Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-22 / 172. szám

CSÜTÖRTÖK, 1D54 JÜLITTS 9». Csongrádmegyeiek is résztvesznek Révfalu védelmi és mentési munkálataiban 3 Győr, július 21. Kiküldött munkatársunk telefon jelentése: A szentesi Árvízvédelmi Készenléti Szolgálat 15 tagja felszerelésükkel szerdán mentek el Győrből Tokodra — ezt kiabálták le a gépkocsiról a mi csoportunknak —, hogy folytassák segitő védelmi munkájukat, amelyet eddig Győr környékén végeztek. Voltak közöttük szegediek is, és amíg el nem tűntek az országúton, hosszasan integettünk utánuk. De újabb ismerősökkel is találkoztun: Kunszabó Ferenc szegedi gátbiztossal, Kéri József algyői gátőrrel, Gem Mihály csanyteleki gátőrrel, Takács Sándor hódmezővásárhelyi főmérnökkel. Tőlük tudtuk meg, hogy itt van Katona István és Tóth István vezető technikus Szegedről és mások Csongrád megyéből, — a mult szerdán érkeztek. Akikkel beszéltünk, elmondták: váltás nélkül szombatig résztvettek Hévfalu védelmében. Most egy másik csongrádmegyei vizügyi szakemberekből álló csoport váltással ott dolgozik Révfalunál, részt vesz és irányítja a védelmi és mentési munkálatok egy részét. Tehát itt szálltak harcba azok a csongrádmegyeiek, akik a mi .csoportunk előtt indultak el az árvíz veszélyeztette vidékek segítségére, — Győr környékére kellett összpontosítani a fő védelmi erőket. Munkájukról szerénységből keveset beszélnek, de mindannyian tudjuk: hősi feladatot vállaltak azok, akik a gátakon a Duna hatalmas víztömegével szembe szálltak. A városban az emberek az árvíz védekezésről beszélnek, s alig van Győrben olyan dolgozó, akinek ne volna személyes élménye a gálakon végzett munkákról és a mentés küzdelmeiből. Az utcasarkokon néphadseregünk iagjai irányítják a megnövekedett forgalmat, amely zavartalanul folyik. Autók tömege szállítja a vasat, a fát, a rőzsét és egyéb védelmi felszereléseket az önként jelentkező dolgozókat, s a különböző és mindig veszélyeztetett Duna mentérc. Szovjet katonák, csehszlovák mérnökök is segítenek a Duna győri fővédelmi vonalán. A főveszély elmúlt. a győri üzemek csütörtökön már teljes kapacilással dolgoznak. A szigetközi árvízsújtotta községekből elmeneküllek rokonaiknál, a városban, környező falvakban, tsz-ekben, állami gazdaságokban, az ottlévőkkel együtt dolgoznak, és bizakodva várják a víz elhúzódását, hogy visszatérjenek és rendbe hozzák otthonukat, A mi csoportunk, akiknek kitűnő ellátást, elhelyezést biztosítottak, szerdán délután kapja csak meg a feladatát. Kipihenték magukat, és alig várják már, hogy ők is közvetlenül részt vegyenek az árvíz elleni védekezésben, M. T. A gátakon dolgozókhoz méltóan hclytállunk az üzemekben A DUNAI ÁRVÍZ által sújtott vidékek dolgozói felé féltő aggodalommal és szeretettel fordul az egész ország dolgozó népe, köztük a XI. sz. Autójavító Vállalat dolgozói is, Amíg a dunai gáton hősiesen harcolnak az árvíz ellen, üzemünk dolgozói a harmadik negyedév második dekádjában 166.8 százalékos tervteljesítést értek el. Dolgozóink a mezőgazdaság megsegítéséből is kiveszik részüket. A zsombói Béke tsz-nek és a szegedi Dózsa termelőszövetkezetnek segítenek a gabonabetakarításban. Dolgozóink szombaton röpgyűlést tartottak, ahol a dunai árvíz okozta súlyos károkról volt szó. A jelenlevők ígéretet tettek, hogy a dunai gátakon dolgozókhoz méltóan, ók is helytállnak a munkapadok mellett, s harmadik negyedévi teryüket öt százalékkal túlteljesítik. Ezenkívül az árvízsujtotta vidék dolgozói megsegítésére gyűjtést indítottak. Tóth Imre motorszerelő 100 forintot, Kőeső Pál és Simovits István kétszeres sztahánovisták 100—100 forintot, Ungl Mihály vasesztergályos 100 forintot, Páli István mérnök 100 forintot adott a gyűjtőknek. Eddig öszszesen 3800 forintot ajánlottak fel dolgozóink az árvízsujtotta vidék lakosságának megsegítésére. Sarnyai Vencel Ma új üzlet nyílik meg a Lenin-utcában Szeged dolgozói már hetek óta, ják az új ruházati bolt megnyitáha a Lenin-utcán vitt el az útjuk, nagy érdeklődéssel szemlélték a tatarozás alatt lévő — volt Linóleum üzlet helyiségét. Sokan, a járókelők közül, találgatták, vájjon milyen üzlet nyilik helyette. Találgatásukat azonban az üzlet bejárata és a kirakata fölött nemrégen kifüggesztett hatalmas . új (üvegtábla döntötte el, amelyen nagy betűkkel olvasható: 3. számú női modell ruhabolt. A hét elején az ízlésesen elrendezett kirakatba egymásután kerültek ki a szebbnél-szebb nyári ruha különlegességek, bébi, lányka és bakfis ruhák, női fehérneműk. A dolgozók egyre gyakrabban állnak meg s gyönyörködnek az olcsó és divatos ruhákban s többen már tervezgették, mit fognak majd vásárolni az új üzletben. t Szeged dolgozói örömmel fogadsát, amely kormányunk programmja megvalósulásának egyik eredménye. Az új női konfekció áruház ma reggel 8 órakor nyílik meg. Berendezése gyönyörű, egyike a legszebbeknek Szeged áruházai között. A hatalmas ruhásszekrények, s a gurítható női ruhaállványok megtömve várják a vásárló közönséget. A dolgozó nők az ízlésesen berendezett üzletben megtalálhatnak mindent, amire csak szükségük van. Olcsó nyári ruhák, divatos vászonruhák, amelyet 200 forintért vásárolhatnak meg, vagy szebbnél-szebb krepp ruhák, női télikabátok 600 forinttól 1450 forintig, kosztümök, szebbnél-szebb kötöttáruk, kuligánok, nylon harisnyák, női selyemkendők és még sok-sok mindent vásárolhatnak meg a dolgozók az új minőségi női ruhaboltban. II szegedi Táncsics isz az árvízkárosulfaltért ' Á szegedi Táncsics termelőszövetkezet tagjai tegnap reggel röpgyűlést tartottak és megbeszélték, hogyon nyújtsanak segítséget a Dunafnelléki árvízsújtotta vidék lakosainak. Elhatározták, hogy 25 mázsa (cöldségfélét, a többi között kelkáposztát és más egyebet küldenek nekik. Ezenkívül mással is kívánják segíteni az árvízkárosultakat. A szövetkezet elnöke: Csúcs Mihály elvtárs például 50 kiló búzát is felajánlott az árvízkárosultak javára. Munkások, parasztok, művészek, úttörők az árvízkárosultakért Győri jelentés ' Hatalmas, mindenkit átfogó mozgalommá terebélyesedett országunkban a segíteniakarás az árvízkárosultakon. A pécsi szónbányák aknáin a szerda reggeli műszakok után többezer bányász tartotta meg röpgyűlóseit. Egyöntetű határozat született'; július 21-ón 12 órás műszakot tartanak az árvíz okozta károk pótlására. Valamennyi pécsi szénbányász napi tervét legalább 10 százalékkal túlszárnyalja. A salgótarjáni üveggyár VI-os tizemrészének üvogfúvói egyhavi fizetésük 5 százalékát adják, míg a zöldüveggyártó üzem dolgozói fizetésük három százalékát ajánlották fel. A megáradt folyam sok családiházat is magával sodort. A kis házak felépítéséhez sokmillió téglára van szükség. A téglagyárak dolgozói az elmúlt vasárnap még csak arra gondoltak, hogy az ő munkáskezüket legjobban a gátaknál használhatják fel. Hétfőtől a kőbányai téglagyáriakat követve új kezdeményezés született. Mindazt a téglát, amit vasárnap gyártanak, az elsodort házak felépítésűre ajánlják fel. A téglagyárak sorban csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez. (Kiküldött tudósítónktól) Az udvaron fehér égők szórják a fényt a harmattól nedves salakra. Az égők alatt tehergépkocsik állnak sorban, szabályos távolságra egymástól. A lámpafény csillog az olajosra törült motorházlemezeken. Szombaton délután jött a telefontértesítés a 82-es Autóközlekedési Vállalat Marx-téri telepére, hogy a győri árvédelemnél dclgozó gépkocsikhoz gumira, tartalékalkatrészekre és akkumulátorra van szükség — küldjön a vállalat. Azóta az a néhány óra telt el csupán, amely az anyagok előkészítéséhez kell — s most vasárnapra virradó éjjel a garázs udvarán c'gy kis másféltonnás mozgékony -"Prága" vár az indulásra, megrakva minden szükségessel. Még 4 óra sincs, mikor végigfutunk a kihalt Kossuth Lajos-sugárúton. Egykedvűen égnek az utcai villanyok, néhány gyalogos imbolyog a járdán. Szeged, az árvízveszélyt emlékei között még jól erző város csendben bocsájtja útra a segítséget a veszedelemben forgó távoli Győr mentéséhez. Az Izabella hídon egy macska sétál a villany alatt, zöld foszforeszkáló szeme egy pillanatra megvillan a reflektor fénysugarában, aztán átszalad az úton s egy ugrással eltűnik a töltésoldal paréjbokraiban. Fekete macska volt. Rossz ómen a babonásoknak. „ Elmarad a lemezgyár s a kocsi elsuhan a 164-es kilométerkő mellett. Tápai, a sofőr, feltolja homlokán a simlis-sapkát, hátradói az ülésen, szipkáját a fogára harapja, hogy az az égnek ágaskodik. No, most már aztán hajrá! — mondja és a kocsi egyre gyorsuló iramban fut. ; A Fehértó homályosan villogó vize fölött már ott tanyázik a hajnal. A betonúttói még kedvet kap a kis *Prága" és a jókedvű zöld motorháztetőre tompafényű harmatsztaniol verődik. Elhagytuk Szegedet. Győr ide 310 kilométer. Balástya, Kistelek szintén kihalt. A Hold még szórja halványuló világát, de az ég alján a romantikus vonalú sötétkék íelhócsík hátteréből már élesen kiválik a jegenyéit bojtos csúcsa. Virrad. V * Mire Pestre érünk egészen kireggeledik. Fél hét felé jar az idő. Az utcákon nincs nagy forgalom — jellegzetes vasárnapi kép. Csak annyi a különbség más reggelek képétől, hogy a József-körúton és a Rákóczi-úton néhány teherautón fiatalok: kék overállban, lapáttal, ásóval. Nagy tempóval mennek a kocsik a város széle felé — le a Dunához. A Margithíd melletti rakparton az odahordott kavicshegyeknek csak a csúcsa látszik ki a vízből, meg valami nagy darunak a nyaka. Nem sokkal alacsonyabb a vízszint a pillérek ormánál, ahova a vasszerkezet támaszkodik. A budai oldalon talán egy méter lehet a szintkülönbség a talaj és a víz közölt. Óbuda felé azonban egyre csökken a különbség, sőt néhol már alacsonyabban is vannak az út túlsó felén fekvő öreg házak, mint a vízszint. Itt a Hév vonala és az út alkotja a töltést — semmi más. Az Óbudai Hajógyár épületei már vízben állnak — van. ahol az ablakig ér az ár. Erre már mind több és több a teherautó — tele emberrel. Sok a fiatal, lányok és fiúk: mennek munkára. Rövidnadrágban, trikóban, a lányok is könnyű nyári ruhában, összefogózva állnak a kocsikon — mintha kirándulni mennének. Szinte várja az ember, hogy énekelni kezdenek. Persze, senki sem énekel. A főváros szemmelláthatóan nyugodt az ölében áthömpölygő félelmetes víztömeg ellenére is. Az első pesti, akivel szót váltunk, a második mondatában azt tudakolja, hogy milyen a Tisza? Nincs-e túl magasan a víz? Különben néhány órával később ugyanezt kérdezik tőlünk Győrben is — ahol pedig napok óta komoly az árvízveszély. Megható ez az együttérzés. A bécsi úton versenykerékpáros fiatalok edzést tartanak. (Köztük van Deák Kati, a Szegedi Ruhagyár ifjúmunkása is.) A Duna közelében itt-ott felmagasodó nyúlgátak nem zavarják meg a normális életütemet. A kocsi tartja a szokott sebességet s a feketeöves kerékvetőkövek egymással versenyezve suhannak hátrafelé kétoldalt az út mentén. Dorogon áthaladva az út egy ponton eléri a szakasz legmagasabban fekvő részét és lejteni kezd. A látvány, ami elénk tárul: meghökkentő. Nem több — még meszsze vagyunk tőle. Ügy beszélek róla, mint valami élőlényről, pedig nem él. Nem él, s mégis mozog, cselekszik, fenyeget, rombol — mintha maga lenne a vész megtestesítője. Itt nem rohan, nem tajtékzik, nem vet zavaros, piszkos hullámokat. Hangtalanul, alattomosan terjed, észrevétlenül veszi birtokába az egész évi reménységet a szántóföldeken, s gyakran egy egész élet vesződésének eredményét a lakott helyeken. Talán három kilométernyire előttünk ott áll a víz. Üj szín jelenik meg vele, a zöldelő s a sárgán aranyló mezei színek mellett: a sárgásszürke. Pusztulás színe van ennek a víznek. Észak felé nem is látni meddig tart ez a félelmetes szürke tükör, a belőle kinyúló fakoronák elrejtik a végét. Északkeletre Esztergom ismert képe bontakozik ki — az apróbb épületek körülölelte bazilikával. Messziről olyan, mintha teljesen vízben állna. Szerencsére tudjuk, mi a helyzet Esztergomban. Tokod határa látszik az emelkedőről, s itt mindent víz borít észak felé az út jobboldalán. Tátnál áteresz van az út alatt — nincs betömve s azért aztán az út baloldalán is áll a tenger. A víz az út mellett derékig ér a kukoricának s aztán, ahogy lejt a talaj, egyre följebb, végül csak a koronája látszik ki — s aztán semmi, Sima a tükör. Az útkoronához egyre feljebb közelít az ár, különösen a falvakon kívül, ahol alacsonyabb a talaj. A falvakban az útmenti házak még szárazon állnak — bár gyakran a ház egyik vége csupán. Az udvar víz alatt, s a telkek hoszszában nyúló kerítés lécei épp úgy tűnnek el a vízben, mint a kukoricaszálak. Az egyik udvarban — biztosan a gazdaasszony kedvence volt — bujavirágú fehér rózsa nyúlik ki a vízből, talán kétarasznyi'ra. Körülötte úszkálnak a kacsák. Nyergesújfaluban az egyik ház méteres vízben áll. A ház kőalapja azonban magasra épült s a víz ' a padlószinttől még jó két lépcsönyivel alacsonyabban áll. A ház ablakában piros muskátlik virítana^ a szobában fehér porcelláncsészék az asztalon, mintha teljes békesség volna. Pedig a lépcsőfeljárathoz oda van kölve a ladik, amivel ki tudnak jönni a házból. Körül áll a víz. Itt találkozunk az elsó kitelepítettekkel is. Mosoly nélkül, de teljesen nyugodtan ülnek a nagy MA VAUT buszokban. Aztán átmegyünk még jónéhány községen. Neszmély, Süttő, Dunaalmás, Almásfüzitő, Gögyü. A kép nagyjából egyforma. S azt lehet megfigyelni, hogy az emberek nem mosolyognak —. Vasárnap délelőtt máskor lehetetlen úgy átmenni egy falun, hogy ne lásson az ember nevető, mosolygó arcokat. Most nincs mosoly, még a gyerekek arcán sem. Néhol, több kilométer hosszan húzódik nyúlgát az úton. Nem egy helyen a víz már magasabb, mint az út, s csak a gát óvja az elöntéstől. Az úton mindenfelé találkozunk megrakott szekerekkel — viszik biztos helyre a learatott termést. Komárom vasútállomásán csak a sínkoronák fénylő vonalai látszanak, a talpfákat víz borítja. Erős az átszivárgás, de ez nem veszélyes. Jól tart a Duna mellett végignyúló gát. Végre Győr. Az út jobboldalán tenger — fölötte becslés szerint úgy Révfalu táján figyelőrepülőgép kering. Itt a vizek városában van ma az ország figyelme, szive s ide irányították a legnagyobb erőket is. A város központjában az Árpád-, a Munkácsi-utcában, a Sztálin-úton, teherkocsi teherkocsi mögött. A Teherfuvar Vállalatok, a 4-es, 13-as, 12-es, l-es, 14-es; a Betonútépítő Vállalat, a Gázfuvarozó Vállalat kocsijai — mintegy ezerötszáz. Ezenkivül többszáz autóbusz. Az utcakereszteződéseknél vörös karszalagos műszakiak és honvédek irányítják a forgalmat. A Sztálin-úton gyakran hármas oszlspba torlódnak a kocsik: innen indulnak mentésre, vagy gátépítő munkára. Ezenkivül személykocsik, motorkerékpárok hatalmas zűrzavarban. Ez persze csak az első percekben tűnik zűrzavarnak, mert a figyelmes szemlélő hamarosan észreveszi, hogy az óriási forgalom tulajdonképpen teljesen zavartalanul bonyolódik le. A gépkocsivezetők előzékenyek egymással és feltűnően türelmesek. Pedig embertelenül fáradtak lehetnek. Egy-egy hosszabb ideig álló kocsi volánja mellett, s a tanácsháza etótti park füvén elnyúlva, mély, álomtalan álomba merülve alszanak egy-egy félórát a következő utasításig. A szegediek az egyik mellékutcában állnak — szombat este óta pihenőn. Az Árvízvédelmi Készenléti Szervezet egyik osztagához osztották be őket. Szerda reggel indultak Budapestről és szombat estig dolgoztak egyfolytában. Testvérek között is négy nap. Már az első este belekóstoltak az árvízvédelmi munkába, Ásványrárón a későbbi gátszakadás közvetlen közelében. Az osztag sajátos munkát végzett, ahogy ők mondják •"levarrják" a töltést a szilárd altalajhoz. Ahol mozog, megcsúszik a gát, vagy túlságosan erős az átszivárgás, vasszádpadlósort, úgynevezett larzenfalat vernek a töltés vízfelöli oldalába. Ez aztán biztosít a csúszás ellen. Olyan munka ez, mint a cölöpverés. Magas állványról hatalmas présgépkalapács veri a pallókat egymás mellé. Mire Ásványráróra értek, már mozgott a gát: csúszott a rettenetes nyomás alatt. Percek alatt állt az állvány és a kompresszorok bőgve nyomták a sűrített levegőt a cölöpverő kalapácshoz. Talán negyven métert haladtak, s az egyik pesti gépkocsivezető, Fuchs Lajos GMC kocsija alatt hosszában kettérepedt a gát. Vastag sugárban ömlött fel a víz a jó kétaraszos repedésen, s a kocsi féloldalra dőlt a Duna felé. A rakomány tetejéről — leszakítva a kocsi oldalát — két hordó gázolaj, meg a pótkerék repült a vízbe, s utána lassan csúszott a kocsi is. Olyan gyorsan kellett itt cselekedni, mint a gondolat. Két másik teherkocsi állt . a GMC mellé s úgy vontatták le az omló, szakadozó gátról, amelyet átátcsapott a víz. A földet hordó kocsikról persze máris zúdult a föld, meg a homokzsák a résre. A szegedi Bencsik Károly combigérő vízben vontatta ki a gátról a 26 mázsás kompreszort, mikor a későbbi gátszakadás után hátulról fogta őket körül a víz. A történetek mesélésének aztán se vége, se hossza. Géczi Pál az osztag helyettes vezetője kezdi, mint legilletékesebb s köré gyűlik az egész osztag, harminchét ember. Szegediek, szentesiek, gyulaiak, békéscsabaiak s még budapestiek is vannak ide osztva. Egymás nevét még alig tudják, de úgy összeforrt a gárda, mintha évek óla dolgoznának együtt. A mentők ellátása rendszeres, elegendő s jó is. Mivel a vízszolgáltatás már szünetel győrben, ásványvizet kapnak inni. Kint a gátakon orvosok járnak állandóan közöttük, nincs-e valakinek valami baja. Üzenni nem üzennek haza, s talán Bencsik fejezi ki leg; jobban mindnyájuk gondolatát: „Jól vagyunk, majd hazakerülünk, ha a Duna lemegy". Négy nap óta az elmúlt éjjel aludtak először, s mégis azt mondják: jól vagyunk. Semmi színpadias hősiesség nincs ezekben az emberfeletti hősi munkát végző egyszerű emberekben. A város nyugati oldalán forr a legnagyoob küzdelem, ott nyomja legjobban a Duna s a Szigetközt elöntő víz óriási súlya a gátat. Emberek, gépek gigászi küzdelme folyik a víz ellen. Az Egység-tér mellett szőke fiatalasszony nézi kislányával a Rába vizét a betonhíd íve alatt. A betonív oldalán a vízszínt fölött jó 25 centiméter széles sötét sáv húzódik. A kislány is felfedezi a sávot s ujongva mutat az anyjának: „Nézd anyu, annyit apadt a Rába." A hangszólók azonban déluián 3 óra óta harsogják a városban: „Tekintettel a várost fenyegető árvízveszélyre, a wárosi tanács rendkívüli állapotot rendelt el a város területén. Ennek értelmében köteles munkára jelentkezni minden 17—50 éves férfi szerszámmal együtt..." Győrárt megfeszített erővel folyik a küzdelem. S bár a víz apad, a veszély még nem műit el. Fejér Dénes