Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-08 / 134. szám
KEDD, 1954 JŰNIUS 8. A Pedagógiai Főiskola ünnepi hangversenye a Nemzeti Színházban 3 DELMUGYDRORSZfiG A III. Pedagógus Nap keretében rendezett Szegedi Főiskolai Nap kiemelkedő, ünnepi eseménye volt a vasárnap délelőtti Nemzeti Sizínházi megnyitó, amely összefoglaló képet nyújtott a Főiskola kulturális működéséről. Lerner Károly főiskolai igazgató köszöntő szavai után Liszt Ferenc „Ünnepi dal"-át adta elő a Főiskola és gyakorló iskoláinak énekkara, a levelező oktatásban résztvevő pedagógusok és a szegcdi Kodály-kórus Erdős János főiskolai tanársagéd lendületes, gyújtó hatású vezetésévei. A nagy szegedi költőnek, Juhász Gyulának Tavaszváró® és Egy munkásotthon homlokára cimű verseit Sebők Ilona szavalta kissé erőtlen hanggal, de az érzelmi tartalom melegen csilingelő kifejezésével. Az Egy munkásotthon homlokára című, messzi jövőbe mutató vers eszmei mondanivalójából mélyen megragadó volt a két zárósor: Hirdessük: itt nem boldogul más, osak aki alkot, aki munkás 1 E szép szavakat választotta a nyomtatott műsor jeligélül. Kodály Zoltán Kállai kettőse volt a műsor következő száma. A színpadon 24 táncos festői csoportja lejtette a Lassú ós Friss színesen hullámzó zenéjére a szemet gyönyörködtető táncot, A zenekari aknában a Szegedi Nemzeti Színház filharmónikus zenekara mellett helyezkedett el a nagy vegyeskar. Bár a muzsikáló együttes túlságosan össze volt zsúfolva, a hangzáskóp kodvező volt és a kodályi harmonizálás csodálatos finomságai hiánytalanul érvényesültek. Az együttest Simon Albert a szegedi Nemzeti Színház karnagya vezényelte. Tblmácsolásában hiányoljuk, hogy a lassú rész tempójában hiányzott a feszesség és büszke méltóság. Zavaró mozzanat volt a cimbalom basszusainak hamissága, amit métginkább tapasztaltunk Szeghy Csodafurnlyájában. A megnyitó ünnepély meglepetés® vol* a Főiskola Színjátszó Együttesének bemutatkozása, Katona József Bánk bánjának három részletében. Az első felvonás 2. jelenetében Somfal László Petur bán alakítása magasan felette áll a műkedvelői színvonalnak. Figurája, világos szövegmondása, szinte zenei hatású fokozásai és modulálóképes orgánuma igazi tehetségre vallanak. A harmadik felvonás 1. jelenetében Biró János Tiborea markolt a szivünkbe, minden szavának mély átérzélséveL emberformáló erejének megdöbbentő őszinteségéveL Itt magasodott ki Turai Kálmán Bánk bánja is. A harmadik felvonás 2 jelenete Gertrudis és Melinda nagy drámai kettőse alkalmat adotb a figyelemreméltó tehetségű Saaibó Juditnak színskálája megcsillogtatására. Uborka Ferencné Gertrudisa megjelenésével és néhány szava® mondanivalójával is légkört tudott teremtani. A szép munkáért teljes elismerés illeti az együttes vezetőjét, Behkő László tanszókvezető professzort, valamint Miklósy György színművészt, aki a rendezés munkáját végezte. Radnóti Miklósnak, az oly korán vértanúhalált halt szegedi költőnek, a munkatáborban írt VII, eclogáját Bodai Eszter szavalta vivőképes hangjának forró izzásával. A műsor első felének zárószáma dr. Szeghy Endre Csodafurulyája, amelyet az Egyetemi és Főiskolai Nápiegyüttes az elmúlt esz tendőben mutatott he, megragadó koreográfiával. Bár a kompozíció zenei értékeit a tánc nélküli előadásban is megállapíthatjuk, mégis úgy véljük, hogy ennek a pompás Szeged-környéki népdalcsokornak igazi értelmet és hangulatot kölcsönzött volna a táncjáték-szerű torma. Szeghy Endre mint folklorista serélnyebben tevékenykedik, mint zeneszerző ritkán hallatja hangját. Művének értékei: a jól összeválogatott népdalok, az áttét, sző feldolgozásmód, amely kerüli a felesleges szólamhonyolításokat és ;i népies ízű hangszerelésmód, amely színes keretbe foglalta a kompozíciót. Teljes elismerés illeti a szegedi Nemzeti Színház filharmonikus zenekarát és az ízesen éneklő énekegyüttest. A műsor második felében két olyan zenei élményben volt része a hallgatóságnak, amelyeknek emléke bizonyára hosszú ideig él a szívekben. A Főiskola I. számú gyakorló iskolájának úttörő énekkara Kodály két egynemű karra írt remekművét: a Túrót eszik a cigány-t ós a Lengyel László-t adta elő Garamszegi József főiskolai adjunktus vérbeli muzsikusra valló, szuggesztív vezénylésivel. Ki kell emelni azt a páratlan merész temjíóyételbj amellyel a Tú-. rét eszik a cigányát a szegediek az ónekelőadás csúcspontjára emelték. A Lengyel László játékban a kát csoportban éneklő együttes két jellemet érzékeltetett, a hang sűrűsége az alt hangoknál a német karaktert közvetítette hozzánk, míg a pattogó, önérzetes magyar csoportban a mi fajtánkra ismertünk. Itt is tökétletesnek mondható a technikai kivitel, a hangzás csiszoltsága, az árnyalatok gazdag változatossága, A hallgatóság percekig tapsolta ezt az ifjú művészgárdát és csak kár, hogy nem kerülhetett sor ismétlésre. Szinte érezni lehetett a nagy feszültséget, amellyel a zsúfolt nézőtér a megnyitó ünnepély zárószámát, Kodály Psalmus Hungaricusát várta. Felesleges volt a mű eszmei mondanivalójának annyira részletező ismertetése, hiszen ez a remekmű közkincsünk, amelyet muzsikus és nem muzsikus egyformán ismer előadásokból és rádióközvetítésekhői. Óriási taps fogadta a karmesteri dobogón megjelenő Ferencsik János Kossuthdíjas karnagy, kiváló művészünket. aki a főiskola felkéréisóre vállalta századunk legnagyobb zeneművének szegedi bemutatóját. A XVT. 6zázadi prédikátor, Kecskeméti Vég Mihály az 55. zsoltárt választotta, hogy a kor divatjának megfelelően egyéni keserveit elpanaszolja. A nagy magyar zeneköltő ebben a szövegben megtalálta a multat a jelennel összekötő hidat, megérezte a szöveg szinte magától étrtetődö időszerűségét és a jelen képlete® felvázolásával feltárta a jövő felemelkedésének útját. Klaszszikua zenének valljuk Kodály ezen nagy alkotását, mert összefoglalja az énekkari többszólamúság szigorú fegyelmét a modern kifejezés színeivel, az énekes formavilágot a hangszeres építőművészettel. A fájdalmas felkiáltás magasbatörő zenekari hullámai után a középkori zsoltározás hangvételével indul a kórus, hogy utána helyt adjon a tenorszóló legmaibb hangvételű, egyéni panaszának. Ennek a lelki viharnak csúcspontján csodálatos hangzást nyújt a zeneszerzői alkotóképzelet. Majd a tenorszóló továbbfolytatja a vádaskodó panaszt ós fájdalmasan zengi, hogy a főellenség az, akit barátjának hitt. Ezért szálljon] fejére átok, hogy vógeszakadjon az ellenségeskedésnek. A nagy mű legköllőibb szakasza az Adagio, amelyben a tenorszóló énekli a zsoltáros, megrázó magába,szállást. A legmegindítóbb az a dallamív, amelynek szövege szerint nem szabad a reményt ée a jobb jövőbe vetett hitet feladni. A Psalmus zárószakasza az igazak felemelkedéséről zeng, mindent átfogó érzelmi intenzitással. És amint kezdődött, úgy záródik a zsoltár, a középkori orgánumok sejtelmesen titokzatos hangvételével. A kórus suttogja, hogy ezt ezerzé Szent Dávid az 55. zsoltárában, „amelyből "az hívek vigasztalására szörzék így versekben". Ferencsik János két próbával valóságos csodát művelt a kitűnően, előkészített énekegyüttessel. De a partitura összes finomságait is hangzó valósággá varázsolta a zenekarnál. A nagy karmesteregyéniség rányomta bélyegét a magávalragadó művészi teljesítményre. A zenekar és énekkar átszellemülten, valóban a legjobbat nyújtotta, a karmester tündöklő irányításával, az első sorban helyet foglaló Kodály Zoltán felé. A nagy mű szívverését éreztető tenorszólót Megyesi Pál a szegedi Nemzeti Színház művésze, énekelte abban a magas művészi formában ós leggondosabb kidolgozásban, amely valóban méltó a műhöz és ehhez a kiváló előadáshoz. A lenyűgöző hatású előadás után hosszú percekig ünnepelték Kodály Zoltánt, a vezénylő karmestert és a kitűnő előadó Jegyűt test. Az énekkar betanításának fáradságos munkáját Erdős János végezte nagy odaadással és hozzáértéssel. De fel kell jegyeznünk azoknak neveit is, akik a szólamok betanításában segédkeztek:. Ezek: Fekete Amália, Gergely Győzőné, Kelemen Imre, Kézdi Erzsébet, Kiss Mária, Madácsy Lászióné és Mészáros Emma. A Pedagógiai Főiskola azqal a jó érzéssel könyvelheti el ezt a jelentős művészi sikert, hogy az erők összefogásával sikerült Szegeden legmagasabbrendű zenét nyújtani, amely a város egyre fejlődő kulturális színvonalát nagy lépéssel vitte előre. SZATMÁRI GÉZA Ünnepség Siegeden a SEL Pedagógus Nap Vasárnap délelőtt a tanácsháza dísztermében gyűltek össze a szegedi pedagógusok, hogy közösen ünnepeljék meg a III. Pedagógus Napot. Virággal feldíszített terem, felirat köszöntötte a nevelőket. Kilenc órakor megkezdődött az ünnepség. A Belügyminisztérium Csongrádmegyei Főosztályának zenekara a himnuszt játszotta el, utána Kiss Mária Kónya Lajos: A tanító című versét szavalta el. Korek Józsefné, a városi tanács oktatási osztályának vezetője üdvözölte a megjelent pedagógusokat, majd Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. — Népköztársaságunk kormányának határozata értelmében ezévben harmadszor ünnepeljük meg a Pedagógus Napot. Szeged dolgozói, a munkások, parasztok, értelmiségiek meleg szeretettel köszöntik ezen a napon a pedagógusokat — kezdte beszédét Dénes Leó elvtárs. Felelősségteljes munka az, amelyet a pedagógusok végeznek, mert a szocialista társadalom építéséhez magasabb erkölcsi követelményeknek megfelelő emberek szükségesek, akik mind nagyobb és nagyobb tudással kell, hogy szolgálják hazájukat. Oktató munkánknak a békés fejlődés szakaszán támaszkodni kell haladó hagyományainkra, a magyar társadalmi haladás, a magyar tudomány és technika nagynevű úttörőire. Mivel a pedagógusok kezében van letéve az új generáció hazafias nevelése: ők hivatottak megismertetni a szocialista hazaszeretetnek, népi demokratikus hazánk szeretetének hatalmas érzését. Haladó hagyományaink és azok a nagy eredmények, amelyeket a felszabadulásunk óta eltelt tíz év alatt a hazafias eszmékből valóra váltottunk — kell, hogy megerősítsék a szülőföld, a haza szeretetét nemcsak a pedagógusokban, hanem a tanítványokban is; Azok a pedagógusok, akik a felszabadulás előtt, a régi rendszerben is tanítottak, különösen érzik hogy mennyire megváltozott a helyzetük, a társadalomban betöltött szerepük; A felszabadulás után társadalmunk egyik legmegbecsültebb embere lett a tanár, a tanító, óvónő. Ez a megbecsülés komoly felelősséget ró a pedagógusokra és magasszínvonalú munkát kíván tőlük: kell, hogy munkaerejük teljességével segítsék elő munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk fiainak széles tömegeit a tudomány elsajátításának útján. Megteltek iskoláink a dolgozók gyermekeivel, akiket a régi politika távoltartott az ismerétek elsajátításától. Növekedett pedagógusaink feladata, kétségtelenül növekedett hatáskörük, tekintélyük, megbecsülésük is. Amikor a mezőgazdaság fejlesztése kormányprogrammunk kulcskérdése, a falusi, tanyai pedagógus sokat segíthet a dolgozóknak. Kormányzatunk gondoskodása pedagógusaink életéről — amint a lehetőségek megengedték — évről évre fokozódott. Felszabadulásunk óta többször rendeztük az illetményeket, ezáltal is mind jobban értékelve munkájukat. A júniusi kormányprogramm még több gondot fordít erre a kérdésre. A kormányprogramm értelmében állandóan foglalkozunk nevelőink életszínvonalának emelésével. .Ebben az évben sor kerül a falusi és tanyai nevelők fizetésének rendezésére. Munkájuk elismerését jelenti az, hogy az ország legjobb nevelői közül mintegy 70-en kapják meg a „kiváló tanító", „kiváló tanár" kitüntetést s az ezzel járó pénzjutalmat. Az idei pedagógusnapon először kapja meg több óvónő a „kiváló óvónő" kitüntetést. De kiterjed a kormány gondoskodása a munkakörülmények megjavítására, a pedagógusok túlterheltségének megszüntetésére, ezenkívül munkájuk eredményességének fokozására, az oktató-nevelő munka körülményeinek állandó javítására is. Dénes elvtárs ezután értékelte a szegedi iskolák munkáját, majd így folytatta: A tanács feladatai közé tartozik, hogy a dolgozó szülők gyermekeinek tanulmányi feltételeit biztosítsa. Ezek közül a feladatok közül igen fontos az általános iskolai napközihálózat kiépítése. Ez évben városunk területén tíz általános iskolai napközi otthon működik. őszre felépül az új központi konyha, amely az általános iskolai és óvodai napközi otthonok élelmezését magasabb színvonalon fogja biztösítani. Újszegeden úttörőtáborozás céljára átépítettük az úttörő üdülőt, amelyben az általános iskolai tanulóifjúság nyári pihenését, szórakozását tesszük lehetővé. Pártunk III. kongresszusán a Központi Vezetőség beszámolója hangsúlyozta: -Ahhoz, hogy pedagógusaink megfelelhessenek a fokozott követelményeknek. a család és a társadalom részéről nagyobb támogatásra és megbecsülésre van szükségük". Pártunk, kormányunk mindent el fog követni, hogy ezt a támogatást, megbecsülést a pedagógusoknak meg is adja; Amikor munkásosztályunk és parasztságunk, haladó értelmiségünk teljes erejével harcol a kongresszus határozatainak megvalósításáért, a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért, ipari üzemeink termelékenységének növeléséért, az életszínvonal emeléséért, akkor bizonyos, hogy pedagógusaink is mindent el fognak követni, hogy a kongresszus által részükre megszabott irányelveket, határozatokat végre is hajtsák. Tanulmányozzák pedagógusaink pártunk határozatait, a kongreszszus anyagát; végezzék el azt az oktató-nevelő munkát, amelyet tólük a magyar dolgozók elvárnak, akkor pedagógusainkat még nagyobb elismerésben, még nagyobb szeretetben fogják a dolgozók részesíteni. Képezzék magukat, tanuljanak — mert csak az tudja vezetni és • nevelni a népet, aki ismeri is haladó hagyományainkat, népünk múltját, mai életét. Tanulmányozzák az élenjáró szovjet pedagógusok munkáit. Igy fognak megfelelni pártunk célkitűzéseinek: az oktató és nevelő munka színvonalának emelésével dolgos, hazáját szerető, a béketábor nagy ügyéért lelkesedő, szocialista Magyarországot építő, öntudatos és képzett ifjúságot neveljenek — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Dénes Leó elvtárs. Ezután Jóború Magda elvtársnő, oktatásügyi miniszterhelyettes szólalt fel. Jóború elvtársnő arról beszélt, hogy milyen nagy szeretet és megbecsülés veszi körül a városi pedagógusokat. Igen sokan vannak a városi pedagógusok közül olyanok, akik azt mondják, hogy most a falusi pedagógusok kerülnek előtérbe. Nagy jelentőségűek természetesen a városi iskolák is. A falusi iskolák nehéz problémáját feltétlen mog kell oldani, mert ennek megoldása nélkül közoktatásunk nem fejlődhet. Ha a falusi nevelőit problémáját előtérbe helyezik, a városiak ne vonják le azt a következtetést, hogy a városi pedagógusokat mellőzik, ez csupán sürgősségi sorrend. Farkas Istvánné az MNDSZ nevében üdvözölte a pedagógusokat, a szülők nevében megköszönte a nevelők nehéz munkáját. Ezután a Szülői Munkaközösség tagjai, úttörők, békebizottságok köszönötték a nevelőket, majd Vereska András elvtárs a Városi Pártbizottság nevében üdvözölte a pedagógusokat. — Pártunk és kormányunk tisztában van azzal, hogy nevelőink milyen nehéz munkát végeznek és ezért néz munkájuk felé igen nagy megbecsüléssel — mondotta; — Nevelőink többsége megállta helyét Szegeden is. További eredményeket csak úgy lehet elérni, ha a pártunk vezette úton haladnak. A Szegedi Városi Pártbizottság eddig és a jövőben is figyelemmel kíséri nevelőink munkáját és számít nevelőink további jó munkájára. Ezután a jutalom kiosztására került sor. 103 szegedi pedagógust, gondnokot, hivatalsegédet, óvónőt, konyhai dolgozót jutalmazott meg a városi tanács. Végül Korek Józsefné szavaival befejeződött a délelőtti ünnepség. Két dorozsmai lány űj tervei A TEXTILMÜVEK GYŰRÜSFONÓDÁJÁBAN a pergő orsóiéra, a finom vékony szálak láthatatlan gyorsasággal teker\dnek. Az egyik gépen dolgozik Vörös Emília ifjúmunkás is — 1950-ben került az üzembe. A kerekarcú, barnahajú lány nagyon ügyesen kötözi a szálakat, s közben mosolyogva mondja: — Emlékszem, Pesten az iskolán sokat sírtam, hogy nem tudom én megtanulni a munkát, nem leszek sohasem textilmunkás. Persze csak akarni kellett. Ugy megszerettem mostmár, hogy nem adnám oda semmiért. Vörös Emilia szereti szakmáját. Ez látható is a munkáján. A kongresszusi műszak alatt — habár a gépe nem a legnagyobb fordulatú — de jelenleg is 104—105 százalékos a teljesítése. 1952-ben okleveles, majd jelvényes sztahánovista lett. Az Alkotmány-műszak büszke a fiatal sztahánovistára, aki pártcsoportvezető is. Szeretik a munkatársai, ő peVörös Emilia hzzhj l.laria dig példát mutat. Munkájának minősítése a legjobb osztályzatot éri el. Vörös Emilia ifjúmunkás egy azok közül, akik a kongresszusi verseny után is tartják, fokozzák eredményeiket, ahogyan az egy fiatal sztahánovistához és pártcsoportvezetőhöz méltó. A LANCCSÉVÉLÖBEN DOLGOZIK Szabó Mária, ö is dorozsmai, ő is sztahánovista. — Még nem voltam egy éves munkás, amikor megkaptam a sztahánovista jelvényt — mondja —, s közben gyors mozdulattal igazít a pettyes fejkendője alá egy göndör hajfürtöt. — A kongresszusi tanácskozás alatt kaptam meg a -Kiváló minőségi dolgozó" jelvényt is. Nagyon boldog vagyok. Szeretem a munkám és igyekezni tagok még magasabb eredmények elérésére. A szőkehaiú Szabó Mária ifjúmunkás komoly műnkét végez. A kongresszusi versenyben n-">t teljesítménye állag 120 százai- í volt. A kc-e egy percre sr áll meg. Szem mével fürkészve figyeli a í resztorsókon tekergőző fehér Í~"lakat. Minden mozdulata bizí . amit igazol az is, hogy munkája minősítése neki is a legjobb. — A kongresszusi verseny utan — mondja — továbbra is igyekszem; mert rövid időn belül kc'szeres sztahánovista akarok lenni. A határozott hang arról tanú kodik, hogy Szabó Mária adott szavát meg is tartja. A fiatal sztahanovista példát mutat a lánccX :"> díszeseinek — a kongresszusi határozatok végrehajtásában.