Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-20 / 145. szám

VASÁRNAP, 1934. JÚNIUS « i í' dElmigybrorszag Készüli a zöldborsó konzerv A Sz ko a szo„szezonnyitó" sokszázezer kottnál több i teherautó fordul meg. Hozzák a zöldborsót. A meglelt ládák mázsára kerülnek, majd. a borsóhüvely elindul a gyártás szakaszain. Az üzemrészekben yszorgos munka folyik. Fehérköpenyes, zöld gumikötényes, s fehér] fejkendős asszonyok, lányok dolgoznak szorgalmasan. Fürge ujjaik Wálogaljak a borsószemeket. Bármerre nézünk, mindenütt csak botrsó, borsó. A gyártás az első i napon két, két és félezer üveg konzervvel indul. Azóta napról-napra emelkedik és már elérlek a napi 6—7 ezer üveget. De természetesen ezt az eredményt még tovább fokozzák. Ugyanakkor nagy gondot. fordítanak a minőség javítására is. Ezt a célt szolgálja a borsószemek) gondos válogatása és a kész konzervek szigorú ellenőrzése, A Fémipari Vállalat dolgozói átadták az Alkotmány tsz-nek a kijavított aratógépet Az udvarba érkező borsó először az elevátorhoz kerül, ahol Jeleníi Szilárd, Tóth István és Papp Lajos dolgozók a ládák tartalmát nagy etetőbe öntik. Az elevátor egymás mögött sorakozó dobozalakú ládikái önmaguktól telítődnek és viszik lel a borsót a fejtögépbe. Az üres hüvelyek ugyanakkor párhuzamos vonalban az elevátorral, de ellenkező menetirányban visszakerülnek elindulási helyükre, ahol ládákba összegyűjtik a tsz-ek szamára. amelyek silótakarmányt készítenek belőle a jószágoknak. Szombaton délfelé járt az idő, amikor a szegedi Alkotmány tsz-ben Szabó János befogta a lovakat és a tsz elnökével: hagy Sándorral és a növénytermelő brigád vezetőjével, Bálint Andrással elindult a Fémipari és Finommechanikai Vállalathoz. Egysze- i rű hétköznap volt, de mégis valami különös öröm volt a három tsztag arcán, ami)x>r befordultak kocsijukkal a szegedi vasipari üzem Bódog János-utcai udvarára. Jöttek, hogy átvegyék az ipari munkások által kijavított aratógépet. Ki, az udvarra is hallatszott a gépek moraja. S szétnéztek a tsz-tagok a vasipari üzem udvarán; vájjon hol van a gép, melyet nekik javítottak. S aztán meglátták. — Az lesz a mienk. az az. . — igy mondta az elnök és a másik két tsztag is. Nagyon rossz állapotban volt a gép, i amikor javításra behoz» ták az üzembe. S úgy , kijavították .— ahogy a f. tsz-tagok mondták — , szinte nem ismertek rá. < Valóban, olyan volt az aratógép, mintha új lenne. Minden szónál szebben hírül adta. hogy a „vasasok" segítik a mezőgazdaság dolgozóit. Majd elkövetkezett az átadás nagyszerű ideje. Az aratógépet a kocsi után akasztották. S pár percre a munkájuk mellől eljöttek a kék overálos. olajoskezű munkások, akik az aratógépet javították — a Hajáubrigád tagjai A brigádvezetőnek. aztán Gaál Eóbertnakt Márkus Imrének, Tőth Istvánnak, Dombegyház Péternek, Mészáras Józsefnek öröm volt az„ hogy tudtak segíteni <a tsz-nek. Pár pillanatra odaszaladt a géphez, a tsz-tagokhoz az a három tanuló: Virág István. Tornyosi Elemér és Kónya László is, akik szintén segédkeztek az aratógép megjavításában. Ott volt Józó Ferenc elvtárs is, az üzem párltitkára, aki szivén viselte az aratógép sorsát. Kovács János elvtárs. az üzem igazgatója is nagy gonddal vigyázta az Alkotmány tsz gépeinek megjavítását. Az aratógép is több nappal előbb készült cl, mint ahogy ígérték. Vaslemezből táblát is tettek az aratógépre. Azt írták rá: ..A munkásparaszt szövetség jegyében. Javította a Hajdubrigád". Az aratógépet Kovács János elvtárs, az üzem igazgatója adta át. A szövetkezeti tagok revében Nagy Sándor elvtárs, a tsz elnöke vette át. Kezetszorítottak. Az ipari munkások azt mondták: — Továbbra is követjük a párt útmutatását és rajta leszünk, hogy méginkább jobban segítsük a mezőgazdaság dolgozóit. Nagy Sándor elvtárs, a tsz tagjainak véleményét fejezte ki: — Ugy vigyázunk * gépre, mint a szemünk fényére. Megígérjük, hogy időben és veszteságmentesen végezzük el az aratást, hogy legyen jó kenyér meg kalács is. Lassan kifelé indultak oz üzem udvaráról a tsz-tagok az aratógéppel. Mosolyogva és magabiztosan ültek a kocsin. Vissza-vissza néztek és. integettek. Hű barátaik, hü szövetségeseik — az ipari munkások — viszont üdvözölték őket. (m, s.) B szegedi ipari munkások segítsége a falunak: Reuclbcliozzák a zsombói kultúrházat, ho»y újra betöltse hivatását A borsóval telt ivegekre sós levet intenek a szorgos sszonyi kezek, innen :ontosan lemérve a •írógépekhez kerülik, ahol az üvegcet, konzervdobozoaí légmentesen leárják, szigetelik. A lezárt konzerveket ezután a sterilizálóba rakják. ahol megfelelő hőfokra melegítik, majd a sterilizált konzerveket lehűtik és ellenőrzik a minőségét. Itt meglátják, melyek azok az üvegek amelyek nem felelnek meg az előírt követelményeknek. A szegedi ipari munkások már ec'dig is sokat teltek a faluért.. Segítették és segítik a gépállomások gépeinek javítását. A Szegedi Vasés Finommechanikai Vállalat dolgozói a szegedi Alkotmány tsz mezőgazdasági gépeit javítják. Az ipari munkások segítettek abban, hogy! Gyálaréten orvosi rendelő épüljön., Most a szegedi XI. számú Autójavító Vállalat dolgozói nyújtanak segítséget a zsombói parasztoknak azért, hogy rendben legyen a kultúrházuk, — folyhasson ott az élet. Ezzel kapcsolatban a következőket. írja az Autójavító Vállalat dolgozói nevében Sarnyai Vencel elvtárs, a vállalat igazgatója. A dolgozó nép élet- és kultúrszínvonala állandó növelésének feladatát hirdeti az új kormányprogramm. ennek jegyében tanácskozott a MDP III. kongresszusa — ennek a megvalósításáért dolgozik az egész magyar nép. Zsombó község hosszú időn keresztül azzal büszkélkedett, hogy szép kultúrházuk van, ahová kijár a szegedi Nemzeti Színház Tájszínháza, ahol mozielőadásokat is szoktak tartani. A kultúrházban megtartott előadások tanították a zsombói dclgozó parasztokat s egyben a munka ntán felüdülést is! jelentett számukra. „Két hónappal ezelőtt minden megszűnt" — mondják keserűen Zsombó község parasztjai. Az történt ugyanis, hogy a járási és megyei tanácstól megjelent egy bizottság s átvizsgálva a kultúrházat, veszélyesnek találta a bennelévő tartózkodást. Ezt a véleményt több helyen ki is írták az épület falára. Megkérdeztük a zsombói tanács elnökét, mi a kultúrház épületének hibája s mikor hozzák majd rendbe. A tanácselnök elvtárs azt válaszolta, hogy a javítása a felsőbb szervektől függ és az építő vállalattól. Zsombó dolgozó parasztjainak az a véleménye, hogy a kultúrházat lehetne használni. A dolgozó parasztok véleménye után tetőtől talpig átvizsgáltuk az épületet. A kultúrháznak 73 centiméter a falvastagsága és a fal nyugodtan kibírna akár egy emeletet is. A tetőszerkezet nincs elkorhadva, ott sincs hiba. A menyezet nádpallóból készült és kétségtelenül ráfér egy kis javítás. A tetőn törött cserepek vannak, amelyeket ki kell cserélni, mert kútékesek találhattak volna megoldást a hiányosságok megszüntetésére. A XI. számú Autójavító Vállalat — a mi vállalatunk — patronálja Zsombót. a falu dolgozó parasztjait. Mi a kultúrház rendbehozataláért dolgozni fogunk. Ezúton is felkérjük Szeged építőipari vállalalatait, csatlakozzanak kezdeményezésünkhöz, hogy minél előbb átadhassuk Zsombó dolgozó parasztjainak a rendbehozott kultúrházat. Járuljunk hozzá így is a kormányprogramm megvalósításához, Zsombó dolgozó parasztjai kulturális igényeinek kielégítéséhez. Eddig szól Sarnyai elvtárs levele. Nem kétséges hogy az ipari lönben beázik. A tűzfalnak egy ré-1 munkások — az Autójavító Vállaszét le kell szedni és újra felrakni. Az a véleményünk, hogy e nem is olyan nagy hibák miatt nem lehet a dolgozó parasztok kultúrházát hónapokig lezárni. Az illelat dolgozói — újabb kezdeményezése sikerrel jár. Nem sokára jelenthetjük majd: megkezdték * munkát a zsombói kultúrháznál az ipari dolgozók. | Két brigád versenye Már több mint két hete tart az Erőmű l-es számú nagykazánjának javítási munkálata. A munka elvégzését két szerelőbrigád végzi. Az egyik brigád Genzterensz Károly vezetésével a tápvíz előmelegítő berendezés alkatrészeinek leszerelésén, a másik brigád pedig a léghevítők kiszerelésén dolgozik. A két munkafolyamat nagy erőfeszítéseket követel meg a brigádok tagjaitól, mert annak ellenére, hogy már két hete nincs üzemben a 120. . i. ' i — A nyolcórai munkaidőt milyen munkásokra értil — Gyári és mezei napszámosokra. — Ai óriási méretű munkanélküliség enyhülését remélték a nyolcórás munkanap jelszavának valóraváltásától. — De hát, hogy képzeli ezt elt — Nagyon egyszerűen. Ott, ahol ma hal munkás dolgozik, akkor majd dolgozik tizenkettő. — Az elnök csodálkozott saját magán, hogy nem érti művelj ember létére, amit ezek a mániákus parasztok kigondollak. Erőltette az agyát, feszülten gondolkozott, rezegtette nagv orrán a csíptetőjét, de végül az egyik vállát megemelve, széttárta a két tenyerét. — Ezt nem ertem — vallotta be. — Nem érti, méltóságos uram? Akkor sajná'om elnök urat. É.n nagyon értem. — Kapás szánakozóan nézett a na-gy úrra, mint valami együgyű emberre. Harsány nevetés tört ki. Tamás, meg a többi vádlott különösen hahotázott, de a polgárok, a tollaskalapos hölgyek, meg az újságírók is kacagtak. Lám, a vádlott milyen 6Ímán figurázta ki a bírót. Lesajnálta. Ez a paraszt lesajnálta azt a magasrangú urat. A törvényszék elnöke, akit nemrég tüntettek ki a méltóságos címmel járó kúriai bírói ranggal, csöndre intette a hallgatóságot. Nyilvánvaló lett előtte, hogy megtörtént, ami eddigi praxisában sohasem: ez a vádlott szellemileg fölibe emelkedett. — Azt gondolja maga, hogy ez egyhamar érvényesülni fog? Azt nem kutatom. Minden embernek jan reménysége és azt igyekszik, elemi. A KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE nyolcórai munkaidőt a jelenlegi társadalomtól kérjük; a másik társadalomban a vagyon közös lesz. Bünitett az, hogy én ehhez a reményemhez ragaszkodom 1 Az elnöknek belefájdult a feje, annyira ostorozta saját ügyetlenségét. Nem talált jobb eszközt, amivel a tekintélyéin esett csorbát helyreköszörülje, vagy legalább a figyelmet saját felsüléséről elterelje, minthogy a szót átadja a vádlónak. Ezt az emberj hiába dorgálná meg, gondolta. S a feje is retten.öeu fájt. — Főügyész úrnak van kérdése! — Van. Mondja meg... — Bocsánat főügyész úr — vágott közbe az elnök, savanyúan és következetlenül, fölállva a helyéről. — Tekintettel a vádlott kimerültségére, tizenöt perc szünetet rendelek el. — Engem ne kíméljen, elnök úr, én bírom! — kiáltott föl mosolyogva Kapás, aki látta az elnök tehetetlenségét és még mindig sajnálkozva, szinte fejcsóválva szemlélgette. Megint jókiodvű nevetés a bíróság rovására. Egyik bíró, a bamba elnök irigye, lesütötte az areát és úgy nevetett. A közönség tolakodott, lökdösődött, nyomult a szárnyas ajtók felé és úgy zsivajgott, kacarászott, mint. hogyha a színházban egy jó operett első felvonása után gördült volna le a függöny. Hát jópofa... Még azt mondja, hogy ő bírja — csacsogta az éltes hölgy . DezeoJuj de ki kén ok. — Ilyen fifikus parasztot régen láttam — válaszolta a lovag és a homlokát ráncolta, — Végtelenül nagyravágyó do... F1 — Igen! Nagyravágyónak tartja? — Végtelenül nagyravágyó, de esze van. az bizonyos. Engem hosszant, hogy ennyire zséinbe hozta az elnököt. — Ugyan mennyire ítélik! váncsi vagyok A gyűlés ettől kezdve gyökeresen elütött a bírósági tárgyalások szokványos, komor ós nyomasztó menetétől. A hallgatóság számára a törvényszéki periekben főképp az az érdekes, bogy a bűnös hogyan tudja rászedni a bíróságot és az ügyész mennyire körmönfontan vallatja a vádlottat, s a tanúkat. Most mindenki az iigycszre volt kíváncsi. Vájjon ki győz* Az ügyé<sz-e, vagy Kapás! — Mondja meg nekem, János, maga nemzetközi szociáldemokrata! — kérdezte az ügyész a szünet után. — Igen — felelt Kapás röviden. Megütődött, hogy ez az úr csak Jánosnak szólítja őt a munkások vezérét, mintha a cselédje volna, — Tudja-e, mi az? Mondja cl őszintén, röviden: mit ért maga az alatt, hogy nem zetközi? — Testvériséget. A tereimben érdeklődő hallgatás feszült Ez valóban találó felelet voit. A közvád kép viselője egyelőre nem tudta visszaadni Kapásnak azt a szúrást, melye! az a szünet előtt a törvényszék elnökenek odanyomott. kazán mégis nagy benne a forróság és egy-egy alkatrész ki- vagy beszerelésénél alaposan megizzadnak az emberek. A munkát megnehezíti még az is, hogy a kiszerelésre váró léghevítő részeit 17 évvel ezelőtt szerelték össze és öszszekötő csavarjai azóta szinte ráégtek az anyákra. A nehéz körülmények ellenére is a brigádok jól megállják a helyüket és halad a munka. A két brigád tagjai egymással versenyeznek: melyikük: végzi el a kitűzött határidő előtt a reá bízott munkát. Ehónapi első dekáderedményeik is igen szépek. A tápvízszerelő brigád 123 százalékos átlagteljesítményt ért el, a léghevítő kiszerelő brigád pedig 126 százalékra teljesítette első dekádtervét. A verseny győztese tehát Tulok Ignác által vezetett léghevitő kiszerelő brigád. Ok lettek az elnök. A két brigád tagjai közül érdemes megemlíteni Majzlik Imre, Lázár József, Nyári Ernő, szakmunkásokat, akik élenjárói a két brigád között folyó versenynek. Misán György Példa mutáló munkát végez Makra Sándor, a mórahalm i gépállomás legfiatalabb traktorosa A mórahalmi gépállomás valamennyi dolgozója derekas munkát végez. Megyénkben a mórahalmi gépállomás már hosszú ideje őrzi elsőségét a megyei gépállomások versenyében. A mórahalmiak tavaszi tervüket csaknem 140 százalékra teljesítették. Most három gumlkerelrekre átszerelt MÁVAG traktorral segítik a növényápolásban a termelőszövetkezeteket. Az ásotthalmi Szabadságharcos tsz kukoricájából például már mintegy száz holdat gvomtalanítottak. Ott dolgozik a gépállomás legfiatalabb traktoroo : Makra Sándor, aki a Iraktornrnapon tiz társával együtt pénzjulaj(Folytatjuk.} mat kapott a jó munkáért,