Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-12 / 138. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK f \ i A Felszabadulás fsz növénytermelő brigádjának vezetője AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM. 138. SZAM SZOMBAT, 1954 JÜNIUS 12. ARA: 50 FILLÉR Nem pihenhetünk versenyeredményeink hahérjain Pártunk III. kongresszusán hatalmas erővel mutatkozott meg az akarat, a célok egysége. A kongresszust kövelő napok eseményei, a munkások, a dolgozó parasztok tettei bizonyítják: a végrehajtás egysége is erősödik. A dolgozó nép céljait, törekvéseit, vágyait gyűjtötte össze a párt és a kongresszuson egységes programmá, tervvé kovácsolta össze. Kijelölte a célt és az irányt a kongreszszus. „Az út szabad, a cél világos! Rajtunk a sor, hogy amit elhatároztunk, tettekre is váltsuk!" — mondotta kongresszusi zárószavában Rákosi Mátyás elvtárs. A kongresszus által megjelölt úton, a párt által megszabott feladatok elvégzésének útján akarnak és haladnak Szeged és a 6zegedi járás dolgozói is. Kommunisták és pártonkívüliek, vezetők és egyszerű dolgozók tétovázás nélkül kezdtek a legsürgősebb feladatok megvalósításához, a kongresszus által feltárt hiányosságok megszüntetéséhez. Nem kétséges, hogy feladatainkat csak akkor tudjuk megoldani, a hiányosságokat csak úgy tudjuk megszüntetni iparban, mezőgazdaságban, a szervező és termelő munka terén egyaránt, ha még szélesebben bontakozik ki a tömegek kezdeményező készsége és alkotó ereje, ha még eredményesebben sajátítjuk el a szocialista munka módszereit, ha Szeged és a szegedi járás dolgozói ls tovább hacolnak a fegyelmezettebb, takarékosabb, tervszerűbb termelésért — röviden: ha új sikereket érünk el a szocialista munkaversenyben a kongresszust követő hetekben, hónapokban is. Büszkén tekintünk vissza a kongresszusi versenyre, amely megsokszorozta az üzemi munkások, termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok erejét, amely során megsokszorozódott a szocialista munkaversenyben résztvevők száma. Míg az elmúlt év utolsó negyedében Szegeden az ipari dolgozók 75.3 százaléka vett részt a munkaversenyben, addig az 1954. első negyedében 82— 84 százalék, de nem ritka volt az olyan eset, hogy a kongresszusi műszak idejéig egyes üzemekben a dolgozók 90—95 százaléka kapcsolódott a versenybe. Ezek közül elsősorban a XI. Autójavító Vállalat, a hűtőipar, a Gőzfűrész dolgozóit említhetjük. Fő célkitűzéseik a mennyiség mellett a minőség javítását, a selejt és az önköltségcsökkentést és az anyagtakarékosságot is fontos feladatuknak tartották. A sikeres kongresszusi versenyt hirdetik még ma is a munkatermek falain, a szövőgépeken, az esztergagépeken látható színes kongresszusi emléklapok. Tintával, ceruzával, melyikre hogyan írták rá hónapokkal ezelőtt a felajánlást és most még egy szó került az emléklapokra: „teljesítette". Aki ezeket olvassa, elismeréssel gondol az üzemi munkásokra, a pártszervezetre, az üb-re, vállalatvezetőségre. Könnyű lehet ilyen üzemben dolgozni, ahol a munkások egészséges, nemes kezdeményezése ilyen szép teljesítményekkel zárult. Az örömbe azonban üröm is vegyül. A szép emléklapok a felejthetetlen kongresszusi versenyre emlékeztetnek, de az azt követő napok eredményeiről már igen kevés üzemben olvashatunk csak. A kongresszus által megszabott feladatokat csak akkor tudjuk teljesíteni, ha azokat az eredményeket megtartjuk, sőt tovább fokozzuk, amelyeket a nagy versenyben elértünk. Csak akkor tudunk eléget tenni nagy célkitűzéseink megvalósításának munkájában, ha most a kongresszus után a hétköznapi munkában is azzal a lendülettel dolgozunk, amellyel az ünnepre készültünk. A kongresszusi verseny minden iparágban, sőt minden egyes üzemben, műhelyben, termelőszövetkezetben, sok fontos új tapasztalatot hozott felszínre: a versenyszervezés, az agitáció, a versenynyilvánosság terén, amelyeket el kell terjeszteni: vagy pedig hibákat, amelyeket ezután kell leküzdeni. Az újabb siker fontos feltétele, hogy mindenütt gondosan tanulmányozzák ezeket a tapasztalatokat és felhasználják a további munka során. A kongresszusi műszak újra bebizonyította, hogy a dolgozók vállalásainak naponkénti értékelése hatalmas erőt képvisel a munka lendületének továbbvitelében. Ha újabb sikereket akarunk elérni a versenyben, akkor ébren keli tartanunk ezt a versenyszellemet. Ehhez pedig az kell, hogy ne essen vissza a verseny értékelésének, az eredmények nyilvánossagrahozatalának fontos munkája. Nem lehet igazán verseny a verseny, ha a dolgozó nem tudja: hol tartanak versenytársai. A szocialista munkaverseny eredményeinek rendszeres összesítése nélkül, a verseny nyilvánossága nélkül a dolgozók bekötött szemmel, vakon futnak valamilyen cél felé. Ndm tudják hol jár a másik üzem, brigád vagy éppen versenytársuk, nem tudják mikor kell erősíteni. Nincs lélek, nincs izgalom benne. A kongresszusi műszak idejében tudjuk, milyen jóleső érzés volt egy-egy munkásnak, brigádnak átüzennie a másiknak, ha szép eredményt értek el és várni a választ. Elmondhatjuk, hogy ez az igazi verseny, a bekötött szemmel való versenyzést pedig alig mondhatjuk versenynek. Es minek a hatalmas tábla a kapu mellett, a munkatermekben, miért vannak a faliújságok, a versenyhíradók, ha nem kiáltják napról napra hirré, kik hol tartanak, miiyen eredményeket értek el. Akkor lesz életerős, eleven és lankadatlan üzelmeink, termelőszövetkezeteink versenye, ha minden fontosabb esemény, minden fontos kezdeményezés azonnal visszhangra talál a versenytáblákon, a faliújságokon, az úgynevezett „villí'<mok"-on, amelyek oly nagy számban függenek a műhelyekben, a gyár területén, a kultúrtermekben és magában a városban és falvakban is. Élesen emlékezetünkben élnek Szegeden a Széchenyitéri sétányon, a mozik várótermében elhelyezett színes, szemléltető táblák számai, a nagy százalékot teljesítők arcképei. Sajnos elárvultak az utcai újságok, a faliújságok, a szemléltető táblák jórésze. Szinte egyik napról a másik napra gazdátlan maradt a versenynyilvánosság, a verseny egyik legfontosabb előrelendítő ereje. Nem általános ez, hisz van olyan üzemünk, mint a Szegedi Kenderfonógyár, ahol csütörtökön és pénteken is újabb szemléltető táblákat, ötletesebb feliratokat helyeztek el, amelyek hirdetik a gyár osztályai közötti verseny állását, hogy kik érték el a sztahánovista szintet, kik kaptak újabb oklevelet. Kövessék Szeged üzemei városunk legnagyobb üzemének példáját, ne halványuljon el, hanem újabb élénk színekkel tolmácsolja a versenynyilvánosság a verseny mindennapi eredményeit. Hasznosítsák jól a kongresszusi verseny tapasztalatait, hogy necsak megtarthassuk, hanem túl is szárnyalhassuk eddigi eredményeinket. A pártszervezetek, a szakszervezetek munkáján múlik, 'mennyire sikerül mozgósítani a tömegeket a verseny folytatására és fokozására. Az ő felvilágosító munkájuktól függ megérti-e minden dolgozó: nem pihenhetünk meg nagy versenyeredményeink babérjain. I MAI SZAMUNKBÓL: A mórahalmi gépállomás dolgozói a falu népével együtt tartják a „traktorosnapot" Neve Mészáros Veszter és a szegedi Felszabadulás termelőszövetkezet növénytermelő brigádjának vezetője. Tudni akarod, hogy milyen emberi A legelsők között kint van a földön, s utolsók között indul hazafelé. Alapító tagnak számít. Azok közül való, akik fáradtságot, s ha a szükség úgy hozza, áldozatot sem kímélve dolgoznak a magasabb terméseredményekért — az egyre több jövedelemért. Érti a földdel való bánást, vagy ahogy az itteni emberek mondják: „tud a föld nyelvén beszélni ..." Határozott ember, de cseppet sem mogorva. El-eltréfálkozik, s jókat is nevet, amikor annak az ideje van. Munkája után szeretik és becsülik a szövetkezet- földjét, ben. Most irányítja a növényápoléis munkáját és kerékpárjával napjábc.n többször végigjárja a közös, szép gazdasúg Foglalkozik : az egyes emberek kér I segít elin- • déseivcl, tézésükben, ö és az ' egész tsz tagsága I magabiztosan végzi '. teendőit. i I A pártkongresszus határozatainak megvalósításáért Egy sztahánovista parti példamutatása az önköltség csökkentésében, a termelékenység növelésében az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál Február tizenötödike volt. Az újszegedi ligetet akkor még fehér hótakaró borította és sűrű pelyhekben hullott a hó. Ezen a napon tartotta vezetőségválasztó taggyűlését az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat pártszervezete. A beszámoló elhangzása után a sorok közül Maróti Sándorné szövőnő keze emelkedett fel. Szót kért, A szernek mind ráfigyeltek. Marótiné elvtársnő a X-es parti dolgozói nevében vállalta, hogy a pártkongresszus befejezéséig munkájukat az űj sztahánovista szintre emelik. Megfogadták, hogy termelési átlagukat 128 százalékra teljesítik, a gép hatásfokát 58 százalékra kihasználják és 97 százalékos I. osztályú árut készítenek. A X-es parti szövői vállalásának megvalósítása nein volt könnyű feladat. Marótiné elvtársnő határozott hangú felszólalása pedig azt éreztette, hogy adott szavukat majd be is váltják. Multak a hetek. A X-es parti munkáját jelző grafikon szépen haladt felfelé. A szövődé tervteljesítése is egyre magasabb lett. Naponta már 22—23 millióra is felszökött a vetések száma. Napi vetésnormájuk 20 millió körül mozog. A februárban megtartott vezetőségválasztó taggyűlésen vállalt feltételek teljesítését is siker koronázta. Termelési átlagát a X-es parti 2 százalékkal túlteljesítette, a minőség 98.5, a géphatásfok 65.1 százalékra emelkedett. A X-es parti dolgozói megálltak helyüket. Az új sztahánovista szintet három hónapig tartották, söt meghaladták. A kongresszusi műszak értékelésekor partijuk három legjobb dolgozója sztahánovista okilevelet nyert. Köztük Bodó Pálné is, aki örömmel vitte haza az új oklevelet. Odahelyezte a korábbi sztahánovista oklevele és jelvénye mellé. Ezzel bővült az az „oklevél sor", amelyet eddigi jó munkájáért kapott. A kongresszusi műszak alatt a termelés pártellenőrzése is kifogástalan volt, de most sem adják alább. Hangyán Károly csoportvezető — az alapszervezet termelési felelőse — naponta figyelemmel kíséri a parti munkáját. Balogh elvtárs, az osztályvezető pedig azóta is a pártvezetőségnek beszámol a termelés állásáról. A X-es parti jó munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogv a szövődé birtokába került ,.A kongresszusi versenyben legjobb eredményt elért üzemrész zászlója". A piros selyemzászlót üvegszekrényben őrzik, s nem kis büszkeséggel tekintenek rá, ha arra járnak. A X-es parti nem állt meg az eredmények elérésével. A kongresszusi versenyből győztesen kerültek ki és az eredményeket továbbra is tartan sőt fokozni akarják. A szövődé „önköltségcsökkentési versenyre" hívta a vállalat összes üzemrészét. Ezt a versenyt a III. negyedév végén értékelik, amikor a legjobb üzemrész célprémiumban részesül. A versenyt kezdeményezők ez alkalommal is szeretnének győztesként szerepelni. Éppen ezért fokozottabb gondot fordítanak a segédanyaggal, a nyersanyaggal és az üzemanyaggal való takarékosságra. A szövődé az eddigi eredmények szerint ebben a versenyben ezer vetésként már 3 fillér megtakarítást ért el. — Három fillér nem nagy pénz — gondolják sokan. Mégis nagy megtakarítást jelent, mert a szövődé naponta 23 millió vetést ér el. A három fillérekből is naponta 690 forint, egy hét alatt pedig 4 ezer 140 forint szaporodik-fel. A szövődé kezdeményezése 6zép eredményekhez vezet. A június 8-án megtartott termelési értekezleten Tóth István és Szabó Mihály művezetők adminisztrációs segítséget kértek az önköltségcsökkentési verseny állásának elbírálásához, hogy lássák: a X-es partira elszámolt költségek mikből tevődnek össze, hogy lehetne azt még csökkenteni? Amíg a X-es partit ilyen gondolatok foglalkoztatják, addig az üzemrészben néhány dolgozó keveset törődik az önköltségcsökkentési versennyel. Azt lehetne hinni, hogy egy rövid fonaldarab nem jelent semimit. A valóságban azonban a szövődében a vetélő-csere alkalmával hatalmas megtakarításra tehetnének szert. A vetélőcserekor a kívülmaradó fonal megengedett hessza tíz centiméter lehet. Van azonban sok olyan dolgozó, aki egy, söt másfél méter hosszú fonalat is kihúz, amely azután kárbavész. Az ilyen „hulladék'' fonalak csomójával gombolyagokban találhatók az üzem udvarán, bármerre járunk. A legkisebb, egy centiméter nagyságú fonalnak is komoly jelentősége van az üzemben. Éppen ezért nem engedhető meg az, hogy a vetélőcserénél tíz centiméternél hosszabb fonal essen le. A X-es parti példát mutat ebben is minden partinak. Használják fel ezt és érezzék kötelességüknek az anyaggal való takarékosságot. A termelékenység az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál mindig a nyári hónapokban esik viszsza. A nagy hőség beálltával a száraz, meleg levegőtől a szálszakadás sűrűbben jelentkezik. A jelenlegi időjárás kedvező a kenderszakmában, a szövésnél, de kedvezőtlen a szárításnál. Ezt legjobban érzi a szomszédos Délrost. Nem szívesen fogadják az esős időt a parasztok sem, mert — amint mondják — a kender termelésénél gátló tényezőként szerepel. Nem is bánnák, ha megszűnne az esőzés. A páratartalom biztosítására jól beválik a „vízfüggöny", amely a szabadonhagyott ajtónyílások fölé van szerelve. A sok-sok fénylő vízsugár mint egy csipkefüggöny hull alá az ajtóknál és a légáramlás következtében vegyül össze a szövődé száraz levegőjével; így telíti meg azt nedvességgel. Sokat jelentenek ezek a vízfüggönyök. Frissítik, párateltté teszik a levegőt, védik a szövődé dolgozóinak egészségét, fokozzák munkakedvüket, hogy a pártkongreszszus határozatainak szellemében hasznos munkával a X-es partihoz hasonló sikereket érhessenek el. Kiss Mária Átadták a Csongrádmegyei Pártbizottság versenyzászlaját a Szegedi Cipőipari KSZ-nek Pénteken délután ünnepélyes keretek között nyújtotta át a Magyar Dolgozók Pártja Csongrúdmegyci Bizottsága kongresszusi versenyzászlaját Szabados István elvtárs, a Csongrádmegyei párt-végrehajtó bizottság ipari osztályának munkatársa az „Április 4." I. Szegedi Cipőipari KSZ dolgozóinak, a Rókus II. pártszervezet nagytermében. Az ünnepélyt a Szegedi Szövetkezeti Bizottság kórusának éneke nyitotta meg, majd miután az elnökség, melybon helyet foglaltak a megyei és városi párt-végrehajtóbizottsápr képviselői, a megyei KISZÖV elnöke, a szövetkezet kiváló dolgozói, elhelyezkedett az elnöki asztal mellett, Krajkó András, a Cipőipari KSZ elnöke számolt be az első negyedév munkájáról, a kongresszusi versenyben elért szép eredményekről. Beszámolójában rámutatott arra, hogy a szövetkezet adós maradt az első negyedévi terv teljesítésben, ezért azt ajánlotta fel, hogy lemaradását fin megszűnt. Minden dolgozó egyaránt kivette a részét a versenyhői, s a megye 84 kisipari szövetkezete közül a Csongrád megyei párt-végrehajtóbizottság a szegedi cipőipari szövetkezetnek ítélte a kongresszusi versenyzászlót. Krajkó elvtárs hangsúlyozta, hogy méltók akarnak lenni a szövetkezet dolgozói a párt kitüntető bizalmára, melynek zálogaként ott lesz őzen túl a zászló is. Elengedhetetlenül szükséges — mondotta Krajkó elvtárs —, hogy jobb munkát végezzünk az eddiginél. Nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, ha meg akarjuk valósítani a mi munk, területünkön a kongresszus cclkitűzíéseit. Ezután Szabados István elvtárs üdvözlő szavak kíséretében nyújtotta át Krajkó ' András elnöknek a kongresszusi zászlót. Koós Sándor, a megyei KISZÖV elnöke felszólalása után a kongresszusi verseny legkiválóbb huszonhat dolgozója között háromlékbnn megszünteti az MDP III. ezerötszáz forint pénzjutalom kekongresszusa tiszteletére. Vállnlá- rült kiosztásra, rakat 100 százalékosan teljesítet- A bensőséges hangulatú ünneptek, ezzel az adosag. melyet hosszú ség az Internacionálé eléneklértv időn keresztül annyira szegyeitek, ért véget. " ' *