Délmagyarország, 1954. szeptember (10. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-24 / 226. szám

PÉNTEK, 1954 SZEPTEMBER 24. 3 DELMHGYRRORSZAG ,Az első fizetésemből adom a kölcsön!" államunknak — ezer forintéi" jegyzek../ Tegnap reggel dr. Kurai Jánosné korán és izgatottan érkezett a Városi Tanács Közkórházába, munkahelyére. A laboratóriumban már senkit nem talált. Gyorsan magára öltötte fehér köpenyét és 6 is sictett a többiek után az ébedlőbe. Dr. Haltai László orvos már beszélt. — A Magyar Nép* köztársaság Minisztertanácsának ma megjelent felhívása ú) államkölcsön jegyzésére hívja fel az ország népét, a mi kórházunk dolgozóit is. Majd beszélt Rattai elvtárs a kórház fejlődéséről. — Néhány évvel ezelőtt egyáltalán nem volt s ma már jól felszerelt laboratóriumunk van — mondta az előadó. Ez a rövid mondat meglepte a fiatal orvosnőt, Kurai Jánosnét. „Néhány évvel ezelőtt nem voltt Ma meg milyen szép, tágas laboratóriumunk van, ahol hat társammal én is dolgozhatom" — az járt a fejében. Már nem is hallotta mii mond az előadó, gondolata a laboratórium felé szállt, Dr. Molnár Pál a kórház igazgatója is felszólalt. Elmondta, hogy két évvel ezelőtt a kórházuk megkapta „A megye legjobb kórháza" című zászlót, a közelmúltban rendezték az egészségügyi dolgozók fizetését, Ee évben ünneplik a kórház fennállásának 145-ik évfordulóját. 'A megbeszélés végén mindenki tudta, mit vár tőle a magyar dolgozók állama. Kurai doktornő is amikor jegyzett, azt mondta: 1947-ben jöttem Magyarországra Bulgáriából. Orvos akartam lenni. A Szegedi Orvostudomány Egyetemen tanultam. Az idén fejeztem be tanulmányaimat és most már itt dolgozom a Szegedi Városi Közkórházban. Az első fizetésemből adom államunknak az első kölcsönt. Néhány hónapja esküdtünk. Férjem i» orvos. Jól keresünk. Most rakjuk családi fészkünket. A boldogságunkra, leendő gyermekünkre és nem utolsósorban szép laboratóriumunkra gondolok most, amikor 1000 forintot jegyzek.. Jegyeznek a Szegedi Ruhagyár dolgozói Békeműszakot tartanak az üzemben a jegyzés ideje alalt „X haza javára, a magad hasznára jegyezz Békekölcsönt" felhívást olvasták csütörtök reggel az újságokból, a I gyár kapujánál elhelyezett lia- | talmas tábláról és hallották a ;s hangszóróból a Ruhagyár dolgozói: erre hívták fel a munkatermekben dolgozó társaikat a népnevelök. A. nap a többitől eltérően röpgyüléss«l kezdődött. A minisztertanács V. Békekölcsön jegyzésiről ezóló felhívását ismertették a dolgozókkal. Az elmúlt tíz esztendőben elért változásokról, eredményekről, a kölcsönadott forintok céljáról, hasznosságáról beszéltek az előadók és hozzászólók. Voltak olyanok is, mint az 1-ee teremben Klárafalvi Jánosné, II. Barna Józsefné, akik munkaversenyt kezdeményeztek a békekölcsön-jegyzés időszakára. A 9-es teremben II. Tóth Mária is hasonló javaslatot tett. Elhatározták az államnak adott kölesönnel, ugyanakkor több és jobb munkával segítik békés építésünket, a haza megerősödését. Az üzem dolgozói meglepetéssel vették kezükbe üzemi újságuk, az „Olló" első példányát. Ebből valamennyien értesültek, a régi munkások közül sokan már tudták, de most az újak is megtudhatták, hogy eddig a Ruhagyárban 1124 darab kötvényt húztak ki a korábbi sorsolásokon 671.000 forint értékben. Ebből Rózsa Józsefné, Sári ístvánnő egy-egy kötvényét 50 ezer, Vigh Lászlóné, Kopasz Lajos egy-egy kötvényét 5000 forinttal ós 140 kötvényt ezer forint értékben s a többit kisebb-nagyobb nyereménnyel. A békekölcsön-jegyTarnai Ilona fizetése 50 százalékát, 500 forintot jegyzett zésre buzdítanak a faliújságok ls, melyeken korán reggel megjelentek a cikkek. lA felhívások, a népnevelők szaval nyomán a dolgozók hazaszeretete megnyilvánulásaként a Ruhagyárban már reggel 8 órakor arról adhattak hírt, hogy eddig 110 ezer forint értékű békekölcsönt Jegyeztek. Ez a szám pedig óráról-órára nőtt, egymás után írták alá a jegyzési íveket művezetők, teremmesterek és a gépnél dolgozók. — A varsói nemzetközi Chopin zongoraverseny hazai elődöntőit szeptember 27-én, 29-én, 30-án és október 1-én rendezi meg a Magyar Zeneművészek Szövetsége. Az elődöntőn 28 fiatal 32 évesnél fiatalabb zongoraművész vesz részt, öttagú zsűri dönti el, hogy ki jut a döntőbe, amelynek versenyeit október 10-e után kezdik meg. Párt- és gazdasági vezetők, népnevelők jő felvilágosító munkával segítsék a Békekölcsönjegyzés sikerét NÉPKÖZTARSAS AGUNK kormánya a haza felemelkedése, a nép jóléte további emelése érdekében felhívással fordult dolgozó népünkhöz, hogy: "A haza javára,, a maga hasznára jegyezzen mindenki Békekölcsönt!* A felhívás nyomán csütörtökön reggel megkezdődtelt üzemekben, hivatalokban, termelőszövetkezetekben, a dolgozó parasztok körében a jegyzések. Az első jelentések arról számolnak be. hogy dolgozóink Szegeden cs a szegedi járásban szívesen jegyeznek és adják forintjaikat céljaipk valóraváltásához, jólétünk emeléséhez, életszínvonalunk további növeléséhez. Az V. Békekölcsön jegyzése nem egyszerűen számok felírása az ívre, a jegyzésgyüjtők igazolásának kiállítása. Nem, mert nem is állhat ebből a kölcsönjegyzés. A siker csak akkor jelent igazi sikert, ha a kölcsön jegyzés széleskörű felvilágosító munkával párosul. Ez nemcsak a kölcsönjegyzés sikerét biztosítja, hanem egész népünket mozgósítja a kormányprogramm megvalósítására, népgazdasági terveink teljesítésére A NÉPNEVELÖK felvilágosító szaván múlik, győzelmesen valósítjuk-e meg a jelszót. Az sem közömbös azonban, hogyan valósítjuk ezt meg. Csak akkor és úgy írhatjuk a jegyzési ívekre dolgozóink nevelt, az általuk jegyzett összeget, ha a beszélgetések során megnyertük őket, mert nem akármilyen jegyzésre van szükségünk. pártunk és kormányunk azt akarja. hogy minden munkás, paraszt és értelmiségi öntudatosan, lelkesen. saját elhatározásából, nem utolsó sorban hazafias meggyőződésből jegyezzen. Nem elég és nem is szabad csak a jelszót hangoztatni: "Jegyezz Békekölcsönt*. Ez nem felvilágosító munka és nem is vezethet eredményre. A Szegedi Ruhagyárban egyes jegyzésgyiijtőknek, népnevelöknek azt mondták, hogy két óra alatt le kell jegyeztetni. Az ilyen tűzoltómunka természetesen nem lehet jó és nem is ez a feladata a jegyzésgyüjtők nek, a népnevelőknek, hanem az, hogy megmagyarázzák, miért jegyezzenek Békekölcsönt a dolgozók, elmondják, mennyire személyes érdeke minden dolgozónak és mennyire szolgálja a kölcsönjegyzés a haza, a béke ügyét. Többéves tapasztalataink bizonyítják: csak akkor hajthatjuk végre eredményesen feladatainkat, csak akkor folytathatjuk eredményesen az életszínvonal emelésének politikáját, ha a gazdasági munkát, az állami szervező munkát mindenkor alátámasztja a felvilágosító munka s ennek eredményeként a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek öntudatos aktivitása. Tehát minden intézkedést, amely a további előrehaladást, a nép jólétének növelését, életszínvonalunk emelését szolgálja, mindenkor alá kell támasztania pártunk politikai tömegmunkájának. így van ez most napjainkban, az V. Békekölcsön jegyzés alkalmával is. Pártszervezeteink többnyire jól felkészítették népnevelőiket, felszerelték őket kellő érvekkel, tényekkel és el is küldték őket a dolgozók közé felvilágosító munkát végezni. Ez mind helyes és szükséges, csak az a baj, hogy egyes helyeken maguk a vezetők nem mutatnak példát. Már pedig a jó felvilágosító munka a pártfunkcionáriusok példamutatásától függ. Lenin azt mondja: "Felhívni — a szónak nem általános, hanem konkrét értelmében — csak a cselekvés színhelyén lehet, csakis az hívhat fel, aki rögtön maga is elindul". Most ' a Békekölcsön sikeréért folytatott agitációnkban is arra van szükség, hqgy pártfunkcionáriusaink, gazdasági vezetőink közvetlenül vegyenek részt nemcsak a népnevelők felkészítésében, hanem az agitációban is és ott irányítsák, szervezzék a politikai munkát, ahol eredményessége végső soron eldől: a tömegek között. A RUHAGYARBAN az egyik pártbizottsági tag például azt mqndotta, nem az ő feladata a jegyeztetés, végezze azt csak a szakszervezet. Nem is fejtett ki felvilágosító munkát a jegyzés sikeréért. Hogyan várhatnak eredményt például a Gyufagyárban, ahol a vállalatvezető, Nagy Endre, a főkönyvelő, Várnai Miklós még délben sem jegyeztek Békekölcsönt. A felvilágosító munkától szinte tüntetően távoltartották magukat A Szegedi Kenyérgyárban a szakszervezeti elnök későbben ment a munkahelyre. A népnevelők igénylik, hogy velük tartsanak a vezetők és az üzemi, falusi dolgozók is várják funkcionáriusainkat. Igen jellemző erre az a példa, ami a felsővárosi pártszervezetnél történt. Itt a Csongrádmegyei Nyomdaipari Vállalattól idcküldött népnevelőtől számonkérték, miért nem ment el egyik este népnevelő munkát végezni. A kérdésre viszontkérdéssel válaszolt: *A párt titkárom 'itt volt-e?» Priskin elvtárs, a Nyomdaipari Vállalat párttitkára más kerületi alapszervezetnél végez agitációs munkát, de ezen az estén" ő se látogatott el kerületébe. A népnevelő tudta ezt és azért vetette fel, amikor tőle számomkérték mulasztását. Szükséges, hogy pártfunkcionáriusaink mindenkor példát mutassanak a felvilágosító munkában és szakítani kell azzal a káros gyakorlattal, hogy egy részük csak ritkán megy a tömegeik közé. Az ilyenek nem is ismerhetik megfelelően a tömegek hangulatát és véleményét. Természetesen nem is tudják megfelelően irányítani, ellenőrizni a politikai munkát. Márpedig a politikai munka ellenőrzése is nélkülözhetetlen. Tehát amellett, hogy pártfunkcionáriusaink tanulmányozzák a párt politikáját, a helyi viszonyokat, nélkülözhetetlen, hegy maguk is rendszeres felvilágosító munkát végezzenek a tömegek között. Mert csak így ismerhetik meg az egyes dolgozó rétegek hangulatát, csak így tájékoztathatják 'jól az alapszervezetet, a párttagokat és pártonkívüli aktivistákat, a népnevelőket. A népnevelőmunka pedig altkor lesz jó, ha helyesen tájékoztatják vezetőink a népnevelőket, így vezethet sikerre az V. Békekölcsönjegyzés is. Mindez alapja a felvilágosító munka sikerének, de elengedhetetlenül szükséges, hogy népnevelőink, a jegyzésgyüjtő párok példát mutassanak nem csak u felvilágosító munkában, hanem a kölcsönjegyzésben is. Az üjszegedi kendergyárban Szélpál Györgyné, Németh József népnevelők, az Üjszegedi Ládagyárban pedig a pártszervezet titkára sem mutatott kellő példát a jegyzésben. NAGY ÉS FONTOS feladata népnevelőinknek, az agitációs munkának, hogy biztosítsa: a dolgozóit öntudatának növekedése, vidám, bizakodó hangulata a Békekölcsön jegyzés sikerével újabb eredmények forrása legyen. Természetesen ebben a munkában lesznek nehézségek, mert az ellenség nem lesz rest akadályokat gördíteni ott, ahol csak tud a kölcsönjegyzés elé. Lakatos Józsefné a Szegedi Cipőgyárban sem véletlenül izgatott a Békekölcsönjegyzés ellen. Ügy látszik, nem akarja megtagadni férjét, aki most is börtönbüntetését tölti népi demokráciánk elleni cselekedeteiért. - - ^ Népnevelőink feladata lesz, hogy leleplezzék az ellenség híreszteléseit, bátran szembeszállva azokkal. Az igazsággal, a valósággal, az élet mindennapi jelenségeivel agitáljanak népnevelőink, de ugyanakkor nem kell félniök attól sem, hogv a nehézségekről is beszéljenek. Azt is meg kell magyarázni, hogy a meglévő és az átmeneti nehézségek megoldásához is hozzájárulnak a jegyzett forintok. A népnevelőktől idegennek kell lenni minden ridegségnek a dolgozókkal szemben, idegennek kell lenni a dolgozók bírálata, véleménye elfojtásánnk az önkéntesség elve megszegésének, tehát minden erőszaknak. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a helytelen nézetek ellenkezőjéről, a helyes álláspontról ne győzzük meg dolgozótársainkat Nemcsak meg kell, hanem kötelessége is népnevelőinknek megmagyarázni világosan, kézzelfogható érvekkel, hogy mi a helyes. Azt kell megértetni népnevelőinknek, hogy a mi országunkban minden azért történik, hogy a dolgozó ember élete egyre boldogabbá, örömteljesebbé váljék. Az V. Békekölcsön forintjai is további előrehaladásunk útját kövezik. Magyarázzák meg népnevelőink, hogy a Békekölcsön — a békés építés, az építő hazaszeretet kölcsöne, hogy pártunk és kormányunk célja: derűsebbé, szebbé tenni életünket, hogy vidámabban menjen a munka, boldogabb, erósebb legyen a nép. E CÉLT szolgálja az V. Békekölcsön jegyzés is. Ezt magyarázzák, tudatosítsák népnevelőink, hogy minden szegedi és Szeged járási munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi magáévá tegye a jelszót: »A haza javára, a magad hasznára jegyezz Békekölcsönt!" (30) Hirtelen ellenfelem derekához ragadtam, lélekzetállítót szorítottam rajta, s ráhengeredtem teljes testtel. Kamarás a meglepődéstől bábként vergődött a kezem között. — A kötelet! — kiáltottam a befutó Tucának. A kislány fürge ujjal oldozta le a vén kötelet a káváról, — ám amint érte nyúltam volna, Kamarás ügyesen használta fel pillanatnyi elfoglaltságom, kiugrott alólam, riadt nyúlként felszökött, biciklijére ugrott s elzúgott rajta. Vagy száz méterről visszafenyegetett ököllel, összecsikordult fogát mutogatva, s fújva, mint a vadmacska, és továbbiszkolt. A falu széléig kergettem kezemben a kötéllel, de persze nem érhettem utói. Halálos fáradtságot éreztem hirtelen, amikor megálltam, s a komoran vonuló esőfelhőkből fúvó szél megborzongatta bőröm, melyhez kellemetlenül tapadt facsaró-víz ruhám. Csakhamar a fogam kezdett vacogni. Szerencsére Tuca átkarolt meleg kis karjával s úgy nézett rám tündöklő szemével, mintha Fanyűvő lennék legalább... Estére vadul lüktetett már a szivem a láztól, két nap s két éjjel beszéltem félre. Édesanyám éjjel-nappal mellettem volt. öszszehúzott szemmel nézte vergődésemet. Drága meleg szíve s a vlzesruhál észretérítettek harmadnapra. Tuca is el-elszökött hazulról, az életveszély legyőzte szégyenlősségét s buzgón sündörgött körülöttem. így aztán két szempárt pillantottam meg mindenekelőtt, amint a láz hályoga lepattant szememről: egy égkéket s egy cigányfeketét, Az elsőt az éjtAZ £ LS Ö PRO Irta: DÉR ENDRE szakázástól, a másodikat a titkon-való szípogástól halványvörös árok övezte. — Fiam, kisfiam! — kacagott boldogan anyám, mihelyst azt látta, hogy felismerem. Tuca nem szólt, csak a kezem fogta meg bátortalanul, s megszorította óvatosan. Kicsit kábán bámultam rájuk s elmosolyodtam cseppet: — Jól elaludtam, édesanyám! — Fő, hogy felébredtél, kisfiam! Egészen megijesztettél, annyi bolondosat összehadartál.., — Miket mondtam? — A fakó szíved emlegetted egyre, meg a csordakutat. Amennyire gyengeségemtől telt, felvetettem magam s elkarikásodó szemmel fogtam meg anyám kezét: — a csordakút! — Jaj, vájjon ott van-e még az írás, nem nézett-e utána Kamarás, hogy mivel szöszmötöltem?... Tucát rögtön kimenesztettem Orosiba, Kincses Kariért. Csak Karcsi lehet az, aki megérti, miről van szó, csak ővele lehet ezt a nagy titkot közölni, csak ő mentheti ki onnan, — ha el nem vitték — csak ő tudja megőrizni azt, egyedül csak benne lehet bíznom, jobban, mint sajátmagaimban! Karcsi be is állított estére, kifutott a kúthoz — s bár fürgén szedte a lábát, örökkévalóságnak tCpit az útja! Egészen belázasodtam megint, s csak akkor lélekzettem fel megkönnyebbülten, ami. kor Karcsi — négyszemközt maradva velem — elővillantotta az iratokat az inge alól... Boldogan nevettem fel: 1— Nyilván lusta volt az úrfi, vagy egyszerűen eszébe se jut ilyesmi, hogy mi a manót kereshettem a kútban? — Csak azt nem értem, — tűnődött Karcsi, — hogyan nem fogott gyanút a fattyú, hisz az apjától biztosan tudja, miért vitték el a csendőrök Janiékat? ... Szerencsére semmit nem tudtak Kamarásét, mert — amint kisült — az öreg másnap nyaralni vitte az egész pereputtyot a Balatonra. Kár volt izgulni... Mindegy, mégiscsak Karcsinál lesznek a legjobb helyen az iratok. No, meg Felegyi Pista bácsinál, akiről egyszer azt közölte apám — súgva Janota Pali bácsinak, hogy direktóriumi tag volt 19-ben. Hogy mi is volt a direktórium akkortájt, azt nem tudtam pontosan... Pompás étvágyam kerekedett annak tudatától, hogy a rámbízott titkos Irat a legjobb helyre került! Akkora kedvem támadt •7. éleihez, hogy rohamosan megjavultam, desanyám híg rántottlevesen, krumplipaprikáson kívül nem igen tudott mással traktálni, ebből azonban pukkadásig ettem magam. Egyre élénkebb szemmel pislogtam a körüllévőkre, s egy alkalommal, amikor épp átserénykedett a szomszédba az Édes, hogy egy darabka igen-megkívánt szalonnát kérjen kölcsön, Tuca selyemfényű fekete haját is megsimogattam hirtelen ... (Folytatása következik) CfULnt ktiiiiL az e&qqUUki QAtpgk&baFlanqráL A Kossuth Lajosról elnevezett aggteleki oscppkőbarlangban érdekes filmfelvételek folynak. A Híradó, és Dokumentum Filmgyár két nagyteljesítményű áramfejlesztőt szállított a holyszínre. Az úgynevezett „óriások termé"-be a fényképezéshez sokméteres mély. ségekbe kellett utat törni és a reflektorokat, a filmfclvevőgópekot úgy elhelyezni, hogy — nagyszerű világítás mellett — az alsóbb rétegekben lerakódott cseppkövek is teljes szépségükben mutatkozzanak. Hasonló módon fényképezik majd a „Béke barlag"-ot is. A íll. met Kollányi Ágoston rendezi, Váncsa Lajos fényképezi, zenéjét Fényes Szabolcs és Tamási Zdenkó szerezte. íimikio NIPNtvllűK li KIlliuuimSJtAMAAA nélkülözhetetlen az ajjitáckie munkában