Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-08 / 134. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I * —a A MAI SZAMUNKBÖL: AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ünnepség Szegeden a III. Pedagógus Nap alkalmával Június 15-re összehívták az országgyűlést Fontos időszerű kérdésekről tanácskozott a szegedi tsz-ek vezetőinek ertekezlete A II. össznémet Ifjúság! találkozó megnyitása Berlinben A Francia Kommunista Párt XIII. kongresszusának június 5-1 ülése A csongrádmegyei DISZ-ifjak megállják helyüket a nagy versenyben J A termelőszövetkezetek legfontosabb feladata: Panmindzsonftól Genfig (P. I.) Egy évvel ezelőtt, 1953 június 8-án a koreai fegy­verszüneti tárgyalásokat folytató két fél küldöttsége Panmind­zsonban hivatalosan aláírta a hadifoglyok hazatelepítésére vonat­kozó, 26 pontból álló egyezményt. Ezzel létrejött a koreai fegy­verszünet megvalósulásának legfőbb feltétele, a hadifoglyok ha­zatelepítése, amely több mint egy esztendőn át a ko­reai fegyverszünet megvalósításának útjában álló kérdés volt. A továbbfolytatódó tárgyalások eredményeként azután nem sokkal később, 1953 július 27-én a két tárgyaló fél képviselői Panmind­zsonban aláírták az öt cikkelyből álló fegyverszüneti egyez­ményt is. A hadifogolycsere és a fegyverszüneti egyezmény szövege, továbbá az azóta eltelt időszak története igen érdekes és — ta­nulságos olvasmány. Történelmi dokumentum és megcáfolhatat­lan bizonyítékok egész sorát találjuk benne arra vonatkozóan, hogy a hadifogolycsere- és fegyverszüneti egyezményt csupán az egyik fél: a koreai-kínai fél tekintette olyan egyezménynek, amelynek előírásai kötelezőek számára. Még élénken él emléke­zetünkben a nem közvetlenül hazatelepített, az úgynevezett ENSZ­csapatok fogságába esett koreai és kínai önkéntes harcosok szo­morú sorsa, akikkel szemben az amerikaiak-vezette ©másik fél© az egyezmény legelemibb előírásait sem alkalmazta, figyelmen kívül hagyva, hogy ezek a katonák családjukhoz, otthonaikba, ha­zájukba kívánnak visszatérni. Az amerikaiak ezeket az embere­ket ©visszatérni nem kívánók©-nak minősítették és a legkülönbö­zőbb ürügyekkel akadályozták meg, hogy a Koreai Demokratikus Köztársaság és a Kínai Népköztársaság küldöttei felvilágosító munkát végezhessenek e hadifoglyok között. Mint később kide­rült, tették mindezt azért, hogy e foglyokat Csang Kai-sek és I.i Szin Man ügynökeinek adhassák át. Vagy ki ne emlékeznék a koreai politikai értekezlet összehívásával kapcsolatos amerikai manőverekre, amelyeknek célja az volt, hogy lehetetlenné tegye a Korea egyesítéséről és jövőjéről tárgyaló és döntő értekezlet összeülését. Nevetséges érvei, az értekezletre meghívandó álla­mokkal kapcsolatos legképtelenebb kifogásai valójában azt jelen­tették, hogy az Egyesült Államok nem az ázsiai és az európai ál­lamok érdekeit, hanem saját háborús köreik elgondolásait vette és veszi figyelembe akkor, amikor mind a mai napig megakadályozta a koreai politikai értekezlet összeülését. A berlini értekezlet ismeretes határozata a genfi értekezlet feladatává tette a koreai kérdés békés és végleges rendezését az indokínai fegyverszünet megvalósításával egyetemben. A genfi értekezlet a koreai kérdés vitájával kezdte munkáját és az első héten kizárólag ezzel foglalkozott. Mindjárt az első tárgyalási na­pokon kiderült, hogy az Egyesült Államok küldöttsége továbbra is a régi nótát fújja és mereven ragaszkodik régi álláspontjához. Két álláspont érvényesítése körül folyik a koreai kérdés tárgyalásával kapcsolatban a vita. Az egyik álláspont lényege az a javaslat, amelyet a genfi értekezlet első napjaiban Nam Ir tá­bornok, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségé­nek vezetője terjesztett elő. Ennek a javaslatnak értelmében biz­tosítani kell, hogy mielőbb létrejöjjön a független, demokratikus és egységes Korea. Hogy ez elérhető legyen, minden idegen csa­patot a legrövidebb időn belül ki kell vonni Korea területéről és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, valamint a Koreai Köztársaság képviselőiből álló bizottság felügyelete alatt általános és titkos választásokat kell tartani Korea egész területén. A vá­lasztások eredményeként megalakuló kormány feladata lesz az­után az ország egyesítésének megvalósítása. Nem kétséges, hogy ez a demokrácia elveivel és a népek önrendelkezési jogával telje­sen összhangban lévő javaslat minden tekintetben megfelel a ko­reai nép érdekeinek és ezért a Szovjetunió, valamint a Kínai Nép­köztársaság küldöttsége is támogatja. A másik álláspont lényege az, hogy az Egyesült Államok és az ENSZ koreai háborújában résztvett többi 16 állam küldött­sége arra az ENSZ-bizottságra akarja bízni a koreai kérdés ren­dezését, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete jogellenes ha­tározattal 1950 október 7-én ©Korea helyreállítására és egyesíté­sére© küldött ki. A hét állam képviselőjéből álló bizottság fel­adata volt egyrészt az, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét képviseljék egy ©egységes, független és demokratikus© kormány alakításának kérdésében egész Korea területén, másrészt pedig az, hogy gyakorolják Koreában azokat a ©segítséggel© és ©helyreállí­tással© összefüggő funkciókat, amelyeket az ENSZ-közgyűlés reá­juk bízott. Mivel ezeket a határozatokat az ENSZ mint hadviselő fél hozta, nyilvánvaló, hogy nem lehetnek jogérvényesek és elfo­gadhatók a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya szá­mára, hiszen a szembeháiló felek egyikének érdekeit és önkényes akaratát fejezik ki csupán. Az Egyesült Államok irányítása alatt álló 16 állam kül­döttsége álláspontjuk kialakításakor figyelmen kívül hagyta azt az alapvető tényt, hogy az ENSZ zászlaja alatt támadó csapatok­nak nem sikerült győzelmet aratniok minden erőfeszítésük ellenére sem, következetesen nem léphetnek fel a feltételeket diktáló fél szerepében sem. Ami Koreát az Egyesült Államok számára érté­kessé teszi, az az, hogy Korea határos a Kínai Népköztársaság­gal. Ezért követ el az amerikai küldöttség mindent, hogy az USA csapatai minél tovább állomásozzanak Korea területén. A genfi értekezlet eseményeit figyelemmel kísérő nemzet­közi közvélemény jól látja, hogy az Egyesült Államok küldöttsége olyan helyzetet igyekszik Genfben is teremteni, mint annakide­jén Panmindzsonban: hónapokig szeretné húzni az időt, értelmet­let vitákat provokál, jelentéktelen részletkérdésekkel, tarthatalan érvekkel igyekszik elkedvetleníteni a konferencián résztvevő és megegyezésre törekvő küldöttségeket, hogy azután különböző ki­fogásokat találjon a tárgyalások megszakítására. Molotov szovjet külügyminiszter a genfi értekezlet június 5-i, a koreai kérdéssel foglalkozó legutóbbi ülésén mondott nagy beszéde áthúzta az ilyen amerikai számítások megvalósulásának lehetőségét: az eddigi üléseken kialakult azonos álláspontok cso­portosításával, a megegyezés útjában álló és megtárgyalandó kér­dések megjelölésével és a szovjet küldöttség öt pontból álló ja­vaslatának előterjesztésével lehetővé tette, hogy az értekezlet to­vábbi munkája során olyan megegyezést érjen el, amely egy­aránt megfelel a koreai nép és a világbéke megszilárdítása ér­dekeinek. a tavaszi munkák kezdeti lendületének a fokozása A Termelőszövetkezeti Tanács ülése A Termelőszövetkezeti Tanács vasárnap délelőtt ülést tartott, hogy megbeszélje a termelőszövetkezetek előtt álló legközelebbi feladatokat. A tanácsülésen Dobi István elvtárs, a Termelőszövetkezeti Tanács el­nöke tartott előadást. — A kongresszus utáni egy hét tapasztalatai máris azt mutatják — mondotta —, hogy a kongresz­szus határozatai nagy hatással vol­tak termelőszövetkezeti tagsá­gunkra. A termelőszövetkezeti tagok vi­lágosan látják, hogy a párt cs az állam teljes erejével mögöt­tük áll és mindenben segíti őket. Ez a termelőszövetkezetek tagsá­gát még jobban megerősítette, jobb munkára serkenti őket, bátorítást ad nekik az ellenség szövetkezetel­lenes munkájának meghiúsításá­hoz. Gondos kapálással a nagyobb terméseredményért Bár nem kis számban vannak még gyenge termelőszövetkezetek, ezek nem homályosíthatják el szö­vetkezeti mozgalmunk eredményeit és a közös gazdálkodás előnyét, amelyet már most is sokszáz jol­működő termelőszövetkezet bizo­nyít. Ezeknek a szövetkezeteknek nagy szerepük van abban, hogy tavaly ősz óta mintegy húszezer új tag lépett be a termelőszövetkeze­tekbe és egyre többen jönnek visz­sza a tsz-ekbe olyanok is, akik ko­rábban az iparban vagy más vál­lalatoknál helyezkedtek el. Termelőszövetkezeteink az idén az egyénileg dolgozó parasztokat megelőzve vetették el a tavaszi­akat. Az utóbbi évekhez képest lé­nyegesen nagyobb területet istállö­trágyáztak és műtrágyáztak. A gyengén telelt őszi gabonavetések­ből több mint 400.000 holdat íej­trágyáztak. Ezzel termelőszövetke­zeteink zöme megtette az első lé­péseket az idei jó termés elérésé­ért. Termelőszövetkezeteink az idén a kívánatosnál lényegesen kisebb te­rületen vetettek kapásnövényeket, főleg kukoricát. Az összes kapásr.ö­vények részaránya a vetésterület­ben csupán 21 százalék. Rendkívül alacsony szám ez. A kukorica ve­tésterületének kellene csaknem ek­korának lennie. Mivel a kapásnövények vetés­területét az idén már nem tud­juk megnövelni, a soronlévö munkák, elsősorban a kapálás gondos elvégzésével kell a le­hető legnagyobb terméseredmé­nyeket elérni, hogy a kapásokból is minél többet takaríthassanak be szövetkezeteink. Számos termelőszövetkezetben azon­ban megkéstek a kapálással. Minden fog vegye ki részét a közös munkából Gépállomásainkon nem kis szám­ban találhatunk növényápológépe­ket — folytatta Dobi elvtárs. >— Mintegy 2000 kultivátor segítheti a növényápolást. A gépállomások a termelőszövetkezetek növényápolá­si munkálatainak mintegy 61 szá­zalékát tudnák elvégezni a rendel­kezésre álló gépkapacitással. De a termelőszövetkezetek a növény­ápolási munkáknak csupán 17 szá­zalékára kötöttek szerződést. A gépállomások dolgozói a me­zőgazdaság fejlesztéséért, a ter­melőszövetkezetek megszilárdí­tásáért most azzal tehetnek legtöbbet, ha minél több gépi kapálást végeznek a termelőszö­vetkezetekben. Dobi elvtárs ezután hangsúlyoz­ta: a termelőszövetkezeti tagok ki­vétel nélkül vegyék ki részüket a közös munkából és minél nagyobb számban vonják be a közös mun­kába a termelőszövetkezeti tagok családtagjait, az asszonyokat és a fiatalokat. Napköziotthonokat, bölcsődéket kell létesíteni, hogy a kisgyer­mekes anyák is résztvehesse­nek a közös munkában. A családtagok bevonását a közös munkába sok szövetkezet azzal tudta sikeresen megoldani — foly­tatta Dobi elvtárs —, hogy a ka­pásnövények művelését egyénekre osztotta fel. Dobi elvtárs ezután arról beszélt, hogy számos szövetkezet nem hasz­nálja ki a gépi munkában és a csa­ládtagok mozgósításában rejlő le* hetőségeket, hanem a kapásnövé* nyeket részes művelésre adja ki. A kétegyházi Népköztársaság terme* lőszövetkezet például 110 hold ku* koricát adott ki harmados műve* lésre. Ezzel — 20 mázsás termés* átlagot számítva — több mint 700 mázsa kukoricát veszített. Ez a ku* koricamennyiség 100 sertés íelhíz* Jalásához volna elegendő, s 20 fo* rintos húsár mellett 300.000 forint jövedelmet hozna. Ez a tsz tehát 300.000 forintot dobott ki az abla* kon. Dobi elvtárs ezután rámutatott arra a káros jelenségre is, hogy egyes termelőszövetkezetekben az alapszabályt megsértve, növelik a tagok háztáji területét. Majd apre* mizálás jelentőségéről beszélt. A premizálás komoly ösztönző erő, s a jóldolgozók számára jelentős kiegészítő jövedelem származik abból, ha a terven felül termelt kapások egyne­gyedét, vagy ennek pénzértéket a közgyűlés határozata alapján azok kapják meg, akiknek köz­vetlenül köszönhető a többlet­termés. Részletesen foglalkozott Dobi elvtárs az állattenyésztés jelentősé­gével és a szálastakarmányok gon* dos betakarításának fontosságával, Köztudomású — mondotta —, hogy számos termelőszövetkezetben fej­lett az állatenyésztés, s ezzel meg­teremtették a gazdálkodás magas színvonalát, magasfokú jövedelme­zőségét. A nagykanizsai Vörös Csillag termelőszövetkezet például fejlett állattenyésztésének eredmé­nyeképpen már az év első negye­dében teljesíthette egészévi hízott­sertés-, vágómarha-, baromfi- és tojásbeadási kötelezettségét, s bő­ven ad el szabadpiacon hízót, ma­lacot, tojást és tejet is. Az ebből származó bevételek tették lehető­vé, hogy január óta havonta adnak előleget munkaegységenként. A nagykanizsai Vörös Csillag terme­lőszövetkezetet, a kongresszusi ver­senyzászlót nyert végegyházi Sza­badságot, a barcsi Vörös Csillagot és a többi hasonló szövetkezetet te­kintsék példaképüknek szövetkeze­teink, amikor hozzálátnak a szá­lastakarmányok betakarításához, a takarmánybázis növeléséhez, Szorosabb kapcsolat a tsz-tagok és egyéni parasztok között A továbbiakban Dobi elvtárs az aratásra való felkészülésre hívta fel a figyelmet: Az idén a gépállomásokon 972 kombájn és 2168 kévekötő-arató­gép áll a termelőszövetkezetek ren­delkezésére. Ezenkívül még 1000 gépivontatású fűkaszával is segítik a gyors aratást. Termelőszövetkezeti vezetőink már most gondoskodjanak a munkaerő mozgósításáról, osz­szák be az aratási munkára az építkezéseken és a segédüzem­ágakban dolgozó tsz-tagokat is, és növeljék a munkaerő telje­sítményét a munka jó meg­szervezésével. Az aratási munkák elvégzéséhez nagyon szükséges a családtagok be­vonása a közös munkába. Terme­lőszövetkezeti tagjaink az aratásra való gondos felkészüléssel, s ennek eredményeképpen az aratás határ­időre, minimális szemveszteséggel való elvégzésével növeljék kenyér­gabonarészesedésüket, teljesítsék népünk bőséges kenyérellátása ér­dekében kötelezettségüket. Dobi elvtárs ezután arról beszélt, hogy valamennyi megyében, min­den járásban található ma már olyan termelőszövetkezet, amely példamutatóan gazdálkodik, s ahol nagy a tagok jövedelme. Majd így folytatta: Termelőszövetkezeteink segítsék elő, hogy az eddiginél szorosabb kapcsolat alakuljon ki köztük és az egyénileg dolgozó parasztok kö­zött. Használjanak ki minden meg­felelő alkalmat, a termelési bizott­ságot, a tanácsi állandó bizottságo­kat, hogy a falu lakossága, első­sorban a jólgazdálkodó parasztság minél közelebb kerüljön a szövet­kezethez. A termelőszövetkezetek soron­lévő termelési feladatainak elvég­zéséhez és az egyéni parasztsággal való kapcsolatuk szorosabbra fűzé­séhez komoly segítséget várunk a vidéki párt- és állami szervek dol­gozóitól. Járási tanácsainknak, amelyek eddig már számos termelőszö­vetkezet megerősítéséhez nyúj­tottak segítséget, most az a feladatuk, hogy az élenjáró ter­melszöveíkezetek legjobb ta­pasztalatait, jól bevált módsze­reit eljuttassák a gyengébb ter­melőszövetkezetekbe, hegy ott is hasznosíthassák ezeket. Sokat segíthetnek termelőszövetke­zeteinknek, tanácsaink és gépállo­másaink szakemberei, elsősorban agronómusai. Bár a termelőszövet­kezetekbe kihelyezett agronómusok még alig néhány hónapja dolgoz­nak új munkakörükben, munkájuk hatása máris érezhető. Számos szö­vetkezetben az agronómusok útmu­tatásai alapján növekedett az ál­lattenyésztés hozama, javult a mun­kaszervezés. Szükséges azonban, hogy a gépállomás főagronómusa, a járási tanács főagronómusa szo­rosabb kapcsolatot tartson a tsz­ekben dolgozó agronómusokkal, irá­nyítsa, ellenőrizze és segítse tevé­kenységüket. Beszélt Dobi elvtárs munkásosz­tályunk és műszaki értelmiségünk ] termelőszövetkezeteket patronáló mozgalmáról, amely rendkívül hasz­nos megnyilvánulása a munkás-pa­raszt szövetségnek. Befejezésül felhívta a Termelőszövetkezeti Ta­nács tagjait, hogy fáradhatatlanul dolgozzanak ne csak saját szövet­kezetük, hanem valamennyi ter­melőszövetkezet felvirágoztatásáért, az egész termelőszövetkezeti moz­galom fellendítéséért. Dobi István elvtárs előadói beszéde után több hozzászólás hangzott el, Felszólalások A Termelőszövetkezeti Tanácsel­nökének beszéde feletti vitában többek között felszólalt Balla Já­nos elvtárs, a szentesi Felszabadu­lás tsz Kossuth-díjas elnöke, aki többek között arról beszélt, hogy csatlakozott hozzájuk egy gyengébb szövetkezet. Ez nagy problémái okozott a vezetőségnek és a tag­ságnak, de az eddigi tapasztalatok alapján remélik, sikerül rendbe­hozni ezt a részleget is. Balla elv­társ ezután egyes állami vállalatéi; hanyag munkáját bírálta. ©Norton ­kutat akartunk fúratni — mond­ta. — Ilyen kutak vannak az egyé­nt bolgárkertészeknél is, kifogást; ­lanul működnek, 400—500 liter v i­zet adnak percenként. Nálunk azon­ban még mindig nem működik a kút, pedig március 8-án már meg­kezdték a fúrását. Idáig százezer forintunkba került. Kisparasztok is fúrattak ilyen kutakat — 10.000 fo­rintért. Ez nyilván nem jó hatást íFólytaldí a mdt&fi maion.} l

Next

/
Oldalképek
Tartalom