Délmagyarország, 1954. június (10. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-04 / 131. szám

PÉNTEK, 1954 JÜNMJS 4. 8 DElMRGYBRORSZftG Egy tag, aki vendégnek is ritka az Üj Élet tsz-ben Miért teljesített Molnár András nyolc hónap alatt csak 25.7 munkaegységet? A Pedagógus Napon a főiskolai nap keretében mutatják be Kodály Psalmus Hungaricus című müvét a szegedi Nemzeti Színházban . Még jól emlékszünk a tavalyi és tavalyelőtti Pedagógus Napra, a feldíszített iskolákra, a pedagógu­sokat köszöntő felírásokra, a ked­ves ünnepségekre. Az ünnepségek közelebb hozták társadalmi, állami szerveinket, a szülőket az iskolá­hoz, a pedagógusokhoz. Népköztársaságunk miniszterta­nácsának határozata minden év jú­nius hó első vasárnapját "Pedagó­gus Nap«-nak nyilvánította. Az idei Pedagógus Napon az or­szág legjobb nevelői, tanítók és ta­nárok közül mintegy hetvenen kap­ják meg a "Kiváló tanító*, "Kiváló tanár* kitüntetését és a vele járó pénzjutalmat. Az idei Pedagógus Napon először kapja meg több óvó­nő a "Kiváló óvónő* kitüntetést. Szeged iskolái készülnek a Peda­gógus Napra. Minden tanuló, min­den szülő, a társadalmi szervek ké­szülnek a Pedagógus Napra. A Pedagógus Nap ünnepi műso­ra június 6-án, vasárnap délelőtt 9 órakor a Fáklya filmszínház kert­helyiségében kezdődik. Az ünnep­ségen beszédet Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács Végrehajtóbizott­ságának elnöke mond. Az ünnep­ségen jutalmazzák meg Szeged leg­jobb munkát végző pedagógusait. A harmadik országos Pedagógus Nap keretében tartja meg a sze­gedi Pedagógiai Főiskola főiskolai napját. A szegedi főiskolai nap gaz­dag programmja délelőtt 11 órakor a szegedi Állami Nemzeti Színház­ban kezdődik. Az ünnepélyen Lemer Károly, a főiskola igazgatója mond meg­nyitó beszédet. Ezután Liszt: Ünnepi dal, Kodály: Kállai kettős, Szeghy: Csodafurulya című művét a főisko­la és gyakorló iskoláinak énekka­ra, a szegedi _ Kodály-kórus, a sze­gedi színház filharmonikus zene­kara adja elő Simon Albert, a sze­gedi Nemzeti Színház karnagyának vezetésével. Kodály: Túrót eszik a cigány és Lengyel László című mű­vét a főiskola I. számú gyakorló iskolájának úttörő énekkara és né­pijáték-együttese adja elő Garam­szegi József vezetésével. A főiskola színjátszó együttese Katona József Bánk bán című mű­véből mutat be részleteket. A nap kiemelkedő eseménye lesz Kodály: Psalmus Hungaricus című művének előadása. A főiskola és gyakorló iskolájának énekkara, a szegedi Kodály-kórus, a szegedi Nemzeti Színház filharmonikus ze­nekara és Megyesi Pál operaéne­kes, a szegedi Nemzeti Színház tagja adja elő Kodály világhírű művét, Ferencsik János Kossuth­díjas karnagy, kiváló művész ve­zényletével. . Délután a Haladás sportpályán 4 órai kezdettel nagyszabású sport­ünnepély lesz. Este 8 órakor a főiskola díszter­mében a másodéves hallgatók bú­csúztatója zárja be a gazdag mű­sorú Pedagógus Napot. Az úiítók javasolják: Létesítsenek Szegeden egy kivitelező üzemet Szerkesztőségünkbe a kongresz­szusi versenyben több levél érke­zett, amelyben a különböző üze­mek újítói röviden leírták javasla­taikat az újítómozgalom fokozot­tabb kibontakozásához. Legtöbben egy újítási kísérleti műhely felál­lítását javasolják. Az alábbiakban ezekből a levelekből részleteket közlünk: »Még az elmúlt év végén a Sze­gedi Ruhagyárban egy újítási kí­sérleti műhelyt állítottunk fel, ahol két dolgozó végezte munkáját. Azonban később már csak egy sze­mélyt tudtunk foglalkoztatni. Ke­vés volt az újítási kísérletre be­adott munka. Ezért a jövőben kí­séleti műhelyünk újítási munká­kat üzemünkön kívüli vállalatok­nak is végezhet Mucsi Ferenc*. »A *Felszabadulás« Asztalos Kis­ipari Szövetkezetben havonta 4—5 ötlet és újítási javaslat kerül elbí­rálásra. Ezek az újítások természe­tesen üzemünk jellegénél fogva fő­ként a kivitelezési eljárással, a gé­pek beállításával, a szerszámok ké­szítésével kapcsolatosak, megvaló­sításuk tehát rendszerint üzemen belül házilag lehetséges. Azonban egy kísérleti kivitelező üzem felál­lítását nagyon szükségesnek tarta­nánk, mert az újítási mozgalom előrelenditését szolgálná azzal, hogy megfelelő felszerelés birtokában rz újítók elképzeléseit tökéletesen ki­viteleznék. Vállalatunk körülbelül három hónappal ezelőtt meghívást kapott a Hungária Étteremtől étel-bemu­tatóra. A bemutató azt a célt szol­gálta, hogy a közétkeztetésben résztvevő dolgozókkal megismertes­se a Hungáriában lévő étkezést le­hetőségeket. Vállalatunk képviselői meg is jelentek ott és örömmel ta­pasztalták, hogy a bemutatott éte­lek jóízűek és az 5.90-es áron mi­nőségileg is megfelelőt nyújtanak. Vállalatunk 35 dolgozója ennek alapján jelentkezett a Hungáriából való étkezésre. Röviddel ezután többször előfor­dult, hogy vállalatunk dolgozói erő­sen kifogásolható ebédet kaptak. Ezt szóvátették a Hungária veze­tőségénél, ahol észrevételünkre kedvezőtlenül válaszoltak. Végű! nemrég olyan ebédet kaptunk, amely ehetetlen volt — sárgarépa­főzelék borsóval —. Ennek nyo­mán vállalatunk dolgozói felmond­ták a Hungáriából való étkezést. Megjegyezni kívánjuk, érthetetlen előttünk, hogy a Hungária konyhá­Célszerűnek tartanám ezenkivül, ha a szegedi üzemek újítási feleiő­sei — legalább is az egy szakmába tartozók — többször találkoznának egymással, hogy tapasztalataikat kicseréljék. Véleményem szerint eh­hez segítséget nyújthatna a sajtó is — újítási rovat bevezetésével. Bálint József*. *Az elmúlt esztendőben igen szé­pen haladt az újítási mozgalom, azonban a kivitelezésre az újítá­soknak csak kis százaléka került. Gátolta ezt az a körülmény, hogy az Újszegedi Rostkikészítő Telep üzemfenntartóinak nem jutott arra idő, hogy az újításokat kivitelez­zék, azonkivül a megvalósításokhoz nem volt elegendő anyag. Éppen ezért javasoljuk egy újítások kivi­telezésével foglalkozó vállalat léte­sítését, , Szügyi Sándor*. "Nálunk, a Szegedi Falemezgyár­ban a legnagyobb akadály az újí­tásoknál a kivitelezés során merült fel. Legutóbb is egy készüléket kel­lett volna elkészíteni, de sem a mi üzemünkben, sem pedig máshol nem állt módunkban. Fel kellene állítani Szegeden egy műhelyt, amely az újítások elkészítésével foglalkozik. Ennek a műhelynek az üzemek természeténél fogva sokol­dalúnak és jól felszereltnek kell lennie. Minden bizonnyal a szegedi vállalatok kölcsönösen támogatnák ezt a műhelyt. Hegedűs Károly*. jából kikerülhet minőségileg erő­sen kifogásolható étel. Csonka János, a Fémipari és Finommecha­nikai Vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke és még tizenkét aláírás. • Igazuk van a Fémipari és Fi­nommechanikai Javító Vállalat dol­gozóinak. Annak ellenére, hogy a márciusban végrehajtott árleszállí­tás után olcsóbb lett a zsír, a hús, s nőtt a szabadpiaci felhozatal is, a Hungária Étteremben nem javult, sót romlott minőségileg az üzemf étkeztetésben résztvevők részére felszolgált ebéd. A minisztertanács rendelete, amely az árleszállításkor jelent meg, kimondja, hogy a hús­és zsiradékárak csökentése után a közétkeztetés árai változatlanok maradnak, s az árleszállítás foly­tán, a nyersanyag beszerzésnél megtakarított összeget a minőség további javítására kell fordítani. Ez a Hungáriánál nem történik meg, amelyet jogosan kifogásolnak a Fémipari és Finommechanikai Vállalat dolgozói s rajtuk kívül még több mint háromszáz ott ét­kező dolgozó. A melegen tűző nyári napban ka­pálják a kukoricát, hordják a szé­nát a Szeged-alsóvárosi Uj Élet tsz tagjai. Többen közülük a paprika­földet készítik elő. Mert a követ­kező héten a háztáji kertekben ne­velt fűszerpaprika palántákat ül­tetni kezdik. Reggeltől napestig szorgoskodnak az Uj Élet sz tagjai a földön. Ott érlelik valósággá, hogy jó jövedelemhez jussanak. Minden munkáskézre szükség van tehát most az Uj Életben is. Éppen ezért Biczók Sándor, a volt közép­paraszt, az egyik munkacsapat ve­zetője, kora reggel, vagy napszállat után elindult a Csendes-utcába, hogy munkába hívja Molnár And­rás tagtársát. Egyszer, kétszer, többször hiába járt. Majd később — az igazat megvall­va — még az ajtót is becsukták az orra előtt. Nem minden alap nél­kül való Biczók Sándor véleménye: én már nem megyek Molnárékhoz, nem szégyenkezem. A szövetkezet elnöke, s többen mások is igazán jó szóval kérték Molnár Andrást, hogy vegye ki ré­szét a munkából. Hiszen a munka­csapat, amelybe ő is tartozik, az ő területét is műveli. Biczók Sándo­réknak nyolc tagra adták a földet. Mégis heten vannak, mert Molnár András cserbenhagyta őket. Az egész szövetkezetet is. Hogy miért nem dolgozik? Csűri-csavarja erre a választ, s amit mond, — sajnos, de így van, — nem elfogadható. Molnár András nyolc hónap alatt szégyenszemre 25.7 munkaegységet szerzett, 22 napot dolgozott. Ugyan­abban a munkacsapatban, amelybe Molnár András tartozik, az éltes korú, 70 éven felüli Aradi Péter bácsi májusban 13.10 munkaegysé­get szerzett. S futja erejéből arra is, hogy szépen megmunkálja egy holdnyi háztáji földjét. Vagy Ke­szeg Józsefné, aki májusban húsz munkanap alatt 19.93 munkaegysé­get szerzett Király Ferenc — a volt középparaszt — márciusban derekas szorgalma nyomán 25.75 munkaegységet ért el. Májusban pedig szintén nem adta húsz mun­Pusztamérges a megye 59 közsé­ge közül 56-ik az adóbevételi terv teljesítésében, de a begyűjtéssel sem áll sokkal jobban. Nem azért, mintha nem lenne miből eleget tenni az állam iránti kötelesség­nek, hanem azért, mert a hanyag termelők — nem kevés joggal — azt tartják: mi bajunk lehet, ha nem fizetjük az adót, nem teljesít­jük a beadást. A hónapok folya­mán igaz, hogy történt foglalás egyes hanyagoknál, de ez csak aféle ijesztgetés volt, hiszen nem egy közülük a lefoglalt terményt és jószágot el is adhatta. Elad­hatta, hiszen ezért — a nyilvánva­lóan súlyos törvénysértésért —sem lett senkinek bántódása. Például Papdi János faluszerte közismert kupec is ilyen fondorlattal élt. Az adóba lefoglalt sertésre azzal az ürüggyel kért vágási engedélyt a tanácselnöktől, hogy a hízót levág­va jobban értékesítheti és utána mindjárt kitisztázza tartozását. Ne is mondjuk, hogy minderre hóna­pokig hasztalan vár a tanács. A sorozatos törvénysértésekre ki más tehette volna rá a koronát, mint a falu egyik közismert ku­lákja, Bajorics Péter, aki tavalyról és az idénről mintegy 6500 forint adóval hátralékos. Sárga, féderes kocsiján ma is olyan pökhendien kocsizik végig a falun, mint tíz év­vel ezelőtt, amikor még a hozzá hasonszőrű kulákok, kupecek mar­kában vergődött ez a jó boráról messze földön híres falu. »Nem is adom én ma sem minden koszos parasztnak a lányom* — mondja még ma is a dolgozó parasztságra nem nagyon hízelgő hangon. S ami­kor az adóügyi megbízott el akarta vitetni az adóba lefoglalt egyik ko­csit, a kulák vasvillával, a kulák­asszony pedig fejszével támadt a kötelességét teljesítő hatósági kö­zegre. Ahelyett, hogy azon nyom­ban megtanították volna, miként járhatja meg minden kulák és ha­sonló népellenség, ha kezet emel a dolgozókra, Bajoricsnak máig sem lett semmi bántódása. Ezekután a »példák« után Papdi vagy Bajorics körzetében még keresve sem igen lehet olyanokat találni, akik adó­val, vagy beadással ne lennének hátralékosok. Ha Papdi eladhatta a kaegységen alól. Ifj. Bite Veszter, aki mint családtag dolgozik a tsz földjén, egyetlen hónapban — má­jusban 20.95 munkaegységet ért el. De hosszan lehetne sorolni azok­nak a neveit, akiknek könyvében az egységek száma is bizonyítja, hogy nem (élnek a munkáiéi s becsületesen, szívvel-lélekkel vég­zik a teendőiket. Mit csinál hát Molnár András? Édesapja nem lépett be a tsz-be, neki is van földje. Ezt természete­sen nem lehet .bűnül felróni sem Molnár Andrásnak, sem pedig ap­jának. De Molnár András az ő háztáji területét, meg az apja föld­jét is műveli. S amikor a tsz-be állt, Molnár András, kint hagyta két lovát, • kocsiját, mondván, hogy az apjáé. Most a két lóval, kocsi­val is dolgozik. Egyesek tudni vé­lik, hogy tavasszal a két lóval — természetesen pénzért — szántást is vállalt és végzett. De hogyan vélekednek erről a tsz tagjai? Elítélik Molnár András magatartását. Az igazat megvallva kijöttek már a béketűrésből és kacskaringósan káromkodnak is. Biczók Sándor munkacsapatvezető, s munkacsapatának tagjai is úgy tartják: — Nem ezt vártuk Molnár And­rástól. Helytelenítjük, amit csinál. A szövetkezet egész tagsága rossz szemmel nézi, hogy Molnár András nem jár munkába. Egyesek, amikor egy napot hiányoztak, azt mondták: — Ha Molnárnak lehet annyit hiányozni, akkor nekünk is lehet egy napot, vagy kettőt. Ez a megnyilvánulás is mutatja, hogy Molnár András magatartása rontja a munkafegyelmet. S a Biczók-munkacsapatnak a hiányzó Molnár András helyett is dolgozni kell. Molnár András tíz holddal lépett be a szövetkezetbe, s most nem dolgozik a közös gaz­daságban, hanem más földet művel. A bevitt tíz holdja után pedig a tsz teljesítse a beadást, fizesse az lefoglalt sertést, sőt a tanács adott rá vágási engedélyt, akkor nekem sem kell komolyan venni a felszó­lítást •— gondolja szomszédja, Engi Benjámin is, aki az idén még egyetlen tojást sem vitt a beadásba. A bornak az idén különösen jó ára van. Igaz, hogy tavaly nem volt elegendő permetezöszer és a peronoszpóra igen nagy károkat okozott. Ezt figyelembe veszi kor­mányunk, de figyelembe veszi a községi tanács is. De az nem tűr­hető, hogy furfanggal, a tanács be­csapásával húzzák-halasszák a te­hetős termelők az állam iránti kö­telesség teljesítését. Nacsa András (IV. ker. 1.) is azt mondotta az adóbeszedőnek, hogy nincs pénze, amikor több mint kilenc" hektó bo­ra állt a pincében. Gyurics József teherautószámra adta el jó áron az almát, de ígérgetésnél többet ma sem kap tőle a tanács. Sebők János (IV. ker. 10.) fiának és leányának nemrégiben vásárolt kerékpárt, de a tavalyi aratás óta alig fizetett adót. Balla Vince (II. ker. 3.) tavasszal két-három hold földet vásárolt, mintegy nyolc hektó bora van most is a pincében, mégsem törleszti tartozását. Kinek-kinek érdeme szerint. Akik sorozatosan kijátszák a tanács éberségét, azokkal szemben a ta­nács sem lehet elnéző. De a hátra­lékosoknak zöme becsületes dolgo­zó paraszt, akik mindig tisztelték és most is tisztelik a törvényt. De Csernák János három és félhol­das mindszenti dolgozó paraszt ok­tóber, november és december hó­napokban kötött hizlalási szerző­dést az Állat- és Zsírbegyüjtő Vál­lalattal tíz sertésre. A tíz hízót áp­rilisban be is szállította, amelyek­ért 34.476 forintot kapott, öt ser­tés után egy motorkerékpár vásár­lására kap tíz százalékos kedvez­ménnyel vásárlási utalványt. A tíz sertés után tehát két motorkerék­párt vásárol 1340 forinttal olcsób­ban, mint egyébként; adót. Ez is — és joggal — háborítja a tagokat. Már olyan tréfás szóbeszéd a szö­vetkezetben, ha Molnár Andrásról esik szó: — Hol van Molnár Bandi? — Hivatalos ügyben jár, — a vb-n van. Azért mondják ezt a szövetkeze­tiek, mert Molnár András Szeged Város Tanácsa végrehajtó bizottsá­gának tagja. S megtette, hogy már­ciusban, áprilisban és májusban is beíratta munkaegység könyvébe, azt a heti bizonyos időt — néhány órát —, amelyet a végrehajtó bi­zottság ülésén töltött el. Természe­tes, hogy Molnár Andrásnak — ha dolgozik a tsz-ben — arra az időre is jár munkaegység, amíg a végre­hajtó bizottság munkájában részt vesz. De nem dolgozik a tsz-ben, s ezért tréfálkoznak úgy a tsz-tagok: Molnár Bandi „hivatalos ügyben jár nap nap után", — s jön majd egységet íratni a könyvébe. Lovászi Márton, a növénytermelő brigád vezetője, a szövetkezet töb­bi tagja azt várták volna Molnár Andrástól, hogy mint tsz-ük, a nép képviselője a tanácsban, ne éljen vissza a bizal­mukkal, méltó legyen rá. Jó példát, helyt­állást, a munkában való részvételt várták Molnár Andrástól. S íme: csak vendég — és ritka vendég — a szövetkezetben. Ez a baj imár nem mai keletű. Hetek és hónapok óta szálltak a figyelmeztetések a tsz tagjai részé­ről Molnár András felé. Miért hagyta figyelmen kívül? Miért nem ment segíteni a munkában az öreg Aradi Péter bácsinak. Keszeg Jó­zsef nének, meg a többieknek? Nem szégyelni való dolog-e ez?! S ennek az igaz történetnek nem írunk befejezést. A szövetkezet tag­jainak, — a népnek kell befejezni. Bele szólhat Molnár András is. S a nép, a tsz-tagok, jól megfontolva a dolgot, tiszta szívvel, becsülettel határoznak majd. Morvay Sándor miután azt látták, hogy Pusztamér­gesen nemigen szereznek érvényt a törvénynek, maguk is a könnyeb­bet választották. Ezeket a dolgozó parasztokat ne kerüljék el a nép­nevelők, mert a népnevelőmunkának igen nagy az ereje. Módra József (I. ker. 59.) középparasztnak több mint háromezer forint adóhátralé­ka volt. Annak ellenére, hogy 38 hektó bora és nagymennyiségű al­mája volt a pincében, mégis elha­nyagolta az adófizetést. Többször meglátogatták, beszélgettek vele és nem eredménytelenül. Nemcsak adóját rendezte, hanem egész évi sertésbeadását is teljesítette; sőt a pártkongresszus alkalmával félévi tojás- és baromfibeadásának is ele­get tett, amelyért díszoklevelet is kapott. Kovács Péter, Kószó Ist­ván és a többi dolgozó paraszt, akik hónapról-hónapra fizetik adó­jukat és nem hagyják felszaporodni, a legbiztosabb támaszai a községi tanácsnak az adóbevételi terv tel­jesítésében. Most soha nem tapasztalt kedv­vel és szorgalommal dolgoznak a pusztamérgesi szőlősgazdák. Egy nagyszerű kert az egész határ. De a pusztamérgesiek se feledjék, hogy ezt a biztonságos termelési lehető­séget a nép államának köszönhe­tik. És éppen a további eredmé­nyek érdekében nekik is mindig meg kell adniok az államnak pon­tosan azt, ami jár, (R. L.) Csernák János most újabb öt 80 —80 kilós 6üldőre kötött hizlalási szerződést, amelyeket majd augusz­tusban ad át a vállalatnak. A ku­korica mázsáját morzsolt állapot­ban most 300 forintért vásárolja. Egy mázsa kukoricától legalább 20 kilót gyarapodik a disznó, 20 kiló élősertés pedig 440 forintot ér. Te­hát abban az esetben is, ha nem saját termésű kukoricával hizlal, egy mázsa tengeri feletetésével 140 forint tiszta haszonra tesz szert; Miért rossz a közétkeztetés a Hungáriában ? (Levél) Ahol eltűrik, hogy vasvillával támadjon a kulák az adóbeszedőre, ne csodálkozzanak, ha utolsók az adófizetési terv teljesítésében Szerződött disznókért — 34.000 forint

Next

/
Oldalképek
Tartalom