Délmagyarország, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

oéimugyhrorszug ____ , Csongrádmegyei május elsejék a Horthy-korszakban SZOMBAT 1954. MAJÜS í. Hiába fogott össze a kulák az ügyvéddel a szövetkezeti paraszt ellen A kormányprogramtn elhangzása óta Asotthalmán is úgy gondolják a kulákok, hogy eljött az ő világuk. Mi viszont úgy tudjuk és így is van, hogy a kormányprogramul nem az osztályellenség támogatására, hanem a dolgozó magyar nép érdekében jött létre. A kormányprogramm világosan és félreérthetetlenül kimondja, hogy politikai és gazdasági szerveinknek minden erővel támogatniok kell a termelőszövetkezetek megszilárdítását. Ezt megértette Rózsa Ferenc, Asotthalom VI. kerület 871. szám alatt lakó dolgozó paraszt is, aki a Szabadságharcos termelőszövetkezet tagja. Az elmúlt évben több mint 400 munkaegységet szerzett és feleségével együtt most ls szorgalmasan azért dolgozik a termelőszövetkezetben, hogy nagyobb darab kenyeret tudjon adni három apró családjának. De mindemellett az is igaz, hogy elmegy a kedve az embernek a munkától olyan esetben, amikor valaki azzal ijesztgeti, hogy azonnal hagyja el lakását, amely a kulák házában van, mert ha szépen nem megy, bírósági úton az utcára lakoltatják ki. Ezzel fenyegette meg Rózsa elvtársat is Balázs Gézáné kulákasszony. Ismeretes Ásotthalom lakossága előtt, hogy Balázs Gézáné kulákasszony a mult rendszer ideje alatt nagyon sok ásotthalmi zsellér vérét és munkaerejét szipolyozta ki tíz holdas szöllcjében. De még ennél is elrettentőbb híre van a Balázs névnek Ásott® halmán, hiszen tudja mindenki, hogy ma, amikor az egyszerű emberek milliói a békéért harcolnak, Balázs Géza 1951-ig fegyvert rejtegetett a lakásán, arra számítva, hogy egyszer ő lesz az úr ismét a községben. De a fegyver visszafelé sült el, mert a dolgozók éber szeme hamarabb leleplezte a kulákot, mint ahogy a fegyvert használni tudta volna a dolgozók ellen. Ezért 1951-ben a törvényszék többévre el is ítélte. Azonban most Balázs Gézáné vérszemet kapva a többi szentesi, vagy makói kulákhoz hasonlóan nem sokat tétovázott, hanem dr. Finta József ügyvédhez fordult. Azt remélte, hogy az ügyvédi furfangos, csavaros észjárás kitekeri Rózsa Ferencnek, a Szabadságharcos termelőszövetkezet tagjának a nyakát. Es sikerül jogtalanul kirakni az utcára. Megnyugtatjuk Balázsnét és dr. Finta József urat, hogy ez a tervük nem sikerül. Rózsa Ferenc elvtárs nemhiába fordult bizalommal a párthoz, amely megvédte eddig is a termelőszövetkezeti tagokat a kulákok tói. És dr. Finta József ügyvéd úr is hiába támadja meg Rózsa Fcrcncéket körültekintő udvariassággal fogalmazott fenyegető levélben. Rózsa Ferenc szövetkezeti paraszt és családja lakjon nyugodtan tovább is lakásában és dolgozzék becsületesen a termelőszövetkezet fejlesztéséért. SZÉCSI ANDRÁS párttitkár Közérdekű közlemény Megyénk dolgozó parasztsága kedvezményesen igénybe veheti a Tefu-lehergépJocsikat Az első magyar proletárdiktatúrát az antant imperialisták csatlósainak zsoldosseregei vérbefojtották. Az idegen ellenforradalmi erők szuronyainak és a szociáldemokrata -munkásvezérek® belső árulásának segítségével ismét hatalomra jutotott a magyar finánctőke és a vele szövetséges nagybirtokosság. Hiába nyerték azonban vissza hatalmukat a kizsákmányolók. Csontjuk velejéig áthatotta őket az 1919 megismétlődésétől való félelem. Reszkettek 1919 puszta emlékétől is, mert szüntelenül attól tartottak, hogy »a még mindig a lezajlott forradalom hatása alatt álló tömegek® — egyszercsak nem tűrik tovább az újra rájuk kényszerített igát és új 1919-et csinálnak. Minden eszközt megragadtak hát arra, hogy csirájában elfojtsák a munkásság harci szervezeteit és meggátolják a tömegek öntudatosodását, az összefoglalásban rejlő erő tudatára ébredést előmozdító megmozdulásait, összejöveteleit. Különösen május elsejétől, a világ munkásainak, a világ kizsákmányolói ellen közösen folytatandó harcára emlékeztető harci ünnepétől féltek. A Horthy-korszak elején április vége, május első napjai valóságos hadiállapot idejét jelezték Magyarországon. Április 29—május 2-ig a csendőrsóget és a rendőrséget a munkások elleni egységes fellépése érdekében katona parancsnokságság alá rendelték. Hogy pedig május elsejétől mindenekelőtt és mindenekfölött 1919 miatt féltek, azt nyíltan beismeri például a makói rendőrkapitány ls egyik jelentésében. Ez a jelentés egyébként éles fényben mutatja be a magyar fasiszták szinte minden képzeletet felülmúló rettegését az első magyar proletárdiktatúrától, hiszen még a halottaktól is féltek, ha azok 1919-ben szerepet játszottak. "Különös figyelmet fordítok közegeimmel arra ls, — írja — hogy a kommunizmus idejében, valamint az azóta elhalt politikailag exponáltak sírjánál megkoszorúzással kapcsolatos tüntetés ne legyen® (t. i, május 1-én. A szerk.) Ugyanakkor azonban közvetlen és hatékonyabb eszközöket is igénybevett a magyar uralkodóosztály ahhoz, hogy elválassza a dolgozókat május 1 megünneplésétől. A szegedi csendőrkerület parancsnoka 1920-ban pontosan számontartotta, hogy Szőregen kik nem dolgoztak és kik ünnepelték meg május 1-ét. A megfigyeltek között számos önálló kisiparos is volt. Május 1 megünneplését a főispán olyan főbenjáró bűnnek tartotta, hogy elrendelte a jelentésben szereplő szőregi lakosok bizalmas megfigyelését. Az uralkodóosztály azonban nemcsak egy vasat tartott a tűzben. Nem érte be csupán a nyílt terror, a megfélemlítés durva eszközeivel. Már tanult valamit a munkásosztály elleni harcban nagyobb jártassággal rendelkező nyugati burzsoá államoktól. Kezdte átvenni a munkásosztály forradalmiságának leszerelésére alkalmazott, kifinomultabb módszereiket ls. Ezek között is első helyen állt a munkásáruló szociáldemokrata párt és szakszervezeti vezetők nyújtotta segítség. A magyarországi szociáldemokrata vezetők éppúgy, mint a II. Internacionálé pártjainak más vezetői az I. világháborúban a burzsoázia szekértolóiként, az azutáni időkben pedig ügynökeiként leplezték le magukat. Ehhez a szerepükhöz híven minden befolyásukat felhasználták a munkásosztály harcos megmozdulásainak leszerelésére, vagy letompítására. Egyik fő működési területük a sztrájkharcok megakadályozása vagy leszerelése mellett a május l-l ünnepségek megtartásának meggátlása vagy békés megmozdulássá szelidítése volt. A szegedi SZDP például 1920-ban egyenesen becsapta a munkásságot. Munka című lapjában ugyanis azt állította, hogy alkalmas helyiség hiiján és az Idő előrehaladottsága miatt a szegedi munkásoknak még rvról is le kell mondaniok, hogy a Horthy-rendszer által engedélyezett keretek között a szakszervezetekben május 1-én délelőtt ünnepségeket tartsanak. Sőt felhívta a munkásokat arra, hogy tartózkodjanak rz összejövetelektől. A cél biztos elérése érdekében pedig zárva tartották a szakszervezeti helyiségeket, hogy a munkásság seholse gyülekezhessen. Az igazság az volt, hogy lett volna alkalmas helyiség, de a szociáldemokrata vezetőknek nem az volt a kormányszabta feladatuk, hogy ilyet keressenek és találjanak. r®y évvel később azzal gyalázták i ^g május 1 emlékét, hogy ünnepi ülés helyett a Korzó moziban Kabarét rendeztek. 1927-ben a Kállayligetben Esztergályos János képviselő jelenlétében, nagyobb rendőrcsapat felügyelete alatt rendeztek "minden politikától mentesen és emelkedett hangulatban® május 1-i ünnepséget. Csak természetes, hogy a lojálisán viselkedő munkásárulók minden évben megkapták a polgármesteri engedélyt május elsejei röplapok kiadására. A dolgozóknak azonban egészen más volt az elképzelésük május 1-ről, mint a szociáldemokrata párt- és szakszervezeti bürokraták szerették volna, Az egyszerű, tisztességes munkások május 1-ét eredeti rendeltetése szerint a kizsákmányolás, a kapitalista rend elleni harcos tüntetésként akarták megünnepelni. Ezt az alkalmat ls fel kívánták használni arra, hogy kifejezésre juttassák a fennálló rend elleni lázadásukat és forradalmi elszántságukat a kizsákmányolás megdöntésére. A munkásosztály kizsákmányolása, az ellenforradalmi rendszer viszonylagos és átmeneti stabilizációja, még inkább az 1929—1933. évi gazdasági világválság alatt fokozódott. Az uralkodóosztályok előbb a magyar ellenforradalmi rendszer külföldi kölcsön által történt gazdasági megszilárdításának, majd a gazdasági válságnak a terheit a dolgozók vállaira hárították át. A munkások ellenállása ezzel szemben egyre nőtt és egyre több harci tény is mutatta, hogy a munkásosztály nem hajlandó tovább tűrni a sorsát. A válság éveinek május 1-i ünnepségeit Szegegeden is felhasználták a munkások arra, hogy harcoljanak a békéért és egyúttal napi követeléseikért, mindenekelőtt a munkáért és a létminimumot biztosító bérekért is.' Ekkor azonban már nem magukrahagyva folytatják harcukat a tőkések ellen Szegeden sem. A KMP áll a május 1-i megmozdulások élén. 1930 április végén egyik éjjel Alsóvároson, a másikon Rákuson jelentek meg május 1-i tüntetésre szólító plakátok. Ezeken a KMP szegedi kerületi bizottsága szólította fel a dolgozókat, hogy május 1-én harcoljanak "a munkanélküli segélyért, a munkanélküliek ingyen lakásáért, a lakbér elengedéséért ..., a nagybirtok kártalanítás nélküli felosztásáért..., a létminimumot biztosító munkabérekért®, de tüntessenek "a Szovjetunió ellen készülő imperialista háború ellen és a Szovjetunió mellett® is. A Kommunista Ifjúmunkás Szövetség hasonló tartalmú röpiratokkal árasztotta el a megyét. Kevermesre is jutott néhány belőle. Makón pedig a levente és tanoncoktató helyek körül több mint százat találtak. A rendőrség, csendőrség munkába lépett. Szegeden, Makón egymásután tartóztatták le az ifjúmunkásokat. A szegedi ügyészség fogháza megtelt kommunistákkal, de a szervezetek felgöngyölése megrekedt, mert a letartóztatottak a legkegyetlenebb kínzásra sem vallottak. 1929-ben, 1930-ban május 1-én hivatalos, unalmas szociáldemokrata szónokok után fiatal munkások álltak fel az emelvényre, ök már nem békés ünnepről fecsegtek kenetteljesen, hanem háborúellenes verseket szavaltak el és így használták fel május 1-ét is arra, hogy végrehajtsák a Komintern 1928. évi VI. kongresszusának azt a határozatát, mely arról szólt, hogy a világ dolgozóinak háborúellenes tiltakozást kell rendezniük a fenyegető újabb imperialista háború megakadályozása végett. Nemcsak az ipari, hanem a földmunkások, a kubikosok is megünnepelték május 1-ét. Hosszú munkanélküliség után április vége felé munkához jutottak. A nélkülözés megedzette és nem törte meg őket. Május 1-ét munkaszünettel ünnepelték meg, nem ijedve meg az emiatt fenyegető elbocsátástól. A 30-as évek elején a kommunista mozgalom szegedi vezetői sorban a Horthy-rendőrség kezére kerültek. Ezáltal a munkásság Szegederi vezetés nélkül maradt. F,nnek egyik hatásaként megszűnt május 1 harcos megünneplése ls. Csupán egy hely vott még Szegeden, ahol május 1-ét úgy ünnepelték meg, mint 1930-ban Szeged munkássága: a Csillagbörtön. Egy szemtanú elbeszéléséből tudjuk, hogy 1938-ban a Csillagbörtön kommunista foglyai kijátszva az őrök éberségét, Rákosi Mátyás köré gyűltek, aki néhány perces beszédben méltatta május 1 jelentőségét, így ünnepelték meg a kommunisták a munkástömegektől elzárva a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét. Május 1 emléke azonban a legvadabb terror ellenére is élénken élt tovább a munkások és dolgozó parasztok szivében, öreg szegedi munkások, környékbeli szegényparasztok titokban, gyakran csupán családjaik körében, egymásközt megemlékeztek május elsejéről. Az ünneplés gyakran csak azon volt látható, hogy ünneplő ruhába öltöztek és nem mentek dolgozni. Az elnyomatásnak ezekre a sok vérrel, könnyel teli éveire emlékszik vissza a felszabadult nép soraiból való fiatal költő, Dér Endre az egyik szabad május 1 alkalmából: Májusi lázban égett kiskertünk, j tulipánunk a drága remény nektárként rejlett... Tündöklő láng gyúlt mámoros fényö, nagyapám szcménl Kezem kezében, — padlásunkra vitt a ládamélyröl — se szó se beszéd — csepp piros zászlót vont s megcsókolta.. így ünnepeltük május elsejét! Ma már az egykor csak remélt szabadság immár tizedik éve valóság. Felszabadult népünk minden hű fia tudja, hogy a letűnt sötét évtizedek harcai, május 1-i felvonulásai nem voltak hiábavalók. A mai május elsejék éppúgy, mint a régiek a jelent szemlélik, s a jövőt kémlelik. A jelen békéjéért harcolunk ma május 1-én és egyúttal a világ minden még fel nem szabadult dolgozójának, népének felszabadításáért elnyomóik igája alól és ezzel együtt a magunk boldog, biztos, békés jövőjéért is. Keserű Bálintné, a Szegedi Tudományegyetem IV. éves hallgatója A kormányprogramm megjelenése óta már számos kedvezményben részesültek a dolgozó parasztok. A kedvezményeket kormányunk most tovább fokozza azzal, hogy a termelők kedvezményesen. igénybe vehetik a TEFU vállalat gépkocsiját. Ez a rendelkezés különösen a falusi és a városok külterületén élő termelőknek jelent nagy kedvezményt, mert piacra szállítandó áruikat könnyebben cl tudják juttatni a városba. A dolgozó parasztok kötbéres szállítási szerződés útán oda szállíttatják áruikat, ahová akarják. Az őstermelők a gépkocsikat közösen, vagy egyénileg is igénybe vehetik és azokon áruikkal együtt — A télen a szegedi Gyufagyár dolgozói közül többen voltak Budafokon, az ottani gyufagyárban, dolgozni. A budafoki gyufagyár élüzem lett, s ez alkalommal több dolgozót jutalmaztak meg jó munkájukért. A szegedi Gyufagyárból ott dolgozók közül Széli József sztahánovistát, a csomagoló és festő osztály művezetőjét, Németh Andrásné sztahánovistát és a mindössze 17 éves Gombkötő Magdolna ifjúmunkás cimkézőt pénzjutalomban részesítettek. utazhatnak. Közös szállításnál a fuvardíjat együttesen fizetik, a .szerződést azonban csak egy személy kötheti meg, aki felelős az egész fuvardíj kifizetéséért is; A szerződést körülbelül szállítás előtt három-négy nappal előbb előnyös megkötni. A fuvardíjak a következőképpen alakulnak: három tonnás tehergépkocsi fuvardíja 10 kilométerenként 27 forint, míg a 3 és fél tonnásé 30 forint. A szerződéseket a TEFU Vállalat irodáiban lehet megkötni. Az áruszállítási kedvezmény elősegíti a piaci árufelhozatalt; éppen ezért helyes lenne, ha ezt a kedvezményt a dolgozó parasztok közül minél többen igénybe is vennék, — A Szegedi TextilmflviVbe megérkeztek a minőségi jelvények, amelyeket a kongresszusi versenyben legjobb minőségű munkát végző dolgozóknak adnak majd jutalomként. — Május 3-án nyílik meg Bak® tóban az Alkotmány tsz idéhybölcsődéje és a Béke-telepi idénybölcsőde 20—20 férőhellyel. Az Alkotmány tsz bölcsődéjébe eddig 10 gyermeket jelentettek be felvételre. 84. A két szegény vándor lélek tehetetlenül kotródott kifelé. Vinozéné leroskadt a paplak lépcsőjére, s hangtalanul zokogott, két karjával egész arcát eltakarva. Vasas szótlanul nézte egy ideig. Szívót elárasztotta a mélységes szánalom. így álldogált sokáig, aztán csendes szavakkal azt ajánlotta, menjenek cl a református paphoz, hátha az eltemeti. Az özvegy nemet intett. „Nem megyek" — mondotta és szidni kezdte a papokat, miközben az Urjézushoz fohászkodott esdekelve és szipogva. Hosszú percekig dünnyögött, válla meg-megemelkedett, aztán váratlanul abbahagyta az imát és szitkokat. — Siessünk a zsidóhoz — mondotta. — M<% ma fel kell ravataloztatni. Felállott és már indult is. Tenyerével szétmázolta az arcán a könnyeit. Vasas azon gondolkozott, hogyan temessék el Jancsit, ha az egyház nem engedi a holttestét be a temetőbe! A föld hátán nem maradhat, valahová mégis el kell hantolni. Dehát hová! A temető árkába az akasztott bűnösöket földelték el hajdanában. Ekkora csúfságot nem tehetnek avval a legénnyel. Meg a szegény anyjával. És a húgával. A kereskedő, akinek a ruhásboltja mellett gazdagon felszerelt temetkezési vállalata is volt, már várta a vasárnapi tragikus nap halottjának hozzátartozóit. Kezet fogott Va sassal, aztán Vinczénével. „Fogadja részvétem" mondta külön a férfinek is, az asszonynak is. Hellyel kínálta őket, 6 maga is leült velük, a megkérdette, jobb, olcsóbb. UtKOVÁCS MIHÁLY REGÉNYE metést akarnak! Nem kapott feleletet, ezért azt ajánlotta, Vasas felé fordulva; nézzenek talián körül. Vinezéné halkan, meghatottan sírdogált. A fekete drapériák, a művirágból készített koszorúk, az óriási ezüst gyertyatartók, a rézveretes koporsók, meg az a szag. ami itt megcsapta, az olajfestéknek. a fenyőfának és a parafinnak összevegyült illata, amilyet csuk a halottas házaknál érezni, eszébe idézte mérhetetlen szerencsétlenségét, árvaságát, özvegy, ségét, bánatát és élhetetlenségét. Azt gondolta, jobb lenne, ha őt temetnék. Minek él a föld hátán egy ilyen szegény özvegyasszony! Nem. hogy ő halt volna meg a fia helyett... — Ncazenek talán körül — mondta a kereskedő másodszorra. Felállt, karonfogia gyengéden az özvegyet és a pulthoz vezette, Először az olcsó papír szemfedőt, azután a drágábbakat, csipkéseket, damasztokat, hímzetteket rakta kl. Fejpárnákat, koporsókat is mutatott. A beszéd most már megeredt. Vinezéné mindenből a legdrágábbat akarta. „Megtenné az olcsóbbfajta is" jegyezte meg Vasas, de Vinezéné erősködött, hogy azt se bánja, ha rátáblázzák a házára a költségeket, de a fiát a legszebben akarja eltemettetni. Négylovas, üvegezett halálkocsi vigye az ő drága fiát az utolsó útjára. A bolto3 hatalmas nagy árat kért a temetéséit. JTasaa egyórás kemény szócsatát vívott és felét lcalkudta. Vinezéné aláírta a fizetési kötelezvényt, a boltos meg fontoskodva a koporsók mögé húzta az öreg Vasast. — Kérem bátyám, jöjjön csak egy pillanatra. Ugy.e maga nem az apja a halottnak! — Nom. Csak szomszéd. — Képzelje! Az esperes úr azt üzente, ne szolgáljam ki magukat. Mármint Vincze János hozzátartozóit. Esküszöm, ezt üzente. Mert szocialista vott ... Vasas megütődött, s szembe nézett gondolkozva a boltossal. — Attól csak olyan ember volt, mint a többi — dörmögte. — Ez az kérem, én ls éppen ezt mondom... A vállalkozó emberei serényen dolgoztak. A lapos koosi már ott állt az ajtó előtt, rakták rá a ravatalt, a kiválasztott koporsót, a gyertyatartókat, a gyászdrapériákat, s vitték a kórházhoz, Vinezéné is yclük ment. Vasas pedig elindult hazafelé. ' <iwfl I fa. fa Mire Vasas hazaért a Bem-utcába, már Imre is otthon volt. Kiengedték. Hogy Tamással mi történt, nem tudta. Másik zárkába csukták. Az egésznapos kálvúriás őgyelgés, könyörgés és alkudozás után az öreg nagyon megörült a kisebb fia kiszabadulásának, egyszersmind aggódott a másikért. Evett, aztán elővette az újságot. Azt kereste, vajjou Tamást kipeUengérezték.e az újságban! rrf*V v iFolytqtjukJ HÍREK