Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-28 / 229. szám

WfLÁG proletárjai EGYESÜLJETEK I •mm***»ittf •p. A MAI SZAMUNKBÓL: A MINISZTERTANÁCS RENDELETE A TANÁCSOK TAGJAINAK VÁLASZTÁSÁRÓL (3-as oldal) A FELVILÁGOSÍTÓ SZÓNAK MINDEN HÁZHOZ, MINDEN EMBERHEZ EL KELL JUTNI (2-cs oldal) AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ÜNNEPSÉGEK SZEGEDEN A VAROS FELSZABADÍTÁSA 10. ÉVFORDULÓJA ALKALMABOL (3-as oldal) Békekölcsönt jegyeznek Szeged és a szegedi járás dolgozói AUiU példát mulatnak Ahol mór befejezték a jegyzést RÉPÁS REZSÓ, a 82. számú Autóközlekedési Vállalat kiváló motorszerelője. Munkája kifogás­talan. Átlagos teljesítménye 110— 117 százalék. Az ötödik békeköl­csön jegyzésében is élenjárt. 1100— 1200 forintos fizetéséből 700 forin­tot adott kölcsön államunknak. 'Áz Országos Takarékpénztár sze­gedi fiókjánál most már egymás ulán jelentik üzemek, hivatalok, in­ózmények: befejezték az Ötödik Békekölcsön jegyzését. Az Állami Egészségügyi Gyermekotthon dol­gozói az elsők közt jelentették, ná­luk minden dolgozó jegyzett. Szép redményt értek el az Állami Vé­dőnőképző iskolában is. a Csongrád­negyei Gyermekvédő Otthonban. A közgazdasági technikum statisz­tikai tagozatán 516 forintos átlagot írtek el a dolgozók. Még őket is túlszárnyalták az 1. sz. Magasépítő­ipari Technikumban, ahol 604 fo­rint az átlag. Mindenki jegyzett a megyei ügyészségen, az MTH 600 ipa­ritanuló intézetben. Itt 558 forintos a jegyzési átlag. Alig maradtak el mögöttük a Cipőnagykereskedelmi Vállalat dolgozói, ahol szintén va­lamennyien jegyeztek és 555 forint az átlag. A szegedi állami Zene­művészeti Szakiskolában 33 dolgozó 18.700 forintot jegyzett. A Szegedi Szálloda- és Vendéglátóipari Válla­latnál 512 forintos átlaggal, a vas útforgalmi technikumban pedig 473 forintos átlaggal dicsekedhetnek Rajtuk kívül befejeztég még a jegyzést a szegedi böröndös, a szegcdi műszerész, a szegedi órás, a szegcdi kárpitos ksz-ek, a Vakok általános intézete. a Szegedi Váro­si Tanács Fonalmentö Vállalata, az Üvegért, a Hordójavitó Vállalat, a Helypénzszedő Vállalat, az SZTK Kirendeltség, a szegedi Anna Gyógyvíz, a Mezőgazdasági Tech­nikum, az í. sz. Magasépitőipari diákotthon, az állami szakérettségis kollégium, a XI. Autójavító Vál­lalat és a Szegedi Ecsetgyár. Min­denütt többet jegyeztek, mint az elmúlt évben a Negyedik Békeköl­csön jegyzésnél. Levelezőink jelentései a Békekölcsön jegyzéséről SZŰCS GYÖRGY lakatos, a Sze­gedi Erőmű dolgozója is elsők kö­zött jegyezte fel nevét a békeköl­csönjegyzők közé. 1300 forintos fizetése mellett 700 forintot jegy­zett. Ezzel is megmutatta, mint a munkájával, — 137 százalékra tel­jesíti tervét — hogy hazánk építé­se számára éppen olyan fontos, mint a helytállás bármely terüle­ten. (Lúbmann Béla felvételei. Fényk. Szöv.) CSANYI ETELKA ifjúmunkás, a Szegedi Ecsetgyárban is mosoly­gós arccal jegyezte fel neve mellé a 400 forintot. Fiatal még, . ki tudja hányszorosan téríti vissza ál­lamunk számára a kölcsönadott ferintokat. Csányi Etelka szereti munkáját. Átlagteljesítménye 130— 140 százalék. Többtermelésével cs 1 íldamutató jegyzésével is hozzá­járul hazánk felvirágoztatásához. Az Ötödik Békekölcsön jegyzésé­ről levelezőink naponta küldenek tudósításokat szerkesztőségünkhöz. Horváth György, a IV-es pálya­mesteri szakasz dolgozója, aki gyakran ír levelet szerkesztősé­günknek, a Békekölcsön jegyzésé­ről ezt írja: „A mostani jegyzés további fej­lődésünket, életszínvonalunk emel­kedését szolgálja, A IV-es pálya­mesteri szakaszon minden dolgozó becsülettel eleget tett Hazafias