Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-07 / 186. szám

SZOMBAT, 1954 AUGUSZTUS 7. 3 DELM9GY0R0RSZAG vasárn^tpio.uor Bé keoagf űlés a Szabadság-moziban A genfi tanácskozásokról Novobáczky Sándor, a „Szabad Nép" szerkesztőbizottságának tagja tart beszámolót Nagy az érdeklődés Novobáczky Sándor elvlárs genfi élménybeszámolója iránt Vasárnap délelőtt fél 10-kor békenagygyűlés lesz a Szabadság Moziban. Novobáczky Sándor elvtárs, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának tagja tart beszámolót a genfi tanácskozásokról. A beszámoló iránti fokozódó érdeklődést bizonyítja az is, hogy már a Szegedi Cipőgyár, a Szegedi Vasöntöde, a Tüzép, az Ecsetgyár, a Seprűgyár békefelelősei hírt adtak arról, hogy az üzemükből nagyon sokan akarnak eljönni a vasárnapi békcnagygyűlésre. Természetesen a város külső kerületeinek békeharcosai is készülődnek meghallgatni Novobáczky Sándort, — Apró Juhász János, aki most Újszegeden helyettesíti a békcfelelőst, örömmel újságolta, hogy ott a Tisza túlsó partján a kis házak között sokat beszélnek az emberek a genfi tanácskozásról és nagyszámban ott lesznek a Szabadság moziban vasárnap délelőtt. Van olyan hely, ahol megbeszélték a békeharcosok: reggel találkoznak és csoportosan jönnek el a békenagygyűlésre és nagyon érdekli a dolgozókat a beszámoló után bemutatandó film is. A Városi Békebizottság az "Ezüstszínű por- című szovjet filmet mutatja be, amely Külön érdeklődésre tart számot. Tjanőe.iaink életéből A mórahalmi tanács — a termelőszövetkezetekért Mórahalqm község három terme- i lőszövetkezetének, a -Vörös Októ- | ber"-nek, az -Űj világ"-nak és a -Március 9"-nek minden ügyes-bajos dolgában nagy segítséget nyújt a községi tanács. Pálinkó Lajos tanácselnök például az elmúlt év őszén résztvett azon a késő éjszakába nyúló taggyűlésen, amelyen a befurakodott kulákok szét akarták robbantani a szövetkezetet. A tsz vezetősége Pálinkó Lajos segítségével győzte meg a tagság nagyobbik részét arról, hogy Császár Pál kulákcsemete és hasonszőrű társai hazudnak és a dolgozó parasztok kárát akarják. A tanács vezetői később sem hagyták cserben a szövetkezetet. Minőségi vetőmagot biztosítottak a tsz számára és az azzal bevetett húszholdas rozstábláról holdanként tízmázsás termést takarítottak be, amire még nem volt példa Mórahalmon. A műtrágya használatát is megszerettették a tsz tagságával. Csaknem kétszerannyit szórtak ki a földekre, rnint az előző években. Ennek is meglesz az eredménye, mintegy rnásfélszerannyi kukoricatermés ígérkezik, mint tavaly. A tsz burgonyatermése az elmúlt évben még csak éppen fedezte a beadást, rnost munkaegységenként legalább kétkilós osztalékra számítanak. A "Vörös Október- tsz-ben községi tanács előadója vette észre tavasszal, hogy a birkaállomány legyengült. Közbenjárására nagyobb korpa- és takarmánykiutalást kapott a tsz, a juhok szépen megerősödtek és egyenkint négy kiló gyapjút nyírtak le róluk. A tanács sok másirányú segítséggel is hozzájárult, hogy a tsz-nek. a tavalyi többtízezer forintos adóssággal szemben ma 80.000 forint készpénze van és az eddig osztott munkaegység-előleg már meghaladja a tavaly kifizetett pénzjárandóságot. Hasonlóan érzi a tanács segítségét a "Március 9- tsz is. A jobb kiszolgálásért verseny kezdődik a vendéglátó ipari vállalat dolgozói között A Szegedi Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat dolgozói a DISZ és más tömegszervezetek javaslatára elhatározták, hogy a mai naptól kezdve versenyt indítanak a fogyasztóközönség gyorsabb, udvarias és pontos kiszolgálásáért. A verseny azt a célt is szolgálja, hogy a fogyasztók és a vendéglátóipari dolgozók közelebb kerüljenek egymáshoz s a fogyasztók észrevételeinek és javaslatainak meghallgatásával megjavítsák munkájukat. Hogy a fogyasztók véleményét megtudhassuk, nyolc nagyobb üzemünkben — Tisza. Alföldi-étteremben, a Halászcsárdában, az 1., 2., 4-es számú italboltban, a Jégkunyhó cukrászdában és a 2-es számú cukrászdában — urnákat állítunk fel. melyekben a fogyasztóközönség észrevételeit megírva bedobja a kiadott kérdőíveket. A verseny értékelését egy háromtagú bizottság fogja végezni, az eredményt agusztus 20-án közöljük dolgozóinkkal és a nyilvánossággal. Ez a verseny vonatkozik a vendéglátóipar valamennyi dolgozójára, mindazokra, akik közvetlen kapcsolatban állanak a fogyasztókkal. A Szegedi Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat DISZszervezet nevében: Réger János, DISZ-titkár • Csak helyeselni lehet a Vendéglátóipari Vállalat dolgozóinak versenyét, melyet a figyelmesebb és gyorsabb kiszolgálás érdekében indítanak. A fogyasztó közönség jóindulatú véleménynyilvánításával és javaslataival segítse elő, hogy a vállalat dolgozói a verseny tapasztalatai alapján a jövőben minél jobb munkát tudjanak végezni. Műszakváltás után Pávó Lajos művezető, az éjszakai munka porát lemosva, hazafelé igyekezett a Szegedi Erőműből. Útközben, amint az üzem épülete elé ért, szokatlan nagy durranásra lett figyelmes, amit a gőzturbinák egyenetlen, szaggatott bugása, majd elhalása követett. Mindjárt tudta, miről van szó: üzemzavar. Nyomban sietett vissza az üzembe, hogy részese legyen az üzemzavar megszüntetésének. Már megélénkült a gépterem. A kooperáció terem telefonjai egymásután szólaltak meg és röpködtek a kagylóban az intézkedések. Kocsis Ferenc algépész a kazánház fűtőjének adott utasításokat; Godó Nándor főművezető periig a lurbina kezelőinek Üzemzavar nyújtott műszaki segítséget az üzemzavár gyors elhárításra. A műszaki vezetők, a párt és a vállalat vezetőségével együtt a durranás színhelyére siettek. A kapcsoló helyiségben a Textilkombinát gépeinek szolgáltató áramközvetítón, az olajakkumulátoron, a gyorsan fellépő nagy áramfeszültség folytán átszökött az áram és a pillanatnyi lekapcsolásra szolgáló biztonsági szerkezetet is megolvasztotta. Ezáltal nemcsak a Textilkombinát gépei maradtak áram nélkül hanem üzemünk más gépegységeiben is zavar mutatkozott. A szakszerű gyors intézkedés következtében az üzemzavar gyorsan megszűnt. Hátra volt még a másik nagy feladat: az olajkapcsolónak rendbehozása, hiszen áramot kellett adni a kombinátnak. Ágai Rezső vilIanyszereló brigádjával hozzá is fogott a javításhoz s közben a visszaérkező Pávó Lajos művezető Irányításával kemény, megfeszített munkával öt óra alatt helyrehozta a hibát. Az újonnan beszerelt Olajkapcsoló továbbra is zavartalanul közvetíti az áramot a Textilkombinát gépegységeinek. Erőművünk műszaki dolgozói a munkásokkal karöltve mindig önfeláldozó munkával törekednek arra, hogy a termelésben semmi zavar ne • keletkezzék. Üzemzavar esetén a párt és a vállalat vezetőségének irányításával dolgozóink mindig helytállnak. Misán György „Jlúqqütik hÜAzkík wá, kaqq izinÍAizek aaqqunk ÍC Elmondta : Dómján Edit, a szegedi Nemzeti Sz — Nem voltam még soha Szegeden. Ezt a nagy alföldi várost csak kedves íróim: Móra, meg Tömörkény könyveiből ismertem. Őszintén megvallom, nem nagyon vágyakoztam utána. Legalábbis az idei tavaszig nem. Akkor Sallós Gáborral beszélgettem, aki a vizsgadarabját — a Rokonokat — itt rendezte Szegeden. Ö csodákat mesélt Szegedről. Hogy milyen sxép a városi Hogy milyen jó a közönség! Akkor merült fel bennem először, hogy Szegedre kellene jönnöm színésznőnek. — Igaz, hogy én Pesten születtem, ott élnek a szüleim, a barátaim, az ismerőseim, szóval mindenki, aki nekem eddig számított — s akkor el kell válnom tőlük. De van egy nagy előnye a vidéki társulatnak: a sok szerep. Sok vita, bonyodalom után szerződtettek _ a Szegedi Színházhoz. Nemcsak engem, hanem a férjemet, Kalló Flórit is, akivel egyszerre végeztük el a Színművészeti Főiskolát. — Egy héttel ezelőtt, pénteken este érkeztünk meg az autóbusszal Szegedre. Lakásunk már volt — a férjem a színház segítségével már előre megszerezte. Hogy a város milyen benyomást tett rám az első pillanatban — nem emlékszem rá, mert haza kellett cipelni a csomagjainkat s ráadásul egy szög' is felállt a szandálomban, csak sántikálva tudtam menni. — De a lakásunk megvigasztalt. Egy szoba csak, kicsi is, de kedves, barátságos, s közel van a színházhoz. Kicsomagoltunk. Az éjjeli szekrényre kitettem legkedvesebb színésznőm: Bajor Gizi fényképét, meg azt a néhány könyvet, amiket legjobban szeretek: Gorkij, Osztrovszkij, Shakespeare darabjait, aztán a csöndes, meleg estében elmentünk sétálni. Igaza volt Sallós Gábornak .— valóban nagyon szép ez a város. Szépek az utcák, a terek, a kirakatok. Budapest után szokatlanul nagy a csönd. Megnéztük a diadalkaput, s hosszan sétáltunk az árkádok alatt. Aztán megnéztük a Tiszát. Olyan ez a folyó mintha . a Duna kishúga lenne. Szép, szőke, szelíd kishúga. De a parti lámpák ragyogó gyöngysorát itt is tündöklő oszlopsorrá varázsolja a víz. , A hídról úgy tetszik, hogy Szeged is arany oszlopokon nyugszik... — Szép ez a város. De vájjon, milyen lesz a színház? Nem okoz-e csalódást, megfelel-e a várakozásomnak? Tele voltam izgalommal és félelemmel. Az első munkahely! — Hétfőn bementünk jelentkezni a színház titkárságára, s itt ért az első öröm. Ádám Ottó főrendező egy tizenkét oldalas szerepkönyvet nyomott a kezembe. Be kell ugranom a Szevillai borbélyban Rozina szerepébe! Ax első sxerep 1 S mindjárt főszerep! — Mégiscsak jól kezdődik — gondoltam magamban. Aztán: vasárnap délben a férjem elutazott katonának. Egész délután, egész este egyedül ténferegtem otthon. Sírtam. Olyan honvágy fogott el az anyám, az öcsém, a megszokott környezet után. Hétfőn társulati ülést tartottunk, s ezen be kellett mutatkozniuk az új színészeknek. A főiskoláról öten jöttünk a színházhoz, de három fiú rögtön bevonult katonának, a másik színésznő pedig filmszerepet játszik Pesten. Leültem egyedül a sarokba és szomorkodtam. De azután beszélgetni kezdtem a társulat tagjaival. Lassanként feloldódtam, s már nem is éreztem olyan idegennek magam. A gyűlés alatt inház új tagja már egész fesztelenül el tudtam mondani, hogy én bizony még kezdő vagyok, csupán néhány vizsga* darabban játszottam, és nagyon szeretném, ha sokat segítenének nekem. Csillag elvtárs az egész társulat nevében megígérte, hogy olyan munkakörülményeket, biztosítanak, hogy az újonnan szerződtetett színészeknek semmire ne legyen panaszuk. Es ez az ígéret már eddig sem maradt üres szó. Kedden este Ádám Ottó felolvas* ta Gorkij darabját, a Kispolgárokat, s aztán kiosztotta a szerepeket. Itt ért a második nagy-nagy öröm: Poljának, ennek a tiszta, szelíd munkáslánynak a szerepét játszhatom. Négy napja vagyok Szegeden, g már két szerep van a tarsolyomban! Kell ennél nagyobb boldogság egy fiatal színésznőnek? Tudom, hogy mindegyik szerep igen komoly, elmélyült munkát kitán. s igen nagy felelősséggel jár. De nem félek, mert érzem, hogy szerető figyelemmel áll mellettem az egész társulat. 17-én lesz a Szevillai borbély bemutatója. Az első premierem! Az első — színészi pályámon, s az első — Szegeden. Vájjon nem fog-e csalódni bennem a közönség? Én azt akarom, hogy ne csalódjon. Szeretem a pályámat, s nem sajnálok se időt, se fáradtságot, se könnyet, se verejtéket tőle. Tudom, hogy annak, aki egyetlen levelet akar letépni a művészet babérfájáról, nem könnyű a dolga. De megéri. Igaza van Petőfinek, mikor ezeket írja: Ml szíp, ml szép, ml szép A mi feladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk! Hogyan segítsük a postás kézbesítők munkáját ? A' minisztertanács és a SZOT határozatát, amely a munkaversenynyel kapcsolatos, a szegedi postás dolgozók örömmel fogadták. Már eddig is a lakosság érdekeinek szemelőtt tartásával végezték munkájukat. Természetesen ez nem je. lenti azt, hogy ezen a téren már nincs javítani való. Dolgozóink mindent elkövetnek a hiányosságok megszüntetése érdekében. Az eredményes munka azonban nemcsak a postás kézbesítő becsületes munkájától függ: nagymértékben elősegítheti azt a postai szolgáltatást igénybevevő dolgozók nagy tábora is. Sok segítséget adnak munkájukhoz azok az előfizetők, akik határidőig a különböző rádió, távbeszélő, fiókbérleti és hírlapdijakat kifizetik. A rádió előfizetési díjakat minden hó 8-ig, fiókbérleti dijukat ugyancsak minden hó 8-ig, távíró ós távbeszélő díjakat minden hó 10-ig és hírlapelőfizetési dijakat minden hó 28-ig kell kifizetni. Ezzel elsősorban népgazdaságunkat segítjük, azonkívül megkíméljük postás dolgozóinkat a többszörös és felesleges munkától, az időveszteségtől, amely a kézbesítésre váró küldemények kézbesítési idejét növeli meg, és ugyanakkor, de nem utolsósorban, megkíméljük magunkat is a szükségtelen zaklatástól. Igen nagy segítséget jelentene postás kézbesítő dolgozóinknak, ha mindenki, akinek módjában áll, levélszekrényt készítené lakása ajtajára vagy kerítésére. Ezzel is meggyorsulhatna a kézbesítés, azonkívül illetéktelenek birtokába nem juthatna még a közönséges levélpostai küldemény sem. Nem kellene a kézbesítő dolgozóknak hosszú perceket csengetéssel, vagy zörgéssel a kapuban eltölteni, hanem a küldeményt a szekrényben elhelyezhetnék. Segítsük postás kézbesítőinket nagy munkájukban! Kovács Imre Szinte naponta jelennek meg új ságcikkek arról, hogy egyes iparágak gyártmányait még mindig nem ellenőrzik megfelelően az üzemen belül az erre illetékesek. A dolgozók a megvásárolt árucikkekről csak a megvétel után tudják megállapítani, hogy megfelelnek-e a követelményeknek vagy sem. A kormányprogramm már nyomatékosan rámutatott ezekre a hiányosságokra és figyelmeztetett erre bennünket pártunk III. kongresszusának határozata is. Dolgozóink elvárják — éspedig jogosan — hogy pénzükért jó árut kapjanak. Ennek ellenére gyakran kerülnek olyan áruk hozzájuk, amelyek nem felelnek meg rendeltetésüknek. Ilyennel találkoztam, amikor népnevelő munkám során , az egyik szegedi kisiparost láto\ gattuk meg. Elpanaszolta, nem tud lelkiismeretes kiszolgálást biztosítani vevőinek, mivel a kapott árucikkek minősége sok esetben nem megfelelő. Szavainak alátámasztására megmutatott egy kerékpár első tengelyhez való teljesen új anyacsavart, amelyet kiutalásra Jobb minőségű árut! kapott. Az anyacsavar szerelés közben kettérepedt, ö először azt hitte, túlfeszítette a kulccsal, de később kiderült, hogy az anyacsavar spiáter ötvözetből készült, amely anyag-összetételénél fogva nem felel meg ilyen követelményeknek. Én magam, mivel vasmunkás vagyok, megállapítottam, hogy az anyacsavar valóban spiáterből készült, és tudom, hogy ennek a célnak ez az anyag nem felel meg. Ilyen anyacsavar bizonyára nemcsak Szegedre került, hanem az ország más városaiba is és hogy gyártói milyen kárt okoztak ezzel a nép államának, csak akkor tudjuk felmérni, ha figyelembe veszszük, hogy négy-öt mázsának előállítása, szállítása milyen hatalmas összegbe kerül, s végül is csak hasznavehetetlen. Arra kérjük az illetékeseket, őrködjenek éberen a még ki nem adott áru minősége felett hogy ne érezzék magukat becsapottnak a vásárlás után dolgozóink, Agócsi János Avar lovastemetkezés Hódmezővásárhely határában A múlt héten jelentették a hódmezővásárhelyi Tornyai János múzeumnak, hogy a város határában, a 4-es számú téglagyár agyagbányájában a fejtés során régi sírokra bukkantak a fejtőmunkások. Terepszemle során meggyőződtünk arról, hogy itt a népvándorlás korában élt avar nép temetője van. A fejtőmunkások gondossága következtében ugyanis jónóhány jellegzetes tárgy épségben maradt, amelyek világosan megmutatják a leletek korát. Találtak színes gyöngyöket, amelyet az avarok a Fekete-tenger vidéki görög kereskedőktől szereztek be. Kerültek elő arany és ezüst díszek, E leletek nyomán kezdtük meg a temető feltárását. Az ásatás mn sodik napján találtuk meg a lovassirt, amelynek komoly jelentősége van az avar társadalmi és vallási élet tanulmányozása szempontjából. Ez és a hozzá hasonló leletek megmutatják, hogy az avarok a halott mellé eltemették nemcsak teljes felszerelését, hanem hűséges segítőtársát, kedvenc harci ménjét is, A ló is — éppúgy, mint az ember — teljes felszereléssel, fejjel a felkelő nap felé fordítva I került a sirba. I Az agyagbánya területén várha" tó még néhány lelet előkerülése, amelyek majd teljesebb képet adnak az itt élt népek életéről. De nemcsak ezen a területen rejt magában városunk földjo jelentős történelmi emléket, hanem — mondhatjuk — az egész vásárhelyi határ gazdag a letűnt népek hagyatékában. Ne dobjuk el tehát a földmunkák során előkerült régi csontokat, cserepeket, hanem akár szóban, akár levélben jelentsük a múzeumnak, mert íffy azok megmenekülnek a pusztulástól és mindannyian tanulhatunk belőlük. A leletek megmentésében és a múzeumnak való hiánytalan átadásában jó példát mutattak a 4-es számú téglagyár agyagbányászai, a feltárási munkákban pedig az üzem vezetői és többi dolgozói. Gazdapusztai Gyula archeológus