Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-16 / 141. szám

OELMIGYIRORSZIG SZERDA. 1954. JŰNIUS 16. (Folyta1^ az első oldalról) ben mag kell akadályoznia újabb elfekvő készletek keletkezését Az állami költségvetés kiadásai között évről-évre fontosabb he­lyet foglalnak el a helyi tanácsok kiadásai. Míg a tanácsok megalaku­lása elö^t az önkormányzatok ki­adási előirányzata egy mil­liárd és háromszáz millió forint volt, addig a helyi tanácsok költ­ségvetése 1954-ben már hat mil­liárd és háromszáztizenhat millió Corintot tesz ki. A tanácsok gazdálkodásában fel­tárt hibák ós hiányosságok felszá­molása — folytatta — szükségessé teszi a tanácsok hatáskörének to­vábbi kiszélesítését, önállóságuk fokozását minden téren, így a költ­ségvetési gazdálkodás terén is. A tanácsok gazdálkodási jogkö­rének kiszélesítésével megnő a tanácsok felelőssége. Az 1954. évi költségvetés bevételi előirányzata Rátérek az 1954. évi költségvetés bevételi előirányzatának ismerteté­sére — folytatta Olt Károly. A Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetésének bevételei túl­nyomórészben a szocialista szek­torból származnak. A szocialista szektorból befolyó forgalmiadók, nyereség cs egyéb befizetések 37.8 milliárd /oviin tot, a szövetkezetek által fize­tendő szövetkezeti adó pedig egy milliárd és százmillió fo­rintot tesz ki. Elmondotta ezután, hogy a költ­ségvetési kiadások fedezetének legfőbb forrása az állami vállalatok akkumulációja, amely forgalmiadó és nyereeégbefizetés formájában a költségvetési bevételek 70 százalé­kát teszi ki. Az állami bevételek fő forrása — amint ezt a forgalmiadó és nye­reségbefizetés döntő súlya is mu­tatja — állami vállalataink terme­lő munkája. Növekvő bevételeket esak növekvő termelés — ezen be­lül a termelés gazdaságossága, a legmesszebbmenő takarékosság biz­jisíthat, A íőfigyelmet ezért a munka termelékenységének állandó nö­velésére, az önköltség csökkenté­sére, az anyaggal való messzeme­nő takarékosságra, a termékek, áru­eikkok minőségének emelésére kell fordítanunk. Az elmúlt év, sőt a jelen helyzet tapasztalatai is azt mutatják, hogy ezen a téren igen sok a tennivaló — mondotta. A szocializmus építésének új sza­kaszában döntő feladatunk azok­nak a tartalékoknak a feltárása es mozgósítása, amelyek az önköltség rendszeres csökkentésével elérhetők Az anyagtakarékosság fontosságá­ról is szólt. Az anyagtakarékosság terén elért akár egy százaléknyi eredmény több mint félmilliárd forinttal növelhetné a lakosság jö­vedelmét. Ezután a termelékeny­ség emelésének fontosságát hang­súlyozta. A munka termelékeny­sége a felszabadulás óta eltelt ki­lenc év alatt ugrásszerűen emel­kedett s a háború előtti színvo­nalat ma 70 százalékkal túlhaladja. A termelékenység azonban 1953­ban már nem emelkedett kielégítő mértékben s 1954. első negyedében a gyáriparban az előző év hasonló időszakához képest átmenetileg csökkent is, ugyanakkor az ipar számos ágában a kifizetett munka­bérek emelkednek. Fel kell venni a harcot a laza béral&pgazdálkodás, a különféle formában megnyilvánuló norma­csalások ellen. A legszélesebb körben tudatosí­tanunk kell, hogy további elő­rehaladásunknak, az életszín­vonal állandó emelésének dön­tő feltétele a termelés gazdasá­gosságának kérdése — hangsúlyozta Olt Károly s hoz­zátette; Az önköltség kedvezőtlen alaku­lásának egyik fontos oka, hogy nem érvényesíthettük megfelelően vállalatainknál az önálló elszámo­lás követelményeit, Az igazgatók és főmérnökök, a főkönyvelőkkel együtt — folytatta — nem vizsgálják a termelés gaz­daságosságát, nem merik megta­gajdni, vagy csökkenteni a jogosu­latlan prémium igényeket, nem elemzik megfelelően a mérlegbe­számolók adatait s a beszámolók­ban feltárt hibákért, lazaságokért nem vonják felelősségre a hibák elkövetőt. / A vállalaton belüli operatív és folyamatos ellenőrzést az igazgatók mindennapi munkájának szerves részévé, fő kötelességévé kell tenni. Az állami költségvetés fontos ré­szét képezik a lakosságtól szár­mazó adóbevételek — folytatta be­szédét Olt Károly. — Az 1954. évi költségvetésben a lakosságtól be­folyó adóbevételek 3.696 millió fo­rinttal szerepelnek és & költségve­tés összbevételeinek csupán 8 száza­lékát teszik ki. A folyó évi költ­ségvetésben az általános jövedelmi adóbevételt az 1953. évben 15 szá­zalékkal csökkentett adó összegé­ben irányoztuk el. Ez a csökken­tés elsősorban a mezőgadasági la­kosságot érinti. A költségvetésben előirányzott adók azonban csak akkor segíthe­tik elő a kormányprogramm végre­hajtását, a dolgozó nép életszínvo­nalának állandó és gyorsütemű nö­vekedését, ha azok hiánytalanul és időben be is folynak. A dolgozó nép anyagi jólétének emelkedésé­hez elválaszthatatlanul hozzátarto­zik az állampolgári fegyelem meg­szilárdítása. A jelentős kedvezmé­nyek ellenére — hangsúlyozta Olt Károly — az első negyedévben a mezőgazdasági lakosság 170 millió forinttal maradt adósa az állam­nak, jóllehet pénzbevételei kedve­zően alakultak. Mulasztás terheli ebben elsősorban a pénzügyminisz­tériumot, de a tanácsi pénzügyi szerveket és magukat a tanácsokat is. Mind a pénzügyi szerveknek, mind pedig az adózóknak világo­san látniok kell, hogy csak az állampolgári kötelességek pontos és hiánytalan teljesítése biztosít­hatja a kormányprogramm célki­tűzéseinek megvalósítását. A pénzügyminisztérium az adóz­tatás és az adóbeszedés terén mu­tatkozó hiányosságok kiküszöbölé­sére már eddig is több gyakorlati intézkedést tett és egyik legfonto­sabb feladata az állampolgári fe­gyelemnek megszilárdítása és az adófizetési készségnek a megjaví­tása. Az adóterhelések felülvizsgá­lata, az adóztatás mérve ellen irá­nyuló panaszok gyors megvizsgá­lása, az előforduló méltánytalansá­gok megszüntetése és a községi adónyilvántartás megszervezése le­hetőséget nyújt arra, hogy megszi­lárdítsa az adózókban a pénzügyi szervek munkája iránti bizalmat. A takarékosságot messzemenőleg érvényesíteni kell az igazgatási kiadások területén is — mondotta ezután. — Erre igen nagy lehető­ségeink vannak. Államigazgatási szerveink mun­kájában ma még széles körben fel­lelhető a feladatkörök túlzott köz­pontosítása, az egyes szervek kö­zötti párhuzamos ügyintézés, az ér­demi munkát akadályozó öncélú, bürokratikus tevékenység. A fel­adatkörök jórészének decentralizá­lásával, az irányítás és végrehajtás közé iktatott felesleges és párhuza­mos szervek megszüntetésével, a funkcionalizmus kiküszöbölésével, a formális és bürokratikus tevé­kenység felszámolásával, az állam­igazgatás munkájának egyszerűsí­tésével el kell érnünk azt, hogy az államapparátus közelebb kerüljön a dolgozókhoz, munkája minőségileg megjavuljon, hogy feladatait job­ban. gyorsabban végezze el. Feladataink a takarékosság fokozása terén Ahhoz, hogy a takarékosságot az eddiginél sokkal eredményesebben alkalmazzuk — folytatta — a pénzügyminisztérium és a bankok dolgozóinak fokozniok kell aktivi­tásukat és a forinttal történő ellen­őrzés eszközét a termelékenység emeléséért, az önköltség csökken­téséért, a szigorú takarékosságnak minden területen való érvényesí­téséért folyó harc éles fegyverévé kell fejleszteniük. Szólni kívánok még néhány szót az egyiáni takarékosságról. Az egyé­ni takarékosság a mult év júniusa óta igen szépem fejlődött. Örven­detes, hogy a takarékosság egyre inkább gyökeret ver a falun is. A bácsmegyei Vaskút község­nek az ország valamennyi köz­ségéhez „Ahány ház, annyi be­tétkönyv" jelszóval intézett versenyfelhívásához eddig több, mint kétezer község csatlako­zott. Á szépen fejlődő városi betétek mellett, a falusi betétek az utóbbi tíz hónap alatt megkétszereződtek. A Magyar Népköztársaság 1954. évi költségvetése a szocializmus építése új szakaszának első költ­ségvetése. Kiadási előirányzatai szolgálatában állnak a nagy célkL tűzésnek, amely a szocializmus alapjainak építését szorosan ösz­szekapcsolja a dolgozó nép élet­színvonalának állandó emelésé­vel. Ahhoz, hogy e célokat megva­lósíthassuk, költségvetésünk be­vételeit úgy kell előirányoznunk, hogy takarékos beosztással egy­részt előrehaladásunk kulcskérdé­sét képező mezőgazdasági fejlesz­tési feladatainkat, másrészt az életszínvonal emelkedését biztosító egyre több árucikket adjunk dol­gozó népünknek. E kettős feladat sikeres meg­valósítása legfontosabb része a kormány programmjának. A kormányprogramm eddigi si­keres végrehajtása azáltal vált le. hetővé —, fejezte be szavait —, hogy ezt a programmot egész dol­gozó népünk magáénak vallotta és vállalta végrehajtását. Ezért min­den eddiginél határozottabban le­het és kell támaszkodnunk né­pünkre, népünk közös erőfeszítés sére. Olt Károly beszédét a képviselők hosszantartó tapssal fogadták. Az országgyűlés keddi ülése ez­zel végetért. Az ülésszak munká­ját szerdán délelőtt 10 órakor foly­tatja. A szerdai hatórás ülés napirendjén az 1954. évi állami költ­ségvetés tárgyalása szerepel. Az or­szággyűlés a költségvetés általá nos és tárcánkénti vitáját együtte­sen folytatja és ezzel együtt tár­gyalja az 1953. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést is. Az ülést Rónai Sándor elnök zár­ta be. A minisztertanács határozata az erdőgazdasági termelés fejlesztéséről A minisztertanács határozatot ho­zott az erdőgazdasági termelés fej­lesztéséhez szükséges intézkedések­ről. A határozat megállapítja, hogy a kormányprogramm, valamint a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megva­lósításában nagy szerep vár az erdőgazdaságokra is. Az ország meglévő erdei fa termelésének nö­velésével, új erdőtelepítésekkel és fásításokkal biztosítani kell na­gyobb mennyiségű, jobbminőségű és olcsóbb fa, valamint egyéb erdei termékek termelését a lakosság és a népgazdaság számára. E célkitűzés megvalósítása ér­dekében a minisztertanács felhívja a helyi tanácsok végrehajtóbizott­ságaif és az erdőgazdaságokat: fej­lesszék tömegmozgalommá a fási­tást. A' mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területek, közlekedési utak, öntözőcsatornák, patakok mentének fásításával, mező- és le­gelővédő erdősávok telepítésével és a községek fásításának kiter­jesztésével elő kell segíteni, hogy az ország erdőben szegény vidé­kein helyi faanyag-termelő bázist létesíthessenek. A fásításokhoz és új erdők tele­pítéséhez az erdőgazdaságok első­sorban gyorsan növő értékes fa­fajokból (akác és neanesnyárfélék, dió, szelídgesztenye ős különböző gyümölcsfák) megfelelő mennyi­ségű, jóminőségü facsemetét tar­toznak termelni. A szőlő- és gyümölcstermelő vidékeken a szőlőkaró terme­lés érdekében elő kell segíteni az elkülönített akácültetvények létrehozását. A bányák köze­lében fekvő, arra alkalmas te­rületeken bánya-fa termelés cél­iából ipari akácosokat kell te­lepíteni. A kitermelésre kerülő fa meny­nyiségének növelése és minőségé­nek fokozása érdekében az erdő­gazdaságoknak szakszerűen es rendszeresen kell gondozniok az erdőket A nehéztesti munka kiküszöbölé­se, a termelékenység emelése ér­dekében, figyelembevéve az erdő­művelés sajátos érdekeit, a határo­zat elrendeli az erdőgazdasági muns kák nagyfokú gépesítését. Emel­lett biztosítja a határozat egységes típusú, jóminőségü kéziszerszámok gyártását is az erdőgazdaságok dolgozói számára. Rámutat a határozat az erdő­gazdasági szakemberek fokozott megbecsülésének és szociális hely­zetük megjavításának szükségessé, gére. Az Erdészeti Főigazgatóság fel­adatává teszi, hogy az erdőgaz­dasági szakembereket hosszú éveken keresztül lehetőleg ugyanabban az erdőgazdaság­ban foglalkoztassák. Az állandó szakmunkások részére a határozat az erdészetekben szol­gálati lakás, kert, illetményföld, állattartás és tűzifa biztosítását rendeli el. Ezeken az intézkedéseken keresz­tül a minisztertanács határozata megteremti az erdőgazdasági ter melós fellendítésének alapját és elősegíti a kormányprogramm és a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtását. Dorozsmán soha nem művelték olyan szorgalommal a földet, mint most Minden olyan szép a dorozsmai határban is, hogy öröm az ember szemének látni. A dolgozó parasz­tok kapálják a kukoricát, töltögetik a burgonyát. Az őszi kalászosok, különösen a fejtrágyázottak — nagyon szépek. Ez is mutatja, hogy a fejtrágyázott gabona megadja bőven a műtrágya árát. A búzatáblákból szinte kivá­lik, melyiktől nem sajnálta gazdája a műtrágyát. Dorozsmán soha ilyen szorgalom-' mai nem művelték a földet, mint most, Nagy Ferenc levelező Június 15-étői július I5-ig: „Papírgyűjtő hónap" — a minisztertanács határozata A minisztertanács határozatot hozott arról, hogy 1954 június 15­től július 15-ig „Papírgyűjtő hó­napot" kell szervezni. A papírgyűj­tő hónap megszervezésével a mi­nisztertanács a könnyűipari mi­nisztert bízta meg. A minisztertanács felkérte a DISZ-t, a szakszervezeteket és az MNDSZ-t, hogy szervezeteik és aktíváik mozgosításáv&l Segítsék elő a papírgyűjtés sikerét, Számos sikertelen kísérlet után isten segítségéijel mégis megalakl-i tották az új francia kormányt. Megszűnt a több mint egy hónapja tartó válság. Amint a miniszter belépett új dolgozószobájába, levetette fehér kesztyűit és elegáns mozdulattal dobta a szolgának. — Nos, itt vagyok » szólt ba­rátságosan. —. Jónapot, excellenciás uram — válaszolta az egyenruhás öreg szol­ga. —- Üdvözlöm önt itthon. A miniszter arcán barátságos mo­soly jelent meg: -r, Itthon üdvözöl? Nagyon ked­ves. Látszik, hogy a francia er­kölcsök nem hanyatlanak. Kényelmesen helyetfoglalt az íróasztal mögött a hatalmas karos­székben és bíráló tekintetét végig­járatta a szobán. —* Méltóztatott már villásregge­lizni? kérdezte a miniszteri szolga. — Nem. Ragyogó, hogy eszembe juttatta. A sok gondtól megfeled­keztem volna róla. Hozzon ne­kem ;;: —• ::: egy negyed Chateau—Cor­mange Deux 1914-et és két szend­vicset szardiniával meg sonkával, — folytatta a megkezdett monda­tott a szolga. — Honnan tudja? —r meredt rá a miniszter. —- Itthon üdvözöltem miniszter urat — hajolt meg a szolga —, inert már méltóztatott itt lenni. — Valóban! = csodálkozott a így francia minisxéeb keseevei miniszter. sm Persze, persze, annyi volt a kormányválság, hogy már jó magam sem ismerem ki magam a bársonyszékek között. Újra körülnézett a szobában, hogy felelevenítse emlékeit.sA sa­rokban vízzel telt üvegkádat fe­dezett fel, kaviccsal, homokkal és néhány hallal. A miniszter meg­örült: —• Akvárium! Persze, hogy vol­tam már itt. Erre különösen em­lékszem. Állandóan kérdezgettem a kollégákat a különböző kormá­nyokban, melyiknek van ilyen nagy akváriuma. Most végre meg­találtam. Maga pedig:maga pe­dig-.-.-. r— Jacques, miniszter úr. — Persze, ide hallgassan, Ju­les.:-. r— Jacques, kegyelmes uram! — Igen, igen; Jacquesot mon­dott; én meg Julesre gondoltam, a közlekedésügyi minisztérium szol­gájára, ott is voltam már vagy két­szer. Látja, ilyen a mi életünk: egyszer ide, egyszer oda. A miniszter szeme ismét szere­tettel pihent meg az akváriumon. Aztán újra Jacqueshez fordult: r- Mikor voltam itt utoljára? — 1949 nyarán, excellenciás uram, teljes száz napon keresztül. Ekkor volt excellenciád leghosz­szabb ideig nálunk. Irta . PAVEL ROBOVT — Magyarázzon meg nekem va­lamit. Hogy lehet az, hogy a szoba még ma is ugyanúgy van beren­dezve, mint akkor? Nem hiszem, hogy a kollégáimnak velem azonos izlése lenne. Az öreg szolga meghajolt. — A miniszter uraknak termé­szetesen a legkülönbözőbb ízlése van, de mi már erre berendezked­tünk ... — Hogy-hogy berendezkedtek, kedves Jacques? — Külön osztályunk van, excel­lenciás uram . és külön vaktá­runk. így például Laffinett minisz­ter úr számára rendszerint holland művészek képeit akasztjuk fel, míg Andes-Do yot miniszter úr, mint radikális a modern irányzatú művészetet részesíti előnyben. Az MRP urai számára szentképekkel díszítjük a szobát, ezeket különbö­zőképpen egészítjük ki; így például de Castillac úr megkívánja, hogy az íróasztalán hatalmas album fe­küdjön Rita Hayworth fényképei­vel, Latuel abbé számára pedig a Notre-Dame székesegyház formá­jára kifaragott kis bárszekrényt készítjük be. Egyes miniszter urak számára angol büfférői és tol­mácsról gondoskodunk, — egyesek­nek közülük, mint ismeretes, ne­hézségei vannak a francia nyelv­vel. A szocialista urak pedig rend­szerint Trockij úr portréját kíván­ják látni. A miniszter álmélkodott. — Most már kezdem érteni, miért találok jóformán minden dolgozószobában akváriumot. De hogyan tudják ezt időben beren­dezni? Hiszen a kormányt csak tegnap hagyták jóvá. Jacques diszkréten mosolygott: — Ez igen egyszerű, excellenciás uram. A dolgozószobát már akkor kezdjük berendezni, amikor a mi­niszterelnök a kormánylistával a parlamentbe indul. — Kiváló! — lelkesedett a mi­niszter. De a következő pillanatban összehúzta szemöldökét. Mondja, Jacques. Es mi történik, ha a parlament nem hagyja jóvá a kormányt? A szolga meghajolt. — Ez már a mi kockázatunk, ex­cellenciás uram. Ezúttal ötször ren­deztük át a dolgozószobát. Párizs felszabadulása óta most rendeztük át ötvenkettedszer., — Ilyen az élet! — sóhajtott a miniszter. — Es a „l'Humanité" azt meri állítani, hogy Franciaország­ban egyetlen új kormány sem hoz­hat változást. Na jól van Jacques, kezdjünk munkához. Legejfször természetesen hozza a villásregge­lit. — Parancsára hajolt meg a szolga, majd halk léptekkel kivo­nult. A miniszter még körül sem nézett rendesen, amikor Jacques ismét belépett. —; A különleges osztály vezetője van itt — szólalt meg bátortala­nul. — Beszélni szeretne excellen­ciáddal. •— Dobja ki •— legyintett a mi­niszter. — Vagy egyszerűen vár­jon. Magyarázza meg neki," hogy éppen átveszem az ügyeket és vil­lásreggeli után bocsássa be. Jacques zavartan állt az ajtó­nál. — Excellenciás uram, az osztály­vezető úr azt állítja, hogy a parla­ment elutasította a költségvetést. A kormány megbukott. -.: Az ajtó csattanva nyílt ki, lep­kegyüjteménnyel zsúfolt szekré­nyeket és kitömött denevéreket ci­pelő szállítómunkások rontottak a szobába, ugyanis új minisztert vár­tak — o „Vissza a természethez" párt tagját. Megragadták az akvá­riumot és vizet, homokot és hala­kat kilötyögtetve siettek vele a ráktárba. — Megfordult a kerék, — állt fel asztala mellől a miniszter. — Kár, hogy ki sem tudtuk beszél­getni magunkat, Jacques. Nem baj. majd pótoljuk, ha legközelebb ta­lálkozunk. Az akváriumra ügyel­jenek! Viszontlátásra, barátom! (Rövidített fordítás)

Next

/
Oldalképek
Tartalom