kö­telességének és fizetéséhez mérten jegyez békekölcsönt. Kovács Ferenc OlSZ-titkár 400 forintot jegyzett. Elmondja, hogy még fiatal és bol­dogan adja ezt az összeget, mert államunk biztosítja számára a ta­nulást. Szalma Kálmán is példa­mutatóan jegyzett 450 forintot". Kovács Miihály, a 2. sz. Postahi­vatal dolgozója tudatja velünk, hogy nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek is jól kiveszik ré­szüket a jegyzésből. „Miklós György dolgozónk — írja Kovács elvtárs — ötcsaládos apa, akinek fizetése kö­zel 900 forint, 400 forintot jegyzett".. Levelében még megemlíti, hogy Ágoston József, Tóth Jenő, idős Csorba András és Márki János 450 —450, Török János, 550, Király Gé­za 500 forint kölcsönnel járul hoz­zá boldogabb jövőnk építéséhez. A Szőrme- és Bőrruhakészítő Vál­lalattól Nagy Sándor ezeket írja: „Szeptember 25-én délután 2 óráig dolgozóinknak 66 százaléka lejegyzett. Az egy főre eső átlag 406 forintot tesz ki. Példamutatóan jegyzett Haraszti Ferenc vasaló: 1200 forintos fizetéséből 600 forin­tot adott kölcsön. Saente Imre se­gédmunkás 300 forintot jegyzett, pe­dig fizetése nem éri el a 600 forin­tot. Meg kell említeni Márta Fe­rencné takarítónőt is, aki 200 forin­tot adott kölcsön államunknak, Fi­zetése 530 forint havonta. A 82. számú Autóközlekedési Vállalattól Tombácz elvtárs jelenti: Márton János bevásárló 1000 fo­rintot jegyzett, fizetése 1100 forint. Borbás István és váltótársa, Már­ton Zita sztahánovista gépkocsive­zetők 1300 forintot jegyeztek. Ke­resetük 1400 forint havonta, Minél több Yasarnap reggel nagy ér­deklődéssel olvasták az ipari munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, kisiparosok Sze­geden a Hazafias Népfront sze­gedi előkészítő bizottsága által a «Délmagyarország"-ban köz­zétett programmtervezetet. Már az első órákban nagy visszhangra talált Szegeden a programmtervezet és külön örömet okozott az, hogy ezt az előkészítő bizottság valameny­nyi dolgozóval meg akarja vi­tatni. A tömegszervezetek, a békebizottságok titkárai már­is elhatározták: gyűléseiken, összejöveteleiken is ismertetni fogják a Szeged életében olyan nagyjelentőségű pregrammter­vezetet. öregek, fiatalok, munkások és parasztok, de az értelmisé­giek is megtalálják a magukét ebben a programmtervezetben. Megtalálják, mert figyelembe vette az előkészítő bizottság a dolgozók igényeit. S ahogy ezt dr. Kertész Béla ügyvéd, az előkészítő bizottság tagja fogal­mazta meg a legutóbbi ülésen, amikor javaslatot tett a pro­gramm részleteire vonatkozó­an "A Hazafias Népfront cél­ja az, hogy minden rétegre kiterjedően alapozza meg bá­zisát s abból az emberi tulaj­donságból kiindulva, hogy mindenki saját elképzelései megvalósulását szeretné látni a pregrammban, kell elkészí­tenünk ezt a nagyjelentőségű programmot.* ö és a többi előkészítő bizottsági tag ls a legjobb tervezetet igyekezett összeállítani. Alaposan megvi­tatták a tervezet minden mon­datát, mielőtt közzétették vol­na a "Délmagyarország»-bán. Molnár Antal főcsperes, Sze­ged belvárosi esperes-plébános a fokozottabb műemlékvéde­lemre hívta fel a bizottság fi­gyelmét. Ezt be is vették a pregrammtervezetbe. Javasol­ta továbbá, hogy azokra a há­zakra, amelyekben neves írók laktak, emléktáblákat helyez­zen cl a Hazafias Népfront szegedi bizottsága. Emlékezzék meg á bizottság Kálmány La­josról, a kiváló folkloristáról, ugyanakkor gondoskodjon a Hazafias Népfront bizottság Savaslatot! programmjában is olyan mű­emlékek megvédéséről, mint a Demeter torony. Sok ehhez hasonló javaslat nyomán születet meg ÍV pro­grammtervezet. Mindez azon­ban csak tervezet, amely a város dolgozóinak indítványai­val, javaslataival ölt majd végleges formát és jelentheti majd azt az alapot, amelyre felépítheti az új tanács is a tervét. Most a város lakóin van a sor. Tegyenek minél több ja­vaslatot, hiszen mindenki tudja, saját városrészében, ut­cájában mik a tennivalók, amelyek városunk életét szeb­bé, jobbá tehetik. Tegyenek a szegedi dolgozók minél több javaslatot ehhez a programm­tervezethez, hogy az október 3-1 Népfront nagygyűlésen a Hazafias Népfront szegedi elő­készítő bizottsága által beter­jesztett népfront bizottsági ta­gok megválasztásával, a pro­gramra jóváhagyásával, kiegé­szítésével, — ahogyan a Haza­fias Népfront előkészítő bi­zottságának felhívása mondja: •"Magunkért, családunkért, boldogabb jövőnkért, népünk békés építő munkájának biz­tosításáért" — egységben a Hazafias Népfrontba tömörül­ve harcoljunk. • A Hazafias Népfront szegcdi előkészítő bizottsága szombati ülésén elfogadták a dr. Ker­tész Béla ügyvéd és Dénes Leó a Városi Tanács Vb. el­nöke által a Hazafias Nép­front Szegedi bizottságába ja­vasolt személyek névsorát, aki­ket az október 3-1 nagygyűlé­sen Szeged dolgozói elé ter­jesztenek. Készüljön erre a nagygyűlésre minden szegedi dolgozó, készüljön azzal is, hogy elküldi észrevételeit, ja­vaslatait a Hazafias Népfront szegedi előkészítő bizottsága elnökéhez, vagy a -"Délmagyar­ország" szerkesztőségéhez. Ve­gyenek részt minél többen a nagygyűlésen, mert a Hazafias Népfront, mint ahogy az elő­készítő bizottság felhívása mondja, számít Szeged dolgo­zóinak helytállására, közös cé­lunkért: a békéért, a jólétért, a felemelkedésért. Beszélgetés Szekeres István középparaszttal, aki 400 forínfot jegyzett ILYENKOR parasztembert ne­héz megtalálni a ház körül: kuko­rioatörés, szárbetakarítás, naprafor. gószedés stb. ideje van. Pedig meg akarom találni Szekeres Ist­vánt. Csak annyit tudok róla, hogy 400 forint békekölcsön® jegyzett 8 az alsóvárosi feketeföldek 156. szám alatt lakik. Még a házat sem köny­nyti megtalálni, hiszen Szegeden ezek a feketeföldek különböző he­lyeken vannak — a végén persze mégis megtaláltam: a fűtőház há. tamögött van, kisvasút áll meg a háza előtt, sudár jegenyefasor ve­zet a kapuhoz s Szdkeres István felesége nyit kaput. — Nincs itthon, oda vannak a város túlsó folin, szárat hoznak haza meg egy kevés ricá® szednek le. Délután van, mire hazaérnek, — •ppen összetalálkozunk. Előbb meg­mossa barázdált kezét, megfésüli haját 8 otthon, a konyhában a bab­leves. meg a jó szaftos krumpli­főzelék mellett elbeszélgetünk. — Azért jöttem, megmondom ke­reken, hogy megkérdezzem, miért jegyzett 409 forint békekölcsönt! Rámnéz, meglepődik a kérdésen. — Miért?*— ismétli a szót. Várat­lanul érte és mégsem gondolkodik soká. — Erre nem nehéz válaszolni. Mindenki az öntudata szerint cse­lekszik. Én is az® tettem. EGYSZERŰ A VÁLASZ valóban. Mit is kérdezzen az ember még ez­után? Nem is zavarom, hadd fo­gyassza el az ebédet nyugodtan, hisz megéhezett reggel óta. A Ren­dező-pályaudvar felöl vonat dii­íiaUatsjii; a estembe juttatja, hogy közel van a Fűtőház, ahol 44-ben nagy bombázások vol­tak. — Maguk mit csináltak akkor? Á házuk nem sérült meg? — Vagy háromszor is megrongál­ta a tetőt a légnyomás — vála­szolta. Sokáig javítgattuk. — S hozott-e a maga életében változást a tíz esztendő! — Hozott bizony. Nézze, kicsit gondolkodjunk. Azelőtt az ilyen magamfajta paraszt ember látás­tól vakulásig dolgozott. Én húszon, nyolcban kezdtem városi árendás földön. Aztán lett kilenc és fél holdam. És most könnyebb a sor­som. Neon kell annyit dol­gozni. mégis jobban kijövünk. Kü­lönösen azóta, amióta Nagy Imre elmondta a kormány programmját. A beadás is kevesebb lett. Nagy előny a paprika., a paradicsom­szerződés. Szóval segi® az állam, hogyne ssgitenénk mi is. Hisz mi az állam? Mi vagyunk. Magamat is segítettem, amikor a kölcsönt jegyeztem. Így gondoltam én ezt egyszerű paraszti ésszel. Közben bejött a kisfia, , — MÁSODIKBA JAR — ölelte magához a kis Pistát — n^ki majd több iskolája lehet, mint az én öt elemim. Pedig jóltanultam. Em­lékszem, a tanító felírta a táblára a számtan órán a törtet, aztán mire leírta, addig én már tudtam miről is van szó. De hát azóta el­felejtettem. Majd a gyerekünk az okosabb lesz, hisz ő már most látta a Mezőgazdasági Kiállítást. én meg most láttam ilyen szépet elő­ször. Voltunk már a Balatonon, Pécsett, külön vonattal, - r^ i Közben ránéztem a kék íomán. cos sparhcltre. — Azt még 47-ben vettük. Rá­diónk is van. Amióta az apám összetalálkozott az orosz katonák­kal — azóta változott meg az éle­®ünk. De sokszor elmesélte az öreg, hogy amikor felszabadult Szeged, ő volt egyedül a házban, mi kint voltunk Fcketeszélen. Szóval, az­tán mi is hazajöttünk ég éldegé­lünk. A beadást pontosan teljesí­tem, a malacot még a tavasszal be­adtam, gabonát is. Jó termésünk volt — pedig a példabeszéd azt mondja, hogy ha Szén® György napján eltűnik a varjú a vetésben, akkor lesz jó termés. Az idén még a veréb sem tünt el, mégis jó volt — mosolyogja el magút Szekeres István. Elbúcsúzunk egymástól. Még csak egy utolsó kérdés: i — És itt Hattyas-telepen mit szóltak az emberek, hogy maga ilyen példásan jegyzett békeköl­csönt? • — Hát mit szóltak? Ismernek itt jól. Voltam vasárnap egy órahosz­szaj délben a kocsmában, söröztünk és mondták, hogy szép az amit tet­tem. Elismerőleg bólingaítak. Per­sze tudom, hogy nem mindenki így gondolkodik, de hát én azokat nem értem. Én megmondtam, az állam segít bennünket, nekünk is ki kell tennünk magunkért. ÉRDEMES VOLT felkeresni Sze­keres István középparasztot. A hattyastelepiek valóban jól isme­rik: becsületes, jószándékú, igaz paraszt ember. S ilyen emberekkel jó beszélgetni, jó megismerni őket. Markaviti Tibot Vasutas dolgozóink Békekölcsönt jegyeznek A MÁV Igazgatóság dolgozói mindannyian jegyeztek Békeköl­csönt. Az egy dolgozóra eső átlag 672 forintot tesz ki. Többen példa­mutatóan vették ki részüket a jegy­zésből és hazafias kötelességüknek tekintették, hogy fizetésük 50 szá­zalékának megfelelő összeget, sokan ennél többet is kölcsönadtak álla­munknak. A Trázer házaspárnál a férj az orvosi rendelő intézetben van, a fe­leség a postakiadóban. Négy gyer­mekük van, a legidősebb 13 eszten­dős. összesen 1100 forintot jegyez­tek ketten és a jegyzésgyüjtőknek elmondották, hogy ezzel az összeg­gel gyermekeik jövőjének építésé­hez akarak hozzájárulni. A MÁV órása Várkonyi Nándor. Becsületes, szorgalmas munkás. Az egész igazgatóság területét bejárja. Műhelyében és a helyszínen is ja­vítja az elromlott órákat. Havonta megkeres 1100—1200 forintot is. Eb­ből a keresetből 7 gyermekét és fe­leségét tartja el. 500 forintot jegy­zett. Hatvan esztendős idős vasu'as Rohonyi Lajos. Negyven éve vas­utas és ma is fiatalos lendülettel végzi munkáját. A forgalmi osztálv főnökhelyettese. Neve mellé 1903 forintot írt a jegyzési ívre, s eze­ket mondotta: — Érzem a megbecsülést és sze­retetet, amellyel bennünket, icl s * ~ U dolgozókat körülvesznek. Azt jegyzek, hogy sok idősebb dolgoz t­társam öreg napjai még gondtala­nabbak legyenek. Sziládi Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom