Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-06 / 185. szám

PÉNTEK, 1954 AUGUSZTUS 6. 3 IELMIGYIRIRSZIG vasárn^mZu io.kor Békera9yóvűIés a Szabadság-moziban A genfi tanácskozásokról Novobáczky Sándor, a „Szabad Nép" szerkesztőbizottságának tagja tart beszámolót A Dunánál Pad, fák alatt, a Margitszigeten... Feledhetetlen emlék vagy nekem! öt éve is öledben álmodoztam, kamasz, tizenhatéves kis legény, az egykedvű Dunát bámultam hosszan. — róla akartam írni költeményt. Pad, fák alatt, a Margitszigeten... Hozzád jövök megint, segíts nekem törleszteni sokéves tartozásom. — Minden nap százszor látod a Dunát, el-elmercngsz a hullám- suttogáson, s tudod, a partra hány hajó fut át... Hallgatsz, padocska? Mondjam el talán az éneket magam? — öt éve láttam e szigetnél, s a budai határban most, három átvirrasztott éjtszakán. A nyári éjben félrevert harangok jajonganak, s az összevissza hangok •c ihatagúban állok, tétovázón, kiáltanék, s nem hallom hangomat, s meglódulunk a gát felé, vagy százan, — lapátos, csákányos, ásós csapat. A lábunknál a máskor tátogó, halott mederben bőgve, mint vadállat hánykódik, törve ketrecét — a gátat, a megvadult, a lázadó folyó... S a szürke áradatból most kezét nyújtja egy csapzott férfi, s partra lép a házából kikergetett, az Ember, — szennyes habok lakják a kis szobát. — Kárörvendőn zúg, gúnyosan, a tenger. S a tört hajléktalan a gátra hág, — Elraboltad mindenem, de a másét nem kapod! És visszaver minden vad ostromot. ...S csatát veszít a lázadó elem. S ö áll, vigyázva, négy veszélyes éjjel, erős palánkot épít egy kezével, s a másikkal a tolvaj áradattól, hódítja vissza úszó osztagát. — A gát alól a tajtékzó, haragvó folyó hunyászkodón oson odább ... — látod, padocska? — mint a vert sereg... S az Ember újra szánt, vet, ültet, s evvel a csendes, ábrándos Duna vizével locsolja a virágzó kerteket. PETROVACZ ISTVÁN A vasulasnaji előtt Pár nap múlva Itt lesz a vasutasnap és mi, a 4-es pályamesteri szakasz dolgozói eredményes munkával akarjuk köszönteni ezt a napot. Nem feledkezünk meg azonban augusztus 20-áról, alkotmányunk ünnepéről sem. A verseny tehát nem zárul le vasárnap, haneim tovább folyik és biztosítja majd az öszi forgalom sikeres lebonyolítását. A pályafenntartó dolgozókra vár a feladat, hogy az őszi forgalom ideje alatt indított vonatok számára jól gondozott, karbantartott sínpárok biztosítsák a szabad utat, azt, hogy az ország vérkeringése, a vasúti forgalom egy percre se szüneteljen a hálózati munkák elhanyagolása miatt. Minden brigádnak ez a oélkitűzéBe és és jó munkával, a terv teljesítésével harool azért, hogy megvalósulhassanak pártunk III. kongreszszusának határozatai. Horváth György Uj dolgozók kapták meg a sztaliánovista oklevelet az Űjszegedi Ládagyárban Tudósítás a vállalat termelési értekezletéről Az Űjszegedi Ládagyár dolgozói a napokban termelési értekezleten beszélték meg a vállalat termelési problémáit és az augusztus 20-i versennyel kapcsolatos feladatokat. Herzfeld Mihály elvtárs, a vállalat műszaki vezetője foglalkozott a minőség és az önköltségcsökkentés terén mutatkozó hiányosságokkal, melyek, mint mondotta, leginkább a laza munkafegyelem következményei. Vállalatunknál az utóbbi időben több munkavállaló önkényesen kilépett és az igazolatlan hiányzók száma ls erősen megnövekedett. Itt különösen nagy feladat vár a vállalat szakszervezeti bizottságára, hogy jó felvilágosító munkával gátat vessenek a munkafegyelem lazulásának, mert ez erősen kihatással van tervlink teljesítésére. Ismertette ezenkivül még Herzfeld elvtárs augusztus havi tervelőirányzatunkat és kérte a vállalat dolgozóit, kövessenek el mindent annak érdekében, hogy augusztus havi tervünket necsak teljesítsük, hanem túl is tudjuk teljesíteni. A műszaki vezetés — mondotta — mindent el fog követni, hogy a zavartalan munkát biztosítsa. Sallai elvtárs hozzászólásában összehasonlítást tett a dolgozók mostani és a felszabadulás előtti életéről, majd a Vörös Lobogó brigád nevében javasolta: augusztus 19-én tartsanak alkotmány műszakot. Vajda elvtárs a javítóműhely dolgozói nevében felajánlotta, hogy jobb karbantartó munkát végeznek annak érdekében, hogy a gépáliási időket a legminimálisabbra csökkenthessék. Sebők Miklós elvtárs a minőség terén felmerült hiányosságokról beszélt és ígéretet tett arra, hogy augusztus 20-ra a munka minőségében előforduló lazaságokat a szélezőkörfűrésznél teljesen megszüntetik. Szemerédi elvtárs brigádja nevében felajánlotta, hogy az anyag kihasználását 98 százalékra emelik, ezenkivül még számtalan felajánlás hangzott el, amely biztosíték arra, hogy az üzemünkben megkezdődött verseny szép eredményeket hoz alkotmányunk ünnepéig. Vincze Antal elvtárs, vállalatunk igazgatója több dolgozót megbírált, mert vonakodtak egyes munkaműveletek elvégzésétől, azzal tez indokolással, hogy nem lehet vele keresni. Ezenkivül beszélt arról, hogy a hibák és hiányosságok mellett szép eredmények vannak vállalatunknál. Jó munkájukért Morvái Antal, Kovács Imre, Sánta György, Sánta János I., András István, Prohászka Szilveszter, Csóti Mihály és Miklós István I. elvtársaknak sztahánovista oklevelet adott át. Ezután pénzjutalmat adott át a rakodó brigádoknak, a gyorsabb kocsiforgalom lebonyításában elért jó eredményekért. Juhász, Kopasz és Dobó brigádok részesültek pénzjutalomban és Szemerédi. Tóth István és Terhes elvtársaknak jó munkájukért adott át Vincze elvtárs pénzjutalmat az igazgatói alapból. Sipos Gyula A nép jólétéért — as ország kenyeréért Savanya Ferenc bácsi a begyüjfőhelyen Szeged, Bocskai-utcai raktár, begyüjtöhely. — Delelőn áll a nap. Meleg van. Kocsik állnak a begyüjtöhely előtt, nem is egy, hanem több. A raktárajtó előtt a zsákokkal megpakolt kocsi tetején ül idős Savanya Ferenc bácsi, Rókusi feketeföldek 229. szám alatt lakó egyéni gazda. Olyan 10 percet várnia kell a gabonaátadással, mert ebédelnek a raktári munkások. Ferenc bácsi kalapja legényesen félrecsapva, szemére húzva. Előkandikál alóla őszülő haja. Mögötte ott kuporog lánya: az Etel. — Mikor csépelték a gabonáját Ferenc bácsi? E Mosolyogja magát ott a zsákok tetején. — Tegnap este, igencsak volt már 10 óra, mikor leszaladt az utolsó szem is a gépen. Aztán nemsok hija volt az éjfélnek, amikor ágyba bujtunk. De sebaj.. i — Ez a kocsi gabona mind Ferenc bácsi beadásába való? — Dehogy az enyémbe, csak az én kocsimon van. — Nevet és őszülő, nyírott bajszát simítja. — Az egyik ló is a kocsi előtt a sógoré, az a másik ott mellette, az a csikó az enyém. Tanulja a kocsiban való járást. — Magának mennyi a beadása? — Nekem? 140 kiló. A többi itt a kocsin a sógoré. Nékem néhány holdnyi földem van. Belőle olyan egy holdon volt búza. Jó hét mázsa körül termett, nem panaszkodhatom. Dehát a fő nekem a fűszerpaprika, amely fél holdon ván, szerződésesen. Aztán van 400 szögöl cukorrépám, szerződésesen. — Nyomatékkal mondja azt a szót: szerződésesen. Arról is beszél, hogy a szerződött paprika, cukorrépa után is lényegesen csökkent a beadása. — Ugy vagyunk ml már azzal, — szőni fovább a beszéd fonalát — szeretjük, ha tudjuk, teljesítettük a kötelességet. Aztán majd a fűszerpaprikából ezt is, azt is vásárolunk..; Csak az idő jó lenne a paprikára. A ruhafélét, amit veszünk, a gyárban készítik. Hát azért fs hoztam a búzát, hogy legyen kenyér a gyű" riaknak. így van ez ... Rákerül a szó az állatés állati termék beadááásra. Azt újságolja Ferenc bácsi, hogy az esedékes tojásbeadás rendezve. A baromfibeadás, hát igen az — saját szavaival — „hibázik". De nincs semmi baj, mert a beadás egyéni tervfelbontásánál megbeszélte Ferenc bácsi, hogy a baromfibeadást pulykával teljesíti. „A pulykák még nem nőttek fel — mondja — de amint felcseperednek, viszem én azt, ami az állam része". Feri bácsi aztán szól a sógorának, s ketten adogatják le a kocsiról a zsákokat a raktári munkásoknak. Kötelességet teljesítenek. Alkalmazzák a törvényt a gabonabeadást elmulasztókkal szemben Szegeden és a szegedi járásban is mindenütt javában folyik , a cséplés. Megállapítható, hogy a dolgozó parasztok túlnyomó többsége, úgy, ahogyan kell, egyenesen a cséplőtől viszi a begyüjtőhelyre az államnak járó részt. Oldalakon át lehetne sorolni azoknak a termelőszövetkezeteknek és egyéni gazdáknak a neveit, akik becsülettel eleget tettek kenyérgabonabeadásuknak. Meg kell azonban mondani azt is, hogy Szegeden és a szegedi járás falvaiban is vannak olyan dolgozó parasztok, akik hanyagolják _ kenyérgabonabeadásuk teljesítését. Törvény a dolgozó parasztoknak a beadási kedvezmény és a sok más, amely a javukat szolgálja. Törvény a begyűjtés is. A törvény világosan kimondja: "... a gabonaféléket (búza. rozs, árpa, zab) a cséplőgéptől azonnal a begyűjtő; helyre kell szállítani*. A törvény kimondja azt is, hogy a gabonabeadás teljesítésekor valamennyi gazdaságban meg kell hagyni a vetőmagot még abban az esetben is, ha a termett gabona mennyisége nem volna elegendő a beadás teljesítésére. A hanyagokat, késlekedőket törvényeinknek megfelelően felelősségre kell vonni. Az igazságosan és méltányosan megállapított beadási kötelezettségek teljesítésénél nincs és nem is lehet helye semmiféle alkunak. A helyi tanácsoknak érvényt kell szerezni a törvénynek, az állam, a dolgozó parasztok, .az egész nép érdekében. Csengelén 50, Balástyán 163, Algyőn 105 azoknak a száma, akik nem tettek eleget beadási kötelezettségüknek. Balástyán elhanyagolta a kenyérgabonabeadást az öszeszék 72. szám alatt lakó Mészáros Istvánná, Gajgonyában a 21. szám alatt lakó Horváth Zsikó István és rajtuk kivül még jónéhányan mások, f Szegeden Kovács Balázs Petőfitelep 1034. szám alatt lakó dolgozó paraszt nem tett eleget beadásának. Négy hold 600 négyszögöl saját földje van és két holdnyi állami tartalékföldet bérel. Az elmúlt esztendőben 315 kiló vetőmagot kapott kölcsön az államtól — ezt igaz becsülettel visszaadta, de a beadási kötelezettségét elmulasztotta. Kovács Balázsnak 982 kiló búzája termett. Stumf János, Szeged Tolbuchin-sugárút 1. szám alatt lakó 6 holdas gazda 200 kiló* val kevesebb gabonát adott be. * Helyes, hogy a városi tanács, a begyűjtési hivatal törvényeinknek megfelelően jár el a beadást nemteljesítőkkcl szemben. A szegedi járás községi tanácsai is vonják felelősségre azokat, akik mit sem törődnek az állam Iránti kötelezettségük teljesítésével. Aki elmulasztja gabonabeadási kötelezettségét, annak 10 százalékul emelik fel beadását. Ha ezután sem tesz eleget beadásának, akkor következik a helyszíni elszámoltatás. Kenéz Sándor Szabad Egyetemre jelentkezik.. • Kenéz Sándor, a Textilművek dolgozója. 36 éves, alacsony termetű. Csontos arcáról bátorság, merészség sugárzik, de barna szeme szeliden mosolyog. Három éve lesz most augusztusban, hogy az üzembe került. Nem jó szívvel lépte.át a gyár küszöbét, félt a gyártól. Az üzemi őrséghez került. — Ez nem nehéz munka —mondogatta feleségének —, nincs semmi felelősség. — Elvtárs, gyere velünk — szólították meg többször az üzemi párttitkárok, de Kenéz Sándor nem ment, nem érdekelte semmi. Munkáját becsületesen elvégezte, aztán sietett haza. Három év. Elég nagy idő ahhoz, hogy egy emberre hasson a közösség, a gyár. Kenéz Sándor Ugocsa megyében született, Salúnki községben, egy 8 holdas parasztember gyermekeként. Tízen voltak testvérek és mindannyian édesapjuk földjén dolgoztak. Sok volt a gyerek, iskoláztatni nem tudta őket édesapjuk, pedig a kis Sándqr nagyon szeretett tanulni. Nyolc elemi elvégzése után sírva otthon kellett maradnia továbbra dolgozni. Kenéz Sándor életében új állomást jelentett Orosháza. 1939 tavaszán került oda, gróf Zselinszky birtokába. Uradalmi cseléd lett testvéreivel együtt. Látástól-vakulásig dolgoztak. De a tiszttartónak, vagy talán valaki másnak nem tetszett a Kenéz család, s el kellett hagyniok az uradalmat. Tovább mentek. Nagymágocson summás élet várt Kenéz Sándorra. Majd Majsa mellett Szögi János és Péter Szabó József kulákoknak volt a cselédje. Szomorú napok, szomorú évek. 1945: felszabadulásunk éve. Kenéz Sándor is szabod ember leff. Először édesapja 8 hold kapott földjén dolgozott, azután mint a fecskék, szétrepültek a gyerekek. Kenéz Sándor tszcs-tag lett. Dolgos, szorgalmas ember, de egész életében sohasem magának dolgozott, mindig másoknak. Most végre megmutathatta erejét, hiszen magának, családjának dolgozott. Majd megnősült, — gyárba került. A Textilművekben lassan érdekelni kezdték a gyári problémák. Rájött arra is, milyen fontos a beosztása, hiszen ő vigyáz a gyárra, a nép vagyonára. Sokat tanult és gondolkozott. Tagja lett a Magvar Dolgozók Pártjának és a gyár egyik alapszervezetének sajtó- és faliújságfelelőse. A gyerekei gyorsan nőttek. — Maholnap iskolába megy Ferkó — mondogatta feleségének Kenéz Sándor. — Nagyon szeretnék neki segíteni, de sajnos azt a keveset is elfelejtettem, amelyet valaha megtanultam. Egyszer azután nagy örömmel ment haza: felvették a Radnóti Miklós dolgozók gimnáziumába. — Nem valami kitűnő eredménynyel — mondja Kenéz elvtárs —, de elvégeztem az első osztályt. Ugyanúgy, mint régen, ma is nagyon szeretek tanulni, iskolába járni. Egyik vasárnap délután odahaza pihent ebédután és a most vett új rádióját hallgatta. Kicsit elszunyókált s félálomban hallotta: — Szabad Egyetem, jelentkezni lehet... De jó is annak, aki már egyetemre járhat. Vájjon én eljutok-e valaha oda? Tűnődött magában Kenéz Sándor s kissé fújó szívvel elaludt. Hétfőn is a Szabad Egyetemről gondolkodott. Egyetem, egyetem — zakatolt agyában a szó. Erős Istvánné, Kenéz elvtárs munkatársa ebédközben így szólt hozzá: — Kenéz elvtárs, gyere, jelentkezz a Szabad Egyetemre. — Hová? — ugrott fel Kenpz. Egy pillanatig azt gondolta, hogy munkatársa kitalálta gondolatát és most csúfot akar űzni belőle. — A Szabad Egyetemre — szólt ismét nyugodtan Erósné és rögtön magyarázni kezdte: — 1954 október 1-én Szegeden is megnyílik a Szabad Egyetem. Két tagozata van, a társadalomtudományi és természettudományi k A társadalomtudományi tagozatra jelentkezem. Hol lehet jelentkezni? — kérdezte Kenéz elvtárs gyorsan. — Az üzem kultúrfelelősériél, Csóti Mihálynénál — válaszolta Erősné. Kenéz elvtárs sietve kereste fel Csóti elvtársnőt és jelentkezett a Szabad Egyetem földrajz és agrártudomány szakára. Kenéz Sándor nagyon-nagyon boldog volt. Juhász Zsuzsa A szovjet írók lemondtak magyarországi szerzői jogdíjaiktól A szovjet írók és művészek lemondtak a Magyarországon fordításra kerülő műveik után járó szerzői jogdíjról. Illetékes szovjet szervek közölték a Kiadói Tanácscsal, hogy a szovjet írók és művészek elhatározása 1954 július elseji hatállyal lépett érvénybe. Ezentúl tehát a szovjet könyvek fordítási, színdarabok, zenemüvek előadási jogáért még az eddigi — igen alacsonyan megállapított szerzői jogdíjat sem kell fizetnünk. A szovjet íróknak és művészeknek ez az elhatározása újabb bizonyítéka annak az önzetlen barátságnak, amellyel a szovjet kultúra művelői viseltetnek a magyar nép iránt, újabb jele a kulturális együttműködés erősödésének