Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-12 / 190. szám

CSÜTÖRTÖK 1954 AUGUSZTUS 12. 3 DELMQGYI1R0RSZ3G ÚJ FILMEK SZEGEDEN PUCCINI Az olasz zeneirodalom egyik kiemelkedő alakjáról, Giacomó Pucciniről készült mű, a „Puccini" című színes, olasz film. A mű megörökíti a zeneszerző fiatal éveit, a balsikereket, melyek hosszú életpályájának első éveiben kísérték. A film bemutatja a gyönyörű zeneköltemények, a Manón, a Pillangókisasszony, a Tosca, és a Turandót születését. A film a zeneszerző életét a halálos ágyáig elkíséri. A nagy érdeklődéssel várt olasz filmet mától kezdve mutatja be a Szabadság filmszínház. Törvényenkívüli lovag A Vörös Csillag filmszínház mától kezdve mutatja be a „Törvényenkívüli lovag" című francia filmvígjátékot. Mandarin — a film főhőse — szabadságáról indul viszsza az olasz határra, ahol mint katona teljesít szolgálatot. Útközben azonban tanúja lesz, hogyan rabolják az arra utazókat a vámőrök, s amikor egy leány védelmében közbeavatkozik, őt is letartóztatják, csempészéssel és felségsértéssel vádolva. Mandarin megszökik, átjut Olaszországba, s egy összeverődött csempésztársaság ve zére lesz. A nép szeret; Mandarint, mert igazsága képviselőjét látja benne, az urak azonban mindent elkövetnek, hogy elfogják: mind magasabb és magasabb jutalmat tűznek ki kézrekerítőjének, de a furfangos Mandarin keresztülhúzza minden számításukat. Végül — árulás folytán — mégis elfogják, már-már akasztófára kerül, amikor társa; kiszabadítják és megmentik, s így boldogan öleli keblére szerelmesét, Rosettát, A moszkvai Melro Á moszkvai Metrón a napokban megnyílt a „Krasznije Vorota" (Vörös Kapu) állomás új váróterme. Ez az állomás a szovjet főváros központi területét gyűrű alakban ü /ező Szadovojo körvasút és a főx áros központi területét több pályaudvarral összekötő Metro-fővonal keresztezésénél fekszik. Itt nemrég egy pompás sokemeletes liázufc építettek. Az épület földszintjén rendezték be a Metró állomásának bejáratát. újabb váróterme A Metró most elkészült új várótermének építése bonyolult geológiai viszonyok között folyt. A váróterem falát lila üzbég márvány borítja. A várótermet hatalmas csillárok borítják fényárba. Egy zajtalanul működő mozgólépcsőn az utasok egy másik terembe jutnak amelynek falait piros és fekete mérvány borítja és falikarok világítják meg. Innen mozgólépcső vezet az állomás perron jára. A Zsombó Jelé vezető porfedte kövesút mellett a szántóföldön, óriási napraforgók között kis kunyhó áll. A kunyhó előtt egy öreg, napszítta arcú ember nézgelődik. Jobban mondva azt a két nagycsomó dinynyét vigyázza, amelyet kora reggel szedtek le. Köszöntjük az öreget, dicsérjük a dinynyét: szépek, nagyok. Tetszik ez neki és hát tréfásan is, meg komolyan is kérdezzük tőle: — Velietnénk-e a dinnyéből egyet? Eltűnődik s látni rajta, hogy kitalálta: szegediek ezek az ismeretlenek. Először nem akarja eladni a dinnyét, egyet se belőle, mert azt mondja, hogy az egészet eladta. De hát van még szépen a dinyr.yeföldön. Kész mégis a dinynyevásár. Egyet eladott az öreg. BúA zsombói dinnyések csúzunk a hajlottkorú embertől, az egyik zsombói dinnyéstől. Később megízleljük a termeivényt: jó a zamatja. Nem pirosbélű, hanem sárgabélü görögdinnye volt. A tanácsházánál tudjuk meg, hogy az üreg dinnyetermelő, akinek kunyhója is van a napraforgótáblák alatt, Tóth bácsi. És éppen arra a napra, amikor vele szót váltottunk, két gépkocsit kért a MEZÖKER-től, hadd vigye a dinnyéjét. Tóth bácsi nem szeret dicsekedni és bizonyára, ha kérdjük tőle, mennyi a haszna a dinnyéből, csak a fejét ingatta volna, valahogy így mondva: „Hát nem éppen rossz." Persze, hoz a dinnye a kasszába jó párszáz forintot. Igaz, sok gondjuk, bajuk volt vele, félve vigyázták, kapálták a földjét. De megérte. Zsombón sokan foglalkoznak dinnye? termeléssel. Faragó István egyéni gazda, tanácstag is eredménnyel szüreteli a dinnyét. Neki 1400 bokorral van. S mondják, tudják a tanácsnál, hogy az első dinnyeszállítmányt Huszta Mihály középparaszt vitte a MEZŐKERnek. Ott, a Zsombora vezető kövesút jobboldalán van az átvevőhely. Kocsik állnak ott megpakolva görögdinnyével. Nem ritkaság az olyan sem, amelyik 16—20 kilós. Görögdinnyében is jó nagy ez. Szeged felé visszatérőben Tóth bácsi még mindig ott áll a kunyhó előtt s várja, hogy a másik csomó görögdinnyét is elszállítsák. Nagy nyugalommal nézelődik. Jóllehet az is eszébe jut: a zsombói dinynyések „portékája" meglelhető a szegedi üzletekben, s ez jó. Fogyasszák is jóízűen a városiaki Jelentések az augusztus 20-i versenyről Brigádok versenye a Szegedi Erőműben Még egy hét választ el bennünket augusztus 20-ától, alkotmányunk ünnepétől. Üzemünk dolgozói az augusztus 20-ra indult versenyben igen szép eredményeket értek el. A vagonkirakodó brigádok a gyors vagonkirakással jól teljesítettek. Bozók Mihály 398 százalékot, idős Katzmayer János 258 százalékot ért el. Jó eredményt értek el a brigád többi tagjai is, Bakos Sándor. Csikós Ferenc és Varga Sándor. A magas teljesítményt azáltal érték el, hogy most sokkal jobb munkamódszerrel dolgoznak. Előre gondoskodnak a vagonok kirakásához szükséges lerakodó helyről és így nincs akadályozva a vagonok beérkezésekor a gyors kirakodás. A szénbehordó brigádok között is folyik a verseny a több csille szén behordásáért. Az augusztus 20-i munkaverseny első hetében Káli István brigádja haladt az élen, átlagos 136 százalékos eredményével. Szorosan nyomában halad az ifjúsági brigád Berta Andor vezetésével, 134.5 százaiékos teljesítménnyel. A brigádokon belül is folyik a verseny és igyekeznek egymást túlszárnyalni a dolgozók. Szécsi István 141, Vidács János 150.5, Turi Mihály 141.5. Hegyi István pedig 138.8 százalékos átlagteljesítményt ért el. A karbantartó részleg dolgozói is harcolnak augusztus 20-ára tett felajánlásaik teljesítéséért. A felajánlások a magasabb teljesítmény elérése mellett a munka minőségének továbbjavítására vonatkoztak és ezenkívül az anyagtakarékosságra is kiterjedtek. Egy-egy gépegység egyenletes üzemeltetésénél sok függ a karbantartási munkák elkészítésének minőségétől. E felelősségteljes munkában élen halad Szűcs György karbantartó lakatos, utána következik Krista Ferenc, Majzik Imre. Az ifjú dolgozók közül Lázár József és Szitkai Péter jár az élen jó munkájával. A hulladékgyűjtésben legjobb eredményt Márton Mihályné érte el. A kazánházi fűtőbrigádok között is egyre szélesebb körben bontakozik ki a széntakarékossági mozgalom. Augusztus 20. tiszteletére 100 mázsa normál szén megtakarítását vállalták, ebből július hónapban már 51 mázsát megtakarítottak. A bevezetett jó tüzelési módszer segítségével a felajánlott szénmegtakarítást előreláthatólag túl is teljesítik. Az eddigi eredmények alapján Gensztereusz Károly fűtőbrigádja halad az élen. A salakéghetőség csökkentésében és az egyenletes göztartásban pedig a Boros GergelyfűtőbrigáR ért el kiváló eredményt. Nem hallgathatjuk el a turbinagépesek, táblakezelők és a szivattyúknál szolgálatot teljesítő kezelők lelkiismeretes, pontos munkáját sem, akik a nagy meleg ellenére éberen örködnek az erőgépek folyamatos menetén s jó munkájuk hozzájárul az erőtelep zavartalan menetéhez. Misán György Párosversenyek a Szegedi Ruhagyárban a terv teljesítéséért A Szegedi Ruhagyárban is készülnek alkotmányunk megünneplésére, augusztus 20-ára. A dolgozók megtették verseny vállalásukat, bár a kongresszusi verseny után bizonyos visszaesés volt tapasztalható és nehezen indult meg a versenyszervezés. Az üzemi pártszervezet '"s szakszervezet meggyőző munkája nyomán azonban sikerült rövid idő alatt felszámolni a megnyugvásos hangulatot és rövidesen megszüntettük a lemaradást. Augusztus 20-ra 1311 dolgozónk tett felajánlást. Tudjuk azonban, hogy ez valóban csak akkor lesz eredmény, ha tervünket is teljesítjük Tervünk teljesítésével e hónap elején elmaradtunk és igen komoly munkát kell végeznünk ahhoz, hogy ezt a lemaradást niegszüntcs sük. Ennek érdekében az l-es terem B. műszak dolgozói versenyre hívták az A. műszak l-es és az 5—6-os terem dolgozóit. Fischer Miklósné, az l-es terem mestere és a dolgozók tudatában vannak annak, hogy e versenykihívás célja a maradéktalan tarvteljcsítis. Ugyancsak párosversenyre hívták, a 8-as teremben do'gozó Szöginéés Kissné-szalag tagjai a 8-as és l-es terem A. és R. műszak vatfaruhát készítő szalagjait. A vállalat vezetősége a versenykedv fokozására a valtaruhát készítő szalagok •között a legjobb eredményt elérő szalag dolgozóinak pénzjutalmat tűzött ki, A szalagok dolgozói és az üzem minden dolgozója azon lesz, hogy a hátralévő napokban minden lehetőséget kihasználjon arra, hogy kimagasló eredményekkel köszöntse augusztus 20-át és a jó munka nyomán minél több dolgozó nyerje el a sztahánovista címet és a sztahánovista oklevelet. Török István cdátoyalás egy új íl'ázetnlmt ALIG PÁR NAPJA, hogy a Kötél- és Hálógyár élüzem lett. A dolgozók becsületes, lelkiismeretes munkája nyomán elöször jutott a gyár birtokába a ragyogó élüzem csillag. Boldog büszkeség tölti el most a dolgozókat. Az éiüzemben még vidámabban dolgoznak az aszszonyok, lányok — kezükben fürgébben táncol a kötőtű, s a fehér mosózsákok, röplabdahálók nőnek, egyre nagyobbra. A rádió mikrofonjából is zene szűrődik. Farkas Pálné csoportjában köri a hálót Halász Mária okleveles sztahánovista. Régi szakmunkás. 1920ban került a Hálógyárba. Ki tudná megmondani, hány mosózsákot, halász- és röplabdahálót kötött már meg 34 év óta? Ügyes, kiszámított mozdulattal forgatja a tűt, s közben mosolyogva meséli: — Régóta itt dolgozom. Amikor elöször vettem kezembe a tűt és a próbafonalat, hogy hálót kössek, furcsa érzés volt. De három nap alatt megtanultam. Előbb Kisebb szemű hálót kaptam, néhány nap múlva azonban már rámbízták a halászháló kötését is. Azóta dolgozom. A mult héten nagy öröm ért bennünket. Élüzem lettünk. Amikor bemondta a hangoshíradó, olyan tapsvihar tört ki, hogy el nem mondhatom. Volt olyan dolgozó is. akinek az örömtől még a könny is kicsordult a szeméből. KÖZBEN A TÜBÖL kifogyott" a pamut. Halász Mária befűzte az új szálat, majd derűs arccal folytatta: — El is határoztuk mindannyian, úgy dolgozunk, hogy megtarthassuk az élüzem jelvényt. Halász Máriát szeretik munkatársai. Tanítja a kezdőket, s buzdítja őket, amikor nem sikerül . a kötés. — Mikor idejöttek új munkatársaim, s először dolgoztak, sírtak, ha nem tudták kötni a hálót. Kedvvel kell dolgozni, akarni kell, nem szabad elcsüggedni — mondtam nekik. Ügy mindjárt jobban halad a munka, meglátjátok. Majd még engem is túlszárnyaltok — jósoltam — s bizony a jóslat már kezd beválni. Becsei Józsefné és Fodor Eta mar 149 százalékot ér el. Megtanulták, mert akaratuk volt, s most már nagyobb a gyakorlatuk is, mint kezdetben. Ahogy beszél, nézem a kezét. A kis kötődeszka — körülbelül egy centiméter széles — halad körbekörbe a háló szélén, szaporodnak a fehér négyzetek... HARMINCNÉGY ÉV. Hosszú idő. Halász Mária három évtizedét megbecsüli a gyár vezetősége és dolgozótársai is. Az élüzemavató ünnepségen — mint a Kötél- és Hálógyár büszkesége — ő is emeli majd a poharát a csillogó élüzemjelvényre. Pár lépésre tőle szőkehajú. szemüveges fiatal lány dolgozik: Gyöngyi Rózsa. Két éve került a gyárba. Szorgalmas munkáját bizonyítja a nemrég birtokába került sztahánovista oklevél és az, hogy az elmúlt havi átlagteljesítménye is 156 százalék volt. Mint ifjúmunkás és DISZ vezető ségi tag példát mutat munkatársainak. Jó kedvvel végzi munkáját és ez sokat jelent. — Szeretem ezt a munkát -mondja s felpillant egy percre. Alig vártam, hogy sztahánovista-jelölt lehessek. Éppen ezért igyekeztem. De közben megbetegedtem. Vakbéllel operáltak. Elkeseredtem, hogy nem dolgozhatok és féltem, vágyam most már nem teljesülhet. Pár nappal a műtét után felkerestek a klinikán munkatársaim. Sugárzó arccal léptek be a kórterembe, s én szinte éreztem a tekintetükből, hogy valami örvendeztető titkot rejtegetnek számomra Nem is kellett soká várnom. Első szavuk az volt: megkaptad a sztahánovista oklevelet. Kimondhatatlan boldog (Liebmann Béla fe'lv. Fény. Szöv.) Halász Mária »öreg szakmunkás^ július havi átlagteljesítménye 165 százalék volt Gyöngyi Rúzsa, példamutató DISZ-fiatal munka közben voltam. Elfelejtettem a műtét fájdalmas perceit s gondolatban már kötöttem is a hálót, úgy, mint amikor még egészséges voltam. — Az idő múlt. Felgyógyultain. Most, hogy élüzemek lettünk, SOKkal jobb munkakedvvel dolgozom. Szinte repülnek az órák, s már négy óra alatt elkészülök egy rnosózsákkal. Ma éppen a halcuiK napja, hogy naponta 2—2 zsákot adok le. Persze megmutatkozik ez az eredmény a fizetéskor is. Ezer forinton felül keresek. Amíg beszélgetünk, szál! az ajkakról a dal: a gyár munkásai énekelnek. Fodor Eta csengő hangja kezdi el a szebbnél-szebb dalokat s a munkaterem dolgozói együtt éneklik vele, boldogan, derűs arccal. Szemük csillog, mosolyogva tekintenek egymásra és a fonalak alázatosan kötődnek össze a csillogó tűk irányítására. A DAL PEDIG SZÁLL, száll messzire, viszi az élüzem boldog dolgozóinak örömét: "Élüzemek lettünk!" . _ Kiss Mária