Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-04 / 157. szám

2 VASÁRNAP, 1954 JÜLItTS L (Folyta'áa az első oldalról) rékpárt, 19 kerékpárt. Egy motorkerékpárnak egyszerre 15—20 vovőjo ig akadt, A főldművesszovetkezet áruforgalma az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva duplájára emelkedett. Ez a község gimnáziumot kapott, gép állomást 20 erőgéppel, áruház épül, nyolo tantermes általános iskola, tejüzem építését tervezik stb. Nom nehéz megérteni, hogy mindezt az államkasszából nem lehet fedezni, ha abból mindig többét veszünk el, mint amenynyit hozzáadunk. A meggyőző szóé legyen az elsőbbség a gabonabegyiijtés során is. A párt aktivistáin, a megye vezető kommunistáin sok múlik, hogy valóban a cséplőgéptől kerüljön minden szem beadásra előirt gabona az állam raktáraiba. Ahol nem használ a felvilágosító szó, ott nyúljanak bátran a törvény alkalma,zátsához, ne mulasszák ezt el egyetlen jogos esetben sem. Ehhez a munkához is világos célt és határozottságot ad a kongreszszns útmutatása. Termelőszövetkezeti mozgalmunk helyzete Foglalkoznunk kell termelőszövetkezeti mozgalmunk helyzetével. A kongresszus rámutat arra: egy pillanatra sem szabad szem elöl 'évcsztenünk, hogy a szocializmus építésének a falun a termelőerő vetkezeti mozgalom az egyetlen helyes útja. Előbb vagy utóbb minden dolgozó paraszt meggyőződik erről és ezt választja. Teljos határozottsággal meg kell állapítani, hogy pártunk falnsi po lilikájúnak jellemző vonása a termelőszövetkezetek politikai és gazdasági színvonalának emelése, minden irányú mogsegítése. Ahol :i kongresszus határozatainak ezt a vonását sikerült megértetni, ott örömmel fogadták a határozatokat, az újabb mnnkasikerekro leJkesit tto a tagságot. így történt ez a e.ongrádl Vörös Október-ben és rug jónéhány tsz-ben. Annak elle.iére, hogy a kongresszus világosan leszögezte a párt és a korrá" y termelőszövetkezetek iráiv. ábari folytatott politikáját, mégis megyénkben sok még a bizonytalanság. A kongresszus előtt a mindszenti Lenin tsz elinöke ezt Így fejezte ki: .Nem tudjuk, vájjon n szocializmust épitjük-®1* A mi hibánk, hogy a termelőszövetkezetok cgyrésze a kongresszus uíán sem érzi, hogy a párt éa a korjuány teljes szívvel a termelőszövetkezetek mellett áll. Nem érzik, mert a felelős vezetők, akiknek külön-külön is gondjaira van bízva egy-egy gyenge tsz, hosszú ideig feléjük sem néznek. Pedig elsősorban a funkcionáriusoknak kell megérteniük, hogy a termelőszövetkezetek népi demokráciánk édes gyermekei. Az állam anyagi támogatása egymagában nem elég. Ehhez szükséges a politikai és szakmai támogatás, hogy a gyenge tsz-ek gyorsan fejlődjenek. Nagyon sok tartalékkal rendelkeznek megj/énk termelőszövetkezetei. Ilyenek: az egész tagság bevonása a munkába, az állattenyésztés hozamának növelése tejben, húsban, gyapjúban, a szakemberek munkájának helyes felhasználása. Nekik nem az irodában a helyük, hanem ott, ahol atermelés folyik. Nem úgy, mint a szőregi Petőfi tsz agronómusának esetében, aki hetekig feléje sem néz a tsz-nek, mert a gépállomáson kimutatásokat gyárt. Felelőtlein gazdálkodás ez a gondjainkra bízott szakemberekkel, amin változtatni kell. Kézzelfogható tartalék, amit az utóbbi időben elhanyaguttunk, az élenjáró tsz-ele, brigádok tapasztalatainak tanulmányozása és közkinccsé tétde, a középparaszfok, a tapasztalt emberek brigádvezetéssel való megbízása, mert a brigádvezető jó vagy rossz munkáján múlik nagymértékben a tsz tagjainak munkafegyelme és jövedelme. Tsz pártszervezeteink munkájának megjavítására különösen szükség van most, amikor széles körben elharapózott egyes szövetkezetekben a közös vagyon meglopása, amikor meglazult a fegyelem, s felütötte fejét az egyenlősdi. Bandában dolgoznak, egyenlően osztják el a munkaegységet. Egyénekre mintegy 20 tsz-ben osztották fel csupán a területet. Az ásotthalmi -Szabadságharcos", az ambrózfalvi -Dimitrov*, a földeáki -Dózsa", ahol a munkát így szervezték és jól osztották el a kommunistákat, nincsenek elmaradva s jövedelmük megfelelő lesz. Az utóbbi hónapokban elburjánzott a háztáji gazdaság egészségtelen felduzzasztása, ami szintén zülleszti a közösségi munkát. A kiskrálysági -Ifjú Gárdá«-ban, amelynek Kossuth-díjas elnöke van, jóval egy hold felett van a háztáji föld határa. Egy-egy tagnak 2—3 tehene, 5—6 hízója is van a háztáji gazdaságban. Maga az elnök vezet ebben. Mindenekelőtt a meggyőző szóval, az alapszabály betartásával helyes útra kéli vezetni a tsz-eket. Fel kell lépnünk az olyan jelenségek ellen is, ami a szentesi -Felszabadulásinál történt, hogy az úi tagok nem részesültek pénzelőlegben, amikor a régieknek osztottak. Nekünk nem szétválasztani, hanem összeforrasztani kell a tsz -régi« és -új" tagságát. Minden erővel segíteni kell. hogy a tsz-ek valóban vonzóvá váljanak, nőjjön jövedelmük. A kongresszus határozata is olyan feladatokat hárít ránk, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal segítsük a tsz-eket, hogy jövedelmük minél előbb meghaladja az átlagos középparaszti jövedelmet. A kivülálló parasztság azt lássa, hogy ő nem él rosszul, de a tsz-ben jobban élhetne. Gépállomásaink az elmúlt évek során politikailag megerősödtek, gyarapodtak szakmai tudásban és hozzáértésben, munkájuk határozott javulást mutat. De a kongresszus támasztotta követelményeknek csak altkor tudnak megfelelni, ha az eddigieknél jobban szivükön viselik a termelőszövetkezetek minden gondját, alapvetően megjavítják kapcsolataikat a tsz-ekkel, elsősorban a vezetők és a tsz-ben meglévő gépellenes hangulatot, jó gépi munkával, a példák meggyőző erejével eloszlatják. A tsz-eket fokozottabban támogató politikánk nem áll ellentétben azzal, hogy a párt és a kormány továbbra is segíti az egyénileg dolgozó parasztságot. Támogatja, mert ez a népjólét emelésének programmját szolgálja és pártszervezeteinknek ezt egy pillanatra sem; szabad szem elől téveszteniük, megfelelően foglalkoznak a dolgozók problémáival, rosszak a munkaviszonyok. Több üzemben tapasztaljuk, hogy a vezetők a dolgozókkal szemben durvák, lendzőek, a dolgozók észrevételeit, javaslatait figyelmen kívül hagyják. A Szegedi Kéziszerszámgépgyár igazgatója gorombán beszél a dolgozókkal, a Csongrádi Bútorgyár igazgatója a dolgozókat — ha problémáikkal fordulnak hozni — sokesetben majdnem kizavarja az irodából, durván beszél velük. Ezekben az üzemekben sok munkás elhagyta munkahelyét. mert nem érzi, hogy megbecsült dolgozó. Do vannak még mindig hibák, különösen a téglagyáraknál a dolgozókról való gondoskodás terén, ahol a tisztálkodás legelemibb követelményeit sem teremtették meg. Vannak, akik a munkaerő vándorlás kérdését, a bérezés területén meglévő hiányosságokkal magyarázzák, mint a gazdasági vezetők, mint a dolgozók részéről. Ez részben abból is adódik, hogy több helyen helytelenül hajtották végre a különböző bét* ügyi intézkedéseket és így ©légei detlenséget okoztak sokszor még a becsületes dolgozók között ls cs ezt az ellenség is felhasználja. Az elmúlt félévben több területen rendeztük a bérekot. Nálunk i© megszűnt a II. területi béresoport, amely egymagában 15 százalékos alapbéremelést jelentett. Emeltük az I—IV. fizetési kan tegóriákba sorolt dolgozók bérét ás különböző bérrendezéseket hajtottunk végre a mezőgazdaság, a népgazdaság egyéb területén. Ezt azért tette kormányzatunk, mert kényszerhelyzetben voltunk, mivel bérfeszültségek és jogos bérsérelmek voltak különböző területen. Azonban a dolgozóknak meg kell tudni magyaráani, hogy ez nem tekinthető az életszínvonal tartós emelés© eszközének. Az életszínvonal tartós emelésének legfontosabb eszköz© a jövőben is az árleszállítás lesz. A« árakat azonban csak akkor lebet leszállítani, ha előzőleg nőtt a termelékenység és csökkent az önköltség. A megye ipari kérdéseiről Az iparban a kongresszus fő célkitűzése: az életszínvonal állandó emelése érdekében, a munka termelékenységének növelése, az önköltség csökkentése, az anyaggal való takarékosság, a minőség további javítása. Ha megvizsgáljuk, hogyan alakult megyénk ipari üzemeiben a munkatermelékenység, az önköltség, egyáltalán nem lehetünk megelégedve. A munka termelékenysége, az 1954. első 5 hónapjában, a múlt év hasonló időszakához képest 13.7 százalékos visszaesést mutat. Ugyanakkor, amikor a munka termelékenysége terén ilyen komoly visszaesés van, a dolgozók átlagkeresete ez év első 5 hónapjában a mult év hasonló időszakához képest 9.6 százalékkal emelkedett. A munka termelékenység és a bérek ilyen kedvezőtlen alakulása hátrányosan befolyásolja a termelt áruk önköltségét. Ez év első negyedévében közel 4 millió forinttal több bért fizettünk ki, mint amennyit a terv előírt, amely mögött termelés nem volt. Megyénk kommunistáinak látniok kell és meg kell értetniök a dolgozókkal: ha több bért fizetünk ki, mint chogy emelkedik a termelékenység, akkor a közösség pénzéből vesszük el és az önköltségre is kihatással van, s ha emelkedik az önköltség, a munkásosztálynak is drágábban kell megvenni a közszükségleti cikkeket. Az önköltség is kedvezőtlenül alakult megyénk üzemeiben. A minisztériumi ipar összes önköltségét nézve, az 1954. első negyedévében azt látjuk, hogy a terv szerinti 11 millió 271 ezer forintot kellett volna befizetni a vállalatoknak nyereség címén, vagyis ennyivel csökkenteni a termelési költségeket. Ezzel szemben az első negyedévben 283 ezer forinttal emelkedett a termelési költség. A Szegedi Ruhagvár 2 millió 577 ezer forint, a Délmagyarországi Rostkikészftő üzemei 3 millió 463 ezer forint ráfizetéssel dolgoztak az első negyedévben. Az önköltség terén levő hibákat mutatja, hogy egyes közszükségleti cikkek előállítási ára a tervezettel szemben nem csökkent, hanem az első negyedévben emelkedett: a téglánál 28.6 százalékkal, a gyufánál 17.3 százalékkal és még sorolhatnánk tovább több közszükségleti cikket. Ml az oka a munkatermelékenvség és az önköltség terén meglévő fogyatékosságainknak? Kétségtelen, vannak tőlünk független körülmények, amelyek egyrészt az 1953— 54 évi szokatlanul szigorú tél, másrészt a felsőbb gazdasági szervek hiányos munkájából adódik. De a főhiba bennünk van: gazdasági vezetőink, párt- és szakszervezeti szerveink munkájában. Gazdasági vezetőink nem tárják fel őszintén és nyíltan a dolgozók előtt az üzem, a műhely adottságát figyelembevéve a meglévő problémákat, hogy így a dolgozókra támaszkodva, az ő segítségük igénybevételével megoldják azokat. Hibák vannak az anyagnormák kidolgozása, az anyag felhasználása terén. Üzemeinkben az anyagköltség aránya a termelési érték százalékában súlyos fogyatékosságokat mutat. A Szegedi Bútorgyárban 12.4, a Szegedi Ruhagyárban mintegy 5, a Kéziszerszámgépgyárban 13.4 százaiéitkai magasabb a tervezettel szemben. Súlyos fogyartékosságok vannak az önköltségen belül a különféle költségek felhasználása terén. Például a Délmagyarországi Rostkikészítő üzemeinél a különféle költségeket a tervezettel szemben 15 százalékkal, a téglagyárak egyesülésénél 19 százalékkal túllépték, de sorolhatnánk több ilyen üzemet. Ezen a téren tapasztalható nagymérvű pazarlás, különösen az indokolatlan kiszállások, kocsiálláspénz fizetése, minőségi kötbér stb. terén van. A munka megjavításával, a vezetés színvonalának emelésével ezeket nagyobb részben el lehetne kerülni. Pártszervezeteink ellenőrző munkája — a megyei pártbizottságtól az üzemi pártszervezetekig — a termelékenység, az önköltség, az anyagfelhasználás terén gyenge. Ehhez járul még a szakmai ismeretek hiánya is. Igen hiányos a párt tömegpolitikai munkája, a dolgozók között végzett agitáció. Szakszervezeti szerveink versenyszervező munkája nem céltudatosan mozgósítja a fő célkitűzések elérésére a dolgozókat. A sztahánovista feltételek kidolgozásánál nem figyeltek fel erre és nem ellenőrzik. hogy azok is ilyen irányban segítsék az üzemek, műhelyek munkáját. Ha a kongresszus határozatainak végrehajtásában sikert akarunk elérni ezeket a hibákat sürgősen ki kell javítani úgy a gazdasági vezetők, mint a pártszervezetek és szakszervezetek munkájában. A kommunista vezetőknek azt kell megértetni: a munkatermelékenység, az önköltség, az anyagtakarékosság terén munkánkban fordulatot elérni annyi, mint megteremteni a becsületes munkások többségérc támaszkodva az életszínvonal tartós és állandó emelésének biztosítékát. A párt egysége — a siker záloga A kommunista vezetők megyénkben kevés kivétellel nem keresik az alkalmat, hogy állandóan a nép között legyenek; ott ahol azok élnek, dolgoznak vagy szórakoznak. Nem értik meg sokan azt, hogy vezetni többek között azt is jelenti: szüntelenül magyarázni a part politikáját, a párt igazságait. Ideje, hogy megyénkben a kommunista vezetők kimozduljanak abból a szűk funkcionáriusi körből, amelyben ma még dolgoznak — 60kan a megyebizottság apparátusában is. A kommunista vezetők elzárltázó magatartása káros jelenség, mert elszigeteli a pártot a tömegektől. Pártunk júniusi politikája, a kongreszusi határozatokban kifejtett politika népszerű a megye lakosságának körében. Elsősorban a vezetőknek kell változtatni magatartásukon. hogy azután a párttagság egésze megértse az ő példájukon: a párt politikáját nap mint nap a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek és minden dolgozó réteg között magyarázni kell. A komrnunsta vezető sok alkalmat találhat arra, hogy hirdesse a párt politikáját, tartson előadásokat a népnevelőknek, vegyen részt gazdagyűléseken, csoportos ás személyes beszélgetéseken, tartson pártnapot, legyen állandó lelkes hirdetője a párt politikájának. A vezető ne csak papírról ismerje munkaterületét, EZ embereket és azt, ami őket foglalkoztatja, hanem a dolgozók sűrűjében minél több emberrel való személyes kapcsolatok útán. A vezető' legyen figyelmes a dolgozók hangjára, amely munkánk fogyatékosságait ostorozza, vegye figyelembe okos javaslataikat, támaszkodjék véleményükre. Csak ezen az úton érhető el, hogy a tömegek között végzett pártpolitikai munka, az agitáció meeiavuljon, hogv még közelebb kerüljön pártunk megyénk dolgozó népéhez, A Rwnkásoszlálvt szerelni azt jelenti, hogv lörődfink gondjaival Elvtársak! A kongresszus megmutatta, hogy a népjólét további állandó emelésének célkitűzése elérhető, mert megvannak annak összes feltételei: „A kongresszus a párt törhetetlen egységének és a néppel való összeforrottságának kongresszusa volt". Pártunk megértette: a párt egysége, néppel való összeforrottsága a siker záloga. A kongresszus eloszlatott minden kétséget a jóhiszomüeknél és csattanós választ adott az imperialista rágalomra, ami arról szólt, hogy pártunk vezetésében nincs egyetértés, ök szeretnék, ha ez így lenne, da ez mindörökre megvalósulatlan kívánságuk marad. A kongresszus pártunk és népünk összeforrotlságát is dokumentálta. Ennek ékes bizonyítéka volt az a lelkesedés, amely a kongreszszusi versenyben jutott kifejezésre. Hatókörébe vonia nemcsak az ipar, de a mezőgazdaság dolgozóit is és olyan rétegeket hozott mozgásba megyénkben, akik azelőtt nem vettek részét a szocialista munkaversenyben. Csongrád megye népe is szint© együtt lélegzett a kongresszussal, megelégedéssel íogadiía határozatait, dolgozik azok megvalósításán. Pártunk népünkkel való szoros kapcsolata a fő biztosítéka, hogy a kongroszszus határozatai valósággá váljanak. Ezt a kapcsolatot azonban napról-napra ápolni, erősíteni kell. Ebben jelentős szerep hárul megyeinkben is a kommunista aktívákra, pártunk minden tagjára. Megyénkben a párt. az állami ós más szervekben dolgozó kommunisták munkájának legnagyobb gyengéje, hogy nincs céltudatos törekvés a dolgozók körében végzett állandó felvilágosító munkára. Ez annál inkább hiba, mert a dolgozók igénylik a párt felvilágosító szavát, tanácsait. Most már nem jelszavakra — lellekrc van szükség A kongresszus határozatainak végrehajtásánál minden kommunista előtt világosan álljon, hogy itt most már nem jelszavakra, hanem célravezető gyakorati tettekre van szükség. Erre már van példamutató gyakorlat. Az Ujszegedi Kenderben a III. kongresszus határozatainak megvalósítása érdekeben komplex-brigád alakult, melyben résztvesznek a párt, a szakszervezeti, a gazdasági vezetők, a műszaki értelmiségiek. Munkájukban fő fel. adat az önköltségcsökkentés kérdésének megvizsgálása, az önköltségcsökkentés forrásainak felkutatása, valamint az ezzel kapcsolatos feladatok meghatározása és végrehajtása. A Textilművekben Nagy Sándor főmérnök elvtárs kongresszusi' küldött vezetésével a műszaki vezetők. a* párt- és a szakszervezeti vezetők a legjobb dolgozók bevonásával megbeszélték, hogy, az üzemben, műhelyenként mik azok a legfontosabb feladatok, amelyeket meg kell valósítani az önköltség csökkentése, a munka termelékenységének emelése, az anyagtakarékosság érdekében és erre vonatkozóan konkrét intézkedési tervet dolgoztak ki, amelyet a kongresszus határozatainak ismertetésével együtt a dolgozókkal megbeszélnek. Ezek olyan követendő példák, melyek megyénk minden üzemében megvalósíthatók. A kongresszus áltál megsza bott feladatok végrehajtását tárgyalva beszednünk kell még a munkafegyelem helyzetéről megyénkben. Sok az igazolatlan hiányzás, elkésés, a munkaidő nem megfelelő kihasználása. nagy a munkaerő vándorlás. 1954 első öt hónapjában 7244 fő cserélődött üzcimeinkben. Ez a megye munkáslétszámának közel 30 százaléka. Ennek több oka van: egyrészt, hogy gyenge pártszervezeteink szaksBer vezeti szerveink nevelő, felvilágosító munkája. másrészt liogy gazdasági vezetőink még mindig igen sok területen nem Hazánkban minden hatalom a dolgozó nép kezében van; nálunk proletárdiktatúra van. Ezt talán még nem szükségtelen újból államhatalmunk megyei szervei az ügyészség, a bíróság, a rendőrség, egész apparátusának figyelmébe ajánlani. Munkájukban lényeges javulás van a párt bírálata óta, de szükséges lenne éppen a kongresszus határozatait tanulmányozva, ha elemeznék azt a magatartást, amelyet ezekben a szervekben akkor tapasztaltunk, amikor az osztályellenség, a kulákok és szekértolóik általános támadást indítottak a tsz-ek, népi demokráciánk ellen. Ezt meg kell tenni a párt és a tanács minden szervében is. Államhatalmi szerveink a jövőben ne tévesszék szem elől, hogy ők nem osztályok fölött álló szervek. Az eddigieknél szélesebb körben és állandóan tudatosítanunk kell a konkrét intézkedéssel cgvidőben népi hatalmunk jelentőségét Ez az út vezet ahhoz, hogy megyénk dolgozói egyre inkább cselekvő részesei legyenek államunk igazgatásának, segítsék az igazságügyi és tanács-szerveink munkáját. A tanácsok minden hibájukkal együtt is a mi szervezeteink, a dolgozó nép szervezetei. Ezt Csongrád megyében szükséges hangsúlyozni azért is. mert a legutóbbi időkben vem ritka az olyan jelenség, hogy a nem tanács apparátusban dolgozó funkcionáriusok kézlegyintéssel intézik el, ha a tanács hibáiról esik szó. Az a baj talán, hogy bírálják a tanács hibáit? Nem ez a baj, hanem ahogy a tanácsról beszélnek sokszor felelős funkcionáriusok: lemondóan, mintha nekik semmi közük nem lenne a tanács rossz munkájához. De nem nézik meg saját házuk táját; elfelejtik, hogy a tanácsok nélkül nem lettünk volna képesek az elmúlt évek nagy feladatainak végrehajtására. Nem beszélnek arról, hogy községeink egyrészében éppen a párt hibájából rossz a viszony a pártszervezetek és a tanács, tanácselnök és a párttitkár között, hogy a párttag tanácstagok nem járnak el tanácsülésre és így tovább. Ezeken a hibákon alapvetően változtatni kelL Meg kell értetni: a tanácsok a mi szerveink, hibáikat pártszerű bírálattal, segítséggel képesek kijavítani, alkalmasak a nép szolgálatára, arra, hogy hű segítőtársai legyenek a pártnál: a kongresszus határozatainak megvalósításában, a tömegek mozgósításában. »A kongresszus tovább erősítette nagyszerű munkásosztályunk vezető szerepét népi demokráciánk minden területér.". A munkásosztály legjobb fiai a múltban is felemelték szavukat, börtönt ültek cs szembenéztek a bitóval, a nép érdekeit képviselték. A nii hazánkban is azóta vette kezdetét a gyors fellendülés, miután a nagy szovjet nép fiai felszabadították elnyomott népünket és a munkásosztály kezébe vette a nép sorsának intézését. Megyénkbon elsősorban olvan szempontból kell vizsgálni a helyzetet, hogy funkcionáriusaink hogyan viszonyulnál: megyénk munkásaihoz. Meg kell állapítani, hogv e téren nincs minden rendben. Sok gazdasági és állami vezető megfeledkezik arról, hogy nem a munkások vannak őértük, hanem fordítva. Az a goromba, durva hang, a munkások véleményének semmicsak a jóhoz. Ezt teszik a megyében egyes pártfunkcionáriusok is. I (Folytalás a harmadik ojdglonj