Délmagyarország, 1954. augusztus (10. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-04 / 183. szám

SZERDA, 1954 AUGUSZTUS 4. 3 DÍL1IGGYRR0RS7.1G ol Unok Icu&UzaUtU Ujszegedi panaszok Az Ujszegedi Népkert-sor mel­lett van a Petőfi és a Haladás SK teniszpályája, a szabadtéri színpad, az ápolónőképzősök gyönyörű épü­Jete és több lakóház. A nyár be­álltával a Népkert-sor kocsiútját mintegy 3—4 cm-es porréteg ta-> karja. Főleg a délutáni órákban az ott járó teher-, személy gépkocsik, utáni pihenőjüktől, sportjátékaik­tól szobáikba menekülnek, mely­nek ablakai a por miatt csukva vannak. A teniszezők sokszor a labdát is alig látják — sportolóink egészségének megvédése ilyen kö­rülmények között egyáltalán nincs biztosítva; Népkert-sor kocsiútjának kikö­lovaskocsik kavarják fel a port, s vezését már régen tervbe vették, az a nagy lombos fák közé órákon át beszorul — porfelhőben áll a te­niszpálya, a lakóház udvarai, az ápolónőképző udvara, a szabadtéri színpad. Az ápolónőképzősök dél­de annak megvalósításáig is kér­jük a Köztisztasági Vállalatot, hogy a délutáni órákban többször lo­csoltassa fel az utcát. Bessenyei József Hangszóró a strandon Az elmúlt hetekben igen sok dol­gozó keresett menedéket az újsze­gedi partfürdő hűs fái alatt a Ti­sza kellemes vizében: strandolni akartak, szórakozni, pihenni. A vállalat vezetősége igyekszik is jó szórakozást biztosítani a part­fürdő látogatói számára. A zene kedvelőinek a strand hangszóróin keresztül a közkedvelt operák legszebb részleteit közvetítik hang­lemezről. Azonban a műsor össze­állításánál — ha van ilyen — egy kis baj vam. Előfordul az, hogy egy-egy 6zámot» mint például a „Pillangókisasszony" nagyáriáját túlságosan sokszor „szerepeltetik". Talán nem is túlzok, ha ozt mondom, hogy a rendszeres strandrajárók fülében már unottá vált ez az egyébként igen szép és népszerű opera-ária. Helyes műsorelosztás­sal elkerülhető, hogy egy-egy mű unottá, elcsépeltté váljék. Ügyelni kellene a műsor változatosságára, színességére. Nem ártana több ope­rett- és táncdalt beiktatni az opera­részletek mellé, hasonlóan népda­lokat stb. Helytelen az is, hogy a hang­szórók egésznap szünet nélkül teljes hangerővel bömbölnek a strandon. A látogatók jórészo za­jos üzemekben dolgozik és jól esne agy kis csend is a napi munka után. Egészen bizonyos, hogy cgy­ogy félórás szünet után jobban esne a változatos zene-műsor. A hangerőt is lehetne csökkente­ni, különösen este. Érthetetlen, hogy már hét óra után felszólít­ják a látogatókat az öltözésro és még este tíz óra után is szólnak a hangszórók, amint ez a múlt hét szerdán történt. A strand kör­nyékéin lévő utcákban dolgozó emberek laknak, szeretnének pi­henni. Egy kis körültekintéssel, jobb műsorösszeállítással, a dolgozók iránti figyelmességgel és megértés­sel érhető csak el a dolgozók pihe­nésének, szórakozásának biztosítása, Mikula József Levél Gallyatelőről Amikor a beutalót megkaptam, nem is tudtam kifejezni azt az örömet, amit éreztem. Már a Mát­rába való utazáskor megismerked­tem Daróczi Jánossal, a Szegedi Gőzfűré8 és Lusztig Istvánnal, a DÁV dolgozójával. Együtt men­tünk fel autóbusszal a Mátra gyönyörű szerpentin útjain Gallya­tetőre. Szinte pillanatok alatt el­helyeztek bennünket, s már a szo­bánkban voltunk. Az ismerkedési esten tudtuk meg, hogy kik is üdülnek a ha­talmas szállóban: itt van Kodály Zoltán és a Német Demokratikus Köztársaság és az olasz pedagógus delegáció tagjai. Itt üdül profesz­szor, tszcs-tag, vezérigazgató, se­gédmunkás — nagy kollektívában. Felejthetetlen két hetet töltünk itt. Kitűnő az ellátás, az élelmezés, és étvágyunkat meghozza, meg­növeli a Mátra levegője, természeti gyönyörűségei. Mi hárman szegedi dolgozók, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy jó munkánkórt itt üdülhe­tünk, kívánjuk Szeged dolgozóinak, hogy minél többen eljussanak erre a gyönyörű helyre. Szekeres István Rövid külpolitikai hírek London Guardian (MTI). A Manchester maró hangú cikkben kommentálja Li Szin Mannak, az amerikai kongresszus két házának együttes ülésén mult héten elmon­dott beszédét. A lap hangoztatja: Li Szin Man kardcsörtetésével hasz­nos szolgálatot tett, mert felnyitot­ta az emberek szemét. + Uj Delhi (MTI). A Press Trust of India jelentette, hogy hétfőn dél­előtt Portugal-Goa indiai lakossá­ga felszabadította Selvasa falut, Nagarhaveli település közigazgatási székhelyét. • New-York. A newyorki „Daily Worker írja: Japán orvosok tókioi sajtónyi­latkozata szerint az Egyesült Álla­mok márciusi csendesóceáni hidro­génbomba robbantási kísérletének áldozatául esett japán halászok sé­rülései olyan súlyosak, hogy a rá­dió aktivitással fertőzött emberek az eljövendő 10—20 évben a kór­házi ágyhoz lesznek kötve. SZEGEDI JEGYZETEK 100 kiló búsa ki az árvízkárosultaknak — Sefelin Lajos Sze­tt ged, Tolbuchin-sugár­út 19. szám alatt lakó egyéni gazda. — Bevittem az ál­lamnak járó részt, van a fejadag és a vetőmag is ... — Száz kiló búzát meg az árvízkárosul­taknak adtam. Lett volna annak éppen más helye is. de szí­vemből mondom: a legjobb helyre ad­tam. „Mint az őrült, * letépte láncát" — úgy száguldott a ; megáradt Duna, s bo­' rította el Szigetkőz földjét. Ki ne tudná, , hogy megmozdult ak­' kor az egész ország, meg hogy segítsen. Most, amikor már f falujukba térnek visz­sza a szigetköziek, mert eltakarodik a ' víz — újabb nagy­szerű példái kelet­> keznek a segítésnek. Az árvíz nyomán , sok családi otthon ; rombadőlt. Keserű- Mennyire eggyé fór­én fájó ez, nem szé- rott itt a Duna-Tisza gyen könnyet hullat- táján a nép! Sefelin érte. Munkások, Lajos nem tudja, öreg nénikének, vagy fiatal parasztcsalád­nckünlc is nagyon jól esne a megsegítés. Mert ugye ez köte­lesség is. Nem pa­rancs, dehogyis az. Adtam én is, mert egy vagyok azokkal, a szigetköziekkel. S had mondjuk itt el mi: a Sefelin La­josok, a Kiss Pálok, Szabó Péterek üzem­ben, földön és iro- • dában, aggódva les­tek a messzi Duna mentéről a híreket. Apad-e a víz? S most Csend. Hallgatunk. segitenek _ hogy ú} élet kezdődjék az ár­vízrombolta vidékc­J ni parasztok, értelmisé­, giek ezekben a na­> pókban is a legkülön- nok jut-e a Búcsúzunk Sefelin Lajostól. Nem külön­leges ember.' Egy _ búzája, bözőbb módon segi- de azt ludja, hogy azok közül, akik se­tenck az árvízsújtot- olyan dolgos ember- gítenek. Amikor ta­nek jut, mint 6. Jó volodik, még helyre jut hát. Hallgatjuk tovább az ta vidékek lakóinak <; könnyét letörölni, enyhíteni a fájdal­vissza szól: ne is legyen egy olyan dolgozó pa­JlcLt&qjatás eqij új ukoiáhan NAPSÜTÉSES, VIDÁM nyári nap. A Tolbuchin-sugárúton a dél­előtti forgalom: autók robognak, a piacosok szekerei zörögnek, kerék­párjaik vonulnak. Mikor az új, ké­szülő MTH iskola elé érek, éppen a MASZOVLET autóbusza suhan el mellettem. Belépek a kapun: ha­talmas parkos udvarban találom magamat. Jobbról éppen a sport­pályát építik: frissen festett korlát áll a gyepen, mellette pedig ko­sárlabda háló. Arrébb, egymással szemben fekszik a két kézilabda kapu. Szemben a gyepes térség köze­pén virágágyak. Mellettük kerti asztal, székekkel. Az udvar köze­pén nagy, emeletes épület áll. Ez lesz az új iskola. Belépek és az igazgató után érdeklődöm. László Nándor igazgató azonban nincs most itt, úgy, hogy az egyik igaz­gatóhelyettes kalauzol végig. Itt mindjárt megtudom, hogy Csongrád megye szegedi járásából, továbbá Somogy és Baranya me­gyéből kerülnek majd ide a fia­talok. Mintegy 400 tanulója lesz ősszel az új intézetnek. A másod­évesek — vasöntők, elektroműsze­részek, járműgéplakatosok stb. Az új elsőévesek pedig — mintegy 288-an — kizárólag traktoristák lesznek. Az új kormánvprogramm keretében ugyanis az MTH elha­tározta, hogy a mezőgazdaság gé­pesítésének fejlesztésére 18 hóna­pos traktorosképző iskolákat indít az ország különböző városaiban. Ilyen iskolák nyílnak az ősszel Pá­pán, Kaposvárott, Szegeden. Nyír­egyházán, Gyulán. Kiszomborban, Mezőhegyesen, Székesfehérvárott, Tiszavasváron. Makón és Baján. Ezekbe az intézetekbe 17 és 19 év közötti fiatal embereket vesz­nek fel, akik már elvégezték a. nyolc általános iskolát és akik me­zőgazdasági munkát végeztek, sze­retik ezt a munkát. Éppen ezért a felvétel úgy történik, hogy — több­nyire a gépállomások útján — ki­választják a megfelelő fiatalokat és ezek az iskola elvégzése után visz­szakerülnek hazájukba, falujukba. Ez azt segíti elő, hogy nagyobb kedvvel és lelkesedéssel és ennek következtében természetesen gon­dosabban, szorgalmasabban is dol­goznak. AZ ISKOLA egyébként 18 hó­napig tart — ezalatt elméletileg és gyakorlatilag egyaránt kiválóan megismerhetik a fiatalok a mező­gazdasági gépeket — nemcsak ke­zelni, vezetni tudják — de megja­vítani, szerelni is. Itt tehát a trak­torvezetéstől és motorszereléstől kezdve a lakatosmunkáig és a ko­vácsmunkáig mindazt elsajátítják majd, amire csak szüksége lehet egy valóban jólképzett traktoristá­nak. Az intézetben mintegy 80 dolgo­zó — 16 tanár, több nevelő, 22 mester — foglalkozik majd a ta­nulókkal, akik teljes ellátásban ré­szesülnek, ruházza őket a nép ál­lama és — a tanulmányi ered­ménytől függően 80-tól 200 forintig terjedő ösztöndíjat is kapnak. Végigmegyünk az épületben; A földszinten az igazgatói iroda, a tanári szobák és a mesterek he­lyiségei találhatók. Innét felme­gyünk az emeletre. Az épületet még most készítik elő a tanítási évadra, tatarozzák, meszelik, fes­tik. A taYitermeket kialakítják, fa­lakat bontanak le, ajtókat állítanak be és hozzák majd a padokat, fel­szereléseket. Az egyik helyiségben egy kisebb fizikai kísérletező elő­készítő laboratórium lesz, innét egy ajtón jutunk át a nagyobb fi­zikai előadóterembe, ahol szintén egészen korszerű felszerelés várja majd a tanulókat. Az épület másik szárnyában pedig egy ötezer köte­tes könyvtár áll a fiatalok rendel­kezésére. KÖRÜLNÉZÜNK az udvarban is. Két különálló épületben éppen a házi műhelyeket készítik. Most vezették be hatalmas költséggel az ipari áramot ezekbe a helyiségek­be, hogy a különféle javító gépe­ket— esztergapadokat, marógépe­ket stb. — hajtsa. Arrébb pedig egy másik épületben a konyha és az ebédlő foglal majd helyet. — Gyorsabban is mehetne a munka — mondja az igazgatóhe­lyettesnő — mert október elsejére el kell készülni. Szerződésben va­gyunk az egyetemmel s bizony ők kissé lassan mozognak! Jó lenne, ha idejében többet segítenének; Ezen a helyen azonban csak az iskolaépület lesz. A tanulók a Tol­buchin-sugárút 43. szám alatti épü­let egyik felében laknak. Egyéb­ként az iskolaépületben csak a há­zi tanműhelyek foglalnak helyet: a tanulóknak rendelkezésükre áll a dorozsmai gépállomás is. Ott vég­zik majd a tavaszi mezőgazdasági gyakorlatét. Azután egy régi gép­gyár épüietét is megkapják tan­műhelynek. Néhány szót váltunk az iskola gondnokával. Elmondja nekünk, hogy milyen hatalmas beruházá­sokat fordítanak az iskolára. .164 különféle mezőgazdasági gépegy­ség, továbbá mindenféle szükséges szerelőműhelyi gép érkezik majd az iskoia számára. Ezenkívül pedig a szükséges átalakításokra 300 ezer forint beruházást fordít közösen a Földművelésügyi Minisztérium és az MTH; MÁR BESZÉLTÜNK arról, hogy milyen könyvtára lesz az iskolá­nak. Ezenkívül jól felszerelt szak­köröd is váriák a tanulókat, hogy szórakozva képezzék magukat to­vább. így például kitűnően felsze­relt fotólaboratórium áll majd ren­delkezésükre minden szükséges kei­lékkel. Azután ugyancsak fejlett elektroműszerész szakköri berende­zései vannak az iparitanuló iskolá­nak. Amint végigmegyünk az udva­ron és az épületen, mindenütt kő­műveseket és villanyszerelőket lá­tunk, akik előkészítik az iskolát a tanulók számára. Az udvaron egy tanárnő vezetésével a fiatalok a sportpályát építik. Ezután érkez­nek majd a gépek és egyéb fel­szerelések. Közben pedig a megye­székhelyeken felvételi vizsgát tesz­nek a fiatalok. Az MTH-nak az a célja, hogy jólképzett, a gépekhez valóban értő traktorista szakembe­rek kerüljenek a mezőgazdaságba. Az előkészületek minden reményt megadnak arra, hogy ez valósággá is váljék.- • ­i th -) Tizennégyezer forint értékű öntvény Árvízvédelmi műszakot tartottak a Vasöntödében inat. begyógyítani az Sefelin Lajos szavát: raszt sem, aki nem — Jól esik nékik a segítség, bizony o­árvízokozta sebeket. Száz kiló búza ... Végtelenül egyszerű san tudom, hogy ez így leírva, mégis Gondoljunk csak mély emberi érzése­ket takar. Száz kiló búza. Ennyit adott jól rá, mi is volt ott. a Du­na mentén. Ha mi maradtak, úgy jártunk volna. segít. Majd elhal lép­teinek nesze — ott­hon lesz nem sokára. De szavai, érzései itt (m. s.) Vörösen izzó vasfolyam ömlik a kúpoló kemence kifolyó nyílásán. Szertepattanó szikraeső kíséri az izzó vas útját, míg a tégelyekbe jut. A fény vörösre festi a munká­sok arcát, akik félkör alakban ve­szik körül a kúpoló kemencét. Köz­ben sorra megtelnek a tégelyek vassal. Párosával, szinte futva vi­szik ezeket az öntőbrigád tagjai a formákhoz. Az épületen kívül csak meleg, de az öntőcsarnokban hőség van. Az öntők, a formázok csu­pasz felsőteste gyöngyözik a verej­téktől. Ennek ellenére frissen, vidáman dolgoznak. Már 11 óra, de fáradtság nem lát­szik arcukon, pedig némelyikük reggel 5 óra óta az öntődében van. Vezényszavakhoz hasonló utasí­tások hangzanak a kemence felől. — Ezt a magvasakhoz vigyétek... Ti a másik oldalon kezdjetek.. . Most a nagy tégelyt oda...! Csánk István, az öntőbrigád ve­zetője rendelkezik. Az öntők már jól ismerik: egy-egy mozdulatából félszavából megértik mondanivaló­ját. Minden olyan itt, mint máskor, de azért ez a nap mégis különbö­zik a többitől. Vasárnap van, s árvízvédelmi műszak. Most a mű­szaki is formáz, a normás, a fő­technológus az öntőbrigádban dol­gozik, egysorban a munkásokkal. Mint a gáton még nemrég sokan — most az öntődében is közös aka­rattal állnak helyt a dolgozók, ve­zetőikkel. — Gyors öntés lesz — mondja valaki. Alighogy elhangzottak ezek a félhangosan kiejtett szavak, máris mindenki az öntéshez siet. Egy pillanatig a formázok, a mag­készítők, az öntők is megállnak. Jónéhányszor láttak már gyorsön­tést, mégis kíváncsiak, vaiion süteriiNe? Az előkészítés percei hosszúra nyúlnak. Valójában persze rövidek, csak a várakozónak tűnnek hosszú­nak. Végre mindenki a helyén van. A hatalmas vassal teli tégely kö­rül hatan is állnak. Csókási Sán­dor fogja a fordítókereket. — Kezdődhet — hangzik Kiss Imre főmérnök szava, és kezében kattanva indul a stopperóra. Az izzó vas utat tör magának a for­mába. — Kész, 31 másodperc — kiáltja Kiss elvtárs. — Sikerült, Ez az ötödik gyorsöntés a szege­di Vasöntődében. Eddig mind si­került. Most is, mint máskor, ha­talmas gépalkatrészt öntöttek. Ez a darab három mázsás. Hat ilyen­ből állítják össze azt a fogaskere­ket, amelyet a sarkadi cukorgyár­ban szerelnek fel. Az óra mutatója a 12-es felé ha­lad, amikor megérkezik a rámoló­brigád. Nyolcan vannak. Mindany­nyian fiatal, izmos emberek. Az ő munkájuk az öntés után kez­dődik. Addig szemlét lerlanak, hol is kezdjék, mert nem várják meg, míg az öntők az utolsó darab­bal is elkészülnek. Vince Sándor brigádvezető, miután alaposan kö­rülnézett, megszólal: — Gyerünk emberek — és első­nek indul az öntőcsarnok legtávo­labb eső része felé. Míg a rámolok a formaszekrényekkel csörömpöl­nek, s az öntvényeket talicskába rakják, az öntőbrigád egy kis szü­netet tart. Azután újra nekilendül­nek, és meg sem állnak délután fél 2-ig. Ekkor már a rámolókon kí­vül senki sem tartózkodik az ön­tőcsarnokban. Végetért a műszak, az öntőknek és a formázóknak. A rámolok délután 5 órakor fejezik be a munkát. A Szegedi Vasöntődében augusz­tus első napján árvízvédelmi mű­szakot tartottak a dolgozók. Ha ösz­szegezzük a műszak eredményét, meglepő számokat kapunk. Ezen. a napon 14 ezer forint értékű önt­vényt adtak a dolgozók népgazda­ságunknak. A selejtszázalékot — ebben az évben először — 5 százalékra sikerűit leszorifaol. A formázók közül Sebő Sándor 46ü százalékra teljesítette a normát. Tamási István és Szabó Lajos C órára eső normájukat 300 száza­lékra teljesítették. Szépen dolgo­zott Nyiri László is. O segédmun­kás és ezen a napon formázott elő­ször. Teljesítménye 130 százalék lett. A magkészítők közül Illés Fe­renc 350, Péter Istvánné pedig 256 százalékkal zárta a műszakot. Le­hetne tovább sorolni a jó munká­sok neveit, mert az árvízvédelmi műszak alatt a Szegedi Vasöntöde minden dolgozója kitett magáért. (r. j.) Csou En-laj és Fam Van Dong felszólalása Pekingben Peking (Üj Kína) Csou En-laj mi­niszterelnök és külügyminiszter hétfőn vacsorát adott Fam Van Dong, a Vietnami Demokratikus Köz társaság miniszterelnökhelyette­se és ideiglenes külügyminisztere tiszteletére. Csou En-laj pohárköszöntőjében a kínai központi népi kormány és a Kínai Népköztársaság népe ne­vében szívből üdvözölte Fam Van Dong-ot és a kíséretében lévő kor­mánytisztviselőket. Meleg üdvözletét és nagyrabe­csülését tolmácsolta általuk a hős vietnami népnek, amely nagy győzelmet aratott nemzeti függetlenségéért és szabadságá­ért vívott küzdelemben. "A Vietnami Demokratikus Köz­társaság küldöttsége — mondotta többele között Csou En-laj — a kormánya következetes békepoliti­kájának megfelelően, fontos szere­pet játszott a genfi értekezleten az indokínai béke helyreállítására irá­nyuló törekvésekben. Sikerült elérni az egész világ által hőn óhajtott indokínai ' fegyverszünetet és a kérdés po­litikai szempentjai tekintetéhen is elvi megállapodás jött létre. Hatalmas győzelme ez az indokí­nai népnek és az egész világ min­den békeszerető népének. Fam Van Dong válaszában meg­köszönte a meleg fogadtatást és a vietnami nép nevében szív­bőljövő háláját fejezte ki a ki­nai népnek, a kínai kormány­nak és a Kínai Kommunista Pártnck a vietnami nép iránt nemzeti füg­getlenségéért vívott harca folya­mán tanúsított rokonszenvéért cs támogatásáért. "Az a tény, hogy a vietnami nép ellenállási háborújának hosszú 8 esztendeje Után diadalt aratott és a béke legyőzte a háborút, elvá­laszthatatlan a kínai nép rokon­szenvétől és támogatásától —hang­súlyozta Fam Van Dong. Meggyőződésünk, hogy Vietnam és Kína népeinek barátsága olyan nagy lesz, mint a hegyek és olyan mély, mint a tengere — mondotta végezetül Fam Van Dona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom