Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-09 / 135. szám

DÉlMÜGYflRORSZAC 2 SZERDA, 1954 JÚNIUS 9. A szovjet agitátorok tapasztalataiból Beszélgetés egy népnevelővel A moszkvai gumiabroncsgyár kollektívája lelkesen harcol az állami tervek határidőelőtti teljesítéséért, kiváló minőségű gyártmányok termeléséért. Az üzem határidő előtt teljesítette első negyedévi tervét, ezernyi gépkocsiabroncsra való kaucsukot és textiliát takarított meg. A gyár dolgozói most a második negyedévi terv határidőelőtti teljesítéséért harcolnak. A termelőmunka sikereiben jelentős szerep jut a népnevelőknek, a szocialista verseny tevékeny szervezőinek. ök maguk is élenjárnak a munkában, s újabb munkagyőzelmekre serkentik a dolgozókat. Találkoztunk a gumiabroncsgyár egyik legjobb népnevelőjével, Fjodor Szeleznyev elvtárssal. Megkértük, mondja el, hogy készül népnevelő beszélgetéseire. Nagyon gondosan. Jóelőre elolvasom a szükséges könyveket, jegyzeteket készítek és az általános helyzetet Jól jellemző példákat keresek a műhely életéből. — Miről beszélgetett legutóbb hallgatóival és hogyan íolyt le a beszélgetés? — Legutóbbi beszélgetésünk témája a munValermelékenység növelése volt. Alaposan felkészültem a beszélgetésre, elolvastam a marxizmus-leninizmus klasszikusainak idevágó írásait, újból áttanulmányoztam a XIX. Pártkongresszus megfelelő anyagát. A bevezető után konkrét példákat Idéztem az egész úeem és a vulkanizáló műhely munkájából. Beszámoltam arról, hogy vállalatunk határidő előtt teljesíti az állami terveket. A munkások túlnyomó része jó gazda módjára használja ki a gépek és gépcsoportok kapacitását és takarékoskodik az idővel. Megemlítettem Georgij Kiszoljov, Vlagyimir Harin és Nyikolaj Rumjancev gumiabroncsszerelőket, akik két hónap alatt teljesítették negyedévi előirányzatukat; Anna Asztahova gumiabroncsösszeállítót, aki műszakonként 230 helyett 250—300 gumiabroncsot állit össze. — Csak pozitív példákkal foglalkozott a beszélgetés során? — Nem. Elhatároztam, hogy felhívom hallgatóim figyelmét a hiányosságokra, a termelés kihasználatlan tartalékaira is. Rámutattam arra, hogy e téren még igen sok lehetőséget teli és lehet kiaknázni. Több számadatot idéztem, beszéltem az Indokolatlan gépállásról és megneveztem azokat, akik eltűrték, hogy gépük álljon. Hallgatóimmal együtt kiszámítottuk, mennyit lehetne termelni az elvesztegetett időben. A beszélgetés jelentős részét gyártmányaink minőségének szenteltem. Megbíráltam a selejtgyártókat, akik akadályozzák a műhely kollektíváját szocialista versenykötelezettségeik teljesítésében. Befejezésül felhívtam a munkásokat, hogy erősítsék a munkafegyelmet, szigorúan tartsák be a technológiai előírásokat és széleskörűen fejlesszék tovább a termelékenység további növeléséért folyó versenyt. — A hallgatók is hozzászólnak a kérdésekhez? — Igen, méghozzá élénken. Rövid előadásaim után rendszerjnt élénk beszélgetés kezdődik. A munkások közlik elképzeléseiket, bírálják a fogyatékosságokat és gyakran már a beszélgetés folyamán újabb kötelezettségeket vállalnak, így volt ez legutóbb is. Anatolij Bjelov, a vulkanizálóbrigád vezetője rámutatott a gépállás egyik okára. Nem ritkaság, hogy a műszakját befejező részleg nem hagy tartalék abroncsformákat a váltóműszaknak. Ilyenkor megállnak a gépek. Alekszandr Gmizov vulkanizáló javasolta, hogy foglalkozzunk többet az ifjúmunkásokkal. Vaszilij Grisanov, a műhely egyik legjobb dolgozója elmondta, hogyan segíti váltótársát, Alekszandr Boriszov ifjúmunkást. A beszélgetésben résztvett a műhelyfőnök is, aki figyelmesen végighallgatta a munkások megjegyzéseit, majd ígéretet tett a hibák kiküszöbölésére. — És valóban intézkedett? — Hát hogyne! Éppen ebben rejlik az ilyenfajta beszélgetések értéke. Most már nem fordul elő, hogy múszakváltásnál nem tartalékolnak abroncsformákat. A gépállás így a minimumra csökkent. — Milyen témáról tart legközelebb előadást? — A munkafegyelemről. Remélem, hogy ez a beszélgetés is érdekes és hasznos lesz. . Végetért a Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusa Párizs (TASZSZ). A Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusának Júntus 7-1 reggeli és déli ülésein számos testvért kommunista és munkáspárt képviselője ndta át pártja üdvözletét. Üdvözlőbeszédet mondott a Holland Kom* munista Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Finn Kommunista Párt, az Izraeli Kommunista Párt, a Román Munknpárt és nz Olaaz Kommunista Párt képviselője. A Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusának záróülésén beszédet mondott Mauricc Thorez, u Francia Kommunista Párt főtit írtra. Thoroz hangoztatta: rA Francia Kommunista Párt továbbra ts elszántan harcol azért, honn összefogjanak az összes nemzeti és demokratikus erők az ország nemzeti függetlenségének helyreállításáért, a békének és Franciaország biztonságának biztosításáért, s a francia nép társadalmi haladásáért. A Francia Kommunista Párt főtitkára kijelentette, hogy a párt a parlamentben és az országban hajlandó támogatni bármityen akciót, amely az „európai védelmi közösség" és az indokinai háború ellen irányul, A Szovjetunió szakszervezeteinek XI. kongresszusa Moszkva (TASZSZ) Június 7-én megkezdte munkáját Moszkvában a Szovjetunió szakszervezeteinek XI. kongresszusa. Már jóval a kongresszus megnyitása előtt megtöltötték a Kreml termeit a szovjet munkásosztály, az értelmiség legjobbjai, A kongresszusra 1364 küldöttet választottak. A küldöttek a szakszervezetek 40 millió munkás és alkalmazott tagját képviselik. Megteltek a külföldi vendégek páholyai. Jelen volt a Szakszervezeti Világszövetség küldöttsége is, élén Louis Saillant-val, a Világszövetség főtitkárával. Az elnökség asztalánál helyet foglalt N. M. Svernyik, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának elnöke, helyet foglaltak a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának titkárai. A páholyokban ott volt K. J. Vorosiíov, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, N. Sz. Hruscsov, az SZKP központi bizottsága elnökségének tagjai. P. N. Poszpjelov, M. A. Szuszlov az SZKP központi bizottságának tagjai. A kongresszust N. M. Svernyik, a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának elnöke nyitotta meg. Megválasztották a kongreszszus vezető szerveit, majd N. M. Svrenyik. a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának elnöke mondotta el beszédét,' g Franciaország nemzeti függetlenségének biztosítását célozza. A Francia Kommunista Párt vezalőszarveinek megválasztása A Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusa június 7-i záróülésén megválasztotta a párt vezető szerveit. A Francia Kommunista Párt központi bizottságának tagjai: Maurice Thorez, Jacqucs Duclos, Matvcl Cachin, Etienne Fajon, Francois Bllloux, Laurent Casanova, Raymond Guyot, Leon Mauvais, Marcél Servin, Waldeck-Rochet, Jeannettc Vermeersch, Claudine Chomal, Louis Aragon és a párt több más kiváló vezető személyisége. A központi bizottság póttagjai: Guy Dueoloné, Marcel Dufrichc, Leon Figneres, André Stil, Pierre Courtade és mások. A központi bizottság tagjninak és póttagjainak száma összesen 72. A Francia Kommunista Párt új központi bizottsága első ülésén megválasztotta a politikai bizottság tagjait. A politikai bizottság tagjai: Mauricc Thorez, Jacqucs Duclos, Marcel Cachin, Francois Billoux, Etienne Fajon, Raymond Guyot, Leon Mauvais, WaldeckRochet, Laurent Casanova, Jeanette Vermeersch. A poLitikai bizottság póttagjai: Leon Feix, Georges Frischmann, Marcel Servin. A Francia Kommunista Párt főtitkárává Maurice Thorezct választották meg. Az újjáválasztott titkárság tagjai a következők: Jacqucs Dn?los, Francois Billoux, Etienne Fajon, Marcel Servin. Kínai kereskedelmi küldöttség utazik Angliába Genf (MTI) A Kínai Népköztársaság genfi küldöttségének sajtóirodája közleményt adott ki arról, hogy Genfben hosszabb idő óta megbeszélések folytak a Kínai Népköztársaság kereskedelmi szakértői, valamint angol ipari és kereskedelmi körök képviselői között. Ennek alapján kinai részről elfogadtak egy meghívást, hogy küldjenek kereskedelmi küldöttséget Angliába. A két fél megegyezett abban, hogy kölcsönösen küldenek egymáshoz kereskedelmi küldöttséget, úgyhogy a kínai kereskedelmi küldöttség látogatása után angol kereskedelmi küldöttség utazik majd Kínába. Külpolitikai krónika Megélénkült a náci nyüzsgés az osztrák hegyekben A „Deutscher Alpenverein" (német alpesi egyesület) 'Ausztria területén lévő és az ország tulajdonát képező 179 menedék hét zát az osztrák kormány átadta Nyugat-Németországnak. Nem árt emlékeztetni arra, hogy milyen szerepet töltött be Ausztriában 1938 elölt a Deutscher Alpenverein. Egyike volt azoknak a nagynémet szervezeteknek, amelyeket Hitler ötödik hadoszlopként felhasznált. Ennek az egyesületnek a menedékházaiban találkoztak a nácik, akik itt valóban „maguk közt voltak". Itt énekelték a Horst fVessel dalt, meg a „Deutschland, Deutschland über alles" című indulót és itt páliolták el azokat, akik nem voltak hajlandók velük együtt énekelni. Ide látogattak el sűrű időközökben a német megbízottak és tárgyaltak zavartalanul az osztrák nácikkal. 1915-ben ezek a menedékházak osztrák tulajdonba mentek át, s azt lehetett volna hinni, liogy ezzel az osztrák Alpokban örökre megszűnt a náci kísértetjárás. Am 1954. június 1-én, a szóbanforgó menedékházak ismét a ma is náci és nagynéniét beállítottságú nyugatnémet Deutscher Alpenverein tulajdonában mentek át és kétségtelenül az osztrákellenes propaganda központjaivá válnak. A menedékházak átadása egyébként teljesen megfelel annak a politikának, amelyet az osztrák kormány a fasiszla-nagynémcf propaganda jóindulatú támogatásával a társadalmi élet más területein is folytat. A nyugatnémet sajtóügynökségek jelentése szerint az átadást „az osztrák szövetségi kormány és a Deutscher Alpenverein vezetősége közt két éve folyó tárgyalások után" határozták cl. Tehát az osztrák kormány két éven át folytatott titkos tárgyald sokat a lakosság háta mögött, hogy az osztrák hegyekben épített 179 menedékházat a nyugatnémet egyesület kezére játssza. Hogyan képzeli e! Kambodzsa képviselője a semleges országok képviselőiből álló ellenőrző bizottság feladatait? A „Tasxs*" kommentárja a genfi értekezletről Genf (TASZSZ) A kilenc küldöttség legutóbbi ülésén az indokínai hadmüveletek befejezése feletti ellenőrzés kérdése volt a tárgyalások alapja. Tárgyaltak a harcoló felek képviselőiből összetevődő vegyesbizottságok feladatairól és a semleges országok képviselőiből álló ellenőrző bizottság kérdéséről. Mint ismeretes, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége komoly szerepet tulajdonít a harcoló felek képviselőiből álló bizottságnak, de ugyanakkor kiemeli a semleges országok képviselőiből álló bizottság jelentőségét. A semleges ellenőrző bizottság feladata az lenne, hogy ellenőrizze a hadműveletek beszüntetését s azt, hogy nc szállítsanak hadianyagot és fegyverzetet a harcoló feleknek. Az említett küldöttségek nézete szerint az ellenőrzést nemcsak Vietnamban kell biztosítani, hanem Patet-Laoban és Khmerben is. Ugyanis, ha a másik két indokínai államra nem terjesztenék ki az .ellenőrzést, ezekbe az országokba szabadon szállíthatnának hadianyagot és fegyverzetet, továbbá külföldi csapatok támaszpontokat építhetnének ki, ami veszélyeztetné a fegyverszünetet. Néhány külföldi küldöttség viszszautasította ezt a javaslatot. Nézetük szerint a fegyverzet és hadianyag-szállításának tilalmát nem kell kiterjeszteni Patet-Laora és Khmerre. Mivel magyarázható ez az álláspont? Milyen célokat szolgai? Nyíltan kimondta ezt az egyik utolsó ülésen Kambodzsa képviselője. Mint ismeretessé vált, Kambodzsa képviselője kijelentette, hogy Kambodzsa kormányának feladata "védelmének* megszervezése és ennek érdekében szükséges az, hogy kivülről hadianyagokat. fegyvereket szállítsanak az ország területére. A kambodzsai küldöttség nézete szerint a semleges államokból delegált bizottságnak csupán azt kell ellenőriznie, hogy a Kambodzsába szállított fegyverzet ne haladja túl a -védelemihez szükséges mennyiséget és hogy az odaszállított hadianyagok ne kerüljenek a Vietnami Demokratikus Köztársaságba. A kambodzsai küldött felszólalásából világosan kitűnik, milyen célokat követnek a nyugati küldöttek. Azt szeretnék, hogy a hadműveletek beszüntetéséről szóló egyezményt -fcllélekzésre* használnák fel, azaz a -védelem* jelszava alatt külföldről hadianyagokat szereznének be és katonai szakértőket hívnának, akik előkészítenék a hadműveletek felújítását. Ami a semleges országokból álló bizottság ellenőrzési tevékenységét illeti, a kambodzsai küldött szerint az csak álcázná e tervek megvalósítását. A kambodzsai küldött felszólalása nem érdemel különösebb figyelmet, hiszen e küldött nem a saját véleményét terjesztette elő, hanem az őt irányító amerikai és francia politikusok nézetét fejtette ki. Egyre világosabbá válik tehát annak szükségessége, hogy egész Indokínára terjesszék ki a semleges ellenőrző bizottság hatáskörét, mint ezt a Kínai Népköztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió külöttsége javasolja. 110. — Ugy mondják idebent is. Kapás Kemény János adott egy könyvöt .. — Ne beszéljen ilyesmiről — azólt közbe a mocskosképű börtönőr, aki a rács túlsó felén, Tamás mögött, a sarokban húzódott meg. — Imre öcséd járatja a Népszavát apádékknl. — Mondom, ne politizáljanak 1 Zsófi szemo haragosan villant föl cs úgy tett a szájával, mintha szemen köpte volna a börtönőrt. ugyanakkor keményen megszorította Tamás kezét. És ebből a szorításból a férfi megértette, hogy állja a fogadalmát, életéhoz éppúgy hozzátartozik már a szocialisták hite, akárcsak a levegő. Ez a hit egy másik világ, egy 6zebb világ igéretét adta neki, s általa nyer; értelmet az élete. Tamás helybenhagyóan biccentett jéwi ós mosolya szélesebbre húzódott, hérbajuszos börtönőr szakította félbe hanguélküli társalgást: — Az idő letelt, búcsúzzanak. — Gyere haza édes uram minél előbb. Még elállhatsz részesnek, az emberek segítenek. Én kimegyek marokverőnek utánad... Látod, hogy már fölgyógyultam. — Ha mehetnék ... Ó, te rövid asszonyi ész. Mintha a rab akaratán múlna itt, hazamegy-o. vagy maradi Tumás szemében kialudt a tüz, amely eddig szinte perzselt, helyét fásultság is kishitűség foglalta el. — Várjál rózsám, megyek, mihelyt mehetek. •— Búcsúzzanak! Mondom, letelt az idői ^aíófáre rürf&ffé£.. a foA foe-zt a KOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE — Nemsokára megtartják a tárgyalást.. • — Nem értik? A tíz perc letelt. — Várjon még, csak most jöttem be! A férfi nagy tenyere nem engedte szabadon a Zsófi húsos kis kezét. Egyro fogta, egyre csak szorította. A láng ismét föllobbant a szemében. A börtönőr közelebb ment hozzájuk. Én engedném, higyje meg, — mondta rábeszélően. — de nekem is parancsolnak. Búcsúzzanak és menjen. Zsófi keze nem akart kiszakadni a férfikézből. — Májusban nem volt eső, nagyon rossz lesz a termés. Meg kell fogni, amit lehet, még volna rá alkalom ... — Ne kéresse már magát, kis menyecske! — szólt nyersen a íehérbajuszos börtönőr és tenyerével hátrahúzta kissé a Zsófi vállát. — Szabály; szabály. Nem csukatom le magamat maguk miatt! — Jól van. megyek engedjen el, ne szemtelenkedjék velemI... Isten áldjon édes uram. Nagyon ügyelj magadra! — Isten veled Zsófikám — mondta fátyolosan Tamás, öt a moeskesképű börtönőr taszigálta. Még egyszer, utoljára, jó erősen megszorította a kezét, nztán lassan elengedte, hátrafordult, 8 hajlott háttal bandukolt ki az ajtón. Zsófi szemét elöntötték a könnyek, úgy futotj. ki n börtönből. \ szívtelen, undok, yén dög, pusztulna cü, ..»—.'s/l ahány ilyen elrugaszkodott lator porkoláb van, gondolta. Gyűlölte a feliéxbujszos börtönőrt, mintha itt, az ura szeme láttára meggyalázta volna őt. XXXT. FEJEZET. . sa rAratt^k. Vasas Imre kaszafenést hallott. Az ncélosnn pengq hnngtól megkönnyebült egy kicsit. Néhány percnyi pihenő jön. Nem volt biztos a dolgában, hátha csak a füle cseng? Mert a feje olyun volt, mintha ezer darázs zúgna benne. Föltekintett. A perzselő napsütésben izzófehér volt előtte a mindenség. A tarló, a búzatábla fehérben lobogott, fiz ég pedig ozüstfúnyben szikrázott köröskörül. Lnjos bácsi, az első kaszás, csakugyan fent. Állt a második kaszás is. Imre suhintott még egy jókorát, s ő i« megállt. Nagyot fujt, fölegyenesedett, kaszáját a nyelére állította. És egyszeriben elfeketedett előtte a világ. Se az eget, eo a földet nem látta, szeme előtt poosolyaszínű volt minden. Uramfia! Mi történt? Nem birja tovább a munkát? Nincsen annál csúnyább doJog, mint amikor egy fiatal, egészséges legényember kidől a kaszálásban. A kaszára támaszkodott. Várta, majdcsak elmúlik tán? Érezte, hogy arcán, mellén, hátán, combján folyik a verejték, ingét, gatyáját csatakossá áztatja. Csupa lucsok a haja is. Teste valósággal főtt a saját gőzében, meg a forró, mozdulatlan levegőben.