Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-28 / 177. szám

YILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK f AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM ARA: 50 FíLLÉU A MAI SZAMUNKBÓL: | Jelentések a nyári munkákról 5 Hírek az árvízsujtotta terülc­j tek lakóinak megsegítésére indult mozgalomról Ma délután ülést tart a Városi Tanács Kcndergyáíiak a strandon Koszorúzási ünnepség Ságvári Endre sírjánál Életbelépett a fegyverszünet Észak-Vietnamban Jelentések az augusztus 20-i munkaversenyről Nyári kultúragitációs feladatok Az egyszerű dolgozó emberek szívében mindig ott parázslott az egymás iránti szeretet, megbecsülés szikrája, ha az élet mos­toha körülményei el is rejtették, oltogatták is ezt a közösségi ér­zést. Ott világol ez a közösségi gondolat kultúránk gazdag örök­ségében, örömben, vagy bánatban együttérzést nyilvánító népdala­inkban, nagy íróink műveiben is. Egy sokat szenvedett nép szívé­ben ériélődött ez az érzés századokon át, míg végre elérkezett vi­rágzásának ideje. Ma az embereknek bizalommal kell egymás szemébe tekin­teni s együtt örülni közös eredményeiknek. Ez a hajlandóság lép­ten-nyomon meg is nyilvánul az emberekben. Meleg emberi érzés ez, melyet ápolnunk kell. Ennek az együttérzésnek a kifejezését szolgálja az is, ami­kor felköszöntjük a jó dolgozókat, ezt szolgálja a kultúragitáció is. A kultúragitáció célja a közösség köszönetet, bizalmat és buzdítást kifejező együttérzésének— vagy segíteni kívánó bírálatának a kifejezése. Persze, ez az utóbbi években igen elterjedt, kedves szokás nem mindig volt a legsikeresebb, leghatékonyabb. Az elsekélyese­dést többször az is okozta, hogy a valódi érték, az igazi érzelem­nyilvánítás helyett a kulturosek számbeli eredményekre töreked­tek, s nem fordítottak elég gondot és körültekintést a kultúragitá­ció tartalmi oldalának gazdagítására. A színtelen, unalmas, állan­dóan ugyanarra a dallamra énekelt csasztusikák sorozata nem je­lenthetett hathatós támogatást. Gyakran előfordult az is — a szó szoros értelmében munkájukban zavarták meg vele a dolgozókat. Előfordult például, hogy az aratás közben -alkalmatlankodó* kul­túrbrigádot azzal utasították el a dolgozók, hogy inkább a mun­kájukban segítenék őket, az többet érne. Mit mutatnak ezek a dolgok? Talán azt, hogy a dolgozók nem szeretik a vidámító, szórakoztató kultúrbrigádokat? Koránt­sem! Nagyon szívesen fogadják őket, ha alkalmas időben mennek hozzájuk. Nagyon jólesik nekik, ha sikereiken érzett öröm árad feléjük a kis brigádok jó műsorából. De ez viszont nékülözhetetlen. Számtalan alkalom és lehetőség ven a sikeres kultúragitá­ció előtt. De meg kell találni ezeket a lehetőségeket, alkalmakat. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat például azt javasolta, hogy a patronáló üzemi kultúresoportok az aratás, cséplés, illetőleg a be­adás befejeztekor vidám mulatság keretében szórakoztassák a me­zőgazdasági dolgozókat. Ez feltétlenül helyes kezdeményezés. Ilyen alkalmakkor a falusi dolgozók egyébként is szívesen szórakoznak, hiszen a munkák sikeres elvégzése számukra ünnep. Az ünnepsé­gen még közelebb kerülhetnek egymáshoz az üzemi és a mezőgaz­dasági dolgozók. De nem mellőzhetők természetesen a kisebb alkal­makkor adott brigádműsorok sem. A pihenőidőben egy-egy vidám csoport műsora felfrissülést jelenthet a dolgozóknak. Ezt a célt szolgálják például a tápéi -rigmusbrigádok- is. Az üzemekben hasonlóképpen ki kell válaszfani az alkal­mas időpontokat. Ott persze könnyebb dolguk van a brigádoknak. A helyszínen vannak s bármikor munkába léphetnek. Azonkívül az üzemekben sokkal nagyobb mértékben felhasználhatják a han­gos bemondót is, s ez jelentősen megkönnyíti munkájukat. Minden kuituragitációs brigád számára egyaránt fontos, hogy a műsor tartalmas legyen. Tartalmas és ugyanakkor időszerű. A kettő együtt: ne egyik a másik rovására. Előfordult többször, hogy az időszerű műsorszámok gyengék, érdektelenek voltak. Ilyenformán persze nem lehettek eredményesek sem. Erre nagyon vigyázni kell: az időszerű műsorszámok csak úgy buzdíthatnak, ha lekötik az emberek figyelmét, szórakoztatják őket, tetszést arat­nak. Különösen a rigmusszámok, csasztuskák elkészítésében fontos ez. Ezek ugyanis kimondottan aktuális műsorszámok. Jó hatást le­het velük elérni, ha változatosak, érdekesek. Ne mindig ugyanarra a dallamra írják őket. Üj dallamokat, új szövegbeli fordulatokat, új előadásbeli fogásokat alkalmazzanak a brigádok, s akkor a mű­sor legfrissebb, legérdekesebb részeivé lehetnek ezek a számok. Fel kell bennük használni vidékünk jellegzetes népdalhagyományát is, különben a műfaj elszigetelődik, elsatnyul. Hasonlóképpen na­gyon fontos a zeneszámok szerepe a rövid műsorokban. Ezek arat­nak a legnagyobb tetszést a dolgozók körében, mert felvidámítják őket a munka közben, a pihenőidő alatt. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy csak a mozgékony kul­túragitáció számíthat jó eredményekre. És az is fontos, hogy lele­ményesség, önállóság jellemezze a brigádokat, ha a helyi körül­ményekhez, eseményekhez alkalmazkodniok kell. Az egész ország lázas munkában van. Most, amikor a meg­áradt Duna hatalmas víztömegei ostromolták hazánk vidékeit, a veszélyben az egész ország népe hatalmas összefogásának, a kö­zösségi érzés nagy megnyilvánulásának lehettünk tanúi. Ez a ha­talmas érzés ott van mindannyiónk szíve mélyén, de segítséget nyújtó karjainkban is. Ez égjen tovább minden nagy közös mun­kánkban. Ez a lelkesedés, ez a segítési vágy fűtse a kultúrcsopor­tokat is, mikor dolgozótársaik közé lépnek. Minden szavukból, mozdulatukból azt érezzék dolgozótársaik, hogy: nem vagyunk egyedül, velünk vannak a haza dolgozói. Amikor a munkában könnyítő vidámságot, jókedvet szereznek, a serkentő együttérzés­sel közelebb kerülnek egymáshoz az emberek, mindinkább egy családdá forrnak. És ebben a közösségben a munka is sikeresebb, jobb lesz a kölcsönös segítség folytán. Ez a lelkes vágy, egy jobb jövőért dolgozó nemzet közössé­gének tudata serkentsen mindannyiónkat dolgainkban, fogjon ösz­sze bennünket közös munkáinkban. Ezzel a nagyszerű emberi ér­zéssel köszöntsük a jó dolgozókat! Csou-En-Jaj látogatása Varsóban Varsó (Uj-Kina). Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterel­nöke és külügyminisztere hétfőn délelőtt látogatást tett Boleslaw Bierulnál, a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi bizottsága első titkáránál. 12.30 órakor Csou En-laj és kí­sérete Aleksander Zawadzkit, a Lengyel Népköztársaság államta­nácsának elnökét látogatta meg. A. Zawadzki délután 5 órakor viszonozta Csou En-laj látogatását. A jó munka: alkotmányunk legméltóbb köszöntése Szeged 2. számú Postahivatal dolgozói ig készülnek alkotmányunk ünnepére. A dolgozók lelkes mun­kakedve különösen megmutatkozik most napjainkban. Átérezték az árvíz veszély nagyságát, súlyos­ságát, és munkájuk, minden tevé­kenységük arra irányul, hogy ahol tudnak, segítsenek. Elsősorban nagy gondot fordítanak a külde­mények továbbításánál főleg azok­ra a küldeményekre. amelyek az árvízsújtotta területre vannak irá­nyítva. Ezeknél a küldeményeknél rendkívül fontos a gyorsaság és ebben igen sok segítséget adott Szirák János gépkocsivezető. A múlt héten például sürgős külde­ményt kellett szállítani. Tizenkét óra 30 perckor telefonon jelentet­ték az igazgatósági anyagraktár­ból, hogy sürgős csomag van, amelynek még a 14 óra 15 perckor induló vonattal el kell mennie, mert árvízvédelemhez szükséges dolgok vannak benne. Szirák Já­nos gépkocsijával már 13 órakor a vasúton vo'.i, a küldeménnyel együtt, és így leht*'.ővé vált, hogy a sürgős küldemény a kijelölt vo­nattal eljuthasson oda, ahol a leg­nagyobb szükség volt rá. Az utóbbi időben az express cso­mag kézbesítők is igyekeztek a legrövdebb idő alatt eljuttatni a csomagokat a rendeltetési helyére. Első helyen Papdi Pál áll, közvet­len mögötte halad Csányi János, majd Bubózi János, és Nagy Ist­ván, akik mind azért harcoltak, hogy az esős idő okozta nehézségek ellenére a kiszabott időn belül el­juttassák rendeltetési helyükre aj nyitásával az összes munkahelye küldeményeket. Sokat jelent a ken határidő megrövidítésére leitek Munkák a terven felül A Szegedi Víz. és Csatornaművek Vállalat dolgozói jó felkészültség­gel és helyes műszaki szervezéssel készülnek augusztus 20 ra. A mai napig már a leglöbben meg tettélc munkafelajánlásaikat. Kiemelke­dik Nacsa István kútfúró brigád­ja, amely Csongrád megye több helyén ártézikút fúrásokat végez. A közelmúltban történt szállítási zavarok miatt előállott 13 napos lemaradást vállalja jól megszer­vezett munkával augusztus 20-ra megszüntetni, A hálózati kompiért brigádok Do­maházi Antal műszaki vezető irá­gyors kézbesítés a lakosság ellátá­sában, az üzemek zavartalan terme­lésének biztosításában. Mindezt átérezve a Posta dolgozói harcol­nak pontos, jó munkájukkal au­gusztus 20. méltó megünnepléséért. Kovács Mihály Minden dolgozónk részívesz a versenyben Az Első Szegedi Cipész KSZ dol­gozói termelési értekezleten tár­gyalták meg, hogy a III. pártkon­gresszus határozatainak értelmében milyen feladat vár rájuk a követ­kező negyedévben. Alkotmányunk ünnepére tett vállalásaikat is en­nek szellemében tették meg. Főleg a minőség javítására hangzottak el felajánlást: a TMK terv elvégzése mellett. Boldis László és Matók Márton hálózati művezetők vál­lalták, hogy a Puskás-, Lehel és a Damjanich-utcák környékén fel. lépett vízszolgáltatást panaszok műszaki okát felderítik, az csetie­2. sz. Postahivatal dolgozója j gcs hibákat megjavítják, a fenn­álló panaszokat megszüntetik. A vállalat felajánlásában a Szöregi­úton végződő csőfektetés végére terven felül egy kifolyó felszere­lését tűzte ki célul. Ugyancsak a Toróckói-úton a most lefektetett csővezetékre az újonnan megnyíló Asztalos-ulca keresztezéséhez ter­ven felül egy közkifolyót fog feU szerelni, Siprikó Gyula I , igazgató ígéretek. A termelés fokozását to­vábbra is szem előtt tartják szövet­kezetünk dolgozói. Július második dekádjában 108 százalékos tervtel­jesítéssel dolgoztunk. A terv túltel­jesítést azzal értük el, hogy szövet­kezetünk tagjai valamennyien részt vesznek a munkaversenyben. GAÁL TAMÁS Egy nagyszerű kezdeményezés Csala József két hó­nappal ezelőtt még a szegedi bérház építkezé­sén dolgozott. Hattagú kóművesbrigádot irányí­tott, de valahogyan nem boldogult velük. A ter­vet nem mindig tudták teljesíteni és a fegye­lemmel is baj volt. A brigádtagok egy szép napon ott is hagyták az építkezést. Ez nem Csala József hibájából történt, de az eset mégis bán­totta őt. Először nem tudta, mit tegyen. Régen brigádmunkához szokott, és egyedül nem akart dolgozni. Azután gondolt egyet s új brigádot szer­vezett. Most ezekkel az új emberekkel dolgozik kinn a sándorfalvi gép­állomáson. Az elmúlt héten Csa­la József, a brigádveze­tő, összehívta a tagokat. Augusztus 20-ról és a versenyvállalásról be­szélgetett velük. Mire befejezték a megbeszé­lést a nagyszerű kezde­ményezés — amelyről ma már a 65/1. Építő­ipari Vállalat összes bri­gádja tudomást szerzett — papíron pontokban foglalva feküdt előttük. A kezdeményezés, amely a Csala-brigádtól indult el, így szól: 1. Három épület fala­zásával, belső-külső va­kolásával és tető alá­húzásával augusztus 20­ig elkészülünk. (Ennek eredeti határideje de­cember 31. volt.) 2. Tízezer forint érté­kű anyagot takarítunk meg augusztus 20-ig. 3. Az egy főre eső ter­melési értéket 4 ezer fo­rintról 4800 forintra emeljük. 4. A műszaki feltéte­lek hiányából állásidőnk nem lesz. 5. A szállítást gazda­ságosan végezzük. Fe* lesleges belső anyagmoz­gatásunk nem lesz. A Csala-brigád kezde­ményezésén felbuzdulva a gépállomáson dolgozó Ács Tibor elvtárs elha­tározta, hogy ő az épí­tésvezetőket hívja ver­senyre augusztus 20. tiszteletére. A • sándor­l'alviak kezdeményezé­sét eddig 429 építőmun­kás fogadta el és a munkaterületükhöz mér­ten vállalást is tettek, hogy a mezőgazdasági építkezések határidejét megrövidítsék. Három sztahánovista kovács a Fémipari és Finommechanikai Javító Vállalatnál 'A Fémipari és Finommechanikai Javító Vállalat kovácsműhelyéből már messziről hal­latszik a kalapá­csok jólismert ze­néje. Kdp-kop .,. kip-kop ... Annak, aki nem szokta, az első percekben furcsa ez a fogad­tatás. A kováestüzhely piros lángnyelvei között vasrudak végei izzanak, Vasiíti talpfák le­csavarozásához kuli-sokat készíte­nek a MÁV ré­szére: A műhely leve­gőjét állandóan tisztán tartja a tűzhely fölé szerelt rendezés, amelyen kérésziül venti látorok segítségével jut ki a füst a szabadba, A dolgozók hűsítői!álként szódavizet kapnak. Itt dolgozik a vállalat három sztahánovista kovácsa: Bakos Elek. Kulcsár István és Horváth Szilveszter. Az ö kalapáesütésiik alatt formálódik az izzó vas. A 40—45 fokos melegben, félmezte­lenül dolgoznak. 160—1V0 százalé­kos teljesítményük és kifogásta­lan minőségű az általuk készített szerszám. A kovács-brigád jól megérti A három sztahánovista kovács munka közben (Liebmann Béla felv. Fény. Szöv.) füstelszívó be­egymást. Ugy összedolgoznak, mint egy gép. Nincsenek felesleges mozdulataik, minden percet ki­használnak. A vezető kovács Bakos Elek. Csendes, szorgalmas fiatalember. Szakmájában elsőrangú, a mun­kafegyelemben élenjár. Algyön lakik, onnan jár be vonaton vagy kerékpárral, de még soha sem késett el. Munkatársainak sok hasznos szakmai segítséget nyújt. Megtanította Horváth Szilvesz­tert a gépi kovácsolásra is. Bakos Eleket ez év taraszán — jó mun­kájáért, mint silahánovistát •—> a vállalat négy he­tes gallyat lői ju­talomüdülésre ja­vasolta. Horváth Szilvesz­ter segédmunkás is szorgalmas, pon­tos fiatalember. Dolgozó parasztok gyereke, katona­idejének letelte után kerüli a vál­lalathoz. az eltelt két év óta sokat tanult munkatár­saitól. Ott szorgoskodik Kulcsár István kovács is. az „ezermester". Sok szakmához ért. Egy személyben a vállalat ácsa, ko­vácsa, kőművese is. 0 építette fel munkatársat segítségével a stran­don lévő fürdőházat és a vállalat kerékpárőrző helyét is. Közben, otthon, ha ideje engedi, 3 hohl juttatóit földjén segít feles gének. Szeret dolgozni, helytáll bárhol, de ha jó bor van a közelben — s meg kellene kóstálni — annak sem fordít hátat! A három sztahánovista kováit példaképe a dolgozóknak: Most augusztus 20-a méltó megünneplé­sére készülnek. Kalapácsütéseik nyomán felszökik a teljesítményt jelző grafikon vonala, egyik bizo­nyítéka lelkiismeretes, becsületes munkájuknak, (k, m.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom