Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-27 / 151. szám

REIMRGYIR0RSZI6 VASAKNAK, 1954 JŰNItTS VI. 4 uz^tdi dudálót A R5ZSA SÁNDORIG Móricz Zsigmond és Szeged Móricz Zsigmond szerette Szege-' det. Hogy nem lokálpatrióta túlzás ez a megállapítás, tanú rá Móricz magá: szívesen időzött a Városban, s nyilatkozatai, írásai bizonysága szerint jól érezte magát benne. „Debrecenben otthon vagyok, Vásárhelyen nagyon jól éreztem magam, de azt nem értem, hogy miért nem lakom Szegeden...?" — mondotta 1923 augusztusában Vér Györgynek, a jótollú szegedi újságírónak, amikor lányaival végigutazta az országot, s Hódmezővásárhely felöl két-háröm napra a városba érkezett. Mér ékkor ígéri — sajnos sokáig beváltatlanul —, hogy őszre két hétre lejön. Hét év imúlva, 1930-ban írja a Nyugatban, hogy legközelebb fölkeresi a szegedi tanyavilágot is, nemcsak a várost: „Harmincéves adósságom, hogy még ma sem ismerem a szegedi Alsó tanyák népét..." Mindkét ígéretét később, a negyvenes években váltja be, amikor a „Rózsa Sándor" megírásához készülve bejárja a várost is, a környező falukat is, s a tanyavilágot is. Ekkor írja elismeréssel a „rendkívül szép nyelvjárásról", hogy benne honfoglaláskori török háhgszíneket vél megörökítve, s ígéri, hogy ha ideje s módja nyílik, még ír róla, és megmutatja bizonyítékait erre nézve, A szegedi dudás Nehéz lenne ma mér kinyomozni — idő és véletlen még kiderítheti — mikor járt Móricz először Szegeden. Első szegedi cikkeit, riportjait 1913 januárjában írta városunkbeÍi élményeiről Az Est munkatársaként, lapja hasábjain. .,Már a vonatból megszúrja az embér szemét — írja „A szegedi papucs" címmel január 17-én megjelent első riportjában —• a paprika-füzérek kárminvörös függö-> nye..." Keresi a szegedi specifikumokat, köztük a papuesosokat. Az akkor még majdnem kétszáz papucsos közül meglátogatja egyiket primitív kis műhelyében, s nemcsak a szegedi papucs ízléses, formás szépségét dicséri, de azt is észreveszi, milyen sora van a kvártélyt s három hatost __ kereső papucsossegédnek: „A tőke és munka harcát ilyén belülről, ilyen véres fájdalmak Csírájában még nem láttam, mint ebben a parányi műhelyben..." Másnap „A szögedi embör" eímfl riportjában pompás jellemrajzát adja egy 74 éves szegedi parasztembernek; „A mi drága és bűbájosán meleg tekintetű Mikszáthunk kreálta meg azt a ssögédit, akit csakugyan Ott találtam a nagy város egy kedves kis piszkos zúgában" Az öreg, a maga s/erény kis hajlékában szívesén látja a vendég urat, s mesél neki 48-ról, a nagyérvízről;;; A másik öreg, Juhász Józsi bácsi, akitől a január 22-i számban „A szegedi dudás" címmel ír, már a padlásról hozza le a régi idők emiékét, a népélet egy pusztulásra ítélt táftújélét, az utolsó szegedi lőrdudát. „Egy nyaláb bőr csomót adott a kezembe. Derékon át volt kötözve szíjakkal s a tetején valami különös fafaragás volt. Hasonlatos valamely hindú bálványhoz. Merev, hideg, kegyetlen, japáni szemvágású női fej, kifestve, bizarr és ijesztően régi, keleti, mongolkori emlék." Az őreg maga faragta, 30—40 éve, körtefából. Az író elkérte; a szegedi dudás, keserűen a régi szép, vidám, ifjúkori emlékeket ébresztő duda látásától, bizalmatlanul kérdi, minek az ilyen haszontalanság az úrnak? „Hát ott tartanám az íróasztalomon, hogy ahányszor ránézek, mindig eszembejusson Szeged..-. meg a régi magyar világ ...« S meglépő dolog történt. Az utolsó szegedi dudás eljátssza kedves hangszerén utolsó nótáját. „Ha kend tunná az én bús életömet — Éjjel-nappal siratgatnu engömet..." Bogár Imre nótájából.:: „Megbabonázva ültem — írja Móricz — s lehánytam a szemem, hogy teljesen és tisztán éljem újra a régi magyart. A keletit . ; ." Elhangzik a dal, S kínt az őreg dudás fiai kezében fecsegve szól a sláger egy öreg grammofónon. Két világ , i: Az öreg dudás egy kanyarítással levágja a duda fejét, s szomorúan, de bizalommal odanyújtja az írónak: „Ügy gondolom., maga még mögbecsüti!" Milyen jó lenne tudni, hová lett az utolsó' szegedi duda feje... Móricz és a szegedi színház A következő szegedi látogatást 25-én reggel érkezett ide lányaival. Előtte Való nap Vásárhelyen voltak: ekkor írta híres riportját arról, hogy Vásárhelyen 1923. augusztusában egyetlen könyv sem kelt el. „Ez a magyar kultúra!" — mondja címével is vádlón ez a cikk. Útközben a régi iparos céhrendszerre vonatkozó adatokat tanulmányozta, itt Szegeden is fölkereste lányaival a kultúrpalotát, s valószínűleg ekkor látogatta meg Juhász Gyulát is. Ekkor nyilatkozott meleg szeretettel Vér Györgynek, városunkról, s ekkori itt-tartózkodásukról írja leánya, Móricz Virág „Apám regénye'* című szép életrajzában} „Szegeden reggel, kinézve á szálloda ablakán, dinynyehegyeket láttunk, s akkor ettünk először sárgabélű görögdinnyét, de nem ízlett. Forró nyár volt, fürödtünk megint a Tiszában (előbb t. i. Szájalnál már fürödtek vizében — P. L.), ettünk halászlét, s tanultunk ősi halász szerszámokról, s régi halásznótát," 1925-ben nem volt ugyan itt, de nagyon jellemző eset történt veié kapcsolatban Szegeden. A városi színház évadnyitóul Móricz „Sári bíróját" választotta. Nagy fölhábötodást váltott ki ez a kurzus vezető politikusai, publicistái részéről. „Amikor a városi színház —- írta szeptember 27-én a Szegedi Űj Nemzedék szlmkr:t'kusa, Puskás Jenő, a bemutatóiéi — Móricz Zsigmond Sári bíróját választotta a magyar játcks'itt reprezentatív darabjául, kultúrprogrammot, önvallomást adott." „Móricz Zsigmond darabjában sokkal kevesebb a művészet, mint a politika" „A színház kapunyitása hadüzenet volt a közönség magyar (?) oldala felé." S gúnyosan bár, de számunkra mégis megnyugtatóan elismeri, hogy a nagy írónak mégis voltak hívei, becsülői városunkban: „Az a közönség, amely Móficz Zsigmondot vállfa a. magyar kultúra zenitjének, teljes számban megjelent, félig töltvén meg a színházat." Az esetről a Pesti Napló is beszámolt szeptember 26-i számában, ismertetve, hogy a szegedi szfnügyi bizottság ülésén Dobay Gyula élesen kikelt Móricz ellen, s felelősségre Vonta Andor Zsigmond színigazgatót a „Sári bíró" műsorra tűzéséért. S jellemző, hogy a kenyerét féltő direktor alázatosan fogadta meg: „Méltóságos uram, a jövőben hasonló eset nem fog megtörténni." A bemutató utáni napon még játszották, de utána tüstént le is vették a műsorról Móricz művét. Öt év múlva más már a fogadtatása Móricz új darabjának, a „Légy jó mindhalálig" bemutatójának. Közben, 1927. március 12én, mint új JuliánuS barát, végigjárva az országot, Szegeden is fölolvasott fölvidéki, erdélyi útiemlékeiről. Jegyzeteiben följegyzi erről: „Érdekés volt. De idegen közönség előtt." Idegen •— szellemi értelemben. De 1930-ban szeptember 29-én már van változás: a színház ugyan most is csak félig telt meg. de a közönség lelkesen tapsolja ki a függöny elé az írót, s a kritikák is egyhangú elismeréssel írnak a darab első vidéki bemutatójáról. Móricz is elégedetten nyílátkozik a játékról, sőt a helyi lápok kissé szépítgetve azzal dicsekszenek, az író szerint „az előadás több részlete jobban tetszett neki a fővárosinál", a Nemzeti Színházénál. Az író valóböft dicséri Nyilas Misi alakítóját, Károlyi Vilmost, de megdöbben, hogy a színház nyolc próba utón vállalkozni mert a játékra. S nagyon jól megfigyeli, hogy a városi páholyban üiő Pálfy József polgármesterhetyettes csak az első fölvonást nézi végig, a másodiknál eltávozik — a borbélyok éa fodrászok bankettjére; Másnap hajn&lban kell megnézni a kultúrpalota előtti „makai piacot". „Nagyon szépek a szegedvidéki kis szekerek— jegyzi föl mindenre kiterjedő, élés szemének újabb apró megfigyelését. Aztén a vonaton beszélgetve tudja még, hogy a város hetvenezer holdján hogyan élnek a nagy Válságban a klsbérlők. „Ma tízezer csálád él kétségbeesve s nyomorban a szegedi tanyavilágban." Ekkor határozza el, hogy egyszer eljön, s szétnéz a szegedi tanyák világában is, Paprihaszagü levegőben 1938 nyarán megint Szegedén van, s két riportban is beszámol már emlíjettüjc; 1923* HUjftttfctvj g ggegffU és kprn^étó paprikások problémáiról. Az Est augusztus 26-i számában „Szegedi paprika" címmel a kormány kényszerszövetkezetéről, a termelők nyugtalanságáról, elégedetlenségéről számol be. A Magyarország szeptember 16-i számában „Paprikaszagú levegőben" című riportjában a mihályteleki és röszkei paprikaszüretről, a mihálytelekiek nehéz, kegyetlen munkájáról ír. Tapossák a paprikamagot, marja a lábukat, de csinálják, ez az életük. „Ügy táncolnak a páprikamagon, mintha bálban lennének." A Sándor Már ekkor megkapja Móricz figyelmét a szegedköfnyékiek eleVen emlékezete Rózsa Sándorról. „Szentmihálytelke és Röszke eddig betyárszágú nevek voltak, Szeged határában vannak, de egész községek. A Rózsa Sándor-legenda szálai vannak itt hozzáfonódva minden öreg házhoz. Itt tanyázott „a Sándor". S a gondolat, ami már régen csírázott benne, tervvé érlelődött. Móricz, a kritikai reálista, pályájának e végső szakaszában eljutott a paraszti népforradalom igenléséig, s ennek élő jelképéül regényhőssé emelte a szegedvidéki Szegénylegény romantikus típusát, a „népdalok hősét", Rózsa Sándort; >i . 1940. Január 12-én, mint a Kelet Népe űj főszerkesztője, előadókörűtja Bórán Szegeden tart két előadást: egyet délután a Bethlen Gábor Körben „Ifödálíiii és magyar sors problémák" címmel, másikat este a református diplomások társaságában, a magyar parasztdemokrata államformáról, Móricz ekkori népi romanticlzmusának ideájáról, Ekkór ismerkedik meg a szegedi Bálint Sándorral, aki később, 1940 nyarán kalauza, eligázítója VOlt a szegedi népélet és história titkaiban, tanácsadója a Rózsa Sándor-regények nyelvjárási problémáiban; Móricz ekkori szegedi Útjairól is ő számol be a Délvidéki Szemle 1943. júliusi számában, közzétévé a nagy író hozzáintézett, rendkívül értékes számos levelét i§. A beszámolóból, a levelekből kiderül, hogy Móricz 1940-ben mintegy négyszer járt a városban, Tápén, Alsótanyán? RösZkén. Gondosan tanulmányozta az alsóvárosi népéletet, szájhagyományt, nyelvjárást, s egyik kedves adatközlőjéről, Ágnis nénifői „A szégedi kufa" címmel színes, humoros novellát kerekített, amely megjelent a Híd 1941. évi 6. számában, s előbb 1940 október 26-án föl is olvasta az író a rádióban. „Még most is a számban ván az íze a jó birkahúsos kásának. Nem győzöm emlegetni a szögedi jókat" —s írja szeptember 21-i levélében.Aztán 1940. október végén megszállt az állomással szembeni Európa-szállóban, s napi tíz órát dolgozva írta, írta a „Rózsa Sándor" első kötetét. A következő évben megindul a nyomdai korrektúrák vándorlása Leányfalu és Szeged közt: a nyelvjárási alakok helyesbítése céljából, A kiádó sürgetése, hogy a mű könyvnapra megjelenhessek, megakadályozta, hogy ezt következetesen végigvigyék; innen van, hogy maradt benne sok tájnyelvi tévedés, elírás, 1941. nyarán hozzákezdett a második kötethez is. „Nemcsak nagyon szeretnék Szegedre menni — írja október 3-i levelében —, de becsület dolga is, hogyha hozzáfogtam az új kötethez, anyagot keressek Ott," Hosszú szünet után 1942. április elseje és május 6-a közt írta meg a „Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét" című regényét. Közben, április 3-án megint írja, hogy Szegedre készül: „Hanem mielőtt befejezném ezt a kötetet, remélem el tudók jutni egy hétre Szegedre, högy a hasábkorrektúrában valamit még mentsek az ottani hangokból." Április 27-én már a harmadik kötetet tervezgetve így Ír: „Csak az bánt, hogy még mindig nem tudók elmenni Szegedre. Majd a harmadik kötethez azonban le kell költöznöm Szegedre hosszabb időre, mert azt a szakaszt a helyszínén akarom megírni; maga az esemény is sókkal jobban a helyhez van kötve, mint a mostani kötet..." Sajnos, Móriz nem jött hőbbé Szegese, g irociaMunkna^I^ kárára, nem születhetett meg a Rózsa Sándor-trilógia harmadik kötete sem.,} Móricz szegediekről) szegediek róla Az írónak szegedi kapcsolataira nemcsak látogatásai jellemzők, de az is, mint vélekedett ő a város fiairól, s mit tartottak felőle Szeged szülöttei. Nem lehet véletlennek tartani, hogy mindkét nagy szegedi íróról, Tömörkényről is, Móráról is ő írta tán a legbensőségesebb nekrológot. Tömörkény posthutnus kötete elé írott előszavában 1917-ben méltán írhatta: „Elment a magyar embör legjobb barátja." S ha érzi is, hogy írásművészete több lényeges ponton éfltér Tömörkény paraszfóbrázólásától, éreztetni tudja azt is, hogy elődjének vállalja a szegedi szegényparasztság szerény ábrázolóját a népi-realista irodalomban. S milyen másnak, de mégis jellegzetesén szegedinek látja a másik nagyot, Móra Ferencet, évtizedekkel később, 1934-ben, ugyancsak búcsúztatva: „Folytott mosoly, ami mindig ott vibrált a szája csücs kében, különösen, ha megszólalt és jó, alföldi kedves szók közt bujkálva meglepő és jóízű történetet bugyogtátott ki azon a színes és mégis végtelenül természetes egyszerű magyar nyelven, amit csak szögedi embör tud." „Elment — ifja nekrológja végén — és vele eltűnt a magyar irodalomból egy eredeti, sajátlagos, meghatóan Őszinte s megilletően ragyogó magyar stín." Kozocsa Sándor Mőricz-bibllográfiája alapján csokorra lehetne még szedni azokat a kisebb-nagyobb írásokat is, melyeket szegediek írtak róla, bár ezek közül nem minddél dicsekedhetnénk. Emlékezetes volt például a „Rúzsa Sándor" nyelvjárásosságával kapcsolatos Vita, amelyben Szegedről elszármazottak kárpálták az író ttyelvl botlásait, jórészben támadási fölületet nyújtva éz író elleni politikai hajsza számára is. Sókkal méltóbb idézni a mi Juhász Gyulánk szép versét, melyet épp 1925. őszén irt neki, róla; Minden szavadban a termő magyar nyár Aranya csillog s magyar ősz bora, Mit férfiszívvel és elmével adtál. Oly fejedelmi magyar lakötfia, De a magyar nyár termő kedve, nem tifl', A magyar ősznek forr még új bora. És én hiszem, hogy győzelmedre csendül Minden pohár e tájorf, cimbora! (Móricz Zsigmondnak) Az évfordulón Most lesz hetvenöt esztendeje, hogy 1879. június 29-én született Móricz Zsigifiófid. Juhász Gyula 1925-ben, pár héttel azután, hogy a szegedi kurzuspolitika kiszolgálói gyalázták a nagy magyar írót, megjövendölte, hogy győzelmére csendül e tájon is minden pohár, mihelyt a magyar élet új bora kiforr! Itt az idő, hogy SZeged, amelyről a Tiszántúl szülöttje, Debrecen szellemi gyermeke egész életén át &níiyi szépet, jót írt, s melyben annyiszor s örömmel megfordult, büszkén őrizze, hirdesse Móricz Zsigmonddal való kapcsolatait. A létesülő irodalmi múzeum nyilván majd ÖSZszegyűjti és bemutatja e kapcsolatok tárgyi és írásos dokumentumait, s talán az sem távoli terv, hógy egy kötetbe gyűjtsük az író szegedi tárgyú riportjait, írásait. S hógy legyen emlékeztető jele is itteni útjainak, emléktáblával jelölhetnénk meg a Volt Európaszállót, ahol a „Rózsa Sándor á lovát Ugratja" első fejezetéi születtek; az alsóvárosi Pálfy-uteai házat, vagy Agnlg ángyó, „a Szegedi kufa" Lohdoni-körúti házát, ahol a szegedi múlt szájhagyományban élő emlékeit jegyezgette noteszébe a fáradhatatlanul gyors írói kéz. '! i , „Ha megdobott kövével az irigység — Ha megcsúfolt sarával a gálád, — Lelked tovább tetézte drága kincsét — S tovább pörölted néped igazát." Juhász Gyula idézett versének e szakaszát értjük: a szegedi gyálázkodókra is vonatkozik. Ez kötelez bennünket arra, hogy a mai évfordulón külön is, jóvátételként is úgy emlékezzünk a nagy magyar íróra, mint akit írásai alapján, különösen a nagy ..szegedi regény", a „Rózsa Sándor" első kötete jogén, egy kicsit szegedi írónak is vallunk! A SZOVJET NÉP JÖLÉTÉÉRT Yándor lejfeldolgoió üzemek Kirgizig tágas, hegyi legelőin a kolhozok tehénesordói nyomóban vándor tejfeldolgozó üzemek haladnak. Folyók mentén sátrakat vernek s azokban helyezik el a szeparátort, a vajköpülőt és egyéb berendezési tárgyakat, amelyek Szükségesek a vaj- és sajtgyártásnál. Kirgizia tejipari üzemei küldik ki ezeket a vándor-üzemeket^ az óriás kiterjedésű hegyi legelőkre. A nyár folyamán körülbelül 100 Váftdor-üzem működik. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy ott a helyszínen sokezer mázsa tejet dolgozzanak fel naponta. A köztársaság állami üzemei a fílult évihez képest 87 százalékkal növelik h sajtgyártást, a teavaj gyártását pedig 18 százalékkal. Tervbevették, hogy a legnagyobb legelőkön gépesített tejfeldolgozó üzemeket építenek. Növelik a selyemkelmék gyártását Á kutaiszi selyemkombinátban (Grúzia) 20 új, önműködő gyorsszövőgépet állítottak munkába. Néhány új szövőgépet most szerelnek fel, amelyeken műselyem és műrostos anyagokat szőnek. A fonóműhelyben különleges gépeket állítottak be mintás fonal sodrat készítésére. Ezek segítségévéi móst új sélyémfuhaanyágokat állítanak elő. Dé a többi üzemrészeket Is hasonlókép új, kórszerűsitett gépekkel látták el. A termelés kiszélesítése és a munkák jobb gépesítésévé! a kombinát idén 2 millió 8ÖÓ ezer méterrel több selyemanyagot gyárt, mint a mult évben. Több bűiért gyártanak A kisinyevi (Moldva) bútorgyárban hozzáfogtak az ovális-alakú ebédlőasztalok, továbbá a tölgyés diófából való tálalószekrények és toalettasztalkák tömeggyártásához. A bútorgyár majdnem másfélszeresére bővíti szárítóberendezését, továbbá új présműhelyt rendezett be, ahol borítólemezt préselnek az egyes bútoralkatrészekre, Moldvában jelenleg 20 bútorgyátó üzem működik. Ezekben az üzemekben idén majdnem annyi bútort gyártanak, mint á legutóbbi két év folyamán összesen. Majdnem kétszeresére növelték a bútorok választékát is. A kisinyevi bútorkómbínátban hálószoba, irodai és ebédlőiberendezéseket készítenek, a ribnyiekij és a szinzsórenszkij üzemekben pedig szekrényeket és gyermekbútorokat, Megkezdték a ruganyos kerevetek, továbbá a hajlított székek és fonott kerti székek és asztalok tömeggyártását is. , . Új üzemeket létesftellek hangszerek gyártására Az OSZgZSZ helyiipari üzemeiben a többi közt zongorát, pianinót, gitárt, Hegedűt, Stb. iS készítenek. A lakosság egyre növekvő kulturális igényéinek kielégítése érdekében most új há figszéfgyárakat építenék, a meglévőket pedig új beféndezéssei látják él. Kálügábart most fejezik be egy hangszergyár építését, amely évenk'int 20 ezer fafigóhartnónikát gyárt. A dohi RösztöVban pedig most kezdenek hozzá egy másik gyár építéséhez, ahol pianinót és síprendszerű hangszereket állítanak elő. Az új gyárbán ézév végére már be is fejezik az első soroZatpianinó gyártását. A leningrádi „Vörös öktóber"hangszergyérat is új berendezéssel látják el. Az új technika lehetőséget nyit arra, hogy éVenkint 6 ezer pianinót és körülbelül 1500 zongorát készítsenek. Az idén fogtak hozzá a moszkvai területen lévő Ljubjérciben egy új hangszer gyár építéséhez, amelyben főként pianinót gyártanak» l^tJáilrfiJf*,.}!,) ÜJ RÉZBÁNYA KEZDTE MEG L MŰKÖDÉSÉT A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN 'A napokban helyezték üzembe a délnyugat-len gyelofszági bolesla,rézbányát A feltárási munkálatok három évvel ezelőtt indultak meg ezen a területen. Három esztendő alatt feléoüit az új 'T'< •Yff! iri bánya, szociális és kulturális in tezmények létesültek a bánya környékén. Ez á második rézbánya, arnelyet a hátéves terv keretében Arm hmm iSSSft**