. Egy kisborjú is itt látta meg a napvilágot, anyja Húros, a kislángi állami gazdaság napi 30 liter tejet adó fajtehene. Bolyongás közben úgy érezzük, eltévedtünk; valódi termőföldhöz érkeztünk. Az egyik parcella gazdája Jobban István, a tolnamegyei Harc községből. Mult évben ezerkétszáz négyszögölén 17 mázsás napraforgótermést aratott le. A 30—40 centiméter átmérőjű napraforgó tányérok érdemlik ki a látogató csodálkozó, elismerő pillantásait. Jobban István a kimagasló terméseredmény titkait mosolyogva, de szűkszavúan ismerteti: — Ismerem a földet, tudom, melyik évben hová kell vetni a napraforgót, — A jó gazda gyakorlottsága érződik szavain, amikor egyszerűen, világosan beszél a napraforgó-föld őszi mélyszántásáról, trágyázásáról. Ügy mondja, mint a legtermészetesebb, legelterjedtebb módszert: — Tavasszal végigjárom a napraforgóra váró földet nehéz fogassal, vetés után gyomtalanítok 'és péti sót szórok a földre. Eső után a talaj-porhanyítást alkalmazom, hogy a föld megőrizze a nedvességét. dŐOSAZÚ litta kellene a felsorakozott rekordhozamot elért növények, állatok ismertetéséhez. Nem okoz majd gondot, mit nézzen meg, mit keressen fel az a 80—100 ezer látogató, aki egy-egy alkalommal kényelmesen elfér majd a kiállítás területén. Inkább az lesz a gondjuk, hogy mit nem tudtak megnézni, hová nem juthattak el, idő hiányában. A sok mezőgazdasági gép és terméken kívül rengeteg egyéb látványosság lesz itt. Két nagy pályán naponta gazdag és változatos műsor csábítja a látogatókat. Az Állami Népi Együttes, a Honvédség és a SZOT művészegyüttesei gyönyörködtetik majd felváltva a nézőket, akiket érdekel, a lóversenyeket tekintik meg. ízléses büffék, éttermek, lacikonyhák csillapítják a sokezer vendég éhségét. A Szőlészeti Kutató Intézet minőségi bcrpavilonjában a legkiválóbb tokaji, badacsonyi, szekszárdi, kecskeméti borokat mérik, a halászcsárdákban különleges halételel: kínálkoznak. edz ország. minden tájáról idesereglő érdeklődőket nem éri csalódás várakozásukban. Nem maradhat el a sikere, az eredménye annak a sok szeretetnek, ötletnek, gondosságnak, amivel a kiállítás rendezői várják a látogatókat. V. F. Megalakult az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál az ifjúsági minőségi őrjáró brigád Itt vannak az utódai, az évi 6000 ií Pár perces megbeszélést hívtak össze a DISZ teremben szeptember 6-án, hétfőn. Az ifjúság nevében Szűcs Tibor elvtárs, a DISZ termelés felelőse elmondotta, hogy a fiatalok elhatározták, hogy a rákospalotai DISZ kezdeményezésére minőségi őrjáró brigádot alakítanak. A brigád célja a minőségi hibák kiküszöbölése. Feladata tehát minden üzemrész munkájának állandó ellenőrzése, a hibák megkeresése és az észrevételek tudósítása. Így négy őrjáró brigádra van szükség, mégpedig előkészítő, szövő, kikészítő és egy fonalas brigádra. A fonalas brigád a fonalat szállító üzemekkel tartja a kapcsolatot és a fonalak minőségét fogja ellenőrizni. Brigádvezetők a MEOsok lesznek és a brigádok felelőse pedig Bárdos Éva elvtársnő. A minőségi brigádoknak a hibák feltárása mellett rendszeresen ellenőrizni kell azok kijavítását is. Tetszés szerinti napon végezhetik ellenőrző munkájukat, hogy a 100 százalékos minőségért való mozgalmat kiszélesíthessék. A jelenlévők helyesnek tartják a fiatalok kezdeményezését és javasolták, hogy a karbantartó részlegnél is legyen egy ellenőrző brigád, mely a gépjavítási munkákat ellenőrizné. Mind az öt brigád, a párt, a szakszervezet és a vállalat segítségével napokon belül megkezdi munkáját, megkezdődik a harc a minőségért. Mezőgazdaság! kiállítás nyilt Szlavropoiban Sztavropol (TASZSZ). Sztavropolban megnyílt a sztavropoli terület mezőgazdasági kiállítása. A kiállítás kerületi pavilonjai a látogatók elé tárják, hogy a sztavropoli területen ebben az évben több mint 120 ezer hektár szűzföldet törtek fel. A háború előtti időhöz viszonyítva a több mint 400 ezer hektárral szélesítették ki a gabonafélék vetésterületét. A kiállítás a sztavropoli kolhozparasztok jólétéről tanúskodik. SZEGED TÍZ ÉVE Téntf a SzécUeH^i-íébeft A Széchenyi-téren sétálok, langyos alkonyi szél borzolja a platánfákat. Zajos emberforgatag hullámzik le, s föl a fák alatt, beszélgertés, nevetás kavarodik vidám egyveleggé. Az egyetemek megnyitották kapuikat ós a fiatalság ismét visszatódult Szögedre, a szegedi utcákra. Önkénytelenül is Majakovszkij sorai jutnak az csziombe: „Város erébe mi folyatjuk a vért..." Erősein sötétedni kezd. az arcok korvonalai egyre jobban elmosódnak, most már tényleg hullámszerű ez az emberfolyam. Egyesek fel-fel néznek a villanylámpákra: „Mi ént nem égnek már? Pár pillanat múlva azonban már izzanak a villanykörték tűfinom sugaracskákat szórva az éjszakába. Az emberek fel néznek, bólintanak és iudomásulvéve a megszokottat újra beszélgetnek tovább, sétálnak — szórakoznak. Nekem önkéntelenül egy nyári este jut eszembe. amikor szintén várták az emberek. hogy kigyulladjon a villany a Széchenyi-téren és az hirtelenül, váratlanul, szemkápráztatva ki, is glyulladt. Csakhogy az akkor nagy dolog volt. 1945 július elsejéről beszélők. A városon már rág átzúgott a háború. a front, de nem nyomtalanul. így történt., hogy az emberek hosszú hónapokon át hiába néztek ki este az utcára, a szürkületben még láthatták az összeszakadozott villanyvezetékeket, hanem aztán sötétbe olvadt minden. Az utcákon nem volt szabad járni, ahogy besötétedett s—* megszűnj; Szegeden látszólag az élet. A Szovjet Hadsereg adta vissza Szegednek a fényt. Ugyanis a város akkori katonai parancsnoka. Hajtovies alezredes adott parancsot Szeged közvilágításának helyreállítása érdekében, ugyancsak ő biztosította a kellő mennyiségű szenet a villanytelep számára. , Először a Széchenyitéren gyúltak ki a lámpák egy hét-fő estén. Az emberek úgy nézitek a kis égőkre, mint, a visszatért boldogságra és nem kis elégtétellel sétáltak végig — annyi hónap után először — az öreg platánfák alatt. Némelyik még meg is jegyezte, hogy ezt az estét sokáig nem fogja elfelejteni. Azóta jónéhány év változott emlékké. Néha nem árit. ha az ember; pem tud felejteni, jó ha elevenen ég benne az emlékezés. Mert sok, küzdelem és verejték árán gyúlhatott ki újra a fény és éghet azóta is minden estén. Távolról minden olyan egyszerűnek tűnik, olyan magátólértetődően, s talán jó is ez így. De a diadal, diadal marad! Az idő ilyenkor gyo;rsan múlik, az emberek szállingóznak hazafelé, meríti a holnap kérlelhetetlenül közeledik. Felniézek a konok, kis villanyégőre és cinkosán összehunyorítunk: mi emlékszünk még, hadd emlékezzenek a többiek is, csak egy pillanatra, hogy nagy zavar, kuszaság ós sötétség volt, de aztán, mert akartuk: fellobban!! a fény a Szcchenyi-téren és azóta is ég. András Sándor