Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-10 / 136. szám

CSÜTÖRTÖK, 1854 JŰNIUS 10. ""•IIUIMMB——am 3 DELMHGYÍRORSZ&G JCít új (Uin bemutatója Szegeden Mától kezdve mutatja be a Szabadság filmszínház a „Szerelem enge­dely nélkül' című színes csehszlovák vígjátékfilmet és a Fáklya film­színház a „Maclovia" című mexikói filmet. A „Szerelem engedély nélkül" mulatságos, fordulatos: film Szlovákia mai életét mutatja "be. • A „Maclovia" című mexikói film története 1914-ben játszódk le a Janitzio-szigetén a tarazca indiánok között. Képünk jelenetet mutat be a filmből. « Működik az amerikai könyvcenzura ' X Gueensland Guardian, Auszt­rália Kommunista Pártjának lapja írja: Az Egyesült Államokban egyre nagyobb arányokat ölt a könyv­égetés és kiváló művek feketelis­tára helyezése. Chaucer, Maupas­•sant, Somerset Maugham, Mark Twain és Zola alkotásai szerepel­nek a tilalmi listán. Indexen van a többi között Howard Fast, W. Z. Foster, Gorkij és máglyára került Einsteinnek relativitás elméletéről írt műve, valamint S, Freud egyik ismert könyve is. Ugyanakkor — folytatja a lap — különböző fércművek dicsőítik az amerikai „életformát": SZEGEDI JE GYZETEK Nyári napsütés A szegedi ember számára ugyanazt jelenti a Tisza bal­partja, amit a pesti ember számára a bu­dai oldal: felüdülést :i természet, ha nem is vadregényes, egy­szerű ölén, pihenést, hasznos szórakozást. Ilyenkor nyár ele­jén benépesül az új­szegedi oldal. A híd lábától felfelé elte­rülő füzes árnyas fái '.alatt hívogatóan tar­kállanak a Városi Partfürdő kabinjai, rendezett utak, kes­keny ösvények szö­•:ik át a szegedi dol­gozók legkedveltebb nyári szórakozó-he­iyét. Ezekben a na­pokban még csak ,néhány mindenre el­| szánt „víziember" jár a part nedves .".omokjának szőnye­lén, s a szőke hul­lámok közé nagyon ovid időre merész­ednek. Hideg a víz. Egy házzal arébb, i Versenyuszodában rzonban már han­gcsabb az élet. Vá­rosunk fiatal úszó­reménységei edzenek. 4 medencébe most eresztik a vizet, így még a medence .Csak úszóknak" feliratú mélyvizében is elérni a talajt. Prüszkölnek, csap-' kodnak, hancúroznak a fiatalok. öröm iázni őket, majd ki­csattanok az erőtől, egészségtől. Itt még nem nyílt meg a. pénztár, mint az új­járendezett pantfiir­dő bejáratánál, ahol a pénztárosnő fel­derülő arccal üdvö­zöl minden befele igyekvőt. Csak akkor szomorodik el egy kicsikét derűs arca, amikor a vendég ki­jelenti, csak terep­szemlére jött, nem fürödni. Mert van itt látnivaló bőven. Mindenütt serény mesteremberek, kerJ tészek, ácsok, festők, takarító asszonyok, a bejárattól balra pe-> dig kőművesek. A szegedi építők és a Délrost kabinját épí­tik messzire mosoly­gó piros téglából, valóságos kis parti palotát a két válla­lat dolgozóinak örö­mére. Új ruhát kaptak a. hinták és a gyerek­ruhát faló csúzda. Jókedvű asszonyok a kismedencét takarít­ják mezítláb, bokáig érő vízben. Kinyíltak a gombaalakú ernyők — mindenütt lázas a készülődés a napot, a vizet kedvelő dol­gozó emberek foga­dására. A kabinok közötti árnyékos ut­cácskákon kerek asz­talok, kényelmet igérő székek. Kopá­csolás, fiirészelés. A füzes zöld illatába hűvösen keveredik a friss festék szaga. • — Szép lesz na­gyon, mondja egy • Középkorú ember, Józsi bácsi, akiről a; szivárvány minden' színével tarkított nadrág messziről el-! árulja, hogy festő.' Fontos személy, igen sokat dolgozott már < eddig is. Nagy szak­értelemmel festi most, éppen a kabinok rá­csát, zöldre. Ilyen­formán nemcsak a, rácsoskapukat illeti; ez a szín, mint ahogy a nóta mondja. A délelőtti mun-' ka zajába egyszer­csak beleszól a lom-< bok közé rejtett mik-' rofon: „— Jó mun­káért, szép muzsi- ; kát." A következő' percekben, mintha f ürgébben, nagyobb' kedvvel mozognának f, hűséges társak, a szerszámok, fűrészek, kalapácsok, vakoló­kanalak. Lágyan I szárnyál a muzsika­szó. ellebeg a fűzfák | •fölött, már a Tisza I felett száll. Hadd! hallják odaát nz em­berek, hogy itt már J megindult az élet. A partfürdő várja I a. dolgozókét: a mun- < kában töltött napok után a szegediek na-; gyon megérdemlik' messzeföldön híres szőke folyónk, hűs hullámait, a barnító.' egészséget jelentő , nyári napsütést. (- ü -) Hibák, feladatok az önköltségcsökkentésben a 65jl. Építőipari Vállalatnál Ha Szeged üzemeinek önköltsé­gét vizsgáljuk, akkor megállapít­hatjuk, hogy az egyik legfontosabb munkaterület, ahol az önköltség csökkentésében nagy feladatok há­rulnak a vezetőkre, a dolgozókra: az építőipar. Drágán építkezünk és ezt különösen azért kell ki­emelnünk, mert az új szakaszban pártunk és kormányunk r>ro­grammja nyomán egyre több la­kás, szociális intézmény épül és ezeket az építkezéseket sokkal ol­csóbbá kell tennünk. Pártunk III. kongresszusa óta egyre többet be­szélünk az önköltségcsökkentés fontosságáról, amelyet az elmúlt időkben elhanyagoltunk és most a kongresszus haiározaiainak szellemében minden erőnkkel, tudásunkkal azon kell lennünk, hogy az elkö­vetkezendő időben jelentős sikere­ket érjünk el az önköltség csök­kentésében. Az építőiparban a szegedi 65/1. Építőipari Vállalatnál elsősorban a nyersanyagokkal való gazdálkodás, feldolgozás, a bérfegyelem szigorú megtartása, a gépesítés kihaszná­lása és a tervezés jobbátétele a feladat. Sokszor előfordul a sze­gedi építkezéseken, hogy nem tartják be az anyagnormát. Pél­dául nincs meg a megfelelő kap­csolat a habarcskeverőhely és ha­barcsot felhasználó munkahely kö­zött. Jobbminőségű habarcsot ke­vernek bizonyos falazáshoz és amikor gyengébb minőségű ha­barcsra lenne szükség, akkor is a drágább anyagot adják a munka­helyhez, holott ez szükségtelen, drágítja az építkezést. Az anyag szállítása, tárolása sem kielégítő. Ezelőtt négyszeres papírzsákokba kapta az Építőipari Vállalat a ce­mentet — most a takarékosságra ügyelve csak kétszeres papír zsák­ba. A szállításnál azonban ezt már nem veszik eléggé figyelembe, sokszor már a vagonból való ki­rakásnál sok cement a vagon pad­lóján hever és nem egyszer vette már észre az építésvezetőség, hogy a raktárak környékén arasznyi magasságban hever a földön a ce­ment, amelyet nedvesség ért, s el­pocsékolódo'tt. Nemrégen fordult elő, hogy a 65/1: Építőipari Válla­lat anyagosztálya egy öttonnás ko­csival szállítatta a homokot a Marx-téri építkezés habarcskeve­rő-telepéhez. Az öttonnás kocsi a szűk hely miatt nem tudott a ha­• barcskeverő-telephez odaállni — kivitték a homokot a Marx-térre, ahol az előregyártott vasbeton elemek készülnek és onnan még­egyszer külön kocsival szállították a homokot a szükséges helyre: ez is megdrágította az építkezést, fe­lesleges kiadásokat okozott a vál­lalatnak. Az előregyártott szarufát helyettesítő vasbeton elemek, — amely újfajta megoldás a fával való takarékosságra — igen véko­nyak és a vállalat kocsisai a szál­lításnál gondatlanság miatt sokat összetörtek belőlük. Ugyancsak pár nappal ezelőtt történt, hogy a vállalat anyagosztályának gépé­szeti csoportja a makói építkezés­hez két csigaemelőt küldött — rosszat. Ezt aztán ott kijavítani ismét költséges, holott ezt a ki­adást megtakaríthatták volna gon­dosabb előkészítéssel. Mindezek nagyon drágítják az építkezést. Csupán a habarcs fel­használásánál az anyagnorma meg nem tartása miatt tíz százalékkal drágább leit a falazás. Nyolc százalékkal növekedett a habarcs ára, mert a homokot nem közvetlen a rendeltetési helyre szállították. Ilyen hibára mutatott rá Rákosi elvtárs a kongresszuson a Központi Vezetőség beszámoló­jában: „Az önköltség csökkentésé­nek egyik legnagyobb akadálya az iparban és egyebütt a számunkra egyébként is nehezen biztosítható anyagok megengedhetetlen pocsé­kolása és a gyártási selejt magas mértéke. Az anyag pocsékolása már megkezdődik a tervezésnél, a szerkesztésnél, s folytatódik a gyártási folyamatnál, a raktáro­zásnál, a rendelésnél stb. A nép vagyonával sokszor úgy bánnak, mint Csáki szalmájával: nem el­lenőrzik az anyagok, alkatrészek kiadását, bevételezését, felhaszná­lását." Igen tanulságos a vállalat ápri­lisi 147 ezer forintos béralap túl­lépése; Igaz különböző objektív okok is hozzájárultak ehhez a nagyfokú béralap túllépéshez, de a bérfegyelem lazasága elsősorban az oka. Makra Imre, Sárni István és Kövecs József brigádvezetők 4800 forinttal számoltak el többet a ténylegesen végzett munkánál. A vállalat kivizsgálta ezt a bér­csalást megelőzte kifizetését és meg is büntette elkövetőit. De ez­zel is drágább lett az építkezés, a jogtalanul kifizetett bér a többi dolgozók, az egész építkezés rová­sára ment. Például Sárni István brigádvezető nyakló nélkül szá­molta el a munkákat — 11 ezer négyzetméter pallóterítést, amely­lyel a Marx-leret be lehe.'elt volna teríteni. Az említett brigádvezetők közül volt olyan is, aki a számonkérés után még egyszerűen visszatartot­ta a munkát — viszont Sárni Ist­vánnal a brigád tagjai nem vállal­tak közösséget és most szorgalmas munkával akarják emelni kerese­tüket. A béralap túllépésért fele­lősek a munkavezetők és az épí­tésvezetők is, mert a tervfelbontás és a munkalapok kiadásának elha­nyagolásával megkönnyítették a bércsalásokat, illetve a csalási kí­sérleteket. A bérfegyelem megszi­lárdítása tehát elsőrendű feladat az építkezésele olcsóbbá tételéhez, az önköltségcsökkentéséhez. A gépesítés rossz kihasználása is az önköltég emeléséhez vezet. A vállalat több gépet hibásan kapott a felsőbb szervektől. Emiatt több gépnél sok a hiba. Különösen a nehezebben kezelhető gépeknél a gépkezelők nem eléggé elővigyá­zatosak — emiatt sok a g'pállás, a kihasználatlan munkaidő. A bérházépítkezésnél áprilisban kö­zel tíz százalék volt a gépköltség, holott ez csak 4—5 százalék lehet. A munka szervezésében is sok hiányosság van. Előfordult pél­dául, nemrégiben, hogy a vakoló­gép kézelőjét órák hosszáig ke­resni kellett. A segédmunkások beosztása a kőműves szakmunka­sokhoz sem mindig rendszeres, hasonlóképpen a munkák időben történő kiadása. Ehhez az időnkint megmutatkozó szeivezetlenséghez hozzájárul az is, hogy laza egyes dolgozók munka­morálja, a munkához való viszo­nya. Igazolatlan hiányzások sűrűn előfordulnak. A párt- és a szak­szervezet, de a műszaki vezetőség is csak már a fegyelem, lazulása­kor, a hibák elkövetése után pró­bál rendet teremteni — nem ve­szik elég idejekorán észre az elő­relátható problémákat: újabb munkaterületre való átkerüléskor, újabb munkabeosztáskor stb. Mindezek kedvezőtlenül hatnak az önköltség alakulására, „ .. .ezek a tényezők — mondotta Gerő elv­társ a kongresszuson — :.. a ter­vezés hiányosságai, a termelés alacsonyfokú szervezettsége, a vi­szonylag alacsony műszaki kul­túra, az anyagfelhasználás növeke­dése, az üzemen belüli és az üze­mek, vállalatok közötti együttmű­ködés nem kielégítő volta, az el­lenőrzés gyengesége, alacsony szín­vonala." Pártunk III. kongresszusa hatá­rozataina4! megvalósítása érdeké­ben a 65/1. Építőipari Vállalat ve­zetőnek, dolgozóinak, pártszerve­zetének és szakszervezetének vilá­gosan kell látnia az önköltségcsöik­kentés, az építkezés olcsóbbá téte­lének megvalósításához szükséges feladatokat. Ennek érdekében már tettek lépéseket — a normaelszá­•molás pontos betartása, az anyag­felhasználás, gazdálkodás, a mű­szaki szervezés ellenőrzésére egy csoportot alakítottak, amely már végzi is munkáját. Fel­vetődött egy javaslat is arra vo­natkozóan, hogy például a típus­tervek alapján készült tégla­betétes vasbetonelem alsó ré­szébe is tegyenek vasat, mert az csak fillérekbe kerül, vi­szont a jelenlegi tervek alapján készült vasbetonelemek 30—40 szá­zaléka a gyengesége miatt már a szállításnál összetörik és nem is olyan erős, mint ahogy az szüksé­ges. A normák elszámolásának pon­tos betartása is javulófélben van. De még nagyon sok a tennivaló, hogy csökkenjen az önköltség — lépjenek elő új jó, hasznos ötletek­kel, javaslatokkal a műszaki és a fizikai dolgozók, hegy pártunk kon­gresszusának határozatait mielőbb valóraváltsuk. M. T. Zeneiskolai hangverseny A Szegedi Állami Zeneiskola nemrég rendezte ezévi utosó nyil­vános növendékhangversenyét. Az iskola ezúttal s a tehetséges növendékek egész sorát állította ki a hangverseny-dobogóra. A jól összeválogatott műsorszámok a ha­ladó hagyományok, az új magyar és szovjet szerzők műveiből adtak színes csokrot. A kis növendékek egytől-egyig megérdemelnék, hogy név szerint felsoroljuk őket. A muzsikus gár­dából kiemeljük Harkai Marianna és Csapó György hegedűs növen­dékeket, valamint Bródi Ágota, Vastagh Rozália. Halmos Anikó és Csonka Barna zongoristákat, akik közül az utóbbi három jövőre már a Szakiskolában folytatja zenei ta­nulmányait. A Zeneiskola nevelő munkájá­ban nagy súlyt helyez a kollektív zenélésre. Ezért az apró hegedű­sökből zenekart állítottak fel, ar­ra a feladatra vállalkozva, hogy a kis Márffy Gabriella nyolcados he­gedűjón megszólaló Rieding: Kon­cert 3 tételét kísérjék. Márffy Gab­riella meglepő tudással, biztos ze­neiséggel oldotta pneg nem köny­nyű feladatát. A kis zenekar lel­kes figyelemmel kísérte. A beta­nítás és hangszerelés munkáját Perényi Pál tanár végezte. A he­gedűverseny után az énekkar Ke­mény Egon: Kinyílott a pitypang c. dalát szólaltatta meg friss hang­zással. a zenekar hozzásimuló kí­séretével, Szatmári Géza 2őcclkatatLati szwelwi A KösallsalmasoHak Szakszervezete Kultúrotthonának világirodalmi műsora Halhatatlan őrök szerelemtől megihletett nagy költők szólallak meg hétfőn este a Közalkalmazot tak Szakszervezete Kultúrotthoná­ban Színházunk művészeinek tol­mácsolásában, igen színes és érde­kes müsorösszeállításban. Nem volt időrendi vagy valamiféle más meghatározott csoportosítás sze rint összeállítva a műsor. Csak az a törekvés jellemezte, hogy miné' sokrétűbben, kifejezőbben, a leg­szebben megénekelt szerelmet hall­juk. Az ősszel:ötö szöveg, melyet T*d­radi Árpád irt és Barsy Béla Kos­suth-díjas mondat l cl, helycsen csak a leglényegesebbről beszélt Hi szen legkedvesebbjeink: Petőfi, Ady, József Attila lilája, Juhász Gyula megindító költészete, Burns nek, a „skótok Petőfijének" feled­hetetlen gyengédsége, Piskinnak, az orosz irodalom legnagyobb büszkeségének nemes egyszerűsé­ge, nemes szenvedélye beszélt ne­künk a szerelemről; Shakespeare, a világirodalom hatalmas géniu­szának megrendítően szép 75. szo­nettjét hallhattuk; Szhnonov szov­jet költőnek a szerelem mindent le­győző erejéről szóló gyönyörűszép iversét. P-b'ls, Szép Ernő, Vogel­' u-ridr szólt hozzánk annyira ked­1 ves témánkról. És nagy ötöm poli hallani Vörösmarty Mihály de­rűs, tiszta „Petike" című ver, sét a gyerekszerelemről. Szép este volt, szivet és lelket gyönyörködtető. Elmélyült mun­kával, meghatóan szépen mond­ták el a verseket: Lászlóffy Kata, Lontay Margit, Kovács Mária, Ko­vács János, Váradi Árpád. Az el­múlt hetek alatt másodszor meg­ismétlődő műsor számait lelkesen és hálásan köszönte meg a kö­zönség. Szerelik a verset, igény­lik és akarják a szépet. Különösen nagy tetszést aratott Lászlóffy Kata József Attila: „Gyerekké teliéi", Burns: „John Anderson": Kovács Mária Szép Ernő: „Várjon", Petőfi: „Szeret­lek kedvesem"; Lonlai Margit Ju­hász Gyula: „Anna örök" és „Vi­gasztalásul"; Kovács János Szimo­nov: „Várj rám"; Váradi Árpád Ady: .,Jégpályán" című versének előadásával. Sok szeretettel üdvözölte a kö­zönség Ilöchtl Margit zongoramű­vész játékát, aki Chopin és Liszt műveiből adott elő. Előadásával nagymértékben emelte a műsor si­kerét. Sok ilyen estével, a szép séges művészet, a költészet esté­jével kell megörvendeztetni Sze­ged közönségét. - BÚV-bu. Ildiit -» k

Next

/
Oldalképek
Tartalom