Délmagyarország, 1954. július (10. évfolyam, 154-180. szám)

1954-07-25 / 175. szám

VASÁRNAP, 1954 JÚLIUS 25. .3 DELMBGYBRORSZFLG A kormányprogramm megvalósításának útján % ÉJSZAKAI ŐKJÁKAT SZEGEDI ÜZEMEKEEM Este tiz óra után a Szegedi Textil művekben A Kdlváría-tér után sötét a Tolbuehin-sugárút. Valami hiba vgn a .vezetékkel, nem égnek a villanyok csak a kerékpárok to­vasikló fénye világítja be az utat. Nemsokára tíz óra. Megkezdődik majd az éjszakai műszak a Tex­tilmüvekben. Odasietnek a kerék­párosok. Á Textilművek előtt han­gos csilingieléssel áll meg a vil­lamos. Egész kis csapat száll le róla. Dorozsmáról jöttek. Neveté­sük, hangos beszédük messze száll az éjszakába. A bejáratnál lévő órán hét perc múlva 10 óra. Az éjszakai műszak dolgozóinak több­sége már a gépek mellett áll. Be­szélgetnek társukkal. Az első kér­dés: — Hogy megy a gép, milyen az anyag? A válasz megnyugtató. Az anyag jó. a gépek rendben van­nak. A szavakat elnyomja a gé­pek ütemes moraja, de a dolgozók jól megértik egymást, megszokták már a zajt. A teremben kigyullad a jelző­lámpa: tíz órát jelez. Végetér a délutáni műszak. Ismét benépesül az öltöző, a folyosó. Két kósőnjövő most fordul be a kapun. Nem na­gyon sietnek. Ugylátszik, megszok­ták már a későnjövóst- Süte Vil­mos, a héten már másodszor ké­sett el. Beke Jenőné is sorozatosan késik az utóbbi időben. A kereszt­orsózóban dolgozik, a munkahelyé­re érve nem is szól a művezető­nek. csak egyszerűen munkába áll, azt remélve, nem veszik ész­re, hogy elkésett. De tévedett. A teremmester szeme őt is észrevet­te.. ,, , : ' Az óra mulatója közben ha­lad. Aki benn van az üzemben, nem is gondol arra, hogy kina sö­tét van, éjszaka van. Itt minden úgy megy, mint nappal. A lányok frissen mozognak a gépek között, a takarítók szorgalmasan sepreget­nek. Mindenki a helyén van. A félvető gép azonban áll. Ez a gép jelenleg csak két műszakban dol­gozik. Az egyik ieresztorsózó gép­nél Garai István blokklakatos szor­goskodik. Egy nemrégen elkészült újítása alapján szereli á) a gépet. Az újítás bevezetésével simább lesz orsózás közben a fonál meg­törése. s ezáltal csökken a szál­ezakadás, növekszik a termelés. A kártoló részlegben is találkoz­tunk szétszedett géppel. Itt is szerelés folyik. A rugalmas, gumí­rozott garnitúrák helyett merev garnitúrákat szerelnek fel. Hatal­mas munka ez, de megéri, mert az új garnitúra felszerelésével meg­szüntetik a minden két órában jelenleg szükséges négy-öt perces gépállásokat. Ez a több, mint száz gépnél jelentős időmegtakarítást, tehát többtermelést jelent. A kür­töli, fonal minősége is jelentősen javul és ugyanakkor a munka is könnyebb lesz ezeken a gépeken. HŰS levegő csapódik a kár­toló felé az előfonó gépektől. Egy­egy gépen 132 orsó pereg villám­gyorsan és felkavarják, hűsítik a levegőt. Az egyik gépen Szabó Ilona kötözi a szálakat. Két gépre vigyáz. Mozdulatai nyugodtak, megszokottak. Nem csoda, hisz négy éve dolgozik már ezeken a gépeken. Megkérdezzük álmos-e, hiszen 12 óra felé jár az idő. Rá­néz a fali órára, nevet. Nem, nem — feleli. — Nem érünk rá álmos­nak lenni. De azért három óra felé rendszerint elfog az álmosság — vallja be őszintén. Ez azonban csak pár percig tart. azután el­múlik. — Nem rossz éjszaka dolgozni —mondja Erdész Antal művezető, — sokká] nyugodtabbak a dolgozók és mi magunk is, mert nem za­varnak bennünket annyit. Nem tartanak fel a munkában (a sok látogatóra gondol és én gyorsan elnézést kérek a zavarásért). A termelés is jobb és szavait mind­járt számokkal bizonyítja. A dél­előtt dolgozó „C" műszak tegnap 105.1 százalékot, a délutános „A" műszak 106.4 százalékot és a mi éjszakás ,.B" műszakunk 107 szá­zalékot ért el. De ha másik mű­szak az éjszakás, akkor is hasonló a helyzet. Pedig a géphibákat éj­jel is kijavítják. A gyűrűsfonó páros oldalon álló 22-es gépénél többen körül állják a motort. Itt van Simon Mihály főművezető, Er­dész Antaínó a gyűrűsfonó mű­vezetője, língi Antal és Rabi Já­nos, blokklakatos. A gép motorját vizsgálják. Felszakadt a géptalp, s a motor ennek következtében ál­landóan rázkódik. Rázkódik a mo­torkapcsoló is és ez könnyen elő­idézheti a szikrafogó elégését. Ez gépállást okoz. Simon elvtárs azonnal kiadja az utasítást. Nincs vesztegetni való idő. Ez a gép sem eshet ki a termelésből. Az üzem árvízvédelmi műszakot tart. Min­den gép munkájára szükség van, hisz pótolni kell a pillanatnyilag álló üzemele termelését is. Nem vallanak szégyent. A gépek hom­lokzatán kifüggesztett táblán nem igen találni 100-on aluli számje­gyet. Helyt állnak a Textilművek ifjúmunkásai, ezt bizonyítja Pin­tér Mária elmúlt napi 120—125 szá­zaléka, Fehér Irén múlt hónapi 107 százalékos átlagteljesítménye. Felvilágosító munka helyett árampazarlás Törődjenek a „kicsiségekkel66 is a Szegedi Kender fonógyárban I . 1*1 ! tel* ! I L Szalma Gézúné Sokat és egyre többet vár nép­gazdaságunk minden szegedi üzem­től, a kender- és téglagyáraktól, s a többiektől egyaránt. Ha például a Szegedi Kenderfonógyár nem ké­szít elegendő és megfelelő jó mi­nőségű zsineget, ezzel tétlenségre ítéli a kévekötő aratógépeket, hát­ráltatja a cséplést, ezen keresztül a gyors begyűjtést, a dolgozók jó el­látását. S nemcsak a hazai, egyre növekvő igények miatt jelentős ez a gyár; gyártmányainak egy része exportra is készül. Az éjszakai látogatónak éjfél felé első pillanatban az a benyomása, itt nincs zökkenő, nincs fennaka­dás. Ezt az érzést erősíti az is, ha az augusztus 20-ra tett felajánláso­kat nézi. Egy példa a sok közül. Gyikó Józsefné okleveles sztaháno­vista a nagy ünnep tiszteletére ed­digi teljesítményét, amely eléri a napi 160 százalékos átlagot, további két százalékkal akarja növelni A felajánlásában ezt tűzte maga elé, de hasonló fogadalmat tettek mások is. Az alaposabb körültekin­tés után, és főleg a Gyikónéval folytatott beszélgetés nyomán azon­ban már nem olyan rózsaszínű a való. Gyikóné ugyanis kétgépes, így mondják, mióta egy gép helyett kettőn dolgozik. Igaz, nem mindig és most sem. Nincs elegendő cséve — panaszkodik. Előbb a délutáni műszakbeliek közül Jó Matyi és Ördögh Pali nevét említi, mint akik -ludasak* ebben, mert nem készítettek be elegendő csévét és így csak egy géppel indulhatott. De Gyíkóné nemcsak panaszkodik, hanem maga is utánanéz, mi kárhoztatja tétlenségre má­sodik gépét. Gyorsan kiderül, hogy a polírozóban, a kiszerelőben van a fennakadás, ott áll a sok t.eli cséve. Erről pedig már nem a dél­utáni műszakbeliek, nem a kártoló1" sok, előfonósok tehetnek. Többféle okot sorolnak fel a polírozóban és kiszerelőben. A felsorolásra azon­ban nem javul meg a munka, te­hát tenni kell, méghozzá sürgősen tenni kell, mert nemcsak Gyikóné felajánlásának teljesítése forog ve­szélyben, hanem ugyanakkor szta­hánovista jelvénye is. Ezt pedig ő meg akarja szerezni az Alkotmány ünnepére, abban a nemes vetélke­désben, amikor arról van szó, ki állja meg jobban a helyét a ter­melő munkában, kéz a kézben, azokkal, akik a Duna partján az ár ellen küzdenek. A finomítóban Széli Mihály ken­dervágó, aki az I. számú kender­vágógépnél dolgozik, tétlenül áll. Kezében kulcsokat tartogat, azokat rakosgatja egyik tenyeréből a má­sikba. Gépe pedig üresen jár. Széli Mihály nem tud dolgozni, mert nincsen anyagja. Nem Készítette elő a délutáni műszak. Egy óra te­lik el, unalmas hatvan perc, mire 11 óra után öt perccel munkát kap az őszhajú kendervágó. Végigjárjuk az üzemrészeket. Sok helyen égnek ott is a lámpák, ahol azt a termelés nem teszi szükségessé. Észreveszik-e azt a művezetők, vagy éppen a dolgo­zók? Egyáltalán nem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem tö­rődnek ilyen "kicsiség,gel«. Pedig ezek az "apróságok* az államnak sokezer forintba kerülnek. Mégis pazarolják sok helyen az áramot. A gömbölyítő üzemrész egyik munkatermében például éj­szaka senki sem dolgozik, csak egy lakatos végez javításokat. A te­rem mégis 9—10 hatvanas égővei I van kivilágítva, sőt az üres míi­helyirodában is egész éjjel ég egy asztali- és egy függőlámpa — a mű­helyiroda ajtaja fölött is egy — amelyre azután ilyen fényárban semmi szükség! —, mert a nyolc órai munkaidőből csupán egy órát ha tartózkodik ott a művezető. Miért nem oltják el a villanyo­kat? — kérdezzük kíváncsian. Léber Istvánná a gömbölyítő szakmányvezetőjo válaszol: — Azért égnek abban a munka­teremben is a villanyok, mert oda szokott beliúzódnj egy-két fegyel­mezetlen lakatos -szundikálni né­ha. Ha világos van, hamarabb megláthatjuk őket, no meg nem is mernek akkor bemenni. Hát ez aztán furcsa módszer: felvilágosító munka helyett áram­pazarlássa] javítani a munkafe­gyelmet... Ezen sürgősen változ­tatni kell! Ez év februárjában — nem is olyan régen, hogy már feledésbe mehetne — a minisztertanács nagyjelentőségű határozatot ho­zó'} a villamosenergia terme'é c­nek és fe'.használá-ának szabályo­zásáról. Ezek gazdaságos felhasz­nálásáért a vállalatok igazgatói is felelősek, de a dolgozóknak is fontos érdekük a rendelkezések lelkiismeretes megtartása. Felhív­ja a határozat a figyelmet arra is. hogy megfelelő műszaki ellenőr­zést végezzenek az áramtakarékos­ság felhasználásánál. A határozat megjelenését követő napokban a Szegedi Kenderfonó­ban „átszervezték a munka mene­tit, állandóan ellenőrizték az áram felhasználását" — de meddig... ? Négy-öt hónap telt el azóta, és az áramlakarékosságnak az üzemben már se híre, se hamva. Pedig annakidején — jól emlékez­het rá a Szegedi Kenderfonó is — az áramkorlátozások fékezték üze­meink termelését, nem egy helyen csökkent a munkások teljesítmé­nye, keresete. a tervszerűtlen áramfogyasztás m'att. Az áremta­karékosság elemi követelménye; ne égessük hiába a villanyt, ne já­rassuk feleslegesen a motorokat! Feleslegcsen járt egy órán ke­resztül Széli Mihály kendervágó gépje is. Az új törőben meg n'gy gépet hajt az áram és csak két gépen dolgoznak. A másik kettő üresen jár. Ezt sem veszi észre senki. Számtalan villanykörte ég feles­legesen az üzemrészekben, műhely­irodákban, WC-ben egész éjszaka. Pedig ha városunk utcáin nappal is égnek a lámpák, bizonyosan a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói is felháborodnak az árampazarlás miatt. Egy KW-óra elektromos ener­gia bizony nem kicsiség. A Szegedi Kenderben mégis sok fogy el ha­szontalanul, nemtörődömség mialt. Alkotmányunk ünnepere tett felajánlások közöt} az üzem dol­gozói a további árajiíakarékossá­got is tűzzék ki célul, mert a je­lenlegi hibákon sürgősen segíteni kell! ' I i Kiss Mária J ókor, kora délután kezdhette a négy nagy kemence fűtését Gaj­dos bácsi, a Szegedi Ke­nyérgyár Gyöngy-utcai 4-es számú üzemében, mert már fél 10-kor, pár méterrel arébb a bejárattól, az út­testen salakrakások növe­kedtek. Még izzik a szén, itt-ott tarajos, kék-piros, lángok libegnek, utat ke­resve a salakból. Aki el­megy a kupacok mellett csöpp ízelítőt kap abból, milyen lehet az időjárás odalent a sütődében. Gaj­dos bácsi hátán patakokban csorog a verejték, amint ott hajlong a kemencék mele­get ontó szája előtt. Egye­lőre csak ketten vannak a sütődében Karácsonyi Györggyel, aki délután 4 órakor lekovászolt négy csészére, meg két öblös da­gasztóteknőre való lisztet. Mikor majd érkeznek a többiek, hat óra hosszás er­jedés után jöhet a dagasz­tás, a tisztára súrolt táblá­hoz állhat Gazsi Tóth Im­re bácsi, meg a fiatal Bó­z-ó Ferenc, aki tavaly au­gusztusban lett segéd és Mihálytelekről jár be dol­gozni. Ilyenkor szombatra vir­radó éjszakákon a szokásos 35 mázsa kenyér helyett 55 A-iázsa kenyér készül ebben ) sütődében. i T íz órakor, amikor az első, táblán dolgozó mester, Gazsi Tóth Imre megérkezik, Karácsonyi Gyuri bácsi megkezdi a dagpsztást. Szelíd zümmö-' géssel jár a dagasztógép karja. Olyan a tészta, mint a fánk tésztája, pedig eb­ből kenyér lesz, méghozzá szép likacsos, könnyű fél­fehér kenyér. Hat férfi dolgozik itt na­ponta. Munkájuk elég fá­radtságos, mégis jut erejük a hétvégi nagy „iramra". Derékig mezítelenül, fejü­kön kis sapkával állnak, ki-ki a maga posztján: Váratlanul kocsi áll meg a bejárat előtt. A lovak pa­táinak dobogásából, a ke­rekek gördüléséből látat­lanból is megállapíthatja az ember: terhelt a kocsi. Az állomásról hatvan zsák lisz­tet hoztak, még hozzá az első zsákok megérkezése után kiderül, hogy új, jú­lius 20-i őrlésű lisztet. Egy percre sem áll meg a munka. Gajdos bácsi már tisztogatja a kemencé­ket a hamutól, a rakodó­munkások hordják a teli zsákokat, amikor befut a fiatal Bózsó Feri és a be­rakó Szabó Sándor. — Hát akkor indulhatunk is! — adja a biztató szót mosolyogva Karácsonyi elv­társ. » Munkához lát a táblánál dolgozó két ember és a hosszúkás szakajtók — számszerint 227 — csakha­mar megtelnek. Szabó Sán­dor, mert neki még nincs dolga egyelőre, de amint mondja: — Inkább hama­rabb legyen itt az ember, mint később — egy négy­literes fazékban teavizet JCéA dil CL tesz be a felső kemencébe. Itt, ahol a fullasztó hőség csak úgy szívja az ember erejét, nagyon jól esik ez az ital. l-l alad az idő. Lassan * ' mindenki megérkezik, még a kenyér-kirakó is, aki a frissen sült kenyeret hordja a polcokig, csak Pe­tő Sándor késik, a betevő, az itt dolgozó pékek bri­gádvezetője. Ahogy tréfá­san maguk között nevezik, a főpék. Fél tizenkettő az idő, az öreg lisztes óra pon­tosan járja az útját. Nem állhat meg a munka egy hiányzó ember miatt, mert a gyorsan kelő tészta „szer­vezi" a versenyt. Sietni kell, így nincs más megoldás, Bózsó Ferenc veszi a kezé­be Pető sütőlapátját, de előbb a berakó Szabó Sán­dornak adogatja oda a teli szakajtókat. A táblánál még tán az ördög motollánál is gyorsabban kell dolgoznia Gazsi Tóth Imrének, az ira­mot a tészta diktálja, amely ki-kibuggyan a csé­székből. Az l-es számú alsó ke­mencéből alig pár perces sülés után máris szedik ki a kenyeret. Egynémelvik nagyon sápadt még, de már megvan mindnek a formá­ja. Azt mondja Gyuri bá­csi, a dagasztó, hogy az át­rakással gazdaságosabb a sütés. Igy mennek aztán a kenyerek egyik kemencéből kemjér a másikba, ahonnan majd Klonkai Sándor szedi ki őket, ha eltelt a háromne­gyed óra. Megerőltető ez a tempó. Ahogy ürülnek a szakajtók, újból meg is telnek. Hiány­zik Pető Sándor. Kerékpá­ron indul el a futár, Tóth Lajos megtudni, hogy hol késik a brigádvezetője. — Egyik lábod itt, a má­sik ott — hangzik a tréfás útravaló. Pedig ennek fele se tréfa már. Nem fiatal — erőtől duzzadó ember a táblán egyedül dolgozó Im­re bácsi, Bózsó Feri nélkül nem sokáig győzi a tésztát, Ferire pedig a kemencénél igen nagy szükség van. Há­romnegyed egyet mutat az óra. Klonkai Sándor ava­tott kezében hajlong a sü­tőlapát, befut a kemencé­be, hogy széles hátán két barnapiros héjjú kenyeret hozzon ki. Gyuri bácsi újból ková­szok — Hát így születik a ke­nyér. Csak már jönne ez a Lajos és hozná Petőt, vagy más segítséget. Eltelik jó háromnegyed óra, míg visszaér a kerék­páros. — Valami baj van °e­tőéknél. Az asszony otthon van, Pető meg kint heveré­szik a fűben a Tiszaparton. Nagyon haragos. — De az ördög a harag­jába — csattan fel Tóth Irrue bácsi — az én bőröm­re ne tartson haragot. — Nem jön be > — kér­dezi tűnődő csodálkozással Szabó Sándor — hát ilyen is iehet? — Azt mondta, nem jön. Percekig csend telepsúk a cigarettájukat idegcsen morzsoló férfiakra. — Felhívom Magyar elv­társat — indul a telefonhoz Szabó Sándor és már a ke­zében a hallgató, tárcsáz. Sokára veszik fel a vo­nal túlsó végén a hallgatót. De amikor felveszik, kato­nában, fegyelmezetten je­lenti Szabó Sándor a bajt, segítséget kérve. — Nincs ember, elvtár­sak — jön a lehangoló vá­lasz. — De majd keresek valakit. A többiek is körülállják a telefont. — Mondd meg Sándor, nem győzzük a munkát. Nem tudjuk megcsinálni az 55 mázsa kenyeret. Im­re bácsi kidől a táblánál c—-tol. \/-ta nincs. Magyar elv­" társ, az igazgató úsv látszik, nem tartia pondjá­nak. hogv az emberei jó­kedvvel dolgoznak-e vagv szitkozódva. A — majd jön valaki — sovánv vi­gasztalás ezekben az órák­ban. Az emberek ismét visszaáiinak a munkátok­hoz. Időnkint ki-kinéznek, jön-e vplnkí. Sehn* es?v te­remtett lélek. A briaádve­zető azóta tán megunta a csillagos eget nézni a hű­vösödő éjszakában, haza­ment és talán éppen úgy aludt el, mint a lelkiisme­rete, sokkal korábban. öt óra után sorban ér­keznek a kocsik. Útjára in­dul a kenyér. Mire a gazdasszonyok felkelnek, bevásárolni indulnak, már ott találják a mosolygó, szép formájú kenyereket az üzletek polcain. Reggel hat óra tájban megjön a fél 2-kor ígért se­gítség, Rovó Ferenc, a Ke­nyérgyár igazgatóhelyette­sének személyében. Nem teljes mértékben, de azért áll a mondás: eső után kö­penyeg. Fanyar mosolygás fogadja, de aztán a munka lendülete csak elfeledteti az emberekkel, hogy a legne­hezebb időben magukra ma­radtak. Ezer ággal süt már a nap, amikor megérkezik Pető Sándor is. Nyolc óra. Szó nélkül megy az öltöző­be, majd a helyére áll, dol­gozni kezd. mintha jóvá te­hetné a többórahosszás ké­sést. Magasan áll már a nap, tizenegy óra, amikor egy nehéz éiszaka után nagy lélegzetvétellel törlik meg a homlokukat szinte egy­szerre a brigád tagjai: — Hát készen is vol­ná"'-:.. £sak ezután jön a meg­^ érdemelt pihenés, de előbb eev-két szót é-deme* lenne váltani Pető Sándor brieádvez.stővel és Maevar elvtárssal. az igazgatóval. László Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom