Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I * —a A MAI SZAMUNKBÓL: AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Fiatal tanítónő egy öreg / iskolában : Titkos háború az indonéz köz­: társaság ellen . : A dolgozókat súlyosan megká­: rosító dorozsmai üzért lepleztek le Szép Erzsi ismét győzni akar • • A pártvezetőségi ülések jó elő- : készítése és megtartása a veze- ; tés eredményességének egyik tő • feltétele Meghálálja a föld, ha törődünk vele X. ÉVFOLYAM, 133. SZAM I VASÁRNAP, 1954 JŰNIUS 6. ARA 50 FILLÉR Á harmadik Pedagógus Nap "NA pártkongresszus határozatainak megvalósításáért­Történelmi idők történelmi súlya teszi harcossá és felelőssé a világ becsületes dolgozóit. A Magyar Dolgozók Pártja most lezajlott III. kongresszusa is történelmi évtizedre tekintett vissza: „Egységes nép, erős ország, szilárdan megalapozott függetlenség — ez lett Magyar­ország egy évtized alatt" — mondotta a Központi Vezetőség beszámo­lójában Rákosi Mátyás elvtárs. Kulturális fejlődésünkben nagy része van az ország pedagógusainak is. „Népünk műveltségének kiszélese­dését legjobban a közoktatásügy fejlődése tükrözi. .Jelenleg háromszor annyi tanuló szerzi meg az általános iskola 8. osztályának megfelelő képzettséget, mint a háború előtt. Ugyancsak háromszorosára emelke­dett a középiskolások és ötszörösére az egyetemi és főiskolai hallga­tók száma. A közép- és főiskolai diákok többsége munkás- és paraszt­származású: népi demokráciánk megteremti saját értelmiségét" — mondotta a kongresszuson Rákosi elvtárs. A párt helyesen mutatta az irányt, s a pedagógusok megértették a párt szavát. Mennyi gondos munka, mennyi féltő szeretet kellett ahhoz, hogy dolgozó népünk köz­műveltsége emelkedjék! A számok mögött ott látjuk a kísérletek és dolgozatok fölé hajló pedagógust, a tanítási órák és szakköri foglal­kozások melegszívű nevelőjét, a családi otthonok várva-várt, vagy váratlan látogatóját, a szülőkkel folytatott megbeszéléseket — egyszó­val az egész oktató-nevelő munkát. Az aratás öröme jelentkezik június hónapban a nevelő és a szülő számára egyaránt. A jó bizonyítványok nyomán biztos út vezet a kö­zépiskolák, a főiskolák és egyetemek felé. Az általános iskolák minő­ségi fejlesztésének a gondolata nem támaszthatja bennünk azt a gon­dolatot, hogy fejlődő kultúránknak nem lesz szüksége a jövőben is középiskolásokra, egyetemi, valamint főiskolai hallgatókra. Népünk kulturális igénye jutott el arra a fokra, amely megköveteli az egész közoktatásügy minőségi fejlesztését. A pedagógusokat ünneplő ország a dolgozó népnek és a nevelők­nek nagyobb ajándékot nem is adhatott volna annál, mint hogy a MDP III. kongresszusa is foglalkozott a minőségi fejlesztés gondola­tával. Büszkék vagyunk a kitüntetett és élenjáró pedagógusaink munká­jára. Látjuk, hogy dolgozó népünk éppúgy becsüli a nevelők munká­ját, mint a bányászét, a vasöntőét, a vasutasét, a traktorosét, vagy a katonáét. A legbüszkébbek mégis arra vagyunk, hogy folyamatosan új távlatok nyílnak meg előttünk. Az ismeretközlő feladatok mellett elő­térbe kerül a nevelés feladata is. Haladó hagyományaink és nagyszerű építésünk eleven szemlélete és élménye mélyíti a tudás színvonala mellett a hazaszeretet érzését. Kis tanyai iskolák! Falusi és városi iskolák! Szülők és növendé­kek! Ennek a jövendőnek a látásában sugározzák felétek ma a neve­lőitek: tanuljatok jól! A megfeszített és becsületes munkával szerzett jó bizonyítvány és a színvonalas tudás a ti számotokra a hazaszeretet. A mi országunk akkor lesz még erősebb, ha fiai minél többet és mi­nél jobban tudnak. A tudás ad erőt az aktív honvédelemre. A nevelés és oktatás eredményei eddig is szépek. Mi nem vagyunk még megelégedve az elért eredményekkel. Azt szeretnénk, ha a tudás mellett a becsületesség, nyíltság öntudata sugározzák minden tanulónk szeméből. Azt szeretnénk, ha az ifjúság jelleme, fellépése a kultúrált magatartást és az apró tettekben megnyilvánuló hazaszeretetet tükrözné. Az iskola kinyújtja karját az iskolafalakon túlra, és ahhoz, hogy a felfokozott követelményeknek megfeleljünk, kérjük minden család és az egész társadalom támogatását; A nevelés kérdése ma már nemcsak iskolai, hanem együttesen: iskolai és társadalmi feladat! Minden igazi ünnep, így ez a harmadik Pedagógus Nap is erőforrás: az elért eredmények talaján új, szép feladatokra serkent. Az elismerés és megbecsülés még szebb munkára kötelezi a pedagógust és vele együtt minden becsületes dolgozót, hogy a békés építésre és a béke védelmére legyen mindig felkészült ember. Döme Mihály Harcban a terven felüli ötezer pár cipőért „Tartjuk tovább a kongresszusi műszak eredményeit" — ezt ha­tározták el a Szegedi Ci­pőgyár dolgozói a kon­gresszusi hét utolsó nap­jaiban. Nem könnyű fel­adatot vállaltak: június hónapban ötezer pár ci­pőt akarnak gyártani terven felül, ezzel is hoz­zájáruljanak a kongresz­szus határozatainak tel­jesítéséhez. Minden nap tehát csaknem 120 pár­ral többet — ez a nagy szám azonban nem ri­asztja vissza az üzemré­szek munkásait. Számol­tak a nehézségekkel. A terven felüli cipőkhöz a kongresszusi versenyben megtakarított különböző nyersanyagokat használ­ják fel és nagy feladat hárul valamennyi sza­bászati dolgozóra, akik­nek ügyelniök kell az anyag jobb kihasználá­sára. Arra is felkészül­tek, hogy új modell ke­rül munka alá június hónap elején. Ennél a vállalásnál a Szegedi Cipőgyárban a nemrég bekerült mun­kások szaktudására is számítottak. A kongresz­szusi héten a gyengéb­ben dolgozók szépen „ felfutottak". Eltűntek a régebbi 60—80 száza­lékos teljesítmények, he­lyükbe 110—120 százalé­kos teljesítmények lép­tek. Ebben részük van a sztahánovistáknak, akik készségesen, türe­lemmel tanították a szakmában járatlanokat. Maróti Lászlóné egyszer­re három dolgozót is ta­nított. Most művezető ugyan, de a gépi buk­kolásnál nála gyorsabb, ügyesebb munkás nem volt a gyárban. Fodor Istvánné, Kristóf Lajos­né és Szabó Istvánné ke­rült hozzá ez év január­jában. Soha nem láttak még Cipőgyárat belülről, így hát nem is tudhat­ták, milyen munkafolya­matokon megy keresztül a• cipő, míg teljesen el­készül. Munka közben ezer nehézség tornyosult a három új munkás elé Marótiné segítségével azonban sikerült 120— 125 százalékra emelniök teljesítményeiket. Botos Istvánné a szabászaton sokáig bélésbőrt szabott. A legjobb munkafogáso­kat elsajátította, sztahá­novista is lett. Szaktu­dását ö is tovább adta Tornyai Jánosnénak, aki 75 százalékkal kezdte. Régen volt ez már. egy­néhány hónap eltelt az­óta és az „új munkás" százaléka 108-ra emelke­dett. Természetesen nem megy minden akadály nélkül a Cipőgyárban. a június elején a munká­ba vett új modell pró­bára teszi a legjobb szakmunkásokat is. Az első három nap ered­ménye: terven felül 380 pár cipő. A szabászaton és a fűződében azonban érezteti hatását az új munka — némi lemara­dás van. Igaz, így szo­kott ez lenni minden új modellnél, a szabászat, a tűződe. de a többi rész­leg dolgozóinak munka­igényesebb az a női szandál, amit most ké­szítenek. Ez azonban nem lehet akadály a Szenedi Cipő­gyárban. A vállalás kö­telez Tudják ezt a mun­kózok és úgy ls tervez­ték: a jövő hét végére megszüntetik az új mun­kából következett átme­neti lemaradást. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói az önköltség csökkentéséért A Pedagógus Nap ünnepségei Még jól emlékszünk a tavalyi és tavalyelőtti Pedagógus Napra, / a feldíszített iskolákra, a pedagógu­sokat köszöntő felírásokra, a Ked­ves ünnepségekre. Az ünnepségek közelebb hozták társadalmi, állami szerveinket, a szülőket az iskolá­hoz, a pedagógusokhoz. , Az idei Pedagógus Napon az or­szág legjobb nevelői, tanítók és ta­nárok közül mintegy hetvenen kap­ják meg a ©Kiváló tanító©, ©Kiváló tanár© kitüntetését és a vele járó pénzjutalmat. Az idei Pedagógus Napon először kapja meg több óvó­r.ő a ©Kiváló óvónő© kitüntetést. A Pedagógus Nap ünnepi műso­ra június 6-án, vasárnap délelőtt 9 órakor a Fáklya filmszínház kert­helyiségében kezdődik. Az ünnep­ségen beszédet Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács Végrehajtóbizott­ságának elnöke mond. Az ünnep­ségen jutalmazzák meg Szeged leg­jobb munkát végző pedagógusait. A harmadik országos Pedagógus Nap keretében tartja meg a sze­gedi Pedagógiai Főiskola főiskolai napját. A szegedi főiskolai nap gaz­dag programmja délelőtt 11 órakor a szegedi Állami Nemzeti Színház­ban kezdődik. Az ünnepélyen Lerner Károly, a főiskola igazgatója mond meg Pilitó beszédet. Ezután Liszt; Ünnepi dal, Kodály: Kállai kettős, Szeghy: Csodafurulya című művét a főisko­la és gyakorló iskoláinak énekka­ra, a szegedi Kodály-kórus, a sze­gedi színház filharmonikus zene­kara adja elő Simon Albert, a sze­gedi Nemzeti Színház karnagyának vezetésével. Kodály: Túrót eszik a cigány és Lengyel László című mű­vét a főiskola I. számú gyakorló iskolájának úttörő énekkara és né­pijáték-együttese adja elő Garam­szegi József vezetésével. A főiskola színjátszó együttese Katona József Bánk bán című mű­véből mutat be részleteket. A nap kiemelkedő eseménye lesz Kodály: Psalmus Hungaricus című művének előadása. A főiskola és gyakorló iskolájának énekkara, a szegedi Kodály-kórus, a szegedi Nemzeti Színház filharmonikus ze­nekara és Megy esi Pál operaéne­kes, a szegedi Nemzeti Színház tagja adja elő Kodály világhírű művét Ferencsik János Kossuth­díjas karnagy, kiváló művész ve­zényletével. Délután a Haladás sportpályán 4 órai kezdettel nagyszabású sport­ünnepély lesz. Este 8 órakor a főiskola díszter­mében a másodéves hallgatók bú­csúztatója zárja be a gazdag mű­sorú Pedagógus Napot. „A dolgozók, olsősorh.in az Ipari munkások anyagi óletszíuvonala emelésének fl legtontosabh eszköze a jövőben is az árleszállítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, lia elözileg nőtt a termelékenység és csökkent az önköltség" — -non tolta a Köz­ponti Vezetőség beszámolójában Rákosi Mátyás elvtárs. Az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat műszaki vezetői is ennek az iránymutatásnak a szellemében dolgoznak azon, hogy a ponyvák, szövetek előállítási költségét minél lejjebb szorítsák, s az első negyed­évinél még jobb eredményeket ér­jenek el az önköltségcsökkentésben. Az üzem dolgozói még február­ban, a párt és a kormány felhí­vása nyomán hozzáláttak ezeknek a feladatoknak megoldásához. En­nek eredményeként — az éjszakai műszakok helyett a nappalira való fokozott áttéréssel, a motorok üres­járási veszteségének csökkentésével, az erőműtelep jobb kihasználásá­val és más fontos műszaki-szer­vezési intézkedés bevezetésével már az első negyedévben száz­ezer forinttal csökkentették a gyártmányok önköltségét. A vállalat akkor ezért miniszteri dicséretben részesült.­A kongresszusi versenyben továb­bi nagyszerű eredményeket értek el különösen a szövődé és az erő­műtelep dolgozói. A szövőüzem műszaki és fizikai dolgozói vállal­ták, hogy a gépállást 5.3 százalék­ról 5 százalékra csökkentik, ezzel szemben 4.9 százalékot értek el. Ez jelentősen hozzájárult az ön­költség csökkentéséhez. Elősegítette ezt Hatos József szövő főművezető kiváló újítása is. Hatos József sokéves problémát ol­dott meg azzal, hogy újtípusú szíj­tárcsát tervezett az alsó meghaj­tású szövőgépek áttételének meg­oldására. A hajtószíj leesésekor eddig két dolgozó idejét kötötte le a szíj visszahelyezése, emellett ez nagy baleseti veszéllyel járt. Az újfajta kúpos szíjtárcsát most úgy képezték ki, hogy a szíj önmagá­tól visszamegy a tárcsára, anélkül, hogy valakinek közbe kellene avat­koznia. Ha figyelembevesszük, hogy naponta legalább ötven alkalommal leesik a szíj, s ha mind a 300 gépre felszerelik, jelentősen hozzájárul majd az újítás az önköltség csökkenté­séhez is, azzal, hogy kevesebb lesz a gépállási idő. A stoppoló üzemrészben is je­lentős tartalékok voltak az önkölt­ség csökkentésére, amelyeket Su­gár Miklós elvtárs a gyár főmér­nöke és Balogh Dezső elvtárs mű­vezető tártak fel. Ennek a „szálai" a cérnázóba nyúlnak vissza, ugyan­is a cérnázásnál, a copsolásnál ezentúl nem kötnek csomót a fo­nalak végére, csak egymáshoz il­lesztik azokat. így a stoppolásnál nem kell bajlódni a dupla szálak, vagy csomók eltávolításával. Ezál­tal egy vég cipővászon tisztítását az eddigi öt és fél óra helyett há­rom óra alatt el tudják végezni. Ez egy negyedévben 100.000 óra, illetve 300.009 forint megtakarí­tást — lényeges önköltségcsök­kentést eredményez. Ugyancsak nagy tartalékok rej­lenek még az áruszállítás észszerű­sítésében is. Az üzem műszaki ve­zetői nemrég felülvizsgálták a belső anyagmozgatás eddigi körülményeit, S rájöttek, hogy számos észszerű­sítést lehet abban végrehajtani. Üzemrészenkint, pontosan lerajzol­ták az anyag útját, s ennek alap­ján megállapították, hogy szinte kilométerekre rug az a távolság, amelyet az anyag feleslegesen meg­tesz egyik géptől, illetve üzem­résztől a másikig. A II. cérnázóban például az üzemrész egyik végén, a bejárat­tól mintegy 50 méternyire tárolják a napi anyagszükségletet. Az áru­nak tehát 100 métert kell meg­tennie a bejárattól a tárolóhelyig, majd vissza a mérlegig, ahonnan a gépekre osztják el az anyagot. Ez annyit jelent, hogy havonta a 800 darab 120 kilós láda 80.000 méternyit vándorol feleslegesen. Az üzemrészt rövidesen kibővítik, s ennek során lerövidítik az anyag útját úgy, hogy az egyik gépet a jelenlegi tárolóhelyen szerelik fel, a tárolót pedig a bejárat kö­zelében helyezik el. Vitusz Gyula és Iíuszta Ferenc műszaki dolgozók ötlete nyomán született meg egy másik észszerű eljárás a kiszerelő- és csomagoló üzemrészben. Azelőtt a végek a Meo asztaltól a „rollnizásig" — te­kercselésig — mintegy 35 méter utat tettek meg. Az újítók javas­latára most a rollnizót közvetle­nül a Meo asztal végén helyezték el. Ez annyit jelent, hogy — a hat Meo asztalt számítva — évente mintegy hárommillió kg. anyag útját lehet megrövidíte­ni összesen csaknem 200.000 méterrel. Az üzem dolgozói a kongresszu­si hét lendületével s a kongresz­szus útmutatásai nyomán tovább harcolnak a több és olcsóbb áru előállításáért. A vállalalvezetőség most összesen 12.000 forint célju-' talmat tűzött ki az önköltségcsök­kentésben legjobb eredményt elért dolgozók és üzemrészek jutalma­zására. D. B. Szorgos munka a szegedi Alkotmány termelőszövetkezetben Rácz János elvtárs, levelezőnk jelenti az Alkotmány tsz-ből: A szegedi Alkotmány termelő­szövetkezetben a pártkongresszus tiszteletére jó munkát végeztünk. Most, a kongresszus után, még in­kább jobban dolgozunk. A cukor­répa kapálását és egyelését elvé­geztük. Kész a burgonya kapálása, s ezen felül a 23 katasztrális hold négyzetes kukorica kapálása. A tagság jó szívvel és bizalommal csinálja a munkáját. A napraforgót is ekézzük, a ta­karmányrépa kétszeri kapálása is készen. A 250 köbméter silógödör is elkészült. A siló-kukorica is szé­pen kel. A lucernakapálást elvé­geztük és sor került a gyűjtésére. A kertészetben is szép a karaláb, és a káposzta is. Salátát állandóan viszünk a piacra. A herevágásnál Vencel József, Szabó János, Kud­jer Antal, Kalmár László, Horváth Kálmán, Bánfi Imre, Gazdag János jó munkát végzett. Szépen halad a munka és a fér­fiakkal egy sorban az asszonyok Vt dolgoznak. Képünkön a szegedi Alkotmány tsz­ben dolgozó asszonyok egy csoportja kapál

Next

/
Oldalképek
Tartalom