Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-03 / 182. szám

KEDD, 1954 AUGUSZTUS 3. Á dorozsmai téglagyár dolgozói vasárnapi műszakot tartoltak az árvízkárosultakért 3 DiLMIGYflRORSZÍG A dorozsmai 9. számú téglagyár dolgozói is egy emberként mozdultak meg, hogy segítsenek az árvízsújtotta vidékek lakosainak. Amig a Duna gátjain folyt a küzdelem az árral, a téglagyáriak napnap után javították munkájukat, JÚÜU9 havi tervüket sokezer téglával túlteljesítették. Sok tégla kell a rombadőlt 'dunamenti házak újjáépítéséhez. A dorozsmai téglagyár munkásai a maguk posztján helytállnak, hogy mielőbb begyógyíthassuk a kegyetlen árvíz által okozott |Q|»2ket. A téglagyáriak valamennyien forintjaikat is adták. Simon, elvtárs például, a második műszak etető-brigádjának vezetője 30 forintot adott, s hozzá hasonlóan juttattak az árvízkárosultoknak a többiek. Az elmúlt héten megbeszélést tartottak a téglagyáriak. Arról folyt a szó, hogyan járulhatnak még hozzá az árvízsújtotto vidékek lakói fájdalmának enyhítéséhez, ahhoz, mielőbb újra felépüljenek a fékevesztett víz által rombadölt családi otthonok. Elhatározták egy szívvel, egy lélekkel a két műszak dolgozói: „Vasárnapi műszakot tartunk az árvízkárosultak megsegítésére". Vasárnap a 2-es műszak dolgozott az árvízkársultakért, és mintegy 13 ezer téglát gyártottak. A munkások vasárnapi bérüket is az árvízkárosultaknak adják. A most következő vasárnap az l-es műszak dolgozói tartanak műszakot. ök is, ugyanúgy, mint a 2-es műszak dolgozói munkabérüket az árvízkárosultaknak adják. Egyre jobb munkájukért, az árvízkárosultaknak nyújtott segítségért a dorozsmai téglagyár vezetői, e dolgozói minden elismerést és megbecsülés) megérdemelnek. Látogatók a megye gyümölcsöskertjében Átadták a nyerteseknek a Közlekedésiés Balesetelhárítási Kiállítás nyereménytárgyait A Belügyminisztérium Csongrádmegyei Főosztálya augusztus 1-én, vasárnap délelőtt a Szabadság-moziban tartotta meg az ezévben történt közlekedési balesetek értékelését és kiosztották a Közlekedési- és Balesetelhárítási Kiállítás nyeremény tárgyait. Az ünnepséget Bordás Fereno rendőrszázados nyitott t meg, majd Szűcs Imre rendőrfőhadnagy ismertette a közlekedési 1 alesetek okait, azok megelőzésének módját. Megemlítette, hogy az elmúlt negyedévben tőrtént 13 közlekedési baleset közül öt balesetet a gyorshajtás okozott és a balesetek okai: a gondatlan vezetés, a szabálytalan előzés, a szabálytalan kanyarodás és az ittasan való vezetés. Ezután Bordás rendőrszázados kiosztotta a jutalmakat a „Vezess baleset nélkül" versenymozgalomban kiváló eredményt elért közlekedési vállalatoknak. A Belügyminisztérium Csongrádmegyei Főosztálya vándorzászlaját a Szegedi KOHUSZ kirendeltség nyerte el, mivel gépkocsinkint 13.233 kilométert tettek meg baleset nélkül. A második helyezést a Csongrádmegyei Tanács gépjárművezetői érték el, a harmadikat pedig a Szegedi Gépkocsiközlekedési Vállalat. összesen 12 ezren pályáztak a Közlekedési ós Balesetelhárítási Kiállításon elrejtett hibák megtalálásának versenyében, de csak 77en találták el — és sorsolással döntötték el kik legyenek a nyertesek. Az első nyereménytárgy egy férfi kerékpár volt — Kakuszi Irén 16 éves gimnáziumi tanuló nyerte el, a második nyereménytárggyal, egy néprádióval, Nagy Ferenc szegedi gépkocsivezetőt jutalmazták. Egy háromkerekű gyermekkerékpárt pedig Fehér András szegedi lakos nyert meg. Ezenkívül még 51 különböző szakkönyv és gyermekjáték került kisorsolásra. Nagy örömet okozott az a hír is, hogy az elmúlt félévben Csongrád megyében történt a legkevesebb baleset — a balesetelhárítási mozgalomban első helyet tehát Csongrád megye érte el. Ezért augusztus 15-én Hódmezővásárhelyen a megye gépjárművezetői között 14 ezer forintot osztanak ki. Messzeföldön híres ízéről, illatáról és zamatáról a szatymazkörnyéki gyümölcs. A kiváló homok, a magas talajvíz és az a tény, hogy az országban Szatymaz környékén a legtöbb a napsütéses órák száma, különösen az őszibarack termelésére ad jó lehetőséget. Tavaly mintegy négymillió forint értékben szállított exportra és a belső fogyasztásra innen a Mezőker különféle gyümölcsöt. Nyári körtéből és cseresznyéből 4—4, szilvából 23, almából 30, őszibarackból 28, sárgabarackból 170 vagon indult útnak a sztymazi állomásról. Már az idén is eddig 17 vagon cseresznyét, 10— 10 vagon almát, őszibarackot és sárgabarackot s az idén először' 7 vagon zöldbabot és 2 vagon zöldborsót vásárolt fel a Mezőker. A kormányprogramm kedvező hatása kézzelfoghatóan észrevehető ebben a községben. Hiszen az elmúlt ősszel mintegy 20 ezer őszibarackcsemetét ültettek el és 80 ezret beszemeztek. A község tapasztalt gazdái gyümölcstermelői szakkörbe egyesültek, amelynek ma már országos híre van. Ez a szakkör a Micsurin Agrártudományi Egyesület csongrádmegyei szervezetével karöltve a Mezőker és Münőszer vállalatok segítségével vasárnap országos gyümölcstermelést ankétot tartott Szatymazon. Az ankéton a szatymazkörnyéki termelőkön kivül résztvettek a gyümölcstermelés országoshírű tudósai, szakemberei, a növényvédelmi, a kertészeti és a konzervipari kutatóintézetek képviselői, a ceglédi és a kecskeméti kísérleti telepek szakemberei, tsz-elnökök és mások. Az egésznapos ankét gyümölcsöslátogatással kezdődött. Űtunk elsőnek Retkes András kiváló gyümölcstermelő kertjébe vezetett. A fák csaknem roskadoznak az öklömnyi őszibarackok alatt. Mindenfelé pirosodó ízes gyümölcsök mosolyognak felénk. Sípos István kertjében viszont a Jonathán-almafák nyújtottak a látogatóknak sok tapasztalatot. A gyümölcsös gazdák és szakemberek itt különösen a fuzikládium nevű gombabetegség elleni védekezés módszereit és szükségességét hangoztatták, majd Nyékes István, a MTESZ titkára az őszibarack nyári metszését mutatta be. Ezután a Franktestvérek gazdaságába visz az út. Mintegy 30 évvel ezelőtt ez a család honosította meg elsőnek nagyobb mértékben Szatymazon az őszibarackot. Az úgynevezett Frank-féle »Ford* elnevezésű őszibarackfajta ma már az egész környéken a legkedveltebb. Amint az ankéton többek mondották, valószínű ennek a fajtának a szatymazkörnyéki klímához való alkalmazkodásának köszönhető, hogy akkor, amikor az ország más részeiben — s még a szomszédos Kecskeméten és Cegléden is — a fagy csaknem elvitte az idei őszibarack-termést, itt Szatymazon nz idén is valósággal roskadoznak a fák a gyümölcstől. A legkiválóbb gyümölcstermelők és kertészek termeivényeit már délelőtt megcsodáltuk a Mezőker által rendezett kiállításon. (S itt jegyezzük meg, hogy az Országos Mezőgazdasági Kiállításon és Vásáron a szatymazi szakkör önálló kiállítási anyaggal vesz részt és . a legszebb termékeket már most szállítják hűtőházi tárolásra.) A Frank-testvérek — István és József —, valamint Retkes András 25—30 dekás "Győztes* nevű őszibarackjai, Kakuszi János 35—40 centi hosszú szélescsövű *Juliska» babja, özv. Bitó Ferencné későn érő üvegmeggye, az űjszegedi Haladás tsz ananászbarackja, Ambruzs András *Klapp-körtéje", a szatymazi Szabadság tsz ízletes cukorkörtéje, Szűcs Istvánné műtrágyázott cukorrépája, vagy Rácz Ferenc ugyancsak műtrágyázott gyönyörű rózsakrumplija gazdája hozzáértő szakértelméről tanúskodik. Amint a kerteket járjuk, hogy — úgy mondjuk — a tetthelyen is elénktűnik a szatymazkörnyékiek szorgalmának eredménye. Most újabb hatalmas lépéssel akarják előrelendíteni ezen a környéken a gyümölcstermelést. Erről beszélt Vajda Pál, a belkereskeVadonatűjnak látszó te* herautó áll a XI. sz. Autó* javító Vállalat kapujában; A fényes zöld festéken nincs egyetlen karcolás, oldaláról vakító fehér betűk hirdetik: 91. TEFU; Rigó Jenő, fiatal, barna gépkocsivezető még felszereli az indexeket, kipróbálja, aztán. : i Kész? Kész. Csak még be kell járatni; Kitolatunk az utcára, s elindulunk a budapesti műúton. Sose hittem volna, hogy ilyen érdekes lehet egy ,.próba-út", Kezdetben nem történt semmi különös; Robogtunk az országúton, néztük a tarlók, a sárgatövű kukoricák folyton ismétlődő tábláit, esőfelhők lógtak felettünk; Elhagytuk Dorozsmát, elértük Zsombót, aztán. befordultunk egy homokos dülőútra, amely egy nagy tanyába vezetett. — A Rücskös Maróthytanya — adta meg a fel* világosítást a soffőr.- >— Most a Béke tenmelőcsoport egyik központja; Az első, ami szemünkbe ötlik! egy monumentális szalmakazal; Tegnap még két asztag állt a helyén; A harmadik asztagot most fogyasztja a cséplőgép. A haiazásról hosszú szalmájú kévék hullnak az etető kezeügyébe. Rozsot csépelnek. A cséplőgéptől távolabb egymás fölé rakott zömök gabonászsákok, takaros négyszögben. E mellett állunk meg a teherautóval; Szombat délélőtt van, a csoporttagok *— az aratás kezdete óta először — szabadnaposak. Az a néhány ember, ~ akinek nem ad munkát a cséplőgép, pillanatok alatt körülvesz bennünket. Rigó Jenőt, az autójavító dolgozóját úgy üdvözlik, mint ismerőst. Sőt: mint akit vártak már. Fodor Antal, a csoport szíjasrrcú, őszülő elnöke, megkérdezi! A MUNKÁSOK SEGÍTENEK A gazda nem jött kl? — Nem, Ugy látszik, más dolga van. Nem állhatom, hogy meg ne kérdezzem: kicsoda a „gazda"? <—< Sarnyai Vencel elvtárs, az igazgatónk — mondja a gépkocsivezető, s óvatosan leereszti a kocsi oldalát; — Hát akkor kezdhetjük fordul az emberekhez, s az emberek nekiállnak felrakni a zsákokat a teherautóra. Egyre kevés bbé értem, ami körülöttem történik. Fodor bácsival, az elnökkel, meg Beckerer Mátyásné csoporttaggal leülünk a fűre beszélgetni. — Két hónappal ezelőtt azt se igen tudtam, hogy Autójavító Vállalat van Szegeden — mondja az elnök, s mosolyogva hozzáteszi: mert hát sose volt autóim, ami elromlott volna; Sőt, kocsink is csak kettő volt. Éppen vettem valahol olcsón egy vacak, istentelen rossz gumikerekű kocsit hogy legalább kocsink legyen három. Amikor este hazaérek, hát Sarnyai elvtárs vár, az Autójavító igazgatója. Azt mondja, hogy ők elvállalták a mi patronálásunkat, és hívjak össze egy gyűlést. Este kilencre jöttei? össze az gmberek, éjjel l-ig beszélgettünk; Mi elmondtuk, hogy nekünk mi fáj — ő elmondta, hogy ők mit tudnak segíteni. Legelőször is ezt a rossz kocsit vigyem be hozzájuk az üzembe. Bevittem, mért ne? Három hét múlva szóltak, hogy készen van. Alig ismertem rá — hogy a csudába tudták ilyen tündérivé varázsolni azt a rossz taligát? Igen örültem, míg eszembe nem jutott, hogy ingyen a krisztus koporsóját sem őrzik, s mint akinek a. fogát húzzák, úgy kérdeztem: mivel tartozom? Rámnéznek csodálkozva 1— semmivel. Ök ezt a patronálásba csinálták::: így kezdődött Azóta is patronálnak bennünket; -. Fodor bácsi, meg Beckererné, meg a többiek egymás szavába vágva mesélik, hogy mit jelent nekik az a nemrég még ismeretlen fogalom, hogy „patronálás". S szavaik nyomán olyan szép, felemelő testvéri kapcsolat bontakozik ki előttünk, amilyenre ebben az országban soha még nem lehetett példa. Képzeljük csak el: Zsombón, egy kis faluban összeáll huszonnyolc parasztember, összeadja földjét, igáját, munkaerejét hogy ezer és millió nehézségen keresztül megteremtsék a jövő, a boldogság egyetlen lehetséges életformáját: a nagyüzemi mezőgazdaságot. Hogy a tapasztalatlanság, meg a szegénység, meg a mult kerékkötő maradványai mennyi akadályt tornyoznak eléjük — arról hoszezan lehetne beszélni. De ime — nincsenek egyedül. Nemcsak úgy nincsenek egyedül, hogy velük van a párt, meg a kormány, amely — különösen a kormányprogramm óta — számtalan kedvezményben, támogatásban részesítette őket — hanem az Autójavító Vállalat munkásai minden gondjukat a legkézzelfoghatóbb módon segítenek megoldani. Például: a csoportnak nem volt napközi otthona, hiába jártak Ponciustól Pilátusig nem kaptak keretet. Elpanaszkodták Sarnyai elvtársnak. Hogy Sarnyai elvtárs mit csinált, mit nem nem tudják. De egy hét múlva megnyílt a napközi otthon, s Sarnyai elvtárs hozott kis székeket, asztalokat, meg rengeteg játékot. így moetmár jó a gyerekeknek is, meg az aszszonyoknak is. Nagy gond volt a hordás. A 70 hold gabonavetést a 11 „kasza" egy hét alatt learatta — de a három fogat a parádéskocsival együtt még az alkotmány ünnepére se hordta volna asztagokba. Az Autójavító két teherautója öt nap alatt befejezte a hordást. Az egyik kocsit Rigó Jenő vezette, a másikat Karácsonyi János. S rajtuk kívül minden nap kint volt 8—10 munkás reggeltől estig, műszak után pedig mégegyszerannyian. Förgeteg József motorszerelő brigádja: Tóth Jóska, Szabó János, meg a többiek, aztán a brigádvezető felesége, aki pedig nem is üzemi munkás — két teljes napig takaróitok. Sokszor kint volt Vas Mihály, Molnár Ferenc, Szegedi István sztahánovista lemezlakatos, no meg persze, a gazda: Sarnyai elvtárs is. Kivitték magukkal a versenyszellemet is: ha Rigó Jenő kocsija 24 keresztet rakott. Karácsonyié már 25-öt vitt be. öt nap multán 1100 kereszt gabona várta a cséplőgépet. De ki győzné minden mozzanatát felsorolni ennek a kapcsolatnak? Egyízben autón bevitték az egész napközi otthont orvosi vizsgálatra Szegedre. Bevitték az egész csoportot a Mákvirágok előadására, aztán a repülőnapra is. És még mennyi mindent terveznek! A legközelebbi: az üzem és a csoport együtt ünnepli meg augusztus huszadikát, alkotmányunk ünnepét,Ez a nap nagy ünnep lesz az Autójavító munkásai számára. Sarnyai elvtárs szobájában négy vándorzászló és 3000 forint jutalom várja, hogy megtalálja gazdáját: a munkaverseny győzteseit. Mert az eredmények, a termelési százalékok nem sínylették meg ezt a többnapi kiesést. Förgeteg József például, aki élenjárt a patronálásban is. 172 százalékot számolt el az utolsó dekádban. Klivinyi László, akinek a nevét már jól ismerik Szegeden, 258 százalékkal, a Szegedi-brigád 222vel, a Kiss-brigád, aztán Simonovics, Kócsó, Csókás elvtársak szintén igen jó eredménnyel járulnak hozzá ahhoz, hogy a vállalat ebben a negyedévben mostmár valóban elnyerje az élüzem címet. ;;; Beszélgetés közben jócskán eltelt az idő. Még megkérdezem Fodor bácsit, az elnököt: aztán hogyan gondolják viszonozni ezt a sok segítséget? — Ezen már mi is tűnődtünk — ráncolja össze homlokát az elnök, s nem jut eszébe semmi. — Nem várunk mi viszonzást — szól le Rigó Jenő a teherautóról, amely már zsákokkal megrakva, útrakészen várakozik. Mostmár megkérdezem: — Hova visszük ezt a gabonát? — Dorozsmára. a földművesszövetkezetbe. Ez a beadás. Ez a beszolgáltatás? Fodor bácsi, ne tűnődjön a viszonzáson. Ugy dolgozzanak, hogy mindig több és mindig fehérebb kenyér jusson a munkások asztalára. Galgóczi Erzsébet delmi minisztérium képviselője, aki új földieper telepet, faiskola létesítését javasolta, valamint az exportképes paradicsom termelés kiterjesztését. Ennek érdekében állami segítséggel központi palántanevelő telep létesítését tervezik. A javaslat helyességét többen saját tapasztalatukkal támasztották alá. Rácz István, a szakkör elnöke például elmondotta, hogy 164 négyszögöl földieper telepéről annyit árult, hogy háromszor annyi föld nem ért annyit. Több érdekes javaslat hangzott el még a termelés fejlesztése érdekében. Claus József a Kertészeti Kutatóintézet budakörnyéki őszibarackosában kiválóan bevált hosszú metszést ajánlotta az őszibarack termelöknek. Véleménye szerint a túlzott visszametszés az oka, hogy Szatymazon csak hatodik évében hoz termést az őszibarack. Mások jobb növényvédőszerellátást sürgettek. Az egyik felszólaló az ipart bírálta, mert nem látja el a gyümölcstermelőket permetezőgép alkatrészekkel. Egy másik kutató viszont a gyümölcsfán keletkezelt seb kezelésének fontosságát hangsúlyozta, és felhívta a figyelmet, hogy elsősorban a bélsugáron keresztül indul meg a rothadás, tehát főként ezt kell sebkenőccsel ellátni. Mint említettük, Szatymazon . a gyümölcstermelés fejlesztésében igen nagy szerepe van a szakkörnek. Erről beszélt Kamenszki Béla gazdasági tanár, a szakkör tanulmányi vezetője. Elmondotta, hogy a szakkör első ülésén csak heten voltak, a másodikon már 35-en,. a harmadikon pedig már hatvanan. Ma viszont már száznál több a szakkör tagjainak száma. Tanulmányozzák a legújabb termelési módszereket, kísérletekkel, a jó tapasztalatok elterjesztésével, megfigyelő állomások felállításával segítik elő a termés fejlesztését, tapasztalatcsere látogatáson vesznek részt, valamint maguk is tartanak ilyeneket. Hangsúlyozta azonban, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében véleménye szerint a falusi általános iskolák felső tagozatában be kell vezetni a gazdaságtan tanítását, hogy a parasztgyermekek már az iskolában megismerkedjenek a mezőgazdasági termelés tudományos alapjaival. Ezenkivül járásonként gazdaképző iskolák felállítását, a léi folyamán pedig ezüstkalászos gazdatanfolyamok megszervezését javasolta. . A szatymazkörnyéki gyümölcstermelés előtt hatalmas fejlődési lehetőségek vannak. Hiszen a környező községek: Zsombó, Bordány, Üllés, Balástya és Sándorfalva területének nagyrésze hasonló természeti adottságokkal rendelkezik, mint Szatymaz. Szorgalmas parasztság él ezen a vidéken, akik az állam támogatásával képesek megfékezni a futóhomokot és virágzó kerteket teremteni, hogy bőségesen jusson gyümölcs minden család asztalára. Szeremlei Sámuel vásárhelyi történész kutatása szerint a mult század közepén még annyira nem volt gyümölcs Csongrád megyében, hogy a Máramarosból a Tiszán leúsztatott vadkörte és kökény is kelendő volt. Ebben az időben jóformán csak a dinnye volt az egyedüli -gyümölcs <. A mezőgazdaságfejlesztési határozat most lehetőséget ad számunkra, hogy a csongrádmegyei homokon virágzó kerteket létesítsünk. E célt szolgálta a szatymazi gyümölcstermelés! ankét is. (r. 1.) — A Szegedi Seprőgyár kultúrcsoportja színes műsorral készül augusztus 20-ra. A táncosok három új népi táncot tanulnak, a színjátszók több egyfelvonásos színdarabot és villámtréfát adnak maid elő, azonkívül szavalat és zeneszámok tarkítják még alkotmányunk ünnepén a Seprőgyár kultúrműsorát. — A Magyar-Szovjet Társaság városi titkársága központi kultúrgárdát akar létrehozni, amelyben mindenki részt vehet, aki szereti a kultúrmunkát. Jelentkezni lehet minden nap reggel 9-től délután 5 óráig a városi titkárság székházában (Horváth Mihály-utca 3. II. emelet.)