Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-03 / 208. szám

PÉNTEK, 1954 SZEPTEMBER 3. .3 delmbgybrorszrg A Tanácstörvény a néphatalom törvénye Irta: Bólya Lajos megyei ügyészhelyettes III. 2. A MÁSIK DÖNTÖ benyomás, amelyet a tanácstörvénnyel való megismerkedés után szerzünk: a tanácsi szervezet szerkezetének pontos meghatározása. A törvénytervezet szerkezete is elárulja már a tanácsi szervezet új Szerkezetét, mert a törvény három fő része a tanácsi szervezet hár­mas tagolása szerin, foglalja ma­gában az egyes szervekre vonat­kozó rendelkezéseket. Az Első rész „A tanácsok" feliratot viseli és a tanácsi szervezet államhatal­mi szervének működésére vonatko­zó szabályoka, tartalmazza. A Má­sodik rész „A tanács végrehajtóbi­zottsága" címmel a tanácsi szer­vezet végrehajtó é» intézkedő tes­tületének szervezeti és működési szabályait tartalmazza. A Harma­dik rész „A végrehajtóbizottság szakigazgatási szervei" megjelölés­sel a hatósági jogkörrel rendelke­ző egyszemélyi vezetés alatt álló, önállóan gazdálkodó és intézkedő gservek működését szabályozza. E szerkezeti felépítésből is vilá­gosan látható, hogy a törvényter­vezet az eddig szervezetileg és működésükben is összefolyó taná­csi szerveket határozottan szétta­golja. viszont már az elnevezések­ből is felismerhetően működésüke] ezáltal egységesebbé teszi, az egész tanácsi szervezetnek átütőbb erőt biztosít. AZ OPERATÍV MUNKÁT, a szakfeladatokat eddig a végrehajtó­bizottság osztályai látták el. Maga az elnevezés is mutatta, hogy itt a végrehajtóbizottság egységes hivataláról volt szó tulajdonkép­pen. Bár az egyes osztályok ket­tős alárendeltségben voltak, azaz alá voltak rendelve egyrészt a saját végrehajtóbizottságuknak, másrészt a felettes végrehajtóbi­zottság megfelelő osztályainak (il­letve a minisztériumoknak), a va­lóságos helyzet az volt, hogy az osztályok, mint egységes hivatal működtek, amelyek irányítása sem oldalról, saját végrehajtóbi­zottság részéről, sem felülről, a felettes végrehajtóbizottság osz­tályai részéről nem történt meg megfelelően. Az, hogy az osztályok a végrehajtóbizottság egységes hi­vatalának osztályaiként működtek, elmos az osztályvezetők egyéni felolCÜFgét is. Most a törvénytervezetben a szervezeti elhatárolás teljes elvi határozottsággal megtörténik. A törvénytervezet ezenkívül pontosan meghatározza az egyes szervek fel­adatai] is és működésükben is tol­jeeen elhatárolja őket egymástól. A tanács, mint az államhatalom helyi szerve államhatalmi felada­tokat lát el és a törvénytervezet a hatalmi működéi garanciáit adja mog. A végrehajtóbizottság a ta­nács általános hatáskörű végre­hajtó szerve és végrehajtó tevé­kenységének feltételeit biztosítja a törvény akkor, amikor a tanácstól és a szakigazgatási szervektől is elhatárolja. A szakigazgatási szer­vek a végrehajtóbizottság szer­veiként működnek, de önálló gaz­dálkodó és intézkedő tevékenységü­ket biztosítják azok a rendelkezé­sek, amelyek egyszemélyi vezetés és felelősség mellett, önálló hatósági jogkört, önálló intézkedési, irá­nyítási és gazdálkodási jogkört biztosítanak a szakigazgatási szerv­nek és vezetőjének. Nem lesznek tehát a vógTehajtóbizottságnak osz­tályai, de lesznek önálló szakigaz­gatási szervek, amelyek azonban mégis a végrehajtóbizottság szer­vei, A' VIZSGÁLÓDÁSNAK arra kell tehát irányulnia, hogy a tör­vény-tervezet ezt a teljesen vilá­gos elvi tagolást rendelkezéseiben következetesen véghez viszi-e, van-e valami javítani való a ren­delkezéseken, hogy ez az elv va­lóban teljes mértékben érvényesül­jön. Nézzük meg ezeket a rendelke­zéseket. Amit az 1. alapvető rendelke­zéseiből különösen alá kell búzni az a következő: A tanácsok állam­hatalmi szervek. amelyek területü­kön a dolgozó nép egységes állam­hatalmát képviselik. A tanácsok tömegszervezetek, amelyek az egész lakosságot a közügyekben, tehát a gazdasági, társadalmi és kulturális tevékenységben való közvetlen és állandó részvételre szervezik. A tanácsok működési te­rületükön a vezető szervek, ame­lyek az egységes államhatalom • he­lyi letéteményeseként egyedül ve­zeti a gazdasági. társadalmi és kulturális tevékenységet. A 11. szerint a megyei (fővá­rosi, közvetlenül az Elnöki Tanács alá rendelt tanács) tanács legalább háromhavonként, a járási (városi, városi kerületi) tanács legalább kéthavonként, a községi tanács havonkén] köteles ülést tartani. A tanácsüléseknek ez az eltérő szá­ma nem megnyugtató. Egységes szabályozás itt célravezetőbb lenne. Egyes államigazgatási területeken például egy megyében egyidőben vetődnek fel az egész lakosságot érintő problémák. amelyeknek megoldásával az összes tanácsok­nak foglalkozniok kell. Az alulról felfelé haladó egymás után követ­kező tanácsülések e problémák alapos elemzését és megvitatását s mindenki számára kedvező, kellő időben való eldöntését eredmé­nyezhetik. De ezen felül, nem sok-e a havi tanácsülés a községekben és nem kevés-e megyei szinten? Fon­tolgassuk és esetleg tegyünk ja­vaslatot, hogy egységesen kétha­vonként legyen kötelező tanács­ülést tartani. Felmerülhet az a kérdés, hogy az állandó és ideiglenes bizottságok­ba csak tanácstagok legyenek-e vá­laszthatók, mint azt a tervezet mondja? (19. §. 23. §.) Vélemé­nyünk szerint a tervezet rendelke­zései megfelelőek, mert ez a rend­szer biztosítja a tanácsmunka egy­ségét és a tanács felelősségét. A tanács nem olvadhat fel a lakos­ságban, szervezetét önhatalmúlag nem hígíthatja fel. A tanács a la­kosság által választott tagokból áll és a tanács egész működéséért a választóknak ezek felelőseik. Jogo­kat a választott tagok nyernek a választás útján és a választás elfo­gadásával kötelességeket ezek vál­lalnak. Ennyit a tanácsokról anélkül, hogy bármilyen formában teljes­ségre törekedtünk volna. f Mi a szakigazgatási szerv? A SZAKIGAZGATÁSI SZERV mindig a végrehajtóbizottság szerve és hogy ennek elle­nére önálló hatóság, amely a saját nevében állít ki hivatalos okmá­nyokat, intézkedik, irányít és leg­első sorban önállóan gazdálkodik, önállóságát és saját felelősségét nem csorbítja az sem, hogy tevé­kenységéért a végrehajtóbizottság és a felsőbb szakigazgatási szerv is felelős és hogy ezen felelősségük keretében a szakigazgatási szerv rendelkezéseit megsemmisíthetik, illetve megváltoztathatják. A ket­tős alárendeltség a teljes önállóság mellett is nyilvánvaló. Véleményünk szerint a törvény­ben a jelenlegi rendelkezések mel­lett a kettős irányítás és felügye­let módszereit kellene szabályozni, nehogy a két felügyelő szerv kö­zött összeütközés támadhasson és az oldalról és felülről jövő esetle­ges ellentétes beavatkozás a szak­igazgatási szerv működését meg­zavarja, a vezető felelősségét csor­bítsa. A végrehajtóbizottság nem füg­getlen szerv, hanem a tanács vég­rehajtóbizottsága, azaz az államha­talmi szerv végrehajtó szerve. Vá­lasztott szerv és pedig a tanács ál­tal saját tagjaiból választott szerv. Nincsenek külső tagjai, a Vb. min­den tagja tanácstag. Itt teljes mér­tékben érvényesül az, amit fentebb a tanács egységes és kizárólagos jogairól, kötelességeiről és felelős­ségéről mondottunk. Hogy a Vb. a tanács által választott szerv és a Vb. tagjaiból választott szerv, az azt jelenti, hogy a Vb-tagok a ta­nács által visszahívhatók, de a végrehajtó bizottságból való vissza­hívás a tanácsi tagságot nem érinti. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a végrehajtóbizottság testületi szerv, amelynek értelme az, hogy nem hi­vatal, vagy hivatali szervezet, amely osztályokkal és hivatalno­kokkal rendelkezik. A végrehajtó­bizottságnak titkársága van, amely a végrehajtóbizottságnak és a vég­rehajtóbizottság elnökének tevé­kenységével kapcsolatos szervezeti és adminisztrációs feladatokat lát­ja el. A TÖRVÉNYTERVEZET a vég­rehajtóbizottság elnökét nem jelöli meg a tanács elnökeként. A végre­hajtóbizottság elnökének a tör­vény önálló funkciót is ad a végre­hajtóbizottság tevékenységében, de a tanáccsal kapcsolatban csak any­nyit mond, hogy a tanács ülését a végrehajtóbizottság elnöke vezeti. Ezzel is hangsúlyozza a törvény, hogy a tanács, mint államhatalmi szerv még elnökében sem azonos a végrehajtóbizottsággal s hogy a végrehajtóbizottság elnöke a többi tanácstagokkal egyenlő tanácstag, akire a törvény a tanácsülés veze­tését bízza. (Folytatjuk) __ Hatvan mázsás burgonyatermés az ásottbaimi homokon Az ásotthalmi Szabadságharcos tsz tagjai im­már második hete ássák a burgonyát, pedig van­nak hozzá jócskán. No, de kell is a sok dolgos kéz. hisz 80 hold kruplit termeltek az idén s hozzá nem is akármilyen eredménnyel. Holdanként átlagtermé­sük — ahogyan a már felásott terület mutatja — 55—60 mázsa lesz. Szcp eredmény ez; — mondhatni rekordter­més. Igen, mert a multévi termésátlagukat holdan­ként mintegy 30—35 mázsával múlja felül az idei. De lássuk; hogyan érték ezt el? Többévi próbálkozás után döntötték el: leg­helyesebb. ha a burgonyát kalászos után vetik. Az idén így tettek, g amellett kiválóan művelt talajba, négyzetesen és fészkesen vetették az összes burgonyát Tavasszal az őszi mélyszán­tásra holdanként kiszórtak 200 mázsa istállótrágyát, 60 kiló szemcsézett szuperfoszfátot, 40 kiló káli- és 50 kiló pétisó műtrágyát, s ezeket 30 centi mélyen a földbe szántották. A szántást lovas fogattal bo­ronálás követte, majd pedig a vetés. Vetés előtt az egymástól 90 centi távolságban lévő sorvonalakra merőlegesen, egymástól 50 centi távolságra húzták meg a tőtávolságokat jelző vonalakaf s ott, ahol a vonalak keresztezték egymást, kiásták a vetőfész­keket is. A gumók mintegy 10—12 centi mélyen ke­rültek a földbe. Amikor földbe került az összes gnmó, a tsz­tagok nem várták meg, hogy burgonyavetésük el­gazosodjék. Kelés után azonnal megkapálták elsőre mind a 80 holdat. Az első kapálást körülbelül há­rom hét múlva követte a második kapálás és amint ezt befejezték, azonnal elkezdték a töltögetést is. A burgonyabokrok feltöltögetése közben fejtrágyázták a fejlődésben lévő növényt, holdanként 60 kiló chilei salétrommal. A termelőszövetkezet tagjai — mint láthat­juk — sokat dolgoztak a burgonyaterületen, ez azonban nem kötötte le minden erejüket. Bizonyítja ezt az is, hogy kukoricájuk, amely a mult évben csak 5 mázsát adott holdanként, most mintegy lf mázsás termésátlagot ígér. Ezért az eredményért — nem is kell mondani — a 212 hold kukoricatáb­lán sokszor földbe kellett vágni a kiskapát. Mind­emellett pedig figyelembe kell venni azt is, hogy az ásotthalmi Szabadságharcos tsz-ben mind a 212 hold kukoricát fészkesen vetették s az egész terület­ből 160 holdat négyzetesen. És a gabonájuk? A tsz-tagok azzal sem val­lottak szégyent az ásotthalmi homokon, mert amíg a község többi termelőinek átlagos gabonatermése csak 3.6 mázsa volt, addig a Szabadságharcos termelőszö. vet kőzeté bármelyik gabonaféleségből felülmúlja ezt. Rozsból 4.45, búzából 5.7, árpából 6.58, zabból pedig 6.62 mázsát' termeltek holdanként. De eredményük­nek itt is megláthatjuk a magyarázatát: a tsz-tagok mind a 706 hold gabonájukat fejtrágyázták a ta­vasszal. Most pedig lássuk az elismerést, ame?y?>B? a Szabadságharcos tsz tagjainak bőven jutót] az idén. Aratás előtt versenymozgalmat kezdeményeztek a tsz tagjai; munkaversenyre hívták a megye összes termelőszövetkezetét. Az egész megyére kiterjedő versenyt augusztus 20-án. alkotmányunk ünnepén értékelte a versenybizottság és kitűnt, hogy az ásotthalmiak nem hiába kezdeményezték ezt a neves mozgalmat. A csongrádmegyei termelőszövetkezetek között az ásotthalmi Szabadságharcos tsz első lett a szemveszteség nélküli aratásban és cséplésben, a beadási kötelezettség teljesítésében, a tarlóhántas­és másodvetésben. A termelőszövetkezet tagjai kö­zül 55 embert jutalmaztak meg augusztus 20-án, hatan pedig megkapták a „Kiváló tsz-tag" megtisz­telő kitüntetést. A termelőszövetkezet tagjai most látják csak igazán, hogy ma érdemes dolgozni; érdemes, mert amellett, hogy a bővebb termésből több kenyér, hús, tojás és kalács jut asztalukra, munkájuka] az egész megye elismeri. ZELEI BÉLA Új feladatok megvalósítására készül a Szegedi Ruhagyár kultúresoportja Az 1954-es év fordulatot jelentett a Ruhagyár kultúréletében. Az el­múlt évben „meghalt" a valamikor hires ruhagyári tánccsoport és énekkar. A zenekar és néhány lel­kes .színjátszó jelentette a kultúr­csoportot. Balogh Lajos, a kultúr­bizottság elnöke hiába kérte az üzem vezetőségét, segítség nem jött sehonnan sem. Balogh elvtárs mun­kaköre is olyan volt, hogy nem igen tudott foglalkozni a csoporttal. Az új év azonban meghozta a változást. Balogh elvtárs más mun­kakörbe került. A kultúresoport évi 50 ezer forint keretet kapott. S az üzem vezetői is jobban megbe­csülik a kultúrosok munkáját. A pártszervezet vezetőségi ülésein kü­lön napirendi pontként szerepel a kultúrmunka. Mindenfelől segítik a kuUúresoportot megerősödésében. Balogh Lajos már két éve vezeti a kultúrcso­portot. A most újraéledő kultűr­csoportot a Szegedi Kenderfonó­gyár csoportjához hasonlóan szer­vezi meg. Ott ugyan könnyebb a munka, mert a kultúrfelelős mel­lett lelkes aktívák dolgoznak. Ez még a Ruhagyárban nincs meg. Van ugyan olyan lelkes színjátszó, mint idős Elekfalvi Ferenc kísérle­tező szabász, aki szívesen jár a próbákra, példát mutat a fiatalok­nak. De keli is a példa: lelkesedés­sel kell végezni a munkát Az újraéledt kultúresoport ered­ményei biztatóak. Az elmúlt, hó­napban az árvízkárosultak meg­segítésére rendezett műsor bevé­tele 1242 forint lett. Erre az alka­lomra írta Domonkos Margit, az üzem egyik dolgozója „Segítsetek" című versét, amelyet a gyár dol­gozói nagyon megszerettek és még most is szerepel műsorukban. A gyermekeit üdülésére rendezett műsorból különösen a zenekar ki­váló teljesítménye tűnt ki. Augusztus 20-án a Ruhagyárban járt mórahalmi, tápéi, szőregi tszcs tagok sokáig nem felejtik el az üzem népi zenekarának pattogó nótáit, dalait. Az elmúlt héten a deszki iskola igazgatója kereste Balogh elvtár­sat. — Hallottuk, hogy igen jó zene­karuk van — mondta barátságosan. — Szeretnénk, ha a deszki dolgo­zók is meghallhatnák. Előbb mi jönnénk az üzembe, hogy ben­nünket is megismerjenek, azután szeretnénk, ha a gyár kultúreso­portja jönne hozzánk. Megegyeztek. Szeptember 11-én, a hires deszki csoport megy a Sze­gedi Ruhagyárba, a ruhagyáriak meg úgy tervezték, hogy szeptem­ber 19-én adják vissza a látogatást. Közben a ruhagyáriak levelet kaptak a Csongrádmegyei Tanács Népművelési Osztályától, melyben meghívták szeptember 5-ére a két nagy szegedi üzem, a Szegedi Ken­derfonógyár és a Ruhagyár kultúr­csoportját egy „Műsoros tarka est"-en való szereplésre. Ezek a meghívások nagy feladat elé állítják a kultúresoport tagjait. A SZEGEDI JEGYZETEK Gondoskodás színjátszók Háy Gyula „Gyilkosok tanyáján" színdarabjának előadá­sára készülnek, az új oktató, Mikló­si Györgyné, a szegedi Nemzeti Színház segédrendezője irányítása, vezetése mellett. Szépek az eddigi eredmények és biztatóak. A Szegedi Ruhagyár kultúresoportja méltóképpen akar­ja köszönteni október 11-ét, Szeged felszabadulásának tizedik évfor­dulóját, a termelésben elért kiváló eredményeik mellett tartalmas, színvonalas kultúrműsorral. (j. zs.) Tápéi hírek A mezőgazdasági termelési bi­zottság és az állandó bizottság te­vékenykedik azért, hogy a tápéi dolgozó parasztok időben és jól vé­gezzék az őszi munkákat. A helvi tanács gondoskodik arról, hogy le­gyen minőségi vetőmag is. A vető­gépeket úgy osztják el, hogy jól ki legyen használva teljesítőké­pességük. Eddig a tápéiaktól Szegeden vet­ték át a sertéseket és szarvasmar­hákat. Ez hátrányos volt a dolgozó parasztokra. Most már nagy meg­elégedésre az állatokat helyben, Tápén veszik át. A kendervágás befejeződött és folyamatosan történik a szállítása. A napraforgó szedése és begyűjté­se folyamatban van. Csendes Pálné levelező Bérház, 1. emelet, 113­as szoba. Ide hívatták Fehér Vincénét, Márki Józsefnét, Borbély Fe­rencnét és Kindlein Jó­zsefnét. Sokgyermekes családanya mind a négy, Kindleinnét kivéve kor­mánykitüntetésük is van. Kicsit elfogódva fog­laltak helyet az asszo­nyok a szobában. Be­szédükből is észrevehető volt ez; a hozzájuk in­tézett kérdésekre eleinte akadozó választ adtak. Később, amikor a gyer­mekeikre terelődött a beszéd, megeredt a sza­vuk: — Egészségesek mind. Olyanok, mintha ezer ördög lakna bennük. — Csintalankodnak — mondja Kindleinné. — Nálunk a lányok vannak többségben — szól közbe Márkiné. — Nőnek, egyik a másik után. Egy ideig a két asz­szony szava hallatszik csak. A szobában lévők mosolyogva hallgatják őket. Azután Varga Gé­za, a tanács szociálpoli­tikai csoportjának tagja szólal meg. — Mi a kívánságuk, mondják el. Szívesen se­gítünk a gyermekek ne­velésében. — Hogy mi a kíván­ságunk? — kérdezi egy­szerre Márkiné és Kind­leinné. Hirtelen elhall­gatnak. Kis idő múlva Kindleinné szólal meg: — Mit is kérhetnék? A legnagyobb lányom már nem iskolaköteles. Dolgozni szeretne. Abban segítsenek, hogy megfe­lelő helyet találjak neki. — Helyes segítünk — adja meg rögtön a vá­laszt Rák Kálmán, a szociálpolitikai csoport vezetője. — Más kérésem is lenne — folytatja to­vább Kindleinné. Télen a gyerekek este sokáig tanulnak. Hamar is kell lámpát gyújtani és bi­zony minden hónapban 24 forintot kiadok pet­róleumra. Nagyon elkel­ne nálunk a villany. Az nagyobb világosságot ad és olcsóbb is. Itt egy lélekzetvéteU nyi szünetet tart és to­vább magyarázza, hogy a Hunyadi-tér 3. szám alatti házban laknak, az udvari épületben. A mel­lettük lévő lakásokba mindenütt bevezették a villanyt, náluk nincs, pe­dig nem sokba kerülne, ha bevezettetnék. — Ebben az ügyben közösen, a KIK-kel ösz­szefogva tudunk intéz­kedni. Megtesszük, hogy ez a kívánságuk is telje­süljön — nyugtatja meg az asszonyt dr. Varga Géza. — Nekem nincs külö­nösebb kívánságom — beszél most Márkiné. — A férjem betegségéről kellene talán szólnom. Az SZTK-ban kivizsgál­ták már, de nem javult. Itt félbeszakad a be­szélgetés. Ünnepélyes pillanat következik. Rák Kálmán, a szociálpoliti­kai csoport vezetője be­szél a sokgyermekes asszonyokhoz. A Nép­köztársaság Elnöki Ta­nácsa által küldött 4800 forintot nyújtja át nekik ezekkel a szavakkal: „Használják fel jól ezt az összeget és neveljék országunk hasznos pol­gáraivá gyermekeiket". Ezután átad Fehér Vin­cénének és Borbély Fe­rencnének 1400—1400 fo­rintot, Kindlein József né és Márki Józsefnénak 1000—1000 forintot. Államunk gondoskodik a sokgyermekes anyák­ról. A Városi Tanács gondoskodik majd arról, hogy az anyák kívánsá­ga teljesüljön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom