Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

VASÁRNAP, XC54 JÜLIUS 25. OÉLM1GY3RORSZAG c£ Tjiizatáf fúniusi száma A Tiszaiáj ozévl júniusi számának mindenekelőtt a szépirodalmi részét akarom ismertetni és ebből is a költeményelvet. Ezek jelentik — első ránézésre is —: a legérdekesebb színfoltokat a folyóiratban, és ezekkel szemben a legigényesebb is a magamfajta irodalmár-recensor. A költemények sorát egy hoszszabb elbeszélő költemény nyitja meg, Darázs Endre "Vérmező* című alkotása. Az olvasó bizonyára már csak azért is jól meg fogja nézni, mert a Tiszatáj az első helyen közli. A költemény hangulatos bevezető szakaszai valóban megfognak bennünket, a Vérmező — Martinovics és társai kivégzési helye — sejtelmessé, borzongatóvá válik a mi szemünkben is, és minden nehézség nélkül elhisszük a költőnek, hogy művészi víziójában monumentálissá nő meg Martinovics alakja. A költő a kivégzés előtti Martinovicsot mutatja be, mikor el kellett dőlnie, hogy példaadóan erős hőse lesz-e a szabadságnak, vagy meghajlik-e a pap szorongatta kereszt előtt, vagyis egy változhatatlan világrendbe való beletörődést fog-e szimbolizálni. A költőnek ez a beállítása élesen drámai, a baj azonban az, hogy a költemény ábrázolásában Martinovics nagysága nem elég megfogható, konkrét, hanem inkább csak lírailag átélt nagyság. Kevés az epikai bemutatás, sőt elmosódik maga a drámai helyzet is, mert lényegében csak annyit tudunk meg, hogy a kivégzést végignéző tömeg azzal a hittel távozhatott, hogy hősöket látott, nem a végső pillanatban mégis megtorpanó forradalmárokat. Ezt azonban inkább a költő kiegészítéséből tudjuk meg, mint az epikai szemléltetésből. Az elbeszélés végső fokon láttatás, és ebből aránylag keveset kapunk. Ennek formai jele az, hogy a vers hangja is inkább lírai, mint epikai. A lírai hév néha túlságosan merész metaforákig ragadja a költőt (*A harangszó bronzkeretében egy régi kép...«), sőt néha a nyilvánvaló túlzásig: »Száll a pallós föl, föl a kék égnek". A másik elbeszélő költemény Farkas László "Dózsa húsvétja" című eposz szemelvénye, éppen abban erős, hogy a költő jó bemutató. Alakjai történetiségükben is hitelesek, s embereknek is jól megformáltak, nyelve pedig szemléletesen elbeszélő nyelv. A lírai költemények közül az apróbb versekkel nem foglalkozunk, mert ezek témában és formában is súlytalanok (sőt elemi hibákkal is "rendelkeznek"). A nagyobbigényű versek közül először Lődi Ferenc "Levél akarna lenni..." című versét említjük meg. A szerző ebben a versében abból az élményanyagából merít, melyet már többször is feldolgozott. Ez az élményanyag nyilván elég gazdag ahhoz, hogy a költő bőven merítsen belőle; de a közvetett családi lírának az a veszedelme, hogy aprólékoskodóvá . és bőbeszédűvé teheti a költőt, Lődi Ferencet is utóiérte. A vers azt az érzést kelti, hogy Lődi elkerülhetetlenül a maga epigonjává válik, ha érzésben és nyelvben nem nyúl mélyebbre. Gurszky István "Édesanyák* című verse szinte tételszerűen gondos felsorolásban és dallamos, behízelgő formában mindent eimond, ami szépet anya és gyermek viszonyáról általában el lehet mondani, — viszont az egyénibb hang és átélés meggyőzőbb lenne, fgy dallamosan sablonos versről' van szó. Németh Ferenc "Alkalmi ars poetica* című verse fesztelen, szinte nyers hangú költemény, de a hang öntudatossága mögött sok igazság van és azonkívül komolyság és felelősségtudat is. Mondanivalója is, hangja is figyelemreméltó verssé teszi. Csillik László "Tavaszi eső*-jének mondanivalója (a szerelemnek és a milliárd magból növő életnek a párhuzamba állítása) talán nem új dolog, de a költő mégis a saját problémájaként tudja elénk tárni. Jól komponál, ritmusa, rímei szinte hibátlanok. Üj Rezső "A fűre lépni tilos* című verse igen kedves formája a közvetett családi lírának. A gyermeki báj legyőzhetetlen erejét rajzolja meg, kedves, ötletes jelenetben. Aszódi Imre "Bolyongás magyar tereken* című szabadverse meggyőző realizmussal, jól folyó verssorokban mutat rá a magyar táj "örök« szépségeire, ott azonban elveti a súlykot, ahol azt írja, hogy "vesszőzetlen lovak szüzpatája alatt csattog a hajnali fű*. A költeményeknek ez a rövid ismertetése is jelzi, hogy_ a Tiszatáj költői változatosságra törekednek, és nem félnek az úgynevezett egyéni problémáktól sem mint ahogy általában országos viszonylatban is így áll a dolog, éppen lírai költészetünkkel kapi sóletban. Az elbeszélő próza mintha lassúbb mozgású műfaj lenne, dc ez annyiban természetes is, hogv a talaj, amelyre épül társadalmibb, objektívebb és meghatározóbb. Dér Endre regényrészlete a kapitalista munkásnyúzás talaján mozgatja hőseit. Szokványos területnek mondhatná valaki, de Dér Endre jó elbeszélő, mert jellemző helyzeteket tud teremteni és alakjai is egyéniek, jellegzetesek. Azzal akar — és tud is — hatni, hogy. ábrázol, bemutat, — szóval objektív életet teremt. A folyóirat másik prózai elbeszélésében azonban ez a bemutatás problematikussá válik. Az -Alku* (Kerényi György munkája; igen érdekes témát és nem mindennapi lélektani helyzetet választ az elbeszélés alapjául: egy haldokló kulák asszony utolsó óráit, írója jó lélektani megfigyelő, ért a helyzet és az alakok tipikus vonásainak megrajzolásához, mégis azt kell mondanunk, hogy nem bízik eléggé helyzetteremtő, alakábrázoló, tehát bemutató erejében, mert néha nagyon is halmozza a rikító színeket. (Az a meggyőződésünk, hogy éppen az ilyen halmozás sodorja bele az írót a sematizmusba.) A szépirodalmi rész mellett igen gazdag a Tiszatáj többi rovata is. A "Haladó hagyományaink* című szakaszban két igen tartalmas írással találkozunk Jókairól és Tömörkényről. Jókairól Orosz László ("Jókai Kecskeméten") írt, hogy reálisan is igazolja irodalomtörténetírásunk régi megszokott közhelyét, amely úgy szól, hogy Jókai Kecskeméten ismerkedett meg először a magyar tájjal és néppel. A tanulmány a legnagyobb gonddal szedi össze az idevonatkozó adatokat és közben igen gazdag kultúrtörténeti és néprajzi képet állít össze Kecskemét múltjából is. Komoly, megbízható, tudományos értékű tanulmány, mintája lehet az ezután megírandó munkáknak. Tömörkényről Madácsy László írt. mégpedig az író egyik legérdekesebb könyvével kapcsolatban. (Népek az ország használatában.) Tömörkény éppen ebben a könyvében ad leginkább éles társadalomrajzot a szegény emberekről, a maga szűkszavúan ítélkező, de a lényeget mégsem elhallgató módján, és Madácsy éppen erre mutat rá, elmélyedően és igen hangulatosan megírt tanulmányában. A „Tükör" rovat két hoszszabb cikkét azért kell feltétlenül megemlítenünk, mert a szokványos színvonalat meghaladóan, tartalmas és komoly igényű munkáról tesznek bizonyságot. Szathmári Géza Szegednek a felszabadulás előtti és utáni hangverseny! életéről ír, a komoly zenetörténész szaktudásával és igényességével, Lőkös Zoltán pedig városunk ne,mzeti színházában bemutatott Csikydarabról, a Mákvirágokról irt — tanulmánynak is beillő — cikket, amelynek különösen a színészek munkáját méltató része igen talpraesett és találó. A "Vita" rovatban Madácsy László Eörsi István "Fiatal szemmel* című kötetét bírálja éles tollal és meggyőző dokumentációs anyaggal. A "Nyomodat mossák őszesők* című írásban Benkő László nyelvész szól hozzá a László Ibolya egyik költeményével, illetve a költemény egy nyelvi alakjával kapcsolatban felvetődött kérdéshez. Két igen tartalmas könyvismertetést is kaptunk a «Szemle» rovatban. (Bíró József: A SzántóKcvács-féle agrárszocialista mozgalom című könyvét ismerteti Gaál Endre, illetve Székely Lajos: A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért című munkáját Bánkúti Imréné.) Vajtei István főiskolai docens A begyűjtés? m'nisztéríum versenyjelentése a kenyérgabona begyűjtéséről A kenyérgabona begyűjtésében a begyűjtési minisztérium első értékelése szerint Pest, Bács-Kiskun, Fejér, Komárom és Csongrád megye jár az élen. A leggyengébb eredményeket pedig Nógrád, Vas, Borsod és Heves megyében érték el. fezetősége és a Csongrádmegyei IISZ Bizottság felhívása megyénk fiatal traktorosaihoz, és niimkacsoportvezetőihez Számos ifjúsági cséplő-munkacsapat kérése nyomán a DISZ Központi Vezetősége elhatározta, hogy a földművelésügyi minisztériummal és a MEDOSZ elnökségével együtt meghirdeti az ifjúsági cséplőmunkacsapatok 1954. évi országos versenyét. A verseny célja a cséplés gyors és szemveszteség nélküli befejezése. A versenyben résztves'znek mindazok a cséplőmunkacsapatok, amelyek tagjainak legalabb 55—00 százaléka a 23 életévet még nem haladta túl. A munkacsapat tagjainak legalább 90 százaléka a cséplési idény alatt nem változhat. A feltételek egyaránt vonatkoznak az ÁMG vagy ÁG gépével dolgozó munkacsapatokra, kivéve a Bredíuk-íéle cséplésre átállított gépeket. A versenyben való részvétel külön benevezés alapján történik. Erre a célra kiadott űrlapot kitölt-' ve s a munkacsapat valamennyi tagjának aláírásával a gépállomás, illetve az állami gazdaság helyi igazgatóságának kell átadni. A gépállomások és az állami gazdaságok igazgatói gondoskodjanak arról, hogy a benevezések 24 órán belül eljussanak a gépállomás megyei igazgatóságához, illetve a földművelésügyi minisztérium állami gazdaságok . főigazgatóságához. A benevezési határidő: augusztus 1. A munkacsapatokhoz tartozónak kell tekinteni a gépeknél leszerződött munkásokat, a cséplőgép felelős vezetőjét, segédvezetőjét, körzeti szerelőjét és a gép ellenőrét is. II verseny fellételei: 1. A cséplőgépekre a dobmérel alapján megadott idényterv túlteljesítése. 2. A megadott szemveszteség és megkövetelt tisztasági százalék megtartása és csökkentése. (A törött szem nem lehet több az elcsépelt mennyiség súlyánsfk 3 százalékánál, az ocsuban pedig nem maradhat 2 százaléknál több fejlett szem. A szalmában, törckben és pelyvában maradt szemek nem haladhatják meg az elcsépelt gabona súlyának 0.5 százalékát.) 3. A kazlak szokásos formábarakása, betetejezése és a szerük gondos rendbetétele. 4. A tűzbiztonsági és balesetvédelmi rendszabályok maradéktalan betartása. Az országos verseny eredményeit a földművelésügyi minisztérium, a DISZ Központi Vezetőség és a MEDOSZ Elnöksége közösen bírálja ei. A verseny végleges értékelésénél figyelembe veszik a dobmilliméterre vonatkoztatva a legmagasabb napi átlagteljesítést, valamint a cséplés ideje alatt végzett talajmunkát és mindazokat a tényezőket, melyek kedvezően vagy hátrányosan befolyásolták a cséplést. A verseny elbírálásánál az egész csépiési idényben elért eredményeket veszik figyelembe. Nyertesek jutalmazása: Az országos versenyben legjobb eredményt elért 10 munkacsapat központi jutalmat kap. A jutalomban egyformán részesül a munkacsapat valamennyi tagja. Az I. díjat nyert munkacsapat tagjait bejegyzik a DISZ KV. Dicsőség Könyvébe. Megkapják a "Mezőgazdaság kiváló dolgozója" című jelvényt, valamint 1—1 Pobeda márkájú 15 köves karórát és kétnapos ingyenes kiránduláson vesznek részt a budapesti őszi mezőgazdasági kiállításon. Van három darab II. díj. A munkacsapat tagjai megkapják a DISZ KV. dicsérő oklevelét, valamint 1—1 néprádiót es kétnapos ingyenes kiránduláson vesznek részt a budapesti mezőgazdasági kiállításon. A hat darab III. díj tulajdonosai megkapják a DISZ KV. dicsérő pklevelét, valamint 1—1 "Útitárs" márkájú fényképezőgépet és kétnapos ingyenes kiránduláson vesznek részt a budapesti őszi mezőgazdasági kiállításon. Az országos versenyben díjazott munkacsapatokon kívül a megyénként legjobb eredményt elért csapatok külön díjazásban részesülnek. Feleifis g*p- és munkacsapatvezetöK! Csépifimunkások! Harcoljatok a gabona gyors s minél kevesebb szemveszteséggel történő elcsépléséért! Kapcsolódjatok be az ifjúság ezreinek nagyszerű vetélkedésébe. Még ma nevezzetek be az országos versenyre! Diszisták! Kezdeményezzétek a versenyt a gépeknél és álljatok a munka élére. Biztosítsátok, hogy a cséplés sokán az ifjúsági munkacsapatok érjék el a legkiemelkedőbb eredményeket. Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége A megyei DISZ Bizottság, .a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a megyei MEDOSZ megtárgyalta az ifjú sági cséplő munkacsapatokhoz intézett országos felhívást és azt he yesnek tartja. Fiatalok! DISZ-isták! Indítsatok harcot a cséplés gyors befejezéséért, álljatok a munka élére, csatlakozzatok a felhíváshoz. A DISZ alapszervezetek, járási bizottságok törekedjenek arra, hogy minden munkacsapatot, ahol ezek az előfeltételek megvannak, csatlakoztassanak az országos felhíváshoz. A DISZ Megyebizottsága és a megyei tanács mezőgazdasági osztálya az országos díjazás mellett a következő díjat juttatja a megye három legjobb ifjúsági munkacsapatának: I. díj 2500 forint, II. dij 1500 forint, III. díj 1000 forint értékű jutalom. Előre a cséplés gyors befejezéséért és az országos verseny első díjának az elnyeréséért! DISZ Csongrádmegyei Bizottsága Győrben egy hatalmas, ötemeletes, vöröstéglás, gyönyörű épület a tanulóváros. Az épület ott van a győri hajtóműgyár és a Győri Vasas sporttelep mellett. Az árvízvédelemre ideérkezett 48 csongrádmegyei vízügyi szakemembert ott szállásolták el. 48 ágy volt két második emeleti teremben — nekem már nem jutott hely. — Majd a vendégszobában szorítunk — mondta nagyon kedvesen az itt lakó ipari tanulók egyik nevelője (1500 vasipari tanuló lakik itt, hatalmas kultúrterem, ebédlő, tanterem, műhelytermek, lakószobák, fürdők állnak rendelkezésükre). A vendégszobában egy férfi: magas, kopaszodó, kissé előreugró homlokú, fekete bajuszos, nagyon szimpatikus arcú, mosolygó szemű, 30 év körüli. A kölcsönös bemutatkozáskor nem értettem nevét. Amikor beszélgetni kezdtünk, észrevettem, hogy furcsán ejti a magyar szót. Persze, hamar megtudtam: görög hazafi — menekült. Rosszidisz Jákobnak hívják. Cyprus szigetén született, Athénben járt egyetemre, azonban nem tudta a tanulmányait befejezni. Tagja a Görög Kommunista Pártnak — börtönbe vetették — de aztán sikerült, nagv és hoszszú viszontagságos út után, Franciaországon keresztül eljutni 1950ben_ Magyarországra. — Ha visszatérek hazámba — mondta tört magyarsággal — elmondom maid mindenkinek, hogv a magyar néo mennyire segítette, milyen odaadóan támogatta a görög menekülteket, akik azért, mert szabad Görögországot akartak, nem maradhattak hazájukban. Kímontünk a folyosóra az ablakhoz: a Duna — szinte tenger. Győr környékén volt akkor a legnagyobb veszedelem. — Mennyi bai — jegvezte meg. — Majd segítünk a bajbajutottakon. — A magvar segít — válaszolta sugárzó, s köszönő szemekkel. Aztán felmentem az ötödik emeletre. Mindegyik szobában mene HAZAFIAK Kiküldött munkatársunktól kültek; árvíz borítja házukat, földjüket, azt a helyet, ahol születtek, évtizedekig laktak — hazájukat. A folyosón találkoztam Jankovics Józsefnéval. Két gyermeke kezét fogta. Révfaluból menekült: embermagasságon felül van a víz, vályogházuk van. A hídról látta. Azt mondja, holmijuk jórészét megmentették. Benyitok az egyik ajtón: itt öregek, betegek laknak. Legtöbbje a hófehérre vetett ágyban fekszik, van aki fenn van. Három-négy ipari tanuló ott áll szolgálatkészen, lesve, hogy az öregek mit kérdeznek, mit kérnek ás már ugrik is egyikőjük, hogy egv ősz. szélérte bácsinak a lábát feljebb nyomja. — Már itt is a vacsora — mondja Elek Ferencné. Győr-újvárosból menekült. Hárem vastagra kent vaiaskenyeret, szalámit tesznek elé. Közben Elek néni veje, meg a lánya toppan be a szobába. — Csakhogy megtaláltuk. Majd elvisszük hozzánk. — Nektek is van elég bajotok fiam. Meg fáj is a lábam. — Nem baj, hozatunk mentőt. Mindjárt visszajövünk. A s/rákban özvegy Boros Imréné felemelkedik az ágyban. — Jó ez itt, mindennel ellátnak, de hát csak azért amit megtudtunk menteni, az van, a többi odaveszett. — A miénk is — mondta egy sovány néni — özv. Pózna Józsefné szigeti árvízsújtott. — De a fiam ott dolgozott az utolsó pillanatig a gáton — emeli fel vékony hangját. — Miért nem mentek el időben a kiürítéskor? — Hát így van az ember, pedig minden segítséget megadtak. Dehát ott éltünk hatvan évig ... — Tudom, hogy nem tudták • mindenüket megmenteni — mondom csendesen. Elmondok egy kis történetet. Él Szegeden egy Hubert Margit nevű leány. A felszabadulás előtt a rendszer • öngyilkosságba kergette: levágta a vonat mind a két lábát. Egyszerű emberek gyűjtöttek neki pénzt lábra, hisz akkor még azt sem kapott. Ma egyenlő jogú, megbecsült ember hazánkban, a Szegedi Ruhagyár kiváló dolgozója. Amikor meghallotta, hogy többen a Duna mentén hajléktalanokká lettek a pusztító árvíz miatt, írt egy levelet: „Én nem tudok a gát mellé állni ás segítséget nyújtani az embereknek. De itt, saját munkakörömben szeretnék se* gílségükre lenni azoknak, akik hajléktalanok lettek. Felajánlom mai keresetemet az árvíz miatt kiürített községek javára, hogy az ár visszahúzódása után. mielőbb lakhatóvá tudják tenni otthonukat. Vállalom, hogy a mai napon 120 százalékos termelést, 100 százaiékos minőséggel végzem, így támogatva azok munkáját, akik a veszélyeztetett területeket iparkodnak megvédeni..." Szegeden azóta sok-sokezer forint és más érték gyűlt össze. Hány hazáját szerető Hubert Margit van az országban, akik több, mint egy napi keresetüket adták —• hány város, község — ide fordult maguk felé az ország szeme, segítő készsége. Könnyek gördültek Élek néni szeméből. Ámikor a veje. lánya visszajött, határozottan mondta: — Nem megyek el innen. Nagyon jól érzem magam. Mindenem megvan. Majd ha elment az ár, újból kezdjük. Segít az ország. A két fiatal összenézett. — Nem is kell semmi? Hozzunk valamit? — Egy kis lekvárt — mondta szinte súgva —, azt szeretnék. Nem kellett hozni. Pár perc mulva már jóízűen fogyaszthatta, hiszen a fiatal tanulók lesik kívánságaikat. Markovits Tibor