Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-25 / 227. szám

SZOMBAT, 1954 SZEPTEMBER 25. 3 0ELMB6YRR0RSZAG Tettekkel bizonyítsd, hogy szereted hazádat! A HAZA FELEMELKEDÉSE, a nép jóléte további emelése érdeké­ben fordult dolgozó népünkhöz kormányunk, amikor felhívta a munkásokat, parasztokat, (értelmi­ségieket az ötödik Békekölcsön jegyzésére. Azzal a kéréssel állt elénk kormányunk, hogy jegyezzen minden becsületes dolgozó Béke­kölcsönt — a ha2a javára, a maga hasznára. Számtalan jelét láttuk annak az elmúlt két nap alatt, hogy Szeged dolgozói tudatos sze­retettel szeretik hazájukat, amely tív éve szabad, amelyet tíz év óta formálunk, alakítunk kedvünkre áldozatos munkánkkal és az álla­munknak adott kölcsönökkel is. A haza javára adjuk megtakarított forintjainkat, mert az Ötödik Bé­kekölcsön is a békés építés, az építő hazaszeretet kölcsöne. Ezért adják dolgozóink forintjaikat, ezért nyil­vánították ki már a Békekölcsön­jegyzés első két napján tettekkel is hazaszeretetüket. S most a Bé­kekölcsönjegyzés harmadik napján is messzehangzóan kell kiáltanunk a jelszót: Tettekkel bizonyítsd be, hogy szereted hazádat, népedet. A MI HAZAFISÁGUNK tevé­keny, cselekvő hazafiság, a mi ha­zafiságunk nem ismeri és nem is ismerheti a szemlélődő magatar­tást, a passzív gyönyörködést a haza szépségeiben, a mi hazafisá­gunk nem ismerheti a hazaszeretet elvont, ömlengő, tartalmatlan bi­Zonygatását, Ki hisz azok szavai­ban, akik ömlengenek, színes jelző­ket, hangzatos frázisokat monda­nak a hazaszeretetről, de amikor tetteket kér tőlük a haza, akkor hátat fordítanak. Igaz, ezek keve­sen vannak, kevesebben, mint az olyanok, akik jó munkájuk mel­lett szívesen, önzetlenül adják most forintjaikat is a haza, a bol­dog jövő építésére, mint a Szegedi Kenderfonógyárban Tóth Piroska, Méhes József, vagy az Alkotmány termelőszövetkezetben Rácz János­né. Ki. hisz például az újszeged! kenderfonógyár dolgozójának, Berg Józsefnénak, aki örül, mosolyog a szépnek, a jónak, aki örömmel új­ságolta, hogy lányának 5000 forint­ért zongorát vett. De amikor vala­mi csekélységhez nem jutott hozzá kénye-kedve szerint, amikor az át­meneti nehézségeket látta, már so­pánkodott és ugyanakkor a kisuj­ját sem mozdította meg, hogy meg­szűnjön a hiányosság, s azért sem tett lépést és tesz lépést, hogy ami szép és jó, még szebb és még jobb legyen. Bizony csak a vállát vono­gatta és száz forintot ígért a nép­nevelőknek, amikor a Békekölcsön­jegyzési ívvel őt is meglátogatták. Meg ls kérdezték tőle, hát maga nem szereti a népi demokráciát, a hazáját? De igen, válaszolt. Mon­dani se kell, az ilyen hazaszeretet egy fabatkát sem ér. A mi haza­szeretetünk az igazi szocialista ha­zaszeretet, ez pedig abban a lan­kadatlan törekvésben jut kifeje­zésre, hogy még gazdagabbá, még erősebbé igyekszünk tenni hazán­kat, népünket pedig még boldogab­bá. Mire fordítja kormányunk a jegyzett Békekölcsön millióit, az Ötödik Békekölcsön összegét? A minisztertanács felhívása mondja: "Kormányunk az egész dolgozó nép érdekében arra fordítja, hogy jelentősen hozzájáruljon a mező­gazdasági termelés fejlesztéséhez, növelje a közszükségleti cikkek termelését, emelje valamennyi dol­gozónk életszínvonalát*. Ezért for­dul a kormány a maga jóléte ja­vításán munkálkodó néphez a kö­zös ügy érdekében. ÉLETÜNK NAPRÓL NAPRA igazolja és kézzelfoghatóan bizo­nyítja a jelszó Igazságát: „Az ál­lamkölcsönök nyertese az egész dolgozó nép". Miénk a haza és min­dent. amit ebben a hazában épí­tünk, az a magunk jólétét szolgál­ja. Mindannyian saját életünk pél­dájával igazolhatjuk, hogyan té­rült meg már eddig is az az ösz­szeg, amelyet kölcsön adtunk álla­munknak. Munkánkkal és a köl­csönadott összegeinkkel alakítottuk és formáltuk hazánkat olyanná, amilyennek szenvedések idején csak álmodtuk., amihez csak szabad ha­zánkban a felszabadulás tíz esz­tendeje alatt juthattunk el, de csak úgy, hogy tevékenyen, cselekvően szeretjük hazánkat és most is, a jövőben is úgy építhetjük, formál­hatjuk még szebbé, ha nem a szem­lélődő magatartást, a passzív gyö­györködést választjuk a haza szép­ségeiben, hanem tettekkel bizonyít­juk, hogy szeretjük hazánkat. A hazát, amely boldogabb életet te­remt számunkra. Vájjon kaphatott volna-e Tóth Istvánné, a Szegedi Textilművek dolgozója olyan mun­kalehetőséget, hogy közel ezer fo­rntot keressen havonta és emellett, hogy családi otthona, kényelmes lakása legyen államunk 25 ezer fo­rint kölcsönt adott 6zámára. Ilyen­ről ő is csak esetleg álmodott, de hinni nem hitt, nem mert hinni. S amikor megkapta a kölcsönt, büsz­kén, önfeledt örömmel újságolta azt munkatársainak, de most, amikor tőle kér a haza, már Igen halksza­vú, sőt mi több, fizetése elenyésző százalékát akarja kölcsönadni az államnak. Nem maradhatnak a Tóth Istvánnék, a Berg Józsefnék a szemlélődő magatartás talaján. Fel kell ocsúdniok a passzív gyönyör­ködésből s fel keli zárkózniok a példamutató kommunisták és pár­tonkívüliek mögé, akik elsőnek je­gyeztek és egyhavi fizetésük meg­felelő részét jegyezték: tettekkel bizonyították be, hogy szeretik ha­zájukat népüket. Vjahh ot dolgozó paraszt lépett he a szegedi Alkotmány termelőszövetkezetbe Á szegedi Alkotmány termelő­szövetkezetben most, a békekölcsön­jegyzés napjaiban imég serényebben folyik a munka, mint az ezt meg­előző napokban. Igyekeznek minél előbb betakarítani a még kintlévő terményféleségeket, hogy rövidesen földbe kerülhessen az őszi gabona is. Példát mutatnak az őszi mun­kákban és példát mutatnak az Al­kotmány termelőszövetkezet tagjai a Békekölcsön jegyzésben is. Elmondhatjuk, az elmúlt évekkel szemben az idén jó munkájukról nevezetesek a termelőszövetkezet tagjai. A jó munkának maguk lát­ták a hasznát, jó termést takarí­tottak be, több jutott munkaegysé­genkint egy-egy tagra. A jó ter­més, a több jövedelem öröm a ter­melőszövetkezetben és vonzóerő­ként hat a még kívülállókra. Ebből a termelőszövetkezetből is, mint másokból az elmúlt év őszén néhányain kiléptek, de már ismét kopogtatnak az ajtón. Most ifjú Venczel Sándor és Miklós Sándor­né kérték felvételüket. Rajtuk kí­vül a még egyénileg dolgozó pa­rasztok közül Toldi Erzsébet, Széli Mihályné és Szűcs József fiával együtt lépett be a termelőszövet­kezetbe. Napról napra sokasodnak, erősödnek az Alkotmány tsz tagjai, nagyobb bizalommal indulnak neki az új gazdasági évnek. A Szegedi Anna-gyógy- és Szikvizüzem leljesítelie évi tervéi A Szegedi Anna-gyógy- és Szik­vízüzem dolgozói befejezték évi tervüket. Számtalan nehézség, aka­dály merült fel munkájuk közben. A termelésben kiváló munkát vég­zett Tanács László brigádja, amelynek tagjai állandóan 140— 150 százalékos teljesítménnyel dol­goztak. A Sebesvári-brigád ha­vonta átlagosan 135—143 százalék között teljesítette a tervet. Az An­navíz-töltő telepen Szűcs Sándor, Nagy Erzsébet, Papp Mihályné, a harmadik negyedévben 120—130 százalékos termelési eredményt ért el. A szódakihordó Ábrahám Jó­zsef, Kelemen József, Ördögh Ist­ván, Almási János és a többiek fendszerint 120—150 százalék kö­zött teljesítették a tervet. A műszakiak ' tőlük telhetően minden támogatást megadtak a fi­zikai munkásoknak. Az üzem a dolgozók szükségleteit igyekezett kielégíteni. A jövőben nagy gon­dot kell fordítani a minőség javí­tására. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy ezt meg is te­gyük. A jövőben megszervezzük minden városrészben a szódavíz le­rakatokat és így vasárnap is kellő mennyiségű szódavízhez, Anna­vízhez és üdítő italhoz juthatnak a fogyasztók. Paré Ferenc Ameribai-kuominfang katonai tárgyalások Tajvan szigetén Peking (Uj Kína). Alfréd M. Pri­de altengernagy, az amerikai 7. 'hajóhadparancsnoka szerdán Tai­vanra érkezett, hogy Csang Kaj­sek árulóbandájával tervet ková­csoljon Taivan és a csangkajsekis­ták kezén lévő más szigetek felsza­badításának meghiúsítására, ^ Október 11 előtt a szegedi üzemekben Harc a nehézségek ellen a Szegedi Falemezgyárban A Szegedi Falemez­gyárban e hónap első felében sem teljesítették a tervet. A program­mozás szerint naponta 21 köbméter lemezt kellett volna készíteniük. Ehe­lyett naponként csak 14 —15 esetleg 19 köbméter készült el. A Jutaáru­gyár dolgozóinak kez­deményezése adott len­dületet a falemezgyári­aknak a versenymozga­lom felélesztéséhez. Csat­lakoztak a kezdeménye­zéshez és vállalták, hogy a lemaradás nagy részét az év végéig bepótolják. Az új verseny mintha szárnyakat adott volna a dolgozóknak. Minden munkareszorton igye­keznek jól dolgozni. A bútorlap középrész osz­tályon egy hete teljesen selejtmentes a napon­kénti munka. A, prés­gépnél Oroveoz János csoportja a legjobbak közé sorakozott. A be­csületes munkások igye­kezete azonban kevés lett volna, az egy hét eredményeihez, ha a kazánháziak nem segí­tenek nekik. Ugyanis a szokásos félévenkénti ka­zángenerálozás ebben az időszakban vált" esedé­kessé. A csatlakozás után ez volt az első akadály. Es úgy látszott, hogy nincs más válasz­tás le kell állni a nagy­kazánnal. Ez legkeve­sebb egy héj kiesést je­lentett volna. A veszély láttán Barabás fömér­rtök és ifjú Dora Jó­zsef, a kazángenerálozási munkák szakértője, ösz­szedugták fejüket, hogy megtanácskozzák, mit lehet tenni, Ugy hatá­roztak: nyomás alatt tarl" ják a kazánt és a tüze­lőszekrény alatt a for­dítókamrában összegyűlt kormot akkor takarítják ki, ha az új kazánt üzembehelyezik. A füst­járat addig biztosítva lesz. Felmerült közben az a gondolat is, hogy dolgozzanak a kiska­zánnal. Ezf azonnal el is vetették, mert a fa­rost üzem szerelési mun­káit akadályozta volna. Ennek az új üzemnek pedig november 7-ére kísérleti gyártást kell végezni. így tehát az előbbi elhatározás mel­lett maradtak és csak 8 óráf kellett a kazán­nak állni. Ennek felét is pótolták már. A 8 ' óra alatt megfeszített munkát végeztek a ka­zánházi dolgozók, de sikerülj befejezni a ge­nerálozást. Elhárult az első aka­dály és az eredmény'az első hét után az lett, hogy az éves terv sze­rint az elmaradásból 15 köbméter lemezt pótol­tak, a bútorlapból pe­dig 2 köbmétert törlesz­tettek az adósságból. A felszabadulási versenyt többen teljesítették A versenyt kezdeményező üzemben szaporáb­ban csattognak a vetélők, forognak az orsók e hó­nap második felében. A Jutaárugyár dolgozói a többi üzemeknek példát akarnak mutatni. Ez eddig sikerült is: nagyszerű eredményeket értek el. A var­rodában például, ahol régebben 14 tonna volt az elmaradás, már 4.8 tonnát pótoltak készáruból. Ok­tóber 11-ig a hátralévő mennyiséget még túl akar­ja teljesíteni. De a fonóda munkásai sem pihennek babéraikon. Igaz, náluk nagyobb az elmaradás és ennek megszüntetését december 3l-ig vállalták. A verseny kezdeményezése óta 5-3 tonna fonalat tör­lesztettek adósságukból. Rizses-zsálcokat és szalmazsákokat készít az üzem, A minőségre nagy gonddal ügyelnek. A ter­vezett 99 százalék első osztályú áru helyett most 99.67 százalékban termelnek első osztályú árut, Az idősek és fiatalok egyaránt minőségi munkára tö­rekszenek, amellett, hogy mennyiségi eredményeiket növelik. Ebben első a két Péntek-brigád. A két bri­gád közül jelenleg a fiataloké az elsőség a két bri­gád közötti versenyben a mennyiség szerint. Telje­kezdeményező üzemben már évi tervüket sitményük átlagosan 140 százalék. Ilyen teljesítmény még nem volt a brigád megalakulása óta. Az élüzem-cimet a második negyedév eredmé­nyei alapján először nyerték el a Jutagyáriak. Ezt meg is akarják tartani. Hogy az élüzcm-cím náluk marad-e, vagy sem, az attól és függ, mennyire csök­ken az állóórák százalékos aránya, A gépek gyors, pontos kijavítása befolyásolja ezt. Ezzel sincs baj jelenleg a Jutagyárban. Állandóan figyelemmel ki­sérik a gépeket és így sokszor meg tudják előzni a hibákat, A fonodában a tervezett álló óráknak 5.5 százaléknak szabad lenni. E hónap első dekádjában ezt túlhaladták, az eredmény 8 százalék lett. A má­sodik 10 mapban (ez már a ' versenyidőszakra esik) 3.1 százalék lett a fonódat álló órák mennyisége. A szövődében is csökkentették a gépállási időt, náluk a tervezet 5J9 százalék, ezzel szemben 4.2 százalékot értek el. Ez egy tizeddel jobb, e hónap első 10 napi eredményénél. Nagyszerű eredmény még az is, hogy ebben a versenyidőszakban 6 szövőnő befejezte ezévi tervét. Gulyás Mihályné, Horváth Lajosné, ökrös Istvánné, Polyák Lajosné, Viddcs Margit és Balogh Jánosné teljesítették már évi tervüket, Szögi Ferenc békekölcsönt jegyez CSŰCS MIHÁLY, meg Szélpál István, a Táncsics tsz elnöke és párttitkára elsőnek jegyeztek: 400 meg 300 forintot. Reggel korán kezdődik a munka a földeken, de mielőtt a munkacsapatok kiindul­tak, a békekölcsönjegyzésről folyta szó: Szögi Ferenc is, az egyik munkacsapat vezetője nagy akku­rátusan odakanyarintotta nevét a jegyzésgyüjtő ívre. Mindenki lát­hatta, hogy aláírása mellett 200 forint van feltüntetve. Együtt in­dultak ki a párttitkárral — ő is Szögi munkacsapatában dolgozik — és Szélpál elvtárs, miközben ma­gához vette a szárvágót és csende­sen odaszólt a mellette haladó munkacsapat vezetőnek. — Többet is jegyezhettél volna. Egy olyan ügyes ember, mint te? Meg aztán gondold csak meg, hogy a te fiadból mi lesz. Gazdag a termésünk jól tudod. Példásan ki kell vennünk a részünket az egész országot segítő békekölcsönjegyzés­ből. Szögi Ferenc megállt egy pilla­natra. Nem beszédes ember — ma­gában gondolkodott. 12 holdas kö­zépparaszt volt. 1952-ben lépett be a tsz-be, s a sorsa azóta fordult.». Feri fia jutott eszébe, őt említette a pórttitkár, aki már elhaladt mel­lőle. Nem ment utána — megfor­dult és besietett az irodába. — Még 100 forintot jegyzek — jelentette ki. A MUNKACSAPAT a 73 holdas kukoricaföldön dolgozott. Férfiak és asszonyok eltűntek a sárguló kukoricaszárak sorában. A kendő­vel bekötött fejű asszonyok törték a kukoricát, megfosztották a csu­héjtól és halomba dobálták. A fér­fiak pedig vágták a szárat — Szö­gi Ferenc haladt legelői. Nagy ma­gas, erős teste hajladozott, barná­ra sült kerek arca komoly volt. — Szögi elvtárs becsülettel ki­tett magáért — jegyezte meg Szél­pál István s a körülötte lévők jól hallhatták szavát. Nem felelt rá senki, ropogtak a szárak, amint egycsomóba rakták őket. Aztán Szögi Ferenc kiegye­nesedett. — KÖLCSÖNJEGYZÉS mind­nyájunk ügye. Tudjuk azt is, hogy a jegyzett összeg 25 százalékát itt a városban, a mi telepünkön hasz­nálják fel, nyerhetünk is véle, meg van is miből jegyezni. Jobb a so­runk, gazdag a termés és én úgy érzem, csekély ez a viszonzás, mint az én 300 forintos kölcsönöm je­lent. A fiam Budapesten tanul az egyetemen, mérnök lesz. Egy pa­raszt gyerek. Nem maradtak nyom nélkül Szö­gi Ferenc szavai. Mert becsülik a tsz-ben, hisz az ő munkacsapata érte el a legjobb terméseredményt a kukoricaföldön — 35 mázsás át­laguk van. 5—10 mázsával többet hozott a kukorica, pedig ugyan­annyi ember dolgozik az Ő csapa­tában is, mint a másikban. Szak­tudása, ügyessége — ez sokat ért. Jól szervezte meg a munkát — most is röviden, de határozottan mondta ki, mit csináljon, a kocsik hogyan forduljanak.., RÁCZ ANTAL, Szőke József pedig közben odabent a tsz-irodá­ban 200—200 forintot jegyeztek, meg többen ugyanennyit, mint Varró Ferencné is, de hát ő még azt mondta, meggondolja, nem annyit ad-e ő is kölcsön az állam­nak, mint Szögi Ferenc. (s — r) Pusztaszeren a népnevelők járnak elől jó példával A NAP éppen leáldo­zóban van. A pusztaszeri dolgozó parasztok egy­rósze kukoricával meg­rakott szekérrel, mások pedig a vetést elvégezve ekével, boronával dö­cögve ballagnak hazafe­lé a kövesúton. Fél 7 felé jár az idő, amikor a tanácsháza udvarán a falu népnevelői gyüle­keznek. Az arcokon nem látszik a fáradtság jele, pedig valamennyien mun­kás emberek, akik ma egész nap dolgoztak és holnap is dolgozni akar­nak, hogy idejében be­fejeződjenek az őszi munkák. Lehetnek vagy negy­venen, amikor a Petőfi termelőszövetkezet nép­nevelői is megérkeznek élükön Gulyás 'András párttitkárral és Makra János tsz elnökkel. Köz­vetlen a vetésből jöt­tek. Itt van Iván Antal iskolaigazgató is leg­jobb pedagógus társai­val, valamint a DISZ, az MNDSZ, az MSZT­tagok. népnevelők és a falu szómos egyénileg dolgozó paraszt népne­velőjo is. A békekölcsönjegy­zésről van szó s elsősor­ban a népnevelők je­gyeznek. Rózsa György tanácselnök 600, Seres Gusztáv vb. titkár 500 forintot és a többiek is. Az is szóba kerül, hogy a falu lakói által jegy­zett összegből visszama­radó 25 százalékot egy ártőzi kút fúrására, va­lamint a kultúrház hiá­nyos felszerelésének ki­egészítésére használják majd fel. A NÉPNEVELÖK SZA­VAIBÓL az tűnik ki, hogy tudatában vannak felelősségteljes munká­juknak ós hogy felada­tuk a falu minden lakó­jának megmagyarázni: az ország gazdaságát, a mezőgazdaság gyorsabb fejlődését, a jólét növe­kedésé). segítik elő mind­azok, akik kölcsönt je­gyeznek. Szénási Zol­tán népnevelő miután 500 forintot jegyzett, azt vállalta, hogy 50 dolgozó parasztot keres fel. Már az első napon számos helyen járt és például Gajdocsi Antal egyéni paraszt mindjárt jegyzett is. Kiss Béla népnevelő, az MSZT helyi titkára előbb szintén maga jegy­zett és népnevelő társó­val együtt 25 család meglátogatását Ígérte. Már az első napon 8 helyre nem eredményte­lenül kopogtatott be. — Először is mi, nép nevelők, járjunk élen és mutassunk példát azzal, hogy mi jegyzünk első nek — mondotta Kiss elvtárs — és javaslatá­nak az volt az eredmé­nye, hogy a jegyzés­gyűjtő ívek átvételekor valamennyi népnevelő jegyzett. Szeri Imro egyénileg dolgozó paraszt népne­velő maga lg először jegyzett, úgyszintén Kó, szó Ferenc egyéni pa­raszt is. Gera Ferenc, mint segitőcsaládtag dolgozik szülei földjén é8 megtakarított pénzé­ből 100 forint kölcsönt adott az államnak és megígérte, hogy szüleit is meggyőzi arról, hogy a kölcsönjegyzéssol jó helyre adják megtaka rított pénzüket. Varga András nép növelő a maga ríszéről 100, özvegy édesanyja ne­vében psdig 150 forintot jegyzett. Ö volt az első Pusztaszeren, aki kifizet­te a jegyzett összeget és nyomban át is vette a kötvényt A ' PUSZTASZERI NÉPNEVELÖK most ­ezekben az órákban — fáradthatatlanul járnak házról-házra, tanyáról­tanyúra, hogy ne marad­jon a faluban egyetlen olyan ember sem, aki nem járulna hozzá fo­rintjaival is a kormány­programm megvalósítá­sához. BODO ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom