Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-01 / 128. szám

KEDD, 1954 JÚNIUS 1. 5 A kongresszus határozatainak megvalósításáért Csökkentik az önköltséget, javítják a minőséget a Szegedi Cipőgyárban Dolgozóink lelkesedése a kon­gresszusi műszak alatt a terv túl­teljesítésének és az önköltség csök­kentésének új lehetőségeit tárta fel. A kongresszus tiszteletérc tett vál­lalásainkat teljesítettük és elhatá­roztuk. hogy június hónapban ter­ven felül 5000 pár cipőt adunk nép­gazdaságunknak. Vállaljuk, hogy a május hónapban elért 83 százalé­kos elsőosztályú minőséget június hónapban 85 százalékra emeljük. Önköltségünket 0.12 százalékkal csökkentjük és a minőségjavítás következményeként 21 ezer forint árbevétel többletet érünk el júnitts hónapban. Ezzel kifejezésre juttat­juk, hogy hozzájárulunk a III. kon­gresszus által kitűzött feladatok légrehajtásához. GERA ANTAL párttitkár, GALAMBOS ISTVÁNNÉ üb. elnök, KOCSIS ISTVÁN DISZ-titkár, SZÖLLÖSI SÁNDOR igazgató. Szegedi dolgozók pártunk nagy tanácskozásáról Fodor Istváit, a Haladás tsz elnöke Szegedi Kenderfonógvár dolgozó nak csatlakozása a Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár felhívásához Mi, a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói lelkesen csatlakozunk a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár fel­hívásához. Kötelességünknek tart­juk, hogy az önköltség csökkente­sét, a termelékenységet munkánk középpontjába állítsuk. Ennek ér­dekében vállaljuk: 1. Az 1954-es év második felérc fielyes műszaki szervezési intézke­désekkel, az anyagfelhasználás csökkentésével, a technológiai fe­gyelem tovább erősítésével az ön­költséget 300 ezer forinttal csök­kentjük. 2. Gyártmányaink minőségének magasszínvonalon tartása érdeké­ben vállaljuk, hogy az általunk szállított tömlőfonalnál a szakítási egyenlőtlenség nem haladja túl a 18 százalékot. Vállaljuk azt is. hogy a formahibás keresztcsévéket teljesen megszüntetjük. 3. A második félévi exportter­vünket, amely 500 százalékkal ma­gasabb, mint a mult év hasonló időszakáé, határidő előtt minden igényt kielégítő exportminőségben önköltség emelkedés nélkül hajtjuk végre. 4. A kender alapanyagok gondos osztályozásával olyan magasabb­rendű minőséget érünk el, amely­nek segítségével az importanyagot 25 százalékkal tudjuk csökkenteni. Ezen vállalásunk teljesítésével akarunk hozzájárulni a kongresz­szus határozatai végrehajtásához, a dolgozók életszínvonalának emelé­séhez. BALOGH ISTVÁN pb. titkár KUCSERA ISTVÁNNÉ üb. elnökhelyettes FEHÉR LÁSZLÓ DISZ-titkár CSERNAK LAJOS igazgatóhelyettes A Jutaárugyár a kongresszus tanácskozásai nak idején teljesítette május havi tervét A Szegedi Jutaárugyár bejáratá­nál nemzeti színű és vörös zászlók lengenek. A gyár kapuján felirat hirdeti, hogy az üzem dolgozói ki­váló munkával, jóminőségű áru készítésével köszöntik a III, párt­kongresszust. Az eredmények méltóak a párt­kongresszus köszöntésére: naponta emelkedik a tervteljesítés, mind a szövődében, mind a fonodában. A mezőgazdaság részére a gabonás­zsákok is itt készülnek a gyárban 1— időben biztosítani kell a mező­gazdasági termelés zsákokkal való ellátását. A Jutaárugyár az első negyedévben elmaradt terve telje­sítésével és a kongresszusi hét be­fejezéséig a vállalt hat tonna he­lyett 12 tonnával törlesztették adós­ságukat. A kongresszusi verseny nem fejeződött be — a gyárban a lelkesedés egyre nagyobb mérete­ket ölt. A fonoda áprilisban nem teljesítette tervét — május első napjaiban érte el csak a száz szá­zalékot. Azóta mindennap többet termelnek, pedig az anyag, amely a gyárba érkezett feldolgozásra, nem javult — sőt Kaukál elvtárs, a fonóda vezetője szerint rosszab­bodott. Mégis olyan keverési arányt sikerült összeállítaniok, amellyel jobbminöségü fonalat ké­szítettek. Az eredmények állandóan emelkedtek mindennap egy-két százalékkal és a tervteljesítés eddig május 27-én volt a legmagasabb: 113.2 százalék. A szövődé is 110 százalék fölött teljesítette tervét a kongresszusi őrség minden napján és péntek reggel a kongresszus tanácskozásá­nak ötödik napján végig futott a hír az üzemen: elsőnek a fonóda teljesítette május havi tervét, meg­szüntette április havi lemaradását. Utána a szövődé is jelentette ezt a győzelmet, — a Szegedi Jutaáru­gyár dolgozói túlteljesítették kon­gresszusi fogadalmukat. Olyan eredmények születtek, amelyek túlszárnyalnak minden eddigi tel­jesítményt. Lajkó Margit ifjúmun­kás például kisegítő fonónő volt az üzemben. A kongresszusi héten került géphez és a csütörtöki éj­szakai műszakban, amely jelentő­sen elősegítette az üzem tervtelje­sítését a legjobb eredményt érte el a fonodában: 123 százalékot. A Tápai ifjúmunkás előfonó brigád is túlhajazta a többi öt hasonló mun­kát végző brigádot: a kongresszusi őrségben naponta öt, hat, hét­nyolcszáz kilogramm fonallal ter­meltek többet. A szövőben Tüskés Mária ifjúmunkás kiváló eredmé­nye bizonyítja, hogy a Jutaárugyár DISZ-esei méltók az üzemben a termelés rohamcsapata címre. Ter­ve: 810 méter. Teljesítése csütör­tökön 1500 méteren felül. A versenylábiák sok dolgozó ki­váló eredményét dicsérik és az üzem bejáratánál lévő felirat tük­rözi a gyár dolgozóinak munkáját. Míg május első dekádjában 87.5 százalékos minőségi munkát végez­tek, — most 100 százalékos az áruk minősége. ! Zombori Zoltán, fonodavezető Zombori Zoltán elvtárs, a Textilművek tat nódavezetöjo gondosan tanulmányozza a kongresz­szuson elhangzottakat. A Központi Vezetőség be­számolójáról a következőket mondotta: — Igen helyesen állapította meg többek kö­zött Rákosi elvtárs például a minisztériumok hi­báit, A mi minisztériumunk is gyakran bürokrati­lfusan intézkedik és nem nézi meg egyes vállalatok adottságait, hogy az illető rendelkezéseket végre lehet-e hajtani. Így például üzemünknél nem is le­het alkalmazni a minőségi szabvány bevezetését olyan értelemben, mint aliogy azt a Könnyűipari Minisztérium április 1-ével elrendelte. Rákosi elv­társ a Központi Vezetőség beszámolójában ismer­tette eredményeinket, de hibáinkat is. Én igen fontosnak tartom, hogy megszívleljük valameunyi útmutatását. így például pártszervezeteinknek na­gyobb segítséget kell adnia a vállalatvezetés mun­kájához és fokozottabban kell ellenőriznie a terme­lést. Nekünk, műszakiaknak többet kell törődnünk a munkafegyelem megszilárdításával, a bérfegye­lemmel, az anyagtakarékossággal, »z önköltségcsök­kentésével. Csak ha ezt megtesszük, akkor v.álik le­hetővé, hogy mind gyorsabb ütemben emelkedjék dolgozó népünk életszínvonala. Az újszegedi Haladás tsz tagjai is nagy figye© lemmel kísérik mindazt, ami a pártkongresszuson történik. A pártkongresszussal kapcsolatban Fodor István elvtárs, a tsz elnöke a többi között a követ­kezőket mondotta: — Az MDP Központi Vezetőségének beszámo­lója, Rákosi elvtárs beszéde rámutatott arra isi ©El kell érni, hogy a szövetkezet tagjainak jöve­delme meghaladja az átlagos középparaszti jövedel­met©. Én dicsekvés nélkül mondhatom, hogy a mi szövetkezetünk a jó munka, a lehetőségek kihasz­nálása nyomán méginkább jobb eredményeket ér el ezévben, mint tavaly. Az elmúlt évben egy mun­kaegység értéke — a természetbeni járandóságokat is pénzre átszábütva — majdnem 49 forint volt. Ezévben is, a szorgalmasan dolgozó tagok jövedel­me meghaladja a középparasztok jövedelmét. Az idén már négyszer osztottunk pénzelöleget. Kerté­szetünkben a korai káposzta-féléket már három­szor megkapáltuk S nem késlekedünk a munkákkal* Mert a jó gazdálkodástól függ a jövedelem — mu­tatott rá erre is helyesen a kongresszus. — Nemso­kára viszünk a piacra salátát, kalarábot, s ez is jé pár ezer forintot hoz kasszánkba. dl aándőrlű rádió, a kifejtő köuijü h a 7:1 Látogatás a Gyermekklinikán A napsütötte májusi napok órái­ban sok kis gyermek élvezi a tava­szi szél lágy simogatását a játszó­terek zöld gyepén ugrándozva, és a bölcsődék s napközi otthonok tá­gas udvarán labdázva, kergetőzve. Arcuk rózsái arról tanúskodnak, hogy egészségesek, boldogok, élet­vidámak. Csöpnyi szoknyácskák libbennek, és a kisfiúk izmos lá­báról barna foci pattan messzire. Kacagnak és énekelik: „Nyuszi ül az ágon, félre szundikálva .,." s dalukat messzire röpíti a pajkos tavaszi szellő. A Gyermekklinika fehér folyosói­ról nyíló kórtermekben kisfiúk, kis­lányok fekszenek ágyaikban. Ar-, cukról eltűnt a pir, szemük lázdói csillog. Betegek. Talán még teg­nap, vagy néhány héttel ezelőtt az iskolapadból hallgatták tanítóik előadását, játszottak a pázsitos fű­ben, vagy sétáltak szüleikkel a lombos fák alatt. A klinika falai között azonban nem érzik magukat elhagyatottaknak. Nem fekszenek szónélkül, unalma­san. Mindegyiknek megvan a maga szórakozása. A gyerekosztály egyik kórtermé­ben az 5 éves Vasas Janika éppen a „Tapsifüles és a mérges gom­bák" című kifestő könyvében raj­zolgat. Igyekszik olyan szép színre festeni a piros és fehér pettyes gombát, mint ahogyan a könyvben látja. Az egyik éjjeliszekrényen pe­dig — nini — rádióból száll a zene vidáman. Ez az osztály „vándorló­rádiója". Mindig oda viszik, ahol a legjobban viselkednek a lakók. Persze nem egész napra, hiszen a vándor sem marad sokáig egyhely­ben. A kórtermek falain színes, képek függenek és nem egy helyen lát­ható Szundi törpe, Kuka és Vidor. A „nagylányok" szobája a 9-es kórterein. Itt fekszik I'aradi Gizike 7 éves kisleány is, aki betegségéről annyit tud, hogy „szives" és azt, hogy régen itt ven már. Az ágyá­ban dm nem egyedül fekszik. Ott lapul mellett. egy óriás mackó is, a hálótársa és egyben játszópaj tása; még itt sem hagyja el kedves kis gazdáját. A fertőző osztályon is vidámak a gyermekek. A fiúk szobájában rendnek kell uralkodni, mert ott van Szeles Andris szobaparancs­nok is. Andris már 13 éves, hato­dikba jár és eddig kitűnő tanuló is volt, de most baj van az orosz nyelv tanulásával és igy az idén csak általános 4-es osztályzatra számít. A kisfiú komoly betegség­gel került a klinikára. Három hó­nappal ezelőtt hozták be tbc-s agy­hártyagyulladással. Ezt a betegsé­get ezelőtt 5 évvel még nem lehe­tett gyógyítani, 3 évvel ezelőtt még másfél évig tartott, ma pedig fél év alatt gyógyítják. Ki hinné, hogy ez a mosolygós arcú, feketeszemű kisfiú ilyen súlyos beteg voltf Az elmúlt magyar—angol mérkőzést már a „vándorló-rádión" hallgatta végig. — Ugy drukkoltunk — mondja nevetve. — MVsoda eredmény? Hát ennyire azért nem számítot­tam. De jó lett volna látni azt a hét magyar gólt! — Én ott voltam — dicsekedik a kórteremben tartózkodó fiatal or­vos, Szabó Lajos. — Majd elho­zom neked a meccsjegyemet is és megmutatom milyen volt. Szép mérkőzés volt mondhatom. Aki lát­ta, sohasem felejti el. Andris a rádióműsorban lapoz­gat. Mert az is van ám neki. Eb­ből figyelik a jó műsorszámokat, amelyeket azután mindannyian végighallgatnak. — Mi leszel ha megnősz — kérdi mosolyogva a dobtorbácsi. — Én? Hát orvos vagy biológus. — feleli a kisfiú. — szeretek tanulni. Most is velem vannak a tanköny­veim is. pótolom az elmulasztott órákat. — Helyesen teszed 'Andriska —> tanulj szorgalmasan, hogy jó orvot lehessen belőled — hangzik a bet, rátságos válasz. A fiúk közül mindenki talál ma­gának napi programmot. Benáe Feri szépen rajzol. Baranyai Jő­zsika számológépen gyakorolja v.3 egyszeregyet. Amikor már kifogytak a szóra© kozásból, az osztályos nővérek szabadidejüket arra használják fel, hogy a gyerekekkel verseket ta­nítanak, meséket olvasnak fel és segítenek a tanulásban, is. A honvágy azonban — ne tagad­juk — előbb-utóbb eléri mindet és akkor nem lehet parancsolni a könnyeknek. — Kedves doktorbácsi! Mikor mehetek már hazai — hangzik el a pici ajkakról számtalanszor. — Ba jó leszel, nem sirsz és­szótfogadsz, hamarosan hasake­rülsz — válaszol a doktorbácsi, mi* re a könnyek lassan felszáradnak, arcukon megjelenik a mosoly és , bizakodva tekintenek a jóságos doktornénikre, doktor­bácsikra, akiknek kezébe van téve életük. Arcuk a legkétségbeejtőbb percekben sem szűnik meg moso­lyogni, Minden gyermekhez van egy kedves, bátorító szavuk, simoga­tásuk. Igyekszenek azon lenni, hogy figyelmüket elvonják a bee tegségükröl. A Gyermekklinika dolgozóinak munkája felbecsülhetetlen értékű. Drága kincsünket, gyermekünket mentik meg az életnek, a szebk boldogabb jövőnek. , . Kiss Mária Vidáman ünnepellek a szegcdi gyerekek a Nemzetközi Gyermeknapon SZEGEDI JEGYZETEK Nyár van Végre. S hogy piroslik már a piacon a kosarak­ból a kis cseresznye­csokor. földieper — drá­ga még, drága, mégis veszik: a gyerekeknek, az öregeknek. Első friss gyümölcs. Tudom, más­kor ilyen már régen van bőven — az idén elkés­tünk a nyárral. De most már itt van teljes pom­pájában. Szombaton már megnyílt az újszegedi strand, még előbb a Fáklya kertmozi. va­sárnap megkezdődött a sétahajózás — cigányze­ne szólt a jókedvű se­reggel zsúfolt hijón. Frissen lebarnult fiata­lok ugráltak a Tiszába és hosszú karcsapások­kal igyekeztek a hajó­kavarta nagy hullámok­hoz közel kerülni. Motorcsónakok zúg­nak-búgnak, evezők csa­pásai szelik a habokat, a fénylő homokon fekvő, ülő, ugrándozó fürdőzők. Tápé alatt a népszerű „sárgán" is hangos a part, színes ruhabokrok a zöld bokrokon — fel­éledt a Tisza A parti halászcsárdá­ban is forgalmas az élet. Friss sör habja om­lik a terítetlen asztalra, halászlét is főznek a vendégeknek — szegedi halászlét. Régi kedves helye Szegednek a vi­lághírű Körösi halász­csárda — mégsem for­dítanak elég gondot a csárda vezetői arra, hogy sokkal kellemeseb­bé. szebbé, kényelmeseb­bé tegyek a tiszaparti. immár egyre sűrűbben látogatott kellemes szó­rakozóhelyet. Mellette a ,,kiskőrösinél" még zene is van — háromtagú. Este a villanyfény visz­szatükröződik a Tisza si­ma vizéről, az asztalok körül halk beszé [ eté­sclc, koccintások hallat­szanak, a hegedű húrjá­ról tiszaparti nóta zeng, frissen sült tiszai hal pá­rolog a hófehér tányér­ról, a kellemes nyári éj­ben ezüstösen világíta­nak a csillagok ... Van aki egy hétre el­teszi a kabin*ulcsot, van aki a dolgos hétközna­pok délutánján ismét ott lubickol a Tisza lágy ölén. A gyárak munka­termeiben, hivatalok iro­dáiban nehezebb a munka — meleg van. Kint a földeken a sok májusi eső és a forró­tüzű nap a gazt is fel­rántotta — sokasodik a munka a bő termésért, — az építőmunkások félmeztelenül dolgoznak, a napközikben kis vé­kony ruhák kerülnek az apróságokra. Üdvözlőlapok érkeznek az ország üdülőiből, munkások, parasztok, mérnökök, orvosok — magyar dolgozók írják hozzátartozóiknak, is­merőseiknek. De a mun­kában és a szórakozás­ban már a jövőről sem feledkeznek meg a szor­galmasan dolgozó csalá­dok: szén-, fakupacokat látni a házak előtt. Nyár van. Markovits Tibor Vasárnap gyönyörű májusvégi napra, zeneszóra ébredtek Szeged gyermekei. Kilenc órakor ünnep­lőben öltözve jöttek ki a kapun, édesanyjuk szerető szeme figyelte őket. Iskolába mentek a nagyob­bak, hogy Vass Istvánné elvtársnő rádióbeszédét közösen hallgassák meg. A beszéd meghallgatása után az újszegedi liget sok szórakozással várta a pajtásokat. A Fáklya film­színházban pedig a gyönyörű szí­nes szovjet filmet, a „Csodaparipát" nézhették meg. A szegedi korzó is megélénkült. A felnőttek utat engedtek a ver­senyre készülő rollcrcző fiatalok­nak. A tanácsháza tornyán az óra 12-őt ütött, amikor a rajthoz állt az első futam. Először az óvodások in­dulnak. Az aprócska Jeszenszki Andor mindössze három éves, de már a versenyzők között áll. A jelre aztán elindultak a ver­senyzők. — Hajrá öcsi! — bíztatta az ösz­hajú nagyapa versenyző kis uno­káját. A verseny után Szilágyi Emil nagy komolyan ment édesanyjá­hoz és boldogan mondta: — Első lettem. — Egy ismeríis bácsit is lát, azzal is közli az eredményt. A bácsi kezel fog a győztessel. — Gratulálok, kapsz tőlem egtf nagy adag fagylaltot. A kis győz­tes boldog. Azután újabb futamok indulnak. Nagy az izgalom. A forgalom megáll, a nézőközönség igen hálás, bíztatja a versenyzőket. Lassan végetér az izgalmas roller-ver­seny. A győztesek a Városi Bé­keiroda nagytermében átveszik az MNDSZ jutalmát. Sok szép aján­dékot kaptak. Számológép, labda, autó, aprócska kerti felszerelés, cu­kor, csokoládí, meséskönyv, a nagyobbaknak ifjúsági regény. Vasárnap délután a gyermeknap alkalmából Szeged óvodáiban me­se. és uzsonna-délutánokat rendez­tek. A Városi Tanács MNDSZ-szerve­zete a tanács dolgozóinak gyerme­keit látta vendégül. Az ebédlő nagy terme virágokkal diszitve várta az érkezőket, s fél négykor mintegy ötven gyermek ült az ebéd­lőben. Juhász Imréné üdvözölte a kedves kis vendégeket a Városi Tanács MNDSZ-szervezete nevében. Az­után rövid kultúrműsor követke­zett. A műsort a vendégek adták. Az aprócska lábak ügyesen ropp­ták a táncot. Legnagyobb sikere a kis Andó Ilonkának volt. aki népdalokat énekelt. Végetért a kultúrműsor, s uzson­na után boldogan, játszva töltöt­ték el a gyermekek úéiqtftnjukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom